Erkel Ferenc Emlékház (Gyula, Apor Vilmos tér 7.)

2022.01.19.

 

A ház németgyulai iskolaként és tanítói lakásként épült 1795-ben. 1821-ben új tantermet kapott. 1829–1830 telén az épület megrongálódott és részben összedőlt, ezt követően Nuszbek Antal újította fel klasszicista stílusban. Ekkor nyerte el mai formáját. A ház Apor térre néző szárnya az iskolának, Ajtósi utcai frontja pedig a tanítói laknak adott helyet, melyben az Erkel család 1806–1841 között lakott. Ebben az időszakban a vadszőlővel befuttatott verandáról lehetett belépni egy tágas szobába, ahol a család a vendégeit fogadta. Ezután következett a nappali, a hálószoba, a konyha és a kamra.
 
Amikor gr. Wenckheim Ferenc gróf hívására ifj. Erkel József 1806-ban Pozsonyból a gyulai német iskolába került, már tanulgatnia kellett a német nyelvet. A belvárosi plébániatemplom karnagyaként és a németgyulai katolikus iskola tanítójaként kezdett dolgozni. A török pusztítást követően betelepített németek ugyanis önálló városi igazgatást hoztak létre, amely 1858-ig elkülönülve működött Magyar-Gyulától. Bár iskolát és kápolnát is építettek a városuk főterén, de egyházi szempontból nem képeztek önálló parókiát. Az ifjabb József is kivette a részét a rendezvényszervezésből. I. Ferenc király fogadása alkalmára például fúvószenekart szervezett a német polgárőrség tagjaiból, amely aztán minden ünnepnapon játszott a templomban. Olykor a város jegyzői feladatait is ellátta. 1841 után a Wenckheim-uradalom számtartójaként dolgozott. Ő állította össze gróf Károlyi György ünnepélyes főispáni beiktatásának a ceremóniáját. A reform-pártiak nagy győzelmét jelentő eseményre 1842. május 16-án került sor. 1808. május 2-án kötött házasságot Ruttkay Klárával (1790–1865), Ruttkay Ádám uradalmi tiszt leányával. Házasságukból 10 gyermek született. Első lányuk, Borbála mindössze 3 évet élt, így Ferenc fiuk maradt a legidősebb gyermekük, aki megérte a felnőttkort. Az is a grófi családdal való szoros kapcsolatukra utal, hogy első gyermekeiknek a gróf és a neje lettek a keresztszüleik. Ezért kapta a famíliában addig ismeretlen Ferenc nevet a család leghíresebb tagja. Fő érdeme, hogy családjába plántálta a zene szeretetét.
 
Erkel Ferenc, a Himnusz megzenésítője és a magyar nemzeti opera megteremtője 1810. november 7-én született. A hagyomány szerint a ház sarokszobájában látta meg a napvilágot. Ebben a házban végezte el az első két elemi iskolai osztályát. Czingulszky Simon tanította a betűvetésre, aki lengyel emigránsként az édesapjával csaknem egy időben került Gyulára. Ferenc másodikosként, az 1818–1819-es tanévben édesapja keze alá került. Az osztályban 58-an tanultak, így négy csoportban folyt az oktatás. Talán a német nyelvben való járatlansága miatt kapott csak közepest, ebből láthatjuk, az édesapa nem kivételezett a fiával.
 
Az iskolai oktatásnál nagyobb hatással volt rá az a zenei légkör, amely a szülői házban uralkodott. Édesapja mindig magával vitte, ha Rostyéknál muzsikáltak. A gyulai zenei életnek a kastély mellett ugyanis Rosty Albert háza (a mai Levéltár épülete) volt a központja. Rosty zenei érdeklődésére utal, hogy személyes kapcsolatban állt Beethovennel. Az otthonában rendezett házi muzsikálások alkalmával ő brácsázott, Czingulszky és ifj. Erkel József hegedültek, Wagner József pedig csellózott. A zenés esteken a kis Erkel már 7 évesen megismerkedett Haydn, Mozart és Beethoven műveivel, ugyanis ezeken az alkalmakon ő is részt vett, mint kottalapozó. Úgy hírlik, hogy apja már 10 esztendős korától orgona mellé engedte, többször is helyettesítette őt a belvárosi templomban. A székre egy zsámolyt kellett helyezni, hogy felérje a billentyűzetet, de hibátlanul tudta kísérni a miséket. Először 11 évesen adott nyilvános zongorakoncertet.
 
További fejlődéséhez el kellett hagynia szülővárosát. Az édesapja 1822-ben Pozsonyba, a bencések gimnáziumának II. osztályába íratta be. Nyaranta azonban hazajárt. Művészi hangjának kialakításában nem csak az iskolában tanult ismertek hatottak rá, hanem a szülőföld dallamvilága is. A Gárdonyi Géza által feljegyzett visszaemlékezése mutatja, hogy milyen nagy hatást gyakorolt zenei stílusának megtalálására az alföldi népdalkincs: „Egyszer még kicsi diákkoromban hazamentem vakációra Pozsonyból. Le az Alföldre. Még akkor nem volt vasút. Hajón jártunk Pestre. Oda meg az alföldi kocsik följártak. Egy parasztnak a kocsiján mentem haza. Volt nekünk egy furfangos mindenesünk. Igen szerettem ezt az embert. Este is, ha csak tehettem, kiszöktem hozzá a konyhába és lestem minden szavát. Hol tréfált, hol mesélt, de nekem mindenképpen a legérdekesebb ember volt a világon. Egy este ott üldögélt a tűz mellett: álmosan pipázgat. De nem is pipázott talán, csak éppen hogy a szájában volt a pipa, és amint ott ül bóbiskolva a tűzhely padkáján, hát hallom, hogy dúdol valamit.
 
Hallgat egy percet, aztán megismétli. Megint hallgat egyet, megint fúj egyet. A dallam hol emelkedik, hol leszáll és csak éppen annyit fúj belőle egyszerre, amennyire egy lélegzetvétel épp elég. Bámulva hallgatom. A dal bűbája és szaggatottsága megmarad. Csodálkozva csodálom, hogy a dal egységét a szünetek nemhogy zavarnák, hanem inkább emelik. Pedig mondom, csak úgy halkan, bajusz alól dúdolt, s magának, mint a macska, mert félig aludt. Én azután lefeküdtem, de soha azt az estét nem feledtem el. Később is, hogy zenész lettem, sokat gondolkoztam ezen. Ebből értettem meg mi a rubato, és hogy a metronómot, a taktusmérőt hova tegye a magyar muzsikus. Csapja a földhöz! Az a tudatlan paraszt-mindenes lett a vezetőm az egész pályámon.”
 
A város nem feledkezett meg neves szülöttéről. Ötven éves karmesteri jubileuma alkalmából, 1888-ban a megye lakossága nevében maga a főispán, Beliczey István köszöntötte. December 31-én a város közgyűlése Kossuth Lajost követően második díszpolgárává választotta meg. A halála után a város a szülőházát emléktáblával jelölte meg. Ezt születése centenáriumán, 1910-ben a Békésvármegyei Közművelődési Egyesület Mogyoróssy Sándor szobrászművésszel díszesebb márványtáblájára cserélte. A ház Ajtósi utca felőli oldalán pedig egy Dürerre emlékező táblát is elhelyeztek.
 
A ház az 1960-as évek végéig megtartotta eredeti funkcióját. Erkel halálának 75. évfordulóján, 1968. június 16-án nyílt meg benne az első kiállítás, mely ekkor csupán egy szobát foglalt el. 1970-re már kiterjedt a ház Apor-téri szárnyára. Az épület teljes múzeumi hasznosítását 1974-ben oldották meg. Az 1985-ös rekonstrukció során a konyha szabadkéményét kibontották, és a helyiséget tűzhellyel és egy üstházzal egészítették ki.
 

Az Emlékházat 2010–2011-ben felújították. Az új tárlat kialakításánál az épület eredeti rendeltetését is figyelembe vették. Az újonnan emelt részben történik meg a vendégek kulturált fogadása. A kiállítás az iskola és lakóház kettősségére építve mutatja be a zeneszerző életét és a hozzá kötődő relikviákat. Az üvegezett tornácon az életútját ábrázoló időszalag, és az európai himnuszokat bemutató érintőképernyős terminálok fogadják a betérőket. A kiállítás következő terme egy 19. századi osztályterem mintájára készült kiállítótér, ahol az Erkel-család történetével, valamint Erkel Ferenc fiainak életművével ismerkedhetnek meg a látogatók. A zeneszerző munkásságát bemutató Erkel Emlékszobában kaptak helyet a legértékesebb relikviák. Az Erkel-család egykori gyulai otthonát idézi meg a biedermeier bútorokkal berendezett hálószoba és szalon, valamint a népies kialakítású konyha. Az udvari promenádon körbesétálva korabeli plakátok reprodukciói által követhetjük végig a művész munkásságát. Az 1800-as évek ruháiba öltöztetett bábuk pedig megidézik a régi utcák hangulatát. Az udvar nyáron kisebb hangversenyeknek is helyt ad. A színpadként funkcionáló óriási sakktáblán a látogatók nagyméretű sakkfigurák segítségével mérhetik össze sakktudásukat. Erkel ugyanis nem csak kiváló zeneszerző, de első rendű sakkozó is volt.

 

 

A Gyula Televízió műsora.

 

Képek:

  1. Az Erkel-ház helyszínrajza Gyula 1860 körüli térképén (MNL BéML)
  2. Beliczey István főispán köszönti fel Erkelt az ötvenéves karmesteri jubileuma alkalmából, 1888. (MNL BéML)
  3. Gyula városa díszpolgárává választja Erkelt, 1888. december 31. (MNL BéML)
  4. Gyula város közgyűlése elhatározza Erkel szülőháza emléktáblával történő megjelölését, 1893. július 5. (MNL BéML)
  5. Az Erkel-ház az 1900-as évek elején (EFM)
  6. Az Erkel-ház a két világháború közötti időben (EFM)
  7. Az Erkel-ház az 1950-es években (EFM)
  8. Az Erkel-ház az 1968. június 16-i kiállítás megnyitása idején (EFM)
  9. Az Erkel-ház az 1970-es években (EFM)
  10. Az 1970-es kiállítási tér alaprajza (EFM)
  11. Az Erkel-ház 2000 körül (EFM)
  12. A felújított Erkel-ház, 2011. (EFM)
MNL BéML = Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára
EFM= Erkel Ferenc Területi Múzeum, Gyula

 

Szerző: Dr. Németh Csaba

 

 

                        

Utolsó frissítés:

2022.10.25.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges