Jelenlegi hely

Széchenyi István utazásai Zemplén vármegyében 1846-ban

2020.03.09.

Széchenyi István utazásai Zemplén vármegyében 1846-ban

 

Írta: Bodnár Krisztián

 

Gróf Széchenyi István – amint az köztudott – megszámlálhatatlan alkotásával gazdagította hazáját, úgy elméleti munkái, mint gyakorlati tevékenysége révén. Valószínűleg sokaknak eszébe jut a Hitel című műve vagy a Lánchíd mint jellegzetes „Széchenyi-termék”, ám az életútjának vannak olyan momentumai, amelyekkel kapcsolatban viszonylag kevés információ jutott el a köztudatba. Ezek közé sorolható a Tisza-szabályozás is: a munkálkodás ténye ismert, ahogyan a Vásárhelyi Pállal való együttműködése vagy a későbbiekben Tiszadobon felállított emlékmű is felidéződhet a gróf eme ténykedésére gondolva, míg a konkrét eseményekkel még a történettudomány is aránylag keveset foglalkozott, s feltehetően azt is kevesen tudják, hogy „a legnagyobb magyar” a folyóregulációval kapcsolatban több ízben is járt az egykori Zemplén vármegye szívében. Jelen írás a Széchenyi-életpálya e szakaszának egy mozzanatát, a gróf 1846. évi tokaj-hegyaljai tartózkodását kívánja bemutatni.

 

Széchenyi Istvánt 1845 nyarán megbízták a Helytartótanácson belül létrehozott közlekedési osztály vezetésével; e kinevezés egy politikailag többszörösen is bonyolult helyzetben történt meg. Az 1840-es évek közepén ugyanis a kormányzat óvatos „reformintézkedésekkel” (vagy ezek látszatával) próbálta csökkenteni az ellenzék népszerűségét, illetve önmagát a reformok kezdeményezőjeként igyekezett feltüntetni, s ennek lett egyik folyománya az osztály létrehozása. Ennek vezetésére Széchenyit kérték fel, aki a korábbi sértettségét félretéve vállalkozott is a feladatra. A bécsi politikai vezetés számára – jóllehet ezt kényszeredetten vették tudomásul – előnyösnek tűnt az ő megnyerése, s maga a gróf is úgy vélte, hogy az együttműködésből politikai haszon származhat (a saját, kedvelt kifejezésével élve „utilizálni”, azaz használni akarta a kormányzatot). Ő ugyanis az 1830-as évek végétől egyre inkább légüres politikai térbe került, a kortárs áramlatokkal egyre nehezebben tartott lépést, s miközben a saját pozícióját igyekezett „párton kívüliként” meghatározni, mindinkább Bécs felé közeledett, jóllehet a reformokról sem akart lemondani.[1]

Széchenyi nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, fontosnak érezte a Tisza szabályozását, hogy segíthessen a gyakori áradásokkal küzdő népnek (s természetesen a kormányzati politikának is igyekezett támogatottságot szerezni). 1845. szeptember 6-án Pestről levelet intézett Zemplén vármegyéhez, amelyben bejelentette, hogy 29-én Sátoraljaújhelyben szándékozik tárgyalásokat folytatni a megye részéről kinevezendő küldöttséggel.[2] Végül némi csúszással 30-án ültek össze Újhelyben, a tanácskozáson részt vettek Bereg, Szabolcs és Ung megyék küldöttei is. 1846 januárjában Pesten megalakult a Tiszavölgyi Társulat, s maga Széchenyi közzétett egy elméleti művet is, Eszmetöredékek különösen a Tisza-völgy rendezését illetően címmel. Forrásközlések és feldolgozottság tekintetében ez az utazás viszonylag feldolgozottnak tekinthető, a gróf naplóiból készült magyar nyelvű válogatás is részletesen szól erről a néhány napról.[3] (Érdemes megjegyezni, hogy Széchenyi katonaként egyszer már átutazott Zemplén vármegyén.)

Némileg kevesebb figyelmet kapott a szakirodalomban Széchenyi következő évi körútja;[4] 1846 nyarán ő ugyanis egy újabb utazást tervezett Zemplén vármegye területén, amelyről június 14-én így értesítette a törvényhatóságot:

Jelzet: MNL BAZML IV.2001. h. Loc. 383. No. 197.

Tekintetes Rendek!

 

Ő cs.[ászári] kir.[ályi] Felsége ép olly szilárd akarat-, mint hő kivánattal viseltetvén a Tisza vidékét lakta honfiak boldogítása iránt, az érdeklettek vízszabályzási szándékát nem csak kegyelmesen méltánylani, sőt kegyes kiküldetésem mellett annak mielébb óhajtott sikeresítéséhez atyailag is járulni méltóztatván; ím sietek ismét a Tekintetes Karok és Rendek nagybecsü körébe, hogy egy részrül megvigyem s tolmácsoljam a legjobb Fejedelem magasztos eme királyi elhatározását, más részrül pedig személyesen is értekezve, közösen munkálódhassunk e roppant fontosságu terhes feladás [=feladat] szerencsés megoldásán.

Tekintetes Karok és Rendek! Nagyba fogtunk; feladásunk nehéz volta méltó egy olly Nemzethez, melly a haladás terére józan számítással lépvén ki, napjait ernyedetlen munka közben férfias kitűréssel [=türelemmel] hagyja lefolyni, azon édes reményben: hogy önszorgalma készítette jövőjében a kiérdemlett nyugalom, dicsőség és elismerés jótéteményét élvezze. – Nemzeti jobblét, egyetértés és kitűrés légyen jelszavunk tisztelt Hazafiak; s én remélem, sőt hiszem, hogy a dicső Fejedelem ügyünk iránti rokonszenvén s a tiszai ős magyar erős vállain a legkeményebb szirt is megtörend, melly e nemzeti vállalat létrehozásában százados tespedés-szülte gátként ugy is csak a gyengéket, csak a szükkeblüeket képes visszatartóztatni. Én tehát Tekintetes KK. és RR. [=Karok és Rendek] közelgő julius hava 26kán Sátor A.[lja] Ujhelyen üdvözlendem Zemplén lelkes Rendeit, s meg vagyok győződve, miként ott is mind inkább növekvő vis[s]zhangjával találkozandom azon ügy iránti hajlamnak, mellynek biztos hiedelmében még ez év folytán tettleg megkezdjük a Tisza[-]szabályzás óriási munkáját.

Egyébiránt becses jóvoltukba s hazafias rokonérzelmükbe tisztelettel ajánlott maradok

 

A Tekintetes Karok és Rendeknek

Pest, junius 14én 1846.

                                                                                  valódi hívük

                                                                                  G. Széchenyi István[5]

 

A gróf tehát a kormányzattal és az uralkodóval való együttműködést hirdette, illetve szorgalmazta, miközben azért az etnikailag zömmel magyarok lakta terület népének dicséretét is zengte. Zemplén vármegye reakciójától a gróf Péchy Emánuel főispáni helytartónak címzett kisgyűlési határozatból tudhatunk meg többet:

 Jelzet: MNL BAZML IV.2001. h. Loc. 383. No. 197.

 

Méltóságos Gróf sat[öbbi]

 

Nagy M[é]l[tósá]gu Gróf Széchenyi István Királyi biztos ő Kegyelmességének a mái napon felolvasott leveléből meg értvén azt; hogy a Tisza s ezzel szoros kapcsolatba[n] álló folyok rendezésének roppant fontosságu s e vidékre áldást hozó nagy munkája még ez évbe[n] elkezdődik, s értesülvén an[n]ak tartalmábol a felől is; hogy ő Kegyelmessége az evégből megkívánt czélszerű intézkedések eránti [=iránti] tanácskozások vezetése tekintetéből folyo julius ho 26án megyénk szék várossában megérkezik, kedves kötelességünknek tartottuk magas s köz tiszteletben álló személy eránti hiv ragaszkodásunk tolmácslása végett kebelünkböl egy ő Kegyelmességét a Megye házánál üdvözlendő Küldöttséget kinevezni, s hogy az ünnepélyt an[n]ál diszesebbé tehessük[,] az Elnökség elvállalására s a Küldöttség bemutatására Méltóságodat felkéretni egyhangulag elhatároztuk, minél fogva Méltóságodat tisztelet teljes bizalom[m]al megkérjük, miszerint azon időre Megyénk szék városáb[an] megjelenni s a kinevezett Küldöttséget melynek név sorát ∙∕∙ alatt ide mellékelni szerencsénk van, bemutattni vezérleni kegyeskedjék, – ezuttal Méltóságodnak azt is bejelentvén; mikép ő Kegyelmességének Tokaj városáb[an] leendő ünnepélyes meg köszöntésére, üdvözlésére s bevezetésére, a víz szabályzo társulat van az ennek elnökével Breczenheim Ferdinánd ő Herczegségével hivatalos uton küldött határozatunk által felszóllítva.

 

Kik sat[öbbi]

 

Kelt az 1846k évi Julius ho 1én S.A.Ujhelyb[en] tart[ott] kissebb gyülésb[en][6]

 

Széchenyi július 15-én indult Pestről, 18-án pedig Szegedről felfelé a Tiszán a Pannónia gőzös fedélzetén; útközben küldöttségek és ünneplések fogadták őt.[7] A Széchenyi-napló magyar nyelvű kiadásából sajnos viszonylag keveset tudunk meg a gróf által megtett útvonalról és a ténykedéséről, ott csupán a sátoraljaújhelyi napokról készült feljegyzések szerepelnek.[8] Ennél többet mond a Viszota Gyula által közreadott változat, amelyből több-kevesebb pontossággal nyomon követhetőek az események. Széchenyi 1846. július 23-án reggel 8 óra 40 perckor érkezett Tokajba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. Degenfeld Imre házában látták vendégül, majd együtt úszott Andrássy Gyulával és Szirmay Ödönnel. Vacsorát is adtak a tiszteletére, ahol Karsa Endre ügyvéd mondott tósztot. Este Sárospatakra utazott, ahol másnap értekezletet tartottak. (Itt egyébként egy tragikomikus eset részesévé is vált: azt hitte, hogy az utcán lévő tömeg az ő tiszteletére gyűlt össze, de „csupán” egy katonát vittek felakasztani.) 25-én Tőketerebesen reggelizett Andrássy Gyulával, majd az alispánokkal együtt az Ondava és a Toplya vidékét járta be. Lazony és Garany községek megtekintése után a leleszi premontrei kolostorban vacsorázott és aludt. 26-án Perbenyiken találkozott Mailáth Antal kancellárral, Bodrogszerdahelyen pedig Szerencsy István személynökkel szeretett volna beszélni, de őt nem találta otthon. Végül eljutott Sátoraljaújhelybe: „Auf einen [!] Berg Sz Illumin[i]rt [!] —. Nimmt sich gut aus. Logire im Comitat Haus. — — Deput[ation]. Lange Rede, ich antworte passable.”[9] (Hozzávetőleges magyar fordítása: Az egyik hegyen egy kivilágított Sz betű. Jól néz ki. A vármegyeházán szállok meg. Küldöttség. Hosszú beszéd, tűrhetően válaszolok.) 27-én megtartották a fióktársulat ülését, majd Széchenyi meglátogatta a Május-kutat; ebéd után a börtönöket is megtekintette.[10] Másnap, 28-án utazott el Csapra.

A Széchenyihez közel álló Jelenkor[11] 1846. augusztus 9-én megjelent 63. száma bő tudósítást közölt a gróf zempléni útjáról, s ebből újabb érdekes adalékokat szerezhetünk a néhány nap történéseiről. Tokajnál ágyúdörgések, zeneszó (többek között a Rákóczi-indulót is eljátszotta a sárospataki banda), üdvrivalgások fogadták Széchenyit (Zemplén, Abaúj, Borsod, Szabolcs, Heves és Külső-Szolnok vármegyék, illetve a Hajdú Kerület küldöttei mellett a köznép is jelentős számban vett részt az eseményen), aki a vízözön szimbolikáját idéző diadalív előtt mondott beszédet. (A diadalívre szivárványt festettek, ráírták Széchenyi nevét, illetve bibliai idézeteket Isten és az emberek vízözön utáni „békekötéséről”.) Sátoraljaújhelyben szintén üdvrivalgás és tarackropogás tartozott a fogadtatás eseményei közé, s azt is megtudhatjuk, hogy a hegy kivilágítása az újhelyi bíró intézkedéseinek volt köszönhető. 27-én megalakult a Zempléni Vízszabályozó Társulat, amellyel kapcsolatban elhatározták, hogy a debreceni nagygyűlésen is képviseltetni fogja magát. A feltehetően a vármegyeháza dísztermében megtartott tanácskozáson végül megjelent maga Széchenyi is, s „körültekintvén a terembe öszszesereglett magyar földesuraságok csomóján, s felpillantva a karzat gyönyörű tartalmára, a zemplényi legszebb hölgyekre, […] őket meleg és magyar őszinteségü szavakkal üdvözlé”. 28-án pedig már indult is tovább.[12]

Akár csupán a Jelenkor cikkéből is sok kisebb-nagyobb adalékot lehetne még említeni, de talán e hosszúra nyúlt közlemény is hozzájárulhatott egy kevéssé ahhoz, hogy megemlékezzünk „a legnagyobb magyar” zempléni tartózkodásáról.

 

 


[1] Oplatka András: Széchenyi István. Osiris, Bp., 2010. (2. kiad.) 346. skk.; Csorba László: Széchenyi István. M-Érték Kiadó, h. n. [Bp.], 2010. (3. kiad.) 256. skk.

[2] Magyar Nemzeti Levéltár Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Levéltára. IV.2001. Zemplén vármegye nemesi közgyűlésének, bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). h. Közgyűlési, bizottmányi és megyei közigazgatási iratok 1823–1850. Loc. 375. No. 226. Az iratot teljes terjedelmében közli Zempléni históriák. Öá. Hőgye István. K., h. és é. n. [Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 2002. 2. kiad.] 168–170.; újabban Fehér József: Széchenyi István újhelyi napjai. In: Széchenyi Zemplénben. Szerk. Tamás Edit. K. n., Král’ovský Chlmec, 2011. 40.

[3] Széchenyi István: Napló. Vál., szerk., jegyz., utószó Oltványi Ambrus, ford. Jékely Zoltán, Győrffy Miklós. Gondolat, Bp., 1982. (2. kiad.) 1085.

[4] Az életrajzok nem térnek ki részletesen erre az eseményre, többek között még az egyik legkorábbi, viszonylag adatgazdag – ám kritikával kezelendő – biográfia is csupán a Széchenyi-féle naplóbejegyzéseket ismétli meg: Zichy Antal: Gróf Széchenyi István életrajza (1791–1860). Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1897. Második kötet. (Magyar történeti életrajzok) http://mek.oszk.hu/05800/05836/html/2kotet/index.htm#d1e182 (Hozzáférés: 2020. március 2.)

[5] MNL BAZML IV.2001. h. Loc. 383. No. 197.

[6] Uo. Széchenyi ekkoriban nyíltan is a kormányzattal való együttműködést hirdette, erre példa többek között a már említett Eszmetöredékek is.

[7] Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek. K. n. [Magyar Vízügyi Múzeum], Bp., 1979. 92. (A Magyar Vízügyi Múzeum Közleményei)

[8] Széchenyi I.: Napló. 1116–1117.

[9] Gróf Széchenyi István naplói. Hatodik kötet (1844–1848). Szerk., bev. Viszota Gyula. Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1939. 414–416. (Magyarország újabbkori történetének forrásai / Gróf Széchenyi István összes munkái 15.) Az egyébként grafomán Széchenyi naplóbejegyzései ekkor már hosszú ideje gyakran csupán tőmondatokra, néhány szóra korlátozódnak, így az értelmezésük kissé nehézkes. A gróf egyébként a nem kiadásra szánt napló megsemmisítését kérte a titkárától, Tasner Antaltól, aki azonban nem tett eleget a kérésnek, „csak” olvashatatlanná tett bizonyos, általa kényesnek ítélt megjegyzéseket. A Viszota Gyula által kiadott hat kötet ennek a Tasner-féle „redakciónak” a publikált változata. A szöveg egyébként zömmel német nyelven íródott, amelybe időnként egyéb (magyar, francia, angol, olasz) nyelvű kifejezések, mondatok is keverednek.

[10] Széchenyi I.: Napló. 1117.

[11] A lapra lásd többek között Kosáry Domokos: Széchenyi a Pesti Hírlap ellen. In: A magyar sajtó története. I. 1705–1848. Főszerk. Szabolcsi Miklós, szerk. Kókay György. Akadémiai, Bp., 1979. 714. skk.

[12] „Tokaji”: Széchenyi Istv. gr. Zemplényben. Jelenkor, 15 (1846). 63. sz. (aug. 9.), 375–376.

 

Utolsó frissítés:

2020.03.23.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges