Múltbanéző 16. (2)

EGY TÖRTÉNELMI PILLANAT 

Az 1870-es kecskeméti főhercegi látogatás

Egy októberi szeles délelőttön, 11 órakor, a kecskeméti indóháznál (vasútállomás) a nagyszámú városi lakosság és a helyi városi vezetőség, élén Nagy Lajos polgármesterrel, ünnepélyes keretek között fogadta a honvédség újonnan kinevezett főparancsnokát, Habsburg József Károly (továbbiakban: József) főherceget, aki a tömeg harsány éljenzése mellett szállt le kíséretével a Pestről érkezett vonatról. A polgármester rövid beszéddel fogadta a vendéget: „Midőn az 1848-iki dicsőséges szabadságharczunk lezajlott, oly szomorú napok jöttek nemzetünkre, hogy a dicső honvéd nevet kimondani sem volt szabad, és ime nehány év és felséges királyunk a honvédséget újra visszaállitá, és annak vezetésével fenségedet hazánk szülöttét bízta meg, midőn városunkban üdvözölni van szerencsénk fenségedet a honvédség parancsnokát, meg vagyunk győződve, hogy ha a hazát és trónt veszély környezné, fenséged mint e haza szülötte lesz az első, ki azoknak védelmére kardot fog húzni”.[1]

Az uralkodók és családtagjaik látogatásai már az ókorban szokásos események voltak, amelyekre elsősorban a hatalom erejének megmutatása céljából került sor. Ezekhez szorosan kapcsolódott egy nyilvános, ceremoniális rész, felvonulás és diadalmenet (latinul: triumphus). Az állami-politikai jellegű vizitációkon (például: 1852-es, 1857-es, 1920-as kecskeméti látogatások) kívül a dinasztikus kapcsolatokhoz (például házassághoz) és a katonai hadgyakorlatokhoz kötődő látogatásokról tudunk. Történtek persze civil jellegű látogatások is (tanulmányi kirándulás, szórakozás-pihenés: vadászat, kirándulás, színház), ahol a protokolláris szabályok hátérbe szorulhattak, vagy nem voltak annyira szigorúak. Előfordult, hogy az uralkodó családtag váratlanul, esetleg „incognitoban” jelent meg egy adott településen (pl. 1870. februári főhercegi út).[2] A pompás uralkodói látogatásokhoz képest egyszerűbb formában zajlott a családtagok látogatása. Az uralkodó nem mindig tudott kötelezettségeinek eleget tenni, a nevében sokszor valamelyik alárendelt családtag vagy hivatalnok szemlélte (Inspektionsreise) meg a fennhatósága alatt lévő területet, közigazgatási, katonai, gazdasági, kulturális eseményt vagy szervet.

A felkeresett település vezetősége, a helybeli előkelőségek és az ott állomásozó hadsereg hivatalos értesítést kapott a látogatásról, hogy időben fel tudjanak készülni a vendég fogadására. A mindenkori fogadóküldöttség vezetője a település első embere, Kecskemét esetében kezdetben a főbíró, később a polgármester volt, esetleg egyházi vezető is lehetett, aki latin vagy magyar üdvözlőbeszéddel fogadta a vendégeket, fejezte ki hódolatát. Mindig nagy tömeg, bámészkodók hada kísérte a dinasztia tagjainak érkezését. A 19. században megindult sajtó lelkesedve, pozitív hírként írta le ezen eseményeket, de hogy mennyire voltak elfogultak, mennyire színezték ki a történéseket, erre ma már nem nagyon kaphatunk választ. Valószínűleg a korszak kecskeméti emberének fontos dolog volt az uralkodókkal való találkozás (ha nem is közvetlen közelről), igen nagy esemény és beszédtéma lehetett az emberek között, akik hosszú időn keresztül történeteket alkottak az uralkodói személyiség körül.

Az uralkodói családtagok látogatásával régebben inkább osztrák történészek foglalkoztak. Magyarországon először a 20. század elején írt e témáról Bellaagh Aladár irodalomtörténész, az 1920-as és 1930-as években Berzeviczy Albert politikus, történetíró, majd 2001 és 2017 között több feldolgozás is született.[3] Kecskemét vonatkozásában Péterné Fehér Mária mutatta be Ferenc József császár 1852. június 11–12-i és 1857. május 24-i látogatásait.[4]

Kecskemét korai története kapcsán nem igazán tudjuk, hogy mikor fordult elő az első uralkodói látogatás, a szóhagyományok világában maradtak fenn utalások erre vonatkozóan. Az első adatot Hornyik Jánostól tudjuk, és a „Homoki Boldog Asszony Kápolna” (Homoki kápolna)[5] alapításának történetéhez kapcsolódik. A legenda szerint ugyanis I. (Szent) István király erdélyi hadjáratba menet Kecskeméten a Déllő (Dellő)-tó (mocsár) partján táborozott, ahol szúnyogok hada lepte meg őt és kíséretét, s mivel buzgó imájára megszűnt a csapás, emlékül emeltette a kápolnát.[6] A középkor folyamán Kecskemét királyi és királynéi város volt, ám hogy megfordultak-e itt a földesurai, a források hiánya miatt nem tudjuk.[7] 1439-ben Luxemburgi Erzsébet királyné elzálogosította Kecskemét mezővárosát, ami ekkor magánföldesúri birtok lett. 1456-ban a Hunyadi család tulajdonába került, ez év novemberében Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet, és két fia, László és Mátyás, a későbbi I. Mátyás, Kecskeméten fogadta V. (Habsburg) László királyt.[8] A következő évszázadokban, a háborús időszakokban és a török fennhatóság alatt a településre nem igazán jöttek el az uralkodói vendégek. Más körülmények is nehezítették a látogatást, ilyen volt a rossz közbiztonság és útviszonyok, illetve egyes évszakokban a rossz időjárási viszonyok. A levéltári források hiánya miatt csak 1767-ből bukkant elő uralkodói vendégekről szóló hír, amikor II. József császár és Albert Kázmér szász-tescheni herceg helytartó Temesvár felé menet megálltak a városban, és egy fél órát tartózkodtak itt.[9] A következő esemény 1792. május 13-án történt, ekkor Sándor Lipót főherceg nádor és a kíséretében lévő „Hadi Vezér Koburg eő Herczegsége”[10] Kecskeméten keresztül a királyi ménesek megtekintésére mentek le, megálltak egy rövid időre, majd visszafelé szintén útba ejtették a várost.[11] 1796. november 26-án már az új, fiatal nádor, József Antal főherceg állt meg Mezőhegyesről érkezve egy háromnegyed órára, és miután egy ebédet elfogyasztott az Óbester-házban, Pest felé vette az irányt. A város előjárósága lakomát, ünnepélyt szervezett a nádor üdvözlésére érkező nemesek és a nézelődők részére.[12]

A 19. század folyamán már több látogatás is történt, mely összefüggött azzal, hogy fontos, állandó katonai bázis jött létre a városban. 1816. október 5-én és 1818. szeptember 26-án Ferdinánd Károly József főherceg, a magyarországi hadak főparancsnoka (K. k. General Commando in Ungarn) utazott le Kecskemétre, látogatta meg az itt állomásozó katonai egységeket, illetve az épülő, majd a felépült lovardát.[13]

1829 augusztusában történt, hogy három napot töltött Kecskeméten a város új földesura, Ferdinánd Szász-Coburg-Koháry herceg[14], aki házasság útján szerezte meg a Koháry család itteni birtokát, és annak megtekintésére jött. A város igen nagy előkészületet tett a vizitre: díszkíséretet, díszmenetet és díszsort szervezett, díszleteket (oszlop, diadalkapu) építtetett, fákat ültetett sorokba, vadászatot rendezett a település szélén lévő pusztákon, és szállást biztosított valamelyik fogadóban.

1856 év elején „Ernest” (Ernő) főherceg hajtóvadászatra jött egy századosi beosztású segédjével a Kecskeméthez tartozó Bugacpusztára, források hiányában nem ismerjük a vadászat részleteit. A magas rangú vendég szálláshelye a régi városháza épülete volt, a korabeli Kecskeméten ugyanis igen kevés volt az előkelő szálláshelyek száma, ekkor még nem állt a híres Beretvás Szálloda sem, amelyet később a fontosabb vendégek fogadására használt a város.[15]

Előfordult fordított látogatás is, amikor a városi vezetőség látogatta meg az uralkodói család tagját, és hódolatukat fejezték ki. Ilyen volt az 1847. szeptember 1-jei Pest–Cegléd–Szolnok vasútvonal avatási ünnepsége, amelyen Bódogh Antal főbíró és kísérete vett részt. A társaság egyik fele augusztus 31-én Pestre utazott fel, majd másnap 16 szerelvényes különvonaton István Ferenc főherceg helytartóval Szolnokra indultak. A kíséret másik fele fogatokon ment el a rendezvényre.[16] Az eseményen részt vett az 1870-es kecskeméti látogatás főszereplője, József főherceg huszár hadapród (kadét) is, aki féltestvére volt István főhercegnek. 1833-ban Pozsonyban született az uralkodó dinasztia mellékágába (nádori ág), édesapja József Antal főherceg nádor volt. 1845-ben lépett be a nádorhuszárok[17] közé kadétként, majd a ranglétrán gyorsan emelkedett a hercegi ifjakhoz hasonlóan, 1853-ban őrnagy és 1866-ban pedig már altábornagy lett. Nemcsak jó katona, hanem a természet- és társadalomtudományokban jártas egyéniség volt, aki igen magas elismerést vívott ki magának műveltségével. Ő volt az egyik, aki részt vállalt a magyar tűzoltóság megszervezésében.[18]

József főherceg 1853-ban a Kecskeméten és Kiskunfélegyházán állomásozó 3. dragonyos ezrednél szolgált, többet nem tudunk az ittlétéről, csak színes történetek maradtak erről az időszakról. Egy 1888-ban megjelent írásban a következőt olvashatjuk: „»Ha fel tud kapaszkodni a tiszt úr, hát üljön fel«. válaszolá a paraszt s ezzel lenyujtotta az ostornyelet, mit a fiatal herczeg megragadva, egy pár pillanat alatt a szalma tetején termett. A paraszt hajtott lasú czammogással, a fiatal főherczeg pedig lelóbázva lábát, elgondolkozott a fuvaros fölött. Paff! A kocsi egyszerre csak egy nagy, feneketlennek látszó kátyúba jut, a mi akkor időtájban éppen nem volt ritka a kecskeméti utakon. A paraszt hajszol, egyre hajszol, de se ide, se oda. Hasztalan az ostorozás, hasztalan a biztatás, a fáradt gebék csak nem akarják kirántani a kocsit a sárból. A paraszt leszáll, neki veti izmos vállát a leginkáb elült kerék lőcsének s újra hajszol, kétségbeesetten hadonázva ostorával a gepék felé. De hasztalan, hiába minden, a jármű kétségbeejtően megfeneklett, abban az irtozó kátyúban. A főherczeg várja, mi lesz már, mikor a paraszt egyszerre csak türelmét vesztve, felkiált hozzá: Ejnye eb a lelkét az úrnak, hát nem száll le mindjárt onnan a szalma tetejéről. Ne lógázza a lábát, mikor látja, hogy baj van! Erre a főherczeg egy ugrással lent terem, neki veti ő is a vállát a lőcsnek s pár pillanat mulva megindult a megfeneklett jármű. Mikor aztán a városba jutottak, a bőkezű főherczeg egy aranyat akart adni a parasztnak. Ez azonban visszautasította azzal, hogy nem pénzért, hanem kecskeméti emberségből hozta. – Fogadja hát akkor el tőlem emlékül, mert én az obester házában lakó József herczeg vagyok. A paraszt megszeppenve emelte le kalapját s ámulva-bámulva nézett a fiatal obester után. Engedelmet akart kérni, de a szó nem talált ajkaira. – Ez és ehhez hasonló tények tetszik József főherczeg Kecskeméten való tartózkodását feledhetlenné.”[19]

1868. december 5-én Ferenc József császár és király kinevezte a magyar királyi honvédség főparancsnokává a főherceget. Személye garanciát jelentett az uralkodó felé, mert a dinasztia tagja, annak képviselője volt, de a magyarság körében is igen nagy népszerűségnek örvendett.[20] Kinevezése után a létrejövő új alakulatokat sorra látogatta meg, 1869 novemberében Erdélyben, majd 1870 februárjában Székesfehérvárott, Kiskunfélegyházán, áprilisban Pozsonyban, Veszprémben, Pécsen, augusztusban újból Kiskunfélegyházán, szeptemberben már Egerben, majd októberben Kecskeméten és Szegeden járt.[21]

Most még térjünk vissza 1853. szeptember 3-ára, amikor egy másik főhercegi látogatás is zajlott Kecskeméten, ami összefüggött a délkeleti államvaspálya cegléd–félegyházi vonalának megnyitó ünnepségével. Albrecht főherceg kormányzó[22] igen nagy társasággal, állami hivatalnokokkal, törzs- és főtisztekkel, a pesti pályaudvarról indult le Félegyházára, majd onnan visszajöttek Kecskemétre. Itt egyszerű ebéd várta a vendégeket a Ferencz József császár dzsidásezred és a 18. császári és királyi vadász-zászlóalj zenekarainak közreműködése mellett.[23]

Hogy is nézett ki Kecskemét a látogatások idegén? A közigazgatásban fontos változások történtek ekkortájt, amik hozzájárultak a további fejlődéshez. 1834-re a földesúri cenzus majdnem egészét megváltotta a település a Sachsen-Coburg-Koháry családtól, majd 1857-től szabad királyi várossá nyilvánította magát, egy félreértelmezett levél miatt. Törvényileg ugyanis nem lett szabad királyi várossá kihirdetve, hanem csak „szabad kir. városokkal egészen hasonló állapotval emeletetett” önálló város lett.[24] Az 1848-as márciusi törvények választójogot biztosítottak egyes kecskeméti lakosoknak, illetve változások álltak be a városi igazgatásban (pl. közgyűlés, polgármester, állandó levéltáros). 1850-től 1861-ig itt székelt Pest-Solt megye hatósága, de a legnagyobb változás 1870-ben következett be, amikor az 1870. LXII. törvénycikk törvényhatósági jogú várossá ruházta fel Kecskemétet, 1872-től pedig felállt az új közigazgatás. Ekkor már a közigazgatás a bíróságtól elkülönült, az előbbi élén a polgármester, utóbbi élén pedig a főbíró állt, akiket „tisztválasztás” útján jelöltek ki. Korszakunkban Nagy Lajos volt a város vezetője, aki 1867. május 15-től 1872. április 2-ig töltötte be a polgármesteri posztot. A helytörténet igen keveset tud személyéről és tevékenységéről, még korabeli portréja sem ismert.[25]

A városban ekkor 41 195 fő lakott, felekezetileg a római katolikusok voltak többségben, utánuk a református közösség következett, a többi vallás tagjainak száma pedig elenyésző volt.[26] 1869-ből tudjuk, hogy Kecskeméten 2503 hadkötelest tartottak számon. Ezek közül törvényesen felmentettek 220 főt, besoroztak a közös hadsereghez 75 főt, a magyar királyi honvédséghez pedig 187 főt, a többi fiatal férfit alkalmatlannak találták a korszak sorozóbizottságai.[27] Falusias kép jellemezte a települést, amelynek belterületén álltak a templomok, középületek, gyárak. Ekkortájt még igen kevés emeletes ház épült, azok is leginkább városi, egyházi és kulturális jellegűek voltak. Nagy feltűnést keltett Mayerfi János szappanosmester 1869-ben épített emeletes háza.[28] Ez volt az a korszak, amikor technikai újdonságokkal találkoztak a kecskemétiek. 1853-ban Cegléd, 1854-ben Szeged felé készült el a fő vasúti vonal,[29] amit 1855-től a birodalom legnagyobb magán vasúti társasága, a Cs. Kir. Szab. Osztrák Államvasút Társaság működtetett. Ily módon gyorsabbá vált a közlekedés, Pestről 4–5 óra alatt el lehetett jutni Kecskemétre. 1857-ben felállították a Cs. Kir. Állami Távirda Felügyelőség (k. k. Inspektorat der Staats-Telegrafen für Ungarn) távírdai állomását, ezzel a technikai eszközzel gyorsan lehetett hírekhez hozzájutni.[30] Szintén 1857-ben és 1870-ben gőzmalom, 1869-ben takarékpénztár, 1870-ben pedig bank jött létre a városban, ezzel megalapozták a modern gazdaság létrejöttét.[31]

Kecskemét fontos szárazföldi kereskedelmi útvonal mellett feküdt, ami egyúttal hadiút is volt, katonailag fontos bázist jelentett. Gyakran vonultak át, rövidebb és hosszabb ideig állomásoztak itt különféle csapatok, majd a 18. század elejétől kezdve tartósabbá vált a jelenlétük, törzskari állomás lett a település.[32] A városra és lakosságára igen nagy terhet rótt a jelenlétük. A katonai épületek száma meglehetősen kevés volt az 1880-as évekig, ezért a katonaság a városi és magántulajdonban lévő házakat is használta a tisztek, közlegények és a lovak elszállásolására és istállózására.[33] 1870-ben már jó néhány katonai épület állt, amit esetleg a város építtetett és tartott karban. A legrégibb épület az 1762–1767 között felhúzott Óbester-ház („generalis ház”, ezredesi lak),[34]  mellette ideiglenes laktanyák (Őrhalmi-ház, Kecskés-fogadó), számtalan más tiszti „quartély” (szállás) és egyéb katonai építmény létezett szerte a városban: katonai lovarda (ló oskola, lovagló oskola), ispotály (kórház, ispotály kaszárnya), a város szélén lőporraktár és egyéb szállás.[35]

1870-ben még 4 állami tulajdonban lévő katonai épület (laktanya) állt a városban, ami 1890-ben 10-re növekedett, egyúttal a városiak száma csökkent.[36] Kecskeméten igen jelentős alakulatok állomásoztak. Mint már említettük, nagy gondot okozott a fegyveres testületek elhelyezése ekkoriban, a kevés számú városi laktanyákban nem volt elegendő hely, helyettük a lakosok otthonaikba voltak kénytelenek befogadni a katonákat. A jómódúak házaiba általában tiszteket helyeztek el. Pl. 1869. november 24-től 1870. február 24-ig Mayerfi János szappanosmesternél lakott Vosztry Gyula honvédszázados, negyedévi szállásbére 62 forint 50 krajcár volt, majd Vári Jánosnénál 1870. áprilistól számítva egy évig egész lakosztályt bérelt, 304 forintért. Mi mennyibe került ekkor Kecskeméten? Egy éves előfizetés a Kecskeméti Lapokra 5,50 forintba került, a piacon a szalonna mázsája 36 forint, a szénáé pedig 1 forint volt. A legelső kecskeméti pénzintézet pénztárállása július 31-én 15 103,17 forint volt. Míg Nagy Lajos polgármester éves fizetése 1200 forintot tett ki, a főbíró 1100 forintot, egy városi írnok 400 forintot, a rendőrszolga pedig csak 144 forintot vitt haza.[37]

1874-ből tudjuk, hogy a 38. császári és királyi gyalogezred itt állomásozott tartalékjának katonái közül 218 fő laktanyákban, 371 fő és 9 tiszti ló a lakosságnál volt elszállásolva, ezen kívül pedig a városnak 4 nagyobb épületét tartották elfoglalva.[38] A gyalogezred mellett itt toborozták a közös hadsereg 8. huszárezredének katonáit, annak kiegészítő kerete, illetve 1869-től a 2. honvédzászlóalj (pesti-solti) 3. százada állomásozott a településen.[39] 1870 szeptemberében Kecskemétre jött a 1. honvédhuszár osztály, három századának élén tapasztalt negyvennyolcas tisztek parancsnokoltak: Vosztry Gyula, Dőry Lajos és báró Podmaniczky Frigyes.[40] Hol volt a honvédlaktanya? Előfordult, hogy egy korábbi polgári épületet alakítottak át katonai objektummá, ilyen volt a Kecskés-fogadó is, itt állomásozott a 2. honvédhuszár század. Levelezések és tervek születtek ekkoriban az új lovassági kaszárnyával kapcsolatban, de előrelépés csak 1875-ben született, amikor az egykori Kecskés-fogadó helyére felépült az új Honvéd- vagy Kecskés-laktanya.

Hogy zajlottak az előkészületek József főherceg látogatására? Először 1870. március folyamán a helybeli magyar királyi Pest-kunsági 2. honvéd huszárszázad parancsnoka, Vosztry Gyula százados hivatalos levélben kérte, hogy a Város Közönsége által szerződésileg elvállalt pótépítkezést a honvédlaktanyában kezdje el, hogy az őszi gyakorlatra behívandó legénység és lovak már kész és száraz épületekbe legyenek elhelyezve, így a lakosság terheit próbálják csökkenteni. Esetleg a város keressen tömeges elhelyezésre alkalmas helyiséget, ha nem lenne, akkor a honvédlaktanya környékén lévő, addig kihagyott „teresebb” magánházakba és istállókba legyenek elszállásolva a katonák. Továbbá kérte, hogy az államkincstár rovására építendő „korlát lovarda” (vagy nyílt lovarda) helyének kiválasztása és területének elegyengetése mielőbb kezdődjön meg.[41] A március 5-i tanácsülésen Nagy Lajos polgármester már tudta, hogy ősz folyamán hadgyakorlat lesz, és először Antal Péter tanácsnokot nevezte meg az elszállásolás intézésére. Az április 4-i közgyűlésen felolvasták Vosztry százados levelét, majd az ifjú Szappanos István tanácsnok elnöksége alatt kiküldött bizottság kapta feladatul annak felmérését és végrehajtását. A lovarda helyét egy másik bizottság állapította meg a Vásártér szélén, a Szentháromság temető mellett. Augusztusra már ki voltak jelölve a szálláshelyek, a honvédség pedig elfoglalta az ideiglenes laktanyának kialakított Kecskés-fogadót és azt körülövező polgári házakat. A laktanyabővítés az idő rövidsége miatt elmaradt. Az étkezést a Kecskés-fogadóban e célra kialakított konyhában és étteremben oldották meg.[42]

A városi közgyűlés szeptember 27-én fontos határozatokat fogadott el az október 1-jei ünnepség végrehajtására:

1. Fogadóküldöttséget eresztenek József főherceg elé, melynek elnöke Nagy Lajos polgármester lesz, tagjai: Bagi László főbíró, Erdősi Imre, Fördős Lajos, Hajagos Illés, Kovács József képviselő urak.

2. Rendeznek díszebédet a meghívott vendégeknek (főherceg, honvédség és a közös hadsereg tisztjei, városi küldöttség), más részt venni kívánó polgároknak saját maguknak kell fizetni az étkezést.

3. A város a hadgyakorlaton résztvevő 3 honvédhuszár század legénysége és altisztjei részére fejenként 1 font húst és 1 icce[43] bort ad a díszebéd napjára.

4. A díszebéd megrendezésével Szappanos István tanácsnok, Lestár Péter és Szűcs Imre képviselők, a honvédség ellátásával Szokolai Sándor tanácsnok, a Gazdászati Bizottság elnöke lesznek megbízva.[44] A honvédség is megtette a maga előkészületeit, a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium körlevélben elrendelte a szabadságos és tartalékos katonák behívását, és október 1-jétől kezdve 20 napos őszi hadgyakorlatot. Megtörténtek a behívások, a katonák elfoglalták szállásaikat.[45]

Nem tudjuk, József főherceg 1853-as szolgálatán kívül járt-e korábban Kecskeméten. Az 1870-es látogatást megelőzte egy kisebb esemény, amikor József főherceg február 19-én hadsegédjével együtt Kiskunfélegyházáról vonattal városunkba érkezett. A főherceg – fogat híján – egy kukoricaszállító parasztkocsin vitette be magát a fogadóhoz, majd este megtekintette a színházban a honvédmenház javára rendezett jótékony előadást, másnap reggel pedig továbbutazott Pestre.[46] A nagyobb, ceremoniális jellegű látogatás, amikor nem magánemberként, hanem mint a honvédség főparancsnoka jött a főherceg Kecskemétre, október 1-jén történt. József főherceg 11 órakor vonattal érkezett meg a városba. Az előző napokban Egerben járt, honvédségi hadgyakorlaton.[47] Az indóház előtt ünnepélyes fogadtatásban részesült, a városi előkelőségei várták Nagy Lajos polgármesterrel az élen, ott voltak a honvédség képviselői és a kíváncsiskodó, éljenző lakosság is. A város első embere beszédében üdvözölte a főparancsnokot, aki szintén ünnepélyesen válaszolt, amit a jelenlévő kecskeméti újságíró leírásából ismerünk: „Midőn felséges uramkirályom, e szép állással megbizott, átérzettem annak fontosságát, de mert értem hivatásomat, úgy nem fogom azt soha félreérteni, hanem igyekezni fogok e téren a hazám és királyomnak hűséggel szolgálni, és arra törekedni, hogy ha a haza és a trón veszélybe forogna, a haza határán találna annak megvédésében, és meg vagyok győződve, hogy a vezetésem alá bízott honvédség a honvéd név dicsőségét és hírét csak emelni fogja.”[48]

Ezután a főherceget és kíséretét díszes lovas fogatokon a szállásokra vitték, amerre a menet elvonult, mindenütt zajos éljenzéssel fogadták.[49] József főherceget özvegy diósadi Deák Lászlóné vendégszerető házához szállásoltatták el, ahol a háziasszony késői villásreggelivel várta. Deákné született Firtling Julianna a helybeli nőtársadalom igen ismert és aktív tagja volt, aki tevékenyen részt vett a Kecskeméti Jótékony Egylet különféle jótékonysági rendezvényeinek megszervezésében és végrehajtásában.[50] Deákné házánál egy városi küldöttség várta a vendéget, és meghívta a tiszteletére rendezendő „banquetre” (bankettre). A főherceg válaszát a Kecskeméti Lapok újságírójának közléséből ismerjük: „Köszönöm Kecskemét város lelkes polgárainak szíves vendégszerető fogadásukat, e városban nem most van alkalmam lakosainak szívességét tapasztalni, de ezen minőség, melyben most van alkalmam itt időzni, sokkal kedvesebb előttem, mint az, melyben 11 év előtt itt voltam, vigyék derék polgártársaiknak szíves üdvözletemet.”[51]

A főherceg látogatásának célja az volt, hogy a hatalom birtokosának, a legfőbb hadúrnak, Ferenc József császár és királynak képviselőjeként, az uralkodó családtagjaként és a magyar honvédség parancsnokaként az itt állomásozó honvédegységeket megszemlélje a város szélén lévő gyakorlótéren. Erről báró Podmaniczky Frigyes így írt naplójában: „Első bevonulásom alkalmával Mező-Túrra és Kecskemétre indulók 1870 évi szeptember havában, midőn az első három lovas-század osztálylyá alakítva, tartotta meg kísérleti gyakorlatait s mutatta be előmenetelét főparancsnokának, József főherczegnek.”[52]

A herceg este hét órakor a tiszteletére rendezett banketten vett részt. A teremben, a főherceg ülésével szemben, a falon a királyt, a királynét és József nádort ábrázoló olajfestmények függtek. A képek a hódolatot, tiszteletet jelentették az uralkodó és a dinasztia tagjai felé. Kik is vettek részt a banketten? A város elitje a politikai és értelmiségi körökből, Nagy Lajos polgármester, Horváth Döme és Balásfalvi Kiss Miklós országgyűlési képviselők, Laukó Károly evangélikus lelkész és Erdősi Imre, a piarista rendház főnöke, „branyiszkói hőse”. A honvédség tisztikara sem hiányzott, itt volt Dőry Lajos és báró Podmaniczky Frigyes századosok is, a vesztes szabadságharc után visszavonult katonák, akik nem olyan régen önként csatlakoztak az új magyar honvédséghez.[53] A közös hadsereg helybeli tisztikara is jelen volt. A vacsora jó kedvvel zajlott, a felszolgált italok pohárköszöntők sorára biztatták a jelenlévő urakat és tiszteket. Nagy Lajos polgármester a királyra mondott tósztot, Horváth Döme a királynéra, Balásfalvi Kiss Miklós a főhercegre. Érdekes látvány volt, ahogy az 1848–1849-ben végzetesen szembenálló felek, a dinasztia egyik tagja és a magyar honvédségben szolgált katonák békésen, kiegyezve ültek egymás mellett.[54]

A bankettet a régi Kaszinó emeleti helyiségében tartották a 240 fős vendégsereg részére. A forrásokból tudjuk, hogy a társaság fogyasztásának teljes költsége 511,15 forintot tett ki. Felszolgáltak jobb minőségű francia pezsgőket, szamorodnit, badacsonyit és asztali vörösborokat. A város a minőségi termékeket nem a helybeli termelőktől és kereskedőktől szerezte be, hanem a pesti Jálics A. Ferenc és Társa cégtől.[55] Miért tőle vásárolt a város? Egyrészt Kecskeméten és környékén nem készítettek pezsgőt, a pezsgőkészítés Magyarországon ekkor még gyerekcipőben járt. Másrészt megfelelő minőségű borból is igen kevés lehetett, s az alföldi borok nem tudtak versenyezni a hegyvidéki borokkal. A helybeli borkereskedőknek még nem volt nagy, szerteágazó kapcsolatrendszere. Mivel a város nem akart szégyenben maradni, egy erre a termékre specializálódott kereskedéstől rendelték meg a szükséges nedűket. A Jálics-féle cég a korszak egyik legnagyobb kereskedő, export és import borkereskedése volt, melynek előzményeit Jálics András Ferenc még 1822-ben fektette le. Nagy forgalmú pincéjét Pest központjában, a Király utcában terveztette Hild Józseffel, az egri és esztergomi székesegyházak tervezőjével, és 1840 körül építtette fel. Ebből a pincéből kerültek a bankett asztalára a jobb minőségű borok. A kereskedéstől rendelt tételek öt ládába csomagolva érkeztek meg szeptember 29-én Pestről, gyorsszállítmánnyal (vonattal). Az asztalon volt 50 darab szivar is, melyet a kecskeméti Nagy Mihály kereskedőtől szereztek be 5 forintért, a kaszinó vendéglősétől, Tomaskó Jakabtól pedig parádi vizet és magyaráti borokat[56] vásárolt a város. Hogy ételek honnan kerültek terítékre, nem tudjuk, nem ismerjük a konyhát, előfordulhat, hogy helyben vagy a Beretvásban főztek.[57]

József főherceg még aznap este kilenc körül szívélyesen búcsút vett és megelégedetten távozott a kecskeméti vendégseregtől. Vonattal Szegedre utazott, ahol 1870. szeptember 27. és október 4. között őszi hadgyakorlatot tartottak a magyar királyi honvédség első dandárjának katonái.[58] A főherceg távozása után a mulatság fesztelenebb és általános lett, tovább folytatódtak a pohárköszöntések „árjai”, melyekből kiemelendők Dőry Lajos századoséi, aki „egy kissé megleczkézte a kecskeméti intelligens fiatalságot a honvédségtöli viszszavonulásaért”, továbbá báró Podmaniczky Frigyesé és Laukó Károlyé, kik a jelenlevő „branyicskói hős páterre” mondtak köszöntést. Utána még jött néhány köszöntés és ürítették a poharakat, a mámoros mulatság másnap reggelig tartott. A hadgyakorlatra idevezényelt honvédlovasság október 3-án távozott el városunkból.[59] Ezzel véget ért az 1870-es kecskeméti főhercegi látogatás. Hogy később még hányszor látogatott Kecskemétre a főherceg, erre egy későbbi kutatás tudna pontos választ adni.

1. táblázat A Jálicstól és Tomaskótól rendelt italok listája

2. táblázat A hercegi látogatás résztvevőinek listája

1. kép: József nádor és családja az 1840-es években.
(„József főherczeg. 1833–1905.” Vasárnapi Ujság, 1905. június 18. 390.)

2. kép: A kecskeméti Óbester-ház.
(Fotó: Katona József Múzeum)

3. kép: József főherceg honvédségi főparancsnok.
(Hazánk s külföld, 1868. december 17. [801.])

4. kép: A bankett helyszíne, a régi kaszinóépület. Homlokzati tervrajz, 1875.
(MNL BKML IV. 1908. b.)

5. kép: Jálics András Ferenc bornagykereskedő.
(„Jálics András Ferenc”. Hazánk s külföld, 1867. február 10. [81.])

Irodalomjegyzék

BÓNA Gábor
Kossuth Lajos kapitányai. Budapest. 1988.

DEMMERLE, Eva
Das Habsburg. Potsdam. 2011.

DOROMBY József
A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest. 1936.

FRISNYÁK Zsuzsa
Fejezetek az udvari és a kormányzati utazások történetéből. Budapest. 2000.

HAMANN, Brigitte

Habsburg lexikon. Budapest. 1990.

HERMANN Róbert (szerk.)
Magyarország hadtörténete. III. k. Magyarország a Habsburg Monarchiában 1718–1919. Budapest. 2015.

HLBOCSÁNYI Norbert
A cégek világának kialakulása. Vázlatok Kecskemét gazdaságának hőskorából In: Múltbanéző 14. sz. (2019. 04. 08.)

HORNYIK János
Kecskemét története, oklevéltárral. I. k. Kecskemét. 1860.

HORVÁTH Ferenc
Kecskemét vasútjai (1845–1919). Kecskemét. 1995.

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor
A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei (1712–1811). II. k. Kecskemét. 1998.
Kecskemét története 1541-ig. In: Kecskemét története 1849-ig. Főszerk.: Bárth János. Kecskemét. 2002.

JUHÁSZ István
Kecskemét város építéstörténete. Kecskemét. 1998.

KENYERES Dénes
Kecskemét és a hadak (honfoglalástól az első világháborúig). Kecskemét. 2003.

MANHERCZ Zsófia
Ferenc József főherceg/császár/király Magyarországon, 1843–1867. In: Aetas 2017/4. Szerk.: Deák Ágnes. 2017. 98–110.

PÉTERNÉ FEHÉR Mária
„Üdvözlégy Császárunk!” Ferenc József két látogatása Kecskeméten. Kecskemét. 2015.

PODMANICZKY Frigyes, B.
Naplótöredékek 1824-1888. 2–3. k. Budapest. 1887–1888.

SZABÓ Attila
Helytörténeti részletek a Kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből 1644-1950. Kecskemét. 1992.

SZALKAY Gergely–NÉMETH János (szerk.)
Ipar-czimtár. Törvényhatóságok, tisztviselők, ügyvédek, gyárosok, kereskedők ’s minden műiparosok használatára alkalmas kalendáriommal 1847. közönséges évre. Pest. 1846.

VAJDAI Ágnes–VARGA Kálmán
Mária Terézia Gödöllőn. Budapest. 2001.

WURZBACH, Constantin von
Este, Ferdinand Karl Joseph. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 4. Wien. 1858.