Ferentzy-ház – Gyula, Megyeház utca 10.

2021.05.04.

A ház valószínűleg az 1801-es tűzvész után épült, s D. Nagy András szerint Czigler Antal volt az építtetője. Ferentzy Ignác, akit ekkor még Franznak hívtak – 1842-ben magyarosította nevét – Veszprémből érkezett Gyulára. Itt feltehetően 1804-ben nyitott vegyeskereskedést, amely a Fekete kutyához nevet viselte. Jól menő vállalkozását fiára, Alajosra hagyta. A város központjában működő fűszer- és csemege üzlete sikerét a nyomtatott sajtó megjelenése után a gondosan felépített marketingtevékenység is fokozta. Az egyik legkeresettebb lap a Békés hasábjain mindig helyet kaptak a vállalkozás informatív s mutatós reklámjai. Ennek (is) köszönhetően a vegyesbolt kitűnően prosperáló vállalkozássá nőtte ki magát. A kereskedő jelentős közéleti szerepet vállalt, s emellett szenvedélyes vadász és kiváló kertész hírében állt. József főherceg 1882. szeptember 27-én látogatott el Gyulára. A főherceg számos programja után fogaton kihajtatott Ferenczy [így] Alajos nagyoláhvárosi díszkertjébe, és látható érdekkel nézte meg a virágokat, növényeket… A kereskedő pártolta a közművelődést, helyi színielőadásokra, jótékonysági bálokra az üzletében lehetett jegyeket váltani. A felesége, Moldovány Rozina szintén aktívan részt vett a közéletben, egyik alapítója, s fáradhatatlan szervezője volt a gyulai nőegyletnek. Ferentzy Alajos 1876-ban miniszterelnöki dicséretben részesült, az árvízveszély alkalmával tanúsított odaadó buzgalom, emberbaráti tevékenységét és áldozatkészségét ismerték el. A köztiszteletnek örvendő kereskedő temetésekor az összes gyulai üzletvezető szolidaritást vállalt, s zárva tartott.

1890-ben a kereskedő halála után felesége vezette a boltot, s a vállalkozásba pénzügyileg az édesapja Moldovány Alajos is beszállt. A Ferentzy házaspárnak nem volt gyermeke, így a vállalkozást a tanult és tehetséges rokonra, Moldonány Lajosra bízták. Azonban a nagyreményű kereskedő, aki már fiatalon Gyula város képviselője, s a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja volt, 25 esztendősen hosszas betegségben 1895-ben elhunyt. A család néhány évig még vitte az üzletet, a megyei közbeszerzéseken megnyerték a gyertya- és a petróleumszállítást, valamint a helyi lapokban a tőlük megszokott magas színvonalon reklámozták vállalkozásukat. Azonban az 1900-as évek elején mégis úgy döntöttek, megválnak a közel egy évszázada a család kezében lévő fűszer és csemegétől. A következő tulajdonos-kereskedő család – a Fábián család – 1903-ban nagy szakértelemmel fogott az üzlet újraindításához. Fábián Lajos Budapesten született 1866-ban. Édesapja, átgondolt marketingstratégiával rendelkező, külföldet is megjárt, lakatosmester volt, aki termékeit országos lapokban szép kivitellel hirdette. A kereskedő szüleinek házassága igen szenvedélyes volt. Édesanyja, Majerik Terézia prominens mezőberényi család sarja, akit az iparos elkergetett a pesti házukból, a férj az ara engedetlen természetét, cifrálkodó szokásait nehezményezte, míg a fiatalasszony párja durva, hideg természetét találta kifogásolhatónak. Az ifjú asszony keresztapjához, a híres Orlay Petrics Soma festőművészhez menekült, aki igyekezett kibékíteni a házasfeleket. A válóper végülis elmaradt a férj korai, 1868-ban bekövetkezett halála miatt. A lakatosmester egy lóvonatú vasút kocsijáról szerencsétlenül ugrott le, így elvesztette a lábát, s néhány nap múlva belehalt a sérülésekbe. Fia, Lajos kereskedő lett, s előbb Nagyszalontán, majd Gyulán nyitott jól menő üzletet. Fábián a bolt vezetése mellett méhészkedéssel is foglalatoskodott, a Gyulai Méhészegylet tagjai között is ott találjuk, a tagok nemegyszer itt a Megyeház utcai épületben tartották összejövetelüket.

1905-ben fordulóponthoz érkezett a családi vállalkozás. Fábián Lajos találmányával szélesítette üzlete palettáját, ami nevét – ha rövid időre is – országszerte ismertté tette. Az említett újítása a Szanatórium-sósborszesz, amely nem csupán egy saját márka kifejlesztése volt, hanem elsősorban marketing szempontból ütött nagyot. Az ekkor épülő József Szanatórium számára minden üvegcse árának 5%-át felajánlotta a nemes cél érdekében, amit a gyógyhatású készítmény címkéjén is feltüntetett. Ezt az adományozási módot, s marketingstratégiát számos gyulai iparos és gyáros követte, mert igen jó üzleti lehetőséget láttak benne. A következő években a cég pénzügyi nehézségekkel küzdött, amelyet egy pincéből indult tűzeset tetézett, azonban a gondokat az 1910-es évekre sikerült leküzdeniük. 1920-ban azonban a tulajdonos már kezdi felszámolni vállalkozását, ekkor az ásványvíz-kereskedését szüntette meg, s áruba bocsájtotta a csaknem 4000 „visszaválthatós” üvegből álló készletét. 1922-től felhagyott a méhészettel, majd 1926-ban már az egész Megyeház utcai épületet az üzlethelységgel együtt eladásra kínálta. 1928-ban pedig Ferentzy Alajos utóda, Fábián Lajos gyulai cége megszűnt. Előbb Kertész Lajos, majd 1940-ben Tarkó Gábor kereskedő vette meg az épületet. A Tarkó-féle üzletről azt lehetett olvasni, hogy a belvárosi fűszer és csemege modern berendezéssel várta a vevőit. A Ferentzy-ház emeletén kapott helyet 1936–1940 között a városi Erkel Ferenc Zeneiskola is négy tanszakkal – hegedű, mélyhegedű, zongora, ének, zeneelmélet –, Pfeiffer Ede Sándor (1909–1976) hegedűművész, zenepedagógus, karnagy, a Magyar Királyi Nemzeti Zenede későbbi tanára irányítása alatt.

A házat 1952-ben államosították, ezt követően is megmaradt fűszer és csemege üzletnek, bár a gyulaiak még mindig Ferentzy-házként emlegették. A betérő vásárlók még az 1990-es években is megcsodálhatták a gyönyörű, bár kissé kopottas mennyezeti freskót, melyen egy hajó volt látható, amely telis tele volt mindenféle csábító gyarmatárukkal. Sajnos arról nincs tudomásunk, ki festette ezt a – gyermekként visszaemlékezve – varázslatos, hatalmas „cégért”. A bolt ezekben az időkben már erősen felújításra szorult. 1991-ben a megyei kiskereskedelmi vállalat 12 üzletének bérleti jogát árverésen értékesítette, köztük volt az ekkor 187 éve háztartási-élelmiszerboltként működő Megyeház utcai is. Ma többek mellett pékség és egy 18 szobás panzió működik az egykori Fekete kutyához címzett kereskedésben.

 

Mellékletek

1858-ban a Budapesti Közlöny is megírta, hogy az Első Magyar Általános Biztosító Társulat Gyulán szervezte meg ügynökségét, ahová két képviselőt neveztek ki, az egyikük Ferenczy Alajos fűszerész volt. A kereskedésben a vevők minden igényét igyekeztek kielégíteni.

Népszámlálási jegyzőkönyv, Gyula, 1880. Az 1880-as népszámlálási jegyzőkönyvben a Megyeház utca 10. szám alatt Ferentzy Alajos és felesége, továbbá feleségének két testvére élt, emellett négy kereskedősegéd, illetve tanuló, s a szolgaszemélyzet is itt talált lakhelyre (összesen 11 fő). Érdekes, hogy az egyik kereskedősegéd, Tapitz Károly és rokona, Veszprém megyéből érkeztek, talán még régi családi kapcsolataik révén kerülhettek ide.

Fábián Lajos kereskedő édesanyjának születési (1848), valamint szüleinek házassági anyakönyve (1865)

Iparunk haladásának egyik jeleként említjük meg, hogy Fábián Lajos pesti lakatos-mester, ki huzamosb időt töltött külföldön, a takaréktűzhely készítésében kitűnő haladást tanúsító módot követ, úgy hogy az általa készített, kályhával falazott mozgó tűzhelyek a legtökéletesbeknek mondhatók. – idősebb Fábián Lajos hirdetései a Vasárnapi Újságban 1866–67-ből.

Fábián Lajos 1903 elején hirdetésében közölte közönségével, hogy a Fekete kutyához címzett fűszer-csemege-ásványvíz kereskedést átvette, s a mai kor igényeinek átalakította, s új árukkal is felszerelte. Jó, friss és szép áruk, szolid, előzékeny és pontos kiszolgálás s olcsó árakat kínál. A régi cégnek nyújtott bizalmában engem is részesíteni méltóztasson.

Egy 20. század eleji vegyesbolt kínálatából. A szobagőzfürdőtől a karácsonyfadíszekig. Fábián Lajost az országos kiskereskedelmi egyesület tagjai között találjuk, ebben a minőségében a fővárosban tartott éves közgyűléseken is részt vett. 1907-ben a Pesti Hírlap beszámolt arról, hogy az első közgyűlésen Fábián Lajos indítványozta a vasárnapi munkaszünetet.

Az 1910-es években pénzügyi gondokkal küzdött a vállalkozás, amelyből ekkor még sikerült kilábalni, felesége – Fábián Lajosné Török Margit – nevén üzemelt tovább a kereskedés.

A román csapatok kivonulása alkalmából rendezett ünnepélyen, a vármegyeházán a fővárosból érkező hivatalos vendégeket többek között reprezentatív villásreggelivel fogadták. Ehhez a hozzávalókat a Fábián-féle kereskedésből rendelték (1921. május 4.).

Fábián Lajos „találmányával” szélesítette üzleti palettáját, ami nevét országszerte – ha rövid időre is – ismertté tette. Erőt ad a lankadóknak, enyhülést a szenvedőknek. Egyedüli, amely jótékony célokat is szolgál. A kereskedő 14 fajta betegségre, bajra ajánlotta a házi csodaszert.

Ezt az adományozási módot, s marketingstratégiát számos gyulai iparos és gyáros is követte, mert igen jó üzleti lehetőséget láttak benne. Móricz János gyulai szódás engedélyért folyamodott Lukács György főispánhoz a Szanatórium Szikvízgyár cím viselésére.

A Ferentzy ház az 1970–80-as években. A Megyeház utca 10-es számú ház tervrajza (1982). Korábban az 1940-es évek elején a „Gyula Vezér“ Bajtársi Egyesület hivatalos helyiségét ebben a házban az akkori Tarkó-féle bolt emeletén találjuk.

 

 

Összeállította: Balogh Dorottya

 

                           



 

 

 

Utolsó frissítés:

2021.05.10.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges