Múltbanéző 2. (2)

BENDE JÓZSEF KALOCSAI APÁT-KANONOK, FŐESPERES VÉGRENDELETE

Bende József teológus (hittudor), kalocsai apát-kanonok, főesperes, a Bács-Bodrog vármegyei Martonoson[1] született, 1823. január 30-án. A gimnáziumot Szabadkán[2] és Kalocsán, a filozófiai fakultást Pécsett végezte el. 1846. július 30-án szentelték pappá, ezt követően két évig Csantavéren[3] káplánként tevékenykedett. 1848-ban a kalocsai papnevelőbe a szeminárium tanulmányi felügyelőjévé (prefektusává) nevezték ki. 1849–1851 között ismét káplán. 1851-től Kalocsán szentszéki iktató, tanulmányi felügyelő, valamint az egyházi történet és jog tanára. 1853-ban Pesten teológiai doktori (hittudori) oklevelet szerzett a Központi Papnevelő Intézetben (KPI), és Kalocsán a teológia tanára lett. 1855-ben kalocsai prépost és hitoktató. 1859–1878 között óbecsei[4] plébános. Eközben 1861-ben egyházkerületi jegyző és alesperes, 1869-től apát. 1878-tól kalocsai kanonok és a plébánia igazgatója. 1886-ban tiszakerületi főesperessé nevezték ki, és a teológiai kollégium igazgatója lett.

Papnövendék korában A Magyar Iskola Munkálataiban (1844–1846) dolgozatokat és fordításokat közölt; 1857-től értekezéseket írt a Religióba és a Katolikus Néplapba. A Pázmány-Füzetekben 1856-ban egyházi beszéde jelent meg. Munkatársa volt az Egyetemes Magyar Enciklopédiának (EME).[5] Írását közölte a Bács-Bodrog Vármegyei Történeti Társulat Évkönyve (1890), szentbeszédét a Hitszónoklati Folyóirat (1891).[6]

A halálesetéről felvett halottkémi jelentés szerint 73 éves (pontosabban csak 72. éves), római katolikus vallású, születési helye Martonos, rendes lakhelye Kalocsa, Fő utca 234. szám. A halál időpontja: 1894. december 29-én este 10 óra. A halál oka: véres agyguta (agyvérzés), a gyógykezelő orvos neve: dr. Bürger.

Végrendelete kiváló kordokumentum, amely bepillantást enged egy magas rangú katolikus főpap életébe, rokoni és egyházi kapcsolatrendszerébe, vagyoni helyzetébe. Intézkedéseiből jól érzékelhető, hogyan viszonyul a körülötte élőkhöz, és mennyire fontos volt számára a rászorulók segítése.

A végrendelet egykorú másolatban maradt ránk, amely el van látva a hitelesség minden kellékével.

Másolat az 1 forintos bélyegű eredetiről

Végrendelet

Az imádandó isteni Gondviselés legbölcsebb intézkedése, a halál órája bizonytalan lévén, nehogy az végrendelet nélkül találjon, még ép elmével és teljesen szabad elhatározással Jézus nevében következőleg rendelkezem.

1) Halhatatlan lelkemet Jézus végtelen irgalmába ajánlván, Martonoson, hol születtem, egykoporsós szentmisére száz forintot; Óbecsén, hol 19 éven át lelkipásztorkodtam, egy hárompapos koporsós szentmisére százötven forintot, végre Kalocsán a Főtisztelendő Főkáptalannál szintén egykoporsós és kellő segédlettel végzendő szentmisére hatszázharminc forintot hagyok alapítványul.

2) Jézus igaz anyaszentegyháza iránti legfőbb ragaszkodásom jeléül, és az egyház látható feje iránti hódolatteljes tiszteletem nyilvánításául, Őszentsége részére száz forintot; a Szent László Társulat[7] részére ötven forintot, valamint a Kalocsai Papi Nyugdíjintézet részére is ötven forintot; a Kalocsai Kántortanítói Nyugdíjintézet részére ötven forintot; a Pesti Vakok Intézetének huszonöt forintot, és a Váci Siketnémák Intézetének szintén huszonöt forintot hagyok.

3) Gazdasszonyom, udvarosom[8] és szolgálóim iránt következőleg rendelkezem; először ki-ki közölök kapja meg halálom napjáig esedékes járandóságát, azután még azonfelül gazdasszonyom évi kétszáz forintját egészen, udvarosom és szolgálóim pedig évi vagy havi járandóságuknak halálom napjától számítva félévre esedékes részét.

4) Mindennemű asztali készlet, tálak, tányérok, edények, poharak, evőeszközök, üvegek, kredencekkel[9] együtt mind gazdasszonyom tulajdonai, azon kívül az összes találhatói fehérneműek, mert ő midőn hozzám jött gazdasszonynak, minden ilyest hozott magával. Úgyszintén konyhai és mosáshoz való edényeket is, miket én mind elhasználtam, ezek tehát az ő tulajdonát képezik. Sőt, amiről gazdasszonyom és leánya azt fogják mondani, hogy az az ő tulajdonuk, ilyenek az ágyneműk, nyoszolyák[10], schiffonérek[11], díván[12], székek, gyertyatartók, lámpák, abroszok, szalvéták, törülközők és több effélék, valamint a tehenek közül, ha több lenne, az, melyiket ők tulajdonuknak mondanak, vagy ha egy van, ez minden kételkedés nélkül, továbbá a sertések, az udvarban található szárnyas állatok, mindezek az ő sajátjoknak tekintendők, és azokat a hagyatéki összeírásba nem kell felvenni. Ezenkívül ami konyhában, éléskamrában, pincében a bor kivételével, és a padláson halálomkor találtatik, úm. gabonaneműek, élelmiszerek, liszt s több effélék, valamint szappany, nagy mángorló[13] stb., ezek mind gazdasszonyomé, és azokkal ő tetszése szerint rendelkezik. Azon felül hálószobám berendezésével, minden bútordarabbal gazdasszonyoméi legyenek hűséges ápolásáért.

5) Született Szabó Máriának emlékül hagyom az ezüst evőeszközöket és az úgynevezett tisztaszobában lévő összes bútorneműeket, garnitúrát, asztalt, schiffonéreket, tükröt, képeket és szőnyeget, fiának pedig Ferri Aladárnak, térdeplőmet hagyom, mit fia részére anyja vegyen át.

6) Naponként használt fehérneműim, ingek, alsónadrágok, zsebkendők, úgymint felső ruháim, kabátok, nadrágok, reverendák[14], szóval mindennemű ruháim, szegényebb sorsú atyámfiai közt gazdasszonyom teljes hatalommal ossza ki, nem akarom, hogy ezek árverésre bocsátassanak.

7) Pap János zentai[15] lakos adósom négyezer forinttal, ezt tartozik megfizetni, és addig is, míg ezt teheti, 5%-ot fizet, mely százalékösszeg Kovács Lukács fiának taníttatására fordítandó, mindaddig, míg önálló nem lesz.

8) Ugyancsak Pap János zentai lakosnál az én tulajdonomat képező húsz lánc[16] földem van; ezt becsülöm tízezer forintra, ha annyiért meg akarja venni, szabadságában áll, ellenkezőleg az árverés útján való eladásnál gazdasszonyomnak adandó az elsőség. Ezen befolyandó pénzből nyolcezer forint 5%-os kamatai, azaz négyszáz forint Ferri Aladárnak taníttatására fordíttatik, míg annak önfenntartására állása nem lesz, mely összeget édesanyja fogja kezelni. Az ezen föld árából még megmaradt kétezer forint kamatai, valamint a takarékban levő kétezer forint kamatai, azaz kétszáz forint: Füredi Lajos részére szintén addig, míg önmagának állást nem szerez, iskoláztatásul fordítandó.

9) Ha azután a fiúk iskoláztatása megszűnik, ez esetben az említett összegekből, mely tizenhatezer forintot tesz ki, következőleg rendelkezem:

a) A martonosi róm. kat. házi szegények részére, elsősorban szegényebb sorsú rokonaimra, azután tekintettel a munkaképtelen és kisebb gyermekekkel terhelt özvegyekre, ezer forintot; az óbecsei ugyanoly szegények részére szintén ezer forintot hagyományozok oly kijelentéssel, hogy a jelzett összegek az illetékes plébánosok által, mint kegyes alapítványok kezeltetvén, azok kamatai évenként az érettem tartandó szentmise után az illető házi szegények között a plébános és egyházatyák (:syndikusok:) által osztassanak ki.

b) Martonoson, valamint Óbecsén ezer-ezer forintot hagyok oly célból, hogy ezen összeg szintén mint kegyes alapítványok az illető plébánosok által kezeltetvén, azok évi kamataiból a szegényebb sorsú, jó magaviseletű és szorgalmas róm. kat. fiú- és leánytanoncok részére az illető plébános és az iskolaszék megbízottjának közbenjöttével lábbeliek, vagy egyéb szükséges ruhaneműek vetessenek, és a tanítók, illetve tanítónők meghallgatása után, az arra szorultak és érdemesek közt kiosztassanak.

c) Bende Katalin részére ezer forintot, Bende József részére ezer forintot, Bende Ágnes részére ezer forintot, és özv. Laskovicz Annának ezer forintot hagyományozok.

d) az óbecsei újonnan építendő templom részére nyolcezer forintot hagyok.

10) Könyveimet a két könyvszekrénnyel együtt Kovács Ferenc és Kovács József unokaöcséimnek hagyom, és kívánom, hogy egymás közt atyafiságosan osszák fel, oly megjegyzéssel, hogy a nagyobb könyvszekrény Kovács Ferencé, a kisebb pedig Józsefé legyen.

11) Az előző pontokban felsorolt összegek és holmik a jelzett célokra és a nevezetteknek minden levonás nélkül fizettessenek ki és adassanak át, az esedékes százalék, amely az összegektől a törvény értelmében fizetendő, ne a hagyományozott összegből vonassék le, hanem az összes hagyatékból fizettessenek ki.

12) Rendelem, hogy állásomhoz illő sírkő vétessék és állíttassék.

13) Házi orvosom rendes évi fizetését beleszámítva kétszáz forintot, és Tettes[17] Szabó Ferenc orvos úr ötven forintot kap.

14) Ezen végrendeletem végrehajtójául szeretettel főtisztelendő Kleiner Lajos[18] kisebb papnöveldei kormányzó urat, s nem annyira fáradozásának jutalmazásául, mint inkább szíves jóakaratának elismerésére, és némi tiszteletdíjul kétszáz forintot rendelek.

15) Két aranykereszt lánccal és két gyűrű Szabó Máriának kétszáz forint értékben adandó át.

Ki amint kezdtem, Jézus szent nevében bezárom végrendeletemet, kérve az imádandó Úrjézust legyen irgalmas, kegyelmes szegény bűnös lelkemnek az ő szent anyja a Szeplőtelen fogantatású Szent Szűz érdemeinél és esedezéseinél fogva, Amen.

Kelt Kalocsán, 1894. szeptember 2-án

Bende József sk. kanonok

Alulírott tanúk nevünk saját kezű aláírásával igazoljuk, hogy végrendelkező főtisztelendő Bende József apát-kanonok úr előttünk érthetően kijelenti, miként jelen okirat az ő végrendeletét tartalmazza, és ezen idegen kéz által írt végrendeletét együttes jelenlétünkben, előttünk saját kezűleg alá is írta.

Kelt Kalocsán, 1894. szeptember 2-án

Majorossy János sk.; Csápek Károly sk.; Kovács János sk.; Huber Lipót sk.; Zgama Károly sk.; Pompéry Aurél sk. mint együttesen jelenlévő tanúk

5/P. 1895 szám. Ezen végrendelet a mai napon felolvastatván, kihirdettetett. Kalocsán, a kir. járásbíróságnál 1895. évi január hó 1-jén. Rihmer Kázmér sk. királyi járásbíró

Hivatalos másolat hiteléül: „Királyi Járásbíróság Kalocsán” köriratú pecsét, Fehér kiadó.

Forrás: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára V. 72/i. Kalocsa Nagyközség Elöljáróságának iratai. Hagyatéki iratok. Bende József B 295. Egykorú, kézzel írt, 5 oldalra terjedő másolat. Magyar nyelvű.

Jegyzetek