Mozaikok a reformkor történetéből

„Messze jövendőnek szűli örökbe fiát”
– Arany János –

A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának legújabb kiállítását Arany János „Széchenyi tiszai oszlopára” című költeményének idézete nyitja. Az 1862-ben, Széchenyi szoboravatójára írt versben a költő a „legnagyobb magyar” munkájának állított emléket, összegezve benne állandó küzdelmét a reformok elérése érdekében. Idézett címünk kiválasztását azon tény indokolta, miszerint intézményünk kiállítása azt a kort állítja középpontba, amelyben Széchenyi István élt és alkotott – a reformkort, melynek vívmányai meghatározóak voltak a későbbi évtizedek számára is.

A reformkor egy rendkívül mozgalmas, változásokban, célkitűzésekben bővelkedő időszaka volt a magyar történelemnek, amelyek nem csupán a politikai, de a gazdasági és társadalomi színtereit is érintették.

            A külföldi példák alapján a reformokat szükségesnek tartó, haladó gondolkodású nemesek gróf Széchenyi Istvánnal az élen próbálták megszervezni és irányítani a változást, de voltak olyanok is, akiknek saját nemesi jogaik megóvása nagyobb prioritást élvezett. Mind több fiatal birtokos nemes ismerte fel a feudális államhatalom meghaladott voltát és csatlakozott Széchenyihez. A reformmozgalom táborát Széchenyi írásai (Hitel, Világ, Stádium) és Wesselényi Miklós programja erősítette, mégis, az első reformországgyűlés (az első az 1825-27-es!) – amelyen részt vett Kölcsey Ferenc és Deák Ferenc is, illetve Kossuth elindította az Országgyűlési Tudósítások c. lapját – csak csekély eredményt tudott felmutatni a jobbágyság terheinek minimális csökkentésével. Reform tekintetében nagyobb előrelépés az 1840-es évekre tehető. Az 1839–1840-ben megtartott országgyűlésen elfogadták az önkéntes örökváltságot. Ez kevés jobbágynak biztosított lehetőséget. A reformellenzék célkitűzésévé a jobbágyrendszer teljes felszámolását, közteherviselést, cenzúra eltörlését, a törvény előtti egyenlőséget tették. A gazdaságot érintő törekvéseik közül kiemelkedik 1841-ben az Iparegyesület, 1844-ben a Magyar Kereskedelmi Társaság és a Védegylet létrehozása, s napirendre került a Tisza szabályozásának ügye is.

A reformot támogatók körében azonban nem alakult ki egy egységes álláspont a változás mértékét, s a követelés jellegét illetően, ebből kifolyólag különböző csoportok jöttek létre Kossuth, és Eötvös József vezetésével 

            Kiállításunk a korszakot idézve a Szabolcs és Szatmár vármegyék 1825 és 1849 közötti életét mutatja be négy témakör köré csoportosítva, felvillantva a mindennapokat, jeles személyiségeit és külön kitérve Nyíregyháza korabeli viszonyaira is.