Családkutatás forrásai a Tolna Megyei Levéltárban

      1828. évi "Conscriptio regnicolaris"    

Az 1828. évi nádori összeírás községenként készült és így is maradt fenn. Ugyan „csak” a ház tulajdonosának nevét tűnteti fel, mégis igen fontos vagyonkimutatás szempontjából való forrás, megjegyzésben a tulajdonos foglalkozásának feltűntetésével. Remek képet rajzol a XIX. századi viszonyokról. A Tolna Vármegyére vonatkozó iratanyag vaskos kötetekben, eredetiben kutatható, az állományvédelmi szempontokat természetesen szem előtt tartva.

A Magyar Nemzeti Levéltár 2022. októberében tette közzé az 1828. évi összeírásról készült adatbázisát. A digitalizált iratanyag elsősorban családtörténet-kutatási szempontból kivételesen értékes forrás, illeszkedve a Magyar Nemzeti Levéltár adatbazisokonline.mnl.gov.hu felületén már régóta elérhető korábbi, 1715. és 1720. évi összeírások sorába. Az adatbázisban a kereshető személynevek mellett a vagyoni és társadalmi helyzetre vonatkozó adatok digitalizált képei is elérhetők a kutatók számára, szem előtt tartva, hogy az összeírás a korszak magyar társadalom- és gazdaságtörténete szempontjából pótolhatatlan forrásértékkel bír.

https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/az-1828-evi-orszagos-osszeiras/hierarchia

  Tolna Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai

             Tolna Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai fondja 1654-1848 közötti iratanyagot ölel fel több mint 130 iratfolyóméternyi terjedelemben. Az iratanyag jelentős részét maguk a közgyűlési jegyzőkönyvek teszik ki, melyekben a figyelmes kutató igazi családkutatási ritkaságokat is meglelhet. E mellett szép számmal találhatunk itt összeírásokat is, úgymint nemtelenek, zsidók, cigányok, görögök, népszaporulat, állatok, nemesek összeírása, népösszeírások, nemességvizsgálati iratok, melyek az 1720-1848 közötti időszakból állnak a kutatók rendelkezésére. Az iratanyagban az egyes településeken élők nevei mellett találhatunk adatokat az illető személyek lakóhelyére, foglalkozására, esetleges birtokára vonatkozóan is. Külön szeretnénk kiemelni a különféle egészségügyi iratokat, úgymint himlőoltások, illetve Kolera Bizottság iratai, melyek családkutatás szempontjából talán a korszak leginkább kutatott iratai a Tolna Megyei Levéltárban. 

Anyakönyvek

A levéltárunkban fellelhető anyakönyvek kialakulása a katolikus egyházhoz kötődik szorosan. Az 1212. évi párizsi zsinat ugyan még elvetette a kötelező anyakönyvezést, azonban az 1563. évi tridenti zsinat 24. ülésén a házasság szentségéről tanácskozva jegyzőkönyvbe vette a matrica copulatorum (azaz a házasodottak anyakönyve) és a matrica baptisatorum (azaz a kerszteltek anyakönyve) vezetését. Ezt a két anyakönyvet V. Pál 1614-ben kiadott Rituale Romanorumában bővítette a matrica mortuorum (azaz elhaltak anyakönyve) vezetésének ajánlásával. 

Az anyakönyvvezetés hazai gyakorlatának megteremtése iránti igény először 1515-ben, a veszprémi egyházmegye zsinatán fogalmazódik meg, a török előrenyomulása miatt azonban a 16. századból csak a Magyar Királyság területén lévő városokból maradtak ránk evangélikus anyakönyvek (1587. Kassa, 1592. Bártfa, 1594. Selmecbánya, 1599. Szepesszombat). Mivel a katolikus területeken az anyakönyvvezetés gyakorlata a török előrenyomulása miatt valószínűlet többször csorbát szenvedhetett, ezért az egyhát szükségét érzi a rendelkezés megerősítésének az 1579-es győri zsinaton. Hogy mennyire válhatott - részben a török uralom miatt is - rendszeressé a gyakorlat, arra vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre, de az bizonyos, hogy az első ránk maradt katolikus anyakönyvek a 17. századból származnak (pl. 1601. Túrócszentmárton, 1633. Kőszeg, 1638. Pápa, stb.). A legrégibb, ma is magyar kezelésben lévő anyakönyvek a soproni evangélikus és a zalakomári református (1624), valamint a már említett kőszegi katolikus anyakönyvek. Az anyakönyvvezetés gyakorlatának elterjedését és megszilárdulását segítette a korszakban az is, hogy 1611-ben Pázmány Péter a nagyszombati zsinaton kötelezővé tette a Rituale Romanorumot. Ezt követően egyre több anyakönyvvel rendelkezünk országszerte. Ez azonban sajnos nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve megszakítatlan az anyakönyvek sora. Az idők során több ízben volt oka eme értékes forrástípus pusztulásának háború, tűzvész, ritkábban árvíz vagy rágcsálók. 

Tolna megye a török időkben jelentős károkat szenvedett el, szinte a megye teljes egésze elpusztult. Bár a török uralom alól már 1686-ban felszabadult a megye, de a közigazgatás megszervezése, és a rendszeres tevékenység váratott magára egészen a 18. század elejéig. Az egyre stabilabban működő megye egyik jele volt az is, hogy az anyakönyvezés gyakorlata ismét kezdett rendszeressé válni: ebből az időszakból származnak a legrégibb Tolna megyei anyakönyvek. Ezeket, mivel nem készült róluk másodpéldány, az egyes települések parókiái őrzik.

Levéltárunk őrzésébe az 1827. évi XXXIII. törvénycikk által elrendelt, a felekezetek által vezetett anyakönyvi másodpéldányok kerültek. Az 1827 előtt vezetett anyakönyvek továbbra is egyházi tulajdonban maradtak, ezek azonban online elérhetők a mormon egyház (Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza) által támogatott mikrofilmezési projektnek köszönhetően. Anyakönyveink nyelve túlnyomórészt magyar, de a rácok (szerbek) által is lakott településeken (pl. Medina, Dunaföldvár) előfordulnak cirill betűs, szerb, illetve a német területekről bevándorolt evangélikusok vagy németül beszélő izraeliták által lakottakon gót betűs német  anyakönyvek. A katolikus anyakönyvek nyelve 1840-ig tradicionálisan a latin volt. 

Az anyakönyvezés állami feladattá válását, és ezzel együtt teljes egységesülését az 1894. évi XXXIII. törvénycikk szabályozta 1895. október 1-jei kezdettel. Ezt követően közhitelű nyilvántartásra és tanúsításra kizárólag a törvényben megfogalmazottak szerint az ún. állami anyakönyvek szolgálnak napjainkban is. 

2014. július 1-jével bevezetésre került az Elektronikus Anyakönyv (EAK), amelynek nagy előnye a korábbi, papír alapú nyilvántartásokkal szemben, hogy egy helyen rögzíti az ember legfontosabb életeseményeit. Az EAK-ban a nyilvántartás kizárólag elektronikusan történik, de továbbra is van lehetőség a bejegyzésről papír alapú kivonatot kiállítani.

Választói névjegyzékek

A választójog a demokráciában a képviseleti hatalomgyakorlás eszköze. Olyan alapjog, amely az állam minden nagykorú, cselekvőképes polgárát nemétől, vallásától függetlenül megilleti, amennyiben egyéb törvény nem rendeli másképp (pl. büntetőperben mellékbüntetésként kiszabott közügyektől való eltiltás esetén).

A választójog polgári értelemben vett története az 1848. évi V. törvénycikkel indul meg hazánkban.  Ez még nem jelent általános választójogot: a 20. életévüket betöltött, vagyonnal rendelkező, bevett vallásfelekezethez tartozó férfiak szavazhattak. A választhatóságot ennél is szigorúbban szabályozták: a képviselőválasztáson a 24 évnél idősebb magyarul tudó, magyar állampolgárok jelöltethették magukat. 

Ezt a választójogi törvénycikket az 1874. évi XXXIII. törvénycikk helyezi hatályon kívül, amely továbbra is megtartja a vagyoni cenzust azzal az eltéréssel, hogy a tulajdon helyett a befizetett adó lett a választásra jogosultság alapja. A választás ekkor is (egészen 1938-ig) élőszóban történt, 

A 19-20. század fordulóján egyre többször merült fel a választójog kiterjesztésének szükségessége. Erre vonatkozóan meg is történtek a szükséges lépések (pl. a Lukács László által beterjesztett 1913. évi XIV. törvénycikk vagy az 1918. évi I. sz. néptörvény), de ezek még mindig nem biztosítottak mindenki számára szavazati jogot - annak ellenére sem, hogy az 1918. évi I. sz. néptörvény szavazati jogot adott a nők bizonyos csoportjának. Szintén nem biztosította azt a Tanácsköztársaság idején bevezetett választójog sem. Ez ugyan biztosította nemcsak a férfiak, de a nők számára is a választójogot 18. életévüket követően, de ugyanúgy kizárt társadalmi csoportokat, mint a előző törvények. Ezt követően több ízben történtek ugyan változtatások, de az általános, titkos és egyenlő szavazati jogot még mindig nem nyerték el a magyar állampolgárok. Erre csak az 1945. évi VIII. törvénycikk tette lehetővé, amely kimondta, hogy azok a magyar állampolgárok, akik betöltötték a 20. életévüket, titkos választásra jogosultak. A világháborút lezáró következményként természetesen ekkor is voltak csoportok, akik nem vehettek részt a szavazásokon. 

Ezt követően a választójogra való jogosultságot alapvetően nem változtatták, de a választási rendszert több ízben is érték kisebb-nagyobb átalakítások. 

A választáson, népszavazáson való részvétel feltétele a választó lakóhelye szerinti körzet választói névjegyzékébe történő felvétel, valamint az elkészült névjegyzék közzététele.. Ez a megyei és városi önkormányzatok törvényileg előírt feladatai közé tartozott. Tolna megye 1872 és 1944 között rendelkezik választói névjegyzékekkel. A névjegyzékekbe legtöbb esetben a levéltárak kutatószolgálatán van lehetősége betekinteni a kutatónak, de bizonyos névjegyzékek már onlline is kereshetők.  Levéltárunk esetében az 1872. és 1875. évi Választói névjegyzékek érhetők el online. A választói névjegyzékek vizsgálata a családfakutatás során hasznos információkat nyújthat a család vagyoni helyzetéről, a családtagok foglalkozásáról.