„Gyarapodásra hely nincs” – Az Országos Közegészségügyi Intézet könyvtára a Rákosi-korszak elején

Könyvtár és könyvtár között is nagy lehetett a különbség, pedig a modern korban mind erősebben igyekeztek az egységes szabványokat és eljárásokat érvényesíteni, akár irányító hatósági szervek létrehozásával is. A könyvtárak felügyeletét 1945 után az Országos Könyvtári Központ nevű intézmény látta el Magyarországon egészen az 1952 évi megszüntetéséig. A Központ ügykörébe került – többek között – a könyvtárak együttműködésének megszervezése, és mindazon feladatok, amelyeket ezek a könyvtárak a maguk keretei között nem tudtak megoldani, vagy amelyeket célszerűbb volt (például költségkímélés vagy technikai könnyebbség miatt) központilag intézni. A Központ: szervezte meg és bonyolította a könyvtárközi kölcsönzést, könyvtárügyileg ellenőrizte a könyvforgalmat és a könyvek esetleges külföldi kivitelét, bonyolította a nemzetközi kiadványcserét, valamint tervszerűen biztosította az egyes könyvtárak anyagának kiegészítését és felfrissítését. A Központ kiemelt feladata lett a magyar központi könyvtárak címjegyzékének elkészítése, továbbá a magyar könyvtárakra vonatkozó adatok gyűjtése és nyilvántartása is.

A közkönyvtárak tájékoztatása és irányítása során számos további feladat adódott, hiszen ebben a korszakban szinte mindegyik állami intézmény és szervezet (sőt több egyesület is) saját könyvtárat tartott fenn. Az Országos Könyvtári Központ folyamatosan figyelemmel kísérte a közkönyvtárak szabályos működését. Kiszállások révén, illetve formanyomtatvánnyá fejlesztett és körlevélszerűen kiküldött adatlapok segítségével gyűjtötte a könyvtárakról szóló információkat. Ez a rendszeres adatgyűjtés 1947-től indult, de 1949 és 1952 között volt a leggyakoribb. Az ekkoriban összegyűjtött adatok tartalma a leggazdagabb. Megfigyelhető, hogy az adatgyűjtés során legfőképpen a Budapest területén található, döntő többségükben állami szervek könyvtáraira fókuszáltak, és e fővárosi könyvtári gyűjteményekről készített iratanyag – a könyvtárak betűrendjében – fennmaradt.

Ezen forrásanyag értékét egy jellemző példa, az Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára bemutatásával érzékeltetjük.

Az Országos Közegészségügyi Intézetet (OKI) a Rockefeller Alapítvány 20 000 dolláros támogatásának törvénybe iktatásával az 1925. évi XXXI. törvénycikk alapította, működését viszont csak 1927-ben kezdte meg, dr. Johan Béla vezetésével.

Az intézet szerteágazó feladatrendszert látott el. Irányítania kellett a fertőző betegségek megelőzésére irányuló tevékenységeket, és előmozdítani a közegészségüggyel foglalkozó tudományok gyakorlati alkalmazását. Támogatta a közegészségügyi hatóságokat és a hasonló céllal létesülő intézetek közegészségügyi tevékenységének irányítását, részt vállalt a törvényhatóságok és a községek (városok) egészségügyi feladatai megoldásában kiküldött szakértők révén. A további feladatai közé tartozott, hogy munkatársai tudományos vizsgálatokat végezzenek a megelőző orvostudomány és közegészség terén, illetőleg e munkát egységesen irányítsák, valamint felügyeljék az ország területén folyó orvosi és egészségügyi természetű laboratóriumi munkát.

Az Intézet valódi elindulásával egy időben, tehát szintén az 1927. évben létesítették a könyvtárát is, a jogelőd intézmény – a M. Kir. Központi Bakteriológiai és Közegészségügyi Vizsgáló Állomás – könyvtárára, valamint az Országos Közegészségügyi Tanács letétbe helyezett könyvanyagára alapozva. A közegészségügyre vonatkozó munkák mellett a bakteriológia, a szerológia, a patológiai historiológia, valamint a gyógyszerészeti tudományok műveit gyűjtötték. A könyvtár kialakítását és felszereltségét már a korban szuperlatívuszokban bővelkedő leírásokkal jellemezték, annak ellenére, hogy a könyvtár alig rendelkezett megfelelő nagyságú helyiséggel.

Az OKI könyvtárának olvasószobája 1927-ben
Jelzet: HU-MNL XIX–I–20–Budapesti Könyvtárak–„K” –Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára–1947–1953. (25. doboz)

A könyvtárat csak 1938-ban sikerült bővíteni, amikor a könyvtár számára megszereztek egy nagy előadótermet, amelyet raktárteremmé alakítottak át.

Az 1930-as években más könyvpótlások biztosításával, szaktanács nyújtásával szakkönyvtáraknak is segítséget nyújtottak, így az Állami Ápolónő- és Védőnőképző Intézet könyvtárának, valamint a Védőnői Kölcsönkönyvtárnak. (Az utóbbi könyvanyaga a háború folyamán elpusztult.)

A könyvtár közvetlen irányítója az Intézet főigazgatója volt, de az Intézet négy csoportvezetőjéből tanácsadó bizottság alakult, hogy a könyvbeszerzéseket összehangolja. A könyvtár 1936-tól csereviszonyba került a hasonló rendeltetésű szovjet intézményekkel (ezt később, 1948 után, „jó pontként” értékelték).

Állományát az 1940-es évek közepén 6696 kötet alkotta. A második világháború végén az alagsorba menekítették a könyveket, és ezért csak elenyésző veszteség érte a könyvállományt: csupán mintegy 50 kötet semmisült meg. Ez elhanyagolható a sok korabeli könyvtár veszteségéhez képest.

A könyvtáros, pontosabban a könyvtár vezetője a kezdetektől egészen 1963-ig Znakovszky Emma volt, aki már 1942-ben közreadott egy értékes, a közegészségügy irodalmára vonatkozó munkát (A közegészségügy magyar irodalmának válogatott jegyzéke az 1920. utáni évekből. Összeállította: Znakovszky Emma. Budapest, Állami Nyomda, 1942), és később is több hasonló jellegű művet jelentetett meg.

Az Országos Könyvtári Központ munkatársai az 1950-es évtized fordulóján több látogatást is tettek a könyvtárban. Ekkor megállapították, hogy a tudományos könyvtár és a közkönyvtár közötti átmenetet mutató könyvtár – a lehetőségekhez képest – mintaszerűen van elhelyezve és gondozva, még mikrofilmolvasója is volt. Csak a helyszűke okozott továbbra is gondot. Az intézet tagjai szabadon kölcsönözhettek minden nap a teljes hivatali időben, illetve szombaton 13 óráig.

Olvasótermi részlet
Jelzet: HU-MNL XIX–I–20–Budapesti Könyvtárak–„K” –Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára–1947–1953. (25. doboz)

A könyvtár számrendszeren és szakcsoportokon alapuló szakkatalógusa egyéni kialakítású volt, amelyet betűrendes katalógus is kiegészített. Ezen a rendszeren, az Országos Könyvtári Központ nem túl határozott kritikáját elhárítva, nem is kívántak változtatni.

A vizsgálatok során az Országos Könyvtári Központ munkatársai példamutatónak találtak a könyvtár működését és támogatásukról biztosították a vezetést, azonban egyúttal a politikai jellegű változtatások végrehajtását is kívánták.

Ez az adott korszak jellegzetessége: az 1949. év már a Rákosi Mátyás kommunista pártvezér fémjelezte korszak „hajnala”. Annak érdekében, hogy megvalósíthassák a szovjet mintájú államberendezkedést, minden eszközt felhasználtak és minden területet az irányításuk alá vontak. Ebből a folyamatból nem maradtak ki a könyvtárak sem. Ezen intézményektől azt kívánták, hogy egyrészt csak a kommunista eszme által elfogadhatónak tartott tartalmú irodalmat bocsássák az olvasók rendelkezésére, másrészt növeljék az orosz nyelvű, szovjet kiadású művek számát.

Az Intézet könyvtára igyekezett is a kívánalmaknak megfelelni. Háromról huszonháromra növelték az előfizetett szovjet folyóiratok számát.

Grafikon a megrendelt folyóiratok számnak változásáról
Jelzet: HU-MNL XIX–I–20–Budapesti Könyvtárak–„K” –Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára–1947–1953. (25. doboz)

A könyvtárosok igyekeztek minél több szovjet orvosi könyvet beszerezni. Ez utóbbi azonban nem volt könnyű, ugyanis ritkán lehetett ilyen jelleggel bíró orvosi könyvet vásárolni. Mindezek ellenére a könyvtáros, illetve a könyvtárba beosztott tisztviselők oroszul tanultak, és a későbbiekben már egész folyóiratcikkeket is lefordítottak magyar nyelvre, sőt az Intézet dolgozóinak nyelvtanításában is részt vettek.

Sztálin 1949-ben betöltött 70. életévének alkalmából ezen túlmenően „Sztálin generalisszimusz születésnapjára a könyvtár dolgozói felajánlották a felszabadulás óta beérkezett orosz folyóiratok címanyagának feldolgozását, szakkatalógusba rendezését”.

Az Országos Közegészségügyi Intézet levele a könyvtár 1949. évi helyzetéről és feladatairól
Jelzet: HU-MNL XIX–I–20–Budapesti Könyvtárak–„K” –Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára–1947–1953. (25. doboz)

Azt ugyan nem tudjuk, hogy a címanyag összeállítása biztosan megtörtént-e (ám valószínű), a könyvtár állománya azonban folyamatosan növekedett. 1950-re a könyvállomány 15163 kötetre szaporodott fel, és a kisnyomtatványokból is tizenhatezret gyűjtöttek össze. Ebben az időszakban a könyvtár továbbra is csak két raktárszobából és egy nagy, napos olvasóteremből állt, amelyek a teljes helykihasználás okán teljesen meg voltak töltve könyvekkel. Az olvasóterem egyben a könyvtár munkatársainak a dolgozószobája is volt, és az egyébként kényelmesen párnázott székekben helyet foglaló olvasókat gyakran zavarta az írógép kattogása és a gyakori telefonálás.

Az OKI könyvtárában
Jelzet: HU-MNL XIX–I–20–Budapesti Könyvtárak–„K” –Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára–1947–1953. (25. doboz)

A már említett szakkatalogizálási munkát – mint dokumentációs tevékenységet – a későbbiekben is folytatták, egyébként egészen 1963-ig, és a könyvtár saját bevallása szerint „népszerű és használt is a dolgozók között […], a könyvtáros is tudatában van ennek és nagy lelkesedéssel irányítja ezt a munkát”. A könyvtár dolgozói korábban „felajánlás keretében” (vagyis ugyan önkéntes, de mégis elvárt munkatevékenység az előzetesen tervezett munkafeladatokon túlmenően) elkészítették az 1945 és 1948 közötti időszak szovjet folyóirataiban megjelent közegészségügyi tárgyú cikkek katalógusát.

Hasonló „önkéntes” felajánlásra 1952 elején is sor került. Ekkor Rákosi Mátyás 60. születésnapjára vállalták azt, hogy kigyűjtik az 1921 és 1944 között a „Zentralblatt für die Gesammte Higiene” című folyóiratban publikált szovjet témájú cikkeket. (A folyóirat neve helyesen Zentralblatt für die Gesamte Hygiene und Ihre Grenzgebiete. A főleg bakteriológiával foglalkozó lap 1922 és 1929 között jelent meg hetente, és folytatása az 1929–1944 évek között a Zentralblatt für die gesamte Hygiene mit Einschluss der Bakteriologie und Immunitätslehre című szaklap volt.)

Az orosz szakfolyóiratok polca
Jelzet: HU-MNL XIX–I–20–Budapesti Könyvtárak–„K” –Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára–1947–1953. (25. doboz)

Az újonnan érkezett orosz szakfolyóiratok kihelyezése
Jelzet: HU-MNL XIX–I–20–Budapesti Könyvtárak–„K” –Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára–1947–1953. (25. doboz)

Ezekben az években a könyvtár együttműködött a mellette párhuzamosan létező Országos Orvostörténeti Könyvtárral, illetve az Élelmezéstudományi és Munkaegészségügyi Dokumentációs Központ könyvtárával. Az együttműködés keretében kisebb részben dokumentációs anyagot, nagyobb részben könyveket cseréltek egymás között.

Érdekességképpen megjegyzendő, hogy a könyvtárosok titokban szerették volna elintézni, hogy vidékre ne kelljen ritka műveket és folyóiratokat kölcsönözni, mivel ezek rongálódtak a gyakori használat miatt. Ezt viszont az Országos Könyvtári Központ munkatársai nem engedték, arra hivatkozva, hogy a könyv akkor hasznosul, ha sokan olvassák. A fennmaradt iratokból kiderül, hogy e vélemény jogosságát végeredményképpen a könyvtár munkatársai elismerték.

Az összes helyszíni vizsgálat igazolta a könyvtár munkájának helyességét. A helyszűkén viszont nem tudtak segíteni, ezen csak a későbbi időszak fejlesztései segítettek.

A budapesti könyvtárakról készült iratanyag némelyikénél fényképek is találhatók a könyvtári raktárakról, az olvasószobáról, esetenként az intézmény épületéről is maradt fenn képi dokumentáció. Fényképek, sőt grafikonok kerültek elő az Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára iratcsomagjából is.

1949 végén a Fővárosi Képtárban egy kiállítást szerveztek a könyvtári munkáról és a végbement fejlődéséről. A most közölt fényképeket és a grafikonokat az Intézet maga küldte meg az Országos Könyvtári Központ részére, hogy azokat ezen a könyvtárügyi kiállításon fel tudja használni.

Az OKI könyvtárának olvasóterme
Jelzet: HU-MNL XIX–I–20–Budapesti Könyvtárak–„K” –Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára–1947–1953. (25. doboz)

A könyvtár ma is működik, az Intézet jogutódának, az Országos Epidemiológiai Központnak  a szervezeti keretei között folytatja a közegészségügyi irodalom gyűjtését és közrebocsátását.

Iratfotók: Lantos Zsuzsanna, Varga Máté (MNL)

Felhasznált források:

HU-MNL XIX–I–20–Budapesti Könyvtárak–Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtára–1947–1953. (A budapesti szervek és szervezetek külön-külön palliumba elhelyezett és feliratozott anyaga a 25 és 26. dobozokban található.)

HU-MNL XXVI-C-3 (Az Országos Közegészségügyi Intézet iratai csak az 1955-1965 közötti időszakból kerültek be a levéltárba.)

A Magyar Nemzeti Levéltár „A Magyar Állam Szervei Adatbázis”. (Nyilvános publikálása előkészületben.)

Felhasznált irodalom:

Magyar Minerva VI. A magyarországi múzeumok és könyvtárak, levéltárak, tudományos intézetek, tanintézetek, bizottságok, tanácsok, tudományos és művészeti társulatok, közművelődési egyesületek évkönyve (1930–1931). Kiadja az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ. Budapest, 1932.

Znakovszky Emma: Az Országos Közegészségügyi Intézet Könyvtárának munkája az 1927–1960 években. Az orvosi könyvtáros I. évf. 1961. évi 2. szám. 21. 16–26.