„Ő EGY MAROKNYI MENNY VOLT…”
 

KÁROLYI BERNÁT KECSKEMÉTI FERENCES HÁZFŐNÖK

MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL

1944–1945. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRE

I. Páter Károlyi Bernát élete és tevékenysége kecskeméti házfőnökké választásáig

Károlyi Bernát Krausz Ádámként látta meg a napvilágot 1892. június 19-én Almáskamaráson. Már elemi iskolájának elvégzése után az egyházi hivatást választotta, így a pécsi ferences kollégiumba jelentkezett. 1913-ban tett örök fogadalmat Gyöngyösön, ferences szerzetesként kapta a Bernát nevet. 1915 januárjában szentelte pappá Szmrecsányi Lajos egri érsek. Papi szolgálatának első állomásán, Baján hitszónokként, majd kollégiumi helyettes prefektusként dolgozott. Aktív egyházközösségi életet élt, több vallási társulat vezetője volt. Az első világháború idején, 1916–1918 között Budapesten és Szécsényben teljesített tábori lelkészi szolgálatot. 1918 után dolgozott Szatmárnémetiben, majd Dunaföldváron, Jászberényben, valamint Kecskeméten, utóbbi állomáshelyein a helyi ferences kolostorokban élt. 1928-ban átvette a Kapisztráni Szent János rendtartomány harmadik rendjének irányítását.^[1]

Az I. világháborúban, 1917–1918 között katonalelkészként teljesített szolgálata következtében nehezen illeszkedett vissza a rendi életbe. „Nem mondhatom, hogy P. Bernát a teljesen kifogástalan embereink közé tartozna, de viszont azt sem állíthatom róla, hogy valami főbenjáró dologban fogyatkozásai lennének, csak mióta a katonaságtól visszatért, azóta helyét nem találja a zárdában, és folyton nyugtalankodik. Úgy látszott, a katonaélet megártott neki. Egyébként kötelességei teljesítésében elég serénynek mutatkozik, és ügyesnek bizonyul” – írták róla rendi elöljárói.^[2]

Ezért is volt jelentős lépés, hogy a Kapisztrán Rendtartomány elöljárói 1928-ban felvetették egy Kínába küldendő misszióscsoport kijelölését. Károlyi Bernát atyát – a misszióalapítási szándék kinyilvánításának első pillanatától kezdve –, mint e küldetésre alkalmas személy jelölték meg elöljárói. Jól mutatják ezt a rend magyar származású definitor generálisának következő sorai is: „Ne kössétek meg azok lelki szárnyalását, kik a provincia aránylag szűk keretében talán nem mindenben feleltek meg ideálisan! Vagyis olyan testvérek, kik mint pl. P. Bernát, szívük vérét adják a missziókért, hadd menjenek, hadd dolgozzanak ott, hadd tegyék jóvá – ha hibáztak – esetleg vérük ontásával, vagy korai halálukkal hibáikat.”^[3]

Ilyen előzmények után, egy évvel később hittérítő munkára jelentkezett. 1929-től Kínában, Paokingban folytatott missziós tevékenységet. Bár Paoking földrajzilag igen jó terület volt, missziós szempontból mégis a legnehezebb vidéknek számított: tíz éve nem volt keresztelés, és csupán egyetlen missziós ház állt a területen.

A Kínába indulás emlékére – vélhetően több propagandaanyag között – a misszionárius ferencesek arcképével ellátott kártyát tett közzé a rend, amelyen P. Károlyi Bernát is látható. Az atya a Kínába vezető út élményeit három füzetben tette közzé.

P. Károlyi Bernát és ferences rendtársai 1922. szeptember 22-i
Kínába indulásának emlékére nyomott kártya

A szerző tulajdona

P. Károlyi Bernát: Magyar ferencesek Kína felé I. rész.
Budapesttől Sanghaig. Budapest-Pasarét, 1942.

A szerző tulajdona

P. Károlyi Bernát: Magyar ferencesek Kína felé II. rész.
Sanghaitól Junchowig. Budapest-Pasarét, 1942.

MaNDA  (Letöltve 2019. augusztus 10.)

P. Károlyi Bernát: Magyar ferencesek Kína felé III. rész.
Junchowtól Paokingig. Budapest-Pasarét, 1944.

MaNDA (Letöltve: 2019. augusztus 10.)

A ferences misszionáriusok környezettel való ismerkedése során eléjük tárult a kínai nyomor. Károlyi Bernát a misszió keretében az állandó polgárháború közepette magatehetetlen árvákat, sebesülteket gondozott, betegeket ápolt, árvaházat, orvosi rendelőt, iskolát alapított. Rendtársaival és az általa Magyarországról Kínába meghívott és letelepített Szatmári Irgalmas Nővérekkel felvállalta a környék szociális problémáit. Vezetésével évente mintegy 1000 embert kereszteltek meg, valamint elkészült egy 2000 szavas kínai–magyar szótár is. A misszió anyagi fedezetét különféle missziós beszámolók, könyvek, naptárak kiadásával próbálták fenntartani. 1930-tól kezdődően a misszionáriusok életéről diavetítés járta be az országot, így például Debrecen, Kecskemét és Vác lakossága is láthatta a beszámolót. Ebben is oroszlánrésze volt a később visszatérő Károlyi Bernátnak.^[4]

P. Károlyi Bernát ebédje kínai gyerekekkel

P. Lombos 2005, 390.

P. Károlyi Bernát keresztel

P. Lombos 2005, 387.

P. Károlyi Bernát hitoktatókkal

P. Lombos 2005, 387.

P. Károlyi Bernát missziós úton

P. Lombos 2005, 387.

A paokingi misszió kialakulását áttekintve a Kapisztrán Provincia tagjainak Kínában való letelepedése úgy áll előttünk, mint a század eleji ferences rendi reformtörekvések egyik legjelentősebb momentuma. A misszió majd huszonöt éves működésének jelentőségét az adta, hogy a csupán lelkipásztori területen tevékenykedő magyar rendtartományt kiemelte szűk keretei közül, és megnyitotta előtte a szolidaritás és a nagylelkű áldozatok lehetőségét, amibe a missziós mozgalom képes volt bekapcsolni a korabeli magyar keresztény társadalmat is. A ferencesek a szociális problémák enyhítésével igyekeztek közelebb kerülni az emberekhez. Ehhez mindig szorosan kapcsolódott az ápolói, orvosi tevékenység, az árvák gondozása és különösképpen a gyermekek és a nők életkörülményeinek javítása. E munkájukkal az élethez való jog építői és védői lettek, ugyanakkor pedig megújították azt a lelkipásztori eszményt, amely a szegények gondozását és az oltár kenyerének kiosztását mindennapos feladatának tekintette.

„Ennek a lelkületnek legszembetűnőbb hatása a hazai missziós propaganda nyomán született számos hivatás volt. Ez a missziós lelkület Magyarországon a legszembetűnőbben a misszióalapító P. Károlyi Bernát életét hatotta át, aki a II. világháború éveiben, majd a kommunista diktatúra kezdetén ugyanúgy azonosult a szenvedőkkel, és kereste ezer fortéllyal bajaik enyhítését, mint ahogy azt Kínában tette, vértanúságával megpecsételve a huszadik század magyarországi rendtörténetét” – jegyzik meg A Paokingi Apostoli Prefektúra című kötet előszavában.^[5]

Páter Károlyi Bernát betegsége miatt 1938-ban hazatért Kínából. Magyarországra magával hozott egy kínai árvát, akivel az országot járva adományokat gyűjtött a kínai misszió javára.^[6] Előbb Vácott és Budapesten vállalt rendi feladatokat, majd 1940-ben Kecskeméten házfőnöknek választották. Közben folyamatosan a misszió anyagi szervezésén dolgozott, újságkiadással foglalkozott.

P. Károlyi Bernát és Siao Tamás Budapesten
az Eucharisztikus Világkongresszuson 1938-ban

Tóth 2019.

II. Páter Károlyi Bernát élete és tevékenysége kecskeméti házfőnökként a nyilas hatalomátvételig

„Páter Károlyi Bernát lett a kecskeméti ferencrendi házfőnök” –adta hírül a Kecskeméti Ellenőr 1940. november 16-i száma.^[7] Házfőnökként a háború első éveiben nagy formátumú intézkedéseket hajtott végre. A kínai kisfiú, Siao Tamás mellett, aki a kecskeméti polgári iskola növendéke lett, anyagilag támogatta a tehetséges tanyasi gyermekeket, akik közül öten a ferences rendházban laktak. Ennek kapcsán idézték őt a Kecskeméti Közlöny hasábjain: „Semmi titkos célunk nincs az öt diákkal. A kínai fiunk máris sok örömet szerzett figyelmességével, tanulási készségével. A másik négy magyar fiunkat is szeretettel neveljük! Egyetlen célunk mégis van velük: Megindítani egy életet… Meg kell menteni minden gyöngyszemet, amit a kecskeméti föld kiad magából, még ha ez a gyöngyszem a legszebb reményekre jogosító élőlény, Isten legszebb ajándéka: a gyermek…”^[8]

Páter Károlyi Bernát házfőnökké választását hírül adó cikk

Kecskeméti Ellenőr, 1940. november 16. 2.

P. Károlyi Bernát ismeretlen rendtársával

Magyar Nemzet-Magazin, 2002. március 30. 30.

A Kecskeméti Közlöny 1941. szeptember 13-i cikke

Károlyi Bernát folyamatosan gyóntatott, misézett, vezette Kecskeméten a harmadrendet. Több vallásos egyesületnek is vezetője volt, így a Ferenc Missziószövetségnek, a Szent József Jámbor Társulatnak, a Szent Antal Imaegyesületnek, a Szent Kereszt-úti Társulatnak és a Szent Föld Hadseregnek.^[9] Ruhavásárokkal és néma bálak szervezésével (pl.: farsangkor) támogatták a szegényeket. Felújíttatta az orgonát, a kolostor celláit. Jogosítványt szerzett és vásárolt egy Fiat személyautót, hogy a tanyavilág pasztorációját nagyobb eredménnyel láthassa el. Megszervezte továbbá a ferencesek kecskeméti letelepedésének 300 éves jubileumához tartozó ünnepségeket, amelyek a háború miatt azonban szerény keretek között zajlottak. Páter Károlyi Bernát ezeken túl a városban ellátta a hitoktatási felügyelői feladatokat is. Rendtársaival több kórházban és szerzetesrendnél gyóntattak, népművelési előadásokat tartottak, leventéket oktattak, missziókat és lelkigyakorlatokat vezettek.^[10] Körmenetein sok ezren vettek részt, például az 1941. június 13-án, Páduai Szent Antal névünnepén megrendezett „liliomos körmeneten” több mint 2000 hívő volt jelen.^[11]

Egyesületek Károlyi Bernát vezetése alatt

Név- és címtár 1943, 207.

A Kecskeméti Közlöny 1941. június 14-i cikke

1942 júniusában Horthy Miklós kormányzótól megkapta a Nemzetvédelmi Keresztet az első világháborúban két és fél évig katonapapként kifejtett tevékenységének elismeréséül. A kitüntetést P. Zadravecz István tábori püspök adta át Károlyi Bernát részére.^[12]

Több nagyívű beruházást is kezdeményezett. Így a ferencesek városközponti telkén két- és háromemeletes bérházak építésére tett javaslatot a polgármester felé: „A Tatay tér és Barátok terén lévő telkünk a város központjában fekszik és városszépészeti szempontból is kívánatos volna annak felépítése, ha nem is gondolnánk arra az igen fontos körülményre, hogy az amúgy is igen nagy lakáshiányon és üzlethelyiséghiányon is nagy mértékben lenne hivatott ez az építkezés némiképpen enyhíteni, mivel két és három emeleteken egy-két és háromszobás modern lakásokat, a földszinten pedig modern üzlethelyiségeket óhajtunk építeni.”^[13] 1942-ben ezt a tervet módosították, végül négyemeletes társasházat terveztek a korábbi két- és háromemeletesek helyett, az épület azonban végül nem épült fel.^[14]

A Kecskemét és Vidéke című lap 1942. június 22-i cikke

Páter Károlyi Bernát társasház-építkezést kezdeményező levele

HU-MNL-BKML-IV.1910.c. 25706/1941.

A kecskeméti ferences társasház tervei (négyemeletes tervek)

HU-MNL-BKML-XV.15.a 77. doboz 1. tétel

Szintén 1942-ben Kecskemét város vezetésének kérésére 400 személy befogadására alkalmas nyilvános légoltalmi óvóhelyet hoztak létre a ferences rendház pincéjében. „Ha szükséges, főként nappali légitámadás esetén akár 600 személy is helyet kaphat. Pár órára elég helyük és levegőjük lesz” – nyilatkozta páter Károlyi Bernát a Kecskeméti Közlöny 1944. május 2-i számában.^[15]

A Kecskeméti Közlöny 1944. május 2-i közlése a ferences templom alatti óvóhelyről

Károlyi Bernát óvóhely-építkezést kezdeményező levele

HU-MNL-BKML-IV.1910.c. 7234/1943.

A ferences rendház alatt létesített óvóhely tervei

HU-MNL-BKML-IV.1910.c. 7234/1943.

A fentieken túl szintén fontos megemlíteni, hogy gyűjtést kezdeményezett a Barátok temploma előtti kálvária felújítására, amely ekkor már nagyon rossz, életveszélyes, porladó állapotban volt. Amit tudtak, megóvtak belőle és konzerválták, illetve törekedtek arra, hogy a legélethűbben állítsák helyre. A város a felújításhoz tízezer pengő segítséget adott, a felújítással 1944-re készültek el.^[16]

A Kálvária 1942-ben

Szabó 2000, 114.

Látogatás a műteremben, ahol a barátok új kálváriája készül

Kecskeméti Közlöny 1943. október 2. 7.

III. Páter Károlyi Bernát élete és tevékenysége Kecskeméten a nyilas terror időszakában

Március 19-én a németek megszállták az országot. Károlyi Bernát atya rögtön szinte látnokként felismerte, hogy a ferences rendház puszta léte is rövid időn belül veszélybe kerülhet. Mivel ekkoriban még egy plébánia látta el a várost, ennek megosztását és egy új plébániának a ferencesek vezetésével történő megalapítását kérte 1944. március 29-én kelt levelében, amelyet a váci püspöknek címzett. Mint fogalmaz: „Ezen alázatos kérésünk nem a nagyobb kenyérért terjesztjük Nagyméltóságod elé, hanem a rendünk és rendházunkért való aggódás késztet eme kérésre. Mert akár a szélsőjobb, vagy baloldali politika ragadja magához a hatalmat, bár csak ideiglenesen is, úgy mindazon rendházaink, hol nem foglalkozunk directe lelkipásztorkodással, vagyis plébánia vezetéssel, ki vannak téve, hogy lefoglalják, mint Ausztriában és Németországban. Ha annak idején József császár közel hatvan kolostort confiscalt [elkobzott], úgy most is ki lehetünk ennek téve” – fogalmazta meg félelmeit a levélben.^[17]

Április 1-jén megjelent a zsidórendelet. Károlyi Bernát házfőnök atyát megtámadták az egyháztanácsban, mert nem mondott fel minden zsidó üzletbérlőnek. Károlyi azzal védekezett, hogy ezeknek tízéves szerződésük van, és a templom céljaihoz igen szép összeggel járulnak hozzá, ezért nem hajlandó nekik felmondani, míg csak határozott kormányrendelet el nem veszi tőlük az üzleteket.

A német Gestapo április 18-án elvitte Székely Sándor gyógyszerészt Kecskemétről. Károlyi Bernát utána ment Szabadkára és Bajára, de nem sikerült kiszabadítania.

 „Május végén az összes zsidókat Gettóba zárták, hová csak néhány bútordarabot és ruhát vihettek magukkal, de ott is csak néhány napig voltak, mert az összes környékbeli zsidókkal a városi téglagyárba internálták és innen szállították ki őket Németországba. Ez a sok ártatlan könny és vér bosszúért kiált az égre, – vajon kik fognak ezért fizetni?” – számol be a zsidók kecskeméti deportálásának borzalmas eseményeiről a ferences háztörténet.^[18]

A visszaemlékezések szerint a Károlyi Bernát ferences házfőnök atya a Szent Kereszt Egyesület keretei között is folyamatosan segítette és mentette a zsidókat. Volt, akit a megüresedett rendházba menekítve óvott meg az elhurcolástól, volt, akit ferences ruhába öltöztetve szöktetett Kecskemétre, majd bújtatott el a rendházban. A gettóba zárt zsidók útnak indításakor pedig egyedül ő gyámolította a kecskeméti vasútállomáson a bevagonírozásra várókat. Egy német parancsnok távolíttatta el a helyszínről. Többeknek pápai menlevelet vagy egyéb mentő okmányt szerzett, hogy őket az életveszélytől és az elhurcolástól megmentse. Érdekesség, hogy több olyan zsidónak is segített – szintén a visszaemlékezések szerint –, akik tevékenyen részt vettek az 1919-es proletárdiktatúra kecskeméti eseményeiben, tehát nem tett különbséget ember és ember között.^[19]

Nádasdy Viktor és neje az alábbiak szerint számoltak arról, hogyan segítette őket Károlyi Bernát a gettósítás idején: „1944. október 31-én felutazott autóval Budapestre, hogy munkaszolgálatot teljesítő fiamat is lehozza Kecskemétre és megmentse. Ekkor Budapesten rekedt […] tudomásom van róla, hogy az üldözöttek mentésére vonatkozó munkáját Budapesten is folytatta. 83 éves öreg édesanyámnak, valamint sógoromnak és családjának, akik a gettóba voltak kénytelenek vonulni, pápai menleveleket szerzett, hogy őket az életveszélytől megmentse, minden külön felkérés nélkül.”^[20]

Károlyi Bernát egyes zsidók keresztelése kapcsán a kecskeméti plébánossal is szembekerült. A sürgős keresztelésekkel Károlyi Bernátot az a cél vezethette, hogy megnyugtatást, erőt adjon egy megfélemlített, zaklatott léleknek. „A sárga csillag és gettó réme valóban beteggé tették az illetőt. […] A templom tőszomszédságában, az egyházközösség bérpalotájában laknak, így onnan támogatták be az irodába és a sekrestyébe, hol a keresztelés megtörtént…” – magyarázkodott egy zsidókeresztelés kapcsán levélben a kecskeméti plébános előtt Károlyi Bernát.

Körmöczi Béláné Károlyi Bernát boldoggá avatási perében lelkipásztori munkájának jellemzésekor az alábbiakat mondta: „…a városra gyakorolt hatását a harmadik renden keresztül érte el. Azelőtt néhány évvel, hogy megkezdődött a zsidók meghurcolása, ő azt hirdette, tanította, hogy minden ember egyenlő, és kialakította a karitászmunkának azokat a formáit, amelyeken keresztül ezt az egész város számára meg tudta mutatni. Olyannyira, hogy – meggyőződésem szerint – az ő tevékenysége miatt jelentős antiszemitizmus vagy zsidóüldözés nem jellemezte Kecskemét városát. Ami szörnyűség történt a zsidókkal, azt nem a nép provokálta, akarta, hanem a karhatalom vitte végbe. Az egyszerű embereknek ez a hozzáállása nagyban volt köszönhető ennek a lelkipásztori munkának.”^[21]

1944 októberétől a rendház oltalmat nyújtott a menekülőknek. Október 10-én hajnalban Lakiteleken át hirtelen támadás érte a várost. Az ellenséges előörsök már elérték a Csongrádi utcát és elfoglalták az állomást. Néhány század huszár verte vissza az offenzívát, míg a németek hanyatt-homlok menekültek. Az állomás teli volt lőszerszállító vonatokkal, a hadi cselekmények következtében tűz keletkezett. Károlyi Bernát atya, miután meggyóntatta a harcokban részt vett huszárok sebesültjeit, ellátogatott a Jó Pásztor zárdába utánanézni, hogy vannak az ottaniak. Ekkor vette észre a tüzet, amelyet végül sikerült a nővérek és a növendékek segítségével lokalizálni, ellenkező esetben felrobbant volna az egész város.

Október 13-án Károlyi Bernát atya a kolostor rendelkezésre bocsátásával teret adott egy baloldali, németellenes szervezkedésnek is: „Joós Ferenc leírja, hogy október 13-án délután 3 óra 4 perckor a Ferencrendiek templomának oratóriumában a következők gyűltek egybe. Dr. Molnár Erik, Tóth László, Kovács Jenő, Schmidt József és dr. Sándor József. Rajtuk kívül még mások is, közöttük kereskedők és iparosok. A megbeszélés arról folyt, hogy miképp lehetne felvenni a kapcsolatot a közelgő szovjet csapatokkal, hogy a város megmeneküljön a nagyobb károsodástól. Dr. Sándor elnökölt és elöljáróban azt a kérdést tisztázták, hogy a megbeszélésen résztvevők a szovjet csapatok megérkezése után Kecskeméten maradnak-e. A válasz egyhangú igen volt. A megbeszélésen felmerült, hogy orosz nyelvtudásuk révén kik lennének alkalmasak az összeköttetés felvételére, vagy legalább egy levél megfogalmazására, amelyet átadnának a szovjet csapatoknak….”.^[22] Másnap a megbeszélés a Jeney vendéglőben folytatódott, Károlyi Bernát atya ezen a megbeszélésen is képviseltette magát.

A városházáról mindenki elment, így Károlyi Bernát kénytelen volt polgárőrséget szervezni és ezzel a rendet fenntartani a város totális kiürítése előtti napokban. Október 23-án rendelték el a város teljes kiürítését, a legtöbben az északnyugati tanyavilág irányába távoztak. A csendőrség házról házra járt és puskatussal kényszerítették az embereket a város elhagyására. Károlyi Bernát néhány szerzetestársával viszont a városban maradt. Ezzel sokak segítségére tudtak lenni, hiszen a gyors kiürítés során a tehetetlen betegeket, öregeket itt hagyták. Ezek egymás után a ferencesek óvóhelyére jöttek, vagy idehozatták magukat. Így hamar megtelt a nemcsak a légópince, hanem az egész kolostor is. Itt talált menedéket Vörös János vezérezredes a feleségével, akik a Gestapo elől menekültek. Volt idő, hogy 160 ember is szorongott a pincében. Dr. Labancz Ferencz városi tanácsnok ellátta hússal és liszttel a konyhájukat, amellyel a menekülőket segítették.

Október 27-én Károlyi Bernát rendi elöljárójának a következőket írta: „Álljuk a harcot, – kolostorunk tele van menekültekkel, különben a város üres, egy halott város. Az irgalmassági szeretet szolgálatában állunk, – népünk egyedül bennünk bízik, – nem is engedtek volna el. Imát és áldást kérünk. […] Egész nap talpon vagyunk, járjuk az elnéptelenedett utcákat, hogy az öregeket és a tehetetlen betegeket összeszedjük. Az elmenekült és kirabolt kórházat újból rendbe hoztuk, most már kórházigazgató is lettem, két angolkisasszony, két Korda-nővér és tíz Jó Pásztor nővér segít ebben… […] a nép végtelenül boldog, hogy mi itt maradtunk és mindenben istápoljuk…”^[23]

Ezekben a napokban Félegyháza-Koháryszentlőrincnél egy időre megállt a front, mindenki bizakodott, sokan elkezdtek visszaszivárogni a városba. Október 29-én, Krisztus király ünnepén kettőszáz lélek vett részt a szentmisén, Dr. Liszka Béla polgármester is ott térdepelt a hívek sorában és elsőnek áldozott. Ezt követően átadta a várost páter Károlyi Bernát házfőnök atyának. Ezentúl a kórház és a szegényház gondozását is a „ferencrendre” bízta, és elbúcsúzott Kecskeméttől. Később az oroszok elfoglalták a kórházat, így a civil kórházat a rendházban rendezték be.

Bernát atya és társai áldozatosságát 1945-ben Kecskemét polgármestere is elismerte, amikor így fogalmazott: „Kórházunk a nehéz időkben olyan otthonra talált a Rendnél, amellyel százak életét mentettük meg, és százak szenvedését enyhítettük. Közegészségünk szempontjából maradandó értékű volt ez a szolgálat, amely méltó volt a Rend hagyományaihoz, nemes, emberbaráti törekvéseihez.”^[24]

Október 29-én Károlyi Bernát két fontos levelet kézbesített Budapestre Vörös János vezérezredes megbízásából. Október 31-én a magyar és német csapatok elhagyták a várost, a helység orosz kézre került. A lakosság november első napjaiban kezdett el visszatérni otthonaiba.

IV. Páter Károlyi Bernát élete és tevékenysége Kecskeméten a szovjet megszállás időszakában

1945. január 15-ig a zárda konyhája gondoskodott a betegek ellátásáról és a menekültek étkeztetéséről. Hónapokon át a kolostor szálloda is volt. Vonat csak Kecskemétről indult, így ide mindenki kocsin érkezett és itt várta be a bizonytalan vonatindulást. Naponta 20-30 utazó kért éjjeli szállást és egy tál meleg ételt, aminek az egész környéken híre ment.^[25]

A szovjet csapatok bevonulásakor Bernát atyát nem találjuk a városban, ugyanis Budapesten ragadt. 1945. február 4-én tudott visszatérni Kecskemétre. Sajnos ekkorra a városban megalakult a népbíróság és a rendőrség, amely – beszámolók szerint – a bosszúállás egyik forrásává vált. Károlyi Bernát 1945 júniusától az újonnan fogházba zártak lelkipásztori segítségére sietett, négy alkalommal tartott a körükben szentmisét. 

Amiképpen felemelte szavát a zsidóüldözések ellen, úgy tiltakozott a rendőrségen folyó kegyetlenségek ellen a belügyminiszternél 1945. június 28-án kelt levelében: „Bánó Mihály rendőrkapitány saját kezűleg is ütlegeli a letartóztatottakat, köztük két papot, és a leggyalázatosabb és vallást sértő káromlásokkal illeti [őket] […] Kecskemét keresztény népe a legnagyobb felháborodással nézi ezt, és általunk kér orvoslást. Sok internáltat a napi munka után vizesgödörbe állítanak, leülni sem tudnak, és másnap ismét munkára hajtják őket. Felső- és altestüket égetik, szeméremtestükbe áramot vezetnek, és még hasonló kínzásoknak vetik alá őket…”. Az események hatására Bánó Mihályt végül felmentették.^[26]

Július végén kezdődött Károlyi Bernát kilenc évig tartó meghurcoltatása. A fogházban tartott prédikációit politikai nyomozók figyelték. Valószínűleg 1945. július 26-án letartóztatták és 12 napig fogva tartották, majd szabadon engedték. 1945 szeptemberétől állandóan zaklatták, ezért el kellett menekülnie a városból, amikor pedig visszatért, ismét letartóztatták, csak a belügyi államtitkár közbejárása mentette meg. Bánó Mihály rendőrkapitány ugyanabba a téglagyárba akarta internálni, ahonnan Károlyi Bernát 1944-ben a zsidó lakosságot próbálta menteni.

Ez idő alatt a fogház rabjai a következő sorokkal kérték Károlyi Bernát szolgálatát Mindszenty József hercegprímástól: „Kérjük Eminenciádat, hogy Károlyi Bernát kecskeméti Ferenc-rendi atyát kapjuk vissza lelkészünknek, aki mindig tántoríthatatlan bátorsággal és együttérzéssel állott vigaszunkra kétségbeejtő helyzetünkben.”^[27]

Közben a Kisgazdapárt az 1945. november 4-i választásokra páter Károlyi Bernátot jelölte képviselőnek. A jelölést rendi és egyházmegyei elöljárói egyaránt támogatták. Kecskeméten a Kisgazdapárt a szavazatok 73 százalékát nyerte el. Azonban a párt Pest megyei listáján Károlyi Bernát csak a 35. helyen szerepelt, így nem jutott mandátumhoz.

A választások után, 1946 februárjában a Kommunista Párt tüntetéseket szervezett Mindszenty prímás, Károlyi Bernát és a klerikális reakció ellen, így Bernát atyának újra menekülnie kellett Kecskemétről. 1946 nagyhetére még hazajöhetett a kecskeméti rendházba, ő vezette a húsvéti szertartásokat, de már csomagolt, mert csak így tudták megakadályozni az internálást és az országos körözési parancs visszavonását elérni. A Kommunista Párt elérte célját.

Az 1947-es választásokon Károlyi Bernát újra elindult Kecskeméten a Demokrata Néppárt képviseletében. Ekkor ismét visszatérhetett a városba, a választási gyűlés idejére. Barankovics István beszámolója szerint Kecskeméten „órákkal a választási gyűlés után […] éjfél felé […] még sok ezer ember éljenzett, és éljenezte Bernátot a kecskeméti rendház előtt.”^[28] Ekkor azonban már nem engedték elöljárói, hogy az elnyert képviselőséget elfogadja, a választásokon is csak azért indult, hogy ezzel a Demokrata Néppártot segítse. A kecskeméti rendházat nem sokkal később, 1950 októberében el kellett hagyniuk a ferences szerzeteseknek. A kolostor állami tulajdonba került, a templomot pedig a váci egyházmegye vette át. 

A Kecskeméti Lapok 1947. szeptember 19-i cikke Károlyi Bernátról

Károlyi Bernát atya 1946-ban Budára, majd a pasaréti kolostorba került. 1949. november 28-án letartóztatták, rengeteg kínzás és betegség okozta szenvedés után 1954. március 2-án halt meg. A sírját 2001-ben sikerült megtalálni a 301-es parcellában, boldoggá avatása folyamatban van.^[29]

Károlyi Bernát 1950-es védőbeszédében a következőképpen vallott életének a jelen tanulmány tárgyát képező időszakáról. „Meggyőződésem szerint, papi mivoltomhoz híven, és lelkiismereti kötelességemnek megfelelően jártam el akkor, amikor az üldözések idején származásuk miatt halálra szánt szerencsétlen ártatlanok százain segítettem. Kötelességemet teljesítettem, amikor mint kecskeméti rendfőnök személyesen rejtettem el és élelmeztem az üldözötteknek egészen enormis tömegét, éspedig testi épségem és szabadságom állandó kockáztatásával. Csupán példaként említem meg, hogy több, egészen nehéz helyzetben lévő üldözöttet magam, személyesen kísértem el Budapestről Kecskemétre, nem egy esetben oly módon, hogy rendünk csuhájába öltöztettem, pártfogoltam.”^[30]

Bernát atya emlékét Kecskeméten egy, a Barátok temploma tövében állított emlékfa és emlékkő őrzi.

Károlyi Bernát atya emlékfája és emlékköve

A szerző felvételei

Bibliográfia

Levéltári iratok

Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára

HU-MNL-BKML-IV.1910.c. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai, Közigazgatási iratok (1929–1950)

HU-MNL-BKML-XV.15.a. Tervrajzok gyűjteménye, Kecskeméti épületek tervrajzai (1835–1999)

Váci Püspöki és Káptalani Levéltár

VPKL Fasc. Kecskemét

Szakirodalom

Kálmán 2002

Kálmán Peregrin: Felemelem szavam… Emlékezés Károlyi Bernát ferences szerzetesre. Magyar Nemzet – Magazin, 2002. március 30. 30.

Kálmán 2015

Kálmán Peregrin OFM: Intézményes üldözöttmenekítés 1944–1945-ben a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartományban. Sapientia 8. 2015/1. 1–16. chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://epa.oszk.hu/03500/03594/00013/pdf/EPA03594_sapientiana_2015_01_001-016.pdf (Letöltve: 2025. szeptember 5.)

Kálmán 2018

Kálmán Peregrin: Hét magyar ferences vértanú tanúságtétele a totalitárius rendszerek üldöztetései közepette. Acta Pintériana, 4. 39–87. https://epa.oszk.hu/03600/03624/00004/pdf/EPA03624_acta_pinteriana_2018_039-088.pdf (Letöltve: 2025. november 3.)

Név- és címtár 1943

Kecskemét törvényhatósági jogú város teljes polgári név- és címtára az 1943–44. évre. Kecskemét, 1943.

P. Lombos 2005

P. Lombos László: A Paokingi Apostoli Prefektúra rövid története. Szerk.: Kálmán Peregrin és Vámos Péter. Magyar Ferences Források 2. [Budapest], 2005.

Szabó 2000

Szabó Attila: A ferencesek titkos kecskeméti krónikája. Kecskemét 2000.

Szabó 2004

Szabó Attila: Helytörténeti részletek a kecskeméti ferences rendház történetéből 1644–1950. Kecskemét, 2004.

Tóth 2019

Tóth Szilárd: „Két kínai nyelvű tekercs a kecskeméti levéltárban, avagy P. Károlyi Bernát tevékenységének rövid története a ferencesek két világháború közötti kínai missziójában” Múltanéző 15. sz. – 2019. 10. 30. (https://mnl.gov.hu/mnl/bkml/multbanezo_15_8)  (Letöltve: 2025. november 14.)

Jegyzetek