A Justice for Hungary utolsó útja

Szerző: Fiziker Róbert
2017.08.14.
1932. május 21-én a 39 éves Endresz György pilóta és a 31 éves Bittay Gyula rádiótávírász navigátor, akik az óceánrepülők római világkongresszusára tartottak, repülőszerencsétlenség áldozatai lettek. A repülők és a légierő haderőnem napján levéltári forrásokkal rájuk emlékezünk.

Lord Rothermere angol sajtómágnás 1927-ben indította nevezetes sajtókampányát, amely a trianoni békeszerződés és a közép-európai helyzet tarthatatlanságára próbálta felhívni a figyelmet. Az akciót a magyar kormánytényezők is kínosnak érezték, de reménykedtek abban, hogy az beemeli a revízió szükségességét a nemzetközi köztudatba. Walko Lajos külügyminiszter úgy fogalmazott egy titkos számjeltáviratban, hogy „magyar közönség akció tényleges értéke felett súlyos tévedésekbe esik”, és bár nem becsüli alá a lord tevékenységét, de a túlzásokat aggályosnak tartja. Részben Rothermere ösztönzésére alakult meg ugyanebben az évben a Magyar Revíziós Liga. 1928-ban készült el a Justice for Hungary című, az angol királyi család tagjainak is eljuttatott propagandakiadvány, de a magyar revíziós propaganda összességében nem tudta megtalálni a megfelelő hangot Nyugat-Európa felé.

Az akció keretében 1931 júliusában két magyar pilóta, Endresz György és Magyar Sándor Új-Fundland szigetéről – miután sikeresen lekergették a kifutópályáról az időközben besétált kecskéket – leszállás nélkül, 250 km/órás átlagsebességgel Magyarországra repült, Rothermere javaslatára ezzel is népszerűsítve a revízió jelszavát. „Három liter benzinen múlt” – írta Karinthy Frigyes a Pesti Naplóban – hogy teljesítményük nem az annak járó „formatökéllyel” fejeződött be. „Az egész hivatalos és nem hivatalos Magyarország, bandérium és koszorúk és kormányzói tribün” várta őket Mátyásföldön, de a gép a benzinszivattyú meghibásodása miatt Bicskénél kényszerleszállást hajtott végre. Az alcsúti jegyző hivatali szobájából értesítették a fővárost a történtekről.

Hetilapi beszámoló az óceánrepülésről
Tolnai Világlapja, XXXIII. évf. 30. sz., 1931. július 22. 4–5.

 

A hivatalos ünneplésre így néhány nappal később került sor. A hősöket autóoszlop vitte a Gellért szállótól a Hősök terére. A két pilótát és Szalay Emil amerikai magyar virsliüzem-tulajdonost (aki nagylelkű adományával a pénzügyi problémákon segítette át őket) a Magyar Érdemkereszt III. osztályával tüntették ki, egy általában vidéki szolgabíráknak és rendőrtisztviselőknek járó érdemrenddel. A Légügyi Hivatalban fogalmazói állás várt volna a repülősökre. Az Érdi Weekendház-tulajdonosok Szövetsége egy-egy telket is ajándékozott nekik a hamzsabégi erdőben. Bethlen István miniszterelnök a Várban nyújtotta át Magyarnak és Endresznek Rothermere lord tízezer dolláros jutalmát.

Díszpolgárokká, egyesületek tiszteletbeli tagjaivá választották, a kor ünnepelt hírességeivel, például Miss Magyarországgal, Tasnády Fekete Máriával fényképezték, aztán lassan elfelejtették őket. Ők voltak az ötvennegyedikek, akik megkísérelték az óceánon való átkelést és a huszadik sikeres vállalkozás fűződik a nevükhöz. Magyarországnak akkoriban sem repülőgépipara, sem gépparkja, de még polgári légi közlekedése sem volt. Nem véletlen, hogy Magyar Amerikában kereste a kenyerét és Endresz is egyszerű sportrepülő-oktató volt a budaörsi repülőtéren. (Életrajzából gyakran kifelejtik, hogy a tanácsköztársaság idején a győri 4. számú vörös repülőszázad parancsnoka volt, feltételezések szerint Endresz kitüntetésének alacsony fokozata ezzel magyarázható). A gazdasági válság hazai tetőpontján, Bethlen Istvánnak, a húszas évek konszolidációja megteremtőjének küszöbön álló bukása előtt néhány nappal az ország önfeledten ünnepelt. A Pesti Hírlap szerint a repülés – a Széchenyi által a napóleoni háborúkban átélthez hasonló – „huszárroham volt a vízen át, az óceán egyik partjától a másikig”. A Zászlónk című folyóirat azt is megemlítette, hogy Endresz bánáti sváb családból származik, Magyart pedig azelőtt Wilczeknek hívták.

A Lockheed Sirius 8A (lajstromjel: HA-AAF) utolsó útjára készülődik
A kép forrása: Nyerges Sándor őrnagy hagyatéka (Wilcsek Tamás jóvoltából)

 

Az óceánrepülők római világkongresszusát csaknem egy évvel később, 1932. május 22-ére hirdették meg. Az olasz kormány mindazokat meghívta, aki 1919 óta átrepülték az Atlanti-óceánt. Az Amerikába visszatért és az ottani polgári repülésben elhelyezkedett Magyar lemondta a meghívást, viszonya is megromlott óceánrepülő társával. A jutalmát felélt Endresznek – aki már egy világ körüli repülőutat tervezett, ettől csak várandós felesége tartotta vissza – új navigátor után kellett néznie. A kiválasztott Bittay Gyulával egyetlen próbarepülést sem végezhetett a műegyetemi sportrepülők műhelyében háziipari módszerekkel helyrehozott gépen, ezért vonaton szeretett volna Rómába utazni. A revíziós propaganda szempontjai azonban felülírták a rossz előérzetet. Ő volt az egyetlen a kongresszus részvevői között, aki az óceánt megjárt gépével érkezett az olasz fővárosba.

A Magyar Távirati Iroda 1932. május 21-én közölte, hogy a pilóták délelőtt negyed 11-kor lépték át Szombathely közelében a határt, és „rádió útján hódolatteljes üdvözletet küldtek Magyarország kormányzójának”. Nem sokkal ezután azonban megszakadt a rádiókapcsolat, majd a gép 14 óra 45 perckor, Littorio repülőterére érve, leszállás közben oldalra billent és a várakozók szeme láttára lezuhant. A pilóták szénné égtek, a gép mellett megtalálták Endresz kitüntetéseit, zsebóráját és összehorpadt ezüst cigarettatárcáját, rajta elmosódott magyar címerrel.

A Magyar Aero Szövetség gyászjelentése Endresz György hősi haláláról
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Külügyminisztériumi levéltár, Külügyminisztérium, Protokoll Osztály (K 62), Olaszország, 1931–1937, a Justice for Hungary katasztrófája

 

Az első hírt nem sokkal 17 óra után adták ki a tragédiáról, a helyszínre érkezett Italo Balbo olasz légügyi miniszter „banális” katasztrófáról beszélt. Mario Arlotta olasz követ részvétét fejezte ki a kormányzónál és kifejtette, hogy Olaszország a pilótákat „úgy tekinti, mint tulajdon fiait, olyan hősöknek, akik meg is tudnak halni Magyarország igazságáért”. Az Amici dell’ Ungheria felvetette, hogy a szerencsétlenség helyszínén emlékművet állítsanak. Károlyi Gyula miniszterelnök szerint pedig „a Justice for Hungary roncsait senki sem tekinti szárnyszegett madárnak, hanem olyan élő hatóerőnek, amelynek lángjaiból feltámad a phőnix-madár, amely utat kell, hogy mutasson minden magyarnak”.

Hory András követjelentése a tragédiáról folytatott beszélgetésről
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Külügyminisztériumi levéltár, Külügyminisztérium, Politikai Osztály (K 63), 23-7-1932-1341

 

Köszönjük a www.avia-info.hu szerkesztőinek segítségét.

Utolsó frissítés:

2017.08.28.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges