Az egyházi iskolák végórái − Az I. sz. kéttagú államosítási bizottság rendes heti jelentése 1950. január 10. − január 15.

Hónap dokumentuma
2018.06.14.

Az egyházi iskolák végórái

Az I. sz. kéttagú államosítási bizottság rendes heti jelentése 1950. január 10. − január 15.

 

A magyar iskolarendszer 1948 előtt többségében felekezeti iskolákból állt. 1942-ben Baranya vármegyében az iskolafenntartók 60,6 %-a a római katolikus, 17,7%-a a református, 4,2 %-a az evangélikus, 1,1-a az izraelita egyház volt.[1] 1948. június 16-án az Országgyűlés elfogadta az 1948. évi XXXIII. törvénycikket. Ez kimondta, hogy a törvény hatálybalépésekor fennálló nem állami iskolák és a velük összefüggő tanulóotthonok, továbbá a kisdedóvodák fenntartását[2] az állam veszi át, ezen intézmények tanítóit, tanárait és óvónőit pedig állami alkalmazottakká minősítik át. A törvény 3. §-a szerint az állami fenntartás alá kerülő intézmények épülete, berendezése, felszerelése és azok fenntartását szolgáló egyéb vagyona (tanítói föld, lakás stb.), mint közművelődési célvagyon, az állam tulajdonába ment át.[3]

A gyakorlati megvalósítás több szakaszban valósult meg: a 8000/1948. VKM[4] sz. rendelet értelmében az államosított iskolát haladéktalanul el kellett látni olyan felirattal, amely az iskola állami jellegét tüntette fel, az iskola pecsétjét 1948. július 31. után már nem lehetett használni. Az iskola felett az egyházi vagy más önkormányzati hatóság mindennemű rendelkezési joga megszűnt, mint ahogy az iskolafenntartó által teljesítendő helyi javadalom is. [5]

Az 1948. augusztus 31-én kelt VKM rendelet kimondta, hogy az intézmények igazgatói, illetve vezetői, mint felelős számadók a vezetésük alatt álló intézmény ingó- és ingatlanvagyonának nyilvántartását a lehető leghamarabb készítsék el. A beszerzendő, elkészítendő okmányok a következők voltak: az ingatlan telekkönyvi kivonata, kataszteri birtokíve, helyszínrajza, a fő- és melléképületek alaprajzai, a főépület homlokzatrajza, az ingatlan részletes leírása, a telek, a fő- és melléképületek, beépített művek becsértékét és évi haszonértékét igazoló helyhatósági bizonylat, az ingatlanok megszerzésére vonatkozó szerződések, juttatások hiteles másolatai.[6]

Az államosítás lebonyolításának utolsó lépcsőjét a kéttagú államosítási bizottságok végezték, melyek Baranya megyében 1949. november 28-án kezdték meg érdemi munkájukat. December 13-ig csak egy bizottság működött, melynek tagjai Dr. Cserdi Ferenc tanügyi segédtitkár és Orsós László gimnáziumi tanár voltak. Ezt követően két bizottság folytatta a munkát: az I. számú bizottságot Orsós László gimnáziumi tanár és Kresz József állami tanító, a II. bizottságot Dr. Cserdi Ferenc tanügyi segédtitkár és Szilágyi Géza állami alkotta.[7]

A kéttagú bizottságok működéséről a levéltárakban megtalálható államosítási jegyzőkönyvek, heti jelentések és tankerületi főigazgatói iratok tanúskodnak. Ezek szerint a két bizottsági tagon kívül a volt fenntartó képviselője, illetve az új igazgató volt jelen a jegyzőkönyv felvételekor, de előfordult, hogy a népi szervek, vagy a pártok is képviseltették magukat. A gyakorlatban a bizottságok a döntésnél a javadalmi jegyzőkönyveket vették alapul. Ha ebben a természetbeni lakás és a földjavadalom kántori javadalomként volt feltüntetve, nem államosították. Ha viszont szét nem választható kántortanítói javadalomnak minősült, akkor a természetbeni lakást, mint be nem számítható járandóságot, tanítói lakásnak fogták fel, és államosították. A földjavadalmak esetében kétféle eljárást alkalmaztak: a katolikusoknál államosították, a protestánsoknál pedig hivatkozva a Magyar Népköztársaság és a magyarországi protestáns egyházak között létrejött egyezményekre - teljes egészében, vagy részben meghagyták az illető egyházközség tulajdonában.[8]

A kéttagú államosítási bizottságok sablon szerint készítették el a jegyzőkönyveket, melyeket az MIB[9] záradékával ellátva a tankerületi igazgató terjesztett fel a VKM-hez. Az iskola államosításával kapcsolatos véghatározatot a VKM Elnöki III. Ügyosztálya hozta, melyről a tankerületi főigazgatót (később Baranya vm. Tanácsa Végrehajtó Bizottságának IX. Oktatási és Népnevelési osztályát), a volt iskolafenntartót, az állami általános iskola igazgatóját és az illetékes járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot értesítette. A volt iskolafenntartó a határozat ellen, annak kézhezvételét követően 15 napon belül nyújthatta be az észrevételeit.[10]

 

 

Az I. sz. kéttagú államosítási bizottság rendes heti jelentése[11]

 

2. A bizottság tagjai: Orsós László gimn.tanár és Kresz József áll. tanító

3. A munka kezdete: 1950. január 10–január 15.

A munka állása: elvégzett a bizottság 13 objektumot: Nagypeterd ref., Botykapeterd ref., Kispeterd ref., Becefa ref., Rózsafa ref., Szentdienes rk., Ranódfapuszta rk, Bánfa rk., Katádfa ref., Dencsháza ref., Péterfa-puszta áll., Kárászpuszta áll., Szentegát-pta. közs.

4. A munka eredménye: állami tulajdonba került:

a/ épület: (fő) 12,

b/ melléképület 14,

c/ tanterem 13,

d/ iroda és egyéb helys. 2,

e/ lakószoba 37,

f/ konyha és mellékhelys. 39,

g/ gazd. helységek 56,

h/ szántó 61 kat. hold 526 □öl,

i/ kert, udvar 12 kh. 1189 □öl,

j/ rét, legelő 5 kh. 463 □öl,

k/ kétes tul.jogú ingóság 4 harmónium.

Egyházi tulajdonban maradt: 9 kh 1193 □öl szántó.

5. Felmerült problémák: Katádfát leszámítva, valamennyi ref. iskolánál kérték a tanterem vallásos célokra való átengedését, a közös használatban volt harmóniumok egyh. tulajdonban való meghagyását. A bizottság ezeket a kívánságokat elutasította. A Botykapeterd-botykai iskolánál a tanítóinak minősült földek felerészben kántori célra való meghagyását kérték. Kispeterden a szerintük lelkészinek minősülő lakás áll.tul.ba való vételét sérelmezték. A szentdienesi volt rk. iskolánál az ismert ludi magisteri[12] minősítésre történt hivatkozás. Becefán a harmónium kegytárgy jellegét kívánta bizonyítani a lelkész. Az iskola érdekét a bizottság mindenkor megvédte.

6. Politikai megfigyelések: Botykapeterd-Kispeterd. Boross lelkész okl. tanító akadékoskodott, gondolkodás után az iskolafenntartó végül is aláírta a jkv.-et. Becefa: A harmónium igénybevétele a kulák befolyás részére bizonyos izgatási lehetőséget nyújt. A bizottság a kedvezőtlen ellenhatást azzal ellensúlyozta, hogy a volt iskolafenntartó észrevételeit részletesen és formai előzékenységgel vette jkv.-be. Katádfán a párttitkár cédulát hagyott hátra, hogy vadászat miatt a kitűzött időpontra nem jelenhetik meg. A volt rk. iskoláknál az aláírást általában megtagadták. Rózsafán a ref. presbitérium kulákokból áll, a lelkész volt MÉP képviselő, a tárgyalásra az egész presbitériumot tüntetőleg magával hozta. A tárgyalás végén azt a kijelentést tette, hogy annak idején a jugoszlávok is elvették az iskolát, de vissza tudta szerezni. A ref. presbitériumokban a kulákbefolyás általában igen erős.

7. A hangulat különösen a ref. községekben a tárgyalás során barátságtalan volt, az általában jobboldali beállítottságú lelkészek és presbitériumok befolyása Katádfát leszámítva mindenütt megállapítható. Jellemző hangulat megnyilvánulások: Botykapeterd: nagy vita alakult ki, de a bizottság határozottsága és az igazság és tárgyilagosság alkalmazása meghozta a kívánt eredményt. Simon Géza fájdalmas, megrövidítettségét kifejező frázisaival rossz irányba terelte a nép hangulatát, de a tárgyalás befejeztével mindenki megnyugodva távozott. Kispeterd: Boross Ferenc lelkész-tanító háborgott a lakás tanítói minősítése ellen, s „mi lesz, ha én már nem leszek tanító” kijelentésével provokálta aztán ki a kispeterdi DÉFOSZ képviselő „már a vallást sem engedi meg az állam” izgató kijelentését. A lelkész-tanító az egész rossz hangulatnak az előidézője és megteremtője. Becefa: a harmónium állami tulajdonba vétele nagy felháborodást keltett a kulákoktól nyüzsgő presbitériumban. Pető kulák „ebbe nem nyugszunk bele. Államosítsák hát akkor az egész egyházat” kijelentése, Komáromi Lajos DÉFOSZ kiküldött hasonló uszító kijelentései és Papp János zsibóti volt MDP titkár: „Rettenetes, hogy a harmóniumot elveszítjük. Ezt nem engedhetjük.” kitörése jellemzi az egész presbitérium – élükön fiatal ref. lelkésszel mentalitását és politikai meggyőződését. Rózsafa: leírva a 6. pontban. Szentdienes: a kat. plébános provokált ki nagy vitát a ludi magisteri jelszó alatt és a harminc holdas közs. bíró, aki az állam érdekét kellett volna védenie, szintén a pap mellett hangoskodott.

8. Javaslatok a bizottság részéről: Hasson oda, illetőleg járjon közbe a Megyei Bizottság, hogy a községi képviselő testület összetétele megváltozzék. Ugyanígy, ha lehet módosítsa a presbitériumok összetételét is.

9. Párttitkárok: sokkal jobban belefolytak a tárgyalásokba, mint eddig. Becefán szükség lett volna a párttitkár hozzászólására, de vastagon hallgatott. Papp János zsibóti volt párttitkár (jelenleg tag) a párt képviseletében klerikális állásfoglalásával hazudtolta meg párttagságát. (Lásd 7. pont). Szentdienes: harcos szellemű, kulákellenes a titkár, de nagyon gyenge (kis létszámú) a pártszervezet s így egyedül kell felvennie a kulákok ellen a küzdelmet. Szerinte a község elöljárósága, tisztviselői, valamint a járási rendőrkapitány és párttitkár sem tesznek lépéseket a kulákok ellen, sőt mint mondja „jó baráti viszonyban vannak a kulákokkal és együtt lakodalmaznak és heje-hujáznak”. Katádfa: a párttitkár nem jelent meg a tárgyaláson, mert vadászni ment. A mellékelt írása is bizonyítja ezt.

 

Pécs, 1950. január 16.

 

        Orsós László                                           Kresz József

            biz.tag.                                                   biz.tag.

 

Felhasznált irodalom:

Bernics Ferenc: Közoktatás és Tanügyigazgatás Baranya Megyében 1945–1985. Pécs, 1989.

Magyar Közlöny és Köznevelés 1948. évfolyamának számai.

 

Vargháné Szántó Ágnes levéltáros

 

[1] Bernics 1989, 39.

[2] A kizárólag egyházi célokat szolgáló tanintézetek (hittudományi főiskola, diakónus és diakonisszaképző stb.) és a keresztényi szeretet gyakorlására létesített intézmények (pl. szeretetotthon, árvaház, nevelőintézet) kivételével.

[3] Köznevelés 1948. június 15. 12. számának melléklete, 4.

[4] Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium

[5] Köznevelés, 1948. július 1. 13. szám, 118–120.

[6] Köznevelés, 1948. szeptember 1. 17. szám, 154.

[7] Bernics 1989, 70–71.

[8] A református egyház és a magyar állam között kötött egyezményt lásd: Magyar Közlöny Hivatalos Lap 1948. október 9. 227. szám, 2–3. Az evangélikus egyházzal kötött egyezményt lásd: Uo. 1948. december 16. 276. szám, 2–3.

[9] Megyei Iskola Bizottság

[10] A jegyzőkönyveket lásd: MNL BaML XXIII. 13. Baranya Megyei Tanács V.B. Művelődésügyi Osztályának iratai 1950. Iskolák államosítása.

[11] MNL BaML XXIII. 13. Baranya Megyei Tanács V.B. Művelődésügyi Osztályának iratai 1950. Iskolák államosítása. Iktatószám nélküli irat.

[12] Több esetben a volt iskolafenntartó azzal próbálta elkerülni a tanítói lakás, illetve földjavadalom államosítását, hogy azt állította, a javadalmazási jegyzőkönyvben szereplő „ludi magister” kifejezés nem tanítót, hanem kántortanítót, kántort jelent.

 

Utolsó frissítés:

2018.10.24.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges