Jelenlegi hely

Magyar Nemzeti Levéltár » Címlap
Korok, családok, történetek.... Családtörténetek - virtuálisan

A Palásthy család

Vissza a virtuális kiállításokhoz

Előző Következő
1 / 3

A Palásthy család története

A Palásthyak ősei a honti és a bolondóci várjobbágyok sorából emelkedtek a nemesek közé. A várjobbágyok még 1279-ben megosztoztak Palást föld egy részén. Álmost és Fábiánt hadi érdemeik jutalmául IV. László király 1281-ben felmentette a várszolgálat alól és az ország nemesei közé emelte őket. E két testvér őse tehát a máig virágzó Palásthy családnak. Paláston azonban a Csák nembeli István és Péter is birtokosok voltak, a kik 1288-ban birtokukat királyi engedéllyel a Palásthyak egyik ősének, nevezetesen Péternek engedték át.
Palásthy Brizó fia, Miklós, már Nagyvezekényben lakott, hol 1295-ben birtokot vásárolt Vezekényi Pétertől. Brizó unokái, Fülöp és János Várad fele részét nyerték nagyanyjuk leánynegyede címén. 1295-ben Ladomér, esztergomi érsek is adományt nyert Palástra, de ezen adományozás érvénytelenné vált, sőt valószínűleg egyik indító oka volt a Palásthyak későbbi magatartásának a Csák Máté és Róbert Károly közötti küzdelmekben. A Csák Máté halála utáni időben a Palásthyak is meghódoltak, legalább erre enged következtetni az a körülmény, hogy 1327-ben Károly király Palásthy Lipót fiát, Györgyöt és testvéreit is megnemesítette. A XIV. század elején már jelentékenyen szétágaztak a Palásthyak. 1308-ban Mikus fia, Mihály és Gőze fia, Fábián palásti részüket Ravasz mesterre ruházták át. Bagonya fia, Miklós pedig 1327-ben Rakonca felét (Felső-Rakonca) vásárolta meg Rakonczai Istvántól. Brizó unokája, János, Zsemberben volt birtokos. Bagonya unokái, János és György 1368-ban szintén vásárolták Zsemberben birtokrészt. Palásthy Mihály fiai az általuk elkövetett hatalmaskodások következtében elveszítik palásti birtokrészeiket, a melyeket a főispán 1341-ben Palásthy Liptó fiának, Istvánnak adott; 1368-ban Palásthy Kónya, Sásd, Sztrácin, Szemeréd határain birtokol. 1379-ben a családot Egyházasnénye részeinek birtokában találjuk. 1392-ben Miklós és Péter anyjuk, a HuntPázmán nembeli Kővári Anna után, leánynegyed címén Zelént bírják, 1394-ben a Kőváriak, Terjeniek (Terényiek) és a Palásthyak közt kölcsönös örökösödési szerződés jön létre, melynek értelmében Kővári Pál mester és testvérei 1395-ben beiktattatnak néhai Palásthy György palásti birtokrészeibe.

1594-ben Palásthy József alispán Korponáról szervezte a törökök elleni küzdelmet.

Dersffy Miklós Hont vármegyei főispán 1601-ben Palásthy Józsefet választtatta meg alispánná, aki országgyűlési követ is volt. 1603-ban Kisfaludi Lipthay István foglalta el az alispáni széket, de az 1608. évi országgyűlésen a protestáns Illésházy István neheztelését magára vonta a katolikusok érdekében tett felszólalásai miatt ; ez okból az 1609. évi tisztújításon a nádor, a ki az időközben elhalt Dersffy főispán helyett a tisztújítást intézte, Lipthay Imrét többé nem jelölte. Utóda az alispánságban Palásthy József lett.

1632-ben a törökök támadása miatt a védelmi intézkedéseket Palásthy Pál alispán vette kezébe.

Az 1692. évi tisztújításkor Palásthy Ferencet első alispánná választották meg.

Tagjai közül kiváló szerepet játszottak Bertalan és László (1654.) korponai várnagyok; József (1601—1609.) és Pál (1627—1646.) Hont vármegye alispánjai, az utóbbi a vármegyének több ízben országgyűlési követe. Miklós (1649.) Hont vármegye helyettes alispánja. Ferencz (1691.) alispán, Ignácz (1760.) a szepesi kamara tanácsosa, István (1711.) Hont vármegye esküdtje, József (1796.)

Palásti és Keszihóczi Palásthy Pál, teológiai doktor. (Magyarizsép [Zemplén vármegye], 1825. március 29.  - Esztergom, 1899. szeptember 29.) Sareptai felszentelt püspök és esztergomi kanonok, a Palásthy család történetének megírója. Előbb káplán volt Sátoraljaújhelyen, majd a kassai papnevelő lelki igazgatója lett. 1885-ben a pesti egyetemen az erkölcstan tanárának nevezték ki, 1861-ben pedig ugyanott a hittani kar dékánjává választották. 1871-ben esztergomi kanonok, 1878-ban címzetes apát, 1881-ben nyitrai főesperes lett, 1886-ban pedig sareptai püspökké szentelték s az esztergomi bíbornok érsek segédpüspöke lett. Végrendeletében egy millió koronát tévő vagyonát tőkésíteni rendelte és kamatait az esztergomi egyházmegye plébániáinak segélyezésére hagyta addig, míg a plébánosok kongruáját rendezik, azontúl pedig az esztergomi káptalan tagjai számára. Egyházi témájú cikkei szaklapokban jelentek meg. Munkái : Theologia morum catholica . . . (két kötet). Gyászbeszéd Fábry Ignácz kassai püspök felett. — A polgári házasság. — A Palásthyak. (Három kötet.) — Budapest 1890—1891. 1864-től 1868-ig szerkesztője volt a Religió című folyóiratnak.

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város (1906) című kötetben található adatok alapján. 

A Palásthy család címere : négyelt pajzs. 1. és 4. aranyban vörös kereszttel megrakott fekete ökörfő. 2. és 3. befelé fordított kardot tartó könyöklő páncélos kar, a hajlás felett egy hatágú arany csillaggal és ezüst félholddal megrakva. Két sisak. Sisakdíszek : I. pajzsbeli ökörfő. Takaró : fekete és arany. II. pajzsbeli kar. Takaró : vörös és ezüst.

Forrás: https://hu.wikibooks.org/wiki/Címerhatározó/Palásthy_címer#/media/Fájl:Palásthy_címer.jpg

A Palásthyakat a nemesek sorába emelő, I. (Nagy) Lajos által kiadott oklevél, 1359. január 2.
Eredeti, hártya, restaurált. Függő pecsét darabja.
Jelzet: 1-1-30., 3032. DF 281822.
HU-MNL-KEML-XV.1. Mohács előtti oklevelek levéltári gyűjteménye

 

Az oklevél szövegének magyar fordítása
Készítette: Iván László levéltáros (MNL KEML)

Lajos Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, salernói herceg és a szentangyal-hegyi uradalom ura,

Minden mostani és jövendőbeli Krisztus-hívőnek, aki jelen oklevelünket olvasni fogja, Üdvözülést a világ Megváltójában.

Ahogy a királyi méltóság kötelez, hogy érdemeiknek megfelelően mindenkinek megadjuk a méltó jutalmat, úgy az elődeink által adományozottakat illő okirattal megerősítenünk, hogy azok a jövőben biztos, szilárd alappal rendelkezzenek.

Ennélfogva jelen levelünk soraival mindenkinek tudomására kívánjuk hozni, hogy Palasth-i Miklós fia János a saját, illetve édestestvére: György, valamint atyafiai: Pasca fiai: András és János, illetőleg Lyptow fia: István nevében a színünk elé járulván bemutatta nekünk a nagyságos és méltóságos fejedelemnek, Károly úrnak, Magyarország néhai kiváló királyának, kedves és kegyes emlékezetű atyánknak Havaselvén véletlenül elvesztett középpecsétjével hitelesített azon, alább közölendő kiváltságlevelét, amellyel őseiket a várjobbágyok sorából kiemelvén, az ország valódi nemeseinek közösségébe helyezte, majd alázatosan és odaadóan kérték fenségünket, hogy atyánk mondott kiváltságlevelét méltóztassunk elfogadni, jóváhagyni, hitelesíteni és számukra, valamint örököseik számára ünnepélyes alakban kiállított oklevéllel megerősíteni. A kiváltságlevél szövege pedig a következő: (Következik Károly király 1327-ben kiadott oklevelének szó szerinti átirata.)

Mi tehát a fentebb mondott János saját, valamint testvére és atyafiai nevében hozzánk intézett kérését kegyesen meghallgatván, atyánk mondott, minden kétséget kizáróan hiteles kiváltságlevelét, annak szövegét szóról szóra oklevelünkbe foglalván, elfogadjuk, jóváhagyjuk, hitelesítjük és királyi hatalmunknál fogva számukra és örököseik számára örökké tartó hatállyal megerősítjük, mások jogait nem csorbítván.

Amely ügynek emlékezetére, örök érvényül, kiadtuk jelen, ünnepélyes alakban kiállított oklevelünket, amelyet függő, hiteles kettős pecsétünkkel hitelesítettünk.

Kiadatott Krisztusban tisztelendő atyánk, Miklós választott és megerősített esztergomi érsek, udvari kancellárunk, kedvelt hívünk keze által,

Az Úr ezerháromszázötvenkilencedik évében, a január hónap nónáját megelőző  harmadik napon, uralkodásunknak pedig tizennyolcadik évében, amikor Krisztusban tisztelendő atyáink közül Miklós volt a választott és megerősített esztergomi, Ugolin a spalátói, Miklós a zárai, Illés a ragúzai és Tamás a választott és megerősített kalocsai érsek; Miklós volt az egri, Demeter a váradi, Domonkos az erdélyi, a csanádi üresedésben lévén ekkor, Miklós a pécsi, Kálmán  a győri, László a választott és megerősített veszprémi, István a zágrábi, Mihály a váci, Péter a boszniai, István barát a nyitrai, Tamás barát a szerémi, János barát a knini, Demeter barát a nónai, Bálint barát a makarskai, István barát a fárai, Máté barát a sebenicói, Mihály barát a scardonai, Portiva barát a zenggi és Radozlav barát a korbáviai egyház püspöke, Isten egyházait szerencsésen kormányozván; a méltóságos urak közül Konth Miklós volt a nádor, András az erdélyi vajda, Szécsi Miklós egész Dalmáciának és Horvátországnak, Lesták Szlavóniának, Miklós pedig Macsónak a bánja, Cyko volt a királyi tárnok-, Lökös a királyi asztalnok-, Dénes pedig a királyi lovászmester, továbbá Simon magister volt a pozsonyi ispán és még sokan mások, akik ez időben országunk egyéb vármegyéinek, illetve hivatalainak az élén álltak.