Ferentzy-ház – Gyula, Megyeház utca 10.
A ház valószínűleg az 1801-es tűzvész után épült, s D. Nagy András szerint Czigler Antal volt az építtetője. Ferentzy Ignác, akit ekkor még Franznak hívtak – 1842-ben magyarosította nevét – Veszprémből érkezett Gyulára. Itt feltehetően 1804-ben nyitott vegyeskereskedést, amely a Fekete kutyához nevet viselte. Jól menő vállalkozását fiára, Alajosra hagyta. A város központjában működő fűszer- és csemege üzlete sikerét a nyomtatott sajtó megjelenése után a gondosan felépített marketingtevékenység is fokozta. Az egyik legkeresettebb lap a Békés hasábjain mindig helyet kaptak a vállalkozás informatív s mutatós reklámjai. Ennek (is) köszönhetően a vegyesbolt kitűnően prosperáló vállalkozássá nőtte ki magát. A kereskedő jelentős közéleti szerepet vállalt, s emellett szenvedélyes vadász és kiváló kertész hírében állt. József főherceg 1882. szeptember 27-én látogatott el Gyulára. A főherceg számos programja után fogaton kihajtatott Ferenczy [így] Alajos nagyoláhvárosi díszkertjébe, és látható érdekkel nézte meg a virágokat, növényeket… A kereskedő pártolta a közművelődést, helyi színielőadásokra, jótékonysági bálokra az üzletében lehetett jegyeket váltani. A felesége, Moldovány Rozina szintén aktívan részt vett a közéletben, egyik alapítója, s fáradhatatlan szervezője volt a gyulai nőegyletnek. Ferentzy Alajos 1876-ban miniszterelnöki dicséretben részesült, az árvízveszély alkalmával tanúsított odaadó buzgalom, emberbaráti tevékenységét és áldozatkészségét ismerték el. A köztiszteletnek örvendő kereskedő temetésekor az összes gyulai üzletvezető szolidaritást vállalt, s zárva tartott.
1890-ben a kereskedő halála után felesége vezette a boltot, s a vállalkozásba pénzügyileg az édesapja Moldovány Alajos is beszállt. A Ferentzy házaspárnak nem volt gyermeke, így a vállalkozást a tanult és tehetséges rokonra, Moldonány Lajosra bízták. Azonban a nagyreményű kereskedő, aki már fiatalon Gyula város képviselője, s a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja volt, 25 esztendősen hosszas betegségben 1895-ben elhunyt. A család néhány évig még vitte az üzletet, a megyei közbeszerzéseken megnyerték a gyertya- és a petróleumszállítást, valamint a helyi lapokban a tőlük megszokott magas színvonalon reklámozták vállalkozásukat. Azonban az 1900-as évek elején mégis úgy döntöttek, megválnak a közel egy évszázada a család kezében lévő fűszer és csemegétől. A következő tulajdonos-kereskedő család – a Fábián család – 1903-ban nagy szakértelemmel fogott az üzlet újraindításához. Fábián Lajos Budapesten született 1866-ban. Édesapja, átgondolt marketingstratégiával rendelkező, külföldet is megjárt, lakatosmester volt, aki termékeit országos lapokban szép kivitellel hirdette. A kereskedő szüleinek házassága igen szenvedélyes volt. Édesanyja, Majerik Terézia prominens mezőberényi család sarja, akit az iparos elkergetett a pesti házukból, a férj az ara engedetlen természetét, cifrálkodó szokásait nehezményezte, míg a fiatalasszony párja durva, hideg természetét találta kifogásolhatónak. Az ifjú asszony keresztapjához, a híres Orlay Petrics Soma festőművészhez menekült, aki igyekezett kibékíteni a házasfeleket. A válóper végülis elmaradt a férj korai, 1868-ban bekövetkezett halála miatt. A lakatosmester egy lóvonatú vasút kocsijáról szerencsétlenül ugrott le, így elvesztette a lábát, s néhány nap múlva belehalt a sérülésekbe. Fia, Lajos kereskedő lett, s előbb Nagyszalontán, majd Gyulán nyitott jól menő üzletet. Fábián a bolt vezetése mellett méhészkedéssel is foglalatoskodott, a Gyulai Méhészegylet tagjai között is ott találjuk, a tagok nemegyszer itt a Megyeház utcai épületben tartották összejövetelüket.
1905-ben fordulóponthoz érkezett a családi vállalkozás. Fábián Lajos találmányával szélesítette üzlete palettáját, ami nevét – ha rövid időre is – országszerte ismertté tette. Az említett újítása a Szanatórium-sósborszesz, amely nem csupán egy saját márka kifejlesztése volt, hanem elsősorban marketing szempontból ütött nagyot. Az ekkor épülő József Szanatórium számára minden üvegcse árának 5%-át felajánlotta a nemes cél érdekében, amit a gyógyhatású készítmény címkéjén is feltüntetett. Ezt az adományozási módot, s marketingstratégiát számos gyulai iparos és gyáros követte, mert igen jó üzleti lehetőséget láttak benne. A következő években a cég pénzügyi nehézségekkel küzdött, amelyet egy pincéből indult tűzeset tetézett, azonban a gondokat az 1910-es évekre sikerült leküzdeniük. 1920-ban azonban a tulajdonos már kezdi felszámolni vállalkozását, ekkor az ásványvíz-kereskedését szüntette meg, s áruba bocsájtotta a csaknem 4000 „visszaválthatós” üvegből álló készletét. 1922-től felhagyott a méhészettel, majd 1926-ban már az egész Megyeház utcai épületet az üzlethelységgel együtt eladásra kínálta. 1928-ban pedig Ferentzy Alajos utóda, Fábián Lajos gyulai cége megszűnt. Előbb Kertész Lajos, majd 1940-ben Tarkó Gábor kereskedő vette meg az épületet. A Tarkó-féle üzletről azt lehetett olvasni, hogy a belvárosi fűszer és csemege modern berendezéssel várta a vevőit. A Ferentzy-ház emeletén kapott helyet 1936–1940 között a városi Erkel Ferenc Zeneiskola is négy tanszakkal – hegedű, mélyhegedű, zongora, ének, zeneelmélet –, Pfeiffer Ede Sándor (1909–1976) hegedűművész, zenepedagógus, karnagy, a Magyar Királyi Nemzeti Zenede későbbi tanára irányítása alatt.
A házat 1952-ben államosították, ezt követően is megmaradt fűszer és csemege üzletnek, bár a gyulaiak még mindig Ferentzy-házként emlegették. A betérő vásárlók még az 1990-es években is megcsodálhatták a gyönyörű, bár kissé kopottas mennyezeti freskót, melyen egy hajó volt látható, amely telis tele volt mindenféle csábító gyarmatárukkal. Sajnos arról nincs tudomásunk, ki festette ezt a – gyermekként visszaemlékezve – varázslatos, hatalmas „cégért”. A bolt ezekben az időkben már erősen felújításra szorult. 1991-ben a megyei kiskereskedelmi vállalat 12 üzletének bérleti jogát árverésen értékesítette, köztük volt az ekkor 187 éve háztartási-élelmiszerboltként működő Megyeház utcai is. Ma többek mellett pékség és egy 18 szobás panzió működik az egykori Fekete kutyához címzett kereskedésben.
Mellékletek
Összeállította: Balogh Dorottya
Új hozzászólás