Albina, ez állati!

A képes levelezőlapok döntő többsége a modern életforma, a szabadidő megjelenése nyomán az utazáshoz, turizmushoz kötődött; sok település – köztük számos fürdőhely – XIX–XX. századi utcaképe, felosztása, elrendezése a város- és tájképeket ábrázoló lapokról ismerhető csak meg. Rövid idő alatt rendkívüli népszerűségre tettek szert a családtagoknak, ismerősöknek küldött névnapi, születésnapi, húsvéti, karácsonyi és újévi jókívánságok is. A zsánerképek, művészi reprodukciók ugyancsak keresett illusztrációk voltak. Sok képes levelezőlapról kortárs hírességek, uralkodók, színészek arcmása köszönt vissza, de a jótékonyság vagy éppen a humor ugyanúgy szerepelt a grafikusoktól, művészektől megrendelt témák között. A gyárosok, kereskedők az árureklámokat felsorakoztató lapoktól forgalomélénkítő hatást reméltek, s ez a marketingfogás sok esetben kivételesen célravezetőnek bizonyult. Az I. és II. világháború idején minden kétséget kizáróan a legnagyobb forgalmat a vészterhes időkben postára adott tábori lapok bonyolították.

 

A képes levelezőlapokon megörökített témaköröknek szinte csak a képzelet szabhatott határt. Az állatábrázolás hagyományosan népszerű motívumnak számított. A vadon élő állatok sorából előszeretettel rajzolták le a szarvast, valamint a vadászathoz kapcsolódó fajokat. A háziállatok közül legtöbbször a macska, kutya, ló, nyúl jelent meg, de a húsvéti és újévi üdvözlőlapokon a disznó is gyakran feltűnt. Az idealizált élő vagy citromot a szájában tartó sült malactól – a kéményseprőhöz, négylevelű lóheréhez hasonlóan – a feladó és címzett egyaránt szerencsét remélt.

A szarvasi székhelyű M. Kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet 1934-ben nem akármilyen sertést ábrázoló képeslap kiadásáról döntött. Az intézmény 1929 őszén létesített mangalicatenyészetéből az országos átlagot messze meghaladó minőségű állományt sikerült előállítani. A kocák értékét növelte kifogástalan egészségi állapotuk, edzett szervezetük, a sertésvész és más betegségek iránt tanúsított nagy ellenálló képességük. Mind közül a legeredményesebb a rekordot rekordra halmozó, 1357. számra törzskönyvezett Albina nevű jószág volt, aki 1928-ban született, és a nagyváradi káptalan daruszigeti tenyészetéből került Szarvasra. 1929–1933 között, öt év alatt hétszer ellett, összesen 64 darab 67,7 kg összalomsúlyú malacot. Az alomból nyolchetes korra felnevelt 54 malacot 745 kg súlyban. Albina lenyűgöző teljesítményét a földmívelésügyi minisztérium állattenyésztési ügyosztálya 1934-ben azzal ismerte el, hogy termetes lényét Rainerné Istvánffy Gabriellával olajba festette, és az elkészült műalkotást a Mezőgazdasági Múzeumnak adományozta. A szarvasi gazdasági tanintézet az így elkészült festményről jelentetett meg képes levelezőlapot.

A képeslap egy 1935. november 27-én megírt és ugyanakkor elpostázott példánya a Békés Megyei Levéltárban található, rajta a szarvasi gazdasági iskola saját téli mezőgazdasági tanfolyama megnyitásáról küldött értesítést. A felhívás a csabacsűdi gazdaifjak érdektelensége miatt sajnos nem hozott Albina diadalához fogható erkölcsi sikert Csabai Kálmán iskolaigazgató számára.