1821 szeptemberében nemes Horváth Istvánné felügyelte négy-ötéves unokáit, amíg menyei Gyopároson kendert áztattak. Az egyik fiúcska gorombán szólt nagyanyjához, aki nagyon szívére vette a tiszteletlen hangot, ezért az őt ért sérelmet tudatta a fiú apjával, nemes Horváth Andrással is. Horváth uram bosszankodva fogadta mostohaanyja közlendőjét, sőt ő maga is durva szidalmakkal illette az 57 éves asszonyt. Miután szó szót követett, a férfi egy vízhordó botot ragadott és azzal ütlegelte a nagymamát, akinek az arca, feje, nyaka erősen vérzett, a jobb karja is megsérült, orvosi ellátásra szorult. A tettet elkövető Horváth Andrást a Békés vármegyei törvényszék hetenként két napi böjttel súlyosbított kéthónapi áristomra ítélte és kötelezték a több mint húszforintos gyógyítási költség megtérítésére is.

MNL BéML IV. 10. c. 43/1823.

 A korábbi részeket a Hetedíziglen menüpont alatt olvashatják a Perpatvar rovatban.