Az Amerikai Egyesült Államokban 1919. október 28-án fogadták el a szesztilalmat elrendelő törvényt. Ennek értelmében 1920 januárjától tilossá vált a „részegítő italok” termelése, forgalmazása, vásárlása és fogyasztása is. (A rendelkezést részlegesen csak 1933-ban vonták vissza.) Hasonló intézkedés volt érvényben Magyarországon a tanácsköztársaság alatt is. 1919. március 21. és augusztus 1. között tilos volt mindennemű szeszes ital kimérése, forgalomba hozatala és fogyasztása. Kevés szó esik arról, hogy a szesztilalmat már az októberi forradalom alatt is megpróbálták bevezetni. Az ismertség hiánya feltehetőleg az lehetett, hogy nyomtatásban megjelent rendeleti háttér nem született ezzel kapcsolatban, illetve a szeszfogyasztást érintő egy-két, csak korlátozó intézkedés látott napvilágot. Az 1918. évi 4878. számú ME rendelet eltiltotta a burgonya, a tengeri és az árpa felhasználását szesztermelésre. Az 1918. évi 6721. számú ME rendelet csak 1918. december 31-én déli 12 órától, szilveszter napján tiltotta meg szesz árusítását és fogyasztását nyilvános helyeken. E napon különben az egyes vendéglátó egységeknek csak este 10 óráig engedélyezték a nyitva tartást. (Magyarországi Rendeletek Tára 1918. Bp., 1918. 2197. o.; 2365-2367. o.) Távirati úton ezzel szemben már november 2-án szigorú hangú rendelkezést küldött a törvényhatóságokhoz a Magyar Nemzeti Tanács: „A rend és fegyelem biztosítására további intézkedésig mindennemű szeszes ital elárusítását … meg kell tiltani, italmérések, korcsmák bezárandók és őrizet alatt tartandók.” (A táviratoknak a szövegét begépelés ‒ a szövegek nehéz olvashatósága miatt ‒ után telepítettük fel a honlapra.) Ezután november 7-én érkezett a belügyminiszternek a pénzügyminiszterrel közösen kiadott 8506. számú távirati rendelete. A nemzeti tanács által küldött rendelkezést megismételte, de engedélyezte az ételt is kiszolgáló vendéglőkben az étkezéshez egy pohár bor és 3 dl sör kiszolgálását. Egy héttel később azonban a két miniszter 9275. számú közös távirati rendelete mindennemű szeszes ital kiszolgálást megtiltotta. A rendelet ellen vétőket 15 napi elzárással és 200 korona pénzbírsággal büntethették. A fenti távirati rendeleteket Tolna vármegye alispánja annak rendje és módja szerint kiadta szigorú végrehajtás mellett a járási főszolgabíróknak. A rendelkezésnek azonban nehezen lehetett érvényt szerezni. Ezt bizonyította a Simontornyai járás főszolgabírájának 1918. november 16-án, az alispánnak küldött jelentése. Valószínűleg nemcsak Tolna vármegyében voltak ilyen problémák, mert 1918. november 30-án újra enyhített a szesztilalmon a belügyminiszter egy szám nélküli távirati rendeletben. Hatálytalanította az előző kettőt (a 8506. és a 9275. számúakat). Engedélyezte a vendéglőknek kizárólag étkezési idő alatt 2-3 dl bor, illetve 3 dl sör kiszolgálását. Égetett szesz adása továbbra is tilos maradt, de ha vendég teát fogyasztott kaphatott hozzá negyed dl rumot. Jellemző a háború utáni hónapok zavaros viszonyaira, hogy 1919. február 21-én a pénzügyigazgató azt tudakolta az alispáni hivataltól, hogy érvényben van-e még a 8506/1918. sz. távirati rendelet. Befejezésül meg kell azt jegyezni, hogy a „szeszes italoknak zárt palackokban való árusításával foglalkozó kereskedésekre” a fent említett tilalmi rendeletek nem vonatkoztak.

A forrás lelőhelye: MNL Tolna Megyei Levéltára IV. 404. b. Tolna Vármegye Alispánjának iratai (1872-1950). Közigazgatási iratok. 6483/1923. alapszámon található irategyüttesben 24672, 24722, 24755, 24972, 25390, 25441, 25680, 26283/1918 és a 278, 908, 3590/1919. sz. iratok

Készítette: Aradi Gábor levéltáros

Az 1918. november 2-án keletkezett távirat szövege:

A rend és fegyelem biztosítására további intézkedésig mindennenű szeszesital bor, sör, pálinka elárusítását vendéglőkben, kávéházakban és italmérésekben meg kell tiltani, italmérések, korcsmák bezárandók és őrizet alatt tartandók.

                                    Magyar Nemzeti Tanács

A 8506. számú távirati rendelet (1918. november 7.) szövege:

Tudomás további megfelelő intézkedés és legszélesebb körben való közzététel végett érdemben, hogy Pénzügyminiszter ezzel egyetértőleg szeszes italoknak korlátlan vagy korlátolt kimérését vagy kis mértékben való árusítását eltiltom. Azok az üzletek, személyek kizárólag szeszes italok kimérésével foglalkoznak azonnal bezárandók. Kivételnek csak vendéglői iparral kapcsolatos üzleteknek van helye, amelyekben étkezéssel kapcsolatosan egy pohár bor vagy sör (3 deci) kiszolgáltatható. Jelen rendeletem megszegése az italmérési jog elvonását vonja maga után.

                                                                       Belügyminiszter

A 9275. számú távirati rendelet (1918. november 15.) szövege:

A távirati rendeletet a belügyminiszter küldte.

A szesz kiszolgálás korlátozása tárgyévben 8506/1918.[1] res. szám alatt kelt rendeletem módosításával a magyar pénzügyminiszter úrral egyetértőleg mindennemű szeszital kiszolgálását a vendéglőkben is eltiltom. Felhívom, hogy ezen rendeltem érvényes.

Az 1918. november 30-án feladott szám nélküli távirati rendelet szövege:

Szeszes italok kiszolgáltatása tárgyában 8506 ‒ 9275 és ad 9275 res. szám alatt kelt rendeletem hatályon kívül helyezése mellett következőképpen rendelkezem. Vendéglőkben, vendéglői iparral kapcsolatos üzletekben kizárólag étkezés ideje alatt, vagyis déli 12 órától délutáni 3 óráig, és este 7 órától 10 óráig étkezéssel kapcsolatosan; személyenként három deci bor vagy 3 deci sör kiszolgáltatását megengedem. Pálinka és egyéb égetett szeszes italok kimérése továbbra is egyáltalán tilos. Teához azonban negyed deci rum kiszolgáltatható. Jelen rendelet megszegése kihágást képez, amely 15 napig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedő pénzbüntetéssel, ezen felül már első esetben az italmérési jog elvonásával büntetendő.

                                                                       Belügyminiszter