Járt-e a környéken Hunyadi János? – A gyulai vár kapujának kalandos anekdotája

2021.12.14.
Szerémi György, 16. századi történetíró az utókorra hagyott egy elbeszélést, mely a gyulai vár kapujához kapcsolódik, és Hunyadi János az egyik hőse. Mielőtt a hitelességét ellenőriznénk, idézzük föl magát a történetet.
Hunyadi János, Thuróczy János krónikájában

 

Vadregényes história

Szerémi elbeszélése szerint Hunyadi János idejében élt egy György nevű úr, akit Fekete György, vagy Szerecsen György (Georgius Zerechen) néven emlegettek. Györgyöt száműzték Magyarországról, ő a Török Birodalomba menekült, majd segítséggel visszatért a Körös és Maros folyók vidékére, és Gyula közelében tábort vert Mezőmegyer és Gerla között (Mezw Megier et inter Ghewla). György nőtestvére, egy özvegy úrnő, a gyulai várban élt (in arce Gywla). Az özvegy úrnő megüzente Hunyadi Jánosnak, hogy fivére magával akarja vinni őt Törökországba. Hunyadi ekkor Lippán tartózkodott. Azt javasolta a gyulai özvegy úrnőnek, hogy hívja magához Szerecsen Györgyöt, engedjék őt be a várba, majd csukják be mögötte a kaput. A gyulai úrnő így is tett: várába csalta Györgyöt, fölhúzták mögötte a kaput, majd lelőtték. A forrás szerint a szökevény vezérnek Csabán volt a tábora (erat in Chaba papilio sua). Az ott tartózkodó törökjei ellen Hunyadi megindult Lippáról, és üldözőbe vette őket. Csak kevesen jutottak vissza Törökországba.
 

Szerémi György és műve

A vadregényes történethez érdemes kritikus módon közelednünk. Szerémi György az 1540-es években írta könyv terjedelmű munkáját Magyarország romlásáról. Kedvelte az anekdotákat, furcsaságokat, pletykákat. A saját koráról lejegyzett történeteit is kritikusan kell kezelnünk, a fenti anekdotát még inkább, hiszen a cselekmény 100 évvel Szerémi kora elé helyezhető. A szerző Hunyadi idejére teszi a történetet, és megemlíti kormányzóságát. A nagy hadvezért 1446 júniusában választották meg a tisztségre, melyről 1453 elején a nyilvánosság előtt lemondott. Szerémi azonban azt is írja, hogy Fekete György száműzetése Miklós boszniai királysága idején történt. Újlaki Miklós Mátyás király idejében volt Bosznia királya, 1471–1477 között. Szerémi tehát időrendi csúszásokkal meséli el a történetet. Ne feledjük azonban: a szerző Gyulán tanult, tehát elképzelhető, hogy hallott egy mondát, mely Hunyadi Jánost Csabához kötötte.
 

Özvegy úrnők Gyulán

Szerémi nem nevezi néven az özvegy úrnőt, aki a gyulai várban élt. Ki lehetett az illető hölgy? Nem tudjuk, csak találgathatunk. Szóba jöhet Maróti János bánnak, valamint az ő fiának, Maróti László bánnak az özvegye. Maróti János az 1430-as évek derekán halt meg. Fiát, Lászlót, 1447-ben már néhaiként említették. Egy 1451-ben kelt oklevél Maróti János özvegyéről – Orsolyáról – és Maróti László özvegyéről – Barbaráról – is megemlékezik.

 

Ursula és Barbara, özvegy úrnők az 1451-ben kelt oklevélben; HU-MNL-OL-DL: 14508

 

1453-ban kelt oklevél pedig megemlíti Barbarát/Borbálát, Maróti bán özvegyét. Maróti László halála után, amikor gyermekei még kiskorúak voltak, nem elképzelhetetlen, hogy egy rablólovag kezdett garázdálkodni a környéken, az özvegy pedig védelmezőt keresett.

 

Maróti-családfa

 

Harcok és viszályok Maróti László családjával kapcsolatban

Az anekdota szerint György volt a neve annak az embernek, akivel szemben a gyulaiak felléptek. Találunk-e ilyen személyt Hunyadi korában? Maróti László 1441. február 2. előtt sikeresen hadakozott Brankovics György, szerb despota világosi várnagya, Sztepán ellen. Esetleg ez is alapját képezhette Szerémi anekdotájának, de más lehetőség szintén mérlegelhető.
 
Szerémi elbeszélésében a gyulai úrnő fivére volt a hatalmaskodó személy. Van-e példa ebből a korból a Maróti családon belüli viszályra? Maróti János lánya – Anna – Kórógyi Jánoshoz ment feleségül, de a házasság nem teljesült be. IV. Jenő pápa 1437-ben kelt leveléből tudjuk, hogy a házasságkötés után véres viszály támadt. Azt nem fejti ki a levél, hogy pontosan ki harcolt kivel. IV. Jenő pápa arra utasította a pécsi püspököt, hogy vizsgálja ki az esetet, és ha valóban így állnak a dolgok, érvénytelenítse az esküvőt, a felek pedig kapjanak lehetőséget, hogy mással kössenek házasságot. Maróti Anna ezután Csáky Ferenc, bihari főispánhoz ment feleségül. Sajátos módon szembe került fivérével, Maróti Lászlóval. Anna állítása szerint apja és fivére kijelentették, hogy Anna olyan formában részesedhet az örökségből, mintha férfi volna. Maróti László 1445–1446-ban az ország számos káptalanja előtt tiltakozott nővére kijelentése ellen. Arról nincs adat, hogy véres konfliktussá fajult volna a viszály, de az eset példát jelent a Maróti családon belüli fivér-nővér szembenállásra.
 
Szerémi történetében olvashattuk Mezőmegyer, Gerla és Csaba nevét. Ezeken a településeken Ábránfy-birtokok feküdtek. Az 1460-as évek végén az oklevelek szerint volt példa viszályra az Ábránfy- és a Maróti-uradalom között. Egy 1469-ben kelt oklevél olyan hatalmaskodásokról számol be, melyeket Ábránfy Tamás jobbágyai és - egyebek mellett - gerlai birtoka ellen követtek el Maróti Mátyus emberei. 1468-ban a gyulai várnagyok - Macedóniai János és ésLekcsei Sulyok András - Ábránfy néhány gerendási jobbágyát hurcolták el. Az eset idején Maróti Mátyus volt Gyula ura. Az ügyből per lett, melyben egy bizonyos Zerechen-i Ádám volt Maróti Mátyus ügyvédje. Talán a fenti sajátos nevek – Szerecsen, Macedóniai – is hozzájárulhattak a Szeréminél szereplő Szerecsen György mondájának kialakulásához.

 

Békés megye, Karácsonyi János térképe alapján

 

Hunyadi és Békés megye

Még ha Szerémi elbeszélése zavaros is, és erős fenntartásokkal kezelendő, Hunyadinak mindenképp köze volt térségünkhöz. Zsigmond királytól, majd később V. Lászlótól 1456. május 12-én olyan birtokokat kapott adományba, melyek a mai Békés megye területén feküdtek. Csaba és Gyula ugyan nem voltak közöttük, de Hunyadi János Békés megyei jelentősége mindenképp megemlíthető.

 

V. László, 1456. május. 12-én kelt adománylevele Hunyadinak, HU-MNL-OL-DL: 37634

 

A Csabán birtokos Ábránfy család egyik tagját, gerlai Ábránfy Tamást Hunyadi bajtársaként tarthatjuk számon: Tamás úr részt vett Hunyadi János híres „hosszú hadjáratában”, melynek során a keresztény sereg 1443–1444-ben sikeresen tört előre a Balkán-félszigeten az oszmán erőkkel szemben.A visszaúton I. Ulászló király 1444 januárjában a szerbiai Krusevác közelében meg is adományozta Ábránfy Tamást az elhagyatott Kígyós nevű királyi földdel, mely Temes vármegyében feküdt.

 

Hunyadi vallásosságáról

Hunyadi Jánost leginkább nagy hadvezérként tartjuk számon, azonban vallásos buzgalmáról szintén érdemes szót ejteni. Volt katonája, András, karthauzi szerzetes lett, és egyik művében Hunyadiról is megemlékezett. Beszámolója szerint Hunyadi naponta két szentmisét hallgatott térden állva. Az Eszterházy-család fraknói kincseiről 1725-ben készült leltára pedig számon tartott egy „iskatulát” (dobozt), melyben rózsafüzért őriztek: felirata szerint Hunyadi Jánosé volt.
 
Szerémi György anekdotáját Implom József, gyulai történész is kijegyzetelte, Erdélyi László fordítása alapján. Implom hagyatéka megtekinthető az MNL Békés Megyei Levéltárának gyűjteményében.

 

Implom József kézirata
 
 

 

 

Fontosabb források, irodalmak

Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (HU-MNL-OL-DL)
Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltára, Diplomatikai Fotógyűjtemény (HU-MNL-OL-DF)
Váradi káptalan 1451-ben kelt oklevele: HU-MNL-OL-DL: 14508
Oklevél 1453-ból: HU-MNL-OL-DL: 81111
Ulászló 1441. febr. 2-én kelt oklevele: HU-MNL-OL-DL: 71964
V. László 1456. május 12-én kelt oklevele: HU-MNL-OL-DL: 37634
Ulászló 1444-ben kiadott oklevele: Esztergomi Primási Levéltár. Acta radicalia T 52. (HU-MNL-OL-DF: 248684.) Átirat és fordítás: Almási Tibor munkája.
 
Káptalanok, ahol Maróti László 1445-1446-ben tiltakozást tett:
Arad, DL. 13860; Csanád, DL 13861; Buda, DL 13 862; Székesfehérvár DL 13863; Várad, DL 13864; Szekszárd, DL 13866; Szekszárd, DL 13866; Pécsvárad DL 13 869; Pécs DL 13 891; Pécsvárad DL 13 892; Pécsvárad, DL. 13893 ; Arad DL 13902; Bács, DL 13905; Csázma, DL 13 906; Kő DL 13907; Kenéz Győző oklevélfordításait (HU MNL Békés Megyei Levéltára, XV. 3.) Almási Tibor gondozta.

Andreae Pannonii Libellus de virtutibus Matthiae Corvino dedicatus. In: Fraknói Vilmos – Ábel Jenő: Két magyarországi egyházi író a XV. századból: Andreas Pannonius, Nicolaus de Mirabilibus. 130. o.
Andreas Pannonius: Könyvecske az erényekről. Ford. Boronkai Iván.  In: A magyar középkor irodalma, Szerk. V. Kovács Sándor, Bp. 1984. 371–529. 525-526.
Békés megye története a honfoglalástól a török világ végéig, Szerk. Kristó Gyula, Bp. 1981. 69–71. 61–66. (Mátyás 1469. március 6-án kelt oklevelét fordította: Makk Ferenc)
Csorba Csaba: Végh-Gyula várának históriája. Budapest, 1985.
Elekes Lajos: Hunyadi, Bp., Akadémiai Kiadó, 1952.
Fejér György: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, Budae 1843, X/7. 877.
Haan Albert: A csabai várkastély. Körösvidék, 6. évf. (1925. okt. 18.) 236. sz. 1.o.
Haan Lajos: Békés Csaba mezővárosa hajdanáról ’s mostani állapotjáról. 2. kiad. Pest 1866. 8.
Haán Lajos: Békés vármegye hajdana II. (Oklevéltári rész.) Diplomatarium Békessiense. Pest 1870. 80–84. 82–84. o.
Haan Lajos – Zsilinzsky Mihály: Békés megyei oklevéltár. Budapest 1877. 61–62.;
Havassy Péter, A Gyulai vár. Gyula, 2008.
Implom József kézirata: MNL BéML XIV. 75. b, 4. doboz
Kammerer Ernő: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeo. IX. Budapest, 1899. 176. (133. sz.)
Karácsonyi János: Békésvármegye története. Gyula, 1896. I. 24. 202–203.
Karácsonyi János: Békésvármegye története. Gyula, 1896. III. 95.
Katona Imre: 1980 A fraknói kincstár 1725-ös leltára. Budapest. In: Művészettörténeti Értesítő XXIX. évf. 2. sz. 131-146. 142. o.
Komáromy András: Magyar nemzetségek. Turul 1892. 14–28. 22.
Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig, Békéscsaba, 1967. 42–44.
Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város monographiája. Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. II. kötet. Első rész. Arad, 1892. 124. 126.
Mátyás és a humanizmus. Szerk. Csukovits Enikő, Bp. 2008.
Pálosfalvi Tamás: A Hunyadiak kora. 1437–1490. Budapest 2009.
Puskely Mária. „Virágoskert vala híres Pannónia…” Bp. 1994.
Scherer Ferenc: Gyula város története. I. kötet. A földesúri város. Gyula 1938. 58–59
Székely Ottokár: Hunyadi János első török hadjáratai (1441–1444) Hadtörténelmi Közlemények 1919-1921. évfolyam (20-22. kötet. Budapest, 1921) 1–64. 61-62.;
Szerémi György. II. Lajos és János királyok házi káplánja Emlékirata Magyarország romlásáról, 1484—1543. Közli: Wenzel Gusztáv. Pest, 1857. Monumenta Hungariae Historica 2. Scriptores 1. p. 236–239.;
Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozat Juhász László. Bev. és jegyz. Székely György. Magyar Helikon, 1961. 177–179. (43. fejezet)
Veress Endre: Gyula város oklevéltára. Bp- 1938. 18–21.
Veszprémy László: Szerémi György. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. XI. Szerk. Tamás Zsuzsnna. főszerk. Kőszeghy Péter. Bp. 2011. 169–170.

 
Szerző: Dr. Halmágyi Miklós
 
 
                           

Utolsó frissítés:

2022.10.25.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges