Múltbanéző 19. (7)

„KÍVÁNATOS A VALLÁSOS MOTÍVUMOKNAK ELHAGYÁSA…”

KARÁCSONYI KIRAKATVERSENY KECSKEMÉTEN, 1948-BAN

Kecskemét város közigazgatási fondjából a közelmúltban előkerült egy 1948-as akta, amelynek előadói ívén – első pillantásra unikálisnak tűnő – karácsonyi kirakatverseny témamegjelölés olvasható. A két világháború közti időszak helyi sajtóhíreit böngészve azonban gyorsan kiderül, hogy hasonló rendezvényeket már korábban is rendeztek a Hírös Városban. 1928-ban, majd két évvel később a Magyar Hét országos eseménysorozatához kapcsolódva a hazai árucikkek iránti bizalom erősítése, 1932-ben pedig a Kecskeméti Vásár programjának részeként a fogyasztás fellendítése érdekében szerveztek kirakatversenyt.[1] 1948-ban viszont már a tervgazdálkodás eredményességének szemléltetése hívta életre az eseményt, amelynek alábbiakban bemutatásra kerülő részletei jól illusztrálják a változó korszellemet.

Az Országos Tervhivatal a fővárosban és húsz vidéki nagyvárosban kirakatrendezési versenyt hirdetett meg, amelynek pályázati feltételeit 1948. december elején juttatta el az érintett települések polgármestereihez, kérve segítségüket a program sikeres lebonyolításában.[2] A tervbe vett eseményről ennek érdekében néhány nappal később már a Kecskeméti Lapokban is hírt adtak: „Az Országos Tervhivatal a Kereskedelmi Alkalmazottak Szabadszakszervezetével és a Kiskereskedők Országos Szabadszervezetével karöltve országos karácsonyi kirakatversenyt rendez. Célja, hogy megmutassa az áruk tömegével és minőségével a hároméves terv eddigi munkájának eredményeit és az elért eredmények alapján új munkára, új erőfeszítésekre serkentse a dolgozóikat. Kecskeméten a közönség szavazata dönti el, melyik kirakat nyeri meg a versenyt. A győztesek díjakat és díszoklevelet kapnak. Az első díj 500 forint. A közönség december 18. és 22. között bírálja felül a kirakatokat, a polgármester által alakított bizottság karácsony és újév között számlálja meg a szavazatokat.”[3]

A tervhivatal – semmit sem bízva a véletlenre – a versennyel kapcsolatos elvárásairól, céljairól egy részletes vezérfonalat is eljuttatott az érintettekhez: „A kirakatverseny feladat elsősorban az, hogy a kész áruk tömegével, minőségével és olcsóságával bizonyítsa a 3 éves terv eredményeit. A 3 éves tervben a dolgozók életszínvonalának emelését ígértük. 3 esztendő alatt kívánjuk az általános életszínvonalat 70–75%-kal emelni. Már az első esztendő folyamán sikerült 40%-os emelkedést elérnünk. Az első tervév lezárása óta további eredményeket értünk el és így az életszínvonal ma már a békebeli fellett van. Hogy milyen tömegű áru áll rendelkezésre, azt bizonyíthatjuk a termelési adatokkal, amelyek megtalálhatók »Az Országos Tervhivatal jelentése a 3 éves terv első évéről.« c. könyvben, amely minden könyvkereskedésben kapható, ára 5 Ft. A számadatok mellett azonban az áru mennyisége, minősége és olcsósága is bizonyítók és éppen ez a kirakat különleges feladata.

Az áru mennyiségi, minőségi és árbeli feltüntetése mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez az eredmény kizárólag a tervszerűségnek, szervezettségnek, munkásságunk és parasztságunk jó munkájának eredeménye. Csak az ésszerűen végzett eredményes munka hozhatta meg az eddigi eredményeket és a további munka még jobb eredményeket hozhat, ha tovább is jól dolgozunk. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a kereskedők karácsonyi kirakatokban feltüntessék az államosított üzemek munkáját, helyzetét. Pl. egy-egy edénykereskedés kirakatában fényképeket közölhetne a Zománcárugyár, vagy Alumíniumedénygyár munkájáról; mutassák be fényképeken azokat az élmunkásokat, akik a kirakatban kiállított áruk termelésében részt vettek. Adott esetben megfelelően lehetne utalni arra, hogy a beruházások, azaz a gépi berendezések kibővítése tette lehetővé a termelés növelését és a minőség javítását, egyben pedig az árak leszállítását. A beruházások a 3 éves terv alapját képezik, kívánatos, hogy a kirakat színes és eleven legyen. A kirakatot mérsékelten dekorálhatjuk a következő jelszavakkal:

Jó munkával békés karácsonyt.

Jó munkával boldogabb újévet.

Békés karácsony, boldog újesztendő, a jó munka jutalma.

Boldog karácsony, vidám újesztendő, a jó munka eredménye.

Jó kedvvel, bőséggel a 3 éves terv utolsó éve felé.

Béke, bőség, biztonság a 3 éves terv munkája nyomán.

Jól kezdtük, még jobban végezzük a 3 éves tervet.

Munka után szép az ünnep, ünnep után jobb a munka.

Jobb karácsonyt ígért, még jobbat adott a 3 éves terv

Jó munkával vidám ünnep.

Jó munkával erős ország, békés karácsony, boldog újév.

A munka harca békéért és biztonságért.

Munkánkkal megszereztük, erőnkkel biztosítjuk a békés karácsonyt.

Hasonló szellemű jelszavak felírása megfelelő módon természetesen megengedett. A fenti jelszavak csupán irányt kívánnak mutatni, de természetesen szóról szóra is alkalmazhatók. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szabadszervezetének Propaganda Osztálya kívánságra szívesen bocsát rendelkezésre az Országos Tervhivatal által kiadott plakátokat is. A plakátok egészben vagy feldarabolva, megfelelő keretben külön-külön is alkalmazható[k].

A szokásos karácsonyi díszítés: fenyőgallyak, angyalhaj, színes és ezüst gömbök és csillagok, természetesen használhatók. Kívánatos a vallásos motívumoknak elhagyása, mert ez sajnos a mai körülmények között a reakciós propagandának eszközévé süllyedt. Sokkal helyesebb kihangsúlyozni, hogy a karácsony a béke ünnepe, de ezt a békét csak munkával szerezhetjük meg és csak a munkán alapuló erős honvédséggel biztosíthatjuk. Hangsúlyozni kell tehát itt azt is, hogy ez a munka egyben harc a békéért és biztonságért. Az újév a 3 éves terv utolsó évének kezdete és ha a 3 éves tervet sikerrel befejezzük, sokkal szélesebb alapokon indíthatjuk meg az 5 éves tervet, amelynek feladata nemzetgazdaságunk teljes átformálása.

Kívánatos staniolpapírból, vagy fémből kivágott, vagy másmilyen módon elkészített demokratikus symbólumoknak [sic!] vegyítése a szokásos karácsonyi dekorációkkal, így pl. gondolok staniolpapírból elkészített szakszervezeti jelvényre, élmunkásjelvényre, ötágú csillagra, sarló-kalapács jelvényre stb.; egyéb hasonló és színes dekoratív symbólumokra. Vigyázzunk azonban, hogy ezek a symbólumok dekorációs anyagok ne tengjenek túl, csupán megadják a többi dekorációnak és symbólumnak értelmét.

A KAOSZ[4] propaganda osztályán kaphatók a háromszögletű jelzőtáblácskák, amelyek feltüntetik, hogy a kirakat részt vesz a kirakatversenyben.”

A versenyre végül az alábbi huszonnégy üzlet nevezett be, amelyek profiljukat tekintve széles spektrumot öleltek fel:

Del-Ka[5], Szabadság tér – cipő és textil

„Kecskemét” Szövetkezeti, Rákóczi út 3. – textil-, cipő- és rövidáru

„Édesség Bolt” 55. fiók, Szabadság tér 3. – cukorka

Rajnai József, Rákóczi út 6. – textil

Domján Balázs, Rákóczi út 3. – háztartás és játék

„LORD” Nagykőrösi utca 5. – cipő

Kovács Menyhért, Arany János utca 1. – fehérnemű és divat

Kőrösi Gyula, Kossuth tér 5. – textil

Szöllősi Imre, Szabadság tér 4. – rövidáru, divatáru

Mezei Olga, Kéttemplomköz – zománcedény

Schwarz Imre, Kéttemplomköz – textil

Grósz Elemér, Rákóczi út 8. – textil

Tóth Ferenc, Kálvin tér 1. – könyv, papír

Alapi és Bermann, Szabadság tér – cipő

Szobotka Nagy Mária, Nagykőrösi utca 7. – hangszer

Bogár Jenő, Nagykőrösi utca 7. – bőrönd, díszmű

Héjjas István, Nagykőrösi utca 8. – divatáru

M. Á.V. Konzum, Gáspár András utca – fűszer

Kemény Sándorné, Szabadság tér 3. – divatáru

Királyházi József, Rákóczi út 1. – divatáru

Gere Mihály, Szabadság tér 4. – férfi-női készruha, kabát

Rátonyi Lipót, Szabadság tér – textil

Réthey Gyula, Szabadság tér – üveg, porcelán

Kulcsár Jánosné, Kéttemplomköz – textil[6]

Az eredeti elképzeléstől eltérően a díjazottak kiválasztását, több vidéki város kérésére végül egy héttagú helyi zsűrire bízták. A bizottságba, amely a terveknek megfelelően december 23-án délelőtt alakult meg a városházán, a városi tervmegbízott és a szakmai érdekképviseleti szervek mellett a politikai pártok is delegáltak tagokat. A zsűri elnöki feladatainak ellátásával Molnár Zoltán festőművészt bízták meg.[7] A testület tagjai ezt követően meg is tekintették a versenyben szereplő cégek kirakatait.

A zsűri döntéséről a helyi lap is részletesen beszámolt: „A Tervhivatal felhívására Kecskemét kereskedőtársadalma is bekapcsolódott a karácsonyi kirakatversenybe. Az előkészítés során 24 kereskedő nevezett be, akik közül öt a verseny során visszalépett, vagy a gyenge teljesítménye miatt nem nyert rangsorolást. Az elbírálás nehéz feladatát héttagú bizottság végezte, melyben [a] koalíciós pártok képviselői mellet helyet foglaltak a KISOSz[8], KAOSz, a Képzőművész szakszervezet képviselője és a városi tervmegbízott. A bizottság többszöri szemle után, délelőtt hozta meg a döntését. A Tervhivatal 500 forintos díjára, a legnagyobb pontszámmal (30) Grósz Elemér Rákóczi úti textilkereskedő kirakatát ajánlották. A KISOSz és a város által felajánlott 500 forintot három részre osztották. E szerint a második díjat, azaz 250 forintot a Konzumnak ítélte a bizottság, 27 ponttal. A 150 forintos harmadik díjat a Kecskemét Szövetkezet Rákóczi úton lévő textilüzletnek kirakata kapta 26 ponttal. Negyedik pedig a Lord cipőszalon kirakata lett 25 ponttal. Díja 100 forint. Ezenkívül három kirakatot javasolt még a bizottság díszoklevélre Mezei Olga, Kéttemplomköz, Édesség-bolt, Szabadság tér és Kemény Sándorné, Szabadság tér. A bizottság a díjak és díszoklevelek megállapításánál elsősorban a 3 éves terv eredményeinek kidomborítását vette figyelembe, de természetszerűleg megfelelően értékelték az áruk szakszerű elrendezését és azok művészi kivitelezését is. Egyes kirakatok művészies vagy szakszempontból teljes elismerést vívtak ki, hiányzott a hároméves terv eredményeinek, valamint a politikai vonalak kidomborítása, más üzleteknél pedig a kirakat szembetűnését lerontotta a kirakat és bejárat mellé kifüggesztett és a kirakathoz semmiképpen nem tartozó nagytömeg áru. Az ilyen kirakatokat a bizottság kénytelen volt az elbírálásnál figyelmen kívül hagyni. A bizottság döntését felterjesztették a Tervhivatalhoz, így a végső döntést is csak a Tervhivatal hozhatja meg.”[9]

1949. január végén egy rövid cikk jelent meg a lapban, amely némi keserűséggel számolt be arról a nagyközönségnek, hogy a verseny díjazottjai még nem kapták meg a beígért jutalmakat: „A karácsonyi kirakatversenyt sokan már el is felejtették, de a díjnyertesek emlékezetéből nehezebb kitörölni azt az egyre távolodó eseményt, mert a versenyfelhívásban kilátásba helyezett pénzjutalmat és díszoklevelet még senki sem látta. A bírálóbizottság még december végén meghozta az érdemi döntést, azóta csaknem egy hónap telt el és sehol semmi. A késlekedés már csak azért is sérelmes, mert a pénzjutalmakra kisemberek, kereskedősegédek, sőt tanoncok várnak, akik a szolid, de kitüntető díjazásért igen fáradságos munkát végeztek. Pillanatnyilag a Tervhivatalnál fekszenek az akták, remélhetőleg itt már nem késik soká az elintézés.”[10]

A levéltári források tanulsága szerint a pénzjutalmak és az oklevelek átadása végül március elején történt meg.[11] Ezzel az epizóddal zárult az 1948-as kecskeméti karácsonyi kirakatverseny. Az elkövetkező években még számos hasonló eseményt szerveztek Kecskeméten az ország más nagyvárosaihoz hasonlóan, amelyek szintén az új politikai berendezkedés propagandacéljait szolgálták.[12]