A Palásthyakat a nemesek sorába emelő, I. (Nagy) Lajos által kiadott oklevél, 1359. január 2.
Eredeti, hártya, restaurált. Függő pecsét darabja.
Jelzet: 1-1-30., 3032. DF 281822.
HU-MNL-KEML-XV.1. Mohács előtti oklevelek levéltári gyűjteménye
Az oklevél szövegének magyar fordítása
Készítette: Iván László levéltáros (MNL KEML)
Lajos Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, salernói herceg és a szentangyal-hegyi uradalom ura,
Minden mostani és jövendőbeli Krisztus-hívőnek, aki jelen oklevelünket olvasni fogja, Üdvözülést a világ Megváltójában.
Ahogy a királyi méltóság kötelez, hogy érdemeiknek megfelelően mindenkinek megadjuk a méltó jutalmat, úgy az elődeink által adományozottakat illő okirattal megerősítenünk, hogy azok a jövőben biztos, szilárd alappal rendelkezzenek.
Ennélfogva jelen levelünk soraival mindenkinek tudomására kívánjuk hozni, hogy Palasth-i Miklós fia János a saját, illetve édestestvére: György, valamint atyafiai: Pasca fiai: András és János, illetőleg Lyptow fia: István nevében a színünk elé járulván bemutatta nekünk a nagyságos és méltóságos fejedelemnek, Károly úrnak, Magyarország néhai kiváló királyának, kedves és kegyes emlékezetű atyánknak Havaselvén véletlenül elvesztett középpecsétjével hitelesített azon, alább közölendő kiváltságlevelét, amellyel őseiket a várjobbágyok sorából kiemelvén, az ország valódi nemeseinek közösségébe helyezte, majd alázatosan és odaadóan kérték fenségünket, hogy atyánk mondott kiváltságlevelét méltóztassunk elfogadni, jóváhagyni, hitelesíteni és számukra, valamint örököseik számára ünnepélyes alakban kiállított oklevéllel megerősíteni. A kiváltságlevél szövege pedig a következő: (Következik Károly király 1327-ben kiadott oklevelének szó szerinti átirata.)
Mi tehát a fentebb mondott János saját, valamint testvére és atyafiai nevében hozzánk intézett kérését kegyesen meghallgatván, atyánk mondott, minden kétséget kizáróan hiteles kiváltságlevelét, annak szövegét szóról szóra oklevelünkbe foglalván, elfogadjuk, jóváhagyjuk, hitelesítjük és királyi hatalmunknál fogva számukra és örököseik számára örökké tartó hatállyal megerősítjük, mások jogait nem csorbítván.
Amely ügynek emlékezetére, örök érvényül, kiadtuk jelen, ünnepélyes alakban kiállított oklevelünket, amelyet függő, hiteles kettős pecsétünkkel hitelesítettünk.
Kiadatott Krisztusban tisztelendő atyánk, Miklós választott és megerősített esztergomi érsek, udvari kancellárunk, kedvelt hívünk keze által,
Az Úr ezerháromszázötvenkilencedik évében, a január hónap nónáját megelőző harmadik napon, uralkodásunknak pedig tizennyolcadik évében, amikor Krisztusban tisztelendő atyáink közül Miklós volt a választott és megerősített esztergomi, Ugolin a spalátói, Miklós a zárai, Illés a ragúzai és Tamás a választott és megerősített kalocsai érsek; Miklós volt az egri, Demeter a váradi, Domonkos az erdélyi, a csanádi üresedésben lévén ekkor, Miklós a pécsi, Kálmán a győri, László a választott és megerősített veszprémi, István a zágrábi, Mihály a váci, Péter a boszniai, István barát a nyitrai, Tamás barát a szerémi, János barát a knini, Demeter barát a nónai, Bálint barát a makarskai, István barát a fárai, Máté barát a sebenicói, Mihály barát a scardonai, Portiva barát a zenggi és Radozlav barát a korbáviai egyház püspöke, Isten egyházait szerencsésen kormányozván; a méltóságos urak közül Konth Miklós volt a nádor, András az erdélyi vajda, Szécsi Miklós egész Dalmáciának és Horvátországnak, Lesták Szlavóniának, Miklós pedig Macsónak a bánja, Cyko volt a királyi tárnok-, Lökös a királyi asztalnok-, Dénes pedig a királyi lovászmester, továbbá Simon magister volt a pozsonyi ispán és még sokan mások, akik ez időben országunk egyéb vármegyéinek, illetve hivatalainak az élén álltak.
