A KECSKEMÉTI GÖRÖG TEMETŐ

FELSZÁMOLÁSÁNAK TÖRTÉNETE

I. A kecskeméti görögök történeti gyökerei

A legenda szerint Thessalonikiből menekültek Kecskemétre az első görögök a török önkény elől. Vélhetően azonban azért települtek le a különböző magyar városokban, hogy hídfőt biztosítsanak a kereskedelmi útvonalakon. Kecskemétre kb. 1650–70 környékén jutottak el a görögök, akik közül az elsők a század végére telepedtek le a városban. A görög családok tagjai viszonylag hamar szerepet vállaltak a város életében, főként kereskedőként.

Felemelkedésük Kecskeméten az 1707-es rác dúlás után kezdődött, amikor a török kereskedők kiszorultak a városból. 1721-re a görögök már annyira megerősödtek, hogy a várossal kötött szerződés értelmében, 350 forint átlagos évi díj fizetése mellett „mint egyeduraságot űzték a kereskedelmet Kecskeméten. Gyorsuló ütemben a kuruc világ után kezd növekedni a számuk. A fiatal görög legények miután kitapasztalták a helyszínt, rendszerint otthonról hoztak maguknak feleséget. Általában nagycsaládban éltek, sok gyermeket vállaltak. A görög családok a fiaikat a kereskedelmi pályán szerte elhelyezték a magyar városokban.”^[1]

A görög kolóniák idővel gazdaságilag megerősödtek, majd rövid ideig tartó fénykor után hanyatlásnak indultak, egyes csoportjaik a szerbségbe vagy a magyarságba asszimilálódtak. A kétirányú asszimiláció a 20. század elejére befejeződött.

Kecskeméten már az 1700-as években állt egy kisebb görög templom, ma is ismert templomukat pedig 1824 és 1829 között emelték. A gazdag berendezésű, szép épület falán piros márványtáblán olvashatjuk, hogy 1792 és 1852 között kik adakoztak a templom építésére és később fenntartására. Ez a márványba vésett, több évszázados névsor megörökíti és felsorolja az azóta jórészt kihalt görög családokat: Rozvány (Roziane), Juhász (Joükszaze), Goimilla, Karakazane, Argiri, Kiryake, Kalaitz, Patzioy (Pacsu), Lánzó, Trantoioane, Anasztázi, Demtrioy, Mitzioy, Pésioy, Kharale, Kozma, Papp, Xatze, Csanádi, Charis, Markovits, Sikray, Demetrovits, Zianode, Jánosi, Jankovits, Miskaóczi, Xapziane, Franko, Dragallocich, Mercse, Margó, Krisztofori, Szerviczky, Khiurszky, Adamovits, Gyöngyi, Barakkó, Csaplár, Krakko, Tsokor. Az 1820-as években kb. 130 görög lakott Kecskeméten, ez a szám száz év múlva 20–30 főre csökkent. Az 1920-as évekre már csak 7-8 család élt Kecskeméten.^[2]

II. A kecskeméti görög temető rövid története

A 17. század vége óta külön temetőjük volt a görögöknek a városon kívül. Hogy hol lehetett, azt ma már nem tudjuk. 1777-ben így fogalmaz a legelső görög temetőről egy forrás: „most annak helyin sok házak állnak.”^[3] 1763. december 2-án a várostól 7 öl hosszú és 7 öl széles temetőt kapott a görög közösség az egykori „vásárszélen a Sörház laktanya közelében”, tehát a mai Dózsa György úti vasúti csomópont környékén.

Ennek ellenére már 1786. április 4-én új temetőhely vételére kértek engedélyt a várostól, mert a régi temetőhelyük megtelt, nem volt megnagyobbítható és a sírok kiürítése ekkoriban tilalmazott volt. Az elnyert engedély alapján Orbán Sámuel már másnap jelentette a városnak, hogy a görögök 88 forint 44 krajcárért megvették temetőhelynek a homoki kútnál lévő szőlőjét. Ez a mai Kápolna utca végében volt temető 140 évig, 1785-től 1925-ig szolgált a kecskeméti görögök temetkezési helyéül.^[4]

Helyszínrajzrészlet a görög temető és a Homoki kapu térségéről

HU-MNL-BKML-IV.1506. I. csomó 53. számú irat

A kecskeméti görög temető térsége egy 1915-ös térképen

HU-MNL-BKML-XV. 1.a. 118. sz. térkép

III. A kecskeméti görög temetőre és térségére vonatkozó

hasznosítási kísérletek 1860 és 1910 között

A 19. század második felében több javaslat felmerült a görög temető térségének hasznosítására vonatkozóan. Több esetben felvetődött vasúti pályaház létesítése, illetve már 1876-ban népkert kialakítását tervezték ide. Mint a Kecskeméti Lapok 1876. március 12-i számában fogalmaz, a népkert egyik helyszíne a görög temető is lehetne, hisz „legközelebb fekvése, egészséges vidéke, az oda vezető tágas kellemes út mind olyan előnyök, melyek a mellett szólnak”. Szintén már 1876-ban kimondták, hogy a város terjeszkedését akadályozza a görög temető, így annak felszámolása indokolt: „E mellett tagadhatatlan, hogy városunk tovább terjeszkedésének épp ez irányban kell megtörténnie, s ez terjeszkedést gátló görög temetőt idővel okvetlen el kell távolíttatni.”^[5]

Ugyancsak több esetben, így például 1903-ban is fókuszba került ez a térség mint az évtizedek óta tervezett kecskeméti városi közkórház helyszíne. A Kecskeméti Friss Újság 1903. február 20-i számában a Közegészségügyi Bizottság néhány nappal azelőtti, a közkórház majdani helyéről folytatott vitájáról az alábbi tudósítást közölte: „Városi főkapitány elfogadja azt a tervet, hogy a máriaszőlőhegyen építtessék fel az új közkórház. Beljebb a görög temetőtől, a szőlők között. Innen aztán a Máriavárosig, az árvaházi egyenes utcáig utcákat lehetne nyitni és a kórház könnyebben megközelíthető lenne.”^[6]

IV. A kecskeméti görög temetőre és térségére vonatkozó

hasznosítási kísérletek 1910 és 1918 között

Mint az az alábbi térképrészleten is látható, erre az időszakra a Nyíri út és a Széchenyi körút közötti, Máriahegynek nevezett városrészt, ahol jórészt szőlőföldek voltak ebben az időszakban, teljesen körülölelte a város beépített és szabályozott utcáival. Évtizedek óta érett a gondolat, hogy a városfejlesztés új sarokköve ez a térség lesz. A területre vonatkozóan két fejlesztési irány valósult meg.

Az egyik irány a szintén évtizedek óta húzódó városi közkórház területének kijelölése volt, amely 1903 után 1911-ben újra felmerült. Az Országos Ellenőr 1911. április 29-i tudósítása szerint: „Kijelölték az új közkórház majdani helyét. Több hely is felmerült, de végül a legalkalmasabbnak a görög temető melletti részt találták. Eredetileg egy 350 fős kórházat akartak kivitelezni, de ezt a belügyminiszter nem engedélyezte, így a későbbiekben egy minden irányba bővíthető épületrendszerről döntöttek.”^[7]

A Nyíri út és a Széchenyi körút által határolt
márihegyi városrész a tervezett közkórház területével

HU-MNL-BKML-XV. 1.a. 119. sz. térkép

A tervezett városi közkórház létesítéséről szóló cikk

Országos Ellenőr, 1911. április 29. 1

A közkórház mellett a másik fejlesztési irány egy igényes lakóövezet kialakítása volt a térségben. A városfejlesztési folyamatok 1912 év elejétől gyorsultak fel a közkórház helyének 1911-es kijelölését követően. Az első konkrét lépések a görög temető kisajátítására irányultak egy utca nyitása, valamint egy új tér kialakítása érdekében a Széchenyi körút felől az új közkórház felé, illetve hogy újabb utcák nyitásával a térségben igényes építési telkeket tudjon kialakítani és értékesíteni a város. A fentiekről Kada Elek 1912. március 12-én kelt levelében így fogalmaz: „szükségessé vált a közkórházhoz vezető utcának, illetőleg ezen utca kiindulási pontját jelentő térnek lehető gyors kisajátítása.”^[8]

Kada Elek levele a kisajátítási eljárás megkezdése érdekében

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 6324/1918.

A város azonnal egyeztetéseket kezdett a kecskeméti görög-keleti egyházközség vezetőségével a temető kisajátításáról. Az egyházközség 1912. április 13-án tartott közgyűlésén egyhangúlag tudomásul vette a tulajdonát képező 10498., 10499. és 10500. helyrajzi számon felvett temetőjének, szőlőjének, szántóföldjének és a rajta lévő háznak, tehát a mindösszesen 4922 négyszögölnyi ingatlannak a kártalanítás ellenében történő kisajátítását 50 853 koronáért. A város a vételár kifizetésén túl kötelezte magát arra is, hogy a görög egyház egyetértésével a Budai út mellett kijelölendő 300 négyszögöles telken a régi temető lezárását követően egy új, 300 négyszögöles temetőt nyitnak a görög népesség temetkezési helyéül. A város vállalta továbbá, hogy bekerítteti az új temetőtelket élő eperfakerítéssel.

Kivonat a Kecskeméti Görög-Keleti Egyházközség 1912. április 13-i üléséről

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 6324/1918.

1912 júliusára elkészült a görög temető városi szabályozási terve a „területnek a belterülethez történő csatolása folytán, részint a városi közkórházhoz nyitandó új utca létesítése, részint pedig a telkeknek célszerübb felosztása céljából.”^[9]

Kisajátítási térkép a Kecskeméti Görög-Keleti Egyházközség
máriahegyi ingatlanának kisajátítása tárgyában

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 6324/1918.

A kártalanítás kifizetését követően a görög temető területe 1912. december 16-án került a város tulajdonába.

Ezt követően azonnal lépések történtek az új görög temető területének kijelölésére. Az 1913–14-ben történt egyeztetéseket követően kölcsönös konszenzus alapján 1915. április 15-én a város megvett az új temető létesítése érdekében Balla Ferenc Budai út mentén található, több helyrajzi számon lévő területeiből egy összefüggő 400 négyszögöles részt, 300 négyszögölt temetőnek, 100 négyszögölt csőszháznak.

Telekkönyvi átírási térkép az új görög temető létesítése céljából

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 6324/1918.

E mellett konkrét lépések történtek szintén 1913–14 folyamán az új temető megterveztetésére is. A tervek szerint a 300 négyszögöles temetőben közel 30 sírboltot, ezen túl közel 40 felnőtt- és 40 gyermekkriptát létesítettek volna egy csőszházzal egyetemben.

A Budai úton, az egykori Balla-féle telken létesíteni kívánt
új görög temető helyszínrajza és beosztása

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 589/1927.

Elindultak a régi temető exhumálásának tervezésére vonatkozó folyamatok is, azonban az új temető létesítéséhez kapcsolódó munkálatok az I. világháború kitörésével megfeneklettek, hiába szorgalmazta volna ezeket a város. A Kecskeméti Görög-keleti Egyházközség 1914. szeptember 3-án a kecskeméti tanácshoz írt levelében így fogalmazott a város 1914. augusztus 28-án kelt sürgető levelére: „Van szerencsénk a tekintetes Tanácsnak jelenteni, miszerint ez a háborus és mozgalmas idő a régi sirok áthelyezésére nem alkalmas, tisztelettel kérjük, miszerint a régi sirok ki és áttelepítését a jövő évre elhalasztani méltóztassék.”^[10]

A Kecskeméti Görög-Keleti Egyházközség 1914. szeptember 3-án
kelt levele a tanácsnak az exhumálások elhalasztása tárgyában

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 589/1927.

V. A kecskeméti görög temetőre és térségére vonatkozó

hasznosítási kísérletek 1919 és 1925 között

V/A. A régi görög temető felszámolásának

és az új görög temető kialakításának folyamata

1915-től kezdve elakadtak a temető exhumálásával kapcsolatos folyamatok. 1919–20-ra teljesen leromlott a régi temető és kerítésének állapota, ezért a város a saját költségére vállalta ezek megújítását.^[11]

Az események a görög-keleti egyházközség 1919. március 11-én kelt levelével indultak el újra, amelyben sürgették az 1914-ben elakadt eljárás felújítását a régi görög temető exhumálása kapcsán. Több egyeztetést és levélváltást követően a munkálatok 1923-ban kezdődtek el, 1925-re fejeződött be a régi temető exhumálása és az új temető kiépítése. A korábban konszenzusosan kijelölt és a város által az új görög temető telkének megvett úgynevezett Balla-féle telekről a háború éveiben bebizonyosodott, hogy túl mélyen fekvő és vizesedő terület ahhoz, hogy ott temetőt lehessen létesíteni. Így végül új temetőtelket kellett kijelölni. A helyi görög-keleti egyházközség régóta jó kapcsolatot ápolt a kecskeméti református egyházközséggel. Visszaemlékezések szerint görög-keleti lelkész hiányában a szegényebb kecskeméti görögöknek a református lelkészek több éve ingyen szolgáltattak végtisztességet a görög temetőben, azaz ingyen temették el őket. A reformátusok most is a görög-keleti egyházközség segítségére siettek, és az új görög temető létesítése céljából saját temetőjükből adtak át 400 négyszögöl területet az alábbi helyszínrajzon és térképrészleten ábrázoltak szerint.  

Az új görög temető telke egy kecskeméti térképrészleten

HU-MNL-BKML-XV.1.a. 122. sz. térkép

Bár csak szóbeli ígéret volt a város részéről, hogy állják az új görög temető kiépítési költségeit, ezt az egyházközség vezetősége folyamatosan napirenden tartva kérte a várostól. Így az új temető létesítése kapcsán a korábbiakban felvázoltaknál sokkal puritánabb megállapodás született a város és a görög-keleti egyház között a régi temető exhumálásához és az új temető kiépítéshez, illetve ennek költségviseléséhez kapcsolódóan. Úgy állapodtak meg, hogy az új temetőben hét új sírboltot alakítanak ki, amelyhez a város 35 000 darab téglát, illetve az új temetőkapuhoz további 7000 téglát ingyen biztosít. Vállalta továbbá a város a régi temetőben fekvő összes halott exhumálásának, új temetőbe való átszállításának, újbóli eltemetésének, valamint a sírkövek, sírrácsok felszedésének, átszállításának és beállításának költségeit. A régi sírboltok tégláit szintén átengedték az egyháznak. A görög-keleti egyház terhét képezték a sírboltok és a temetőkapu terveztetési és építési költségei, ezeket azonban megelőlegezte a város részükre. A költségeket a város a közben funkcióját vesztett, korábban az új temetőnek kijelölt Balla-féle telek értékesítéséből állta.

Helyszínrajz a korábbi Balla-féle temetőtelek értékesítéséhez

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 589/1927.

Az új sírboltokat úgy tervezték kialakítani, hogy abban elhelyezhetők legyenek az exhumált hamvak és a későbbiekben elhaló családtagok is. A hamvakat és a fennmaradó csontokat fakoporsókba tették az új sírboltokban. A temető beültetéséhez cserjéket és facsemetéket ingyen biztosított a város.

Az új görög temetőbe tervezett sírboltok és kapualap pályáztatási sématervei

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 589/1927.

A régi temető áthelyezésének és az új temető felállításának költségei 82.449.620 koronába kerültek. A város által kiírt pályázat eredményeként a halottak exhumálásával a Kecskeméti Római Katolikus Egyházközség Temetkezési Intézetét, az új sírboltok kiépítésével Szabó János építési vállalkozót, az új, díszes temetőkapu elkészítésével Tiringer Ferenc műlakatos mestert bízták meg.

Tiringer Ferenc műlakatos mester ajánlata a temetőkapu kiépítésére

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 589/1927.

A régi temető felszámolása és az új temető kialakítása több héten keresztül tartott 1925 áprilisában és májusában. Az iratok között fennmaradt a régi görög temető sírboltjainak, sírdombjainak és fejköveinek leírása, ezt jelen tanulmány 1. sz. függelékeként közlöm. A Magyarság című újság 1925. április 26-i számában érzelmes cikkben számolt be a temető felszámolásáról „Megnyiltak a kecskeméti régi sirok” címmel.^[12] Szintén közzétettek egy megemlékező cikket a Magyarság 1925. április 30-i képes mellékletében, amelyben néhány fotón a korabeli kecskeméti görögség jelesei láthatók. 

A Magyarság című folyóirat 1925. április 30-i
képes mellékletében fotókkal illusztrált megemlékező cikk

A Magyarság képes melléklete, 1925. április 30. 4.

A régi görög temetőről mindössze egy festmény maradt meg. Ez annak köszönhető, hogy a Városi Múzeum és Könyvtár Bizottság 1913. november 10-i ülésén olyan városrészek megfestését rendelte el, amelyek megváltozása vagy eltűnése várható volt akkor a közeljövőben. Ennek keretében rendelte meg a város Erős Andor festőművésztől a régi görög temető festményen történő megörökítését. A festmény jelenleg a Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményében található.^[13]

Erős Andor kecskeméti görög temetőt megörökítő festménye

Gyergyádesz 2024, 5.

A festményen túl megmaradt néhány sírkő is a régi görög temetőből, Hajnóczy Iván pedig A kecskeméti görögség története című művének mellékleteként közli a könyve megjelenésekor még fellelhető görög sírfeliratokat.^[14]

V/B. Az új közkórházhoz bevezető út

és a Villanegyed kialakításának kezdeti lépései

A régi görög temetőtől az új közkórház felé vezető útnak a kinyitásához a temető területén túl 885 négyszögöl területre volt szükség. Ebből 456 négyszögöl városi tulajdonként rendelkezésre állt, a többit 1924-re kisajátították az alábbi térkép szerint.

Térkép a létesítendő kórháztelek felé vezető utca kinyitásához

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 35/1927.

Az út kinyitásával párhuzamosan megkezdődött az újonnan nyitott út melletti telkek kialakítása is. Ennek szükségességéről és részleteiről az 1923. november 29-i közgyűlés jegyzőkönyve így fogalmaz: „Az elmult és a f. évben foganatosított vásártéri és halasi úti háztelek kiosztások a város minden rétegének igényeit nem elégitették ki, mert míg az előbb emlitett helyen inkább az iparos és kereskedő elem helyezkedett el, a hely főforgalmi útvonalra eső fekvésénél fogva, addig az utóbbin az anyagiakban legkevésbé tehetős elem találta meg a maga leendő otthonát. Nem nyert azonban kielégitést azok telekszükséglete, kik hivatásuknál fogva a város központjához vannak kötve, s lakásul ettől nem messze fekvő s mégis a zajos forgalomtól félreeső helyet kivánnak, kiknek anyagi ereje azonkivül a magasabb igényeket is kielégítő építkezést is megengedi.”^[15]

Miután az erre vonatkozó igényeket felmérték, az új kórháztelek felé vezető út mentén új városi telektömb kialakítását rendelték el, néhány kivételtől eltekintve 200 négyszögöles építési telkek kialakításával. A város az eladásra meghirdetett telkek értékesítési feltételéül előírta, „hogy az átvételtől számított 1 éven belül a vevő köteles a telken villaszerü szabadon álló modorban készült lakóházat felépíteni, melyhez gazdasági épület csak oly méretben épülhet, hogy az a normális polgári háztartás kereteit túl ne haladja.”^[16] Az egyes új, alábbi helyszínrajzon látható városi telkek elidegenítéséről a kérelem és az építési tervek beadását követően a városi tanács döntött. A kiosztandó házhelyekről több tervezet készült, ezek I–III. verziója az alábbi helyszínrajzokon látható.

A kiosztandó házhelyekről készült tervezet I–III. verziója

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 35/1927.

Az első kérelmeket az 5. és 6. házhely vonatkozásában Szemerey Gergely főgimnáziumi tanár és Pauli Péter gyógyszerész vonatkozásában hagyták jóvá.^[17]

Szemerey Gergely főgimnáziumi tanár építkezési terve

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 35/1927.

Pauli Péter gyógyszerész építkezési terve

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 35/1927.

V/C. A görög temető további sorsa

Mint az alábbi képeken is látható, a felszámolt görög temető a mai Széchenyi körút–Irinyi utca–Ady Endre utca által határolt területen terült el, itt nyitották meg a mai Ady Endre utcát, a korabeli Horthy Miklós utat. Később, ahogy ez szintén a bemutatott fotókon látható, az utcát járdával határolták, korábbi eleje ma parkoló. Az Ady Endre utca ma az Irinyi utcáról balra kanyarodva közelíthető meg.

A felszámolt görög temető területe ma

A szerző fotói

A mai Ady Endre utca elején, a felszámolt temető egy részén közparkot alakítottak ki. A park létesítése kapcsán több terv született. Ezek közül az alábbiakban Bajnóczy Károly főkertész egy terve látható, amelynek megvalósítása azonban később nem kapott támogatást.

A volt görög temető helyének „parkirozási terve”
Bajnóczy Károly városi főkertésztől

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 39.144/1926.

Ha az áttelepített görög temető további sorsát vizsgáljuk, sajnos nem hagyták sokáig nyugodni az exhumált halottakat. Ezt a temetőt 45 év múlva, 1970-ben ismét exhumálni kellett. Ekkor a Széchenyiváros építésének útjában állt. Pontosabban a mai Irinyi utcát kellett a területének egy részén átvezetni, illetve a korábbi Számítástechnikai és Ügyviteli Vállalat (SZÜV) Irinyi utca 17. szám alatti telkét alakították ki rajta.

A temető szanálását 1970. november 21. és december 20-a között végezték el. Ennek során felbontottak kilenc sírboltot, négy kissírt és egy tömegsírt, amelyben 50–60 maradvány volt. A temetőből előkerült maradványokat a sírkövekkel együtt a köztemetőbe szállították át.^[18]

Az áttelepített és szintén felszámolt görög temető
Irinyi utca 17. szám alatti területe ma

Az áttelepített és szintén felszámolt görög temető
Irinyi utca 17. szám alatti területe ma

A szerző fotói

Bibliográfia

Levéltári iratok

Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára

HU-MNL-BKML-IV. 1506. Kecskemét Város Telekszabályozó Bizottságának iratai (1794–1848)

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. Kecskemét Város Tanácsának iratai, Közigazgatási iratok (1872–1928)

HU-MNL-BKML-XV.1.a. Bács-Kiskun Megyei Levéltár térképgyűjteménye, Törzstérképek (1747–1985)

Szakirodalom

Badacsony 2007

Badacsony T. Örs: Kalandos utakon. Beszélgetés Szalay Károllyal. Magyar Napló, 2007. 19. évf. január. 37–48.

Gyergyádesz 2024

ifj. Gyergyádesz László: Erős Andor: Kecskeméti látkép (A görög temető, 1913) Hírös Históriák, 2024. tavasz–nyár. 5–13.

Hajnóczy 1939

Hajnóczy Iván: A kecskeméti görögség története. Budapest, 1939.

Juhász 1999

Juhász István: Kecskemét város temetői. Kecskemét, 1999.

Móricz 1925

Móricz Pál: Megnyiltak a kecskeméti régi görög sirok. Magyarság, 1925. április 26. 11.

Jegyzetek