Iskolakezdés háború után

Az iskolakezdést megelőző augusztus minden gyermekes családban a számolgatások, leltározás, kis- és nagybevásárlások időszaka, amikor minden forint számít. Szükség van új ruhára, cipőre, táskára, iskolaszerekre. Nem volt ez másképp a második világháború befejeződése után 1945 augusztusában sem, azzal a különbséggel, hogy a szüleiktől messze utazó, az év nagy részét internátusban töltő diákok számára a tartásdíj egy jelentős részét is előre le kellett róni, természetben oda kellett csomagolni.

Tamásiból egy testvérpár indult útnak 1945 őszén, hogy meg se álljon a viszonylag távoli Pécsig, ahol a legrangosabb két iskolába íratták be őket. Kaszás Irén a Miasszonyunk zárda (a mai Pécsi Leőwey Klára Gimnázium jogelődje) VIII. osztályos növendéke, Dezső nevű öccse pedig a Pius Gimnázium III. osztályos tanulója lett. Az intézmény épületében ma a Pécsi Tudományegyetem működik, az iskola pedig Janus Pannonius Gimnázium néven működik napjainkban. Mindkét, országos hírű iskola szigorú, katolikus szellemben, kiváló tanári gárdával oktatta és nevelte a diákokat.

A pécsi Miasszonyunk zárdatemplom és a székesegyház látképe az 1930-as években

A pécsi Pius Gimnázium látképe az 1930-as években

Ezen iskolák diákjának lenni azonban nemcsak kiváltságot jelentett, de komoly anyagi áldozatvállalást is követelt még békeidőben is, nemhogy az éppen lezárult világháborút követően néhány hónappal. A két gyermek taníttatási költségeinek tetemes részét tette ki a beszállítandó élelmiszerek mennyisége, melyet édesapjuk, Kaszás János tételesen felsorolt 1945. augusztus 28-án a Tamási Község jegyzői hivatalán keresztül Cser Sándor főispán, közellátási kormánymegbízotthoz intézett kérelmében. A kérelem tárgya a beadandó élelmiszerek szállításához szükséges engedély, amelyre azért volt szükség, mert a kivonuló csapatok sok esetben a szállítóeszközöket, járműveket is magukkal vitték. Az országban korlátozott számban álltak rendelkezésre hosszabb utakra, nagyobb mennyiségű áru szállítására alkalmas járművek, valamint üzemagyaghoz is nehezebben lehetett hozzáférni, ezért a közösségi célok (pl. mezőgazdaság, élelmiszertermelés, az újjáépítés megkezdése) elsőbbséget élvezett. Az útvonalengedélyt pár nap elteltével meg is kapta a kérvényező apa, és így a gyermekek ellátása is biztosítottá vált.

Az élelmiszerek összegyűjtése mennyiségét tekintve sem lehetett könnyű, Kaszásék azonban tehetős és ismert tagjai Tamási elitjének: az apa két évtizedig a bankszektorban tevékenykedett. Könyvelőként kezdte pályafutását az 1920-as években, majd bankigazgató lett a Tamási Hitelbank Részvénytársaságnál, míg az anya, Rácz Irén, Rácz Dezső államvasúti főintéző leánya szintén tehetős család gyermeke volt.

A főispánnak címzett kérvény szerint túlnyomórészt nem romlandó vagy könnyebben tárolható élelmiszerek, alapanyagok képezték a diákok étkezésének alapját, amelyhez az iskola a befizetett tandíjakból vásárolta meg helyben a romlandó hús- és tejárut, zöldség- és gyümölcsféléket. Arról nincs információnk, hogy milyen étrendet állíthattak össze a pécsi középiskolákban, de jó eséllyel hasonló lehetett a bonyhádi Evangélikus Gimnázium internátusának háborús időkben összeállított étrendjéhez:

Forrás: 

HU MNL TML V. 777.d. Tamási Nagyközség iratai. Közigazgatási iratok 1945. 2047/1945

A Tolna-Baranya-Somogyi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye bonyhádi gimnáziumának értesítője az 1937/38. tanévről

Indexkép: Pixabay

Hecker Henrietta levéltáros