A Kiskun Napok története - Az 1970-es év

A hetedik Kiskun Napok, a kiskun összefogás jegyében

A nagysikerű 1959-es Kiskun Napok után – legalábbis a későbbi újságcikkek szerint – a rendezőbizottság egyből úgy határozott, hogy öt év múlva ismét megszervezik az eseményt. Tény, hogy már 1963 májusában arról cikkezett a helyi sajtó, hogy a Hazafias Népfront elnökségének ülésén eldöntötték, hogy a következő évben sor fog kerülni a hetedik Kiskun Napokra. Az 1964-ben megtartandó ünnepség apropóját egyrészről a város „felszabadulásának” 20., másrészről Petőfi Sándor halálának 115. évfordulója adta volna. A Hazafias Népfront 1964-ben javaslatot is tett a Városi Tanácsnak a rendezvény megszervezésére. A Tanács Végrehajtó Bizottsága el is döntötte az esemény megtartását, a szervezők ismét augusztus 20. körüli dátumban gondolkodtak. Már zajlott a programtervek összeállítása, az ünnepség időpontjának kitűzése, amikor – szinte az utolsó pillanatban – kiderült, hogy a városnak – korlátozott erőforrásai miatt – nincs pénze egy 1964-es Kiskun Napok megszervezésére, ráadásul a megígért megyei támogatás is elmaradt. A hiányzó, kb. 80.000 forintnyi összeg miatt a terv nem valósult meg. Viszont már ekkor felmerültek olyan programjavaslatok, amelyek a későbbi Kiskun Napok valamelyikén váltak valóra. Felvetődött a városban született, vagy az ahhoz kötődő országosan elismert képzőművészek (Holló László festő, Konecsni György grafikus, Szántó Piroska festő, Kovács Ferenc szobrász) találkozójának, közös kiállításának ötlete. Szóba került, hogy alkalmi, kiskun napi cigarettát lehetne készíttetni. Megemlítették a szokásos ipari és mezőgazdasági kiállítások mellett egy juhásznap gondolatát, a sportesemények sorában folytatni kívánták a kiskun viadalokat, a kulturális programok közül a hangversenyek, dalostalálkozók kaptak nagyobb hangsúlyt. A szőlő- és gyümölcstelepítési ankéton kívül tervbe vették a szarvasmarha- és baromfitenyésztési tanácskozás megszervezését, illetve politikai kiállítások megtartását. A kezdeti felbuzdulás után azonban az elkövetkező néhány évben altatták a témát, legközelebb 1968-ban került terítékre a Kiskun Napok ügye.

A Hazafias Népfront 1968 őszén terjesztette a Városi Tanács elé a Kiskun Napok hagyományának felújítását célzó javaslatát. A Népfront a lakosság spontán jellegű igényére hivatkozva ajánlotta elfogadásra a tervet, de hangsúlyozta, hogy „az ország különböző városai – köztünk megyénk városai is – keresnek alkalmat arra, hogy kulturális, gazdasági eredményeiket széles körben népszerűsítsék”, vagyis Félegyháza sem akart lemaradni a települések közt folyó nemes vetélkedésben. A Népfront előterjesztésében már ekkor szó esett arról, hogy a Kiskun Napokat rendszeresen, ötévente meg kellene rendezni. Az arra irányuló javaslatot, hogy 1970-ben, az ország felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából ismét rendezzen a város Kiskun Napokat, a Tanács 1968. november 29-én elfogadta. A döntés értelmében a szervezőbizottság megkezdte munkáját és 1970 augusztusában sor került az újabb rendezvényre. A bizottság munkáját az elnökségen kívül nyolc (ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, kulturális, sport, propaganda, pénzügyi, elhelyezési) szakbizottság segítette. A rendezvény védnökéül megnyertek számos politikust, egyéb prominens közéleti személyt és a városi vállalatok vezetőit.

A szervezők tudatosan nyúltak vissza a korábbi Kiskun Napok sikeres hagyományaihoz, de új elemekkel is gazdagították a rendezvényt. A legszembetűnőbb változás, hogy a kiskun összefogás jegyében, „a kiskun települések testvéri közreműködésével” tudatosan az egész Kiskunság ünnepévé fejlesztették az eseményt. „A volt Kiskun Kapitányság településeinek vezető szervei a tárgyalások során magukévá tették a nemes elhatározást, és vállalkoztak az együttműködésre.” A megkeresett és együttműködésre felszólított települések közül azonban végül csak néhány vett részt tevőlegesen is az ünnepen. A Kiskun Napok gyökereinek keresését jelképezhette, hogy ekkor kezdték sorszámokkal ellátni az addigi rendezvényeket, az 1970-est hetedikként feltüntetve.

Az 1970-es négynapos rendezvény időpontja – az 1959-es Kiskun Napokéhoz hasonlóan – az augusztus 20-i alkotmánynapi megemlékezésekhez kapcsolódott, de előrendezvényekre is sor került. A szervezők „Kiskunfélegyháza 25 éve” címmel három témakörben – ipar, mezőgazdaság, társadalompolitika (történelem) – írásbeli művek számára pályázatot hirdettek. Orvosok számára megyei szintű egészségügyi tudományos ülést hívtak össze, nemzetközi kerékpárverseny zajlott augusztus 8-án a városban, 16-án pedig az Írószövetség és Darvas József védnöksége mellett a Kiskunsággal vagy Bács megyével kapcsolatban lévő írók-költők találkozóját és tanácskozását szervezték meg a Tanácsháza (Városháza) dísztermében. A Kiskun Múzeumban rendezett népművészeti kiállítást augusztus 11-én, a képzőművészeti kiállítást a József Attila Általános Iskolában 16-án nyitották meg, ekkor került sor az irodalmi est szervezésére is. A tervek között szerepelt egy 20 perces városismertető film elkészítése; a „Magyar városok” sorozatban a település életének, fejlődésének és nevezetességeinek bemutatása a rádióban és a televízióban; „Emléktúra a Kiskunságban” címmel tömeges városlátogatás szervezése az IBUSZ-szal közösen.

Több program már a korábbi Kiskun Napok eseményei között is szerepelt. Az ünnepély kereteként mind a négy napon délben két helyszínen – a Petőfi téren a honvéd zenekar, a Fürdőszálló előtt a kiskunhalasi fúvósok – térzenét adtak, reggel és este szignálzene szólt a Városháza tornyából, esténként az Ótemplom erkélyéről muzsikáltak.

Az első nap reggelén zenés ébresztő köszöntötte a település lakóit, majd az üzemek, vállalatok, szervezetek, iskolák ünnepi felvonulása következett a Városháza elé, az alkotmánynapi politikai nagygyűlés helyszínére. A 9 órakor felhangzó szignálzene után megkezdődött a nagygyűlés, amelyen díszvendégként részt vett Korom Mihály igazságügyminiszter, a Központi Bizottság tagja, valamint a kiskun testvértelepülések küldöttei is. 10 órakor nyitották meg a rendezvény ideje alatt látogatható, a különböző iskolák termeiben, udvarain berendezett kiállításokat: mezőgazdasági kiállítást (Kossuth utcai Általános Iskola), ipari kiállítást (Szakmunkásképző Intézet és Petőfi Sándor Általános Iskola), kiskun vásárt és kereskedelmi kiállítást (Móra Ferenc Általános Iskola és Közgazdasági Szakközépiskola), „Kiskunság fejlődése a felszabadulás óta” településfejlesztési kiállítást (Móra Ferenc Gimnázium), képzőművészeti és sporttörténeti kiállítást (József Attila Általános Iskola), ruhatörténeti kiállítást (Közgazdasági Szakközépiskola). A Petőfi Sándor Városi Könyvtárban „Kiskunság az irodalomban” című, a Kiskun Múzeumban népművészeti, a Szakmaközi Bizottság Székházában bélyeg-, a Művelődési Házban megyei fotókiállítást rendeztek. A mezőgazdasági jellegű kiállítások mellett a szocialista ipar környékbeli összes ágazata felvonult: különböző gyárak, nyomdák, kisipari termelőszövetkezetek, háziipari szövetkezetek mutatták be termékeiket, áruikat.

A korábbi Kiskun Napok hagyományai szerint 1970-ben is sor került divatbemutatóra és rangos sportmérkőzésekre. Augusztus 20-án a magyar utánpótlás-válogatott játszott futballmeccset a kiskun válogatottal, később a Szolnoki MÁV csapata a városi NB II-es csapattal mérte össze erejét. Augusztus 21-én nyitották meg a Kiskun Lovasnapokat, de már az első naptól kezdve folyamatosan zajlottak az egyéb sportprogramok: például a birkózó és az ökölvívó kiskun viadalok, a koronglövő, a kosárlabda, a kézilabda, a labdarúgó kiskun kupa, a kiskun úszó viadal. Augusztus 23-án hazai és külföldi repülőklubok részvételével nagyszabású repülőnapot rendeztek.

A sport mellett nagy hangsúlyt fektettek a színvonalas kulturális programokra is. Az ünnep első napján este Ferencsik János karnagy, az Operaház főzeneigazgatójának vezénylete mellett az Állami Hangversenyzenekar és a Debreceni Kodály Kórus hangversenyezett a Petőfi Gimnázium udvarán felállított színpadon. Másnap a Néphadsereg Központi Művészegyüttese vendégszerepelt ugyanott.

Szakmai tanácskozások, konferenciák is emelték a rendezvény színvonalát. A második napon mezőgazdasági szakemberek tanácskoztak a Művelődési Házban „A homokhasznosítás komplex problémái” témában, majd a megyei honismereti értekezletre került sor. A harmadik napon, szombaton Kiskun Juhász Napi Tanácskozáson vettek részt neves szakemberek, majd megrendezték a juhászok nyilvános birkafőző versenyét a Béke téren. Augusztus 23-án gyűltek össze az Eszperantó Megyei Találkozó, majd a NÉKOSZ (Népi Kollégisták Országos szövetsége) találkozó résztvevői.

A Kiskun Napok történetében új elemként 1970-ben tűnt fel a környékbeli különböző művészeti együttesek vetélkedése. A versengés mellett természetesen a közönség szórakoztatása is fontos szerepet játszott például a kiskun települések bábjátszó csoportjainak vetélkedőjén, vagy a „Szép vagy Alföld” című megmérettetésen, ahol kiskunsági és megyei irodalmi színpadok mutatták be produkciójukat, vagy a Kiskun Tánczenei Fesztiválon, ahol kiskun és meghívott Bács-Kiskun megyei tánczenekarok mérték össze tudásukat a Petőfi Gimnázium nagyszínpadán. A díjnyertes tánczenekarokkal utcabált is rendeztek az ünnepély harmadik estéjén. A negyedik napon került sor a megyei néptáncfesztivál színes népviseletbe öltözött 600 táncosának felvonulására a Kossuth utcán, majd délután lezajlott a néptáncverseny is. Ezen az estén a Kiskun Napok ünnepélyes záróaktusaként az érdeklődők megtekinthették a díjnyertes néptáncosok díszbemutatóját, amely után ünnepélyesen értékelték a kiskun viadalok, vetélkedők, kiállítások eredményét és díjazták a kiemelkedő teljesítményeket.

Bár az 1970-es Kiskun Napokat az ország felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére rendezték és a második világháború befejezésétől eltelt negyedszázad eredményeit volt hivatva bemutatni, ennél sokkal lényegesebb mozzanata volt, hogy a szervezés a „kiskun egység” jegyében zajlott. Ezt jelképezte a rendezvény újonnan, Konecsni György által tervezett és rendkívül sokrétűen felhasznált emblémája. A nyitott kapuk előtt tárt karokkal ábrázolt kun vitéz jól érzékelteti a Kiskun Napok befogadó jellegét. Ez a logó a papíralapú kiadványok (plakátok, meghívók, emléklapok, oklevelek stb.) mellett – részben 1970-ben, részben a következő, azaz az 1974-es rendezvényen – feltűnt jelvényeken, gyufás- és cigarettás dobozon, egyéb emléktárgyakon is. A kiskun egység a környező és megyebeli települések részvételén túl megmutatkozott a műsorokban és az ünnepi dekorációban is, hiszen a nemzeti színű, a vörös és a városi kék-fehér lobogók mellett a kiskun települések címerei díszítették az épületeket.

Régóta várt, hiánypótló kiadványt készítettek a szervezők a Kiskun Napokra, megjelentették a Kiskunfélegyházi képeskönyvet, amely fotókkal és rövid ismertetőkkel mutatta be a várost, elsődlegesen a második világháborútól eltelt szocialista időszak fejlődésének eredményeit, ezenkívül külön műsorfüzet adott tájékoztatást az ünnepség programjairól.

A rendezvény sikerét a korabeli sajtó inkább erkölcsi téren hangsúlyozta, kiemelve, hogy a média korábban egy évtizedig nem foglalkozott annyit a Kiskunsággal, mint a rendezvény négy napja alatt. A város számára jelentős anyagi haszonnal nem járt az ünnepség, de például a Kiskunsági Ruhaipari Vállalat nagyobb megrendelést jelentő szerződést tudott kötni. Az 1970-es Kiskun Napoknál azonban mindenképpen fontos felfigyelni a gazdag kulturális programra, a tömegeket megmozgató műsorokra, a látogatók magas számára, amely az újságok beszámolói szerint százezer körül mozgott.

A DOKUMENTUMOK 1. RÉSZÉNEK MEGTEKINTÉSÉHEZ,
ILLETVE AZ OLDALAK KÖZÖTTI NAVIGÁLÁSHOZ HASZNÁLJA A NYILAKAT!