Az MNL Békés Megyei Levéltárának kincsei közé tartoznak a Bolza család címeres könyvei. Ha fellapozzuk ezeket a könyv formájú dokumentumokat, gyönyörködhetünk a színpompás címerábrázolásokban és a szép kézírásban. Ha beleolvasunk a Bolza Antal Péternek szóló okiratok azon részébe, ahol az előléptetését indokolják, fordulatos hadi eseményeket izgulhatunk végig. Arról szintén értesülhetünk, hogy Bolza a békében is jeleskedett.

 

A Bolza család egyik ága Itáliából, a lombardiai Barna helységből származott el Békés megyébe. Előbb Ausztriában, Bécs közelében telepedtek meg. Majd a család egyik tagja, Bolza Antal Péter (1750–1817) házasságot kötött a tehetős Békés megyei birtokos, Harruckern János György leszármazottjával, Stockhammer Antóniával 1777-ben. Bolza ennek révén jutott a szarvasi birtokhoz. Az oklevelek tanúsága szerint a család tagjai egyre magasabbra emelkedtek a ranglétrán. Mária Terézia 1752-ben német nyelvű okiratban birodalmi lovagi címet adományozott három Bolza fivérnek: Johann Peternek és Johann Nepomuknak, Johann Baptist Bolzának. Johann Nepomukról megtudjuk, hogy 13 hadjáratban volt jelen (beygewohnet), a „Római Birodalomban”, Csehországban, Sziléziában, Elzászban stb. Johann Peter erdélyi, bánsági, illíriai udvari küldetésekben (Hof-Deputation) teljesített szolgálatot, Johann Baptist Bolza Titkos Udvari Kancelláriában, Titkos Direktóriumnál dolgozott (Geheime Hofkanzley, Geheimes Directorium).

A fent említett Johann Peter von Bolza fia volt okleveleink visszatérő hőse: Bolza Antal Péter. A források különböző névváltozatokkal említik őt: a német diplomákban Anton Peter von Bolza vagy Peter von Bolza névvel illetik, latin szövegben ő Petrus de Bolza. A szakirodalomban a Bolza (I.) Péter névvel is találkozhatunk. A félreértések elkerülése végett szögezzük le: a különféle nevek mögött ugyanaz a személy rejtőzik.

 

II. Lipót császár 1790. december 30-án báróságot – vagyis Freyherr titulust – adományozott számára. Ez a diploma Bécsben kelt, német nyelven. Röviden említi Bolza Antal Péter hőstetteit: 1778-ban a poroszok, majd az Oszmán Porta elleni háborúban tanúsított helytállását szintén kiemeli. A diplomában az is benne foglaltatik, hogy Bolza Antal Péter vitézségéért elnyerte a Mária Terézia-lovagrendet.

 

             Ferenc osztrák császár, magyar király 1808. július 19-én adta ki azt a német nyelvű címeres könyvet, mellyel Bolza Antal Péter számára grófi címet adományozott. Ez a dokumentum Bolza Antal Péter egyes hadi tetteiről részletesebben szól, mint a II. Lipót féle, bárói címet adományozó diploma. Bolzának az 1778. évi porosz háborúban való részvételét Ferenc császár is csak röviden említi. A török elleni hadi tettekről azonban már többet árul el. Eszerint 1788. április 22-én Bolza Antal Péter báró őrnagyként szolgált, a Lobkowitz ulánusok parancsnoka volt, és a „besaniai töltésen” („am Beschaniaer Damme”) harcba keveredett a janicsárokkal. Döntő pillanatban megtámadta őket, saját életét is veszélyeztetve. Ezzel a támadással lehetőséget adott a d‘Alton féle gyalogezrednek, hogy ellenálljon a túlerőben lévő ellenségnek, és azt vissza is verje. Ugyanabban az évben, november 1-jén (am eilsten November) 60–80 főnyi lovas őrséggel ismét a „besaniai töltésen” fedezte a sinzendorfi vadászszázad visszavonulását. Amikor a vadászok már ellövöldözték a lőszerüket, Bolza önkéntes támadással megmentette őket. Később is naponta tette ki magát a legnagyobb veszélynek. 1789-ben egy üteg gyors felállításánál teljesített szolgálatot, ezzel nagyban hozzájárult Belgrád erődjének ostromához és bevételéhez. Ferenc császár oklevele további haditetteket is ismertetett. Megtudhatjuk, hogy Bolza Antal Péter részt vett a Franciaország elleni háborúban is, és a tanácsban okosságot, a kivitelezésben vitézséget tanúsított. Az oklevél a következő helységeknél említ hadi eseményeket, ahol Bolza szerepet játszott: Hay, Namur, Neufchateau, Maestricht, Sittardbey Wesel, Nimwegen, Würzburg, Nördlingen, Kichheim, Limburg an der Lahn. A hunningeni hídfő bevételénél is jeleskedett. Mindezért Bolzát ezredessé és vezérőrnaggyá léptették elő („zum Obersten und Generalmajor zu befördern für würdig hielten“).

 

Miután helyreállt a béke, Bolza – az okirat szerint – visszatért birtokára, és arra törekedett, hogy javítsa a vidék kultúráját, emelje az alávetettek jólétét és segítse a rászorultakat. 1802-ben és 1806-ban támogatta a weinsteigi tűzvész során bajba jutottakat, s ezzel kiérdemelte szeretetüket, s a szomszédjai megbecsülését.

 

A Ferenc császár által 1808-ban taglalt vitézi tettek benne foglaltatnak abban az oklevélben is, melyben II. Lipót a Mária Terézia-lovagrendet adományozta Bolza Péternek. Ez utóbbit 1790. december 19-én adta ki Lipót, tehát pár nappal a Gyulán őrzött, bárósító dokumentum kiadása – 1790. december 30. – előtt. A Mária Terézia-lovagrend adományozása magyar fordításban is olvasható Makai Ágnes tanulmányának részeként. (Ennek eredetijét nem tanulmányoztam.) Jelen cikkben felhasználtam ezt a fordítást, de néhány eltérésre szeretném felhívni az olvasó figyelmét: a grófosító, Ferenc császár által kiadott díszes iratban az adományozott Bolza Péter (Peter Freÿherr von Bolza), a Mária Terézia-lovagrendet adományozó diplomában pedig Bolza Antal. A Ferenc császár által 1808-ban kiadott oklevélben szerepel a janicsárokkal való harc napja: 1788. április 22., valamint a megmentett gyalogezred neve – d‘Alton féle gyalogezred (Infanterie Regiment d‘Alton). A franciák elleni harcok, valamint a békeidőben történt jeles cselekedetek ugyancsak többletét képezik a Gyulán őrzött, Ferenc császár által kiadott grófosító dokumentumnak. Makai Ágnes tanulmánya felhívja figyelmünket, hogy a Lipót császár által adományozott Mária Terézia-lovagrend diplomájában az „írás néhány helyen olvashatatlan”. Ezzel szemben érdemes megjegyeznünk: a Ferenc császár által kiadott, az MNL Békés Megyei Levéltárában őrzött címeres levél aránylag jól olvasható. II. Lipót fentebb ismertetett, honfiúsító diplomája ugyancsak tartalmaz többletet a Mária Terézia Rend oklevelében felsorolt, Makai Ágnes munkájában olvasható hőstettekhez képest.

 

 A címeres könyv tanulmányozójában felmerülhet a kérdés: merre van a „besaniai töltés”, melyet a források emlegetnek? Makai Ágnes kutatásai szerint a Besania nevű helység Belgrádtól északnyugatra feküdt, ma lényegében Belgrád része (Bežanija). Ezen helység „mellett húzódó töltött út” az, amely a forrásokban szerepel. Bánlaky József Bezsánja névalakkal hozza hadtörténelmi művében. Oroszország 1787-ben hadba lépett az Oszmán Birodalommal. Mivel II. József császár szövetségese volt II. Katalin cárnőnek, ezért József birodalma és az Oszmán Birodalom közt is kitört a háború 1788-ban. Ennek során foglalta el Belgrádot a Habsburg-birodalom serege 1789 októberében. II. József halála után azonban utódjának, II. Lipótnak olyan nehézségekkel kellett szembenéznie, hogy 1791-ben békét kötött a törökkel, és lemondott Belgrádról.

 

A jelen cikk elsősorban Bolza Antal Péter tetteire összpontosít, de említsük meg az ő édesapjának szóló diplomát is, mely ugyancsak a levéltárunk gyűjteményének része: Ferenc császár 1793. július 18-án kibővítette Johann Peter von Bolza címerét, és birodalmi bárói címet adományozott neki.

Akik Szarvason áthaladnak a Körös hídján, megpillanthatják a Bolza család egykori kastélyának szép épületét. A híres Szarvasi Arborétum ugyancsak a Bolza család emlékét őrzi. Mindemellett az MNL Békés Megyei Levéltárban – valamint az interneten – elérhető színpompás címereslevelek is emlékeztetnek a Bolza család múltjára és a családtagok tetteire.