Múltbanéző 17. (6)

bkml

MON AMI”, A KECSKEMÉTI PEZSGŐ

Egy tiszavirág életű gazdasági vállalkozás története

 

A Kecskeméti Közlöny olvasói egy néhány soros, de annál meglepőbb cikkre kaphatták fel a fejüket a napilap 1930. április 27-i számát átlapozva. A szóban forgó rövid hír ugyanis arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy az alig egy évvel korábban létrejött Kecskemétvidéki Bortermelők Pinceszövetkezete a „kiváló” kecskeméti borok feldolgozására pezsgőgyárat létesített.[1] Az alapítók a készülő produktum találó elnevezéséhez a nagyközönség segítségét kérve pályázatot hirdettek, pénzjutalmat ígérve az első három díjazottnak, a jutalmat ezer-ezer, illetve ötszáz pengőben megállapítva.[2]

Kecskeméten korábban hasonló ipari kezdeményezés nem volt, így a helyi borok ilyen jellegű hasznosításának nem is voltak hagyományai, ezért joggal merülhet fel a kérdés bárkiben, hogy az üzem létrehozására miért éppen ekkor került sor.

Köztudott, hogy a homoki szőlőtermesztés és szőlőtelepítés a filoxéravész idején futott fel, amelynek eredményeként Kecskeméten a századfordulón már közel 12 ezer holdnyi területen folyt a szőlőművelés. A tőkékkel beültetett területek gyarapítását természetesen ösztönözte az is, hogy a Monarchia többi állama, különösen az osztrák tartomány biztos felvevőpiacot jelentett az itt termelt borok számára is. A világháború éveit követően, amely komoly konjunktúrát jelentett a gazdák számára, gyökeresen megváltozott minden. A Monarchia szétesésével létrejött utódállamok protekcionista gazdaságpolitikája következtében a hazai bortermelés, az értékesítési lehetőségek beszűkülésével, válságba jutott. A korszakot a pangó kereslet, az alacsony árak és a felhalmozott készletek jellemezték. A termelők számos módon próbáltak új piacot teremteni termelvényeik számára, akár feldolgozott formában is.[3] Az ágazatnak a recesszióból történő kilábalását Kecskeméten az üzem létrehozásától is remélték. A nagy feladatokra hivatott gazdasági vállalkozás rövid életűnek bizonyult, a termelés megindulása után hamarosan az alapító pinceszövetkezet csődjéről szóltak a sajtóban megjelenő hírek, így a gyár sajnos nem tölthette be a hozzá fűzött reményeket.

 

Fényes kezdet

 

A helyi napilap 1930. május 9-i száma „Készül a kecskeméti pezsgő” címmel számolt be először részletesen az újonnan alapított üzem tevékenységéről, amelyben április 28-án kezdődött meg a termelés. A sajtó képviselői személyesen látogattak el a termelés helyszínére, ahol már 10 ezer palackban erjedt a habzó ital, várva a pünkösdre ígért forgalomba hozatalt. A tájékoztatón elhangzott az is, hogy a különleges módszerrel készülő nedű minősége megközelíti majd a francia vetélytársét, ára ugyanakkor a hazai pezsgőkének csupán a fele lesz: „Néhány hét előtt rövid pár sor adta hírül a Kecskeméti Közlönyben, hogy a Kecskemétvidéki Bortermelők Pinceszövetkezete (röviden Borközraktár) pezsgőgyár alapítását határozta el Kecskeméten. Az alapítás bejelentésével egyidejűleg közöltük azt is, hogy 2000 pengős jutalmat tűztek ki a kecskeméti pezsgő találó elnevezésére. Könnyű elképzelni, hogy országszerte nagy feltűnést keltett a pezsgőgyár alapításának híre, de az is érthető, a mai sovány pénzügyi viszonyok között, hogy a 2000 pengős pályázat kapcsán is hihetetlen arányokban indult meg a rivalizálás az ötlettermelők között, akiket nemcsak az új pezsgő díszes keresztszülői tisztsége, hanem a kemény ezresek kápráztató igézete is hevít. Eddig már több, mint ezer pályázat érkezett a pezsgő elnevezésére. Halomszámra várják a levelek a zsűri munkáját. Rengeteg pályázat érkezett és érkezik az ország minden részéből, de a legtöbb talán mégis Kecskemétről. … Nagyon sokan a Katona-centenáriummal szeretnék összekötni az új pezsgő elnevezését. Ilyen neveket ajánlanak: »Katona József«, »Bánk bán«, »Melinda«. A legitimisták »Ottó király«-ra keresztelnék a nemes kecskeméti italt. Mások »Borgyöngye«, »Buckaláng« elnevezést ajánlanak. Egy pályázó szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy »Asszony«- csók«-nak kereszteljék el a kecskeméti pezsgőt, mert beküldött indokolása szerint köztudomású, hogy az a legjobb és legédesebb. Egy másik pályázó röviden mindössze annyit ír: »Szikra gyöngye« legyen az új pezsgő neve, a pénzt pedig küldjék gyorsan, mert nagy szüksége van rá.[4]

Az eseményen megjelent újságírókat dr. Vaja Béla, a Borközraktár elnöke és Kabay István titkár kalauzolták körbe, akik igyekeztek a felmerült kérdésekre is kimerítő válaszokat adni: „A pezsgőgyártás bevezetésére az indított bennünket, mondja Vaja Béla dr., hogy a bor jobb értékesítését előmozdítsuk. Ugyanis éppen azok a borok a legalkalmasabbak a pezsgőgyártásra, amelyeket a külföld a legkevésbé keres. A szükséges befektetés alig számottevő. Rizikó nincs. Fele árért fogjuk tudni adni, mint amennyibe más pezsgők kerülnek, pedig különleges gyártási módszerünk szerint (hat hét alatt) készülő pezsgőnk, a földmivelési minisztérium szakvéleménye szerint, minőségileg megközelíti a legkiválóbb francia pezsgőt.[5]

A közlöny munkatársai a gyártási helyiségeket is felkeresték, betekintve az ott folyó munkálatokba is, eközben a szövetkezet pezsgőmestere, aki a híres Pommery cégnél, Reimsben tanulta a szakmát, egy kóstolásra is meginvitálta a vendégeket: „Farkas István vegyész egész csomóüveg között dolgozik. Az esszenciák készülnek itt a négyféle (édes, savanykás, rózsaszínű és vörös) kecskeméti pezsgőhöz. Beleöntenek valamennyit a hordó borhoz, amely azzal már meg is kapta az erjedés csiráit. A gyártás tulajdonképpeni színhelyén, egy óriási teremben már sokkal többet látni. Egy hordóból örök mozgó, sokágú csapon leány töltögeti az üvegeket. Egy férfi elé kerülnek a tele üvegek, aki különleges géppel nagy és erős dugót üttet beléjük, társa egy másik gépen biztositó kapocssal fogatja a dugót az üveghez. Kell ez, mert különben minden dugót kivágna az erjedő bor. … A terem másik felében még vagy 25 ezer üres üveg. Pár hét alatt ezek is megtelnek. Három heti erjedés után a »rázópadra« kerülnek az üvegek. Itt mindennap forgatják őket, míg a seprő mind a palackok szájához húzódik. A biztosíték eltávolításával a dugóval együtt ki vágódik a seprő. Az ezüstözött speciálgép likőrt önt belé. Dugaszolás, drótozás következik, sztaniolpapírból pompás köntöst kap a kecskeméti pezsgő, a címkét is ráragasztják, expediálják, azok pedig, akik szeretik a jót és kevés pénzük is van hozzá megisszák.[6]

Az új termék neve, amelyre vonatkozóan már Olaszországból, Svájcból, Ausztriából és más külföldi államokból is nagy számban érkeztek javaslatok, végül június végére dőlt el.[7] A zsűri részletesen indokolta döntését a nyilvánosság előtt: „27 000 név között egyetlen abszolút elfogadható sem akadt. Tekintettel kellett lenni arra, hogy a kecskeméti pezsgő nemzetközi forgalomba kerül, sőt éppen ennek minél szélesebb alapokra való fektetése az egyik legfőbb cél s a mai helyzetben ennek a szempontnak az elmellőzése nem volt lehetséges. Ezért – megfelelő magyar név hiányában – nem lehetett elzárkózni idegen nyelvű névtől. A legmegfelelőbb volt ez a francia szó, a mon ami, az én barátom, amelynek jelentése száz százalékban födi a gyár kívánságát, a fogalmat, kiejtése pedig rendkívül egyszerű s éppen egyszerűségénél, kedves hangzásánál fogva gyors népszerűségre számíthat. Emellett azonban a címkén rajta lesz a nemzeti szín, továbbá az alábbi teljes felírás: »A Kecskemétvidéki Bortermelők Állami Ellenőrzés Alatt Álló Pinceszövetkezetének Pezsgőgyára«. Rajta lesz ezenkívül Kecskemét város címere, így a pezsgő magyar és kecskeméti jellege kellő hangsúlyozást, kidomborítást nyer.

A nyakszalagon a tartalom szerint, a pezsgő ízének megjelölése: »Édes«, »Édeskés«, »Száraz« nyer elhelyezést.[8]

Az ezután elkövetkező hónapokban látszólag egy igazi sikertörténet körvonalai kezdtek kirajzolódni, a borközraktár készítményeinek híre aránylag rövid idő alatt bejárta szinte az egész világot. Egy Sao Paulo-i nagy cég, a Garcia Da Silva et Cia Importadores levélben jelezte az üzem felé, hogy forgalmazni szeretnék a kecskeméti termékeket.[9] Emellett a sajtóhírek további kedvező fejleményekről számoltak be: „A kecskeméti pezsgőnek szép és nagy sikere van nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Hétről hétre gyorsan és örvendetesen növekszik a fogyasztás és egyre több a legilletékesebb helyekről érkezett elismerés. Legújabban a Hangya központjával kötött szerződést a pezsgőgyár állandó szállításra. Svájci cégek is összeköttetést kerestek a pezsgőgyárral, a napokban pedig Szófiába hívták a nemzetközi vásár kiállítására. A legörvendetesebb sikernek azonban az tekinthető, hogy a bécsi bornagykereskedőkből álló pénzcsoport és a Pomery-féle francia pezsgőgyár bécsi vezérképviselője Bécsben pezsgőgyárat akarnak létesíteni kecskeméti mintára, kecskeméti gyártási módszerek felhasználásával. Megbízottaik a napokban Magyarországon jártak, a fővárosban tárgyaltak Vaja Béla dr. elnökkel és Kabay István titkárral. Kijelentették, hogy a bécsi gyárat feltétlenül szeretnék megvalósítani, még pedig úgy, hogy a legszorosabb összeköttetésben legyen a Borközraktárral.[10]

 

Szomorú vég

 

Végül a dolgok teljesen más irányt vettek, ugyanis a következő évben már a borközraktár csődjéről szóltak a hírek. De hogyan is történhetett mindez? A szövetkezet tevékenységét megalakulása után azzal kezdte, hogy 128 ezer pengőért közraktár céljára kibérelte a Héjjas család pincéit a teljes felszereléssel együtt, ahova a kisgazdák borait be is szállították, majd az eredeti terveken felül megalapították a pezsgőgyárat is, de sem a borközraktár, sem az üzem nem akart prosperálni, ráadásul alig egy év leforgása alatt 400 ezer pengő hitel felvételére is sor került. A bevételek elmaradása után a gyárban leálltak a munkálatok, a hitelezők ezzel egyidejűleg pedig próbálták az egyre nagyobb kintlévőségeiket érvényesíteni az államilag támogatott intézménnyel szemben. Az üzem bírói zár alá került, a borközraktár ellen pedig a hitelezők végrehajtás kértek, ennek során derült ki, hogy a hatalmas pincékben mindössze 800 hektoliter bor és összesen tizenegyezer pengő értékű ingóság maradt. Másfél év után ennyire csökkent a kecskeméti borközraktár vagyona, amely az egész Alföld szőlőtermelését lett volna hivatva támogatni és fejleszteni.

Mindezek nyilvánosságra kerülése után a szőlősgazdák indítottak ostromot az intézet ellen és „Bort vagy pénzt!” felkiáltással követelték az elszámolást. A vezetés végül egy sürgős szanálási akcióba kezdett, amely azonban nem vezetett eredményre, így a borközraktár igazgatósága csődöt kért maga ellen, amelyet a bíróság el is rendelt, de a hitelezők más álláspontra helyezkedtek.[11] Közben ugyanis a földművelésügyi minisztériumban is megindult a vizsgálat, és Mayer János miniszter ezzel kapcsolatban a pénzügyi bizottságban szó szerint a következő kijelentést tette: „A kecskeméti borközraktár ügyét bűnvádi útra fogjuk terelni, mert tűrhetetlen, hogy egy szépen elgondolt eszmét felelősség nélküli emberek diszkreditáljanak. Aki visszaélést követett el, az törvény előtt felelni fog.[12] A bírósági tárgyalás végül 1932 végén kezdődött meg, de még három évvel később is csak arról lehetett a sajtóban olvasni, hogy a Kúria előtt van az ügy, ezt követően viszont már szó sem esett az eljárás lezárásáról, így annak végkifejletét nem ismerjük.[13]

 

 

Jegyzetek


[1] Egy borközraktár felállításának terve már a századforduló óta többször napirendre került Kecskeméten, míg végül az a húszas évek végén megvalósulhatott. A Kecskemétvidéki Bortermelők Pinceszövetkezete 1929. július 14-én alakult meg Kecskemét, Soltvadkert, Ókécske, Kiskunmajsa, Szank, Lajosmizse Prónayfalva, Izsák, Páhi, Csongrád, Kiskunfélegyháza és Kerekegyháza szőlősgazdáinak összefogásával. A társaság vagyonát egyfelől a gazdák által befizetett 100 ezer pengő jelentette, amelyhez az állam ugyanekkora összeget biztosított. A borközraktár elnöke dr. Vaja Béla, a Duna–Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara helyettes igazgatója, alelnöke Kocsis Pál volt. Az igazgatóságban is számos illusztris személy foglalt helyet, így Dömötör Lajos Kecskemét helyettes polgármestere, dr. Tóth József Kiskunfélegyháza polgármestere, és Bunzlau Ferenc kecskeméti borkereskedő. Az igazgatói feladatokat először a csongrádi borkereskedő Piroska György, majd Héjjas Tibor, Héjjas Iván öccse látta el. A borközraktár fő feladta az volt, hogy a kistermelőktől gyűjtse össze a bort, és az árut alkalmas időben és áron értékesítse, a megszorult kisgazdáknak pedig kölcsönöket folyósítson.

[2] „Pezsgőgyár Kecskeméten” Kecskeméti Közlöny, 1930. április. 27. 15.

[3] Gyenesei József: Bor- és szőlőkereskedelem a Horthy-korszakban, Kecskemét térségében. Forrás, 2021/7–8. sz. 58–73.

[4] „Készül a kecskeméti pezsgő”. Kecskeméti Közlöny, 1930. május 9. 2.

[5] Uo.

[6] Uo.

[7] „Kétezer pályázó tizezer-féle névre akarja elkeresztelni a kecskeméti pezsgőt”. Kecskeméti Közlöny, 1930. május 25. 1. A névadás lehetősége a humoros publicisztikáiról ismert Szimath Kázmért is megihlette, persze a rá jellemző stílusban. „Kuructajték, mungópác, talián csöppek. Szimath Kázmér megpályázza a kecskeméti pezsgő keresztapaságát.” Kecskeméti Közlöny, 1930. május 15. 3.

[8] „»Mon ami« a kecskeméti pezsgő neve” Kecskeméti Közlöny 1930. június 22. 2.

[9] „Sao Pauloból érdeklődik egy nagy cég a kecskeméti pezsgő iránt. Lerakatot akar létesíteni Rómában, Prágában és a gyarmatokon.” Kecskeméti Közlöny 1930. június 26. 1.

[10] „Pezsgőgyárat akarnak létesíteni Bécsben kecskeméti mintára, kecskeméti borok feldolgozásával.” Kecskeméti Közlöny 1930. augusztus 24. 8.; „A kairói »Luna Park Hotel« egy láda »Mon ami«-t rendelt a kecskeméti pezsgőgyártól A szaloniki-i nemzetközi vásáron aratott nagy siker nyomán jut el Egyiptomba a kecskeméti pezsgő.” Kecskeméti Közlöny 1930. november 19. 2.

[11] „Folyik a borközraktár likvidálása.” Kecskeméti Közlöny, 1931. július 12. 2.

[12] „Hogy jutott csődbe Piroska János és Héjjas Tibor vezetésével a kecskeméti borközraktár, amely százhuszonnyolcezer pengőért kibérelte a Héjjas-család pincéit.” Esti Kurír, 1931. május 24. 3.; „Négyszáz oldalas rendőrségi jelentés készült a Borközraktár ügyeiben lefoglalt bűnügyi nyomozásról.” Kecskeméti Közlöny, 1931. szeptember 11. 1.; „Hamisan könyveltek, személyi költségekre és luxusautóra költötték az állam és a kisemberek pénzét a kecskeméti Borközraktárban.” Esti Kurír, 1932. január 15. 5–6.

[13] „A csődbejutott Borközraktár ügyének tárgyalását ma kezdte meg a kir. törvényszék »sofort« tanácsa”. Kecskeméti Közlöny, 1932. december 24. 1.; „Az OTI a volt igazgatósági tagokon követeli a csődbejutott Borközraktár hátralékos biztosítási díjait.” Kecskeméti Közlöny, 1935. szeptember 11. 3.