IV. Béla 1238-as oklevele-legkorábbi dokumentumunk

Az MNL Tolna Megyei Levéltárának raktárában 195 Mohács előtti középkori oklevél rejtőzik, amelyek Dr. Hadnagy Albert vármegyei főlevéltárnok majd levéltárigazgató 1945 utáni sikeres értékmentő tevékenysége folytán kerültek gyűjteményünkbe, mégpedig a hódoltság kora után Tolna megyében birtokhoz jutott családok anyagából. Mivel ezek a famíliák Magyarország különböző területeiről, főként a Felvidékről és Észak-Dunántúlról származtak, az oklevelek tartalmukban is Tolna megyén kívüli területekhez kapcsolódnak. Néhány oklevél azért is érdekes, mert korábbi, esetleg már nem meglévő oklevél teljes szövegét tartalmazza. Ez esetben is ezt láthatjuk. De a legfőbb érdekessége az oklevélnek, hogy ez az MNL Tolna Megyei Levéltárának legrégibb darabja, amely 1238-ból származik, s egy 1237-es oklevél szövegét is tartalmazza. Sajnos, eredeti kettőspecsétje elveszett.

Az oklevél arról az időszakról szól, amikor Béla, mint ifjabb király 1228-1231 között, majd trónra kerülve 1235-1239 között kirendelt bírói testület által felülvizsgáltatta az országban a korábbi birtokadományokat és a birtoklások jogosságát. A fő cél a III. Béla-kori királyi birtokállomány visszaállítása volt. Eközben különböző panaszokat is kivizsgáltak, melynek során igyekeztek tanúk meghallgatásával igazságot szolgáltatni, s ezt királyi oklevéllel megerősíteni. Ennek során a magánszemélyek birtoklásának jogosságát is elismerték, amennyiben azt oklevél vagy a tanúvallomás igazolta. Egy ilyen esetet mutat be az akkori Zala megyéből az itt ismertetett dokumentum is. Ebben az olvasható, hogy a kirendelt megyei bírák egy magánbirtokos jogát erősítették meg, mégpedig olyan rokonainak panaszával szemben, akik a király szolgálatában álltak.  

Az oklevél szövege:

Bela dei gratia hungarie dalmatie chroatie rame servie galitie lodomerie cumanieque rex omnibus in christo pie viventibus salutem in vero salutari. Ad universorum noticiam presencium ac posteriorum harum serie volumus pervenire quod nos litteras judicum quos ad revocanda jura castri in parrochiam zaladiensem destinaveramus recepimus sub hac forma.

Arnoldus comes, Cazmerus prepositus Wesprimiensis, Reynald, Trepc, Marcus, Lucach et Vital comites universis presens scriptum inspecturis salutem in vero salutari. Tam presens noscat etas quam secutura posteritas, quod cum a domino Bela rege hungarie super terris et aliis iuribus ecclesiarum servientum regis castrensium udvornicorum populorum regine ac diversarum condicionum essemus iudices in comitatu Zaladiensi constituti ad villam Copulch accessimus et ibidem multorum testimonio proborum occulta subtilique invenimus inquisicione, quod Elias de Wigant habuit duo molendina et terram hereditariam ad unum aratrum que mixtim colitur cum habitatoribus eiusdem ville. Sed quia super altero molendino suo per Ilarium, Nicolaum et cognatos suos videlicet bacciferos regis sibi contradicebatur, ipsos ad nostram fecimus evocari presentiam, qui nec eidem Elie nec litteris priorum iudicum confirmatis litteris domini regis aliquid racionabile poterant obicere, prenominatam terram suam et duo molendina iuste et inconcusse hereditario ab antiquo possessa eidem Elie restituimus in pace et quiete perpetualiter possidenda. Confirmantes eadem litteris nostris anno dominice incarnacionis millesimo ducentesimo tricesimo septimo.

Et nos igitur processum iudicum nostrorum tanquam iustum et legitimum approbantes ac ratum habentes et firmum presencium litterarum munimine ac duplicis sigilli nostri patrocinio duximus perpetuo confirmandum. Datum Bude Anno ab incarnacione domini millesimo ducentesimo tricesimo octavo VIImo Idus Julii. Regni autem nostri anno tercio.

(Jelzet: DF 272069 Régi jelzet: U 748 / 150 BARTAL CSALÁD No. 10.)

 

Az oklevél tartalma magyarul:

IV. Béla király oklevele minden érdekelt tudtára adja, hogy a Zala megyébe, a vár jogának visszavételére küldött bíráktól a következő levelet kapta:

Arnold ispán, Kázmér veszprémi prépost, Rajnáld, Trepc, Márk, Lukács és Vitál ispánok, akiket Béla király Zala megyében az egyházi, királyi serviensi, várnépbeli, udvarnoki és királynéi népek földjeit és jogait illetőleg bíráknak nevezett ki, Kapolcs (Copulch) faluban több megbízható ember tanúvallomása által vizsgálatot folytattak. Ennek alapján úgy találták, hogy a vigánti Éliásnak két malma és egy ekealjnyi örökölt földje van, amit a falubeliekkel közösen művel. Egyik malmát illetőleg Ilarius és Miklós nevű nőági rokonai, királyi tálhordozók ellenvetést tettek, így a bírák maguk elé idézték őket. Mivel semmi ésszerűt nem tudtak felhozni Éliással illetve a korábbi, a király által megerősített bírói levéllel szemben, a bírák a két malom és az említett, régi örökségként birtokolt föld örök és zavartalan birtoklásába helyezték őt vissza. Mindezt levelükkel megerősítették az Úr megtestesülésének 1237. évében.

A bírák eljárását jogosnak és igazságosnak ítéli meg a király, s örökre megerősíti jelen levele és kettős pecsétje védelmével. Az oklevelet Budán adta ki 1238. július 9-én (július idusa előtti 7. napon), uralkodásának harmadik évében.

 

Dr. Várady Zoltán CSc igazgató