Múltbanéző 17. (2)

A KECSKEMÉTI SZENTHÁROMSÁG-KÁPOLNA TÖRTÉNETE

Kecskemét város egyik legrégibb és legtitokzatosabb, ma is álló szakrális kegykápolna, a Szentháromság-kápolnatörténetébe szeretném elkalauzolni a kedves olvasót. Ennek oka egy különleges évforduló, ugyanis bár megoszlanak az álláspontok a kápolna építésének időpontjára vonatkozóan, egyértelműen elmondható és írásos forrásokkal igazolható, hogy a kápolnát 1721–1722-ben építette Nyéki Szabó István, vagyonos kecskeméti katolikus polgár. Egy, a várossal kapcsolatos későbbi elszámolási vitája kapcsán, egy nehezen olvasható, dátum nélküli levélben erre konkrétan utalást is tesz:„…azért is 1721 esztendőben elveven azon Jeles[?] Sz Haromságnak édes hajlekanak sok ezerszer[?] való orcza pirulasommal … ezt a szomoru Terhet viseltem…”.[1]

Nyéky Szabó István nemcsak e kápolna kapcsán méltán híres. E kápolna építésével párhuzamosan, szintén 1721–1722-ben kezdte meg a mai Czollner téri Szent Erzsébet-templom helyén egykor állt Tizenkét Apostolok kápolnájának építését, amelyet végül az építkezés elhúzódása miatt csak 1732-ben adtak át. A Tizenkét Apostolok kápolnáját 1732 októberében kérte felszentelni a váci püspöktől, erre vonatkozó levelében mind a két általa épített kápolnát megemlíti: „…Legnagyobb tisztelettel és tisztelgő hódolattal adom elő, és szemléltetem mostani alázatos, esdeklő kérvényemben, hogy Kecskemét mezővárosunkban 10 évvel ezelőtt, isteni segítséggel a legszentebb Háromság tiszteletére egy bizonyos kápolnát építettem fel, mely kápolna még akkoriban igen tisztelt házfőnökünk által, egyházi szent szertartás szerint lett megáldva és felszentelve, bizonyára méltóságosabbak kérelmére. Gyakorlatilag hasonlóképpen (Isten áldásával) felépítettem egy bizonyos kápolnát a kecskeméti temetőben a legszentebb 12 Apostolok tiszteletére, és még a Purgatóriumban levő lelkek vigasztalásáért is, kiknek már elfeledett minden emléke és emlékezete…”.Ebben az 1732-ben kelt levelében is egyértelműen nevesíti, hogy 10 évvel azelőtt épített egy kápolnát a Szentháromság tiszteletére, így biztonsággal kijelenthető, hogy a Szentháromság-kápolnát 1722-ben adták át. [2]

A kápolnáról már olvasható említés az 1726. évi Canonica Visitatio jegyzőkönyvi kivonatában: „Az utóbbi canonicavisitatio óta – melyet maga a váczi püspök Gróf Althan M. Frigyes bibornok tartott 1718-ban – egy elegáns kápolna épült a városon kivül díszes, aranyozott oltárral Szent-Háromság tiszteletére.”Ugyanazon kivonatban még a kápolna leltára is közölve van:„Van egy ezüst kelyhe ostyatányérral, egy misemondó ruhája karkötővel és stólával, egy mise ing vállkendővel és övvel, egy kéztörlő, hat oltárteritő, két antipendium[3], négy oltárcsengő, egy 25 fontos harang, két réz gyertyatartó, két üveg misekancsó, két réztálcza. Hogy mindezek a kápolna tulajdonához tartoznak, bizonyítják 1726. Decz. 5-én Nyita Szabó István gondnok és Dallos Mihály ugyanazon kápolna algondnoka.”Érdekesség, hogy a kápolna algondnokaként meg van említve egy bizonyos „Nyita Szabó István”, aki álláspontom szerint az építtető Nyéki Szabó Istvánnal azonosítható.[4]

A barokk stílusú kápolna ma az Árpád körút, Küküllő utca, Mátis Kálmán utca által határolt területen található. A kis dombon szabadon álló épület nyolcszög alaprajzú. Barokkosan ívelt, palával fedett tetejét huszártorony díszíti, mely szintén nyolcszög alakú. Bejárata – melyhez lépcső vezet fel – félköríves záródású, szalagkeretes kétszárnyú vasajtó, rajta az „1865” évszám felirat olvasható, felette félköríves záródású szoborfülke, jelenleg üres. A bejárattól számított 1. és 2. oldalon nyolcszög alakú ablakai vannak, mindegyik oldalt faltükör díszíti.[5]

1722-es építésekor azonban még ez a terület a városon kívül terült el az úgynevezett Halasi és Vásári kapu között kb. félúton, mint az az alábbi térképeken (1–3. kép) is jól látható.

1. kép: A kápolna és környezete az úgynevezett Vásárállásról készült 18. századi állapotokat tükröző térképen
(Forrás: MNL BKML XV. 1. a. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár térképgyűjteménye. Törzstérképek. 136/a sz. térkép.)

2. kép: A kápolna és környezete egy másik, 18. század végi, konkrétan 1792. évi állapotokat tükröző térképen
(Forrás: MNL BKML XV. 1. a. 353 sz. térkép)

3. kép: A kápolna és környezete 1820 körül
(Forrás: HORNYIK János, 1927. 3–4.)

Mint látható, a kápolnát a térképeken temetővel ábrázolják, azonban a temetőnek a kápolna építéséhez szervesen nincs köze, itt korábban nem volt temető. Az itt található temetőt 1739–40-ben nyitották meg, amikor 1644., 1678., 1682., 1692., 1709. és 1710 után az addigi legsúlyosabb pestisjárvány csapott le a városra. A járványra így emlékeztek vissza a későbbiekben: „Rémséges pusztítást tett a fekete halál az emberekben. E nagy veszedelem idején végtelen rémület szállotta meg az egész város lakosságát. Egész éjjeleken át temették a halottakat, koporsóval nem győzték őket ellátni, hanem zsákba dugva, lepedőbe varrva, vagy gyékénybe takarva, legtöbbnyire pedig tiz-huszával egy sírba fektetve, takarították el. Általában kihalt a város lakosságának egyharmada. A ragály megszűnte után számba vétettek azok a házak, melyekből a birtokos család minden tagja kihalt; a városi hatóság által az ilyen házak lezárattak, ablakaik berakattak s utcára nyíló kapuik beszögeztettek.”[6]

A leírások szerint a városi tanács elrendelte, hogy a betegeket el kell különíteni a kápolna közelében egy erre a célra felállított sátorban, az „Akasztófa mellé”(a korszakban itt vélhetően akasztófa állt). S mivel a temetők a halottak nagy száma miatt beteltek, a kápolna mellé kezdték hantolni a halottakat anélkül, hogy itt temető lett volna kialakítva. E miatt akkora a város lakossága körében a felháborodás támadt, „a’ Nép, vasvillával, fejszével őszve gyülekezett, s’ a’ Bírót … agyon akarták verni…”. Hogy a feldühödött tömeget lecsillapítsák, azonnal intézkedtek, hogy illően felszentelt helyre temethessék a pestis áldozatait, ugyanis „…2 Barátok mentek ki a’ Nép letsendesitésére, a’ kik azt jelentették, hogy másnap a’ sz. Háromság Kápolnája Temetőnek felfog szenteltetni, a’ mi meg is történt.”[7]

1740. szeptember 14-én szűnt meg a pestis dúlása, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. A város római katolikus lakossága ünnepélyesen hálát adott az Istennek ezért a kegyelemért. A város öt főbejáratánál öt keresztet állítottak, melyekhez sokáig minden évben, szeptember 14-én egyházi kíséret mellett körmenet indult. Később e fogadalmat az előbbiekben részletezettek szerint a járvány idején nyitott Szentháromság-temetőben épített kápolnánál rótták le ugyanezen a napon évenként, hálaadó szentmise keretében. Szép, 18. századi katolikus hagyománya volt a városnak, hogy ezt az öt keresztet, illetve a város akkori öt katolikus kápolnáját (Apostolok-, Szentháromság-, Homoki-, Szent Mihály- és Mária-kápolna) Krisztus öt szent sebével azonosították. Szintén hálából, a pestistől való megszabadulás emlékére emelte város közönsége 1742-ben a ma is álló impozáns Szentháromság-szobrot, amely a 4. képen látható. Érdekes párhuzam, hogy a kápolna is oktaéder alaprajzú, és az oszlopot is nyolcszögű ballusztrád veszi körül, rajta nyolc szent szobrával. A szám utalás lehet arra az ókeresztény kortól élő elképzelésre, miszerint a teremtés nyolcadik napja Krisztus feltámadása, az újjászületés.[8]

4. kép: A Szentháromság-szobor és környéke az 1890-es évek elején
(Forrás: HORNYIK János, 1935. A fotó egy számozatlan oldalon szerepel.)

Első kiterjedésében 4900 négyszögölnyi volt ez a temető, és a járvány megszűnte után egészségi okokból 30 éven keresztül zárva tartották. Deszkakerítéssel vették körül. Miután eltelt az előírt 30 év és temetőre szükség volt, 1778-ban ismét megnyitották, mivel ekkor még mindig a városon kívül terült el.[9]

A következő száz évben kétszer került sor a sírkert területének bővítésére: először 1815–1816-ban, majd 1865-ben. Kezdetben a sírkert szakrális központja a névadó Szentháromság-kápolna volt, e köré temetkeztek a város jelentősebb polgárai. A 19. század végén rendeletben tiltották meg, hogy az elhunytakat a saját lakhelyükről kísérjék a temetőbe, és a temetőket halottasház építésére kötelezték. Ekkor alakult ki a temető ma ismert „központja”, 1886-ban épült meg a ravatalozó, majd 1894-ben a Kálvária és a Ferenczy-mauzóleum, 1904-ben pedig a Farkas kápolna.

A temető legnagyobb kiterjedését az 1920-as években érte el, de az időközben felépült máriavárosi vasútvonal miatt további bővítése lehetetlenné vált. 1964-ben zárták be.

1925–27 között építették meg a betonoszlopos kerítést, ami mára csak a Küküllő és az Ipoly utcán figyelhető meg. A Szentháromság-temető egyik legszebb emlékhelye az 1927-ben létesített I. világháborús katonai temető. A 363 kis kőkockából álló kompozíció mindegyik sírján ugyanazok az adatok (név, rendfokozat, születési és halálozási év) szerepelnek.
A Szentháromság temetőben nyugvó katonák, nem kecskemétiek, illetve nem is a környéken elesett katonák, hanem a Kecskeméten működő tartalék hadikórház elhunytjai. A katonák több különálló alakulathoz tartoztak, és meglepően sok a nem magyar nemzetiségű (a legtöbb külföldi katona cseh származású), de a sírköveken magyarosított névalakok olvashatók. Külön érdekesség, hogy a Kecskeméten meghalt ellenséges (szerb, illetve olasz) katonák számára nem készült fejfa. A hősi temető később kiegészült Imre Gábor szobrával.
Az emlékhelyet 2018 tavaszán teljes mértékben felújították. A 363 darab I. világháborús hadisíron elhelyezett sírkövet lecserélték új, gránit síremlékekre, illetve a hadisírok és emlékmű közötti sétálóutakat felújították.

A kápolnát 1935-ben felújították Rusz Ervin építészmérnök tervei alapján eredeti stílusának megőrzésével, így megmaradt a zsindely teteje is. 1940-ben a kápolna körüli részen kötelezően elrendelték a sírok exhumálását, felkérték a lakosságot szeretteik áthelyezésére, illetve akiket nem helyeztek át, azokat közös sírba helyezték. [10]

A temető és a kápolna környékének korabeli hangulatát jól jelzi az alábbi tudósítás, mely a Kecskeméti Ellenőr 1941. július 1-jei számában jelent meg „Délutáni séta a Szentháromság-temető lezárt részében” címmel:

„A Szentháromság-temető lezárt részében, a halál kertjében csend van. A főutakon mosolygó fiatal édesanyák gügyögő gyermekeiket tolják a gumikerekű kocsikban. A környék gyermekeit hozzák ki a temetőbe: itt lehet por nélküli levegőt szívni. Körülbelül félholdnyi területet a Katona József-szobor előtt felástak, a sírokból kiszedték az emberi csontokat és kegyeletes szertartás kíséretében közös sírba temették el.

Az exhumált sírok helyét krumplival vetették be, az 50–60 év óta ekét nem látott földbe a burgonya emberderék-magasságra nőtt fel, most virágzik.

A lezárt temető érintetlenül hagyott részében kidőlt síremlékek, 2–3 méter magas bokrok között 3–4 méter mély gödrök leselkednek a járókelőkre, az exhumált sírok helyei.

*

A síremlékeken a bevésett neveket kiette az idő. A barokkstílusban épült Kálváriát ellepték a bozótok: a szenvedő Krisztus jobb tenyerénél légykapó-madárcsalád tanyázik. A bűnbánó Magdolna és Veronika imárakulcsolt kezei között sárgarigó-fészekben várja a vadászúton járó szülők hazatérését 4–6 sárga csőrű fióka.

A Kálvária alatt a zahinos [?] Kecskemét földesurai pihennek. Két kriptaboltozat már beomlott. Az omladékon át látni, hogy a nehézveretű koporsókat az idő felnyitotta és a koporsók közül sárgálnak a csontok.

A pestis-kápolna: Kecskemét egyik legszebb emléke. Csak Mindszent napján nyílik ki ajtaja, hogy imára várja a híveket. Az ajtó felett gyönyörű faszobor díszlik. Kár, hogy a végső enyészettől nem menti meg a múzeum!

A kápolnában pihen Hoffmamn plébános, aki 1848-ban egy ellenséges ármádiát parancsolt vissza a város kifosztásától. Emlékét már csak kopott-vásott sírkő őrzi, miért nem gondolunk rá nagyobb szeretettel és síremléke elé miért nem helyezünk egy-két élő virágot?

*

Az érdekes stílusban épült szószék is roskadozik. Faoszlopán öregbetűs neveket véstek bele, a kezdettől kezdve mostanáig évszámok jelentik, hogy itt szívek találkoztak. A szószéktől az egyik út Kecskemét egyik káplánjának sírjához vezet: A keresztről leszakadt és eltűnt a Krisztus teste, a sírt borító márvány lapot ledobta magáról a gyep, az is eltűnt. Pedig a sírban értékes lélek pihen: a szeretet emeltetett neki síremléket.

A másik utat alig lehet megtalálni, pedig valamikor százak zarándokoltak rajta végig. Ez az út Katona József sírjához vezetett. A százéves sír útját, dombját tíz év begyepesítette, eltüntette. Amikor Bánk bán halhatatlan költőjének földi maradványait kiemelték a sírból, egyik rajongó-ismeretlen a gödröt betemettette, a sírdombot beszórta virágmaggal, visszaállíttatta azt a keresztet, amit állítólag még a költő édesapja faragtatott, azonkívül márványtáblát helyezett rá:

Ez itt, ne felejtsed

Bánk bán Kálvárja,

Egy szál nefelejcsed

Száz éves sír várja.

Szent volt, szent lesz a hely

A lélek és porhüvely.

A kegyeletes kéz már évek óta nem ápolja a sírt, talán a névtelen rajongó is meghalt és már nincs senki, aki emlékező szívvel ápolná azt a helyet, ahol Katona József, a Bánk bán költője száz évig pihent.

Amikor a gaz és bozót közül a lecsúszott márványlapot előástuk, 41 darab béka mászott ki alóla. A kereszt tábláját felerősítettük; a márványtáblát felállítottuk, a füvet kigyomláltuk: egy percre úgy éreztük, hogy Katona József lelke mellettünk volt…”.[11]

Érdekes megnézni, hogyan változott a kápolna és környezete ezekben az időszakokban. Az 5–6. képeken egy 1920 körüli, stilizált, a „világháború kecskeméti hősi halottai emlékét megörökíteni hívatott emlékmű alapja javára”kibocsátott levelezőlapon látható a kápolna és környezete, a 7. képen pedig egy 1935. körül készült fotón.

5. kép: A Szentháromság-kápolna és környéke stilizált képeslapon 1920 körül
(Forrás: MNL BKML IV. 1910. a. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Elnöki iratok Szám nélküli irat)

6. kép: A Szentháromság-kápolna stilizált képeslapon, 1920 körül (részlet a kápolnára fókuszálva)
(Forrás: MNL BKML IV. 1910. a. Szám nélküli irat)

7. kép: A Szentháromság-kápolna és környéke 1935 körül
(Forrás:HORNYIK János, 1935. A fotó egy számozatlan oldalon szerepel.)

A kápolna és környezete az ’50-es évek végéig viszonylag jó állapotban megmaradt, azonban a kápolnát az 1960-as évek első felében sokszor feltörték, értékeit kifosztották, megrongálták, illetve a kápolna körül lakótelep építése kezdődött el, melynek eredményeként az építmény statikailag megrendült.

A fent hivatkozottak szerint a második ötéves terv keretein belül indult be Kecskeméten a leninvárosi lakótelep (ma: Árpádváros) építése, alapkövét 1961. március 21-én helyezték el a Rávágy téren. A program során beépítették a temetkezési célra nem használt lapos területet, a mai Szabó Kálmán utcát, valamint exhumálták az Árpád körút és a Mátis Kálmán utca közötti részen lévő sírokat. Az exhumálást 1962. június 5-én kezdték elés 2500 sírt bontottak meg. Az építkezés során bontották le a temető északi kerítését, és a Rávágy téri kaput. A Rávágy téren a Küküllő utcai kapuhoz hasonló kovácsoltvas kapu állt, amely ma a piarista rendház gazdasági bejárataként tekinthető meg. A temető területe 1961 óta így durván felére csökkent. 1964. május 1-jén nyitották meg a ma ismert köztemetőt. A Szentháromság-temetőt ekkor végleg lezárták, és az új temetőbe helyezték át a város híres szülötteit: Katona Józsefet, Mathiász Jánost, Hajagos Illést, Kada Eleket, Hornyik Jánost és Horváth Dömét.[12]
A Szentháromság-kápolna körbeépült lakóteleppel az 1960-as évek végére, állapota pedig nagyon leromlott, így azonnal fel kellett újítani. 1967 és 1969 között teljesen felújították, majd évtizedeken át konzerválódott az állapota, egy játszótér vette körül és gyermekkönyvtárként üzemelt egészen 1998-ig. Ezt követően visszakerült egyházi tulajdonba. 2014. október 19-én Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek ünnepi szentmise keretében újra megáldotta a kápolnát, azóta alkalomszerűen újra miséznek az épületben. A 2022. évben 300. születésnapját ünneplő gyönyörű kápolna napjainkban rendezett környezetben fogadja az odalátogatókat.

8. kép: A Szentháromság-kápolna és környéke az 1960-as évek végén, még romos állapotban, de már az új házakkal körülvéve
(Forrás: Internet[13])

Irodalom

Kecskemét. A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei. Kecskemét. 2005. Internet: https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Kecskemet/pages/a_foter/008_szentharomsag.htm (Letöltve: 2021. december 8.)

HORNYIK János

Kecskemét város gazdasági fejlődésének története. Kecskemét. 1927.

Egy fogadalmi emlék. In: Emlékkönyv Hornyik János Halálának félszázados évfordulója alkalmából. Szerk.: Dr. Garzó József. Kecskemét. 1935. 11–17.

KOVÁCS Imre

A kecskeméti Szent Erzsébet-templom története. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1. Budapest. 1989.