Gróf Széchényi Ferenc és neje, gróf Festetics Julianna adománya Tolna vármegyének

December havi érdekes iratunkban az 1809-es, utolsó nemesi felkelés alkalmával a vármegyének tett felajánlása apropóján emlékezünk meg a nemzeti múzeum és könyvtár alapítójának Tolna vármegyei kötődésű feleségéről, gróf Festetics Juliannáról.

A házaspár mindkét tagja olyan főnemesi családból származik, amely a 18-19. század fordulóján, majd a reformkorban a felvilágosodás, a haza és haladás eszméivel azonosulva sokat tett az ország gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális előrehaladása érdekében.

gróf Széchényi Ferenc és felesége, gróf Festetics Julianna (A kép forrása: Fraknói 1902)

Kettejük közül a férj ismertebb, hiszen gróf Széchényi Ferenc (1754-1820), kora egyik leggazdagabb főura, köztudottan bőkezűen támogatta a magyar kultúrát. A nemzet számára legemlékezetesebb cselekedetével és 1802. november 25-én kelt adománylevelével a nemzeti könyvtár és múzeum alapjait tette le. Ezen nemes és „utánzásra méltó igyekezet” miatt érzett hála és köszönet kifejezésére becikkelyezett 1807. évi XXIV. törvénycikk szerint „terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”[1] A gyűjtemény ekkor 11 884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 aranyérmét, címereket, más régiségeket, valamint néhány festményt tartalmazott.[2] Később a két gyűjtemény különválását követően jött létre a Nemzeti Múzeum és nemzeti könyvtárként az Országos Széchényi Könyvtár.

gróf Széchényi Ferenc (A kép forrása: wikipédia)

Kevésbé ismert tény, hogy gróf Széchényi Ferenc felesége, gróf Festetics Julianna Tolna vármegyei kötődésű, hiszen édesapja, gróf Festetics Pál (1725-1782) császárhű emberként elnyert kamarási, belső titkos tanácsosi címe mellett Tolna vármegye főispánja is volt. Mivel Julianna nagyapja, gróf Festetics József (1691-1757) 1742-ben megvásárolta az Apponyi családtól a tolnai uradalmat, a család kiterjedt birtokkal is rendelkezett, amely magában foglalta Tolnát, Kakasdot, Belacot is.

A kor, amelyben gróf Széchényi Ferenc és hitvese, gróf Festetics Julianna élt, azonban korántsem volt békés. A 18-19. század fordulója a napóleoni háborúk időszaka, amely Magyarországot is érintette. Ekkor került sor az utolsó nemesi felkelés meghirdetésére, amelyből Tolna vármegye is kivette részét. 1797-ben, 1800-ban és 1805-ben az összehívott inszurgensek csak gyakorlatoztak, csatában őket nem vetették be. Erre csak 1809. június 14-én, Győrnél került sor. A jól és korszerűen felszerelt, létszámfölényben lévő francia seregekkel szemben azonban a nemesi felkelés nem tudott eredményesen fellépni.

Utoljára 1808-ban Pozsonyba összehívott országgyűlés a II. törvénycikkelyben hatalmazta fel az uralkodót arra, hogy „három éven belül bármikor, ha az országot oly veszély fenyegetné, amelynek elhárítására a rendes hadsereg elégtelen lenne, a szokástól eltérően, az országgyűlés összehívása nélkül … általános nemesi felkelést hirdethessen, és országgyűlést csak akkor hívjon egybe, ha a törvényben meghatározott keret nem lenne elégséges." A törvény pontosan megfogalmazta azokat a körülményeket, amelyek mentességet jelenthettek a személyes katonáskodás alól. Főszabályként megállapította a törvény, hogy családonként egy fő köteles anyagi helyzettől függően lovas vagy gyalogos katonaként szolgálatot teljesíteni. Azon családoknak, amelyek személyesen nem vonultak hadba, maguk helyett „jó magaviseletű és alkalmatos nemtelen személyt” kellett kiállítaniuk. Az általános nemesi felkelésen túl az országgyűlés további 20.000 újoncot ajánlott meg, amely számot a vármegyék között osztották fel oly módon, hogy Tolna vármegyére 376 újonc kiállítása jutott.

A vármegye nemesi közgyűlésének 1809. évi iratai közt őrzött, Bécsben, 1809. április 20-án kelt levél[3] tanúsága szerint a törvényesen megszabott kiállítandó katonán felül még kettő kiállítását rendelték el, valamint Sopron vármegye részére 18 lovat biztosítottak. A közrebocsátott levél utolsó előtti bekezdésében Széchényi Ferenc felesége nevében további 1000 forintot ajánlott fel a vármegyének, amely igen bőkezű adománynak számított, és amely „hazafiúi kegyes ajánlást” a vármegye, a jegyzőkönyv tanúsága szerint szívesen fogadott el, és használt fel.

De ki is volt, ez a nemeslelkű hölgy? Felesége a könyvtáralapító Széchényi Ferencnek, édesanyja Széchenyi Istvánnak (1791-1860), a reformkor egyik legmeghatározóbb alakjának, aki számos emlékezetre méltó cselekedete mellett a Tudós Társaság, megalapítására 1825-ben birtokai egy éves jövedelmét ajánlotta fel, és akinek érdemei előtt az utókor „a legnagyobb magyar” jelzővel tiszteleg.

Julianna 1753. október 30-ikán született a mai Szlovákia területén fekvő Jabloncán. Szülei gróf Festetics Pál és Bossányi Júlia grófnő, csillagkeresztes hölgy voltak. Gyermekéveit Sopron vármegyében, a család sági birtokán töltötte, ahol előbb oktatásáról és neveléséről egy piarista tanár gondoskodott, majd a pozsonyi Notre Dame de Sion zárdában tanult. Tanulmányai végeztével egy rendkívül művelt és tájékozott, több nyelven, így a magyar és német mellett olaszul, franciául és angolul is beszélő, kellemes modorú, kifinomult szépségű, mindig rangjához méltóan öltöző ifjú hölgyként tért vissza a sági családi birtokra. Ifjú, majd felnőtt korában is sokat olvasott többek között a família keszthelyi könyvtárában. Érdeklődése nemcsak a humán tudományokra, irodalomra terjedt ki, élénk érdeklődést mutatott a természettudományok, főként az ásványok iránt.

1772-ben, még 20. éve betöltése előtt kötött először házasságot gróf Széchényi Józseffel, azonban ebből a rövid ideig tartó frigyből nem született gyermek. 1774-ben az ifjú férj vadászbalesetben elhunyt. Az özvegy néhai férje Sopron vármegyében fekvő horpácsi kastélyában élt, ahol sógorával, Széchényi Ferenccel kölcsönös vonzalom alakult ki köztük.[4] A házasságkötésre, amelyet először mindkét család is ellenzett, csak 1777-ben, Kópházán, hároméves udvarlást követően, pápai engedéllyel kerülhetett sor. A hosszú, boldog házasságból, hat gyermek született, legutolsóként Széchenyi István, a „legnagyobb magyar”.

Amellett, hogy Julianna elsődleges feladatának tartotta gyermekei erkölcsi és szellemi nevelését, kiterjedt társasági életet élt, amely férje által viselt tisztségekből adódott. Hitvesét elkísérte nem csak magyarországi, hanem külföldi útjaira is, így együtt járták be Habsburg Birodalmat, valamint a Német-Római Császárság számos tartományát, illetve Hollandiát, Franciaországot, Belgiumot, Angliát, Skóciát és Itáliát.

Hegyaljai Kis Géza Széchenyi István édesanyja címmel írt portréjában[5] pompás háziasszonynak nevezte, aki háztartását bölcs takarékossággal vezette, azonban nemes célokra férjéhez hasonlóan bőkezűen adakozott. Ennek legszebb példája, hogy miután férje 1802-ben könyvtárát a nemzetnek adományozta, Julianna 1803-ban ásványgyűjteményét, és ásványtannal kapcsolatos könyveit ajánlotta fel, amivel a Természettudományi Múzeum állományát alapozta meg. A hazafias mozgalmakban nőhöz illő módon vett részt: 1809-ben, a nemesi felkelés idején, amelyben két fia kardot kötött, Széchényiné leányaival zászlót hímzett a soproniak részére.

gróf Széchényi Ferencné (A kép forrása: wikipédia)

Széchényiné maga is mélyen vallásos volt, ez a hit pedig mély emberszeretettel, segítőkészséggel járt együtt. A bécsi otthonukban tett látogatás után Kazinczy Ferenc a következőket írta róluk: „A Széchényi szülők gyermekeiket a lehető legjobban nevelik, első sorban magyar szellemben. A más mágnásházaknál divatozó formaságokhoz nem ragaszkodnak. A gyermekek közvetlenül érintkeznek a szülőkkel. Anyjuk csupa szív és jóság. Gyermekei bálványozzák jóságos édesanyjukat.”[6] Ez alapján nem csoda, hogy amikor Széchényi Ferenc és felesége 1817-ben negyvenedik éves házassági évfordulójukat ünnepelte, akkor fiaik egy gyönyörű albummal ajándékozták meg a szülőket, édesanyjuk emlékét megörökítő versekkel. A kerek évforduló után még három évet töltött el együtt a házaspár, mígnem 1820 decemberében Széchényi Ferenc meghalt. Hosszú betegségében felesége gondosan ápolta, aki az özvegységét azonban nehezen viselte, így „lassan elhervadt, három év alatt elbúcsúzott tőle életereje,” és 1824. január 20-án ő maga is távozott az élők sorából.

Zárásként idézzük Széchenyi István anyjához, gróf Festetics Juliannához írt, gyermeki hálával teli versét[7]:

(A kép forrása: Fraknói 1902)

Ha mind azt, mit szivem érez, tollammal leírhatnám,

Mind azt, mit tsak néked köszön, méltán elől adhatnám,

Boldog volnék,

S nem busolnék.

De hogy írja le a számát ezer aggódásidnak?

Hogy köszönje tanátsidnak, hogyan fáradásidnak

Számos nemét

És érdemét?

Ime tűz és fegyver között imádsággal tartottál,

Beteg ágyaimban gyorsan te magad apolygattál,

Te oktattál,

Tanátsoltál.

Te plántáltad szívemben a jót, melyben vagyok s leszek,

S a mi tsekélyt Isten, Uram s Hazámért utóbb teszek,

A te munkád.

S azért reád

Szályon hálaadásom mellet az Istennek áldása,

Attul lelked gondjainak jutalmát hogy láthassa.

(1817. május 1.)[8]

Levéltári forrás:

IV.1.a. Tolna vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei 1809. 190-191.p.

IV.1.b. Tolna vármegye nemesi közgyűlésének iratai 477/1809

Felhasznált források:

Hegyaljai Kis Géza: Széchenyi István édesanyja. In: Új Idők 1941 (47. évfolyam) 36. szám (1941.09.07.) 292-293.p.

Hazai Tudósítások 1824.02.07.

Róthkrepf Gábor: „N. M. Széchényi Julianna Grófné, született Tolnai Festetics Grófné”. In: Tudományos Gyűjtemény 1827. (11. évfolyam) 6. szám, 60-67.p.
 

Fraknói Vilmos: Széchényi Ferencz, elektronikusan elérhető:  https://mek.oszk.hu/05400/05481/html/06.htm

https://nokert.hu/no/festetics-julianna-grof-tolnai/

https://festeticsorokseg.hu/person_festetics-julianna

https://festeticskastely.hu/a-keszthelyi-magnes/

https://web.archive.org/web/20230529201144/https://mttmuzeum.blog.hu/2021/11/19/egy_fonemesi_gyujtemenyalapito_grof_szechenyi_ferencne_szul_grof_festetics_julianna

https://mult-kor.hu/szechenyi-ferenc-adomanyaval-kezdodott-el-a-magyar-nemzeti-muzeum-tortenete-20210622?fbrkMR=desktop&openImage=33836
 

Készítette: Maul-Link Dóra, főlevéltáros