550 éves a magyar könyvnyomtatás
A fenti idézet egy 1973-ban a magyar könyvnyomtatás tiszteletére készült „népszerű-tudományos film” technikai forgatókönyvének nyitó gondolatsora, amelynek rendezője Bodrossy Félix, Balázs Béla-díjas filmrendező és operatőr volt.
„A magyar könyvnyomtatás megalapításának idejéül 1473. június 5-ét lehet tekinteni. Hess András, az első magyarországi nyomda alapítója, Budán működött. Itt nyomtatta az első hazai földön készült könyvet, a Chronica Hungarorumot, amelynek kolofónjában olvasható, hogy nyomtatását 1473-ban, pünkösd előestéjén fejezték be.” – fogalmazott Haiman György szakértői javaslatának első néhány sorában, amelyet 1973-ban fűzött a készülő filmhez.
Hess András, bár működése fontos fordulópontja a magyar kultúrának, származását, kilétét a mai napig homály fedi. Az elmúlt évszázadokban kutatóink nem kis munkát fektettek abba, hogy budai munkásságának nyomába eredjenek, ám a két általa kinyomtatott könyvön (a Chronica mellett a De legendis poetis) valamint a Chronica néhány sorából kikövetkeztetett információkon kívül semmi bizonyosat nem tudunk.
"Finita Bude anno Domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes: per Andrea Hess", vagyis "Befejeződött Budán az Úr 1473. esztendejében pünkösd előestéjén Hess András által", olvasható a Budai krónika kolofónjában. Csupán ebből a rövid feljegyzésből ismerjük a krónika nyomdászának nevét.
Hess András kilétére, származására és a budai működés utáni időkre vonatkozóan nincs ma ismert adat a kutatók kezében. Volt olyan feltevés, amely szerint Velencében folytatta a munkát, mivel működött ott egy Magyarországról származó személy, bizonyos Andreas Corona, az azonosságot azonban már a 19. században is elvetették. Így tett Fitz József is 1932-ben a Magyar Bibliofil Társaság kiadásában megjelent Hess-monográfiájában. Fitz művében behatóbban foglalkozott a név eredetével, de arra jutott, hogy a név igencsak bizonytalan a latin magánhangzók többféleképpen olvashatóak. Mások a név földrajzi vonatkozásait vették vizsgálat alá (Hess, mint Hessen tartományból származó, vagy a név gyakorisága alapján Nürnbergi származását feltételezték). Ezeket Fitz mind számba vette, de elvetette.
Származását nem, de Magyarország előtti tartózkodását sikeresebben szűkíthették saját sorai alapján. Hess ajánlásában Latium-ot jelöli meg a nyomdászati ismeretek elsajátítása helyéül. „Ennek a tartománynak két városában vert először gyökeret Itáliában a könyvnyomtatás: Subiaco és Róma.” A két műhely közül Róma a valószínűbb.
Nem kisebb kérdésként lebegett a kutatók előtt az ajánlás címzettjének, bizonyos Lászlónak, a budai egyház prépostjának a kiléte. Hosszú ideig tartotta magát az a nézet, hogy Mátyás király unokatestvéréről, Geréb Lászlóról van szó, akinek meghívására érkezett Magyarországra a nyomdász. Ezt a feltevést Fraknói Vilmos cáfolta, tisztázva ki volt az óbudai káptalan 1473-ban. Ő határozottan Kárai László budai prépostot, 1471-től alkancellárt jelölte meg címzettként. Bár egyértelmű forrás még nem került elő Kárai és a könyvnyomtatás kapcsolatára vonatkozóan, 1470-ben Mátyás megbízásából Rómában járt, hogy megnyerje a pápa támogatását Podjebrád cseh király elleni háborújához. Két hónapos római tartózkodása alatt volt alkalma megismerkedni az ott működő nyomdászokkal. Az ajánlásból is az sejthető, hogy mecénási támogatást ígért Hessnek.
Heves vita bontakozott ki a kutatók között a tekintetben is, hogy Hess csupán már kész öntött betűkészletekkel érkezett vagy betűk előállításához szükséges matricákat hozott magával, amelyek segítségével maga öntötte esetleg pótolta a megkopott vagy kevésnek bizonyuló betűket. Bár egyértelmű bizonyíték idáig egyik álláspont alátámasztására sem került elő, a krónika betűinek vizsgálata alapján a kész betűk használata az elfogadott.Hess András a kutatások alapján feltételezhetően 10 000 betűvel érkezett Budára, amelynek súlya 45 kiló lehetett.
A krónika szövegét 1838-ban Podhradzky József jelentette meg Chronicon Budense címen. Első hasonmás kiadása 1900-ban készült el Ranschburg Gusztáv budapesti könyvkereskedő jóvoltából, Fraknói Vilmos gondozásában, az Országos Széchenyi Könyvtár példánya alapján.
A szövegközlés és a hasonmás kiadás után a témában az első nagylélegzetű kiadványt, Fitz József, az Országos Széchenyi Könyvtár későbbi igazgatójának Hess Andrásról szóló monográfiáját 1932-ben adta ki a Magyar Bibliofil Társaság. A könyvet nem máshol, mint a gyomai Kner nyomdában nyomtatták. A fennmaradt terjedelmes levelezés, a próbanyomatok, a kézirat és a korrektúra mind arról tanúskodnak, hogy Kner Imre nem csak, mint precíz szakmunkás vett részt a kiadvány megszületésében. A technikai kivitelezés mellett jelentős szerepet játszott a mű tartalmi alakításában, gyakorlatilag lektorként vett rész a munkában. A téma kapcsán birtokolt ismereteit a szerző rendelkezésére bocsájtotta. Fitz ismerte Kner Imre szakmája iránti szenvedélyét és alázatát, így nyugodtt szívvel hagyatkozott annak ismereteire.
Kner Imre szerény és „visszahúzódó” szedést tervezett. Ezzel a könnyvel újabb bizonyítékát kívánta adni meggyőződésének, hogy a papír, a nyomdafesték a megfelelően megválasztott tipográfiai megoldásokkal szolidan tudja támogatni a témát, szinte láthatatlan esztétikai minőséget adva a könyvnek. Betűként a lipcsei Egyetemi antiquát választotta. A három hónapos közös munka barátsággá kovácsolta a két szakember viszonyát. Kner úgy fogalmazott egyik levelében, hogy „olyan kutatót ismert meg Fitz József személyében, aki nemcsak a száraz, zörgő papírt látja a könyvben, hanem eleven kultúrák örök életű termékét.”
Kner Imre nem csak a magyar könyvpiacon gondoskodott a monográfia terjesztéséről. Nemzetközi kapcsolatait is felhasználva, saját költségen német nyelvű füzetet jelentetett meg, amelyet a külföldre postázandó példányokhoz mellékeltek. 1937-ben pedig a Budapesten megrendezésre kerülő Nyomdatulajdonosok 5. Nemzetközi Kongresszusán ismét a német füzetre esett a választása.
Kner Imre közreműködésével Hess András és az első Magyarországon nyomtatott könyv a 30-as években felkerült a nyomdászattörténet nemzetközi porondjára. A nagy jubileum, a félezer éves évforduló 1973-ban érkezett el.
1973-ban nem csupán a nyomdász világ, de a magyar kultúra is ünnepelt. A művelődésügyi miniszter vezetésével emlékbizottság alakult, amely kidolgozta illetve jóváhagyta „a magyar könyvnyomtatás 500 éves évfordulójának megemlékezését szolgáló ünnepségek, mozgalmak stb. tervét.” Az ünnepségsorozat során kiemelkedő szerepet szántak egy nagyszabású jubileumi kiállításnak, amely nem csupán a XV. századra reflektál, hanem a kezdetektől bemutatja a magyar nyomtatás fejlődését egészen napjainkig, ez esetben 1973-ig. Borsa Gedeon beszámolója alapján a helyszín kiválasztása nem volt egyszerű, hiszen félezer év bemutatása nem fér el egy kamarateremben. Végül a Magyar Nemzeti Múzeum mellett döntöttek. A Chronica Hungarorum egyik fennmaradt példányát őrző Országos Széchenyi Könyvtár mellett bekapcsolódott a megvalósításba a Nyomdaipari Egyesület, A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése is
A kitűzött cél érdekében A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete és a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület közös felhívást intézett a nyomdaipar dolgozóihoz, hogy gyűjtsenek minél több nyomtatványt, dokumentumot, könyvet, és hívják fel kutatók, könyvtárak és levéltárak figyelmét a jubileumra.
A bevezetőben már utaltunk rá, hogy ismeretterjesztő film is készült a témában, amelynek megvalósulásában Haiman György szakértőként vett rész. Haiman emellett előadásokkal, az évfordulót kísérő kiállításokkal, tipográfusi alkutó tevékenységével is hozzájárult az országos ünnepségsorozathoz. Előadásai nem egyszer a könyvnyomtatás múltját és jelenét bemutató kiállítások megnyitójával egybekötött események is voltak.
1973. május 12-én a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Szolnoki Nyomdász Csoportja és a Szolnoki Nyomda Vállalat Tömegszervezetei által rendezett jubileumi műsoron 500 éves a magyar könyvnyomtatás címmel tartott előadást. Előadásában Hess András méltatása mellett olyan, a magyar könyvnyomtatásban, az által pedig a kultúrában kulcsszerepet játszó nyomdászokat idézett fel, mint Sylvester János, Heltai Gáspár, Tótfalusi Kis Miklós vagy éppen Kner Imre.
Október 31-én számára talán a legkedvesebb helyen, Gyomán foglalta össze az eltelt 500 évet. Gyomán is, mint sok helyen másutt jubileumi könyvkiállítással emlékeztek a jeles eseményre. Haiman György ekkor elhangzott előadásában a Békés megyei viszonyokra, a török kor utáni lassú változásokra is kitért. Megemlítette a szarvasi Ballagi Mórt és Gregus Ágostot, szót ejtett a békéscsabai Tevan nyomdáról és természetesen Kner Izidórról és Kner Imréről is.
A községi tanács dísztermében délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepség ebéd után folytatódott. Az üzemlátogatást követően 3 órakor Az ötszáz éves magyar könyv és Békés megye című kiállítással folytatódott. A kiállítást dr. Soltész Zoltánné, az Országos Széchenyi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárának vezetője nyitotta meg.
A kiállításhoz Petőcz Károly által készített tájékoztató leporellóban ismét az eltelt 500 esztendő nagy neveiről, az általuk létrehozott műhelyekről olvashattak az érdeklődők.
Haiman 1973. november 13-án a Gutenberg Művelődési Otthon Ifjúsági Klubjában tartott hasonló tematikájú előadást.
Időközben október 9–11. között lezajlott a Papír-és Nyomdaipari Műszaki Egyesület jubileumi műszaki konferenciája is. Haiman a tanácskozáson Megemlékezés a magyar könyvnyomtatás ötszázadik évfordulójára címmel tartott előadást.
Előadásai, kiállításai mellett részt vett a jubileum alkalmából megrendezett kerekasztal beszélgetéseken is: márciusban a Magyar Nemzeti Galériában lezajlott A modern magyar könyvművészet problémái, májusban a Typographia folyóirat által szervezett Az 500. éves magyar könyvnyomtatás időszerű kérdéseiről címen megrendezett kerekasztal beszélgetésein.
Mindeközben, mint gyakorlati szakember is jelen volt az ünnepségeken. Már a központi megemlékezések célkitűzése is az volt, hogy ne csak a múlt, hanem a jelen is teret kapjon. Ennek szellemében több, kortárs könyvművész és tipográfus munkáját bemutató kiállítást is szerveztek. 1973. május 25-én nyílt meg a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, június 1-jén Miskolcon, június 3-án Salgótarjánban könyvművészeti kiállítások. A tárlatokon Haiman György mellett kiállítottak a korszak jelentős művészei, mint például Erdélyi János, Kass János, Kovács Imre, Lengyel Lajos, Miklós Imre, Murányi István, Nagy Zoltán, Reich Károly, Szántó Tibor, Urai Erika, Würtz Ádám, Zigány Edit.
A kiállítások kettős ünnephez kapcsolódva valósultak meg. A június 5-i dátum mellett az Ünnepi Könyvhét rendezvényeihez is csatlakoztak a szervezők.
A megemlékezésből a filatélia szerelmesi sem maradhattak ki. A Magyar Posta bélyegsorozattal, egyedi borítékkal készült a jeles alkalomra, a gyűjtők számára pedig levelezőlapokat is kibocsájtottak, amelyeket Haiman György tervezett. Haiman tervezte továbbá a Magyar Grafika 1973. évi 3. számának borítóját is.
- Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Inc. 326.
- Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára – Inc. 10.
- Kraków (Lengyelország), Muzeum Narodowe, Zbiory Czartoryskich, Biblioteka – Inc. 55 (3).
- Leipzig (Németország), Universitätsbibliothek – Edit. vet. 1473, 14.
- Szentpétervár(Oroszország), Publicsnaja Biblioteka imeni M. E. Szaltykova-Scsedrina – Inc. 9. 4. 4. 12.
- Paris (Franciaország), Bibliothèque Nationale – Rés. m. M. 20.
- Praha (Csehország), Univerzitní knihovna – Inc. 39. D. 14.
- Róma (Olaszország), Biblioteca dell'Accademia Nazionale dei Lincei – Biblioteca Corsiniana 53. F 25.
- Wien (Ausztria), Österreichische Natinalbibliothek – Inc. 5. F 35.
- Princeton (USA), Scheide Library
Összeállította: Czégé Petra Gabriella
Új hozzászólás