Perpatvar – Minden jó, ha vége jó

Dömösi Ferenc 1815-ben Földeákon vezette oltár elé menyasszonyát, Mészáros Rozáliát. Gyermekeik Földeákon, majd Apácapusztán jöttek a világra, közülük öten érték meg a felnőttkort. Boldogulásukat, családalapításukat az édesapa sajnos már nem követhette nyomon, ugyanis a családfő 1840 karácsonyán 48 éves korában eltávozott az élők sorából. Negyvenedik évét taposó hitvese 1841. július 12-én újraházasodott, és egy 54 éves özvegy földművesnek nyújtotta a kezét. Mészáros Rozália vagyonát és gazdaságát másfél éven át veje gondozta, majd második férjére bízta 1400 váltóforintra taksált apácai háza, háztartási eszközei és szerszámai kezelését. Az asszony tiszta helyzetet kívánt teremteni és előrelátóan – hogy minden esetleges későbbi konfliktusnak elejét vegye – a községi elöljárók előtt megszövegezett megegyező levelekben biztosította az első házasságából származott gyermekeit megillető apai jusst és rögzítették mostohaatyjuk vállalásait is. A Dömösi-árvák kaptak lovat, tinót, tehenet, ahogyan a ház értékének ötödrésze, fejenként 280 váltóforint szintén megillette őket. A pénzbeli megváltás kifizetését édesanyjuk és mostohájuk tíz éven belül vállalták magukra.

MNL BéML V. A. 343. a. 3/1844.

A korábbi részeket a Hetedíziglen menüpont alatt olvashatják a Perpatvar rovatban.