Múltbanéző 16. (6)
A MÁRIAVÁROSI TEMPLOM ÉPÍTÉSE,
AVAGY KORRAJZ A KECSKEMÉTI PLÉBÁNIA BELSŐ FESZÜLTSÉGEIRŐL
A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN
Máriavárosi templomépítési elképzelések a századelőn
A 19. század elején – a korábbi nagy tűzvészek után – indult meg a Máriavárosnak, Kecskemét XI. tizedének parcellázása, amikor a házhelyeket kiosztották, a hagyomány szerint, a majdani templom helyét is kijelölték. Az új városrész kialakítása 1826–27-ben történt meg, a kijelölt terület nem volt városi tulajdon, ezen a területen magántulajdonban álló, zöldségtermelésre és konyhakertészetre alkalmas földek voltak.
1. kép: A majdani Máriaváros tervezett helyén kisajátításra váró termőföldek helyszínrajza
(MNL BKML IV. 1613 7. csomó 437. számú irat)
2. kép: A Kőhíd körüli (mai Kőhíd utca környéke) termőföldek parcellái, illetve
a kertek között kijelölt új utcák rajzolatai
(MNL BKML IV. 1613 7. csomó 437. számú irat)
Az új városrész nagyon süppedékes terület volt, gyakran, hevesebb esőzések idején úgy felázott a talaj, hogy sok ház megrepedezett, düledezni kezdett, míg aztán Gyenes Mihály ügyvéd és mérnök a Holló utcában árkot ásatott a belvizek levezetésére a régi és az új városrész között lévő, kőhíddal ellátott lefolyáshoz. A lakosság végül leküzdötte a nehézségeket, és egy szép új külváros épült ki, amely mivel a Kecskemétről a Mária-kápolnához igyekvőknek útjukba esett, a Máriaváros elnevezést kapta. Később a külváros összeépült az anyavárossal.
Az új városrész legnagyobbrészt katolikus lakói már kezdettől fogva felekezeti templomot szerettek volna a térségben, ezért az utcák kiépülésekor a Máriaváros közepén egy teret hagytak szabadon e célra. A térképen látható Templom tér végül nem ezt a funkciót kapta, hanem itt épült fel a máriavárosi népiskola épülete, amely ma a Kecskeméti Egységes Módszertani Intézmény Autizmus Centrumaként működik a Kecskemét, Szalag utca 9. szám alatt.[1]
3. kép: A Máriaváros városrész, azaz a XI. tized, 1879
(MNL BKML XV. 1/a. 481. sz. térkép)
4. kép: A Máriaváros városrész kinagyítva a fenti térképről, középtájon látható a Templom tér
(MNL BKML XV. 1/a. 481. sz. térkép)
5. kép A korábbi Templom téren álló népiskolai épület, ide tervezték először a templomot
(a szerző felvétele)
A máriavárosi templomépítés mellett párhuzamosan már 1848-ban, majd 1854-ben felmerült a kecskeméti plébánia megosztásának gondolata, amelyet részletes indokolással 1854-ben írásban is megküldtek a váci megyéspüspöknek. A dokumentumban főleg a plébános hatalmas feladattömegével, illetve a Nagytemplomban lévő állandósult helyhiánnyal támasztották alá a plébánia megosztására való törekvést.[2]
1888-ban már több forrás igazolja, hogy működött egy úgynevezett „Mária Egyesület” a városrészben, akik 1889-ben kápolnát szerettek volna építeni, ekkor még a fent említett Templom térre. A kezdeményezők között volt a Katona Gimnázium előtt ma is álló Mária-oszlopot készíttető Csabay János gazdálkodó, illetve Király István, a piarista templom akkori sekrestyése is.[3]
A kezdeményezést örömmel vette tudomásul a püspök, beleegyezését ahhoz kötötte, hogy a kápolna majdani telke kerüljön az egyház tulajdonába, illetve tájékoztatást kért az építkezés anyagi forrásainak rendelkezésre állásáról.[4] A kápolna terveinek elkészítésével Kerék Gyula műépítészt bízták meg, a megbízási díj megfizetését a tervek püspöki jóváhagyásához kötötték. A terveket Kerék Gyula elkészítette, vázlatait Budapesten a püspök atyának átadta, azonban annak jóváhagyására nem került sor, hiába kérte a tervező erre több elkeseredett levélben a püspököt.[5]
Bár a püspök nem nyilatkozott a tervek elfogadását illetően, Kerék Gyula tudomása szerint azok, levelei ellenére, visszaérkeztek a kecskeméti plébániára, sőt Bogyó Pál apátplébános időközben az egyháztanácsban szavazásra bocsátotta anélkül, hogy honoráriumát a tervező megkapta volna. Az egyháztanács döntését követően még az építési pályázatot is meghirdették a Vállalkozók Lapja 1889. február 12-i számában.[6]
6. kép: Pályázati felhívás a Csabai János és Király István által kezdeményezett
templomszerű kápolna felépítésére
(Vállalkozók Lapja, 1889. február 12. 2.)
A váci püspök Kerék Gyula többszöri megkeresése után jelentést kért az ügyben Bogyó Pál apátplébánostól felszólítva, hogy engedélyeztesse a tervet a városi tanáccsal, és járjon el, hogy a telek az egyház tulajdonába kerüljön, valamint Kerék Gyula járandóságát fizessék ki.[7] Bogyó Pál apátplébános válaszlevelében hangsúlyozta, hogy az ügyben azért nem történhetett érdemi előrelépés, mert az egyik kezdeményező, Király István, 20 000 Ft-os adományra vonatkozó ígéretét visszavonta, s hiába gyűlt addig össze már 13 000 Ft, a gyűjtés leállt.[8]
Még ugyancsak 1889-ből, a Kecskeméti Lapokból való a hír, miszerint a templom felépítésének alapítására alakult Mária Egyesület az építendő templom szentképei egy részének megfestésével Röszler Lajost bízta meg, aki két képet el is készített. A képeket ideiglenesen az Erzsébet templomban helyezték el.[9]
Ezután a kápolnaépítésre vonatkozóan nem találunk utalást, egészen az 1900-as évek elejéig. A források szerint folyamatosan gyűjtöttek a templomépítésre, a századfordulón százezer aranykorona és nagyobb ingatlanok álltak a templomépítő bizottság rendelkezésére, de a munka nem indult el, mivel az építtetők a teljes bekerülési költség összegyűjtése után akarták elkezdeni a munkálatokat. Kada Eleket, Kecskemét református polgármesterét is foglalkoztatta a templomépítés gondolata, aki a fenti tervekkel ellentétben úgy határozott, hogy a majdani templomot új helyszínen, a „Serház laktanya” (ma: Népi Iparművészeti Gyűjtemény) helyén építteti fel. Ez a terv ma hihetetlennek tűnik, de az akkori viszonyok között határozottan jónak számított, mert Kada Elek Kecskemét sugárútját a Rákóczi útból kiindulva és a Gáspár András utcát kinyitva az akkori Külső-Szabadság úton akarta végigvezetni.[10]
Ennek köszönhető, hogy 1906-ban a korábban a Máriavárosban kápolnát kezdeményezők egyike, Csabay János a Serház laktanya helyére tervezett majdani templom elé egy Mária-szobor felállítását kezdeményezte.[11]
7. kép: Egy 1912-es térképrészlet. A szobor a Serház laktanyával szemben,
a kiépített tér közepén kapott helyet, a templomot a Serház laktanya helyére akarták építeni.
(MNL BKML XV. 1/a. 118. sz. térkép)
1911-ben ismét hallunk a templomépítési kezdeményezésről. Mivel a július 8-i földrengés nagyon keményen sújtotta a máriavárosi városrészt, a hívek „fogadalmi templom” építésére gyűjtésbe kezdtek, azonban a gyűjtés ismét elakadt. 1917-ben még biztos napirenden volt az építkezés, ugyanis a Kecskeméti Napló tudósítása szerint Söröli Pál szőlőbirtokos ezer koronát adományozott Révész István prelátus plébánosnak a majdani máriavárosi fogadalmi templom céljaira. Később, az I. világháború után, az összegyűlt pénzt végül nem az építendő templomra, hanem a Nővédelmi Misszió céljaira fordították, illetve a templomalap összegyűlt pénze elértéktelenedett.[12]
A templom helyét illetően az 1920-as évektől ismét változás állott be a városrendezési tervben, habár az 1910-es évek végéig a templomot először az egykori Templom téren, a fent részletezettek szerint az egykori máriavárosi népiskola helyén, majd a Serház laktanya helyén képzelték el. A város e térségében azonban, az akkori úgynevezett Halasi és Matkói utak közötti „nagy vásártéren” házhelyek kiosztását határozták el. A telkek kiosztási tervénél a templom Vásártérre tervezett helyét már nem találták alkalmasnak, mert az épület a főútvonalat képező Vásári utcára az oldalával, a Mária körútra pedig háttal tekintett volna.
Mindezek miatt tehát az 1920-as évek elejétől a leendő máriavárosi templomot újabb, immár harmadik helyre képzelték el. A városrendezési terv vonatkozó módosításáról a törvényhatósági bizottság közgyűlési határozata így fogalmaz (azzal a megjegyzéssel, hogy a határozat a máriavárosi templomot kivételesen árpádvárosi templomként nevesíti): „A városi tanács ezen kérdéssel foglalkozván (…) azon javaslatot terjesztette elénk, hogy az Árpád városi templom a főreáliskola tengelyébe állíttassék fel homlokzattal É.Ny. felé s az így átdolgozott tervezett fogadtassék el…”. Ennek megfelelően módosult a fent részletezett eredeti vásártéri szabályozási terv.[13] A határozathoz mellékelt, az egykori Vásártéren eszközölt telkek kiosztását részletező helyszínrajzon valószínűleg a majdani templom körvonalai láthatók.
8. kép: A helyszínrajzon a Serház laktanya látható, pirossal kihúzva a templom
Vásártérre tervezett helye, mely az ott álló épület szanálását feltételezte volna
(MNL BKML IV. 1943. 7570.)
9. kép: A helyszínrajzon a templom új helyén látható a Reáliskola épületének tengelyében
(MNL BKML IV. 1943. 7570.)
A Máriavárosi Templomépítő Bizottság létrejötte és tevékenysége az 1920-as években
Ezután a templom ügye 1922-ben került ismét elő. A városrészben régóta működött a Kecskeméti Szent Benedek rendi Obláta Szövetség, amelynek tagjai harmadrendi bencés regula szerint élő világi hölgyek, úgynevezett obláták voltak, felügyeletüket a Pannonhalmi Főapátság látta el. Balázs Benedikta harmadrendi obláta szervezésében a Kecskeméti Obláta Szövetség tagjai a különböző máriavárosi egyesületek összefogására megalapították a Máriavárosi Népmissziót, amely 1922-től mint a helyi Katolikus Nővédelmi Misszió fiókja, 1923-tól pedig mint a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) kerületi szervezete működött. Ezekben az években folyamatosan bővült a népmisszió tagsága és tevékenysége, így igény merült fel arra, hogy a Máriavárosi Népmissziót egy országos katolikus nőszervezetbe kapcsolják be. Időközben, 1924-ben a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége (KNOSZ) kiadta az egyházilag és belügyminiszterileg is jóváhagyott alapszabályát, amelyet 1925-ben a vidéki, helyi fiókegyesületek számára ügyrenddel is bővítettek. Ily módon már nem volt semmi jogi akadálya, hogy rég óhajtott tervük, a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségéhez való kapcsolódás valóra váljon.
1925. október 1-jén a Máriavárosi Népmisszió tanácsülést tartott, amikor is bejelentették kilépésüket úgy a Nővédelmi Misszióból, mint a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéből (MANSZ), és kérték felvételüket a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségébe (KNOSZ) akként, hogy a Kecskemét-Máriavárosi Katolikus Népmisszió ennek kecskeméti tagszervezeteként működhessen tovább.
A KNOSZ helyi szervezetét jogilag a fentiekben részletezett kecskeméti Szent Benedek rendi Obláta Szövetség tagjai alapították, Schütz Ágostonné, alezredes felesége mint az obláták elnökasszonya, Balázs Benedikta, Véber Irma, Szabó Mária, Tóth Terézia, Szegedi Terézia, Pap Róza és Kerekes Istvánné kecskeméti harmadrendi oblátanővérek.
10. kép: Szent Benedek, a harmadrendi obláta szövetség névadója
(VPKL 705/1944. sz. irat)
11. kép: Shütz Ágostonné, a harmadrendi obláta szövetség kecskeméti elnökasszonya
(VPKL 705/1944. sz. irat)
12. kép: A KNOSZ helyi szervezetének alapító tagjai, egyben a helyi
obláta szövetség tagsága, láttamozta Balázs Benedicta, a KNOSZ vidéki kapcsolattartója
(MNL BKML IV. 1939. 93. sz. irat)
A Kecskemét-Máriavárosi Katolikus Népmissziót 1926. október 25-én átszervezték. A közgyűlésen elnöknek Nacker Ferencnét választották meg. Négy szakosztályt hoztak létre, melyek közül a hitbuzgalmi szakosztályt kell kiemelnünk, amely az elkövetkező majd 25 évben mint a Máriavárosi Templomépítő Bizottság működött tovább. A szakosztály, egyben a templomépítő bizottság vezetői a fentiekben ismertetettek szerint Schütz Ágostonné és Zsadányi Szabó József járásbírósági alelnök lett.[14]
A templomépítő bizottság már ekkor több ponton súrlódott az akkori prelátus-plébánossal, Révész Istvánnal, aki a helyzetről elkeseredett hangú levélben tájékoztatta a püspököt. Balázs Benedikta kérését a máriavárosi szabadtéri misét illetően Révész plébánosként visszautasította, véleménye szerint ugyanis felesleges lett volna a főtéri templomoktól néhány percre misézni alig pár százezer korona eredményt hozó gyűjtés kedvéért. Révész úgy vélte, hogy a számos, folyamatban lévő egyházi beruházás mellett (pl.: leányinternátus, nyolc tanyai lelkészlak és templom építése stb.) a máriavárosi építkezés megkezdése nem lehetséges. Szerinte nem is feltétlenül volt szükség a belváros közelében új templomra, inkább a tanyai templomfejlesztéseket helyezte előtérbe. A plébános veszélyesnek tartotta továbbá, hogy minden alap nélkül fellelkesítik az általában szociálisan hátrányos helyzetű máriavárosi hívőket az adakozásra, miközben a 8–10 milliárd korona költségre rúgó beruházáshoz mindössze pár százezer korona áll rendelkezésre.[15]
13. kép: Révész István, Kecskemét plébánosa 1906 és 1928 között
(Internet: http://www.bacs-kiskun-leveltar.hu/V3/SP07_mbn/Tanulmanyok/gyjo-05t-1.html. Letöltve: 2020. május 4.)
Válaszlevelében a püspök osztotta Révész István véleményét a köztéri misével kapcsolatban, azonban nem tartotta helyesnek, hogy a máriavárosi hívek templomépítő buzgalma elé gátat emeljenek. Álláspontja szerint Kecskeméten belvárosi templomból is hiány mutatkozott a korszakban, ezért engedélyezte, hogy egy évben kétszer–háromszor a máriavárosiak szabadtéri misét tartsanak a gyűjtés fokozása érdekében.[16]
Közben a kecskeméti római katolikus egyházközség a fent részletezett nyolc tanyai templom és leendő plébániája, valamint a máriavárosi templom felépítéséhez három évre gyűjtési engedélyt kért és kapott, tekintettel arra, hogy ezek az összegek egyházi adók formájában nem lettek volna beszedhetők.[17]
A Kecskemét-Máriavárosi Katolikus Templomépítő Bizottság elnöksége és tagjai közben 1925 húsvétján kelt levelükben próbálták megnyerni a püspök támogatását és jóindulatát, felkérték, hogy legyen a templomépítő bizottság fővédnöke. Beszámoltak a bizottság eddigi munkájáról, illetve engedélyt kértek az 1925. június 7-ére tervezett templomnap megtartásához. Végül Hanauer István Árpád megyéspüspök és dr. Bardos Remig pannonhalmi főapát lettek a templomépítő bizottság fővédnökei, akik engedélyezték az első igazi templomnap 1925. június 7-i megtartását is.[18]
A templomnap történéseiről három különböző beszámolót is olvashatunk, először a Kecskeméti Közlönyből, majd Révész István, illetve Zsadányi Szabó József váci püspöknek írt beszámolóit. A Kecskeméti Közlöny 1925. június 9-i számában hosszas írást szentel a történteknek „Templomnap a Máriavárosban” című cikkében. Az ünnepség 9 órakor kezdődött, mintegy 3000 fő gyűlt össze a tábori mise helyszínén a főreáliskolával szemben, a templomnapot kerti ünnepség zárta a piarista gimnázium udvarán.[19]
A pátoszos hangvételű cikkel érdemes összevetni Révész István prelátus-plébánosnak ugyanerről a templomnapról a váci püspöknek írt június 10-én kelt beszámolóját, melyben ismét annak a véleményének adott hangot, hogy felelőtlenség a templomépítés megkezdésének lehetőségére lelkesíteni a híveket, mikor az építési költség legkisebb töredéke sem állt rendelkezésre, illetve ismét hangsúlyozta, hogy sokkal fontosabbnak tartja a tanyai építkezéseket, mint a máriavárosit, ami néhány percre esik a belvárostól.[20]
A templomépítő bizottság nevében ugyancsak nagyon pozitív, eredményekkel teli eseménynek szemlélteti a püspöknek írt beszámolójában Zsadányi Szabó József a templomnapot, melynek során 16 millió korona adományt sikerült összegyűjteniük. Ez az összeg mindenesetre tényleg nagyon csekélynek tűnik Révész István prelátus-plébános 8–10 milliárd koronás bekerülési költségbecslésének fényében.[21]
Mint látható, Zsadányi Szabó József járásbíró és a sajtó a realitásokat félretéve egyfajta „hurráoptimista” hangulatot próbált teremteni a templomépítés köré, vélhetően azért, hogy fokozzák az adakozókedvet. Jól mutatkoztak azonban már ekkor a Máriavárosban élők társadalmi helyzetéből, illetve a templomépítő bizottság túlfűtöttségéből adódó problémák, amelyet Révész prelátus vélhetően már ekkor nagyon jól látott. A máriavárosi lakosok szociális helyzetüket tekintve igen szerény körülmények között éltek, a főplébánia pedig egyszerre párhuzamosan sok beruházás felett bábáskodott. A templomemelés elhatározása tehát igen meggondolatlan lépésnek tűnik. Az akkori árakon akár a 3 milliárd koronát is elérő bekerülési költséggel szemben a bizottság már 60 millió korona birtokában az építkezés megkezdését ígérte, amely a teljes ráfordításnak mindössze néhány százalékát tette ki.
1925 novemberére a templomépítő bizottság vagyona 180 millió koronára növekedett.[22] Révész prelátus a bizottság 1926. február 1-jei műsoros táncestéjén, – melynek jövedelme 8 millió korona volt 500 fő részvétele mellett – tartott ünnepi beszédében is türelemre intette a híveket a templomépítést illetően.[23] 1926–27-re a templomépítési bizottság lendülete kifulladt, innentől kezdve a legkülönbözőbb okokból levelekkel keresték meg a püspököt, hogy ébren tartsák előtte a máriavárosiak és a templomépítés ügyét. 1927-ben ismét országos gyűjtésre kértek engedélyt.[24] A templomépítés ügyét különböző, időszakonként megjelenő sajtóhírekkel próbálták a köztudatban tartani, így például Révész Istvánnak a főrendiház tagjává történt megválasztásáról szóló címlapi tudósítását követően a Kecskemét és Vidéke című újság 1927. január 9-i száma, ugyancsak főoldalon, terjedelmes cikket szánt a templomépítés ügyének.[25]
1928 tavaszán a templomépítő bizottság tagjai személyes találkozót akartak kérni a püspöktől, aki azonban egyéb elfoglaltságaira hivatkozva, illetve látva a templomépítés ügyének ekkorra nyilvánvaló sikertelenségét, nem fogadta őket. A templomépítő bizottság elkeseredett hangú levélben fejezte ki sajnálkozását a fentiek miatt. Ekkor kezdődött el az a folyamat, hogy a püspök előtt több esetben külső erőket okoltak és vádoltak sikertelenségükért, illetve az egyházközség egyéb beruházásainak szükségtelenségéről – így például a piarista gimnáziummal kapcsolatos beruházás okafogyottságáról – értekeztek, illetve folyamatosan a reformátusok terjeszkedésével riogattak, valamint előadták, hogy a máriavárosi gyermekek katolikus vallási nevelésének két nagy kerékkötője a templom és a képzett hitoktató hiánya.[26]
1928. szeptember 3-án újabb templomnapot tartottak, ekkorra a templomépítésre 26 976 pengő gyűlt össze.[27] 1928. november 1-jétől Kovács Sándor addigi püspöki titkárt nevezték ki kecskeméti plébánossá, akit nagy reményekkel és örömmel fogadott a hívek közössége.[28]
A templomépítési törekvések az 1930-as években – Az egyházközség eladósodásának következményei
1930 áprilisára a templomépítő bizottság vagyona megközelítette az 50 000 pengőt. Elkezdték az úgynevezett „pengősök” toborzását, akik vállalták, hogy havonta egy pengőt adakoznak a templomépítés ügyére.[29] Annak bizonyítására, hogy mennyire élt a templomépítési gondolat a városrészben, a máriavárosi hívők adományából a népmisszió szép templomi zászlót készíttetett, amit 1930 májusában Kovács Sándor apátplébános szentelt fel. Ezt követően a városi körmenetek alkalmával a máriaváros katolikussága e zászló alatt vonult fel és a felépítendő templom egyik legszebb díszének tervezték. Szintén 1930 májusában hatalmas adományt kapott a templomépítő bizottság. A városi téglagyár vezetője, Iván Gábor és felesége 100 000 téglát adományozott a templomépítés megkezdésére, amelynek a Szentháromság temetőbe történő behordására kocsisokat toboroztak. A későbbi években ez a téglamennyiség tartotta a reményt a hívekben, hogy megindulhat a templom építése.[30]
1930 decemberére a bizottság vagyona 50 000 pengő és 100 000 darab tégla volt egy korabeli tudósítás szerint. Ugyancsak e tudósítás megjelölte a majdani templom ekkor tervezett helyét a reáliskolához viszonyítva, a területrendezés paramétereit, illetve érdekes megállapítást tett arról, hogy az ekkorra már a reáliskolával szemben felépíteni tervezett máriavárosi templom telke nem is a Máriavároshoz, hanem egy másik városrészhez, az Árpádvároshoz tartozott.[31]
1931 áprilisára a templomépítő bizottság vagyona 57 500 pengő készpénzre gyarapodott.[32] Ebből az összegből a kecskeméti római katolikus egyházközség a piarista gimnázium építéséből fakadó eladósodása miatt több rendben
1931. évi május hó 16. napján …….….…….8 000 pengőt
1931. évi május hó 23. napján……..………12 000 pengőt
1931. év szeptemberében pedig …..…….10 000 pengőt
vett kölcsön. 1934. június 22. napján pedig további 6000 pengőt vett fel a templomalapból az egyháztanács.
A hetényegyházi templomépítéshez kiegészítésként 1930. szeptember hó 6. napján 9000 pengőt adott kölcsön a máriavárosi templomalap. Ezt a kecskeméti katolikus egyházközség kölcsönként átvállalta úgy, hogy kamataival együtt akkor 11 545 pengővel vált az egyház a máriavárosi templomalapnak adósává. Ebben az időben kamatokkal együtt a kecskeméti római katolikus egyházközség már 92 864 pengővel tartozott a templomalapnak. A templomépítő bizottság az egyháztanácsnál a kölcsön visszafizetését több ízben kérte, azonban erre nem került sor.[33]
A templomépítő bizottság eredményes munkálkodása dacára a hívők az építkezés megkezdését nem látták. A templomépítő bizottság tagjait csalással gyanúsítgatták az eredménytelenség láttán, megint mások folyamatosan napirenden tartották az építkezés megkezdésének ügyét, amelyet Kovács Sándor irracionálisnak és károsnak ítélt, hivatkozva a piarista gimnázium félbeszakadt építkezésére, az egyházközség eladósodottságára, illetve arra, hogy a templom költségeinek csak töredéke állt rendelkezésre, így az építkezésbe álláspontja szerint nem szabad belekezdeni.[34]
A bizalom az adakozó hívekben is megingott, számottevően csökkent az éves templomnapok bevétele is.[35] Szintén 1932-ben a következő érdekes hírt közölte a Kecskeméti Közlöny, amely szerint a Szent Domonkos Rend érdeklődött a máriavárosi templom építése, illetve a majdani máriavárosi plébánia működtetése iránt, végül azonban a rend nem telepedett le Kecskeméten.[36] A Kecskeméti Közlöny 1933. május 30-i számában számolt be a Máriavárosi Népmisszió tízéves jubileumi ünnepségéről. Ekkorra a templomépítő bizottság vagyona 62 646 pengő 24 fillérre növekedett.[37]
Az 1930-as évek közepére azonban az egyházközség teljesen fizetésképtelenné vált. Egy plébános elmaradt bérét szerette volna behajtatni a kecskeméti plébániától, ennek kapcsán Kovács Sándor plébános elkeseredett hangú levélben tájékoztatta a püspököt a kialakult helyzetről, egyben kérve hathatós segítségét. A plébános a fizetésképtelenség okaként a piarista gimnázium építkezését jelölte meg, e miatt nem tudott az egyházközség 1934. január 1-jétől semmilyen fizetési kötelezettségének eleget tenni, még a hittanároknak, plébánosoknak sem adtak fizetést. A kialakult helyzetben a püspök közbenjárását kérte a kormánynál és a bankoknál, hogy az egyházközség valamilyen forráshoz jusson a fizetőképesség helyreállítása érdekében.[38]
Időközben Dr. Fábián Gáspár budapesti műépítész a kéttornyú máriavárosi templom tervét költségvetéssel együtt elkészítette. Minthogy a terv általános tetszést aratott, képes levelezőlap formájában is forgalomba hozták.
14. kép: A máriavárosi templom távlati képe
(MNL BKML IV. 1910. c. 10 452/1942.)
A következő képeken a templomépítő bizottság levélpapírján használt jelképét, illetve különböző, a templomépítés ébren tartása érdekében kiadott szentképeket, téglajegyeket szeretnék bemutatni.
15. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság levelezési papírján használt jelképe
(MNL BKML IV. 1910. c 10 452/1942.)
16. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság által kiadott 1 pengős téglajegy előoldala
(MNL BKML IV. 1910. c. 10 452/1942.)
17. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság téglajegyének hátoldala
(MNL BKML IV. 1910. c. 10 452/1942.)
18. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság által a templom
építkezésének népszerűsítésére forgalomba hozott szentkép előoldala
(MNL BKML IV. 1910. c. 10 452/1942.)
19. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság által forgalomba hozott szentkép hátoldala
(MNL BKML IV. 1910. c 10 452/1942.)
Az elkészült tervek szerint 1935-ös árakon a templom felépítése 152 000 pengőbe került volna, amelybe bele volt számítva a külső- és belső festés is. Úgy gondolták, hogy az egyes oltárok felállítását egyes kecskeméti családok vállalták volna el, a templomot négyezer fő befogadására alkalmasnak tervezték.[39] Az 1935. augusztus 15-i kerti ünnepély beharangozójában ismét őszre ígérték a templomépítés megkezdését, az építkezés ügye mellett mozgósítani kívánták a helyi építőiparosságot is.[40] Az építkezés végül októberig nem kezdődött meg, ennek okát egy rövid sajtóhír abban jelölte meg, hogy a templomépítő bizottság kölcsönadott pénzét továbbra sem fizette vissza az egyházközség.[41] 1936 januárjában „Csak egy vagon” elnevezéssel akciót hirdetett templomépítő bizottság építőkavics beszerzésére, hogy mielőbb lerakhassák a templom alapját. Az építkezés megkezdéséhez 100 vagon kavicsra volt szükség, egy vagon tíz tonna tömegű kavicsnak volt megfelelő. Egy vagon kavics akkori ára 7 pengő 50 fillér volt, ezért az akcióban az alapozás és az építkezés megkezdéséhez 7500 pengő összegyűjtését tűzték ki célul.[42]
1937 januárjára 15 vagon kavicsot sikerült beraktározni.[43] 1938-ra a kecskeméti Szentháromság temetőben a templomalapnak anyagi eszközein túl 107 200 darab téglát és 2250 mázsa betonkavicsot is sikerült építési anyagként összegyűjtenie. Azért, hogy a betárolt építőanyag nehogy tönkremenjen, 1938-ban elvi építési engedélyt kértek a munkálatok megkezdésére. Kecskemét th. város 1938. június 20. napján kelt 17 228/1938. V. számú határozatával az építkezésre az elvi engedélyt kiadta. A korábbi tervekhez képest módosulást jelentett, hogy gáz- és bombabiztos fedezéket terveztek a templom alá, ami megdrágította a költségeket. Az építkezést azonban nem tudták megkezdeni, ugyanis az egyházközség többszöri megkeresésük ellenére továbbra sem tudta törleszteni a templomalap felé fennálló egyre tetemesebb adósságát.[44] Az 1938. augusztusi templomnapon ismételten több mint háromezer ember vett részt, a reáliskola udvarán nagymisét mutattak be, ahol jelen volt a teljes városvezetés is.[45] 1938 decemberében újból arról cikkeztek a lapok, hogy következő év tavaszán felépítik a templom szentélyét, azonban erre sajnos nem került sor.[46] 1939 februárjában ismét felmerült a Mária-szobor elmozdítása. A tudósítás szerint Kovács prelátus azt az érdekes javaslatot tette, hogy a szobor, talapzata nélkül, a majdani templom homlokzatára díszként kerüljön fel.[47]
1940-től a templomépítő bizottság folyamatosan levélben panaszkodott a püspöknek a helyzet tarthatatlanságáról, kiemelve, hogy az ügyben 30 év óta nem történt előrelépés. A püspök felszólította a plébánost a helyzet rendezésére, az adósság mielőbbi visszafizetésére.[48] Kovács Sándor plébános hosszas válaszjelentésben tárta gondjait a püspök elé, újra kiemelte, hogy a „…máriavárosi templomépítő bizottság által előterjesztett ügy szoros kapcsoltban van minden anyagi bajunk szülő okával, a piarista gimnázium építésével. Az akkor bekövetkezett bankzárlat kényszerítette az egyházközség vezetőségét arra, hogy a máriavárosi templom építőbizottságától kölcsön kérje meglévő tőkéjét…”.[49]
Sajnos, 1941-re sem sikerült eredményeket elérni, 1941. január hó 1. napjára a templomépítő bizottság követelése az egyházközséggel szemben, kamatokkal együtt már 93 000 pengőt tett ki.[50] Szintén 1941. év elején Kecskeméten a nagy csapadék és a magas talajvíz következtében sok ház összedőlt és több megrongálódott. A téglakészlet úgy a városi téglagyárnál, mint a magánérdekeltségeknél teljesen kimerült. Kecskemét város polgármestere levélben kérte fel a templomépítő bizottságot, hogy a helyreállítások mielőbbi megkezdése érdekében a tulajdonában álló mintegy 112 000 téglát adja kölcsön a városnak. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy a kölcsönadott téglát vissza fogják adni, illetve szállítani.[51]
A templomépítő bizottság természetesen azonnal intézkedett a tégla kölcsönadásáról, kérve egyúttal a tulajdonukban lévő bányakavics átvételét is. Válaszlevelében azonban a város szorult helyzetét kihasználva Zsadányi Szabó József, a templomépítő bizottság elnöke lobbizott a templom ügyéért, kérve többek között a templomtelek tulajdonjogának mielőbbi átruházását a Római Katolikus Egyházra, illetve az átadott téglamennyiségen túl az építkezés mezkezdésére további 300 000 darab tégla átadására vonatkozó ígérvényt.[52]
1941 szeptemberében azzal a kéréssel fordultak a Hanauer püspökhöz, hogy máriavárosi iskolákba egy önálló, államsegélyes hitoktatót nevezzenek ki. Indokul előadták, hogy rendkívül „töredezett” a máriavárosi oktatási intézményekben a hitoktatás.[53] A máriavárosiak kérelmét az önálló hitoktató kinevezése tárgyában gyorsan elintézték. Ekkor nyugdíjazták ugyanis Linka Ferenc hitoktatót, s az ő státuszára lett az új máriavárosi hittanár kinevezve. Kovács Sándor kikötötte, hogy a máriavárosi hitoktató alá legyen rendelve a plébánosnak, ami érthető döntés volt részéről, ismerve a máriavárosiak önállósulásra vonatkozó törekvéseit.[54]
A templomépítési remények újjáéledése az 1940-es évek elején
1941 decemberében felpezsdültek az események a templomépítés körül. Mintha a fenti levelezésekből kirajzolódó feszültségek nem is léteztek volna a templomépítés ügyében, Balázs Benedikta tollából a Slachta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága újságjában sorra jelentek meg a nagy reményekkel teli cikkek a templomépítést illetően.[55] Ezekből a cikkekből lehetett értesülni arról, hogy a Szociális Testvérek Társasága örökimádó ága házat kíván alapítani Kecskeméten, s a máriavárosi templomnak örökimádó jelleget kívánnak adni, ahol a társaság nővérei végezték volna az örökimádást. Továbbá a templom plébániatemplom jellege mellett helyőrségi templom funkciót is betöltött volna, tekintettel arra, hogy a majdani templom körül rengeteg laktanyában állomásoztattak katonákat. Új elem a cikkekben, hogy a Szovjetunió elleni magyar hadviselést a bolsevizmus elleni keresztes hadjáratnak tüntetni fel, amely fordulat a templomépítő bizottságnak még több anyagában visszatér.
20. kép: A Lélek Szava, a Szociális Testvérek Társasága hivatalos lapjának egyik címoldala
(a szerző felvétele)
A templomépítő bizottság 1941. december 14-én boldog hangulatban ünnepi közgyűlést tartott, ahol a fenti újdonságokat átbeszélték, és az alábbi határozatokat hozták a jegyzőkönyvben foglaltak szerint. Véglegesítették, hogy a majdani máriavárosi templom a Nagyboldogasszony és a Magyar Szentek Tiszteletére Emelendő Frontharcosok örökimádó, kimondottan plébániajellegű hálatemploma lesz. A jegyzőkönyv megörökíti azt az ünnepélyes határozatot is melyet nagy ovációval, közfelkiáltással fogadtak el:
„1. Az egész európai kereszténységet és kultúrát pokoli módon megsemmisítéssel fenyegető orosz bolsevizmusnak letörése évében – mikor a magyar fegyverek is orosz földön küzdenek, fiaink a templomromboló istentelen szovjet elleni harcban véreznek – legyen a mi templomunk AZ ORSZÁGOS FRONTHARCOSAINAK ÖRÖKIMÁDÓ HÁLATEMPLOMA, ahol – a plébánia templom jellegét megtartva – a Sociális Testvérek örökimádó ágával együtt a mi Kecskemét-máriavárosi népünk fogja végezni a napról-napra imádásra kihelyezett Legfölségesebb Oltáriszentség előtt az imaszolgálatot az élőkért és megholtakért – főleg a bolsevizmus elleni hadjáratban elesett hősökért.
2. Helyezzük a Máriavárosi Nagyboldogasszony-templomot az összes Magyar szentek védelme alá, hogy azok a szentjeink, akik hajdan legyőzték a pogányságot, és akik megállították az egész európai kereszténységet és kultúrát elsöpréssel fenyegető tatárvészt és törökdúlást, a jelenben is oltalmazzák hazánkat és városunkat, vigyék győzelemre honvédeink fegyvereit és zászlóit.
3. Ezen Frontharcosok Örökimádó Hálatemploma – ismételten hangsúlyozzuk: jellege plébánia templom, – természetesen örömmel nyitja meg kapuit a Kecskeméten állomásozó honvédség mindenkori befogadására is saját tábori lelkészeikkel együtt…”.[56]
Közben, 1941-ben, sajnálatos módon, hosszú betegség után elhunyt a templomépítő bizottságban, a Máriavárosi Népmisszióban is vezető szerepet betöltő Schütz Ágostonné, az obláta szövetség elnökasszonya.[57] Schütz Ágoston nyugalmazott huszárezredesnek felesége halála után megromlott a kapcsolata a templomépítő bizottsággal, így több helyen feljelentette őket tevékenységüket bíráló írásokkal. Levelet küldött a Vatikánba a pápa őszentsége államtitkárának is, aki az abban foglaltak tekintetében állásfoglalást kért az egyház vezetésétől. Serédi Jusztinián, bíboros hercegprímás, esztergomi érsek, Esztergomban, 1942. február 3-án kelt, Kovács Vince püspöknek, káptalani helynöknek írt levelében tájékoztatást kért a helyzetről.[58]
A kecskeméti római katolikus egyházközség tanácsának 1942. február 28-án tartott üléséről felvett jegyzőkönyvből kiderül, hogy a plébános, az egyháztanács és a templomépítő bizottság is messzemenően elítélte Schütz Ágoston lépéseit.[59]
Kovács Sándor plébános hosszas jelentést tett a memorandum állításaival kapcsolatosan 1942. március 2-án, melyből teljes képet kapunk a kecskeméti plébánia feladatairól, gondjairól és sérelmeiről és Schütz Ágostonnal kapcsolatos álláspontjáról. Igazat ad a beadványnak annyiban, hogy egy plébánosra vetítve tényleg sok a 68 000 fős lélekszámú kecskeméti katolikusság, amely ráadásul nagy területen, mintegy 163 000 holdon él, azonban kiemeli, hogy besegít a hívek ellátásába 4–5 káplán, a piaristák és a ferencesek is, külterületen pedig 7 önálló pusztai lelkészséget állítottak fel, amelyek minden egyházi tevékenységet ellátnak helyben, az adott helyszíneken. Bemutatta a helyi katolikus sajtó és hitoktatás viszonyait, valamint az egyesületek munkáját, vázolta a máriavárosi templomépítés történetét, az egyházközség eladósodásának okait, illetve jellemezte Schütz Ágoston neuralgikus személyiségjegyeit.[60]
1942 februárjában a gyűjtés és a templomépítés ügyének népszerűsítésére „Erzsébet főhercegnő őfensége, Hász István tábori püspök, Slachta Margit főnöknő és Balázs Benedicta országos mozgalmat” indítottak, kihangsúlyozva, „hogy az építendő máriavárosi templom plébániai templom jellegének érintetlenül hagyása mellett Frontharcos Fogadalmi hálaadó és örökimádó templom legyen.” Ettől a mozgalomtól remélték, hogy országos gyűjtés folytán a templomépítésre szükséges összeget megszerezhetik. A frontharcos szövetség elnöke és az egyháztanács is erkölcsi támogatásáról biztosította a mozgalmat. 1942. február 10-én kelt levelükben felkérték a prelátus-plébánost, érdeklődjön a püspöknél, engedélyezi-e, hogy a máriavárosi templom az új helyzetnek megfelelően a Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére a Frontharcosok Örökimádó Hálatemplomaként, plébániatemplomként épüljön fel Kecskeméten. Ennek a plébános eleget is tett.[61] A püspök a gyűjtés megindítását és a majdani templomra vonatkozó új terveket válaszlevelében támogatta.[62]
Időközben tovább folyt a keserű hangú levelezés a máriavárosiak, a püspök és a plébános között. A máriavárosiak részére ebben az időszakban általánossá vált, hogy vasárnaponként és nagyobb egyházi ünnepek esetén a reáliskola dísztermében szentmisét mutattak be. 1942 húsvétján azonban Kovács Sándor prelátus-plébános úgy döntött, hogy a máriavárosiak részére a miséket celebráló Szabó István máriavárosi hitoktatót a bugacmonostori templomhoz osztja be helyettesíteni, így elmaradtak a húsvéti szentmisék a reáliskola dísztermében, ami felháborodást váltott ki a máriavárosi hívek körében. 1942. március 28-án Vitéz Szabó László gyógyszerész aláírásával e miatt újra bepanaszolták a plébánost a váci püspöknél.[63]
Kovács Sándor plébános 1942. április 15-én kelt levelében tett részletes jelentést a püspök részére vitéz Szabó László gyógyszerész fenti panaszával kapcsolatosan. Kifejtette, hogy ebben az időszakban a reáliskolában tartott misék elsősorban ifjúsági misék voltak, amin máriavárosi felnőtt hívek is részt vehettek, azonban elsősorban ez nem a máriavárosi felnőtt lakosságnak szólt. A szünetekben az iskola diákságának 70%-át kitevő nem kecskeméti illetőségű reáliskolai diák hazament a szüleihez, így ezen időszakban nem volt értelme diákmisét tartani, álláspontja szerint a nagy távolságok és a bugacmonostori hívek elhagyatottsága miatt indokoltabb volt a húsvéti ünnepek időszakára a máriavárosi hitoktatót, Szabó Istvánt áthelyezni Bugacmonostorra.[64]
A háttérben zajló konfliktusok egyáltalán nem nyilvánultak meg a kecskeméti sajtóban a negyvenes évek elején, folyamatosan pozitív hangvételű tudósításokban számoltak be a templomépítés előkészületeiről. A Kecskeméti Közlöny 1942. június 16-án külön cikkben írt arról, hogy Kiss Endre főispán és Liszka Béla polgármester elvállalták a templomépítő mozgalom fővédnökségét, szó esik arról, hogy a város telket adományoz a templom felépítéséhez, amelyet egyelőre kereszt kitűzésével akartak ünnepélyesen megjelölni.[65]
Közben az egyházi sajtóban folyamatosan ment a már-már propaganda határát súroló agitáció az adakozókedv fokozására, erősen ábrázolva a katolikus hit, illetve a világháborús küzdelem hősiességének jegyeit. Az alábbi cikkrészlet például a Szociális Testvérek Társasága hivatalos lapja, A Lélek Szava 1942. augusztus havi számában jelent meg, mely jól szemlélteti e jegyeket. „…A magyar katona hősi küzdelmének és szenvedéseinek emlékét akarja őrizni ez a templom, amelynek oltárán állandóan imádásra lesz kitéve a világ üdvéért kiontott legtisztább Hősi Vér az érettünk föláldozott Isten – Ember megsebzett drága Szent Teste. A kenyérért állandó hősi harcot vívó alföldi magyar nép munkájának és verejtékének megdicsőítése lesz az az átistenült Szent Kenyér, amelyet itt állandó imádással vesz körül a magyar szívek szeretete…”.[66]
A Kecskeméti Közlöny korábbiakban idézett 1942. június 16-i számában előre jelzett keresztűzésre 1942. augusztus 15-én került sor, ünnepélyes keretek között. Érdekes momentum volt a kereszttűzés előtti napokban, s a fenti konfliktusok ismeretében talán nem is véletlen, hogy az országos sajtóban, a Magyar Nemzet 1942. augusztus 8-i számában egy rövid tudósítás jelent meg a máriavárosi templomépítésről, ahol egyértelműen Tarnóczy-Schütz Idát nevesítik a templomépítés motorjaként, s egyértelműsítik, hogy az ő törekvéseinek már 1924-től ellenlábasai voltak a városban. Egyértelműen az ő ötletének írják le azt is, hogy a máriavárosi templom helyőrségi templom legyen, aminek köszönhetően végre a megvalósulás küszöbére ért a templomépítés megkezdése.[67]
A kereszt letűzésére 1942. augusztus 15-én került sor, az ünnepség folyamatáról leírást nem találtam, viszont rendelkezésre áll a kereszttűzést népszerűsítő nyomtatvány.[68]
21. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató
nyomtatványa az 1942. augusztus 15-i keresztletűzésről
(MNL BKML IV. 1910. c 10 452/1942.)
Jól mutatja a helyieknek a templomépítéshez vélhetően kettős, vegyes, egyszerre magasztos és hazafias, másrészt a templomépítési bizottság működésével kapcsolatban kétkedő érzéseit az a két cikk, amely a Kecskemét és Vidéke című lap 1942. november 2-i számának főoldalán jelent meg. „Pénzt küldenek” című cikkükben pátoszos hangnemben számolnak be egy úgynevezett Kis János őrmesterről, aki a harctérről 10 pengőt küldött a máriavárosi templomépítés javára.
Érdekes asszimetriát kelthet az olvasóban a fenti cikk alatt található „Könnyen dobták el” című tudósítás, amely elegye a templomépítő bizottság működésével kapcsolatos akkori mindennapos negatív gondolatoknak, sokak ugyanis fáradtnak, nem hatékonynak tartották a templomépítő bizottságot, voltak olyan vélekedések a források alapján, hogy azért húzódik több mint 20 év óta a templomépítés megkezdése, mert a templomépítő bizottság vez
etősége esetlegesen nem becsületes úton eltüntette az összegyűjtött összeg egy részét. A tudósítás az alábbi: „Könnyen dobták el a pénzt: 300 kecskeméti nemesszivű adakozót becsapott egy debreceni szélhámos-napszámos. Engedély nélkül több mint ezer pengőt gyüjtött össze Kecskeméten templomépítés ürügye alatt (…) E hir hallatán önkétlenül rágondolunk: a máriavárosi templomépitő bizottság lelkes tagjai dolgoznak, buzgólkodnak, de egy év alatt nem tudnak annyi adakozót összegyüjteni, mint amennyit ez a szélhámos négy nap alatt összeszedett…”.[69]
1942 végén a máriavárosi templomépítő bizottság vezetőségét személyesen fogadta Pétery József váci püspök, ahol újabb panaszt tettek a kecskeméti plébániára, hogy a korábbiakban részletezett kölcsönt nem adták meg a templomépítő bizottságnak. A püspök írásban kért nyilatkozatot Kovács Sándor apátplébánostól a kölcsön ügyéről.[70]
A plébános hosszú levélben taglalta, hogy miért maradt el a kölcsön kiegyenlítése majd’ 1 év óta, kiemelve a korábbiaknak megfelelően, hogy a piarista gimnázium építése miatt adósodott el a kecskeméti plébánia, melyet a kultuszminiszter államsegéllyel segített ki azzal, hogy szigorú feltételekhez kötötte gazdálkodásukat. Többek között ahhoz, hogy először a banki adósságokat kell kiegyenlíteniük, ezt követően, a plébános által 1945-re kalkulálva kerülhetett sor csak az egyéb típusú kölcsönök, mint például a templomépítő bizottság felé fennálló tartozás kiegyenlítésére is.[71]
1943. március közepén Pétery József megyéspüspök Kecskemétre is ellátogatott, ahol több programja mellett a máriavárosi templom helyét is megtekintette.[72] A templomépítő bizottság ugyancsak e napokban ismét levélben köszöntötte névnapja alkalmából Pétery püspököt és engedélyt kért egy 30 000 példányban megjelentetendő népszerűsítő füzet kiadásához, egyidejűleg a püspök gondolatait is kérve annak tartalmát illetően.[73] A püspök jó néven vette a megkeresést, a füzet kiadását is örömmel konstatálta.[74] Mint látható, habár Kovács Sándor plébánossal feszült volt a viszonya a templomépítő bizottság vezetőinek, Pétery József váci püspökkel 1943 tavaszára szívélyes kapcsolat alakult ki.
Schütz Ágoston ezen időszakban is tovább folytatta levelezéseit, körlevél kiadását kezdeményezte, aminek nem tettek eleget.[75] Később még tovább ment, becsületsértés miatt főmagánvádlóként feljelentette Kovács Sándor plébánost.[76] Végül egy személyesen Kovács Sándor plébánosnak címzett levélben arról adott tájékoztatást, hogy eláll a pertől, kilép a templomépítő bizottságból és a jövőben tartózkodni kíván a korábbi hangvételű levelezéseitől.[77]
Mindeközben a plébánia elindította a polgármesteri hivatal előtt kérelmét a templom telkének díjmentes átengedése iránt. Ennek eredményeként a város törvényhatósági kisgyűlése 1943. április 27-én határozatot hozott a majdani ingatlanfejlesztést érintő telkek díjmentes átadásáról a katolikus egyház részére, valamint részletesen szabályozták ennek feltételrendszerét, melyről a napirendeket összefoglaló archív jegyzőkönyvből tájékozódhatunk. Kimondta a th. kisgyűlés, hogy a város tulajdonát képező, összesen 1 hold 813,6 nöl területű ingatlanokat templom, plébánialak, zárda, lelkigyakorlat ház, kápolna, kultúrház és filmszínház építése céljára a kecskeméti Római Katolikus Egyházközség részére díjmentesen átengedi, annak értékét negyvenhatezer pengőben jelölték meg. Kikötötte a kisgyűlés azt is, hogy a templom felépítése céljára szolgáló telektömb az építés megkezdése előtt legalább 50 cm-rel magasabbra feltöltendő, s a feltöltés szélén, azaz a telektömb határvonalain megfelelő védőfalat kell emelni, a védőfal fölött tovább, legalább 60 cm magas esztétikai szempontból is megfelelő áttört kerítést kell létesíteni. A templom fölépítését akként kellett eszközölni, hogy annak főbejáratára mind a városból kifele, mind a városba befele vezető útvonalról a megfelelő rálátás biztosítva legyen. E célból tehát az ideiglenes jelleggel ott elhelyezett Mária szobrot az egyházzal el akarták mozdíttatni.[78] Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága levélben mondott köszönetet a városnak a nagylelkű telekadományozásért.[79] 1943 augusztusában Nagyboldogasszony napján ismét megtartotta hagyományos tábori miséjét a máriavárosi templomépítő bizottság.[80] A Kecskeméti Közlöny 1943. október 14-i számában örömmel tudósított arról, hogy megjelent a máriavárosi templom ismertető füzete.[81] A füzet gyönyörű nyomatait illetve a fentiekben megjelölt személyek gondolatait az alábbiakban teszem közzé.[82]
22. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató füzetének elő- és hátlapja
(Országos Széchényi Könyvtár)
23. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató füzetének egyik belső oldala az Oltáriszentséggel
(Országos Széchényi Könyvtár)
24. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató füzetének belső oldalai
a templom homlokzati képével és Pétery József frissen kinevezett váci megyéspüspök gondolataival
(Országos Széchényi Könyvtár)
25. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató füzetének belső oldalai
dr. vitéz József Ferenc királyi főherceg és dr. Radocsay László igazságügy-miniszter gondolataival
(Országos Széchényi Könyvtár)
26. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató füzetének belső oldalai
dr. Haász István tábori püspök és dr. Kovács Vince fölszentelt püspök gondolataival
(Országos Széchényi Könyvtár)
27. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató füzetének belső oldalai
vitéz Takách Tolvay altábornagy, a Magyar Tűzharcosok Szövetségének ügyvezető elnöke
és Herczeg Ferenc író gondolataival
(Országos Széchényi Könyvtár)
28. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató
füzetének belső oldalai dr. Liszka Béla kecskeméti polgármester és Kovács Sándor pápai prelátus,
kecskeméti apátplébános gondolataival
(Országos Széchényi Könyvtár)
29. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató füzetének
belső oldalai dr. vitéz Sándor József, a Római Katolikus Egyház főgondnoka
és Zsadányi Szabó József, a templomépítő bizottság ügyvivő elnöke gondolataival
(Országos Széchényi Könyvtár)
30. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató füzetének
belső oldalai vitéz Szathmáry Kálmán, a kecskeméti tűzharcos főcsoport elnöke
és Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társasága Általános főnöknőjének gondolataival
(Országos Széchényi Könyvtár)
31. kép: A Máriavárosi Templomépítő Bizottság tájékoztató füzetének
belső oldalai a templomépítő bizottság kecskeméti vezéralakjainak, többek között
Szathmáry Lajos, Zs. Szabó József, Söröly Pál, Bölcs István, Rigó József, Tóth Teréz,
Halász Endre, Csorba János, Csorba László és vitéz Orbán Nándor aláírásával
(Országos Széchényi Könyvtár)
Schütz Ágoston 1944. január 27-én korábbi, fentiekben közétett ígérete ellenére újabb memorandumot tett közzé különböző zavaros vádaskodásokkal, hangsúlyozva például a birodalmi német nép szerepét az egyház védelmében, Kovács Sándor plébános folyamatos alkalmatlanságát és különböző, nem törvényesnek vélt ügyeit, illetve az őt és feleségét ért sérelmeket, kiemelve, hogy csak a kettejük tevékenységének köszönhető bármilyen előrelépés a templomépítés ügyében.[83]
Kovács Sándort a vádaskodó levél után ismét jelentéstételre szólították fel, aki keserű hangú levélben foglalta össze álláspontját, melyben ismét jellemezte Schütz Ágoston közismerten nehéz személyiségét, a templomépítés belső viszonyait, ebben a panaszos szerepvállalásának részleteit, illetve részletesen reagált az őt ért különböző vádakra.[84] A Schütz Ágoston levelében foglalt állításokat a püspökség illetékesei kivizsgálták, azokat alaptalannak találták, erről rövid levélben tájékoztatták a panasztevőt.[85]
Közben Kecskeméten 10 nyilvános óvóhelyet kezdtek el kialakítani, az egyik óvóhely helyéül a majdani templom helyét jelölték ki. Ezen óvóhely kialakítását nem pályáztatta meg a város, ennek kialakítását a Római Katolikus Egyház és az ennek megbízásából eljáró templomépítő bizottság vállalta a templom építése céljára díjmentesen átadott telken, a rendelkezésre álló anyag és összeg felhasználásával. A megállapodás következtében azt remélték, hogy mihamarabb elindulhat az építkezés, gyorsan kiépülhet a majdani templom alagsori része. Az óvóhely fölé tervezték a szentélyt, amelyet tetővel akartak ellátni, ezáltal ideiglenes kápolnaként szolgálhatott volna.
Kérték továbbá az egyház képviselői azt is, hogy amennyiben arra az érvényben álló városrendezési terv módosítása nélkül lehetőség kínálkozik, a templom elhelyezése céljára szolgáló telek akként jelöltessék ki, hogy a felépítendő templom a Nagymagyarország út tengelyétől minél hátrább kerülhessen, hogy ezáltal biztosítható legyen a templom elhelyezése céljára szolgáló telek előtt egy megfelelő nagyságú szabad tér kialakítása az istentiszteletről távozó nagyobb tömegek miatt. A templomtelek kitűzési munkáira 1944. március 11-én került sor.[86]
Az új kecskeméti plébános és hatása a templomépítési törekvésekre
Kovács Sándor prelátus-apátplébánost 1944. március 7. napjától szombathelyi püspökké nevezték ki, aminek köszönhetően ismét rögtön fellángoltak a városban a plébánia megosztására vonatkozó törekvések. A váci püspöknél, Pétery Józsefnél a plébánia megosztása, mint az elkövetkező forrásokból látható, egyelőre nem volt napirenden, Ő a legalkalmasabb jelöltet szerette volna megtalálni a kecskeméti főplébánia élére, e kérdésben vélhetően a helyi viszonyok beható ismerete miatt Kovács Sándor segítségét kérte. Kovács Sándor, már szombathelyi püspökként az új plébános személyére vonatkozó javaslatairól, illetve a kecskeméti plébánia majdani megosztásáról kapcsolatos véleményéről 1944. március 20-án már Szombathelyen kelt levelében tájékoztatta Pétery József váci megyéspüspököt. Első helyen Baranyi László kiskunhalasi apát-plébánost ajánlotta a püspök figyelmébe. „…Tíz éves kiskunhalasi lelkipásztorkodása a legteljesebb garantia arra, hogy Kecskeméten is minden tekintetben megfelelne …” – írta Baranyi Lászlóról Kovács Sándor. Egyben felhívta Pétery püspök a figyelmét arra, hogy a plébános személyének változása miatt hirtelen ismét előtérbe kerültek a máriavárosiak plébániaalapítási törekvései, amelyet egyelőre nem tartott időszerűnek, különös figyelemmel arra az ötletre, hogy a máriavárosi plébániát az új templom és a kapcsolódó épületek felépüléséig a Szent Erzsébet templomban alakítsák ki időlegesen.[87]
Jó értesülései lehettek Kovács Sándor egykori kecskeméti prelátus-apátplébánosnak, ugyanis a Máriaváros területén lakó egyháztanácsosok és a máriavárosi hívek nagy csoportja saját aláírásukkal ellátott levéllel fordult a főplébánia egyháztanácsához – melyet másolatban egyidejűleg Pétery József váci megyéspüspöknek is megküldtek – a tekintetben, hogy az új plébános megválasztása előtt szülessen megállapodás a kecskeméti plébánia megosztásáról, s a megosztást követően a két plébánost egyidejűleg nevezze ki a váci püspök, illetve új szervezeti szabályzattervezetet terjesztettek elő a második plébániát illetően.
A plébánia felosztásának, illetve az új plébánia felállításának szükségessége tekintetében az alábbi indokokat hozták fel:
- Egyházközségünk akkori területe teljesen azonos volt Kecskemét város akkori, mintegy 165 000 kataszteri hold területével, mely terület nagyjából 30 km-es körzetben terült el az akkori egyetlen plébániatemplom, a Nagytemplom körül.
- A város akkori 87 269 főnyi lakosából 67 344 fő római katolikus, azonban egyetlen plébános vezetése és lelki gondozása alatt.
- Igaz ugyan, hogy a plébánosnak óriási munkájában segítségére volt három buzgó káplánja, a hét kihelyezett pusztai lelkész és a Szent Ferenc rendi atyák, ennek dacára kevés volt az akkori papi személyzet.
- Szükséges volt új plébánia felállítása a mintegy 58 katolikus társadalmi egyesület, a leventeifjúság, és az egyre gyarapodó katolikus hitélet támogatása vonatkozásában is.
- A Máriavárosban kiépülő gyárvárosi rész („mert itt vannak a városi villany, gyufa, gép, conserv és téglagyárak, továbbá malmok”) újonnan betelepülő dolgozóinak lelki gondozás érdekében.
A máriavárosi plébánia területét az alábbiak szerint tervezték meg, melyet a levelük mellé csatolt térképmelléklettel illusztráltak is: „…a 2-ik, u.n. Máriavárosi (…) plébánia terültéhez tartozik Kecskemét város belterületéből az I. kerületnek az Árpád körúton kívül eső része, az egész II. és VIII. közigazgatási kerülete, továbbá Alsó- Felső Széktó, Alsó-Felső Csalános, Úrihegy, Szarkás, Belső és Külső Ballószög, Helvécia, Köncsög, és Ágasegyháza, Törökfái, Matkó és Bugacmonostor puszták. A Helvécia, Ágasegyháza és Bugacmonostor pusztán már működő kihelyezett lelkészek a Máriavárosi plébános joghatósága alá tartoznak, a velük szemben jelenleg érvényben levő szervezeti szabályok érintetlenül hagyása mellett...”.[88]
32. kép: A máriavárosi plébániához csatolni kívánt városi területek egy része
(VPKL 1878/1944. sz.)
Ugyancsak kérte a plébánia megosztását és egy új plébániának a ferencesek vezetésével történő megalapítását P. Károlyi Bernát akkori ferences házfőnök 1944. március 29-én kelt alábbi, a kecskeméti viszonyokat szintén részletesen, a ferencesek szemszögéből bemutató levelében. „…Ezen alázatos kérésünk nem a nagyobb kenyérért terjesztjük Nagyméltóságod elé, hanem a rendünk és rendházunkért való aggódás késztet eme kérésre…”. Kérésének alátámasztásaként a házfőnök bemutatta a ferencesek azon tevékenységeit, amelyekkel sok jót tettek a városban:
- 128 évig vezették a plébániát, és akkor vették át annak vezetését, mikor a nyáj pásztor nélkül volt.
- Álláspontja szerint ők mentették meg a katolikus híveket hitükben.
- Ellátták a hitoktatás egy részét, miséztek kórházban, fogházban, leventéknek, repülőtéren és havonta egyszer Köncsögpusztán.[89]
Ugyancsak a Máriavárosba, a Máriavárosi Templomépítő Bizottság nevében, Zs. Szabó József templomépítő bizottsági elnök 1944. március 29-én kelt levelében szervező curator kinevezését kérte, amennyiben mégsem sikerülne felállítani a máriavárosi plébániát. Pétery József váci megyéspüspök mind a máriavárosiak, mind a ferencesek plébániaalapítási törekvéséről kikérte Kovács Sándor egykori kecskeméti prelátus-apátplébános, újonnan kinevezett szombathelyi megyéspüspök álláspontját.[90]
Kovács Sándor 1944. április 11-én kelt, pozitív hangvételű levelében először a máriavárosiak plébániaalapítási törekvéseiről fejtette ki véleményét, általánosságban javasolva Pétery József váci megyéspüspöknek, hogy működjön együtt a máriavárosiakkal – akiket kissé nehéz gondolkodású, de jó szándékú embereknek jellemez –, jelöljék ki a majdani plébánia határait, nevezzen ki a templomépítő bizottsághoz egy püspöki biztost Halász Endre máriavárosi hitoktató személyében, azonban a templom felépítéséig hagyja függőben a máriavárosi plébánia megalapítását és majdani javadalmának megállapítását azzal a kitétellel, ha úgy alakulnak a körülmények, bármikor kész a második kecskeméti, máriavárosi plébánia megalapítására.[91]
P. Károlyi Bernát fenti levelére vonatkozóan szintén 1944. április 11-én kelt, a váci püspöknek írt válaszlevelében már negatív hangvételben válaszolt Kovács Sándor, elemezve a ferenceseknek a plébániával fennálló napi súrlódásait. Álláspontja szerint a barátok temploma túl közel van a Nagytemplomhoz ahhoz, hogy ott külön plébánia szerveződhessen.[92]
Kecskemét th. város kisgyűlésének 1944. évi április hó 27-i napján tartott rendes havi ülésén, majd közgyűlésének április 28-i ülésén kimondták, hogy a templom helyőrségi templom jellegére, illetve a templomból kijövő hívek várhatóan nagy számára tekintettel a templom bejáratát a Nagymagyarország út síkjától több méterrel bentebb tolják, s a templom előtt közpark kialakítását írták elő. A fenti módosítások figyelembevételével így a Mária-szobor elhelyezésére vonatkozó törekvések is okafogyottá váltak, maradt jelenlegi, közel 100 éve ideiglenesnek szánt helyén.[93]
Halász Endre máriavárosi hittanár – akit fentebb idézett levelében Kovács Sándor már szombathelyi püspökként a templomépítő bizottság püspöki biztosának javasolt kinevezni – 1944. május 18-án kelt levelében bizalmasan tájékoztatta Pétery Józsefnek a levelezésben meg nem nevezett püspöki kamarását a plébánosválasztás és a plébánia megosztása körül Kecskemét katolikus közösségében fellángolt feszült helyzetről. Részletesen elemzi, miért lenne szüksége Kecskemét katolikusságának a plébánia megosztására, érzelmileg a máriavárosiak mellé áll, leírja mennyire csalódottak, bizonytalanok és elkeseredettek, mennyire ellenségesek és bizalmatlanok lettek a megelőző két évtizedben a kecskeméti plébániával, plébánosokkal szemben. Meglepő őszinteséggel számol be tájékoztató levelében arról, hogy bár Kovács Sándor plébánosként mindenhol a templomépítés támogatójaként tüntette fel magát, több bizalmas magánbeszélgetésben hangot adott annak, hogy igazából nem akarja, nem támogatja a máriavárosi templomépítést és plébániaalapítást, sőt a Máriavárosba kinevezett hitoktatóktól is azt várta kimondatlanul, hogy fékezzék a máriavárosiak törekvéseit. Mint írja, személyét a főispánnak Kovács Sándor plébános így mutatta be: „ő nyugodt ember, biztos mérséklőleg fog hatni a máriavárosiakra”. Bár a máriavárosiak mellett állt, másik érdekessége a levélnek, hogy leírja, mennyire lejáratta magát az elmúlt évtizedben a templomépítő bizottság tagsága. A templomépítő bizottságról megemlíti „miután megismertem a helyzetet, nem tudtam mást mondani jellemzésül a templomépítő bizottságra, mint azt, hogy olyanok ők itt Kecskeméten, mint egy szekta”, melynek tagjai, mint később írja, „legjobb esetben ki lettek mosolyogva, lejárattatták őket, nem egyszer hülyéknek – sit venia verbo – lettek bélyegezve.”[94]
Végül a fenti levél megírását követően 11 nappal lezárultak a kecskeméti plébánia sorsát illető harcok és találgatások, ugyanis 1944. május 29-én a kecskeméti római katolikus egyházközség tanácsa egyhangúlag Baranyi László kiskunhalasi apátplébánost választotta meg Kecskemét plébánosává. Működését 1944. július 1-jén kezdte meg Kecskeméten.[95]
A templomépítő mozgalom tevékenysége a II. világháború után
Az 1944. június–szeptember közötti időszakról nem találtam forrást a plébánia és a templomépítő bizottság működésének részleteiről, az első részletes beszámoló Baranyi László plébánostól 1944. október 12-én kelt, két nappal azután, hogy a szovjet hadsereg először megtámadta Kecskemétet. Ebben részletesen beszámol a kiürítés körülményeiről, a menekülők helyzetéről, az egyházközség viszontagságairól.[96]
Közben folytatódtak a plébánia megosztásával kapcsolatos levelezések. Pétery József váci megyéspüspök 1945. április 6-án Baranyi László apátplébánosnak írt levelében a máriavárosi plébánia felállítása mellett szólt, azonban a ferences és piarista rendházak plébániává történő átszervezését nem tartotta időszerűnek azok belvárosi elhelyezkedése okán.[97]
P. Károlyi Bernát ferences házfőnök lesújtva értesült Pétery József váci megyéspüspök döntéséről, ennek alábbi, 1945. május 12-én kelt levelében adott hangot. Érdekes fordulata levélnek, hogy a kecskeméti plébániát elkeseredésében „mamut” plébániának nevezi.[98] Pétery József 1945. május 22-én kelt válaszlevelében újra azzal érvelt a ferences plébánia ellen, hogy rendházuk a városközpontban van.[99]
1945 augusztusában a püspök arról értesült, hogy a kecskeméti szegénygondozó nővérek átveszik a kecskeméti szegényház üzemeltetését, oda átköltöznek, így üressé válik a Damjanich utca 1. sz. alatti rendházuk. A püspök a rendház kiürülése esetére elgondolkodott azon, hogy a szegénygondozó nővérek házában alakítaná ki ideiglenes jelleggel a máriavárosi lelkészséget.[100] Baranyi László apátplébános 1945. augusztus 22-én kelt válaszlevelében nem támogatta az ötletet a rendház Nagytemplomhoz közeli, szintén városközponti elhelyezkedése és a plébánia háború utáni siralmas gazdasági helyzete miatt.[101]
A háború végére az egyházközség katasztrofális helyzetbe került, anyagilag, infrastrukturálisan és emberileg teljesen kimerülve fordult rá az 1946. évre. 1946. január 26-án az egyházközség testülete újjáalakult, s nem sokkal később a templomépítés ügye ismét előtérbe került.[102] 1946. június 25-én a templomépítő bizottság és a plébánia kérelemmel fordult a Honvédelmi Minisztériumhoz, hogy tekintettel a majdani templom helyőrségi jellegére, illetve arra, hogy a templomot mindenfelől laktanyák veszik körül, engedélyezzék, hogy a bontásra ítélt kecskeméti páncélos laktanya 1–7. sz. épületeinek romanyagából kitermelhető mintegy 570 000 darab téglát a templomépítés céljaira felhasználhassák. A miniszter 1946. augusztus 10-én kelt levelében engedélyezte a megjelölt téglamennyiség átengedését az egyházközség részére.[103]
1946. augusztus 30-án egyházközség építési bizottságának rendes ülésén megállapították, hogy az 1944-ben elindított ajándékozás nem ment végbe, nem került telekkönyvi átvezetésre a háború miatt, illetve az ajándékozás ügyleti iratai is eltűntek. Ezért úgy döntöttek, megkeresik a polgármestert, hogy sürgősséggel ismét mondja ki a közgyűlés az ajándékozást, hogy a megjelölt telkek végre az egyház tulajdonába kerülhessenek. Erre végül 1946. október 31-én került sor. Kimondták továbbá azt is, hogy a templom korábbiakban véglegesített terveit ismét felül kell vizsgálni.[104]
Baranyi László apátplébános 1946. november 9-én kelt levelében tájékoztatta Pétery József püspököt a laktanyabontás és a telekadományozás kedvező fordulatairól. Levelében kitért arra is, hogy a laktanyából nyert téglamennyiséget a Szentháromság temetőbe hordták, amely az építkezés helyének közvetlen szomszédságában van. Azért vitték a temetőbe, mert az magas betonkerítéssel van körülvéve, kapui pedig jól zárhatóak.[105]
A közgyűlés döntését követően az egyházközség 1946. december 5-én kelt levelében – hivatkozva a korábbi elvi építési engedélyekre – a végleges építési engedély iránt kérelmet terjesztett elő, kérve a mérnöki irodától a templom helyének ismételt pontos kijelölését. A szűkös anyagi körülmények között a korábbi építési tervek módosítását kérték a tekintetben, hogy a templom alá ne épüljön altemplom és kripta, valamint hogy a templomból egyelőre csak egy 35 méter hosszú épületrészt építsenek fel azzal a majdani kötelezettségvállalással, hogy a templom hosszát a későbbiekben az eredetileg jóváhagyott tervek szerint kibővítik.[106]
Ezzel párhuzamosan ugyancsak 1946. december 5-én Zs. Szabó József templomépítő bizottsági elnök és Baranyi László apátplébános a templomépítés közelgő megkezdésére hivatkozással levélben kérte az 1941-es talajvízkár miatt a városnak segítségül kölcsönadott téglamennyiség visszaszolgáltatását.[107]
A város vezetősége nem vitatta a kérelem jogosságát, az átadott építőanyagot azonban nem természetben kívánták visszaszolgáltatni, hanem pénzben akarták megváltani. Előzetesen a 110 000 nagyméretű tégla értékét kb. 27 000 Ft-ra, a 23 vagon, betonozáshoz szükséges kavics értékét 4–5000 Ft-ra becsülték. Az építőanyag megváltására azonban a városnak 1946. év végén költségvetési fedezet hiányában nem volt módja, ezért erről az 1947/48. évi költségvetés keretében gondoskodtak.[108]
1946-ból még fontos adalék, hogy bár a kecskeméti plébániát nem osztották meg a városon belül, de Ágasegyházát, Bugacmonostort, Helvéciát, Szentkirályt, Koháryszentlőrincet, Lakiteleket és Hetényegyházát, melynek leányegyháza volt Méntelek, önálló egyházközségekké szervezték, így függetlenedtek a kecskeméti plébániától. Utóbbinak ez által fennhatósági területe, költségvetése szűkült, valamint az ellátott hívek száma is jóval kevesebb lett. Megpályáztatták továbbá a templom kivitelezési munkálatait. A tervező dr. Fábián Gáspár műépítész egyetértésével Vörös István építési vállalkozót bízták meg a templom és az egyéb fent részletezett épületek felépítésével.[109] Közben a közgyűlési jóváhagyást követően Kecskemét Városa és a Római Katolikus Egyházközség között megköttetett a telekadományozás tekintetében az ajándékozási szerződés, így a tulajdonjog bejegyzése is a katolikus egyház javára.[110]
1944 után az első sajtóhír, amelyet megtaláltam a templomépítéssel kapcsolatosan, 1947. február 6-án jelent meg a Kecskeméti Lapokban. Ebben hírül adták, hogy a fenti jogi procedúra után a telek az egyház nevére került, valamint hogy az egyház kiadta a tervet Vörös István és Kalderoni Nándor építészeknek, s így tavasszal talán megindulhat az építkezés.[111] A város végül az építőanyagot 32 000 forintért váltotta meg, és 1947-től további négy éven át évi 10 000 forint támogatást irányzott elő a templomépítés segítésére.[112] Közben a Honvédség Parancsnoksága nyilatkoztatta az egyházközséget, hogy a megépülő templomot a honvédség mint helyőrségi templomot bármikor használhatja. Az egyháztanács vezetősége ezt egyértelműen deklarálta.[113]
Hiába állt rendelkezésre azonban a telek és jelentős mennyiségű építőanyag, az egyházközségi tanács már 1947. április 27-i ülésén szembesült az anyagiak súlyos hiányával. Hiába akartak kisebb templomot építeni, a városi mérnöki hivatal csak az eredeti 73 méter hosszú és 24 méter széles tervet támogatta (összehasonlításul: a kecskeméti Nagytemplom belseje 62 méter hosszú és 24 méter széles). Ideiglenesen csak annyi engedményt tettek, hogy a templom építését 50 méter hosszúsággal kezdjék, de a frontális 24 méter szélességhez ragaszkodtak. Ez nagy csalódás volt az építtetőknek, mivel a templom eredeti méreteinek csökkentésétől jelentős költségmegtakarítást vártak, azonban így az építési költségek majdnem megháromszorozódtak. Abban bízva, hogy esetleg költségeket takarítanak meg, arra kérték Vörös Istvánt, hogy korábbi ajánlatát árazza át.[114]
A háború után 1947. május 25-én újraindult a Kecskeméti Katolikusok Lapja Kecskeméti Katolikus Élet címen, amely azonban már csak egy lapszámot élt meg. Ebben a régi, világháború előtti lelkesedéssel biztatták a híveket az adakozásra. Az újraindított újság egyetlen lapszámának főoldala az alábbi képen látható.[115]
33. kép: A Kecskeméti Katolikus Élet 1947. május 25-i egyetlen lapszámának elő- és hátlapja
(Országos Széchényi Könyvtár)
Vörös István új ajánlatát és a gyűjtés állását is tárgyalták az egyházközségi tanács 1947. évi május 27-i ülésén. A 15. napirend összefoglalója szerint Vörös István a templom alapozására beadta pótajánlatát. A pótajánlat szerint az alapozás költségei kb. 49 000 Ft-ot tettek ki, így arra jutottak, ha a gyűjtésekből 50 000 Ft összejönne, az alapozási munkálatokat meg lehetne kezdeni és a közben befolyó adományokból a rendelkezésre álló összegből arányosan a falazást, hogy a hívek lássák a fejlődést, s folyamatosan ébren tarthassák az adakozókedvet.[116]
Az építési engedély kiadásának elvi akadálya nem merült fel, ahhoz Szappanos Jenő th. főmérnök a mérnöki hivatal 1947. június 2-i határozatában műszaki szakvéleményt csatolt, amelyben többek között előírta a templom helyének a helyszínrajz szerinti kitűzését, a templom építésére szolgáló telektömb 50 cm-rel magasabbra történő feltöltését, a templom telkének áttört kerítéssel történő bekerítését, valamint hogy a majdani templom mérete 47,55 x 23,88 méretnél kisebb nem lehet.[117]
A műszaki ellenőri feladatokkal Gyöngyössy Imre thj. városi főmérnököt bízták meg.[118] Az ünnepélyes alapkőletételre 1947. augusztus hó 3-án, vasárnap került sor, mikor a Nagytemplomban végzett 9 órás szentmise után körmenetileg kivonultak az új templom helyére az alapkőletételi szertartás végzésére. Ugyanott volt a szentbeszéd, melyet Baranyi László apátplébános mondott. Délután 5 órától jó hangulatú kerti ünnepélyt tartottak a reáliskola udvarán, amelyen mintegy 1500 fő vett részt.[119]
Az építkezés másnap, hétfőn, 1947. augusztus 4-én reggel 7 órakor kezdődött meg. Különös egybeesés, hogy a Magyar Kommunista Párt által előkészített 3 éves tervet éppen a máriavárosi templom felépítésével kezdték meg Kecskeméten, pont 100 évvel azután, hogy a máriavárosi fogadalmi templom felépítésének gondolata 1848-ban felmerült.[120] Sajnos azonban a lelkesedés és a rendelkezésre álló pénz egy hónap alatt elfogyott, a Kecskeméti Lapok 1947. szeptemberi száma elkeseredett hangvételű cikkben számolt be az építkezés és az adakozás lelassulásáról.[121] Augusztus 20-tól szeptember 17-ig a vállalkozó nagyjából 24 000 Ft értékben végzett alapozó munkákat.[122] Csorba János 1947. október 2-én az egyházközségi tanács ülésén ismertette a máriavárosi templom építkezésének állását, kiemelve, hogy az alapozási munkák lezárultak, az előírt szintmagasság-emelés jelentősen megemelte a költségeket, ami miatt szükségessé vált a templomépítő bizottság ingatlanainak értékesítése.[123]
A templomépítésről az utolsó tudósítást 1947-ből a Kecskeméti Lapok október 22-i számában találtam, amelyben beszámoltak arról, hogy addig majd’ 73 000 forintot fizetett ki a templomépítő bizottság az építési vállalkozónak, s az építkezés a téli leállás után 1948 tavaszán fog folytatódni.[124]
Az egyházközség tanácsának 1948. március 19. napján tartott rendes ülésén Zs. Szabó József templomépítő bizottsági elnök előadta, hogy a máriavárosi templom építése egyelőre befejezést nyert, s ennek költsége is rendezve lett. A további építésekre vonatkozólag Vörös István építési vállalkozó a falak és a födémszerkezet elkészítésére 264 000 Ft-os ajánlatot tett. Végül azt a javaslatot fogadták el, hogy a falak és a tervbe vett torony 20%-a készüljön el 106 000 Ft-ért.[125]
Az egyházközség tanácsának 1948. június 4-i ülésén ismét napirendre került a templomépítés ügye, melyről Baranyi László számolt be, megemlítve az adakozások lassú ütemét, ami baljós jeleket vetített előre a templom továbbépítését illetően.[126]
1948 tavaszán tehát ismét újra megindult az építkezés. Bár folyamatosan benne volt a levegőben az anyagiak hiánya, a sajtó a nyár folyamán próbálta pozitív hangvételű cikkekben a köztudatban tartani az építkezést és az adakozás fontosságát. A Kecskeméti Lapok nagy örömmel számolt be arról, hogy az 1948. évi vakáció elején a kecskeméti diákság, illetve a tantestületek mily nagy számban és serényen segítettek az építkezésen.[127] Július 4-én aratóünnepélyt szerveztek, illetve ekkor került kihelyezésre és közszemlére a templom kicsinyített mása, a Korda könyvesbolt kirakatában.[128]
Szintén örömteli cikkben számolt be a Kecskeméti Lapok 1948. július 14-i száma arról, hogy elkezdték a tornyok emelését, ekkorra elkészült teljes magasságában a templom két oldalhajója.[129] A Kecskeméti Lapok 1948. július 30-i állapot szerint 500 000 forintra becsülte az elkészült felépítmény értékét. Ami viszont riasztó lehetett a közvélemény részére, hogy a befejezéshez szükséges pénzösszeget még mindig 750 000 forintra becsülték.[130] A templomépítő bizottság egyik utolsó nagy rendezvénye az alapkőletétel egyéves évfordulójának megünneplése volt 1948. augusztus 8-án, vasárnap délelőtt, nagymisével, délután szórakoztató rendezvényekkel a reáliskola udvarán.[131]
Ekkorra azonban ismét nyilvánvalóvá vált, hogy vészesen elfogyott a templomépítő bizottság pénze. Kiderült, hogy a vállalkozó nem tájékoztatta rendszeresen a templomépítő bizottságot és a plébániát az építkezés előrehaladásáról, így 1948. augusztus elejére jóval előrébb járt az építkezéssel, mint ahogy arról az építtetőknek tudomása volt, így a megbeszélt ütemezéshez képest erre az időszakra kb. 25 000 forint tartozás torlódott fel, amiről nem volt senkinek tudomása.[132]
Az anyagi gondokat némileg enyhíteni tudták azzal, hogy a püspök engedélyezte 1948. augusztus elején, hogy a kecskeméti plébánia az 1947. évi templompénztári mindösszesen „6.692 Ft. 58 fillért” a templomépítés során feltorlódott kifizetetlen tartozások konszolidálására fordíthassa.[133]
1948 októberére világossá vált, hogy az addig viszonylag jól haladó építkezés pénz hiányában ki fog fulladni. Hiába álltak az oldalfalak zsaluzásig, hiába volt kész majd 13 méter magasságig a két 27 méter magasra tervezett torony, elfogyott a templomépítő bizottság pénze, minden értékesíthető vagyona és az adakozás is leállt. Ekkor szerveződött 1948. október 17-re a templomépítő bizottság talán utolsó rendezvénye pénzgyűjtés céljából, egy szüreti mulatság a reáliskola udvarán.[134] Az utolsó cikk a templomépítésről ebben az évben 1948. december 30-án jelent meg a Kecskeméti Lapokban azt a reményt keltve, hogy az ősszel megrekedt építkezést tavasszal folytatni tudják.[135] A fentieket próbálta erősíteni a templomépítéssel kapcsolatban általam megtalált utolsó sajtómegjelenés a Kecskeméti Lapok 1949. április 17-i számában, mely szintén az építkezés tavaszi megkezdését vetítette előre.[136]
Időközben, 1948 nyarán újabb kedvezőtlen tények történtek a máriavárosiak szempontjából. Sík Sándor piarista tartományfőnök arra kérte fel a váci püspököt, hogy Kecskemét régóta húzódó második plébániaalapításánál a piarista rendet is vegye figyelembe, amit a püspök pozitívan fogadott, így nemcsak a máriavárosi templom építése állt le, de a máriavárosi illetve a ferences plébániaalapítás gondolata is háttérbe szorult, majd feledésbe merült.[137]
Hivatalosan az új piarista rendi plébánia 1948. október 8-án került megszervezésre Szentháromság Plébánia néven, területe általánosságban az akkori Kecskemét thj. város IV. kerülete volt, hozzávéve a III. kerületből a Piarista teret és a piarista gimnázium épületét, valamint Budaihegy, Vacsihegy, Katonatelep és Talfája puszták teljes közigazgatási területét. Így mivel a fentiekben részletezettek szerint a plébánia megosztásának gondolata kutatásaim szerint először 1848-ban merült fel, a második plébánia megalapítására pontosan a gondolat megjelenésétől számított 100 évvel később került sor.[138]
Vélhetően a templomépítés körül kialakult nehéz helyzet miatt ismételten egymás ellen fordultak a templomépítés addigi szereplői, újra és újra bepanaszolva egymást Pétery József váci megyéspüspöknél.
Összetűzésbe kerültek a máriavárosi népmissziót korábban létrehozó kecskeméti harmadrendi bencés oblátaszövetség nőtagjai. Ennek kivizsgálásra Kelemen Krizosztom, az obláta szövetségek központi igazgatója, pannonhalmi bencés főmonostori perjel egy rendtársát küldte Kecskemétre, hogy a viszálykodás okát kivizsgálja. Végül kiderült, hogy Balázs Benedikta erőszakos ténykedése vezetett a konfliktusokhoz, akit az elkövetkezőkben távol tartottak az oblátaszövetség működésétől.[139]
Ugyancsak panaszt tett a püspöknél a kecskeméti papság passzivitásáról a templomépítő bizottságot majd’ 25 évi vezető Zsadányi Szabó József nyugalmazott járásbíró, aki 1948 augusztusában idős korára visszaköltözött szülővárosába, Egerbe. Érdekes fordulata a levélnek, hogy bár köztudott volt, hogy már létrejött a második kecskeméti piarista rendi, úgynevezett Szentháromság Plébánia, Zsadányi Szabó József még ekkor is kéri a máriavárosi templomépítés elősegítése érdekében a Máriavárosban egy curatia vagy plébánia felállítását, még javaslatokat is megfogalmaz a majdani máriavárosi plébános személyére Dr. Bakos Kálmán, Halász Endre és Dr. Virág Sándor személyében. Ez azt bizonyíthatja, hogy a máriavárosiak 1949 novemberében még bízhattak a máriavárosi plébánia esetleges megalapításában a fenti történések ellenére. Kemény mondata a levélnek a következő, amely nagyon szíven ütötte Baranyi László plébánost: „…Úgy vélem, mindig az volt a baj, hogy a civil elem mellett a papság részéről nem volt, aki a mozgalmat szivügyének tekintette volna…”.[140]
Tovább fokozódott a helyzet azzal, hogy Bakos Kálmán káplán tudomást szerezve arról, hogy Zsadányi Szabó József fent hivatkozott levelében őt máriavárosi plébánosnak ajánlotta, 1949. november 30-án kelt levelében saját plébánosát, Baranyi László apátplébánost megkerülve és negatív színben feltüntetve, önmagát ajánlotta máriavárosi plébánosnak kinevezni.[141]
Baranyi László apátplébánost meglepte a fenti hivatkozott két levél és etikátlan hátbatámadásként értékelte őket. 1949. december 6-án Pétery József megyéspüspöknek írt jelentésében először Zsadányi Szabó József vádaskodásaira reagál feldúlt alaphangú levelében, melyben 26 éves küzdelmét eredménytelennek minősíti, s úgy gondolja, a templomépítés sikeres újrakezdése az ő tevékenységéhez kapcsolható, ezért is tartja etikátlannak az egyöntetű megjegyzést, hogy a kecskeméti papság az építést nem tartotta szívügyének. A levélben részletesen leírja küzdelmeit, s véleményét a máriavárosi helyzetről, a templomépítés gondjairól, az anyagi ellehetetlenülésről.[142]
Bakos Kálmán – aki ráadásul akkori káplánja volt – beadványa tekintetében ugyancsak feldúlt levélben reagált Baranyi László egy nappal később, 1949. december 7-én, egyértelműen volt káplánja művének tartva az egész helyzetet. Levelében hangot ad annak, hogy nem érti, Dr. Bakos miért tünteti őt fel negatív fényben, illetve összeveti Dr. Bakos és saját papi tevékenységét, hangsúlyozva előbbi lustaságát és alkalmatlanságát.[143]
A jelentéstételt követően Pétery József külön-külön levében válaszolt Dr. Bakos Kálmánnak és Baranyi László apátplébánosnak. Ezekből egyértelműen kitűnik, hogy felháborította Zs. Szabó József és Dr. Bakos Kálmán magánakciója, érzelmileg teljes egészében Baranyi László apátplébános álláspontjával azonosult.[144]
A templomépítő bizottság működésének utolsó évei
1949–50-re az építkezés teljesen leállt, az elkövetkezőkben már csak a templomépítés leállításától a templom lebontásáig tartó időszakot szeretném bemutatni, illetve a kapcsolódó egyéb történéseket. Vélhetően a megszűnéstől és a felszámolástól való félelmükben a kecskeméti szegénygondozó nővéreknél is felmerült az a gondolat, hogy Kecskemét, Damjanich 1. szám alatti házukat nyilvánítsák a máriavárosiak lelki gondozását ellátó lelkészséggé, Baranyi László apátplébános azonban ezzel nem értett egyet.[145]
Tekintettel arra, hogy az építkezés teljesen leállt, Kecskemét Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1951. augusztus 27-én kelt megkeresésével hatóságilag felszólította az egyházközséget az építkezés folytatására azzal, hogy amennyiben nem tudják folytatni az építkezést, az elkészült felépítményt el fogják bontatni.[146]
A fenti levélről Baranyi László apátplébános 1951. szeptember 5-én kelt levelében értesítette az egyházmegyei hatóságot, utasítást kérve arra vonatkozóan, hogy milyen döntést hozzon. Kiemelte, hogy jelenleg sem a folytatásra, sem az elbontásra nincs anyagi keretük, azonban a templomot több szakaszban szeretnék felépíteni a rendelkezésre álló anyagi forrásokhoz igazodva.[147] A püspökségtől azt az utasítást kapta, hogy mindent tegyen meg a bontás elkerülése érdekében, illetve kérje a városi tanács határozatának felfüggesztését és a határozat végrehajtásának elhalasztását, valamint kérjen építőanyag-kiutalást, hogy az építkezés 1952. tavaszán folytatható legyen.[148] Baranyi László ennek azonnal eleget is tett és benyújtotta építési anyagi iránti kérelmét, melynek kiutalása esetén az építkezést 1952 tavaszán folytatni tudták volna, illetve erre hivatkozással próbáltak időt nyerni a bontás elkerülése érdekében.[149]
Szinte a városi tanács határozatában megjelölt utolsó, hatvanadik napon a plébánia bejelentette, hogy anyagigényléssel élt a püspökségnél, s a kiutalt építési anyagból 1952 tavaszán folytatni kívánják az építkezést, erre hivatkozva pedig kérték, hogy a tanács tekintsen el a felépítmény kényszerű bontatásától.[150]
Sajnos, 1952 tavaszára kiderült, hogy a fenti törekvések okafogyottá váltak, ugyanis szóban arról tájékoztatták Baranyi László apátplébánost, hogy a templom telkét és a felépítményben lévő építési anyagot fontos állami érdekből kisajátítják, és az egyházközséget kártalanítják. Erről Baranyi László apátplébános az alábbi, 1952. február 8-án kelt levelében adott elkeseredett tájékoztatást.[151] Pétery József a tájékoztatást követően még megpróbálta kapcsolatait megmozgatni a bontás elkerülése érdekében, azonban ő sem tudott már semmit tenni.[152] A kialakult helyzetre tekintettel Baranyi László apátplébános azonnal összehívta az egyházközségi tanács rendkívüli ülését 1952. február 10-re, ahol felolvasta az ügyben a megyéspüspöknek írt tájékoztató levelét. Az ülés jegyzőkönyve szerint a levél felolvasása után a kialakult helyzet békés tudomásulvételét kérte a jelenlévőktől, amely a kor nehéz politikai viszonyai között igen bölcs és érthető döntés volt.[153]
Egyes visszaemlékezések szerint a templom bontásában a szovjet hadsereg tankjai is besegítettek, köveit pedig a Béke téri Általános Iskolába építhették be. Ezzel lezárult a máriavárosi templomépítés majd’ 150 éves története. Az, hogy ez a templom nem épült meg, leginkább a folyamatos pénzhiánynak volt betudható. Hiába készült el a kb. 500 000 Ft értékű felépítmény 1948-ra, még körülbelül 750 000 Ft-ra lett volna szükség a templom befejezéséhez, 1949-re azonban a templomépítő bizottságnak mindössze 2600 forint körüli vagyona maradt.
34. kép: Véget nem érő anyagi gondok. A templomépítő bizottság
Kecskeméti Magyar Kereskedelmi Bank Rt.-nél vezetett betétkönyvének első belső oldala
(FP, szám nélküli irat)
35. kép: A kecskemét-máriavárosi templom földszinti alaprajza
(Főplébánia irattára, szám nélküli irat)
36. kép: A kecskemét-máriavárosi templom ábrázolása a Nagyboldogasszony téren,
az utcafronttól kissé bentebb tolva, a korábbi tervekkel ellentétben, előtérben a Mária-szoborral,
amely a mai napig ugyanitt áll.
(Főplébánia irattára, szám nélküli irat, helyszínrajz)
Függelék
1. Ferenczy Gergely levele a váci megyéspüspöknek a kecskeméti plébánia megosztásáról. Kecskemét, 1854. november 10. (részlet)
„… Nem bővebben ecsetelni, mennyi baj-, s akadály, milly roppant gond és felelősséggel jár egy oly roppant terjedelmű plébániának a kormányzása, mint Kecskemét, mely 20 ezernél több lelket számlál keblében, s mellybe ezenfölül számos puszták is beleszöve (?) vannak. Az ily helyen müködő lelkipásztor bár mennyire is megfeszitse buzgalmát és tehetségeit, mindazonáltal fontos hivatala sokszerű igényeinek úgy, miként az egyházi törvények, s lelkiismeretének sugalma követelik, megfelelni nem képes …s mivel a népesség oly nagyra szaporodott, hogy gyakran az anyatemplomba a nagy néptömeg be nem férvén, buzgó célja miatt nagy tolakodással küszködik, melly alkalommal nem ritkán gyermekek s hajlott hátú öregek is megtiprodtatnak. Valljon a kecskeméti hiveknek 1848-ik évben volt s az Egyházi Tanács útján ide feljutott emez előterjesztése nem bizonyitja-e világosan, hogy Kecskemét Városában egy új plébániának felállítása valamint fölöttébb szükséges, úgy a hívek közhajlásával is találkozik…”
Forrás: Váci Püspöki- és Káptalani Levéltár (VPKL). Fasc. Kecskemét, 1854. november 10-én kelt, szám nélküli irat.
2. Révész István levele a püspöknek a Máriavárosban tartandó szabadtéri mise ügyében. Kecskemét, 1924. augusztus 14.
„Méltóságos és főtisztelendő Püspök Úr!
Balázs Benedikta benczés oblata a napokban egy kis küldöttséggel megjelent nálam és hivatkozva méltóságos Püspök Úr engedélyére arra kért, hogy Kisasszony ünnepén tartanék a régi vásártéren sz. misét és sz. beszédet a Máriavárosban épülendő templom javára. –
Én kijelentve alázatos tiszteletemet a püspöki engedély iránt részemről nem fogadtam el a küldöttség óhaját a következő okokból.
1. Én ünnepnapon nem hagyhatom el ezrekkel megtömött templomomat azért, hogy néhány száz hívőnek templomomtól 8-10 percznyire, a temetőtől illetve annak kápolnájától 3 perczre fekvő nagy kocsiforgalommal bíró homoktenger közepén misézzem és prédikáljak csak azért, hogy pár százezer koronát gyűjtsenek a 8-10 milliárdot igénylő építendő új templomra.
2. Szívből óhajtanám, hogy a Máriavárosban legyen templom – de életemben már alig ha lesz, mert más intézmények megvalósítása van soron a) a napokban az ideiglenes leányfögimnázium emeletre emelése b) a tanyákon, még pedig nyolczon lelkészlak és templom építése c) az angolkisasszonyok nagyon zárdájának fokozatos kiépitése d) egy fiú és leányinternátus létesitése, mert az rettenetes, hogy amíg a protestáns középiskolába 120 rom. kath. növendék jár, addig a mi iskoláinkat 8-10 protestáns tanuló látogatja. –
3. Máriaváros legtávolabb eső része 15-20 perczre fekszik templomainktól és Kecskemét belsö területén egy lélek sem mondhatja, hogy a nagy távolság vagy templomhiány miatt nem hallgathat sz. misét. –
4. Kecskeméti plébánoskodásom alatt létrejött intézményeket nem a kecskemétiek áldozatkészsége hozta létre, hanem az Isten sz. kegyelme mely anyagi vállalataimat megáldotta, hiszen a patronázsház megvételét is elcserélését csak a dolog nyélbeütésével hoztam az egyháztanács tudomására. Hogy várjak én most egy új templomot Máriavárostól, melynek lakói nagyrészben 2-3 holdas szőlőbirtokosok, kiknek az idén sem gyümölcse, sem bora nem termett.
Ezekben voltam bátor megokolni Benedikta és társaival szemben elfoglalt álláspontomat, mi miatt ők engem az építendő templom ellenségének tartanak és dr. Erdélyi László egyetemi tanárral mondatják el a tábori misét és az 1 ½ órás beszédet, mert szépen, de hoszan szokott beszélni. – De mégegyszer alázattal kijelentem, hogy a homok sivatagon mondandó sz. mise méltatlan az Úr Jézushoz és csak arra alkalmas, hogy a templom építés sz. eszméjét bizonyos mértékig megbénítsa. –
Maradtam méltóságos és főtisztelendő Püspök Úrnak.
Kecskemét, 1924. aug. 14.
Kézcsókoló papja
Révész István”
Forrás: VPKL 3355/1924. sz. irat
3. Révész István beszámolója a váci püspöknek az 1925. június 7-i templomnapról. Kecskemét, 1925. június 10.
„Méltóságos és főtisztelendő Püspök Úr! Kötelességemnek tartom, hogy alázatos felterjesztéssel éljek a méltóságos Püspök Úr által a máriavárosi templomépítő bizottság részére engedélyezett tábori sz. misének is a piaristák udvarán lefolyt ünnepélynek lefolyásáról.
A sz. mise az állami föreáliskola bejárata alatt tartatott meg néhány száz hivő jelenlétében nagy homoktengerben és erős napsütés mellett hallgatták más fél órán át állva a sz. misét. Később a városból sz. miséink után kitóduló nép 1600-2000-re szaporitotta meg a közönséget, melynek Bozóky ezredes úr tartott sz. beszédet. – Úgy a sz. mise utáni, mint a délutáni népmulatságon az ezredes úr biztatta a máriavárosiakat, hogy augusztusban tegyék le a templom alapjait, húzzák fel a falakat egy méternyire, aztán képezzék ki a szentélyt, hol már karácsonyra sz. misét tarthat. Pénzforrásul megjelelte, hogy minden máriavárosi lélek fizessen havi tiz illetve százezer koronát és aki igen gazdag az ne tiz milliót, hanem száz milliót hozzon. Az egyház és a város vezetősége csodálkozva hallgatta az ezredes úr beszédét, mert tudják, hogy Máriavárosban egyátalán nincs dúsgazdag ember, lehet 20-30 vagyonosabb a többi 1-5 holdas szöllösgazda és kisiparos akik ma a legszomorúbb anyagi viszonyok között élnek, a nagy százalékot kitevö s rongyokban járó napszámosokkal együtt.
Eddig a hatalmas lendülettel dolgozó gyüjtök összeszedtek 60 millió készpénzt és 150 millió kor. igéretet. Hogy ebből miként lehet megkezdeni egy 2-3 ezer hivő számára készülő templom épitését? nem tudom. De az ezredes tudja, mert azt felelte ezen kérdésemre, hogy ha elfogy a 200 millió, majd segit a csodás isteni kegyelem. A jó Isten azonban az emberi elszeleskedést nem pótolja csodával, példa rá Szentlőrincz puszta és Lakitelek, ahol tanácsom ellenére kápolnaszerü templomokat kezdtek épiteni, melyeket áldozatokkal és kölcsönökkel kezdtek épiteni, de befejezni nem és most az egyház tanácshoz könyörögnek tanácsért és segítségért.
Most kezdi a lelkészlak épitését Ágasegyháza, Méntelek, rimánkodik Hetényegyháza…Ezek mind a városiaktól várnak segélyt és állandó gyüjtök keresik fel a már is agyon zaklatott adakozókat.
Ilyen körülmények között azt hirdetni, hogy karácsonyra a Máriavárosban már az új templomban miséznek, óriási veszedelem. Mert ha ez a szándék nem sikerül, a bünbakok az egyházközség vezetői lesznek, akiket ma is azzal gyanusít az épitőbizottság, hogy az új templomnak ellenségei.
Az épitő bizottság vezetősége lehetetlen egyénekből van összeverödve, kik az egyházközségtöl függetlenül óhajtanak eljárni. Személyemet, ha lehetetlen gondolatmenetüket átvenni nem akarom, dehonestálják és ha az én megkerülésemmel akarnak valamit méltóságos Püspök Úr előtt, lelkipásztori tekintélyem csorbítására igyekszenek kihasználni.
Részemről mindent megteszek a máriavárosi templomért, de engem nem lehet belevinni esetleg botránynyá fejlödő lehetetlenségekbe, és nem engedem magamat inspiráltatni Benedikta növér által, ki terveit és munka terét úgy szólván félévenkint változtatja.
A vezérletem alatt felépült sorozatos intézmények által méltóságos Püspök Urunknak soha gondot nem okoztunk, de a máriavárosi templomépitési ügy – ha a mostani uton halad Méltóságos püspök atyám szivének sok gondot is kecskeméti híveinek volt lelki kárt okoz.
Mély alázattal kijelentem, hogy azon esetben, ha az épitö bizottság a szerény felfogásom szerint 6-7 milliárdba kerülendő templom építést 60 millió vagy 200 millióból is megkezdik, semmiféle felelőséget nem vállalok.
Hosszadalmas fölterjesztésemet kegyesen fogadni és főpásztori bizalmával továbbra megajándékozni kegyeskedjék mert csak igy tudom a rám bízott nagy hivősereget üdvösen vezetni…”
Forrás: VPKL 1829/1925. sz. irat.
5. A Máriavárosi Templomépítő Bizottság levele a püspöknek. Kecskemét, 1928. április 22.
„…Tíz tagú küldöttségben óhajtottunk folyó évi április 15-én Méltóságos Püspök Urunk elé járulni, mint a kecskeméti Máriavárosi Templom építő Bizottság tagjai azon forró óhajjal és alázatos kérelemmel, hogy a több mint 80 év óta vajúdó Máriavárosi templom felépítésének megvalósítását elnyerhessük, de dr. Kovács Sándor püspöki titkár úrtól azt a fájdalmasan érintő választ kaptuk, hogy Méltóságos Püspök Urunk más irányú nagyon fontos elfoglaltsága miatt pünkösdig kihallgatást nem adhat. Legyen szabad tehát legalázatosabb kérésünket alábbi sorainkban Méltóságos Püspök Urunk elé terjeszteni:
Elmúltak a magasztos húsvéti szent ünnepek, az ébredő tavasz legszebb és misztériumokban leggazdagabb ünnepe. Az alföldi fölművelő népnek minden reménye ekkor indul életnek a szántóföldeken és minden fohásza ekkor száll az égbe bő áldásáért. És mi máriavárosiak végtelen szomorúsággal éreztük és láttuk, hogy a nagyheti gyász és a feltámadás ünnepein hiveink legnagyobb része a templomok kapujában és a templomok előtti téren szorongott és nem vehettek részt sem a szertartásokban, sem a szentmiséhez, sem Isten igéjének meghallgatásához nem juthatott, imádságát a szabad ég alatt a nagy zajban kellett elmondania! Évtizedek óta sínylődünk így, megfosztva a legnagyobb ünnepünk lélekemelő szertartásaitól! E rettenetes állapot pedig évről évre súlyosbodik, fokozódik a lakosság állandó folytonos növekedésével.
Kötelességünk továbbá Méltóságos Püspök Urunknak lelkünket megdöbbentő igazfájdalommal bejelenteni, hogy a tízezer lakosú úgyszólván színtiszta katholikus Máriaváros lakosait az újabb időben mindsűrűbben látogatják Muraközy Gyula és Hetessy Kálmán református nagytiszteletű urak nagyszámú presbiterektől kisérve és beszédeket tartva az egyes református családoknál hollandi pénzen buzgón végzik hittérítő aknamunkájukat anyagi támogatásoktól sem riadva vissza! És mi ezt tehetetlenül vagyunk kénytelenek figyelni és látni és híveink számára nem vagyunk képesek sehonnan segítséget kapni!
Még nagyobb szerencsétlenségünk nekünk Máriaváros katholikus lakosságának, hogy tizezer katholikus hívőt számláló családok gyermekei számszerint igen sok az elemi iskolában a vallás oktatást nem képesített hitoktatóktól, hanem hittani diplomával sem bíró tanítónőktől nyerik az elemi oktatás keretén belül. Ilyen hiányos vallásoktatás mellett hiveinket, ha még templommal sem rendelkezünk, mire fel fognak növekedni, hitvallásuk alaptörvényeiben járatlanok lévén, egymásután mind el fogjuk veszíteni!
A kecskeméti kegyesrendi gimnázium új palotájának felépítését nagyon óhajtjuk, mert Kecskemét szépülése és fejlesztése megkívánja, hogy kulturintézményeit gyarapítsuk és mi magunk is őszinte szívből fogunk örülni, ha a piaristák uj gimnáziuma fel fog épülni, valamint az Angolkisasszonyok zárdája is kibővítettik, mert mind a kettő a város katholikusainak nagy dicsőségét és nagyban hiúságát is emelni fogja, úgy szintén tekintélyét és erejét, de a lelkierő mindig a vallás mélységében és szilárdságában gyökeredzik s nem a külsőségekben, különösen amikor tizezrekről van szó! Valótlanság és az igazságnak ferde beállítása az, hogy a máriavárosi templom felépítésénél elöbbrevaló az uj kegyesrendi gimnázium felépítésének szükségessége, miután azt a 20-25 tanulót, akiket a kegyesrendi gimnázium pár év óta mint elutasítottakat fel kíván mutatni, egy kis jóakarattal minden osztályba be lehetne ültetni s nem kellene ezért elutasítani. De ezen túlzsuffoltnak feltüntetett állapot is a folyó 1928 évi szeptember 1. ével már meg fog szűnni, mert a már évtizedek óta annyira nélkülözött polgári fiúiskola a kultuszminiszter úr rendelete folytán az állami reáliskolában fog szeptember 1én megnyilni és a nem tudományos pályára készülő ifjúság át fog tódulni a fiú polgári iskolába, úgy hogy a középiskolákban, így a piaristáknál is hosszú évekre még hiány is fog mutatkozni. A tizezer katholikus hívőt számláló Máriaváros megfosztása lelkiszükségleteitől nagyobb százalék, mint hogy ezért ebben a szegény csonka országban 20-30 deák miatt több milliós épitkezési kiadás oly könnyen elviselhető volna!”
Forrás: VPKL 2163/1928. sz. irat.
6. Kovács Sándor plébános levele a püspöknek a kecskeméti plébánia anyagi helyzetéről. Kecskemét, 1934. február 14.
„…A piarista gimnázium építkezése folytán anyagilag olyan rossz helyzetbe kerültünk, hogy f.évi január 1-től kezdve egyházközségünk pénztára semmiféle kötelezettségének eleget tenni nem tud. Nem tudja fizetni a plébánosokat, elsősorban a pusztai plébánosokat, akiknek fizetése mindenki előtt szokott kiutaltatni, nem tudja fizetni az Angolkisasszonyok zárdájában működő világi tanárnőket, kb. 8-10, akik pedig ebből a fizetésből élnek. Nem tudja fizetni azokat a kötelezettségeket, amelyek az adósságából és a piarista gimnázium építéséből kifolyólag sürgősen teljesítendők volnának. Az egyházközségi hivatal jelentése szerint február 15-re nagyobb összegű fizetést kellene teljesíteni. Nem száz pengőkről vagy ezer pengőkről volna szó, hanem tízezer pengőkről, amelynek fedezésére még 100 pengő sincs az egyház pénztárában. Az egyházközség, amint méltóztatik jól tudni sehonnan sem kap kölcsönt. Eddig akként tudta magát valamiképpen fenntartani, hogy az egyházközségi adó és egyéb jövedelmekből állandóan igyekezett törleszteni. Egyházközségi adó azonban az év első negyedében nem igen folyik be, viszont minden néven nevezendő jövedelem: házbér, haszonbér etc… a pénzügyigazgatóság által le van tiltva, miután az egyházközség közel 90 ezer pengő állami, városi és egyéb adókkal tartozik. 1932-ig a legpontosabb adófizető volt a kecskeméti katolikus egyházközség, azonban azóta képtelen a nagy adóterheknek eleget tenni. Hogy előbb nem következett be ez a katasztrófa, azt annak lehet tulajdonítani, hogy a költségvetésből 2 éven át közel 150 ezer pengőt spóroltak és vontak el és ezt fordították a különböző adósságok kamatainak, meg részleteinek törlesztésére, de ezzel egyidejűleg az adók fizetésében maradt el az egyházközség…
…Minden oldalról a legteljesebb magárahagyatottságba került egyházközségünk. Jellemző a mostani helyzetre, hogy a református egyházközség, amelyiknek nagyobb adóssága van, mint nekünk, helybeli banktól 200.000 pengő kölcsönt kapott a közelmúltban. Hogyan? A Pénzintézeti Központot megrohamozták, Baltazár és Ravasz együtt mentek utána a dolgoknak és addig szekálták őket, amíg sikerült ezt a 200 ezer pengőt megkapni.
Kegyelmes Uram! Méltóztatik annyira ismerni, hogy mindig szófogadóan engedelmes voltam Főpásztorommal szemben, és amit parancsolt, azt igyekeztem meg is tenni. Méltóztatik azonban ebből látni, hogy nekem tarthatatlanná válik a helyzetem Kecskeméten. Az első segítség itt csak az volna, ha a pénzügyekhez értő és a közéleti körökkel nagyobb befolyáshoz jutott plébános venné át az ügyek vezetését. Én bármennyire is fájlalom, de belátom azt, hogy sem gazdasági, sem pénzügyekhez nem értek s így az egyházközséget rendbe hozni nem tudom.
A második segítségi mód pedig az Kegyelmes Uram, hogy ha méltóztatna egy nagy attakot intézni a kultuszminiszteren keresztül a pénzügyminiszterre. Kegyelmes Uram itt nem segíthet más, mint az, hogy ha erélyesen méltóztatik kicsikarni belőlük a feltétlen segítséget. A kultuszminiszter nem régen járt Kegyelmes Uramnál. Nagyon kérem, hogy ha vissza méltóztatik adni neki a látogatást, méltóztassék összekötni a kecskeméti ügyet ezzel a látogatással és méltóztatna tőle ígéretet kivenni /egy püspöknek adott ígéretet talán betartanák ezek az urak/ hogy a kecskemétiek ügyét nem hagyja sarokba dobottan, hanem foglalkozik vele s segítséghez juttatja őket. Mi nem kérünk államsegélyt, nem kérünk adományt, mi csak kölcsönt kérünk, amit becsületesen igyekezni fogunk visszafizetni.
Bizalmas úton van tudomásom arról, hogy Mikes püspök uraknak sikerült igen előnyös kölcsönhöz jutni. Hozzásegítették a kereskedelmi bank legitimista zsidói. Pénz tehát van, csak abszolút jóakarat hiányzik a vezető urakban, amellyel hagyják tönkremenni a katolikus intézményeket. Egyáltalán nem akarok kibújni a felelősség alól, de viszont azt is kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy én hozzáértés nélkül kerültem bele ezekbe a dolgokba, nem tudtam hova fejlődik a dolog, én akár következményeket, akár büntetést is szívesen elviselek, azt sem bánom, ha mindentől megfosztanak, de a kecskeméti egyházközség megsegítése nemcsak katolikus érdek, de nemzeti érdek is. Méltóztassék elhinni, hogy az alföldi katolikusok között ez a legjobb anyag és viszont a reformátusoknak Duna-Tisza közén jelentkező hallatlan erőfeszítésével szemben az egyik legbiztosabb gócpont Kecskemét. Már régebben is jelentéseket tettem erről Kegyelmes uram, hogy micsoda legendákba illő erőfeszítéseket folytatnak a reformátusok kiépített szervezeteikkel, specialiten erre a célra nevelt diakonisszáikkal és anyagi támogatásaikkal. Kegyelmes Uram ezt az erőfeszítést nem lehet lesajnálni, nem lehet róla tudomást nem venni, ezzel szemben erős várakat kell emelni. Ha a kecskeméti egyházközösség anyagilag megbukott, akkor ebben a nagy határban vége a katolicizmusnak és megmarad ismét annak, ami X. Pius pápa előtt volt: a jámborabb parasztoknak a vallása, de az intelligencia nagyobb része, meg az iparosság lassan apostatálni fog akár vegyes házasság, akár hithagyás által és Kecskemét város református gócpont lesz.
Kegyelmes Uram! Mindig hittel nézek fel Főpásztoromra, Benne az apostoli utódot látom, akit tisztelek, szeretek és parancsát követni akarom. Éppen azért arra kérem, hogy ha őszinteségem talán egy percre is bántó lenne, méltóztassék megbocsátani érte. Nem akarok tiszteletlen lenni, nem akarok lázadó lenni, de kénytelen vagyok mindent őszintén feltárni.
Nagyon kérem Kegyelmes Uramat méltóztassék ebbe a mi szerencsétlen ügyünkben mindent megmozgatni. Méltóztassék lehetőleg minél hamarabb keresni összeköttetést a kultuszminiszterrel és rajta keresztül megmozdítani a dolgokat. Ne tessék azt hinni, hogy én rémeket látok. A helyzet teljesen lehetetlenné vált…Kegyelmes Uram! Alázattal kérem, ne méltóztassék Kecskemét katolikusságát elhagyni. Én ismételten felajánlok mindent, amivel az ügyben szolgálatot tehetek: ha kell, lemondok a plébániáról, ha kell szívesen szolgálok és dolgozom a kidülésig, de magunkra hagyatva csak a kétségbeesés és teljes összeomlás következhetik be.”
Forrás: VPKL 884/1934. sz. irat.
7. Kovács Sándor plébános levele a püspöknek Schütz Ágoston memorandumával kapcsolatban. Kecskemét, 1942. március 2.
„Hercegprímás úr őeminenciájának leiratából azt kellett látnom, hogy a memorandum két kérdést vet fel párhuzamosan: a kecskeméti plébánia megosztását és a máriavárosi templom megépítését. Erre a kettős kérdésre való figyelemmel teszem meg részletes jelentésemet. –
I.-
Schütz alezredes memorandumának abban igaz van, hogy a kecskeméti plébániának körülbelül 65-68.000 híve van. De ennek az adatnak ilyen rideg beállítása tényleg azt a látszatot kelthette Hercegprímás úr őeminenciája és a Bíboros-Államtitkár úr őeminenciája előtt, hogy 68.000 katolikust egy plébánia, egy plébános és 4-5 káplán lát el lelkipásztorilag. – A memorandumnak egyik hibája éppen ebben a helytelen beállításban van.
Kecskemét 163.000 kat.hold területen fekszik. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint /Magyar Statisztikai Közlemények 83. kötet, 193. old./ összesen 60.258 katolikus lakik ezen a területen. Ebből 24.746 katolikus a városban, 35.512 katolikus pedig a tanyákon lakik. A városban van 4 templom. A nagytemplom 5.000 ember, a ferencrendi templom 2.000, a piarista templom 2.000 és a Szent Erzsébet templom 1.000 ember befogadására alkalmas. – Kecskeméten egy plébánia és egy egyházközség van. Az egyházközségnek kegyúri joga van. – A jogilag egy plébánia keretén belül azonban a pusztákon 7 önálló tanyai lelkészség van. Az 1930. évi váci egyházmegyei zsinati határozatok 43.§ 3. pontja ezeket a pusztai lelkészeket plébánosi jogkörrel ruházza fel: keresztelnek, esketnek, temetnek, anyakönyvet vezetnek, stóladíjat szednek.- Ezen kívül még négy olyan pusztai stáció van, amelyre a városból járnak ki lelkipásztorok vasárnapi szentmise és szentbeszéd végzésére. Bátor vagyok mellékelni Kecskemét th. város tanyavilágának térképét. Mindenütt piros karikával jelzem rajta az önálló pusztai lelkészségek helyét. Zöld karikával jelzem azokat a pusztai helyeket, ahova a városból járnak ki lelkipásztorok. Meg kell még jegyeznem, hogy Bugaczmonostoron két templom van. A plébános az alsómonostori templomnál lakik, és onnét jár át havonta négyszer a Bugaczmonostor faluban lévő templomhoz. Az említett lelkészségekkel együtt a tanyavilágban 11 templom áll a katolikus hívek rendelkezésére. A török hódoltság előtt 18 templomos község volt ugyanezen a területen. – A városi és a városhoz közel lévő külterületi hívek lelkipásztori ellátását a plébánia végzi, plébános 3 káplánnal és két hitoktatóval. Ezen kívül a lelkipásztori munkában, gyóntatás, prédikálás, betegek ellátása és főleg a hitoktatásban évszázados szerződéses jogviszony alapján a helybeli ferencrendiek segítenek ki. Ugyancsak érdemes lelkipásztori segítséget nyújtanak a piaristák is, akik közül az egyik Ifjú Sebestyén havonta jár ki a kadafalvi kultúrházhoz szentmisét és prédikációt végezni. –
A kecskeméti lelkipásztori munkának teljesítményét részletezni itt nem kívánom. Nagyon kérem azonban Kegyelmes Püspök Urat, méltóztassék őeminenciája előtt röviden ismertetni, hogy Kecskeméten igenis tevékeny lelkipásztori munka folyik. Bármennyire is nagy a plébánia, még a mostani állapotában is olyan lelkipásztori tevékenységet fejt ki, melyet nyugodtan lehet állítani a megosztott plébániák mellé. Egyik eszköze az egyházközség kiadásában megjelenő Katolikusok Lapja, melyet havonta kétszer 15.000 példányban teszünk le minden katolikus család asztalára díjtalanul. A városban és a tanyákon minden katolikus család megkapja. Költségeit az egyközség viseli. A hitoktatást a városi és összes tanyai iskolákban pontosan és lelkiismeretesen végzik. A hitoktatást felügyelő a mindenkori kecskeméti ferencrendi házfőnök. Egyházközségünknek évente 30.000 pengőjébe kerül a hitoktatás végeztetése. – A város belterületén meg van szervezve az utcabizalmiak testülete. - Ezeken kívül 35 katolikus egyesület /ifjúságiakat is beleértve/ intenzív A.C. munkát fejt ki. Ezen egyesületek közül / Urak Mária Kongregációja, Emericana szervezetei, Angolkisasszonyok leányiskoláinak kongregációi / tanyákra járnak ki, katolikus népművelési előadásokat tartani. – A tanyai lelkészségeken is van szép egyesületi élet teljesen az A.C. programok megvalósításának szolgálatára. –
Amikor ezt leírom, távol áll tőlem, hogy a fennemlített dolgok hangoztatásával a plébánia-megosztás és a máriavárosi templomépítés szükségességét tagadjam, vagy gyengítsem. De lelkiismeretbeli kötelességemnek ismertem, hogy Schütz alezredes memorandumával festett igaztalan beállítással szemben az igaz valóságot megmutassam.
II.
Kegyelmes Püspök Uram! Teljesen téves Schütz Ágoston memorandumának az az állítása, hogy a templom építését és a plébánia megosztását az egyházmegyei hatóság megakadályozta volna. + István püspök urunk őnagyméltósága 4.900/1928. számú leiratában igenis ajánlotta a kecskeméti egyháztanácsnak, hogy az idők folyamán gondoljanak a plébánia megosztására. – A templom terveit b.e. Püspök urunk egyházhatóságilag jóváhagyta. – Téves az az állítása is, hogy Ő és felesége 17 évvel ezelőtt indítottak volna mozgalmat templomépítésre. –
A máriavárosi templomépítés gondolat 1911-ben + Révész István akkori plébános lelkében született meg, aki az 1911. évi jul.8. borzalmas földrengés alkalmából fogadalmi templomot akartak Máriavárosban építeni. De a közben kiütött világháború és 1917.-ben az angolkisasszonyok letelepedésével előállott építési kötelességek elhomályosították. Újra 1922.-ben elevenedett fel a templomépítés gondolata.
Balázs Benedicta máriavárosi kapcsolata bencés III.rendi nővér Máriaváros Népmisszió gyűjtőnév alatt egységbe szervezte az ottani katolikus egyesületeket. Ebbe tartoznak az obláták, leánykörök, stb. Ennek az egyesületnek szakosztálya a templomépítő bizottság. Elnöke Zs. Szabó József ny. jár. bir. alelnök. Társelnöknője volt Schütz Ágostonné, de az egész mozgalmat Zs Szabó József vezette és vezeti. Schütz alezredes eddig semmi féle tevékeny részt nem vett benne.- A templom részére városunk vezetősége a helyet ki is jelölte. A térképen külön meg van jelölve. – A templomépítő bizottság szépen végezte a gyűjtést. 1932-ben gyűjtött pénzüket az egyházközösség vezetősége kölcsön kérte. Akkor került egyházközösségünk anyagi nehézségbe az épülő piarista gimnázium miatt. Ez az építkezés, amelyet, mint addig iskolafenntartónak kellett teljesíteni, anyagilag igen nagymértékben bajba hozta.- Egyházközségünk 700.000 pengő adósságba került ezen építkezés miatt. Csak 1930-ben került olyan helyzetbe, hogy állami támogatással anyagi ügyeit rendezni tudja. Nagyban segíti a piarista rend hozzájárulása is. Most már az a helyzet, hogy adósságunk 400.000 pengőre olvadt le. Ebből 92.000 pengő a máriavárosi templomépítő bizottság kölcsöne. Miután költségvetésünket az állami segély miatt a kultuszminisztérium minden évben felülvizsgálja, szigorúan kell alkalmazkodni ahhoz az irányelvhez, amelynek betartását az államsegély kiutalásánál feltételül állította fel a minisztérium, hogy először a magas kamatozású bankkölcsönöket kell kifizetni. A máriavárosi templomépítő bizottság kölcsöne után betéti kamatot fizetünk.- Ezen nagymérvű terhen kívül ott áll előttünk az angolkisasszonyok intézetének és zárdájának megépítései kötelezettsége.- Az angolkisasszonyokat 1917-ben telepített le + Révész István. elhelyezésük a szent Erzsébet templom melletti épületekben eléggé szerény. Két év óta a kultuszminisztérium állandóan azzal fenyeget, hogy a leánygimnáziumnak építünk új épületet, mert különben megvonja a nyilvánossági jogot.- Egyházközségünk addig ebbe az építkezésbe sem mehet bele, amíg adósságának legnagyobb részétől nem szabadul meg. – Amint ezektől a terhektől megszabadulunk, nem csak visszafizetjük a máriavárosi templomépítő bizottságtól vett kölcsönt, hanem készségesen segítjük a templomépítés munkájában. Mert a templomépítő bizottság gyűjtött pénzével nem lesz abban a helyzetben, hogy egyedül maga tudja megépíteni, berendezni a templomot, paplakot, javadalmat előteremtsen. – Ehhez az egyházközség segítsége kell.- Ebbeli készségünket +Püspök urunk őnagyméltósága előtt ismételten kifejeztük, aki belátta, hogy nehéz helyzetünkben most rögtön nem tudunk eme kötelességünknek eleget tenni. Arra azonban nem vállalkozhatunk, hogy egyházközségünket újabb anyagi megrázkódtatásnak tegyük ki.- Teljesen kilátástalan az az elgondolás is, hogy a máriavárosi templom helyőrségi templom legyen. +Püspök urunk 3439/1941. számú leiratában határozottan kijelentette, hogy ahhoz nem járul hozzá, a templomnak plébánia-templomnak kell lenni. A katonaság hozzájárulását szívesen veszi és megengedi, hogy a kaszárnyák közelsége folytán vasár- és ünnepnap egy katonamise legyen a templomban.-
Egyébként 1941. október 1.- óta a máriavárosi elemi és állami mezőgazdasági középiskola állami fizetéses hitoktatója a Máriavárosban lakik, hétköznap a szegény gondozónővéreknél, vasár- és ünnepnap a mezőgazdasági iskola nagytermében misézik és prédikál a máriavárosiaknak. Köztük lakik és iskolán keresztül külön is foglalkozik velük.
III.
Hercegprímás úr Öeminenciájának leiratában hangsúlyozva van a plébánia megosztásának kérdése. – Ennek a kérdésnek felvetése nem szolgálja mindenben a máriavárosi templomépítés gondolatát. Bár nem szándékom, hogy még gondolatban is ellentmondjak a máriavárosi templomépítés tervének, de mint lelkipásztor és olyan egyén, aki 12 évig szerencsés lehettem az egyházmegyei közigazgatásban is részt venni, a helyzet teljes ismeretében állítom, hogy az egészséges plébánia megosztás gondolata nem elsősorban a máriavárosi templomépítés gondolatát támogatja.- Ezt bátor leszek előterjesztésekben is legtárgyilagosabb módon megmutatni.-
Legyen szabad azonban megemlíteni, hogy a plébánia megosztás gondolata még a múlt században foglalkoztatta egyháztanácsunkat. Az egyházközség 1824-ben kelt szervezeti szabályzatának átdolgozása alkalmával az 1889. évi új szabályzatba már belekerült a megosztás gondolata. 1906-ban pedig, amikor a Bogyó Pál plébános halálával a plébánia megüresedett, +gróf Csáky Károly Emmánuel püspök úr kegyes buzdítására a VI. kerületben központi fekvéssel rendelkező szent Erzsébet templomnál önálló curatiat létesített az egyháztanács és megválasztotta első lelkésznek Petter Géza hitoktatót.
Kápláni állást is szerveztek melléje. Egyháztanácsunknak az volt a szándéka, hogy később plébánia rangra való emeltetését fogja kérni a Püspök úrtól.- Révész István akkori kecskeméti plébános nem szívesen látta ezt a második plébániát. Bár egyedül az ő érdeme hat pusztai lelkészség felállítása, addig dolgozott, hogy az angolkisasszonyok letelepedését a szt. Erzsébet templom melletti épületekbe keresztülvitte és a curatiat megszüntették. Lett belőle egyszerű zárdalelkészség rector Ecclessiae-vel.- A szent Erzsébet templom pedig ifjúsági templom lett, ahova felnőtt hívek igen gyéren férnek be.-
Ha most már a plébánia megosztásáról kell beszélni, akkor ezt a régi tervet feltétlenül felül kell vizsgálni. Méltóztassék azért megtekinteni a mellékelt térképeket és megalkotni kegyes véleményét arról, hogy melyik terv szerint lehetne egészséges és lelkipásztori célokat szolgáló megosztást végrehajtani?
A máriavárosi templom helyét külön megjelölöm a térképen. Ez a Máriavárosnak nevezett II.kerület szélén van. Mögötte temető, kaszárnyák és a gyárak. A gyárakban nem laknak munkások, azok nem járnának ebbe a templomba. – Ha ehhez az építendő templomhoz akarunk plébánia területet kihasítani, akkor csakis a II.kerület és az első kerületnek Kádár utca és Batthyányi utca által határolt részéről lehetne szó. – A többi rész oly közel esik a nagytemplomhoz, hogy azok inkább jönnek a város belseje felé a templomba, mint kifelé a város végére. – Ezen megosztási terve mellett nem szól a pusztai hívek lelki ellátása sem. Máriaváros mögött van Belsőnyír, Kisnyír, Hetényegyháza stb. ahol van önálló lelkész. Kadarfalvára jár ki pap. Helvécián, Ágasegyházán van önálló lelkész.- Tehát Máriaváros mögötti puszták lelkipásztori ellátása biztosítva van. Ezek nem teszik szükségessé a megosztásnak ezen helyen való végrehajtását.- A Máriavárosban az 1930. évi népszámlálás szerint lakik 4.343 katolkus és a hozzá csatolandó I.ker.-nek fele 1.020 katolikust jelent.
Ezzel szemben Kecskemét város térképére valótekintet a lelkipásztori kérdéseket ismerő embert meggyőzi arról, hogy egészséges, tényleg lelkipásztori célokat szolgáló plébánia megosztás csakis a Czollner téren álló szent Erzsébet templommal lehet elképzelni. Ide, a plébániaterületbe tartozhatna az V.kerületnek Bem utcától délre eső része, a VI. VII, és a VIII. kerület. Ezen városrész mögött elterülő tanyavilág, határolva a Csongrádi út és Halasi út között, olyan terület, ahova lelkipásztor csak Matkóra jár ki havonta kétszer, de sem Városföldre, sem Törökfáiba nem jár ki lelkipásztor. Ha a szent Erzsébet templomnál plébánia lenne, ez a tanyavilág is intenzív lelkipásztori gondoskodás alá kerülne.- Ezen megjelölt kerületnek katolikus lakossága az akkori /1930. évi / statisztika szerint megközelíti a 14.000-t. A megoldás sem volna lehetetlen. Az angolkisasszonyok zárdájának és internátusának elhelyezéséről kellene gondoskodni. A leánygimnázium és a tanítónőképző a templom körüli épülettömbön kívül levő más házakban van elhelyezve. Ha az az elgondolás megvalósulásra kerülhetne, az angolkisasszonyok zárdájának elhelyezése után templomról stb. gondoskodni nem kellene. Templom van, /1000 lelket befogad/ plébánia épület van kápláni lakással együtt, kert is van, kultúrház stb. Sőt, javadalmi föld is lenne egy, magát megnevezni nem kívánó, de azon a területen ingatlannal rendelkező földbirtokos részéről.
Méltóztassék megengedni, hogy ismételten őszinte lélekkel hangsúlyozhassam ezen helyzet ismertetésével nem akarom én a máriavárosi templomépítést elgáncsolni. De mint felelős lelkipásztornak kötelességem minden rokon és ellenszenv nélkül a való helyzetet feltárni.-
IV.
Kegyelmes Püspök Uram! Legyen szabad végül a memorandum elbírálása végett megemlékezni Schütz Ágoston ny. huszár alezredes személyéről és tevékenységéről. – Schütz Ágoston nem magyar állampolgár. A cs. és kir. 8. huszárezredben szolgált. Világháború után itt telepedett le, de nem optált. Nyugdíját ma is Prágából kapja. Felesége előkelő magyar arisztokrata családból származott, 1941-ben meghalt. Amíg felesége élt, Schütz alezredest soha sem láttam a máriavárosi templomépítő bizottság közgyűlésein, ünnepségein, amelyeken pedig én mindig ott voltam. Feleségének halála után kezdett a bizottsági gyűlésekre járni és különös felszólalásaival figyelmet magára felhívni. A templomépítő bizottság tudta nélkül, egyéni alkotóként küldötte el memorandumát a Bíboros Államtitkár úrnak. De ugyanakkor elküldötte II. Vilmos német császár trónörökös fiának, Kozma Miklós kárpátaljai kormányzónak. Egyéniségét jellemzi az a különcködő vallási megnyilatkozásai, amelyeknek nap-nap mellett szemtanúi vagyunk. Berohan a templomba, az Oltáriszentség előtt fejbiccentést végez, sokszor azt sem, de szent Antal szobor előtt térdre esik, a szobor lábait simogatja … a templomban elhagyott olvasókat zsebre vágja és kirohan a templomból. Ilyen ember, akit a városban senki komolyan nem vesz, akiről a máriavárosi értelmesebb emberek nem a legkedvezőbben nyilatkoznak, nem alkalmas arra, hogy nagy fontosságú katolikus ügyeknek mozgatója legyen.
Kegyelmes Püspök Uram! Ezekben voltam bátor véleményes jelentésemet előterjeszteni. – Kegyes elnézést kérek, hogy hosszúra nyúlt.- Nekem, mint felelős lelkipásztornak nemcsak egy szempontot kell szem előtt tartani, hanem az egész egyházközség érdekeit összhangba hozni és újabb megrázkódtatásoktól megmenteni. Olyan anyagi váltságot nem akarunk magunkra zúdítani, amelybe a piarista gimnázium építkezése miatt kerültünk, és amelyből most kezdünk csak kiemelkedni.-
Nagyon kérem Kegyelmes Püspök Uramat, mint a Kecskemét város és katolikus életének ismerőjét, legyen kegyes véleményes jelentésemet tudomásul venni és Hercegprímás úr Őeminenciája előtt Kecskemét katolikus életét jelentésem szerint ismertetni.”
Forrás: VPKL 783/1942. sz. irat.
8. Schütz Ágoston nyugalmazott huszárezredes német nyelvű memoranduma Serédy Jusztinián hercegprímásnak. Kecskemét, 1944. január 27.
„Őeminenciája, Hercegprímás Úr! Alulírott August Schütz, az egykori Királyi és Császári 13. huszárezred nyugalmazott alezredese – (tartalékos csapatállomás: Kecskemét – világháború, 1917-18) és a Királyi és Császári 1. hadtestparancsnokság katonai állomás parancsnoka, ill. frontharcos (Olaszország, Feltre –Alfred Kraus tábornoksága alatt) Önhöz fordulok közbenjárását/püspöki konzíliumot kérve a méltóságos Kovács Sándor plébános úr által elkövetett sértési affér ügyében.
Természetesen az elvárt elégtétel esetében a lovagiasság katonai szabályait a tiszti kiváltságosság és a becsületkódex figyelembe vételével szükséges alkalmazni.
A bécsi hadügyminisztérium határozata alapján 1919. január 1-ével nyugállományba helyeztek alezredesként Kecskemétre – a békehelyőrségem ezáltal egyben a nyugállományom városa (Pensionopolis) lett. Emellett megemlítendő, hogy a családommal 1916 óta, immáron 28 éve megszakítás nélkül a híres alföldi városban lakom egy földszintes házban. Mindazonáltal pontos, becsületes adófizetőnek tartom magam.
Máriaváros templomépítésének története olyan sok anyaggal szolgál a szomorú igazságról, hogy 1878-tól fogva – amikor az első bizottság létrejött, valamint 1924 óta, mikor ennek munkája folytatódott – az egyházi irodalmat a templomépítés alakulásáról (Mors ecclesia et Resurection) kötetek sokaságával lehetne gazdagítani.
Néhai házastársam – szül. Ida Tarnoczy-Tarnowsky, meghalt 1941. május 8-án –, mint a templomépítési bizottság alelnökének (ex. 1924) végrendelete alapján automatikusan bekapcsolódtam a történésekbe. A mély gyász után, 1941 augusztus havában a Vatikánnal való irodalmi kapcsolatomra alapozva benyújtottam egy memorandumot az Orient-Occident ex 1900 brosúrám által, melyben vázolom Máriaváros templomépítési történetének szánalomra méltó fejlődéstörténetét. A Forum-Romanum részére készített beadványom alapul szolgál a város plébánosának passzivitását érintő panaszkezelésnek és értelmet ad az indítékhoz, hogy mihamarabb megoldódjon a templomépítési probléma. Tevékenységemnek 1942 februárjában lett érzékelhető eredménye, amikor a plébános urat rábírták, hogy nyilatkozzon a templomépítés csiga tempójáról és a nagy gonddal összegyűjtött tőke pénzügyi kezeléséről.
A templombizottság mérlegét képezi a 20 éves építési művelet után a gyakorlatban: egy gigantikus fakereszt felállítása 1942-ben a jövőbeni alapkőletétel szimbólumaként; elméletileg pedig: a templom alapkövei szétszórt létesítményekben, mely a háborús konjunktúra által már egy helyrehozhatatlan elértéktelenedés áldozata lesz. Összességében: Máriaváros utcáin tudni lehet, hogy hol lesz az immár hivatalosan kijelölt templomtér.
A római katolikus egyházi közösség 1942. február 28-án összehívott egy ülést eredetileg a vatikáni petíciós beadványom miatt, melyen a plébános úrnak ad absurdum különböző funkciói voltak, mint pl.: elnök, vádlott, védőügyvéd és végül bíró. A jegyzőkönyvírás és a jelenlevők viselkedése a Biblia Új Testamentumában János evangéliumának 8. fejezetére emlékezteti a megfigyelőt.
Frappáns módon a jegyzőkönyvön csak a jegyző aláírása szerepel, hol marad az elnök és hol maradnak a jelenlévő tagok, ahogy az törvényesen elő van írva?
Jogi támadást emiatt csak a plébános úr ellen lehet intézni. A kérdéses jegyzőkönyv leiratát csak hosszas magyarázkodás után kaptam meg 1942 őszén a KBK elnöktől.
Természetesen levontam a konzekvenciákat: kilépek, mint bizottsági tag.
A döntésem miatt érzett őszinte sajnálatát fejezte ki az Elnök, Zs. Szabó József járásbíró abban a nekem küldött, kedves szavakkal megfogalmazott levélben, melyben reméli a visszatérésemet, amint a személyes disszonanciák rendeződnek. Egyúttal bizonygatta a nevezett, mint közeli barátom, az interpellációmmal kapcsolatban, hogy a jegyzőkönyvben lévők nem egyeznek az ő koncepciójával, ezért a távollétében történt ez a tévedés. Miután a katonai templomépítési bizottság a miniszteri legitimitás által egyértelműen abszolút szuverenitással rendelkezik, a törvény a nem fenntarthatóság jogcíme alatt negatívvá vált…
…Utalva a jelenre: a németek a győzelemig küzdenek Európa bolsevizálása ellen; röviden kvázi a klérus védelmezői. A plébános úr ezt az egész világ / Univerzum által elismert nagyformátumú, kultúrát meghatározó nemzetet és annak nemzetközi törvényeit akarja kétségbe vonni, mely a kontinens minden napszámosát megilleti; pl. valaki fizet 10 fillért a templomépítésre – ennek jogi útra történő terelése következtében megvétózzák, hogy a hangját pro és contra érvényre juttassa. A nevezett a szerény adományát a templom építésére adja és nem pedig más templomok renoválására vagy freskókkal történő díszítésére. Konklúzió: az én álláspontom szerint ezzel a jegyzőkönyvvel Németországot állítja pellengérre és a bűnhődés nem maradhat el.
A templomépítés érdekében folytatott propagandám Budapestre őméltóságához Magdolna von Horthyhoz is elvezetett, akit a néhai Purgly főispán lányaként személyesen ismerek az aradi állomásozásom idejéből, melyet 1904-től töltöttem a 3. számú Hadik Huszárezredben lovaglómesterként. Ebben az írásban a római katolikus felekezethez kéréssel fordultam, megérzésemet tettekre fordítva, tehát Isten által vezérelve és Isten házáért intézkedve, de ez egy hűvös válaszban negatív eredménnyel lett félretolva.
Az 1942. augusztus 15-i katonai templomépítési jegyzőkönyv, mely hirtelen a plébános úr égisze alatt készült, egy szóval sem tesz említést a társelnök – néhai Schütz-Tarnoczy Ida a Bencés rend Oblatio-Congregatio (Központja Pannonhalma) elnökének – érdemeiről, mely intézménynek a munkavégzés legnagyobb része tulajdonítható. Elég szomorú, hogy ebben az ügyben nekem kell vádlóként (Accusator) fellépnem. A plébános úr az édes semmittevésében közel 14 évig nem lépett fel hatékonyan a katonai templomépítés problémájának kapcsán. Csak a Vatikánnak beadott memorandumom után szedte össze magát, hogy aktív részese legyen a feladatnak. Megjegyzem, a plébános úr valószínűleg közvetetten befolyásolta a helyi Közlönyt, hogy a néhai elnök asszonyról kerülje a feljegyzéseket…
…A rejtélyes jegyzőkönyv 1942 februárjából – a Vatikánnak beadott memorandumom miatt foglalkozott az én személyemmel. Ez tartalmazott sértéseket, kritikákat, melyeket nem tudok szó nélkül tudomásul venni. Ennek következményeképpen nyújtottam be 1943 januárjában a vádemelésemet (inculpation) az engem jogosan megillető elégtétel elérése érdekében a budapesti minisztériumnak a következő képviselő megjelölésével: Őexcellenciája Dr. P. Abraham Dezső, ügyvéd, V. kerület Budapest, Vécsey út 5. (korábban miniszterelnök Szegeden – a kecskeméti Schütz-Tarnoczy család régi bizalmas barátja). A Kecskeméti Járásbíróságtól 1943. március 19-én kaptam meg a 9167/2 számú bírói felszólítást, hogy Kovács plébános aktájához küldjem el a szükséges kiegészítéseket. Miután a jegyzőkönyv jogi felülvizsgálata az elemzésem érvénytelenítését eredményezte, a beadvány 1943. március 27-én az esetleges megújítás fenntartásával meg lett szüntetve. Egyidejűleg 1943 áprilisában egy levelet küldtem a plébános úrnak a megváltozott körülmények magyarázatával.
Feltételezéseim, miszerint a plébános úr a különböző magánvállalkozásokkal állt kapcsolatban:
a) Boroshordó-akció: 80 hektoliter, lefoglalás és átvétel. Cég: Kecskeméti Mihály, Hebraista, a vételár csökkentése 5 %-al: 60 fillér, üzleti rekord non plus ultra.
b) Városi templom (Nagytemplom) 3 patina oltárkép, a régiek cseréje újra, egy nem helyi alkotótól.
c) Katolikus hetilap, szerkesztői kinevezés az újságírói kategória miatt, - részvétel legitimációval, ingyenes utazás a vasúton.
d) különös profitot jelentő banki funkció mint kulcspozíció…
…A Lex Militaria (katonai törvénykönyv) szankcióval egybekötött elégtételt követel. A jóvátétel csak olyan formában történhet, hogy a plébános úr anyagi jellegű engesztelő áldozatot helyez el a frontharcosok templomának oltárán, amely összeg az 5 ezer pengős havi bevételének felel meg sub titulo (a következő címen): In Memoriam néhai Schütz-Tarnoczy Ida, a katonai templomépítési bizottság elnöksége, Máriaváros. Annak az elismerése kézenfekvő, hogy a negatív válasz egy nyilvánvaló és szándékos sértésként értendő ellenem, mint birodalmi német és leszerelt huszár alezredes ellen. Bízom benne, hogy adott esetben a Forum Berlin az én javamra hoz ítéletet.
Természetesen a néhai Elnök is kellő távolságban maradt a zűrzavartól. Az emberi szeretet az, ami a megdicsőültek szívében tevékenykedik, a szelídség és a türelem pedig a csillogó koronaékszerek a mellén. Talán Arbues zeletizmusa az egyháznál több követőt nyer, mint az emberi szeretet, de gyötör a kétség, hogy a hitünket a klerikális fanatizmus is ugyanolyan erősen fel tudja kelteni és fenn is tudja tartani, mint a megboldogultak bölcs, nyugodt apostoli szelídsége, és továbbra is aggodalomra ad okot, hogy a berzenkedő ultramontánok (pápapártiak) csak az illem miatt lettek kereszténnyé. Néhai Schütz-Tarnoczy Ida a hősi keresztény élet, a hazaszeretet és az áldozatkészség egy elismert példaképe volt, meghalt 1941. május 8-án, a szentség hírében….”
Forrás: VPKL 705/1944. sz. irat.
9. Kovács Sándor plébános jelentéstétele Schütz Ágoston vádaskodásaira. Kecskemét, 1944. február 7.
„Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Kegyelmes Uram! Hivatkozással a fenti számú kegyes leiratára, tisztelettel szabadjon jelentésemet a következőkben megtenni.
A máriavárosi templomépítés és a plébánia megosztása tárgyában 1942. március 2-án 44/1942. egyhk.sz. alatt részletes, térképekkel is illusztrált jelentést tetem. Ez a jelentésem minden bizonyára a püspöki irattárban van és nagyon hálás lennék, ha főpásztori figyelmére méltatni kegyeskednék.
Ezen fent említett jelentésemet azért tettem meg, mert Schütz Ágoston róm.kat. vallású nyug. alezredes, kecskeméti lakos a Bíboros Államtitkár úr őeminenciájához tett felterjesztést, amelyben nem csak a kecskeméti plébánost, de a váci egyházmegyei hatóságot is megvádolta azzal, hogy a máriavárosi templomépítés és a plébánia kettéosztását akadályozza. Ezen beadvány leküldetett a Bíboros Hercegprímás Úr őeminenciájához, aki véleményes jelentés végett megküldötte a Káptalani Helynök Úr őnagyméltóságának azzal, hogy a kecskeméti plébánost is hallgassa meg. Miután egyházközségünket érintő ügyről volt szó, az éppen akkor tartott egyháztanácsba bevittem és ott megtárgyaltuk az ügyet. Meg kellett ezt annál is inkább tenni, mert a máriavárosi templomépítő bizottság nem független és autonóm testület, hanem hozzátartozik a kecskeméti egyházközség szervezetéhez, amelynek hivatalos képviselete az egyháztanács. Az ott hozott jegyzőkönyvi határozatunkat az egyháztanács a jelenlevő templomépítő bizottsági tagokkal együtt egyhangúlag hozta meg. Ebben semmiféle személyes sértést nem követett el, de viszont kénytelen volt megállapítani, hogy az ilyen egyéni akció az ügy iránt nem váltanak ki lelkesedést és rokonszenvet, hanem inkább ártanak. Tette ezt az egyháztanács annál is inkább, mert Schütz Ágoston nem magyar állampolgár. Csak most a Csehszlovák állam megszűnése óta német birodalmi polgár, azelőtt a Csehszlovák államnak volt a tagja és Prágából kapta nyugdíját. Azt hiszem, hogy egyetlen magyar embert sem lehet azért elítélni, hogy saját belügyeibe idegen ember beavatkozását nem óhajtja.
Schütz Ágostonnak Hercegprímás Úr őeminenciájához 1944. január 27-én beadott panaszával kapcsolatosan mindenekelőtt legyen szabad azt megemlíteni, hogy Schütz Ágostont Kecskeméten egyáltalán nem tartják normális lelkületű embernek és pláne olyan egyénnek, aki bármilyen címen is alkalmas volna katolikus mozgalmakban vezető szerephez juttatni. Nagyon örülnék, ha erre vonatkozólag Kecskemét legtekintélyesebb világi férfiait, Dr. Szabó Iván felsőházi tagot, Zimay Károly ny. polgármestert, Dr. Dömötör Lajos ny. h. polgármestert, Dr. Liszka Béla polgármestert, sőt a ref. vallású, de roppant tárgyilagos gondolkozású Dr. Kiss Endre főispánt méltóztatna megkérdezni, akik állításomat concretebb formában tudnák megerősíteni. A vallásosságára jellemző az, hogy a templomba berohan, az Oltári szentség előtt térdet nem hajt, de a szent Antal szobor előtt térdre esik, a szobor lábait simogatja, s utána megint térdhajtás nélkül kirohan.
Panaszlevele szintén eléggé mutatja, hogy nem egészséges lelkületű ember. A panaszos levél egyes részeire vonatkozólag legyen szabad a következőket elmondani.
A máriavárosi templomépítés ügyét én mindenkor szívemen viseltem. A kecskeméti plébániát azzal a szándékkal foglaltam el, hogy a második plébániát mielőbb megcsinálom. Sajnos az ekkor már teljesen elhatározott és jóváhagyott piarista gimnáziumi építkezés ezt megakadályozta. A közbejött bankzárlat miatt az egyházközség anyagilag összeroppant és minden törekvése az volt, hogy a csőtől megmeneküljön. Ezért kérte kölcsön a máriavárosi templomépítő bizottság tőkéjét is, amelyet szerettünk volna minél előbb visszaadni, de a mostoha pénzügyi viszonyok miatt nem tudtuk megtenni. Én nem ejtettem el a templomépítés gondolatát és nem kaptam fel akkor, amikor Schütz Ágostonnak a Bíboros Államtitkárhoz küldött beadványára jelentést kellett tenni. Ez a gyanúsítás is kellőképpen megvilágítja Schütz Ágoston lelki és elmebeli állapotát.
Az egyháztanács határozattal kapcsolatosan minden felelősséget vállalok és nincs okom arra, hogy azt visszavonjam, miután azzal semmiféle becsületsértést nem követtem el, de nem bántottam meg a Német Birodalmat sem, amikor a saját portám magyarságát védtem. Az 1942. évi felterjesztésemben részletesen ismertettem Schütz Ágoston feleségének szerepét a templomépítő bizottságban. Ez iránt a nemes lelkű asszony iránt mindenkor őszinte tisztelettel viseltettem. Halálos ágyán meglátogattam, emlékét mindenkor tiszteletben tartottam. Emlékével szemben én semmit nem vétettem. A nekem imputált dolgok, hogy valami gyűlésen az ő emlékét megbántottam azzal, hogy érdemeiről nem emlékeztem meg, erről igazán nem tudok.
A különböző, személyemet illető megállapításait mellőzve, legyen szabad még jelentést tennem arra a rosszindulatú inszinuációkra, amely Schütz Ágoston panaszlevelének 4. oldalán pontokba van foglalva. 1./ 80 hektó hordót á 60 filléres árban én nem vettem. A város illetékes ügyosztályától tényleg vettem át 29 hektó 44 liter űrtartalmú hordót, amelyet a törvényes rendelkezések szerint a város utalt ki és amelynek ármegállapítása most van folyamatban. Erre szükségem volt, mert időközben édesanyám hagyatékából szőlőt örököltem. A legjobbhiszeműleg jártam el, miután a városi hatóság hivatalos eljárásával kaptam a hordókat. Oly minimális mennyiségűek ezek, hogy komoly kifogás alá nem eshetnek. Borral nem kereskedem, csak nem akarom a termést mindjárt szüret után eladni.- 2./ Nem tudom miféle 3. patináról beszél. Az új oltárképeket Merész Gyula festette, aki kolozsvári születésű, magyar ember, világhírű művész. Képei még Amerikában is szerepelnek.- 3./ Az Országos Magyar Sajtókamara tagja vagyok. Ezen a címen ki szoktam váltani az éves vasúti bérletjegyet. Árát mindég a saját pénzemből fizetem ki. – 4./ A Kecskeméti Népbanknak igazgatósági tagja vagyok. Ez évben 1500.- pengő tiszteletdíjat kaptunk. Semmiféle pénz, vagy bankspekulációkban részt nem veszek….
…Még csak annyit legyen szabad megemlítenem, hogy a máriavárosi templomépítő bizottsággal a legteljesebb egyetértésben dolgozom és amióta Schütz Ágoston nem vesz részt a bizottsági gyűléseken, nem merül föl mesterségesen szított ellentét köztem és a bizottság között….”
Forrás: VPKL 705/1944. sz. irat.
10. Kovács Sándor szombathelyi püspök javaslatai Pétery József váci megyéspüspök részére az új kecskeméti plébános személyére vonatkozóan, illetve a kecskeméti plébánia majdani megosztásával kapcsolatban. Szombathely, 1944. március 20.
„Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Kegyelmes Uram! Méltóztassék megengedni, hogy a kecskeméti egyháztanács és város képviselőinek tisztelgésével kapcsolatosan a kecskeméti plébánia betöltésére vonatkozólag elmondhassam őszinte elgondolásaimat.
Látogatásom alkalmával megemlítettem azt, hogy a plébánia betöltésénél elsősorban 2 volt káplánomra gondolok. Azóta történt megfigyeléseim és észrevételeim után teljesen el kell ejtenem ezt a javaslatot.
Bolyi János tápiószelei esperes-plébánost említettem elsősorban. Sajnos azért kell őt elejtenem, mert nevének említésénél nagyon sok kifogás merült föl és úgy látom, hogy sok ellenkezést váltana ki megválasztása. Mindenekelőtt azt kifogásolják, hogy nem jó szónok. Azután zenei hallása abszolúte nincs, nem tud énekelni. A liturgikus akcióiban kissé kapkodó. Ezek tényleg igazak. Viszont ezzel szemben áll páratlan nagy tudása, buzgó munkálkodása és szervező tehetsége. Az azonban kétségtelen, hogy a kecskeméti plébániára olyan plébános kell, aki tud beszélni és a liturgikus cselekményeket szépen végzi.
Cselényi József abonyi plébános nem óhajt Kecskemétre jönni.
Királymezey Tibor ellen a férfivilág tiltakozik, mert kecskeméti tartózkodása alatt csak az intelligens nőkkel foglalkozott. Ez a réteg most is szívesen látná őt plébánosnak. Viszont az egyszerű néppel meg a férfivilággal csak kényszeredetten foglalkozna, amennyire módomban van ismerni, és ez sajnos nem válna a plébánia javára.
Szauder Gyula nevét is többen emlegetik. Maguk az angolkisasszonyok, az Úrinők Kongregációjának tagjai és azok a férfiak, akikkel jó ismeretségben van. Úgy értesültem, hogy ő az egyházközség világi elnökénél tisztelgett és bejelentette, hogy pályázni óhajt a kecskeméti plébániára. Erről itt azért nem is nyilatkozom, különben, mert személyes tisztelgésem alkalmával méltóztatott már véleményét és álláspontját nyilvánítani.
Hosszas gondolkodás és töprengés után legyen szabad azt a tervemet nagybecsű figyelmébe ajánlani, hogy Kecskemétre olyan plébánost kellene ajánlani, aki az egyházmegyében is tekintéllyel bír és szónoki készsége, szervező képessége már jó hírnevet adott neki és így könnyen meg lehetne szerezni számára az egyháztanácsnak, sőt a híveknek bizalmát is.
Három olyan egyházmegyei tekintélyes plébánosra gondolok, akiket a legnagyobb bizalommal lehetne ajánlani.
- Első helyen Baranyi László kiskunhalasi apát-plébánosra gondolok. Tíz éves kiskunhalasi lelkipásztorkodása a legteljesebb garantia arra, hogy Kecskeméten is minden tekintetben megfelelne. Tudomásom szerint most már teljesen egészséges. Valamikor idegkimerültségei lehettek, de az átmeneti jellegű volt. Jó előadónak és szónoknak ismerem. A kiskunhalasi közéletben pedig olyan iskolát járt, amelynek csak igen nagy hasznát tudná venni Kecskeméten, ahol püspöki kinevezésem óta a ref. emberek éledeznek és erősebb befolyásukban reménykednek. Baranyi László alföldi magyar ember, aki úgy az intelligenciával, mint a magyarsággal nagyszerűen tudna dolgozni.
- Második helyen gondolok dr. Maros János szentesi plébánosra, őt Kecskeméten ismerik mint szónokot, aki lelkigyakorlatot tartott az intelligens asszonyoknak. Az ő rátermettségét külön nem kell hangsúlyoznom, hiszen méltóztatik őt ismerni. Nagy kérdés azonban, hogy eljönne-e Kecskemétre, ahol holdak számában kevesebb földje lenne. Igen, hogy ha a várostól betonúton 3 km-re levő 118 hold földet kicsit kezelésbe veszi, igen szép jövedelemre tehet szert. 52 hold pedig 20 km távolságban van. A stólajövedelme pedig mindenestre több mint Szentesen.
Nem utolsó helyen gondolok rá, de a kecskeméti helyzetet tekintve, kevésbé neki valónak tartom a plébániát, Dr. Décseí Géza pestszenterzsébeti prépost-plébánosra. Az ő kíválóságai a két említett plébánossal egyformán igen nagyra becsülöm, sőt értékesebbnek tartom bizonyos tekintetekben a két említettnél. Mégis úgy gondolom, hogy a fővárosi kultúrához szokott embernek nagyon nehéz lenne az Alföldön megszokni. Bár úgy ismerem Décseí Gézát, hogy kitűnően tudna bánni az egyszerű magyarokkal éppen úgy, mint az intelligens emberekkel.
Kegyelmes Püspök Uram! Méltóztassék megengedni, hogy ezekben ismertethessem elgondolásaimat. Én úgy érzem és úgy látom, hogy ez a megoldás Kecskeméten is teljes megnyugvással találkozna. Ezalatt a megnyugvás alatt azt értem, hogy akadna egy-két ember, akinek kifogása lenne, de annyira jelentéktelen volna, hogy ez nem befolyásolná a nagyobb egységnek egyhangú kiállását. Idegenből jövő plébánosnak könnyebb lenne a helyzete, nem volna se jobbra, se balra lekötelezve és az egy eredményes lelkipásztori munkának volna föltétele.
A plébánia megosztásával kapcsolatosan szintén különböző tervek és verziók keringenek. Érdekes jelenség, hogy ilyenkor amikor egy plébános távozóban van, egyszerre felütik fejüket azok, akik semmiféle szakértelemmel nem rendelkeznek, s a plébános keze alatt igen csöndesek voltak. Egészen lehetetlen elgondolások kerülnek fölszínre. Tudomásom szerint a ferencrendiek újból kérnek plébániát. Mások négy részre óhajtanák osztani a plébániát. A Máriavárosi templomépítő bizottság már most meg akarja osztani a Máriavárosi templomi plébánia részére kihasítandó területtel a plébániát.
Szerény véleményem szerint elvben ki lehetne mondani, hogy a Máriavárosi plébánia részére az egyháztanács által előterjesztett javaslat alapján Kegyelmes Püspök Úr a város és a pusztákból bizonyos területet kijelöl, hogy majd akkor, amikor a templom építése és a plébános lakása biztosíttatott, ez a terület lesz a plébánia területe. De ezt csak most elvben lehetne kimondani. Más megoldás már csak azért sem lehetne, mert hiszen a Máriavárosi templomépítő bizottság még a Máriavárosi hitoktatónak sem tudott megfelelő lakást szerezni, hogyan tudna most plébánosnak helyet biztosítani. Az az egészen különös elgondolás pedig, hogy a Máriavárosi plébános már most a szent Erzsébet templomnál teljesítsen addig Máriavárosi plébánosi funkcióit, amíg felépül a Máriavárosi templom, nagyon egészségtelen elgondolás.
Kegyelmes Püspök Uram! Ezekben voltam bátor előterjeszteni elgondolásaimat és jelentést tenni a kecskeméti helyzetről. Kegyelmes Uram főpásztori bölcsességére és jóindulatú szeretetébe ajánlom a kecskeméti plébánia ügyét. Fogadja Nagyméltóságú Püspök Úr mély tiszteletem őszinte nyilvánítását, mellyel imáit kérve maradok testvére Krisztusban: Kovács János sk. szombathelyi püspök.”
Forrás: VPKL 2338/1944. sz. irat.
11. A máriavárosi hívek a főplébánia egyháztanácsához fordulnak a kecskeméti plébánia megosztásával kapcsolatban. Kecskemét, 1944. március 25.
„Tekintetes Egyháztanács! A mély tisztelettel alulírott egyháztanácsosok és Kecskemét- Mária városi hívek arra való tekintettel, hogy XII. Pius pápa Őszentsége hőn szeretett plébánosunkat: nemes Kovács Sándor pápai prelátus, c.apát kiskunsági főesperes Urat a szombathelyi egyházmegye püspökévé 1944. évi március hó 7 napján a legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, - minek következtében a közel jövőben a plébániánk betöltésre kerülendő – időszerűvé vált a főtemplomi plébánosi állás betöltése előtt behatóan foglalkozni a tekintetes Egyháztanácsnak az Egyházközség szervezeti szabályaiba található és a váci megyéspüspöki egyházi hatóság által 490.-1928.sz. a jóváhagyott „kecskeméti második, u.n. Máriavárosi plébánia„ megszervezésével, működési területének és javadalmának megállapításával, a 2. ik plébánia templom, lelkész és kántorlak megépítésével, a főtemplomi plébánia szervezetének módosításával, a 2. plébánia felállításával és betöltésével kapcsolatban előállandó szervezeti szabályzat megalkotásával.
A fenti kérdések tárgyában a következőkben terjesztjük elő kellően megokolt
- emlékiratunkat, és
- tiszteletteljes kérelmeinket.
Tisztelettel mellékeljük a város bel és külterületén lakó katholikus egyházi adófizetők kerületenkénti megoszlására vonatkozó statisztikai adatokat magában foglaló kimutatást és a fenti kérdésekkel kapcsolatos egyházközségi szervezeti szabályzat idevonatkozó részeinek módosítására irányuló szervezeti szabályzat tervezetet.
- A plébánia felosztásának, illetve új plébánia felállításának szükségessége és időszerűsége
Egyházközségünk jelenlegi területe teljesen azonos Kecskemét thj. város mintegy 165.000 kat. hold területével, mely terület cca. 30 km.es körzetben terül el, a mai egyetlen plébánia templom – mint központ körül. A területen a város 87269 össz. lakosából 67344 rom.kath. vallású lakik egyetlen plébános vezetése és lelki gondozása alatt. Igaz ugyan, hogy a plébánosnak óriási munkájába segítségére vannak három buzgó káplánja a hét kihelyezett pusztai lelkész és a szent Ferenc rendi atyák. Ennek dacára kevés a jelenlegi papi személyzet a fenti óriási számú katholikusságnak a pastorálásához, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a több ezer főre rugó állandó jellegű katonai állományunkat, honvéd és polgári kórházaink, kir. ügyészségi fogházunk és női letartóztatási intézetünk nagy lélekszámát, amelyek nincsenek is benne a fenti 67344 – az 1941 évi népszámlálás szerinti állandó kath. lakosság lélekszámában.
Szüksége van egyházközségünknek új plébániák felállítására és a papi személyzet szaporítására a városunkban működő mintegy 58 kath. társadalmi intézményünk és vallásos egyesületünk tökéletes működésének fenntartása és örvendetesen elmélyülő kath.hitéletünk folytonos fejlesztése, nemkülönben a több ezer főre rugó levente ifjúságunk vallás-erkölcsi és hazafias nevelése érdekében is. A fenti körülmények tökéletesen indokolják a jelenlegi egy plébánia felosztását és további kettő, esetleg három új plébánia felállítását, hiszen az egyházi törvénykönyv 5000 hívet számol egy plébánosra, hogy az a híveit mind személyesen ismerhesse, ami pedig 67344 hívőnél teljesen lehetetlenség. Azonban már e helyen is erőteljesen hangsúlyozni kívánjuk, hogy a felosztás és az új plébánia felállítása az egyházközség egységére, valamint hatóságára és illetőségére, s általában jogaira és teendőire nézve, semmiféle változást nem von maga után, a szervezetére csak annyiban, hogy azon túl az egyházközségben több plébános és plébánia hivatal és minden plébános mellett egy templomgondnoki tisztség egy kántor és egy harangozói állás szerveztetik.
A második plébánia templom megépítésére égető szükségünk van, mert Kecskeméten a városban néhai Czollner Mihályné szül. Feny Erzsébet által 1826-ban építtetett, Szent Erzsébet elnevezésű u.n. Kistemplom megépítése óta templom nem emeltetett, pedig azóta városunkban a kath. hívek száma háromszorosára, kath. intézményeink, iskoláink és egyesületeink száma pedig rendkívüli nagymértékben emelkedett. Ezeken kívül az u.n. Máriavárosi plébánia felállítására szükségünk van még azon okból is, hogy éppen ez a városi belterületi rész mondható gyárvárosi résznek, mert itt vannak a városi villany, gyufa, gép, conserv és téglagyárak, továbbá malmok. E vállalatok és üzemek munkásai a gyárak közelében, vagy annak közvetlen környékén laknak.
Városunkban a templomépítés szükségességét, már majdnem száz esztendő óta, különösen az u.n. Máriavárosi rész kath. lakossága sürgeti. Itt él a városi katholikusságunknak a zöme. A Mária városi lakosság, már évtizedek óta szaporítja nemes lelkű adományaival a templomépítési alapot, mely hihetetlen összegre emelkednék abban a pillanatban, mihelyt az építkezés tényleges megkezdését látná az áldozatkész hívek több ezres serege. A Mária város és vele szomszédos belterületi kerületek és a vele kapcsolatos, vele szervesen összefüggő pusztai területek buzgó és lelkes katholikus lakossága felette vágyódik a maga külön plébánia temploma után, hogy ott a saját templomában imádkozhassa ki jól magát, a most már ötödik éves második világháború vérzivataros napjaiban és hogy kegyelemért esedezzék a mindenhatóhoz e véres háború mielőbbi befejezéséért, hazánk és szeretett városunk felvirágozásáért.
El nem múló hálával kell megemlékeznünk városunk nemeskeblű vezetőiről és képviselő testületéről, akik a 2. úgynevezett Mária városi templom, lelkész és kántorlak telket egyházközségünk részére díjtalan adományozásával a célba vett építkezések mielőbbi megkezdését lehetővé teszik. A második plébánia megszervezése, felállítása és ennek az Egyháztanács által az egyházközség szervezeti szabályainak 9.§-ának 8. pontja szerint való, a főtemplomi plébános választásával egyidejű megválasztása azért szükséges és sürgős, mert Kecskemét thj. város közönsége a fenti építkezésekhez szükséges építési anyag adományait és az u.n. papi és kántori illetmény földeket csak a második plébános megválasztása és személyének ismerete esetére folyósítja, illetve adja ki /lásd Kecskemét város kisgyűlésének 5724/1943. V.sz. határozatát/.
- Tiszteletteljes kérelmeink a következők:
- Méltóztassék az Egyházközség területet több plébániai területre felosztani
és ehhez képest a mai egyetlen plébániát több plébániára felosztani.
- Az egyes plébániák területét pontosan megállapítani.
- A 2. u.n. Mária-városi plébánia felállítását és annak a főtemplomi plébánosi állás betöltésével való egyidejű betöltését elhatározni.
- Az egyháztanács állandó „szervező bizottságát” sürgősen összehívni és ennek meghallgatása után az egyházközségi szervezeti szabályok 7.61, 63,64,75,76,77 és az ezekkel kapcsolatos szakaszai helyébe az ide mellékelt tervezet figyelembe vétele mellett a végleges új szövegeket megállapítani és azokat egyházhatósági jóváhagyás céljából a váci megyés püspök úrhoz, illetve láttamozás céljából a m.kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz felterjeszteni. A jóváhagyás, illetve láttamozás megtörténte után egyidejűleg úgy a főtemplomi, mint a második u.n. Máriavárosi plébániai állásra a szabályszerű pályázati hirdetményt az egyházmegyei hatóság útján kihirdettetni és a pályázatok beérkezte után a szervezeti szabályzat 108. §. szerint a választásokat megejteni.
- Méltóztassék a szervező bizottságot állandó működésbe tartani és vele az egyházközség ma már több mint 50 éves és így jobbadán korszerűtlen szervezeti szabályzatát változott viszonyoknak megfelelően átdolgoztatni és az időközben alkotott szabályzatokat és az újabbi időben felállított intézmények szervezetére vonatkozó határozatokat egységes szerkezetbe – új szervezeti szabályzatba foglalni, s azokat a megyéspüspöki hatóságilag jóváhagyatni és a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úrral láttamoztatni.
Még csak azon fontos és el nem hallgatható körülményre mutatunk rá mély tisztelettel, hogy a Máriavárosi plébánia templom tulajdonképpen a fogadalmi templom is egyúttal, melynek megépítését a város lakossága az Isten szabad ege alatt fogadta meg, az 1911. év nyarán, midőn városunk lakossága a várost 1911. évi július hó 8-án ért földrengésből Isten kegyelméből szerencsésen megmenekült, ennélfogva becsületbeli kötelessége is a város lakosságának a fentebb felsorakoztatott nyomós okokon kívül az úr Istennel szemben vállalt templomépítési kötelezettségének mielőbb eleget tenni.
Mély tisztelettel bejelentjük végül, hogy jelen emlékiratunk egy példányát – a benne hivatkozott mellékletekkel együtt – a váczi Megyéspüspök úr Őnagyméltóságának egyidejűleg megküldöttük…”
„…a 2-ik, u.n. Máriavárosi … plébánia terültéhez tartozik Kecskemét város belterületéből az I. kerületnek az Árpád körúton kívül eső része, az egész II. és VIII. közigazgatási kerülete, továbbá Alsó- Felső Széktó, Alsó-Felső Csalános, Úrihegy, Szarkás, Belső és Külső Ballószög, Helvécia, Köcsög, és Ágasegyháza, Törökfái, Matkó és Bugacmonostor puszták. A Helvécia, Ágasegyháza és Bugacmonostor pusztán már működő kihelyezett lelkészek a Máriavárosi plébános joghatósága alá tartoznak, a velük szemben jelenleg érvényben levő szervezeti szabályok érintetlenül hagyása mellett….”
Forrás: VPKL 1878/1944. sz. irat.
12. P. Károlyi Bernát ferences házfőnök kéri a kecskeméti plébánia megosztását, és az új plébániának a ferencesek által történő megalapítását. Kecskemét, 1944. március 29.
„Nagyméltóságú Püspök Úr, Kegyelmes Atyánk! Alulírott, mint kecskeméti rendházunk főnöke, rendtársaim és a hívek nevében azon alázatos kéréssel fordulunk Főpásztorunkhoz, a megüresdett kecskeméti plébánia betöltésénél és esetleges felosztásánál, melyet a Váci Püspöki Hatóság már 4900/1928. sz. alatt kilátásba helyezett, a ferences atyákra is bízzon egy kis részt, a ferences templomhoz is kapcsoljon plébániát.
Ezen alázatos kérésünk nem a nagyobb kenyérért terjesztjük Nagyméltóságod elé, hanem a rendünk és rendházunkért való aggódás késztet eme kérésre. Mert akár a szélső jobb, vagy baloldali politika ragadja magához a hatalmat, bár csak ideiglenesen is, ugy mindazon rendházaink, hol nem foglalkozunk directe lelkipásztorkodással, vagyis plébánia vezetéssel, ki vannak téve, hogy lefoglalják, mint Ausztriában és Németországban. Ha annak idején József császár közel hatvan kolostort confiscalt, ugy most is ki lehetünk ennek téve.
Atyáink 128 évig vezették a plébániát és akkor vették át annak vezetését, mikor a nyáj pásztor nélkül volt, így minden szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy mi mentettük meg a katolikus híveket hitükben. Kecskemét belterületén és a városhoz tartozó telepeken legalább 40 ezer hívő tartozik, ezt egy plébániáról ellátni, szinte fizikailag lehetetlen, innen van az, hogy a ferences rendház atyái alig győzik a gyóntatást és a betegellátást, hisz egy év alatt 1400 beteghez is kell mennünk.
Tudjuk azt, hogy Egyházközségünk iskolafenntartási gondjai miatt nincsen olyan helyzetben, hogy új plébánia javadalmakról gondoskodjék, a főplébánia javadalma sem akkora, hogy abból nagyobb részt elszakítsanak. De ez nem is szükséges. Rendházunk a plébánia ellátására nem is kér javadalmat, mi megelégszünk azzal a 35 hold földdel, melyet már úgy is bír rendházunk a lelki szolgáltatásokért, nem kell az Egyházközségnek gondoskodni templomról, plébánia lakról, és annak fenntartásáért csak a plébánosnak és két káplánnak adjanak tiszteletdíjat, ezt az egyházközség elbirja.
Az nem akadály, hogy közel fekszik a két templom egymáshoz, hisz minden ügyét itt kell a népnek elintézni a város szívében, nem nehézség az, hogy a plébánia is itt van, másodszor aki ünnepel az alföldi városokban, ugyis a városba jön. És ha mi megkapjuk mondjuk a Csongrádi út és a Szegedi út közti részt, mely talán csak ötöde a városnak, akkor ugy is el lesz látva ennek a várorésznek a népe, mert a Műkert mellett van a Szegényház, Járványkórház, Tüdőgondozó, gazdasági iskola és két telep, itt évenkint csak kétszer kaptak misét, rendházunk mindig lesz olyan helyzetben, hogy egy atya ott kint tölthetné a vasárnapot és két misével az egész környék népe alkalmat találna misehallgatási kötelezettségeinek az elvégzésére. Igy is vasárnap a mi templomunk négy miséjén kívül misézünk a kórházban, fogházban, leventéknek, repülőtéren és havonta egyszer Köncsög pusztán.
Kegyelmes Püspök Atyánk, az emlitett területen talán 6-7 ezer lélek lakik, így a lelkipásztornak módjában volna megismernie hiveit, ami eddig lehetetlen volt, mert ép a város szélein dolgoznak állandóan a szektáriusok, a proletár- és munkásnegyedekben szitják az egyház és papok gyülöletét, mert sajnos ott sosem fordul meg köztük pap, csak itt-ott mi, a beteglátogatás alkalmával, innen halásszák el hiveinket a diakonissák, ezért is van Kecskeméten annyi érvénytelen vegyes házasság. Kegyelmes Püspök Atyám, nyolc éve dolgozom már Kecskeméten, épp azért lelkiismeretem megnyugtatására is jeleznem kell, hogy csak több lelkipásztor tudná ezeket a veszendő hiveket megmenteni. A városban még tiz ezer református sem él, de nekik két parochiájuk van, - egy templomban. Kegyelmes Püspök Atyánk, ezekben voltam bátor alázatos kérésünket előadni és ismételten kérjük kegyes Főpásztorunkat, kegyeskednék ezt a helyzetet megvizsgálni és bölcs intézkedéseiben arra a Ferencrendre is gondolni, melynek tagjai itt Kecskeméten már háromszáz éve dolgoznak itt a hivek lelki üdvén.”
Forrás: VPKL 1880/1944. sz. irat.
13. Kovács Sándor szombathelyi püspök javaslatai Pétery József váci megyéspüspöknek a majdani plébánia területének kijelöléséről stb. Szombathely, 1944. április 11.
„Nagyméltóságú és főtisztelendő Püspök Úr! Kegyelmes Uram! A máriavárosiak kérelmére vonatkozóan legyen szabad a következő javaslatomat előterjeszteni:
1./ Méltóztassék őket megnyugtatni arról, hogy a máriavárosi templom építésével kapcsolatban az egyházközség nagyobb természetű hozzájárulással szándékozik jönni, amellyel kárpótolni fogja őket, a pénz vásárlóerejének csökkenése miatt
2./ Méltóztassék ezeknek a jó szándékú és kissé nehézkesen gondolkodó embereknek megnyugtatására a leendő máriavárosi plébánia területét már most kijelölni, a kérelmükben foglalt határok szerint. Ezt én már 1942-ben így javasoltam és ők most ezt a javaslatot vették át.
3./ Méltóztassék a templomépítő bizottsághoz az új kecskeméti plébános kinevezése után egy püspöki biztost kinevezni. A magam részéről Halász Endrét tartanám erre jónak. Ő eddig is máriavárosi hitoktató. Így nem lennének pásztor nélkül, ahogy levelükben panaszosan említik.
4./ A máriavárosi plébánia szervezésére vonatkozó tervezetet, továbbá a javadalom megosztását méltóztassék addig függőben tartani, amíg a templomépítés olyan stádiumba nem kerül, hogy erről lehet beszélni. A város is hajlandó a máriavárosi plébános javadalmához hozzájárulni. Az iratok között levő végzésben a kisgyűlésen csak azért nem foglalkozott vele a város, mert mint minden tanácsom ellenére a templomépítő bizottság egyszerre kért mindent, ami nem volt okos dolog az elintézés szempontjából.
5./ Méltóztassék a templomépítő bizottságot megnyugtatni, hogy Nagyméltóságú Püspök Úrnak joga van bármikor megosztani a plébániát. Ők attól félnek, hogy ha most nem osztják meg az interregnum alatt, akkor az új plébános alatt már nem lehet.
Nagyméltóságú Püspök Úr! Csak még azt szabadjon megemlítenem, hogy 3 év óta az én kérésemre van máriavárosi hitoktató, akinek az a feladata, hogy közöttük lakjék. Nagyméltóságod által is látott lakásból Halász Endre főtisztelendő urat a háztulajdonos valósággal kilakoltatta. A templomépítő bizottság pedig ezt tehetetlenül nézte. / Halász úrnak van nagyon szép lakása az egyházközség bérházában, de nem a Máriaudvarban./ Hogyan akarja a máriavárosi templomépítő bizottság a plébánosukat elhelyezni, ha a saját hitoktatójuknak egyetlen szobát sem tudtak szerezni Máriaudvarban.
Kegyelmes uram! Megnyugtató kijelentései véleményem szerint meg fogják nyugtatni a máriavárosikat”
Forrás: VPKL 2767/1944. sz. irat.
14. Kovács Sándor a váci püspöknek írt levelében kifejezi a ferencesek plébániaalapításával szembeni ellenérzéseit. Szombathely, 1944. április 11.
„Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Kegyelmes Uram!
Megtisztelő felhívására őszinte tisztelettel teszek jelentést a kecskeméti ferencrendi házfőnök plébánia kérelme tárgyában. Engedje meg nekem Nagyméltóságú Püspök Úr, hogy az ügy fontosságára való tekintettel és a levélben felsorolt indoklások természete miatt teljes őszinteséggel lelkiismeretem parancsa szerint mondhassam el véleményemet.
Mindenkor őszinte tisztelettel és a legnagyobb hálával voltam szent Ferenc fiai iránt, akik Kecskeméten a lelkipásztori munkában segítettek. Évszázados gyakorlat szerint a ferencrendi házfőnök, a mindenkori hitoktatási felügyelő. 16 év alatt volt eset, hogy a legnagyobb önmegtagadással tudtam fönntartani a békét és harmóniát. Soha féltékenység nem vezetett, egyedül az egyház ügye volt az, ami irányított. Amikor Migazzy bíboros 1742-ben a kecskeméti plébániát visszaadta a világi papoknak, akkor olyan megegyezés jött létre, hogy a ferencrendiek továbbra is vállalják a hitoktatást az elemi népiskolában, sőt a tanyákon is, a betegek ellátásában segítenek, a templomukban gyóntatnak, prédikálnak. A kecskeméti ház reformja előtt /1918/ fekete ruhában járó ferencrendiek, miután peculiumuk volt, a hitoktatási díj fejében a város minden elemi népiskolájában végeztek hitoktatást. Későbben az lett a helyzet, hogy a ferencrendiek egyetlen népiskolában tanítanak heti 10 órában. A szerződésben kikötött óraszámokat pedig az iparos tanonciskolában osztják fel hihetetlenül apró kis tagozatok között. A jelenlegi ferencrendiek buzgón végzik a gyóntatást, a betegellátást.
A kecskeméti házfőnök kérelmének legsúlyosabb érve, amely a plébániajuttatás mellett szól, az a lehetőség, hogy tőlük elveszik a kolostort, ha nem vezetnek plébániát. Ez a veszedelem most még távoli. De ha közeli volna, mindenesetre elégséges érv arra, hogy tényleg plébániát kaphassanak. A második érvük, amellyel a kecskeméti katolikus életnek fogyatékosságait mutatják be, nem egészen tárgyilagos. Senki úgy nem érezte lelkiismeretében a plébánia szükségességét, mint én. Vácról ezzel a szándékkal mentem Kecskemétre. Nem rajtam múlott, hogy nem sikerült.
A ferencrendiek plébániakérésével szemben a következő nehézségek merülnek föl.
1./ A két templom majdnem egymás mellett van.
2./ Az egyházmegyében szerzett tapasztalatok miatt aggódom a katolikus egység megtartásáért. Sok súrlódásnak és ellentétnek voltam szemlélője és tanúja még püspöki titkár koromban. Pl. Szolnok.
3./ A házfőnök úr nobilis ajánlata, hogy a javadalmat nem akarják megcsonkítani, igen nemes. De aggódom azért, hogy ezt a rend kormánya kötelezően vállalja-e? Nem jön-e majd egy új házfőnök, aki nem csak a hivatalos helyen, de a hívek között is agitálni fog az anyatemplomi plébános javadalma ellen. A múltban erre is láttam már példát.
Ezek az aggodalmaim. Ezeken túl legyen szabad még a következőket megmondanom. A hívők gyóntatását a plébánia 3 káplánja és a plébánián lakó hitoktató éppen olyan buzgósággal végzik, mint a ferencrendi atyák. A betegellátásban a ferencrendiek buzgón dolgoznak. De a kórházak közül csak a belső kórházat látják el, amelyik a piarista templom mellett van, tehát a központban. A külterületen levő kórházakat pedig a plébánia látja el. A beteg ellátásának a száma 1942-ig majdnem mindig egyenlő volt a plébánián és a ferencrendieknél. Az elmúlt évben a ferencrendi zárda 1064 beteget mutatott ki. A plébánia 210 beteget látott el. Ennek a hirtelen ugrásnak nem tudtam a nyitjára jönni.
Az 1943. évi vegyes házasságok statisztikája a következő: katolikus reverzálissal 97. Protestáns reverzálissal 55. Reverzális nélkül 45. Tisztán polgári 23. Tisztán katolikus házasságkötés pedig 601 volt. Tudom, hogy rossz statisztika, de 16 ezer reformátussal együtt élve nem a legrosszabb statisztika. Elismerem, hogy úgy ennek a vegyes házassági bajnak, mint pedig a külterületek pasztorációjának szüksége van a plébánia megosztására. De a vegyes házasságok ellen ez csak akkor segít, ha a hitoktatás az elemi népiskolákban intenzívebb lesz, lehetőleg papok végezzék, de buzgón és hitoktatási felügyelő szorgalmasan őrizze ellen. Mert a vegyes házasságok létrejöttének egyik oka véleményem szerint itt keresendő. 10 diakonissza jár a házassági ügyekben. Ezzel szemben csak is erre nevelt testvérek az alkalmasak. Ellensúlyozni a munkájukat.
A perifériák lelki ellátásáról a házfőnök úr nincs jól informálva. Ő a hét 5 napján távol van Kecskeméttől. A katolikus egyesületek központi tanácsában nem szokott eljönni, így nem tudhatja azt, hogy a katolikus egyesületeink az őszi és téli időben rendszeres katolikus népművelői előadások keretében adták le a A.C. előadási anyagát. A háború kitörése előtt az Emmericana külön szociális tanácsadót tartott fönn a számukra. Szentmisét azért nem tartottunk, ott kint, mert a kecskeméti embernek 2-3 kilométer nem távolság. Csak egy-két beteges hajlandóságú ember /Tóth József pénzügyi főtanácsos/ kiabált, hogy az úgynevezett Műkertben, ahol ő akkor lakott, a Szent Erzsébet templomnál, 20 perc alatt a nagytemplomnál vannak. A ferencrendi atyák a levente és a repülőtér miséjét saját maguk felkínálkozásával vállalták el kellő recompensatio ellenében. A plébánia 3 káplánja havonta kétszer jár ki Matkóra, a máriavárosi hitoktató egyszer Borbásra és egy piarista tanár havonta egyszer Csalánosba a Szent József kultúrházba.
1928-ban Kecskeméten az adventisták a város központjában lévő úgynevezett régi Royal-szálló nagytermében tartották összejöveteleiket. 1935. óta a reformátusok által jobban lakott északi irányba húzódtak ki a Voelkertelepre. Igen kevés számú szektárius van Kecskeméten.
A reformátusokra vonatkozó adatok sem teljesen pontosak. Igaz, hogy két lelkészük van, de az elnök-lelkész a vezető és csak egy hivataluk van, minden papíroson való megosztás mellett is. Ezt már én igazán jobban ismerem, mint a házfőnök úr. Őszintén meg kell azt is mondanom, hogy a világi papságnak mindig rosszul esik az, amikor a szerzetesek csak városi plébániákat vállalnak el, falusi meg tanyai lelkészségek maradnak a világi papoknak. Nem volna-e lehetséges az, hogy a kecskeméti ferencrendiek Bugacmonostor felállítandó második lelkészségét vállalnák el? Van vonatjárás oda. A város adna 30 hold javadalmi földet. Lelkészlakot is könnyen lehetne szerezni. És ennek a pusztának a lelki gondozása igazán biztosítva volna. Mert egy embernek nagyon nehéz ellátni.
Nagyméltóságú Püspök Úr! Kecskeméti házfőnök úrnak érve, zárdájuk fönnállása mellett igen súlyos. A kecskeméti hívek intenzívebb lelki gondozása a másik súlyos érv. Ha úgy méltóztatik dönteni, hogy a kecskeméti plébánia területéből a házfőnök úr által kért részt nekik méltóztatik juttatni, legyen szabad a következőket kérnem:
1./ Kegyeskedjék az anyatemplomi plébános irányítási jogát kikötni és az új lelkészséget az anyatemplomi plébános irányítása alá helyezni.
2./ Úgy ezen irányítási jogot mint pedig a házfőnök úr által előterjesztett kéréseiket, illetve ajánlatukat, hogy megelégszenek, ha a plébános tiszteletdíjat kap stb. és minden egyéb dolgot minden részletre kiterjedőleg olyan szerződésben megállapítani, amelyet végső fokon Nagyméltóságod hagy jóvá, miután azt a ferencrendi tartományfőnökség definitóriuma elfogadta és magukra kötelezőnek nyilvánították ki. Ebben a szerződésben annak is benne kell lenni, hogy a legteljesebb harmóniában és egységben fognak az anyatemplomi plébánossal és a világi papokkal dolgozni. Kegyelmes Uram! Szerény véleményem azonban még az, hogy ez csak is az új plébános kinevezése után volna tanácsos letárgyalni és elintézni. Őt köti az egyházi törvénykönyv, a D.S. is, hogy a megosztás ellen nem tesz semmit.”
Forrás: VPKL 1880/1944. sz. irat.
15. Halász Endre máriavárosi hittanár a plébánosválasztás és a plébánia megosztása körüli feszültségről tájékoztatja a püspöki kamarást. Kecskemét, 1944. május 18.
„Főtisztelendő Kamarás Úr! Kedves, jó Atya! Nagyon kérem, hogy ezt a nagyon bizalmas és nagyon merész levelemet szíveskedjék megértéssel kezelni. Lehet, hogy úgy látszik, mintha illetéktelenül beleszólnék olyan dologba, amihez nincs közöm, lehet, hogy úgy tűnik, mintha szemtelenül kihasználnám KALÁSZ kapcsolataimat, pedig egyedül csak az vezet, hogy a lelkek ügyét szolgáljam. Zajlik az élet Kecskeméten a plébános-választás miatt. Két dolog háborgatja a lelkeket. Az egyik az autonómia, a másik a plébánia felosztás kérdése. Az első nem lényeges ügy, de a másik az nagyon is az. Ezt a másodikat a „máriavárosiak” mozgatják.
A k a r j á k a felosztást és m o s t akarják. Az elsőt nem kell indokolni. A memorandum sajnos nem a legügyesebb szövegezésben és rendben, de még így is megcáfolhatatlanul bebizonyította ennek szükségességét. 67000 lélek egyre bízva! Mert hiába van itt 10 pap, 6 ferences és 10 piarista, meg egy tábori lelkész, nem osztható fel a 67000 lélek még a 16 világi papra sem, mert a valóságban egyikünk se érez felelősséget a ráeső 4200 lélekkel szemben, hiszen csak egy a felelős lelkipásztor. A máriavárosi gyári-munkás lakosság között egészen szépen erősödik a kommunista gondolat. A Máriavároson túl fekvő, tehát a templomtól még messzebb fekvő Kiskecskemétről, Szeleifaluról, Rendőrfaluról, stb. nem is szólva. Lehet, hogy kacsa - adja Isten, hogy az legyen - ,de beszélik, hogy elveszik a papi vagyont. A 176 holdat elveszik egytől, de 2-3 tól nem. Megszűnik a papi kedvezmény. Plébániánként 2 papot hagynak. Egy plébániára így esik 2, kettőre 4, háromra 6 pap.- Nehéz idők jönnek. Személyes kapcsolat, egyéni ráhatás segít majd csak. Egy pap hogyan fogja ezt bírni?
Tessék megbocsájtani ezekért a rémlátomásokért, de hiszen világos, hogy hatásos lelkipásztorkodás csak a kisebb plébániákon lesz lehetséges a jövőben. M o s t akarják a megosztást. Tessék szíves lenni beletekinteni ebbe a mellékletbe, ami Hanauer püspök úr válasza volt egy egyháztanácsi gyűlés jegyzőkönyvére 1928-ban. „Némi idő után”- „ha az új plébános tájékozódást szerez a helyzetről” írja a Püspök Úr. 15 esztendő telt el azóta. És semmi nem történt. Ne kívánja tőlünk saját Püspökünk – mondják a máriavárosiak-, hogy Révész és Kovács Sándor után most megint elkezdjük a harcot a plébánosunkkal.
Ide jöttem Kecskemétre két éve és miután megismertem a helyzetet, nem tudtam mást mondani jellemzésül a templomépítő bizottságra, mint azt, hogy olyanok ők itt Kecskeméten, mint egy szekta. Ezek az emberek, akik szabadidejüket vagy nyugdíjas koruk nyugalmát áldozzák erre az ügyre, teljesen önzetlenül, a mostani vezetők már 20 éve, legtöbbet papokkal hadakozva: templomért – legjobb esetben ki lettek mosolyogva, lejárattatták őket, nem egyszer hülyéknek – sit venia verbo - lettek bélyegezve. A jelöltek szempontjából is indokolt, hogy most történjen a felosztás a választás előtt, hogy ők is tudják, mit vállalnak.
Stolek a kerekegyházi bérmálás után megkért, hogy értessem meg a máriavárosiakkal, hogy bízzanak a Püspök úrban, a választás után megossza a plébániát. Szóltam nekik. Azt felelték, bizonyára meg tetszik érteni őket, csúnyán hangzik, de nem bízunk a püspök úr szavában, mert nekünk püspöktől nemcsak szóbeli ígéretünk, hanem írásbeli döntésünk is volt 16 esztendővel már ezelőtt, és mégsem lett belőle semmi. Most az egyháztanács írt a jelölteknek, hogy nyilatkozzanak: fenntartják az igényüket, ha a plébániát a közeljövőben felosztják. Erre kettő máris visszalépett. Erre is rámutatnak a máriavárosiak: hogyan bízzanak a fölosztásban, amikor a jelöltek a felosztásnak már a gondolatától is rémüldöznek.
Püspök Úr terve – úgy hallottam – az, hogy ha jön az új pap, az majd előkészíti a megosztást, ha megismerte a helyzetet. Kiszivárgott az a hír is – lehet, hogy nem igaz -, hogy a Püspök Úr azt írta Kovács püspök úrnak, hogy ideiglenes vezetéssel megbízna engem, úgyis ott vagyok. Cselényi kamarás úr 13 éves munkájával, piros övével nálam sokkal nagyobb tekintély volt Kecskeméten. Kovács püspök úr a közóhajnak engedve őt adta a máriavárosi bizottságnak, hogy legyen papjuk. Cselényi úr nem csinált semmit. Maga mondta, hogy az ő szerepe, ha nem akarja maga ellen haragítani a plébánosát – ezt pedig nem volna okos megtenni – az a hátramozdítás. Ez tehát egyáltalán nem megoldás. Ide új pap kell, akinek ez az elsődleges feladata.
Azt mondták nincs temploma, lakása az új papnak – mit akarnak? Pesten – mondják a Máriavárosban – valami 10 plébánia volt. Csernoch hercegprímás csinált 33-at. Szoba konyhába laktak az új papok és szükség kápolnában miséztek. Miért csak tőlünk kívánják, hogy bazilikával várjuk a papunkat? A templom szentélye alatt a város építteti az óvóhelyet. Ez már csak napok kérdése. A mai Kecskeméti Közlöny hozta, hogy az óvóhelyek miniszteri biztosa csak úgy enged óvóhelyet telepíteni, ha fölébe épületet emelnek. Ez volt a mi tervünk is, hogy az óvóhely fölé felhúzzuk a szentély három oldalát, a templom felől pedig ideiglenes elfalazzák. Persze nem emelik a magasságát sem az eredetire, csak valami 20 m-re. Ez lesz a szükségkápolna.
Főtisztelendő Kamarás Úr, kedves jó atya!
Azt mondták a múltkor a máriavárosiak, hogy mikor nem volt papjuk mindig azt kívánták, hogy legyen, az majd előre viszi az ügyüket. Jött Szabó István, azután én, de bizony nem segítettünk nekik. Nagyon megzavart ez a szemrehányás. Máriavárosi hitoktatónak küldött a Püspök Úr. A templom ügyről még mint lajosmizsei káplánnak mondta el nekem a Kovács püspök úr, hogy nem akarja. Később hivatalosan beszélt mellette, de a Főispánnak úgy mutatott be engem, hogy „ő” nyugodt ember, biztos mérséklőleg fog hatni a máriavárosiakra.”A templomépítő bizottság papja Cselényi úr lett. Mikor pedig ő elment, senki. Lelkiismeretem megnyugtatására írtam meg ezt a levelet.
Nagyon kérem, tessék szíves lenni bizalmasan kezelni. Csak azért mertem ilyen őszinte lenni. Arra kérem azonban Atyát, hogy alkalmas pillanatokban Püspök Atyánk tájékoztatására ezekből a dolgokból a közölhetőket tessék szíves lenni be-bemondani. Püspök Atyám tegyen a belátása szerint. Ha most semmiképpen sem akarja a megosztást, a választás után rövidesen papot kell adni Máriavárosnak addig, míg kérik, addig, míg meg nem unják, hogy törődjenek az Egyház ügyével.
Az azonban mindenestre jó volna, vagy legalábbis jó lett volna, ha a Püspök Úr fogadja a Máriaváros-i küldöttséget. Még ha nem is teljesíti a kérésüket. Nagyon fájt nekik, hogy el lettek utasítva. Nem vagyunk gyerekeke – mondták. Miért nem mehetünk be a püspökhöz, különösen akkor, mikor lelkek ügyéről van szó? Nagyon kérem Főtisztelendő Atyát ne haragudjon ezért a rettenetesen hosszú levélért és kérésemet bölcs belátása szerint teljesítse…”
Forrás: VPKL 2338/1944. sz. irat.
17. Baranyi László plébános beszámolója. Kecskemét, 1944. október 12.
„Nagyméltóságú és Főtisztelendő Megyéspüspök Úr! Kegyelmes Atyám! Kötelességemnek tartom, hogy plébániám eddigi legnehezebb napjairól hódolatteljes jelentést küldjek Nagyméltóságodnak: Az utóbbi hetekben plébániám állandó átszálló szállóhelye lett a Tiszántúlról menekülő papságnak, kedves nővéreknek és jórészben híveknek is. Megfordultak nálam erdélyi papok, aradi minoriták /ez utóbbiakat a ferences atyák fogadták be/, tiszántúli papok és sok esetben hívek is hozzám fordultak átmeneti szállást kérni sokszor papjaikkal együtt. Akiket magam tudtam elhelyezni, nálam tartottam, a többieket pedig szerzeteseknél, vagy szerzetes-nők zárdájában helyeztem el. A legkritikusabb napok október 8, 9, és főleg 10, 11.-e voltak. – A két előbbi nap azért volt nehéz, mert az ide érkező menekülők sok-sok lehangoló hírt hoztak és félelmükben talán erősen ki is színezték azokat. Vasárnap október 8.-án még tanyai szentmisét is tartottunk Matkón, nagytemplomunkban pedig a délelőtt folyamán megtartottuk a 6-7-8-9 órai szentmiséket és a szokásos szentbeszédeket, csupán a 11 órai szentmise maradt el légiriadó miatt. Délután 5 órakor elmondottuk az esti szentmisét, mely alatt a dicsőséges rózsafűzért imádkoztuk a templomot zsúfolásig megtöltő hívekkel, utána pedig assistenciával magam végeztem az előírt felajánló ájtatosságot az ünnepélyesen kitett legméltóságosabb Oltárszentség előtt. Talán többen be sem fértek volna hatalmas templomunkba. – Mivel az Acti Catolica által beígért imák nem érkeztek meg /csak másnap – hétfőn – délben/. Jézus Szentséges Szívének litániáját imádkoztuk el, utána elmondottuk a felajánló imát Jézus és Mária Szent Szívéhez, Eszterházy nádor imáját a Magyarok Nagyasszonyához, az októberi felajánló – imát Szent Józsefhez, az előírt háborús imádságot édes hazánkért és katonáinkért, népünkért és hősi halottainkért. Sokan – sokan sírva és könnyezve imádkoztak érezvén a nagyon közeli veszedelmet… Közben Szentesről Hódmezővásárhelyről, Orosházáról, Kiskunfélegyházáról, Tiszakürtről, Elekről, Lakitelekről érkeztek hozzánk rövidebb-hosszabb időre menekült papok. Ezek legnagyobb részt hétfőn okt. 9.-én tovább utaztak. Hétfőn már kiskunmajsai menekültek is fordultak meg nálam /ezek világiak voltak/, s mind rosszabb hírek érkeztek hozzánk. Ekkor már sejtettük, hogy keddre virradóra minket is érhet támadás. Hétfőn délelőtt fent járt nálam P. Károlyi Bernát ferences házfőnök, és jelentette, hogy minden körülmények között helyben marad és felajánlotta testvéri szolgálatait, ugyancsak fent járt nálam Kovács Bálint református lelkész és kérdezte, hogy álláspontomat, amikor kijelentettem, hogy híveim között maradok, ő is jelentette, hogy családjával együtt itt marad. és ugyanezt teszi az evangélikus vezető-lelkész is.
Kedden reggel ágyúszóra ébredtünk és kezdtük rendes időben a szentmiséket. Fél 7 órakor Gémes Mihály máriavárosi hitoktató misézett, aki beköltözött a plébániára - az én kívánságomra, - hogy együtt legyünk, mert az egyik laktanya mellett lakott magánházban, ahonnan mindenki elmenekült, viszont a szegénygondozó nővérek is elköltöztek s így az ő kápolnájukban – mivel a ház üres – most nem őrizzük az Oltárszentséget és szentmise sincs. Így jobbnak láttam, hogy a hitoktató Úr, aki önként maradt helyben, velünk lakjék a plébánián. Egyébként a lakását több repesztalálat érte és az ablakok is betörtek. Tehát jó volt, hogy hozzánk költözött.
Hét órakor Bakos Kálmán káplán misézett, aki szintén önként maradt itt, közben egyre több ágyúlövés hallatszott és hívek csak kevés számban voltak a templomban, a városban egyre több lett a menekülők száma és az útvonalak megteltek velük. Fél 8 órakor én kezdettem szentmisét, de evangéliumkor Bakos káplán úr figyelmeztetett, hogy az egyre erősbödő ágyúzás miatt hagyjam abba a szentmisét és ne veszélyeztessük a templomban kitartó híveinket. Erre kihirdettem, hogy a szentmisét abbahagyom, felindítottuk közösen a tökéletes bánatot, generális absolutiót adtam és a jelenlevő hívekkel együtt Bakos káplán úr kezéből megáldoztunk, utána levittük a templom kriptájába a Legméltóságosabbat és bizonyos poggyászok leszállítása után háznépemmel, amely hűségesen kitartott velünk, valamint Póta Aladár főkántor családjával, Bakos Kálmán és Gémes Mihállyal együtt levonultunk mi is a kriptába. Az Oltári szentség előtt mécsest gyújtottunk, és az Úrjézus közelségében egyre erősbödő ágyú- és fegyvertűzben vártuk a fájdalmas szentolvasót, imádkozva a történendőket.- Közben nagytemplomunkat is találat érte, s akkor én a pincében levőket a tökéletes bánat felindítása után feloldoztam, utána pedig Bakos káplán úr oldozott fel engem. Közben ki-kifigyeltünk és megállapítottuk, hogy templomunkban nagyobb kár nem esett, csupán a toronytól jobbra eső tűzfalat rongálta meg egy lövedék, de még egészen át sem ütötte. A szemközt levő egyházközségi palotán ablaktáblák törtek be a légnyomástól a plébánia épület sértetlen maradt. A templom környékén elhaladó hívek között látható megnyugvást keltett, hogy papokat reverendában látnak. És a legmesszebb menő jókívánságaikkal halmoztak el bennünket. Az októberi ájtatosságot persze nem tarthattuk meg, mert nem jöttek hívek.
Amikor értesítést kaptunk, hogy a harc megszűnt, hozzáláttunk a provideáláshoz. Itt különösen kitüntették magukat Gémes Mihály és Bakos Kálmán, valamint dr. Tóth Tibor, aki kerékpáron civilben kereste fel a veszélyeztetett helyeket, és hozta hozzánk az értesítést. Bakos és Gémes urak reverendában kerékpáron száguldoztak, hogy minél többeket tudjanak ellátni a végső szentségekkel. Éjjel a kriptában aludtunk az Oltári szentség közelében, és szerdán reggel fél hétkor Gémes Mihály, hét órakor én, és fél nyolc órakor Bakos Kálmán miséztünk. A szentmisék alatt felváltva gyóntattunk szép számmal voltak áldozóink is. A szentmisén kihirdettük, hogy dr. Vitéz Sándor József törvényhatósági főügyész, egyházközségünk főgondnoka átveszi a törvényhatóság közigazgatási vezetését, és itt maradt tisztviselőtársaival elsősorban kenyér- és élelemellátásról gondoskodik. A szentmise után láthattuk, hogy katonaság egyre nagyobb számban érkezik a városunkban, és csakhamar megjelentek a városházán Főispán Urunk és dr. Labancz tanácsnok úr is.- Mi azonnal hozzáláttunk a kórházak látogatásához, sebesültek ellátásához és az elesettek eltemetéséhez hármunk között szétosztva a munkát. Bakos Kálmán temetett, mi pedig Gémessel végeztük a provideálást.- Ebben segítségünkre volt P. Károlyi Bernát atya is, aki önfeláldozóan járta a helyeket, ahol segíteni kellett. Breviáriumunkat, hála Istennek mindig elvégeztük, és a híveket buzdítottuk, hogy amíg a templomi rózsafüzér ájtatosságot folytathatjuk, addig is odahaza buzgón imádkozzák. Ma csütörtökön szintén a fentebb említett sorrendben miséztünk, már nagy számban voltak híveink valamennyi szentmisén, és sokan gyóntak és áldoztak.- Az ellenség visszavonult, pedig éleivel vasútállomásunk közelében harcolt kedden, és civilek is estek el, és kaptak sebesüléseket.- A hősi halottak temetésén Főispán urunk is részt vett, és beszédet is mondott.-
A helybeli papságból helyben maradt a plébánián: a plébános, dr. Bakos Kálmán, és Gémes Mihály máriavárosi hitoktató, akikről a legmesszebbmenő dicséret hangján tudok csak megemlékezni. És örök hálával gondolok mindig reájuk önfeláldozó magatartásukért.—
A ferenceseknél a páterek közül a házfőnök úr maradt helyben és néhány testvér.—A piaristáknál dr. Gulyás és dr. Mészáros tanár urak maradtak itt, akik rendesen miséznek templomukban, és itt maradt még közülük még két nyugdíjas tanár is, már idősebb urak.- A Czollner-téri kistemplomnál dr. Tóth Tibor állt helyt, és az angolkisasszonyok közül is maradt itt négy M. Hajagos főnöknővel az élén.
A szegénygondozó nővérek elmentek, nem tudom hová. A városi kórház betegápoló nővérei tudtommal Pestre mentek, s így bizony nagy az ápolónő hiány. A jó pásztor nővérek is elmentek, de talán nem mindnyájan, az angolkisasszonyok négy kivételével szintén elmentek, talán Balatonboglárra. – A tanyai lelkészek közül tudtommal csak a koháry szentlőrinczi és lakiteleki papok nincsenek helyben. A bugaczmonostori pap veszélyes helyzetben és időben jött be ostyáért és azonnal ment vissza, a plébánia másik három papja ismeretlen helyre költözött. –
Ma hála Istennek a helyzet nyugodt, de azt nem tudjuk, hogy a jó Isten milyen áldozatot vár még tőlünk. Elhatározásunk az, hogy – ha a várost katonailag nem ürítik ki, illetve ha híveink helyben maradnak, mi is maradunk velük és igyekszünk mindenben segítségünkre lenni.- Ehhez kérjük Kegyelmes Atyánk kegyes engedélyét és mély alázattal kérünk Jóságos Főpásztorunktól áldást és imádságot, hogy mindvégig hűen ki tudjunk tartani a helyállásban és lelkipásztori kötelességeink buzgó végzésében. A fentiek alázatos jelentése mellett Kegyelmes Atyám felszentelt kezeit mélységes hálával csókolva, vagyok Kecskemét, 1944. október 12-.én csütörtök délután ½ 4 óra”.
Forrás: VPKL 5924/1944. sz. irat.
18. Baranyi László beszámolója az 1946. január–1947. június közötti időszak történéseiről. Kecskemét, 1947. július 8.
„…Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Katolikus Testvéreim! Mióta Kegyelmes Főpásztorunk elrendelte a kecskeméti róm.kat. Egyházközségben is „A Magyarországi Katolikus Egyházközségek Igazgatási és Adóztatási Szabályzatának bevezetését, másodszor jöttünk össze egyházközségi képviselőtestületi alakuló gyűlésre. Az első képviselőtestületi alakuló gyűlést 1946. január 26.(?) napján tartottuk, tehát másfél évvel ezelőtt. Az akkor megalakult egyházközségi képviselőtestület, mely a mapi napig intézte egyházközségünk ügyeit, még a régi egyháztanácsból alakult, és a választások szünetelése miatt Főpásztori kinevezés alapján működött. Ez a képviselőtestület választott első ízben egyházközségi világi elnököt, új tisztikart és az új igazgatási Szabályzat értelmében egyházközségi tanácsot, melynek működése a mai nappal lejárt. Mostani alakuló ülésünk már az új Szabályzat értelmében szabályosan lefolytatott, illetve megejtett választás alapján ült össze. A Magyar Püspöki Kar rendelkezése folytán Megyésfőpásztorunk 37/1341-1947.sz. u. rendeletével elrendelte az egyházközségi választásokat, amelyet Egyházközségünkben is szabályosan megtartottunk. A most alakuló ülésen összegyűlt Egyházközségi Képviselőtestületnek 60 tagja már az egyházközségi választók bizalmából ül itt. 10 tag a Főpásztori kitüntető kinevezés folytán, 22 tag pedig egyházi jellegű állása folytán hivatalból tagja az Egyházközségi képviselőtestületnek. Mielőtt szeretettel köszönteném az összeülő illusztris testületet, engedtessék meg nekem, hogy hálás lelkipásztori köszönetemet fejezzem ki a lelépő képviselő testültnek és az általa választott tisztikarnak azért az áldozatos, nagy szeretettel végzett ügybuzgó munkálkodásáért mellyel másfél éven át egyházközségünk anyagi és szociális, iskolai és sok-sok tekintetben hitbuzgalmi ügyeit is intézte. Mert mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim nagy anyagi lerongyolódásunk dacára is értékes és alkotásokban gazdag volt ez az elmúlt másfél év. Ez alatt az idő alatt javítottuk ki a háború következtében erősen megrongálódott templomainkat. /Nagytemplom, Kistemplom/ továbbá az Arany János utca 6.sz. a. bérház, a Széchenyi tér 1.sz. a. bérház rongálódásait, mely javításokat a Kossuth téri bérház második emeletének lebontásából födöztünk, ahol a földszinti üzlethelyiségek rendbehozataláról is intézkedtünk. Rendbe hozattuk a súlyos háborús kárt szenvedett koháryszentlőrinczi templomot, kijavíttattuk a helvéciai templom megrongálódott toronysisakját is. Sok-sok javítást eszközöltünk iskoláinkon és a zárdaépületeken. Rendbe hoztunk lelkészlakokat, a kántor és a harangozó házat, tantermüket, - melyből már csak a székek hiányoznak, a több szükséges felszerelési tárgyat szereztünk be az egyházközségi iroda részére. Nagy munkával összeállítottuk az egyházközségi adózók és választók lajstromát. Szép anyagi támogatatásban részesítettük egyházmegyénk papnevelő intézetét. Telek és épületadománnyal támogattuk a helybeli Angolkisasszonyok önállósulási illetve önellátási törekvéseit. Temetőinkben fásítást, útrendezést, kerítés és kútjavításokat eszközöltünk. Megszereztük az építendő Máriavárosi templomtelket, tetemes mennyiségű téglát, lábazati követ, egyéb anyagot szereztünk a templomépítéshez, mely a temetőben a helyszínen van tárolva. Visszaszereztük a várostól az árvizes esztendőben kölcsönadott 111 ezer nagyméretű téglát és kavicsot, melyet a város a jövő évi költségvetés keretében szándékozik visszafizetni, s ezt az ígéretet írásban is megkaptuk. Nagytemplomunk részére beszereztünk 5 drb új hímzett ókeresztény miseruhát: 7,000.- forint értékben stb. Érdemes munka folyt tehát a másfél év alatt, ami a volt Képviselőtestület és az Egyházközségi Tanács megértő és mindig egyhangú összemunkálkodásának eredményeként könyvelhető el.
A most alakuló Képviselőtestületre még nagyobb munka vár. Azóta Egyházközségünk kisebb, mert Hetényegyháza, Bugacmonostor, Monostor, Helvécia, Koháryszentlőrinc, Lakitelek és Szentkirály önálló plébániákká és egyházközségekké alakultak, s így az öreg egyházközség híveinek száma 25.000-rel csökkent, területben összezsugorodott. Kevesebb lesz tehát az Egyházközség adózóinak száma. Igaz ugyan, hogy ennek arányában kiadásaink is csökkennek, mert 9 templom, 8 lelkész, kántor, harangozó és az ezekhez járuló óraadó hitoktatók fizetése, és az említett épületek fenntartása többé nem a mi gondunk. Az új Képviselőtestületnek legnagyobb problémája a Máriavárosi templom építése és a Kossuth téri bérház tető alá hozása.
Az előbbi nem csak nekem, de a Megyéspüspök Úrnak is szívügye, legőszintébb vágya és kívánsága. De kell, hogy az Egyházközségi Képviselőtestületnek is szívügyévé legyen, mert a Kegyesrendi gimnázium megépítése óta az egyházközség számottevő építkezést nem produkált, ennek pedig már innen-onnan két évtizede múlt. De bele kell kezdenünk a templomépítésbe azért is, mert az erkölcsi kötelességünk megakadályozni ezzel azt, hogy híveinket harmadízben is csalódás érje. Felelősek vagyunk az utókornak azért is, hogy a reánk bízott anyagi javakkal miként gazdálkodtunk, - megmentettük-e a megmenthetőt. A Máriavárosi templom építése még talán sohasem állott oly közel a megvalósuláshoz, mint ma. Meg kell tehát kezdeni és annyit kell belőle elvégezni, amennyi Egyházközségünk anyagi megrázkódtatása nélkül elvégezhető. Őseink sem egy év alatt építették meg monumentális szép nagytemplomunkat, hanem 13 év alatt. De bele kell kezdenünk, mert kezdés nélkül sohasem épül fel. Ebben az építésben pedig részt kell venni anyagi erejéhez mérten minden kecskeméti hívőnek és senkinek sem szabad az adakozók közül kimaradni. Az Egyházközségi Képviselőtestület tagjainak pedig példaadóan elől kell járni. Ki kell küszöbölnünk a pesszimizmust, amely minden haladásnak kerékkötője. Őseink ragyogó példája szerint lelkiekben és anyagiakban egyaránt építenünk kell az Isten országát. Ehhez nem kell más, mint mélységes hit, bizalomteljes remény és hegyeket is áthelyezni tudó mélységes Istenszeretet. Ha ez mindegyikünkben meg lesz, akkor nem kell félnünk, mert ezek az isteni erények megingathatatlan egységbe és szeretetközösségbe forrasztanak bennünket, amely egységhez minden felmerülő akadályt le fogunk győzni.
Most, midőn munkánk hatévi időre újból megindul, alázatosan hívő lélekkel és imádságos bizalommal kérem mindannyiunkra a reánk váró nagy feladatokra, azok sikeres megoldására az isteni Főpásztor bőséges áldását és kegyelmét,- a nagy szeretettel és testvéri melegséggel köszöntve új Képviselőtestületünk összes tagját, kérem, hogy Egyházközségünk minden ügyét együttőrző szeretettel és egy akarattal karolják mindenkor fel…”.
Forrás: VPKL 4690/1947. sz. irat.
19. Baranyi László apátplébános Pétery József megyéspüspöknek írt jelentése. Kecskemét, 1949. december 6.
„…Tiszteletteljes hivatkozással fenti számú kegyes leiratra az alábbiakban teszem meg alázatos jelentésemet: Tény az, hogy Szabó József volt templomépítő bizottsági elnök az elmúlt év augusztusában Egerbe költözött Kecskemétről. Valóság az, hogy 26 évig fáradozott a máriavárosi templomért, de hozzá tehetjük, hogy nem sok eredménnyel mindaddig, amíg én magamévá nem tettem egész szívvel és lélekkel a templomépítés ügyét. Nem tudom, ki volt az akadálya, hogy két évtizeden át végzett áldozatos munkájuk nem járt még kezdeti sikerrel sem.
Mert az is tény, ahogy Szabó volt elnök úr levelében el is ismeri, hogy az építést én kezdtem meg és pedig 1947. július 1.-én, de nem abból az összegből, amit évtizedeken át az ő elnöklete alatt álló bizottság gyűjtött, s ami őszerinte elérte a 200.000 pengőt, hanem abból az összegből, amit az én elgondolásom és halasi tapasztalataim alapján már 1946 őszén kezdtünk meg lejegyeztetni, illetve összegyűjtögetni és amit 1946 év szilveszter estjén és újévkor is teljes lelkesedéssel kértem a jó hívektől, miután magam jártam elől az adakozásban. Az általuk évtizedeken át gyűjtögetett és egészen tekintélyes összeg ugyanis a háború következtében teljesen leértéktelenedett. Tény az is, hogy Isten segítségével szépen előrehaladtunk addig, míg pénzünk futotta, mert pénz nélkül valóban nem lehet építeni.
Az is tény, hogy a tavalyi évben több építési munkát végeztünk, mint amennyi pénzkészletünkből fedezhető volt és akkor egy ideig szüneteltettük az építést mindaddig, amíg újabb összeget sikerült összehozni. – De azt a leghatározottabban kell visszautasítanom, amit Szabó József a következő mondatokban állít: „Úgy vélem, mindig az volt a baj, hogy a civil elem mellett a papság részéről nem volt, aki a mozgalmat szívügyének tekintette volna.” – Ezekből a sorokból az tűnik ki, hogy a máriavárosi templomépítést én sem tekintem szívügyemnek. Ezek szavak, melyeket Szabó József rólam is írt, mélyen megdöbbentettek, mert Szabó Józsefről mindent feltételeztem, ami jó, de azt még álmodni sem mertem, hogy Főhatóságom előtt rólam ezt a valótlanságot merje állítani. Az a Szabó József, akinek ideérkezése alkalmával 1.000 forintot adtam át, illetve egyezer pengőt a templomépítés céljaira: az a Szabó József, akivel sok-sok órát tanakodtam arról, hogyan lehetne 1944-ben megmenteni az összegyűjtött összeget a leértéktelenedéstől, s akivel együtt írtuk alá azt a kérelmet, amelyben az akkori belügy- illetve pénzügyminisztériumban szorgalmaztuk azt, hogy bankkezelésben lévő pénzünket az építés megkezdésének engedélyezéséig befektethessük. Az összegyűjtött összegnek kezelését az akkori minisztérium ugyanis csak bankbetétként engedélyezte. Ezen beadványunkra semmi választ nem kaptunk 1944-ben, egy év múlva az akkori miniszter engedélyezte a pénznek valamibe való befektetését, de sajnos ez már akkor későn jött.
Szabó Józsefnek azt is tudnia kell, hogy együtt kérelmeztük az akkori honvédelmi minisztériumtól rommá lett laktanyákból a téglát és egyéb anyagokat és együtt jártunk utána. Együtt kértük vissza a várostól azt a téglát, amit az árvizes esztendőkben ők kölcsön adták a városnak. Együtt jártunk a belügyminisztériumban a telekajándékozás jóváhagyása érdekében, mert még az sem volt az övék ideérkezésemkor. A város törvényhatósága ugyanis megszavazta az ajándékozást, de még nem volt jóváhagyva. Ezért nem engedtem, hogy addig belekezdjünk az építésbe, míg nem volt ránk telekkönyvezve, mert könnyen úgy járhattunk volna, mint Cegléden történt, ahol a jóváhagyás előtt belekezdtek az építkezésbe….
…Azt is tudnia kell Szabó József volt elnöknek, hogy 1948. év január 1-től minden hónapnak második vasárnapján reggel 6 órakor személyesen mutatom be a szentmisét azokért a hívekért, akik imáikkal, munkájukkal és adományaikkal elősegítik a templomépítés nagy ügyét és ugyanakkor a délelőtti 9 órai nagymisét végzem „pro populo”.
A most folyó 1949. évről a következőkben teszem meg felterjesztésemet illetve elszámolásomat:
Pénztármaradvány 1949. jan. 1-én: 602 Ft 48 f.
Befolyt megajánlásokból és adományokból: 43068 Ft – f.
Tehát 1949. november 28-ig /828. ptári tételig/ összesen: 43.670 Ft 46 fill. Ebből kifizettünk az előző évből fennmaradó adósságra, mert a vállalkozó több munkát végzett el. mint amennyi tervezve volt, illetve a betonmunkával nem állhatott le, és ezt előlegezte, hogy majd ebben az évben kifizetjük, mert darabban nem lehet hagyni egy megkezdett betonmunkát, mert azután nem köt a beton jól. Ez az elvégzett, de akkor ki nem fizetett betonmunka-tartozás 22.177 forint 18 fillér volt. – az utána végzett /szentély és sekrestye alatti kriptafödém, munkára, mely munka jelenleg is folyik, kifizettünk 19.411 forint 92 fillért, készpénzben rendelkezésre áll 2.081 Ft. és 38 fillér, ez összesen:43.670 Ft és 48 fillér. – Ha ehhez hozzászámítjuk azt a töltési munkát, amit a városi mérnöki hivatal utasítása szerint a templom-telken el kellett végeznünk, de amelyet jó híveink ingyen fuvarral és ingyen planírozási munkával kérésünkre megoldottak – fuvarérték 25.000 forint, planírozási munka érték 4.700 forint – ez összesen 29.700 Ft. – Ha ezt hozzáadjuk a 43.670 forint 48 fillérhez, ez összesen 73.370 forint és 48 fillért tesz ki, ami ebben az évben nem lebecsülendő munka, még akkor se, ha Szabó József volt elnök úr annak tartja is.
Ha az 1948. év végéig befolyt összeg, illetve az elvégzett munka és anyag értékéhez, a 355.127 Ft. és 34 filléreshez hozzáadjuk az 1940-ben befolyt összeget és munkaértéket, a 73.370 ft. és 48 fillért akkor azt látjuk, hogy az elvégzett építési munka 428.497 forint és 82 fillért tesz ki a telek érték összérték tehát 528.497 forint és 82 fillér. – Ez az a munka, amit eddig a máriavárosi templomért végeztem: hozzá kell még tennem, hogy egy fillér adósságunk sincs a mai napon.
Ha ezért a munkáért azt érdemeltem ki, hogy félreállítanak az építés további irányításától, nagyon fájó lélekkel, de mély alázattal ezt is elismerem, mert érzem, hogy a jó Isten másképpen bírálja el a dolgot, mint az ellenem vádat emelők. De úgy érzem, hogy Egyházmegyénkben nem sok pap volt, aki ez idő alatt ennyi értékű építési munkát produkált akár templomépítésben, akár egyéb egyházi jellegű építkezésben.
A levélnek arra a részére, hogy a sok ezer hívőnek a templomépítés alatt új lelki vezér kell, már jó részben megadtam válaszomat, de egy ízben már másfél évvel ezelőtt Kegyelmes Uramat arra kértem, hogy könnyebb lesz a még mindig 37.000-nyi hívőnek felépíteni a templomot, mint az esetleg leszakítandó 10.000-nyi hívőnek és azért azon óhajomat fejeztem ki, hogy akkor méltóztassék a máriavárosi plébániát felállítani, amikor a templom már annyira készen lesz, hogy az első szentmisét el lehet benne mondani. Akkor már a hátralevő munkát az a kisebb egyházközség is el tudja végezni /a bevakolást, meszelést, kőlapozást és bebútorozást/ de ha az elválasztás előbb megtörténik, később lesz készen a templom, mert akkor minden egyházközség igyekszik karbantartani, ami bizony a mai anyagi viszonyaink között nem könnyű feladat.
Viszont máriavárosi híveink lelkipásztorilag talán a legjobban vannak ellátva, mert hiszen a Nagytemplomhoz ez a városrész még 1 km-nyire sem esik. Ennél sokkal messzebb eső városrészek is vannak és csodálatos, hogy oda sem civilek nem kértek még papot, sem egyes papi rendek nem pályáznak. Az távol áll tőlem, hogy a plébánia megosztása ellen beszéljek, hiszen érzem, hogy a káplánnal és egy hitoktatóval 37.000 lelket nem lehet kiszolgálni teljes mértékben. Tóth József lajosmizsei esperes Szolnoky János csongrádi apát-plébános és Vedres Béla prelátus urak nem egyszer mondották, hogy sajnálnak, mert emberi erőt meghaladó az a munka, amit végzek, és amit végezünk. De a mai azonnali megosztás szerintem anyagilag teljes csődöt jelentene, úgy az egyházközségek életében, mint a templomépítésben…”
Forrás: VPKL 5552/1949. sz. irat.
20. Baranyi László apátplébános reakciója Bakos Kálmán beadványára. Kecskemét, 1949. december 7.
„Nagyméltóságú és Főtisztelendő Megyéspüspök Úr! Kegyelmes Uram! Hódolatteljes hivatkozással fenti számú kegyes leíratra, mély alázattal jelentem, hogy Zs.Szabó József volt templomépítő bizottsági elnök levelét máriavárosi templomépítés ügyéről szóló jelentésemet már felterjesztettem. Most az ide mellékelt Dr. Bakos féle levélre adom meg tiszteletteljes jelentésemet. Mikor Szabó József levelét leméltóztatott küldeni, érthetőleg felháborított a levélben ellenem emelt azon vád, hogy nem szívügyem a templomépítés és ilyen hangulatban ebédnél keserűen említettem meg, hogy Szabó alaptalanul vádol, amit jelentésemben teljes mértékben igazoltam is. Én azt nem közöltem Bakos Kálmán úrral, hogy kit jelölt, illetve ajánlott Szabó József máriavárosi papnak, de többi paptestvéremnek említettem, és ezeknek és magamnak is az volt a véleménye, hogy itt a háttérben dr. Bakos Kálmán úr húzódik meg, aki több helyen nyilatkozott azon irányban, hogy ő szeretne máriavárosi plébános lenni. Ez természetesen nem bűn, és engem nem is bánt, de bánt mélyen az, hogy eddigi idegfeszítő munkára melyet az építés körül kifejtettem, teljesen le van becsülve. És még inkább bánt az, hogy ez a fiatalember, akinek én adok hajlékot, élelmezést, takarítást, és világítást, ő általa megállapított kis összegért, az én és paptársaim lelkipásztori munkáját leócsárolja, és lelkiismeretlennek bélyegzi még Főpásztorom előtt is. Akik engem fiatal papkoromtól ismernek, azok tudják, hogy milyen munkát végeztem 28 és fél év alatt és előjáróimnak most is tudniuk kell, hogy nem vagyok a kényelem embere, még annyira sem, mint dr. Bakos Kálmán úr, aki ellenben már máskor is vádaskodott, és akit én ennek dacára szeretettel fogadtam be, mikor Tápéról, nem tudom mi okból idekérte magát. Azt azonban megéreztem, hogy nagyon sürgős volt neki az idejövetel! Kicsit féltem is tőle, mert az volt az érzésem mindig, hogy hátam mögött, ellenem beszél és dolgozik. Már akkor is reá hárult a gyanúm, amikor 1945-ben a kegyelmes uram Kiskunfélegyházán nekem azt mondotta, hogy idegen egyházmegyéből is hírt méltóztatott kapni arról, hogy nem dolgozom. Ez a mostani levél pedig bizonyossá tesz arról, hogy dr. Bakos Kálmántól eredhet rólam ez az idegen egyházmegyéből érkezett hír. Azt nem tudom, hogy mi más vezetheti ebben az ellenem való áskálódásban, ha nem az, hogy mielőbb utódom szeretne lenni. De legalább megmondaná nekem, hogy félreállhatnék útjából.
Az én szavaim szerint a főplébániához 37.000 hívő tartozik, és elismerem, hogy egy káplánnal és egy hitoktatóval nem lehet olyan munkát végezni, mint ha 5.000-es plébánián dolgoznék, de azt vissza kell utasítanom, hogy ez a munka lelkiismeretlen volna, amikor fél éjszakákat is átdolgozom. Míg a helyzet az, hogy dr. Bakos Kálmán úrnál nappal senki sem alszik többet és éjjel senki nem dolgozik kevesebbet, mint ő. A reggeli szentmiséje után egészen délig szabad, akkor megy iskolába és fél 4, vagy 4 órától ismét szabad. Ezen idő alatt igazán volna alkalma, a bűnösök, vagy házasok és revarzálisok után járnia és tanyai iskolákhoz is bemennie hitoktatni. Hiszen önálló hitoktató, és neki engedélye van bemenni az iskolákba, míg nekem és paptársaimnak nincsen. De akinek van, az meg heti 24 órát tanít, tehát többet, mint ő, és emellett még káplán is. Bármikor hajlandó vagyok egy kiküldött papi bizottság előtt magamat felülvizsgáltatni, de kérem, hogy ugyanakkor őt is vizsgálják felül és állapítsák meg, az igazságnak megfelelően, hogy én az 53. évemben levő és fiatalabb korában sokkal többet dolgozott pap, dolgozom-e kevesebbet, mint ő a 36. évében levő fiatal ember. Majd ez a papi bizottság eldöntheti, hogy a főplébánián nem csak misézés, esketés és temetés és irodai munka folyik, hanem a múltban soha nem látott számban folynak a tanyai kiszállások és a jegyesvilágélet, jegyesoktatás sem olyan mellékes munka, mint amilyen az ő káplánsága volt…
…Arra is ki kell térnem, hogy fiatal papi éveimben én nem 18 heti órával dolgoztam hetenként, hanem Lajosmizsén, ahol 3 évig káplánkodtam, mint óraadó hitoktató heti 30-32 órát tanítottam egészen a megbetegedésig, mert már a torkom nem bírta a sok beszédet. De a nyári szünet után ismét átvettem az összes órákat és újból tanítottam. Akkor Lajosmizsén csak ketten voltunk még papok. Azután 3 évig Mezőtúron tanítottam heti 28 órában az egyetem és óvoda kivételével minden iskolatípusban, s amellett egyedül voltam káplán is. Kiskunhalason a gimnáziumban és polg. leányiskolában, valamint a leánytanonc iskolában heti 26 órát tanítottam hat éven át, hetenként 2 exhortaciót tartottam – két kongregációi gyűlést és egy szívgárda gyűlést, évente 4-5 színdarabot és legalább ugyanannyi díszgyűlést rendeztem különféle jótékony célokra. A mezőtúri diákkongregációnak, a halasi diákok kongregációnak és a halasi úrilányok kongregációjának én szereztem be díszes zászlóikat, melyek a ma is megvannak. Halasról hittanár koromban hét ifjút irányítottam a papi pályára, akik ma is felszentelt világi, illetve szerzetespapok. Halason templomot, zárdát építettem, valamint iskolát, illetve tornatermet. A templomot kifestettem, új oltárokat, új padokat, új színes ablakokat készítettem stb. stb. ha ilyen munkát, illetve munkás papi életet kritizál le dr. Bakos Kálmán úr, de arról nem beszél, hogy ő mikor fogja mindezeket elvégezni. Érthetően fáj, ha valaki mindig csak kritizál és nagy hangon felülbírál és orvul hátba támad. Talán ezért is van az, hogy nincs neki egyetlen pap-barátja sem.
Igaz, hogy a 37.000 lelket számláló plébánia további megosztást kíván, de a mai nehéz anyagi helyzetben a megosztás azonnali keresztülvitele, a templomépítését le fogja állítani, vagy legalább is erősen hátráltatni. A megosztás esetén ugyanis lelkészlakásra lesz szükség, melynek bérét azonnal fizetni kell és a lelkésznek is fizetést kell adni, s ezen felül kántorra is szükség lesz. akinek szintén fizetést kell adni. A főplébánia földjéből ki lehet szakítani a megfelelő részt, sőt az egészet szívesen átengedem, mert ebben az évben eddig az egész föld 4.250 forintot hozott, adója ellenben 13.896 forint, amit képtelenség fizetni.
A főplébániai egyházközségnek tavaly is csak 43%-ban folyt be az egyházadója és a mai napig az idén körülbelül ugyanaz a helyzet. S ugyanakkor a három bérházunk után igen nagy az adóhátralékunk. /a vagyondézsma és illeték egyenérték miatt/ aminek megoldására nem is bírunk módot találni, mert a lakbérek is le vannak tiltva az adóhátralék miatt, s így a házbérjövedelem-adót sem bírjuk fizetni. Ez másképpen nem is oldható meg, mint az egyik bérház eladásával, vagy az adóhátralékba való felajánlásával. Ezért tartom én ma nehéznek a főplébániai egyházközség újabb megosztását. Így a régi egyházközség terhe folyton nő és az új egyházközség, vagy egyházközségek önálló életének megindulása igen nagy nehézségekbe ütközik.
Így az új máriavárosi plébánia felállítása feltétlenül késleltetné az építést, mert egy 10.000 lelket számláló hívősereg nyakába hullana az egész építési gond és teher. Dr. Bakos Kálmán ugyan azt írja levelében, hogy szívesen járná házról-házra és tanyáról-tanyára a várost, hogy a templom felépüljön, de ezzel a plébániák között megkezdődnék a határvillongás, mert akkor a többi plébánia a hogyan bírná magát fenntartani és a rajta maradó épületeket a pusztulástól óvni, ha határait tekintetbe nem véve a szomszédos plébános annak híveit is járná és adóztatná a maga plébániája javára. A lajosmizsei plébános nem venné jó néven, ha én a máriavárosi templom javára az ő híveinél kéregetnék, mikor neki a saját templomát kell kívül-belül tataroznia. És éppen az mutatja leginkább, hogy én szívügyemnek tekintettem az építést, mert Kegyelmes Uram kegyes engedélyével a Nagytemplom pénztárából már majdnem 12.000 forintot adtam át az építésre és külön két perselyt állítottam be templomomba azzal a céllal, hogy annak jövedelme az építkezés céljait szolgálja. Nem szándékozom ezen levelemmel Kegyelmes Uramat szándékaiban befolyásolni, hiszen egy ízben már magam is kértem a régi plébánia többfelé való felosztását, most azonban nagyon nehéznek és időszerűtlennek látom.
Ezen jelentésem célja inkább az volt, hogy védekezzem Szabó József és dr. Bakos Kálmán alaptalan vádjai ellen, mert az tény, hogy emberi erőt meghaladó munkát végezek, amit tudnak mindazok, akik már itt többször megfordultak; Szolnoky apát úr, Vedres prelátus dr. Tóth József esperes úr, Dr. Sólyom Sándor hittanár úr, a legelső sorban dr. Kovács Vince püspök úr őexcellenciája, s a velem megértésben együtt fáradozó paptestvérek is.
Dr. Bakos Kálmán úr előttem fekvő levele, mely lelkiismeretlenséggel vádol, azt a kérdést is felvetette lelkemben, vajon méltó vagyok-e arra, hogy a kecskeméti kerület élén álljak? A Decr. Syn 31. §-a szerint: „Az esperes a püspök bizalmi embere”. De egy olyan ember nem lehet Kegyelmes Uram bizalmi emberek, aki lelkiismeretlen, és akinek nem szívügye az Isten házának építése és az Egyház ügyeinek előbbre vitele. Ezért arra kérem hódolatteljes tisztelettel Kegyelmes Uramat, ha két jelentésem után is úgy méltóztatik látni, hogy Szabó József és dr. Bakos Kálmán vádaskodásai helytállóak, kegyeskedjék engem kerületi esperesi tisztem alól felmenteni. Ezen kérelemmel nem a többletmunka alól akarok kitérni, csak azok útjából akarok félreállani, akik engem méltatlan elöljárójuknak tartanak….”
Forrás: VPKL 5552/1949. sz. irat.
[1] Máriaváros. Írta: Dr. Váry István. In: Kecskeméti Lapok Évkönyve, 1927. 125–127.
[2] Váci Püspöki- és Káptalani Levéltár (VPKL). Fasc. Kecskemét, 1854. november 10-én kelt, szám nélküli irat. Az eredeti szöveg egy részlete megtalálható a tanulmányhoz tartozó Függelékben, 1. sz. alatt.
[3] Váci Püspöki- és Káptalani Levéltár (VPKL) 4371/1888 sz. irat.
[4] Uo.
[5] VPKL 4371/1888 sz. irat.
[6] VPKL 932/1889 sz. irat
[7] Uo.
[8] VPKL 932/1889. sz. irat
[9] „A mária-városi új templom felépítésére alakult »Mária Egyesület«”. Kecskeméti Lapok, 1889. február 10. 3. – Röszler Lajos festő és szobrász, családja a szegedi árvíz elől menekülve telepedett meg Kecskeméten a 19. sz. végén. Számos portrét készített a város nagyjairól, szobrot Katona Józsefről. Nevét utóbb Lovasra magyarította. (a szerk.)
[10] „Ami van és ami nincs a Máriavárosi templom építéséhez”. Kecskeméti Lapok, 1948. augusztus 26. 2.
[11] Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Bács-Kiskun Megyei Levéltára (BKML) IV. 1908. b. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok. 2582/1908. sz. irat.
[12] „Hírek. Nagy lelkü adomány”. Kecskeméti Napló, 1917. november 14. 2., „Hírek. Fogadalmi templom Kecskeméten”. Kecskeméti Újság, 1913. július 11. 3.
[13] MNL BKML IV. 1943. Kecskemét város által kötött szerződések gyűjteménye. 7570. sz. irat.
[14] MNL BKML IV 1939. Kecskeméti egyesületek alapszabályainak gyűjteménye 93. számú alapszabály; „Falusi és Pusztai Katholikus és Népmissziós posta. Máriaváros”. Kecskeméti Katholikusok Lapja 1924. május 4. 14.
[15] VPKL 3355/1924. sz. irat. A tanulmányhoz tartozó Függelékben 2. sz. alatt olvasható az eredeti szöveg egy részlete.
[16] Uo.
[17] VPKL 3745/1924. sz. irat.
[18] VPKL 1829/1925. sz. irat; „A Máriavárosi Kath. Templomépítő Bizottság fővédnökségét…” Kecskeméti Katolikusok Lapja, 1925. június 7. 184.
[19] „Templomnap a Máriavárosban”. Kecskeméti Közlöny, 1925. június 9. 2.
[20] VPKL 1829/1925. sz. irat A Függelékben 4. sz. alatt olvasható az eredeti szöveg egy részlete.
[21] VPKL 1829/1925. sz. irat.
[22] „Szép eredménnyel jár a gyűjtés a máriavárosi templomra.” Kecskeméti Közlöny, 1925. november 5. 2.
[23] „A máriavárosi templomépítő bizottság műsoros estje”. Kecskeméti Közlöny, 1926. február 2. 2.; „A Máriavárosi templomépítő bizottság”. Kecskeméti Katolikusok Lapja, 1926. március 7. 77.
[24] VPKL 4770/1927. sz. irat.
[25] „A máriavárosi templom ügye.” Kecskemét és Vidéke, 1927. január 9. 1.
[26] VPKL 2163/1928. sz. irat. A Függelékben 5. sz. alatt olvasható az eredeti szöveg egy részlete.
[27] „Hogyan áll a máriavárosi templom ügye.” Kecskeméti Katolikusok Lapja, 1928. szeptember 9. 236.
[28] „Menj és állítsd fel 60 000 hived lelkében Krisztus királyságát!” Kecskeméti Katolikusok Lapja, 1928. november 3. 310–311.
[29] „Közel 50.000 pengő gyűlt már össze a máriavárosi templom fölépítésének költségeire.” Kecskeméti Közlöny, 1930. április 15. 2.
[30] „Iván Gábor, a városi téglagyár vezetője és felesége ajánlották fel a máriavárosi templom építéséhez a 100 ezer téglát.” Kecskeméti Közlöny, 1930. május 18. 2.
[31] „Nem telik el már sok év, mire a »Nagyboldogasszony« templom építése határozott formában előtérbe kerülhet”. Kecskeméti Közlöny, 1930. december 28. 5.
[32] „A Máriavárosi Templomépítő Bizottság”. Kecskeméti Katolikusok Lapja, 1931. április 19. 128.
[33] VPKL 7677/1942. sz. irat.
[34] „Kovács Sándor apát-plébános nyilatkozata a máriavárosi templom építésének elhamarkodott megkezdése ellen.” Kecskeméti Közlöny, 1932. augusztus 14. 2.
[35] „Évek óta nem folynak be nagyobb adományok a máriavárosi templomra”. Kecskeméti Közlöny, 1932. október 8. 2.
[36] „A Szent Domonkos Rend érdeklődik a Máriavárosi Nagyboldogasszony-templom iránt?” Kecskeméti Közlöny, 1932. február 28. 7.
[37] „A Máriavárosi Népmisszió tiz éves jubileuma”. Kecskeméti Közlöny, 1933. május 30. 3.
[38] VPKL 884/1934. sz. irat. A Függelékben 6. sz. alatt olvasható az eredeti szöveg egy részlete.
[39] „Elkészültek a máriavárosi Nagyboldogasszony-templom építési tervei.” Kecskeméti Közlöny, 1935. június 14. 3.; „Ilyen lesz a máriavárosi templom.” Kecskeméti Közlöny 1937. március 7. 6.
[40] „Az ősszel megkezdik a máriavárosi templom építését.” Kecskeméti Közlöny, 1935. augusztus 11. 1.
[41] „Miért késik a máriavárosi templom építésének megkezdése?” Kecskeméti Közlöny, 1935. október 19. 2.
[42] „Csak egy vagon!...” Kecskeméti Közlöny, 1936. január 31. 5.
[43] „A máriavárosi templom építésének megkezdéséhez szükséges 15 vagon kavicsot beraktározták a Szentháromság temetőbe”. Kecskeméti Közlöny, 1937. január 24. 2.
[44] VPKL 7677/1942. sz. irat; „Gáz- és bombabiztos fedezék a máriavárosi templom alatt.” Kecskeméti Közlöny, 1937. október 21. 3.
[45] „3000 ember a máriavárosi templomnapon”. Kecskeméti Ellenőr, 1938. augusztus 17. 1.
[46] „A tavasszal felépítik a máriavárosi templom szentélyét”. Kecskeméti Ellenőr, 1938. december 22. 2.
[47] „A harminckét katolikus egyesület kimondotta, hogy minden erejével támogatja a máriavárosi templom mielőbbi felépítésének gondolatát.” Kecskeméti Közlöny, 1939. február 19. 4.
[48] VPKL 3778/1940. sz. irat.
[49] VPKL 4183/1940. sz. irat.
[50] VPKL 7677/1942. sz. irat.
[51] MNL BKML IV 1910. c. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok. 4619/1941.
[52] MNL BKML IV 1910. c. 4619/1941.
[53] VPKL 5453/1941. sz. irat.
[54] VPKL 5453/1941. sz. irat.
[55] „Mit jelent a kecskeméti örökimádási plébánia-templom az Alföld katolikus magyarságának?” A Lélek Szava, 1942. augusztus 1. 1.
[56] VPKL 1534/1942. sz. irat.
[57] VPKL 1607/1943. sz. irat.
[58] VPKL 783/1942. sz. irat.
[59] VPKL 705/1944. sz. irat.
[60] VPKL 783/1942. sz. irat. A Függelékben 7. sz. alatt olvasható a hivatkozott jelentés.
[61] VPKL 65/1942. sz. irat.
[62] VPKL 1534/1942. sz. irat.
[63] Uo.
[64] VPKL 1534/1942. sz. irat.
[65] „Kereszttel jelölik meg a máriavárosi Örökimádás-templom helyét”. Kecskeméti Közlöny, 1942. június 16. 3.
[66] „Mit jelent a kecskeméti örökimádási plébánia-templom az Alföld katolikus magyarságának?” A Lélek Szava, 1942. augusztus 1. 1.
[67] „Fogadalmi templom épül Kecskeméten”. Magyar Nemzet, 1942. augusztus 8. 7.
[68] MNL BKML IV. 1910. c. 10 452/1942.
[69] „Pénzt küldenek”. Kecskemét és Vidéke, 1942. november 2. 1.
[70] VPKL 7677/1942. sz. irat.
[71] VPKL 7677/1942. sz. irat.
[72] „József püspök Kecskeméten”. Kecskemét és Vidéke, 1943. március 16. 3.
[73] VPKL 1075/1943. sz. irat.
[74] Uo.
[75] VPKL 1607/1943. sz. irat.
[76] VPKL 705/1944. sz. irat.
[77] VPKL 705/1944. sz. irat.
[78] VPKL 1878/1944. 1943. április 27.
[79] MNL BKML IV. 1910. c. 17 134/1943.
[80] „Az igazi békéhez Isten igazsága és az emberek jóakarata szükséges”. Kecskeméti Közlöny, 1943. augusztus 16. 3.
[81] „A máriavárosi templom ismertető füzete”. Kecskeméti Közlöny, 1943. október 14. 2.
[82] A Tűzharcosok Országos Örökimádó, Fogadalmi, Hála-temploma a Nagyboldogasszony és Magyar Szentek tiszteletére tájékoztató füzete, kiadja a Máriavárosi Templomépítő Bizottság, Kecskemét, 1943. A közzétett dokumentum az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményében található meg.
[83] VPKL 705/1944. sz. irat. A Függelékben a 8. sz. alatt olvasható.
[84] VPKL 705/1944. sz. irat. A Függelékben a 9. sz. alatt található a hivatkozott szöveg.
[85] Uo.
[86] MNL BKML IV. 1910. c. 7843/1944.
[87] VPKL 2338/1944. sz. irat. A Függelékben a 10. sz. alatt olvasható.
[88] VPKL 1878/1944. sz. irat. A Függelékben a 11. sz. alatt olvasható.
[89] VPKL 1880/1944. sz. irat. A Függelékben a 12. sz. alatt olvasható.
[90] VPKL 1878/1944. sz. és 1880/1944. sz. iratok.
[91] VPKL 2767/1944. sz. irat. A Függelékben a 13. sz. alatt olvasható.
[92] VPKL 1880/1944. sz. irat A Függelékben a 14. sz. alatt található.
[93] MNL BKML IV. 1903/a. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek 62. kötet és MNL BKML IV. 1903/c. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Kisgyűlési jegyzőkönyvek 14. kötet. Hivatalos kiadvány. Kecskeméten, a város törvényhatósági bizottságának 1944 évi április hó 27-napján megtartott kisgyűlésének és 1944 évi április hó 28-napján megtartott közgyűlésének jegyzőkönyveiből.
[94] VPKL 2338/1944. sz. irat. A Függelékben 15. sz. alatt található. – Sit venia verbo (lat.): Bocsánat a szóért!
[95] Internet: http://www.hirosnaptar.hu/index.php?oldal=matortent&sz=2355 (Letöltve: 2020. május 4.)
[96] VPKL 5924/1944. sz. irat. A Függelékben 16. sz. alatt olvasható. A második világháború utáni kecskeméti eseményekről bővebben l.: http://www.forrasfolyoirat.hu/1404/rigo.pdf (Letöltve: 2020. május 4.)
[97] VPKL 306/1945. sz. irat.
[98] VPKL 807/1945. sz. irat. A Függelékben 17. sz. alatt olvasható.
[99] Uo.
[100] VPKL 2201/1945. sz. irat.
[101] Uo.
[102] A Kecskeméti Római Katolikus Főplébánia Irattára (FP). 1945. június 15-én és 1946. január 26-án tartott egyházközségi tanácsülések jegyzőkönyvei.
[103] FP 45/1946.
[104] FP 1946. augusztus 30-án tartott egyházközségi tanácsülés jegyzőkönyve; MNL BKML IV. 1903/a. Közgyűlési jegyzőkönyvek 62. kötet. Hivatalos kiadvány. Kecskeméten, a város törvényhatósági bizottságának 1946 évi október hó 31-napján megtartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvéből.
[105] VPKL 1726/1947. sz. irat.
[106] FP 53/1946.
[107] FP 76/1946.
[108] FP 88/1946.
[109] FP 1946. december 26-án tartott egyházközségi tanácsülés jegyzőkönyve
[110] VPKL 5752/1946. sz. irat.
[111] „Tavasszal megkezdik a máriavárosi templom építését”. Kecskeméti Lapok 1947. február 6. 2.
[112] VPKL 5127/1947. sz. irat.
[113] FP 1/1947.
[114] FP 1947. április 27-én tartott egyházközségi tanácsülési jegyzőkönyv.
[115] Kecskeméti Katolikus Élet, 1947. május 25. (számozatlan hátlap)
[116] FP 1947. május 27-én tartott egyházközségi tanácsülés jegyzőkönyve.
[117] MNL BKML IV. 1914/a. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatala Mérnöki Hivatala 1947. június 2-i határozatában (szám nélkül).
[118] FP 63/1947.
[119] „Az Istenháza világítótorony a sötétségben”. ”Kecskeméti Lapok, 1947. augusztus 6. 2.
[120] „A 3 éves terv első napján megkezdődött a máriavárosi templom építése”. Kecskeméti Hírek, 1947. augusztus 5. 2.
[121] „Elfogyott a pénz. Megakad a máriavárosi templom építése?” Kecskeméti Lapok, 1947. szeptember 6. 2.
[122] FP 1947. szeptember 18-án tartott egyházközségi tanácsülés jegyzőkönyve.
[123] FP 1947. október 2-án tartott egyházközségi tanácsülés jegyzőkönyve.
[124] „Eddig 70.000 forint a megajánlások összege a máriavárosi templomra”. Kecskeméti Lapok, 1947. október 22. 1.
[125] FP 1948. március 19-én tartott egyházközségi tanácsülés jegyzőkönyve.
[126] FP 1948. június 4-én tartott egyházközségi tanácsülés jegyzőkönyve.
[127] „Az ifjúság példaadó bekapcsolódása a templomépítés munkájába”. Kecskeméti Lapok, 1948. június 18. 2.
[128] „Aratóünnepély a Máriavárosban. Közszemlén a templom kicsinyített mása”. Kecskeméti Lapok, 1948. július 2. 2.
[129] „Jól halad a máriavárosi templom építése. Emelik a tornyokat”. Kecskeméti Lapok, 1948. július 14. 2.
[130] „Hírek. Egy évvel ezelőtt”. Kecskeméti Lapok, 1948. július 30. 3.
[131] „A máriavárosi templom alapkőletételének évfordulója”. Kecskeméti Lapok, 1948. augusztus 3. 2.
[132] FP 1948. augusztus 6-án tartott egyházközségi tanácsülés jegyzőkönyve.
[133] VPKL 5167/1948. sz. irat.
[134] „Félmagasságig készen állnak a máriavárosi templom tornyai. Ismét lassan halad az építkezés”. Kecskeméti Lapok, 1948. október 6. 2.
[135] „Tavasszal folytatják a máriavárosi templom építését”. Kecskeméti Lapok, 1948. december 30. 1.
[136] „Ismét megindul a máriavárosi templom építése”. Kecskeméti Lapok, 1949. április 17. 3.
[137] VPKL 4776/1948. sz. irat.
[138] VPKL 1337/1949. sz. irat.
[139] VPKL 2979/1949. sz. irat.
[140] VPKL 5552/1949. sz. irat.
[141] VPKL 5552/1949. sz. irat.
[142] VPKL 5552/1949. sz. irat, a Függelékben a 19. sz. alatt olvasható.
[143] VPKL 5552/1949. sz. irat, a Függelékben a 20. sz. alatt olvasható.
[144] Uo.
[145] VPKL 5416/1950. sz. irat.
[146] VPKL 3244/1951. sz. irat
[147] Uo.
[148] Uo.
[149] FP 54/1951.
[150] Uo.
[151] VPKL 301/1952. sz. irat
[152] Uo.
[153] FP Az 1952. február 10-én tartott rendkívüli egyházközségi tanácsülés jegyzőkönyve.
