A Bűn és bűnhődés Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1866-ban megjelent klasszikus regénye a világirodalom egyik örökérvényű alkotása, amely magával ragadó módon mutatja be a bűntudat lélektanát. Úgy gondolom ma is érdemes megidézni ezt az irodalmi párhuzamot, mivel az alább bemutatott történeti eset is rámutat arra, hogy a pártvezetés és a munkásőrség parancsnokainak bűnei rányomták bélyegüket a szóban forgó fegyveres testület egész struktúrájára a Kádár kori Magyarországon. Bár a nagy orosz író Raszkolnyikovot bűnei beismerése után Szibériába száműzi, a központi és a helyi munkásőrparancsnokság koránt sem értelmezték ennyire tágan a bűntudat pszichológiáját. A Központ a bűnök beismeréséig sem jutott el, csupán ne legyen belőle súlyos lelkiismereti kérdés és komolyabb igazságtétel volt az ominózus ügyre a megoldás. Az 1973-as esemény nem csak a munkásőrparancsnok bűnhődése volt, hanem véleményem szerint az egész Békés megyei pártvezetésé is. Ez az ügy amiatt is mérföldkőnek számított, mert ezután indultak meg olyan vizsgálatok, amelyek rámutattak a szervezeten belüli hanyagságra, csalásokra, fegyverrejtegetésre, és egyben a káros szervezeti struktúrára. Így az 1973. évnek a folyamatai szerteágazóak, a cikk azonban csupán egy szűk részletre, Hugyik András megyei munkásőrparancsnok leváltására és kumulált következményeire szorítkozik. Nézzük meg mi vezetett a megyei parancsnok leváltásához.

Hugyik András munkásőrkarrierje nem tekinthető szokványosnak. Komolyabb katonai tiszti tapasztalatai nem voltak, valamint a testületben a kinevezéséig 1957 és 1969 között társadalmi állományú szakaszvezető-helyettesi feladatai voltak csupán. Fontos kiemelni, hogy addig civilként töltött be vezetői pozíciókat. 1957 és 1966 között a Gyomai Járási Bizottság első titkára volt, majd 1966. november 2-a és 1969. október 15-e között a Szarvasi járási párbizottság első titkáraként dolgozott. Érdekes, hogy sem a gyomai, sem a szarvasi munkásőrparancsnokságokon nem volt törzstiszti beosztásban. Dr. Faragó Elek megyei parancsok áthelyezését követően, a megyei pártvezetés javaslatára, az addigi társadalmi állományú, még törzsvezetési tapasztalatokkal sem rendelkező Hugyikot hírtelen a megyei szervezet élére nevezték ki. Ez jól illusztrálja, hogy a pártmilícia-terminológia mennyire alkalmazható a munkásőrség működésére (is). Tehát mindenféle releváns előképzettség nélkül, addigi politikai tevékenysége érdemeként, a párt bizalmából került egy fegyveres szervezet élére. Ez a kinevezés volt a kezdő bűn, amely végül a bűnhődésig vezető utat elindította.

Az ügy, avagy a bűnhődés kezdete, ebben az esetben jól megragadható a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának 1973. április 20-i ülésén. Ekkor Hugyik András, a munkásőrség megyei parancsnokának a felmentési kérelmét tárgyalta meg a testület. Ekkor már a megyei VB előtt is teljesen nyilvánvaló volt, hogy a parancsnokság az előző hónapokban, években komoly gondokkal küzdött. Hugyik, mint választott parancsnok saját bevallása szerint, amelyet osztott a helyi vezetés is, képtelen volt saját feladatának ellátására. Ez annak fényében érdekes, hogy az 1970–1972 közötti években, a megyei pártelit értékeléseiben a munkásőrség irányítását és parancsnoki munkáját pozitívnak, a szervezet helyzetét pedig egyfajta „kívánt állapotnak” minősítette. Ezt azzal kívánták alátámasztani, hogy 1969–1972 között a rendkívüli események és a fegyelmi ügyek száma – az előző parancsnok érájához képest is – nagyon alacsony volt. Hugyik parancsnoki korszakában készült lejelentett adatokkal kapcsolatban a megyei pártvezetés részéről nem merült fel kétely. Csupán egyszer említették meg a megyei pártapparátus részéről 1973 őszén, már az ismert események tükrében, hogy érzékeltek feszültségeket a munkásőrség megyei vezetésében, azonban fentről a parancsnok nem kért segítséget.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

 Jegyzőkönyvi kivonat a 1973. április 20-án megtartott MSZMP Békés Megyei Bizottsága Végrehajtó Bizottsági ülésérről. Végrehajtó bizottság ülések jegyzőkönyvei, 1957–1989. 3. napirendi pont a.) szekció, személyi kérdések: Hugyik András, Tóth Pál. MNL BÉVL-XXXV. 1. c.

Hugyik 1973-ban benyújtott lemondásában elsősorban személyi ellentétekre és „negatív emberi kapcsolatokra” hivatkozott. Saját megítélése szerint a megyei parancsnokhelyetteseivel sem tudott jól együttműködni. Ezeket az állításokat nehéz ellenőrizni, viszont több dokumentum ezt látszik erősíteni. A lemondás ügyének megtárgyalására a 1973. április 20-án megtartott végrehajtó bizottsági ülésére meghívták a Munkásőrség Országos Parancsnoksága részéről Nagy Györgyöt. Láthatólag az üggyel az országos parancsnokság is foglalkozott: a parancsnokhelyetteseit, M. Pált és U. Gábort is hibásnak vélték a parancsnok bukásáért. A Munkásőrság Országos Parancsnoksága, a megyei vezető leszerelési szándéka alapján igyekeztek megérteni a kialakult helyzetet. Ez arra enged következtetni, hogy az országos szintű parancsnokság is ekkor szembesült a kialakult szituációval. Ekkor, még szó sem volt az 1973-as év során kiderült belső viszonyokról (fegyverrejtegetés, hanyag készletkezelés, sikkasztás, és a később felsejlő adatferdítésekről) csupán az ügy a megyei munkásőrvezetők közötti feszültségekre korlátozódott. A beszámoló alapján a megyei parancsnok működése ellehetetlenült saját törzsén belül, tekintélye megkopott. Az országos parancsnokság képviseletében, Nagy György a felelősnek tartott M. Pál és U. Gábor parancsnokhelyettesekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy több esélyt nem kapnak, – a szervezeten belül – mivel ezt is túl soknak tartják. Vagyis az, hogy a posztjukon maradtak, elsősorban a párt döntése volt, sem mint az országos parancsnokságé. Az országos központ álláspontja szerint, a megyei vezetőnek a kialakult probléma megoldásában segítséget kellett volna kérnie. Mivel Hugyik András az előző időszakban is érzékelte a megyei munkásőrségben kialakult gondokat, azonban ezeket nem jelentette elöljárói számára. Hogy ez valójában így volt-e, vagy a probléma a párt- és milícia vezetésénél először szőnyeg alá lett söpörve, ezt az eddigi kutatások adatai alapján nem tudjuk. Rajzos képet ad egy végrehajtó bizottsági jegyzőkönyv részlet, amely arról tudósít, hogy az egyik alkalommal Hugyik Andrást illuminált állapotban kidőlve találták meg a megyei parancsnokságon, a vezetőt két parancsnokhelyettes kínálta alkohollal szolgálat közben. Ehhez kapcsolódóan megjegyzésre került, hogy a leváltott parancsnoknak komoly gondja lehetett az itallal, valamint vezetői képességei is hiányoztak.

Ennek a jegyzőkönyvnek a példája rámutat arra, hogy a bűnök felismerése nem mindig jár automatikusan a bűnhődés folyamatának elindulásával. A tanácskozás során ugyan felmerült az érintett parancsnokhelyettesek felmentésének lehetősége, de ezt azzal az indokkal utasította vissza a pártelit, hogy ez a testületet instabilabb helyzetbe sodorta volna. A központ jobban félt egy vezetési válságtól, minthogy megoldják azt a problémát, amely a munkásőrség megyei parancsnokának bukását okozta. Az ülésen a probléma gyújtópontjaként azonosított személyi ellentétek természete nem vált ismerté. Ha a szembenézést komolyan gondolták volna, akkor ez elengedhetetlen lett volna a helyzet megértéséhez. Sajnos a kutatásom által feltárt iratokból és a hozzáférhető pártiratok anyagaiból nem rekonstruálhatók a mélyebb konfliktusok. Az irategyüttesből azonban kiderült, hogy hogy az ügy érintettjei „köztudott dologként” kezelték a személyi ellentéteket.

Hugyik lemondását követően Tóth Pált, az akkori békéscsabai egységparancsnokot nevezték ki megyei vezetőnek. Ezt a megyei végrehajtó bizottság javasolta, amelyet a Munkásőrség Országos Parancsnoksága is jóváhagyott. A lemondásból megfogalmazott első, igen magvas és konfliktuskerülő következtetés az volt, hogy „jobban segíteni kell az új megyei parancsnok munkáját”. Kinevezését követően Tóth Pál, megindította a megyei munkásőr- egységparancsnokságok átfogó átvilágítását 1973–1974 között. Ennek nyomán Hugyik András lemondásán túlmutató, a megyei struktúrát érintő szabálytalanságokat, mulasztásokat, fegyverrejtegetési és sikkasztási ügyeket hozott felszínre az ellenőrzési sorozat. Tóth Pál még 1973 novemberében értékelte a munkásmilícia szervezetének belső állapotait. Jellemzése alapján egy olyan kép rajzolódik ki, ahol a vezetési törzseken belül belső feszültségek, valamint személyi ellentétek húzódtak meg. Egy olyan, a hivatásos parancsnokok szakmai segítségét és támogatását nélkülöző rendszert mutatott be, amely rontotta az irányító törzsek és az ott szolgálók teljesítményét, ezzel egyenesen akadályozta a munkásőrség parancsnokságainak működését. Emiatt a szolgálatot teljesítő munkásőrök szakmai tudásában is hiányosságokat állapítottak meg. Ezen túlmenően, a felderített ügyek rámutattak arra a hanyagságra és könnyelműségre, amely ebben az érában jellemezhette a megyei szervezeteket.

És hogy mi lett a volt megyei parancsnokkal? Természetesen, ahogy ebben a korszakban jellemző volt, nyugállományba helyezést követően továbbra is az MSZMP-n belül teljesíthetett pártmegbízásokat. Hugyik András neve többször is felbukkan, mint a párt munkatársa a leváltását követő időszakban is. Valószínűsíthető, hogy az egykori munkásőrparancsnok belső vívódása messze esett a raszkolnyikovi mély bűntudatmegéléshez.

Szerző: Csík Ádám Lajos