Jenbach Béla, a Csárdáskirálynő szövegírójának névváltoztatása

Írta: Kis József

Jenbach Béla egyike Miskolc azon szülöttjeinek, akik a várost elhagyva tettek szert hírnévre, nemzetközi elismertségre. Jelen írás apropója a szövegíró névváltoztatásával kapcsolatos iratanyag felbukkanása, amely Kovács Ivett kollégánk munkájának eredménye. Cikkünk ezen túl arra vállalkozik, hogy a család miskolci életével kapcsolatos és levéltárunkban őrzött iratok segítségével kísérletet tegyen történetük e korszakának bemutatására.

A később jelentős hírnévre szert tevő operettlibrettista miskolci életével kapcsolatos első dokumentum természetesen születési bejegyzése, amely az izraelita hitközség születési anyakönyvének 2. kötetében, a 159. oldalon 70-es szám alatt szerepel. Mint ebből kiderült a szövegíró 1871. április 1-jén született Jakobovits Éliás és Hoffman Resi (Róza) házasságából.[1] Szülei 1866. március 21-én keltek egybe ugyancsak Miskolcon. A frigy idején 27 éves apa gálszécsi lakos volt, aki minden bizonnyal a miskolci születésű Hoffman Rózával kötött házassága után költözött a Borsodi megyeszékhelyre.[2] A házaspárnak öt gyermeke született: 1867-ben Miklós, 1868-ban – a később osztrák dramaturgként és forgatókönyvíróként nevessé vált – Ida, 1871-ben Béla, 1872-ban Berta és 1874-ben Ármin.

A család miskolci életéről kevés információval rendelkezünk. Az 1880-as népszámlálás adatai szerint a Mindszent utca 12. szám alatt laktak. Jakobovicsék[3] a mama, Hoffman Róza családjánál húzták meg magukat. Erre vall, hogy a népszámláláskor elsőként Hoffman József hivatalnokot vették fel, aki 1835-ben született Miskolcon, de a család tagjai között szerepelt az 1822-ben ugyancsak a városban született Rosenfeld Johanna, aki az 1906-os halotti anyakönyvben özv. Hoffman Henrikné néven szerepel[4] és sírja a mai napig megtalálható a miskolci izraelita temető I. parcellája 57. sorában, a 9. sírhelyen.[5] A Hoffman-Jakobovics családnál két cselédleány szolgált, Mateisz Karolin és Sperzicska Franciska, így ők is felkerültek a népszámlálási ívre. Az udvarban lakott továbbá Lobhasz Berger János római katolikus vasúti díjnok családjával együtt.[6]

Jenbach Béla korai éveiről ugyancsak alig árulnak el valamit az iratok. Bár több elemi iskola iratanyaga levéltárba került ebből az időszakból, neve a fennmaradt iskolai anyakönyvek bejegyzései között nem szerepel, így egykori iskoláját sem lehet már azonosítani. Gyermekkora tekintetében egyedül Fedor Vilmos kutatásaira támaszkodhatunk. Fedor információi szerint Jenbach Béla nővérével, Idával együtt a miskolci teátrum előadásainak hatására vált a színház szerelmesévé, ami nyilvánvalóan meghatározta mindkettőjük későbbi pályafutásukat. Fedor arra is utal írásában, hogy gyermekéveiket nélkülözések között élték, ezért a családjával távol élő apa máshol talált munkát és csak a pénzt küldte haza minden hónapban.[7]

Ezen állítást Miskolc város tanácsának közigazgatási iratai is alátámasztják. A tanács iktatókönyveinek, illetve iratainak tanúsága szerint már Jenbach Béla születésekor anyagi nehézségekkel nézett szembe a Jakobovics-család. A kereskedőként dolgozó Jakobovics Éliás a Szikszói M. Kir. Adóhivatallal már 1872-ben állandó kapcsolatban volt, fizetési meghagyások, kérvények, zárt levelek forogtak közte és a hivatal között.[8] Mint egy 1873-as iratból kiderül, Jakobovics Éliás korábban Ongaújfalun rendelkezett birtokkal, amelyeket részleteiben eladott, de arról a hivatalt felszólítás dacára sem tájékoztatta, így az nem tudta kivetni a földadót.[9] 1874-ben a családfő már konkrétan csődhelyzetben volt.[10] A férfira végrehajtókat küldtek, azok azonban már későn érkeztek. Egy héttel felbukkanásuk előtt, 1874. augusztus 7-én Jakobovics Éliás Pestre költözött.[11] Hiába kereste azonban az anyagi boldogulást a fővárosban, a család helyzete még jó ideig nem rendeződött és Éliás még évekig kapott fizetési felszólításokat különböző hivataloktól.[12] Bár a kassai királyi illetékkiszabási hivatal 1880-ban egy végrehajtási ügyet megszüntetett ellene,[13] a bajok ezzel vélhetően nem szűntek meg. A budapesti kir. illetékkiszabási hivatal 1881-ben hiába küldött végzést Miskolcra, azt a családfőnek kézbesíteni már nem tudták, a férfi Bécsbe költözött.[14]

Nem csak Jakobovics Éliás települt át az osztrák fővárosba, vele tartott egész családja is. A (mai Lévay) református gimnáziumba járó Jakabovics Miklós – aki az iratokban Vilmos néven is előfordult – iskolai anyakönyvi bejegyzésének köszönhetően ismerjük a költözés idejét: a fiú 1881. április 25-én távozott a gimnáziumból.[15]

Miskolc város Tanácsának iratai, pontosabban irattári segédletei között ezután is számos bejegyzést találunk, de immár Jakobovics Éliás fiainak katonai szolgálatával kapcsolatban. 1888-ban Bécs főváros tanácsa „Jakubovics” Miklós,[16] 1892-ben és 1893-ban Nagyszeben város tanácsa Jakobovics Béla,[17] 1894-ben ugyancsak Bécs főváros tanácsa Jakobovics Ármin állítási lajstromának kivonatát küldte meg a miskolci hivatal részére.[18] A Csárdáskirálynő szövegírója, Jakobovics Béla 1898-ban tűnik ismét szemünk elé a városi tanács iktatókönyvében: ekkor Karlsbad város hatósága kért részére erkölcsi és vagyoni bizonyítványt.[19]

Érdekes módon Jakobovics Éliás is előkerült a hivatali munka során. 1891-ben illetőségének megállapítása céljából fordult megkereséssel a miskolciakhoz a bécsi cs. kir. országos fenyítő törvényszék.[20] Mint a korabeli lapokból kiderül, az akkor már bécsi kereskedői és polgári körökben ismert „öreget” váltóhamisítással vádolták. A házügynökként dolgozó Jakobovics Éliás a Budapesten lakó Karácsonyi gróf nevére hamisított százezer forintról szóló váltóelfogadványokat, amelyeket aztán az a Fränkel József értékesített, aki korábban Miskolcon volt terménykereskedő, majd 1882-ben Bécsbe költözött,[21] a bűncselekmény idején pedig már Párizsban lakott. Jakobovics a rendőrségen azzal védekezett, hogy Fränkel zsarolásának áldozataként hét évvel ezelőtt állította ki a hamisított váltókat és bár azóta sok ezer forintot küldött a francia fővárosba a váltók visszaszerzése céljából, ez nem sikerült. Jakobovics Éliásnak a rendőrség nem hitt és előzetes letartóztatásba helyezte,[22] az ügy további kimenetele azonban sajnos nem ismert.

A Jakobovics-családdal, illetve konkrétan Jakobovics Bélával kapcsolatos utolsó ismert iratanyag 1914-1915-ből ismert, amely az ekkor már Jenbach művésznéven néven évek óta széles körben elismert szövegíró névváltoztatási ügyéről szól. Béla – aki időközben felvette az osztrák állampolgárságot – számára az alsó-ausztriai helytartóság 1914. március 30-án engedélyezte családnevének Jenbachra való megváltoztatását. Az osztrák hatóságok kérésére Miskolcon is dokumentálni kellett a névváltozást és a rabbinak új anyakönyvi kivonatot kellett kibocsátania úgy, hogy annak jegyzet rovatában szerepelnie kellett a vezetéknév megváltoztatása tényének. A rabbi még 1914. július 14-én kibocsátotta a kért anyakönyvi kivonatot és a törvényhatóság (levéltár) őrizetében lévő anyakönyvi másodpéldányban is feljegyezték a névmódosítást.[23] Ezzel immár mind Ausztriában, mind Magyarországon engedélyezetté, illetve elfogadottá vált a névmódosítás, s az egykor Miskolcon Jakobovics Béla néven született fiút immár hivatalosan is Jenbach Béla néven üdvözölhette az európai művelt közönség.

Az irat jelzete: HU-MNL-BAZML-IV.1906.b. 10603/1915.