Babits Mihály: Petőfi koszorúi

„Avagy virág vagy te hazám ifjúsága”

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.

Ki ünnepli Őt ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.

Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!...
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére – kőnek!

Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve – légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!”

Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét aki elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!

Babits Mihály költeménye a Nyugat című folyóirat 1923. évi 1. számában jelent meg, egyrészt bevezetve Petőfi Sándor születési centenáriumi évét, valamint érzékeltetve az országos hangulatot, amely nem volt alkalmas az ünneplésre. Az is felvetődik a költeményben – természetesen jelképesen –, hogy a „süket Hivatal”, tehát az állami szervek, a közigazgatás, az intézmények miként „reagálnak” a „nemzet koszorús költőjének” – a mindenkori ideológiák által kisajátítani kívánt – eszméire. Ebben az írásban azt próbáljuk megvilágítani, hogy az egykori Esztergom vármegye, illetve Komárom vármegye[1] hivatalos szervei, közigazgatása, oktatási intézményei miként „vették ki részüket” az ünneplésből.

A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a megyei és városi vezető testületek (az Esztergom vármegyei törvényhatósági bizottság, valamint Esztergom rendezett tanácsú Város képviselő-testülete) nem hoztak protokolláris, „emlékmegörökítő” határozatokat.

1923. január 21-én 11 órakor tartotta meg „a magyar társadalom a budapesti Országháza kupolacsarnokában országos ünnepségét, amelyen hódol Petőfi emlékének a nagy költő születése századik évfordulója alkalmából”. Itt Esztergom vármegyét Dr. Czobor Imre[2] főispán és Dr. Frey Vilmos[3] vármegyei főjegyző képviselte.[4]

Az Est, 1923. január 23.

Az Esztergom Vármegyei Törvényhatósági Bizottság 1923. évi közgyűlési jegyzőkönyvében[5] két, Petőfi Sándorral kapcsolatos bejegyzés olvasható. A 335 kgy. 1245 ai. határozat a Nemzeti Szövetség által kiadott „Petőfy [Így! – K. L.] Almanach”[6] beszerzéséről intézkedett.

HU-MNL-KEML-IV.301. 335 kgy. 1245 ai.

HU-MNL-KEML-V.3. 3414/1923.

A 451 kgy. 1007 ai. számú határozat csak közvetve kapcsolódik a költőhöz, ugyanis Szávay Gyula[7] és Géczy István[8] Petőfi című „ünnepi színjátékát”[9] vette meg a vármegyei könyvtár részére. Komárom vármegye tanfelügyelője is felszólította a községi elöljáróságokat, hogy vegyék meg a könyvet az elemi iskolák és az ifjúsági egyesületek részére.

HU-MNL-KEML-IV.301 451 kgy. 1007. ai.

HU-MNL-KEML-VI.503. 387/1923.

A színdarab esztergomi, 1923 júliusi bemutatója „ünnepi díszelőadásnak indult … A nézőtéren tátongó széksorok és mérsékelt számú közönség fogadta a mű egyik szerzőjét, Géczy Istvánt, a Petőfi Társaság neves tagját. Ez első benyomásnak megdöbbentő volt, de következett utána nagyobb, visszatetsző meglepetés — az előadás … szépen indult, hogy aztán döcögős, érdektelen és léleknélküli legyen. Jobb volna róla talán nem is írnom. Meredt szemmel kerestem a művészeket a darabban, azokat, akiket már elismertünk, s akik egy-egy léha operettbe, sikamlós színműbe oly elevenséget, érdekességet, egyszóval élvezetes művészetet tudtak belevinni; ma kelletlenül, kedvtelenül és szereptudás nélkül játszottak.” [10]

Ács nagyközség képviselő-testületének egyik 1923-as, ízes hivatali nyelven megfogalmazott határozatának is a Petőfi-centenárium a tárgya. A Komárom Vármegyei Királyi Tanfelügyelő 2901/ai/1922. számú rendelete „Petőfy [Így! – K. L.] Sándor100 éves születésnapjáról” intézkedett. A rendelet „kívánatosnak tartaná, ha Ács községben is a nagy költő iránti kegyeletből Petőfy [Így! – K. L.] ünnepély tartása határoztatnék el” és javasolja, hogy „az eszmét a képv[iselő] testület tegye magáévá és határozzon az ünnepély mikénti megtartását illetőleg.” A határozat szerint a testület „teljesen át van hatva a nemes gondolattól”, de mivel a farsangi rendezvényekre már lefoglalták a helyiségeket, „ennélfogva ezidőszerint az ünnepély megtartását későbbi időre halasztja el, momentán azonban a Petőfy [Így! – K. L.] kultusz támogatására ezennel megszavaz 5000 Koronát, amelynek kiutalására és illetékes helyére leendő juttatására a községi bírót utasítja.”[11]

HU-MNL-KEML-V.201. 10-1/112-1923.

A Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1922. november 16-án kelt, „valamennyi, a … minisztérium közvetlen rendelkezése alatt álló elemi, ismétlő, iparos- kereskedőtanonc, polgári- és felsőkereskedelmi iskolának, gimnáziumnak, reáliskolának, tanítónő és óvónőképző intézetnek, a polgári iskolai tanárképző főiskoláknak” szóló leirata[12] elrendelte, hogy „Petőfi Sándor születésének százéves fordulója alkalmából minden iskola Petőfi emlékének hódoljon.” A karácsonyi szünet előtt az „ifjúság lelkét” a költő „életének és műveinek tananyagszerű ismertetésével” kellett előkészíteni, majd a második félév második vasárnapján „külön ifjúsági ünnepély tartandó.” A műsorban a költő (esetleg megzenésített) verseit, elbeszélő költeményei alapján összeállított „élőképeket” kellett előadni. „A műsor főpontja az iskola tanítója, tanára vagy igazgatója … részéről tartandó alkalmi beszéd legyen.” A miniszter „megengedi” az iskoláknak, hogy az ünnepségek alkalmával „úgy a tanulók, mint a részvevő közönség körében önkéntes adományokat gyűjtsenek”, melyet Petőfi műveinek, vagy róla szóló könyvek beszerzésére lehet fordítani. A leirat azt is kiköti, hogy a költő születésének évfordulója a „legközelebbi március 15-iki ünnepélynek is különös jelentőséget ad, ennélfogva az ünnepély ezúttal fokozottabban felhasználandó a Petőfiről való megemlékezésre.”[13]

HU-MNL-KEML-VI.501. 120/1923.

A tanfelügyelők a részükre küldött leiratot továbbították az oktatási intézmények vezetőihez, akiknek a tanév végén be kellett számolniuk az ünnepségeken előadott műsorszámokról és a gyűjtött összeg nagyságáról, felhasználásáról.

A bábolnapusztai[14] magyar királyi állami ménesintézeti elemi iskola „gondosan előkészített” ünnepsége az igazgató „alkalmi beszédéből”, valamint „jól szavaló tanulók” adtak elő verseket, és „a tanítók énekkara adott elő néhány Petőfi-dalt igen ügyesen”.[15]

Esztergom „szabad királyi város” elemi iskolái 1923. március 4-én tartották központi ünnepségüket, ahol a „Magyar hiszekegy”[16] után több Petőfi-verset szavalt illetve énekelt el az „ifjúság”. Két „élőképet” is előadtak (János vitéz, illetve „Talpra magyar”). Különleges műsorszám volt H. J. „Petőfi a moziban” című párbeszéde, amit a IV. osztályos Bárdos Aladár és Raymann József adott elő. Elhangzott két, Petőfi Sándorról szóló költemény is (Vecsési Ernő: Petőfi, Sassy Csaba[17]: A magyar ereklye). Az ünnepi beszédet Homor Imre[18] tartotta.[19]

HU-MNL-KEML-VI.501. 120/1923.

A füzitőpusztai[20] iskola tanítónője, Szruok Anna szomorúan jelentette, hogy bár az ünnepélyen „a növendékek Petőfi verseiből szavaltak, … a szülők nem jelentek meg, dacára, hogy hivatalosak voltak.[21]

A vasdinnyepusztai[22] népiskola igazgató-tanítója megejtő őszinteséggel közölte, hogy „beszélgettünk, olvasgattunk Petőfiről, és az ő versei közül egynémelyiket megpróbáltuk elszavalni … Ebből állt Vasdinnyén a Petőfi-ünnepély. Nem sok, nem is kevés. A mi magyar szívünk[nek] és lelkületünknek éppen elég.”[23]

HU-MNL-KEML-V.503. 387/1923.

A kisigmándi községi elemi népiskola diákjainak ünnepségén részt vettek az iskolaszék tagjai és a szülők is. A szavalatok mellett „a tanteremben kifüggesztett Petőfi-arcképet koszorúztuk meg.”[24]

A nagysápi református népiskolában a Boros Borcsa (?) tanítónő által írt, Petőfiről szóló, Janodi (?) József „tanító úr és nev[ezett]. tanítónő által” betanított színdarabot „szép magyaros, pártás viseletben, okos fiaink és leányaink nagy tetszést aratva adták elő.”[25]

A nyergesújfalui állami elemi iskola Petőfi ünnepségének programja
HU-MNL-KEML-501. 120/1923.

A pusztamonostori[26] községi elemi népiskola ünnepsége huszonegy műsorszámból állt, itt is előadták Sassy Csaba Magyar ereklye című versét.[27]

HU-MNL-KEML-VI.503. 387/1923.

A Magyar Általános Kőszénbánya Rt.[28] tatabányai[29] iskolaigazgatóságának beszámolója szerint a Népházban tartották a tizenegy műsorszámból álló ünnepséget, „amelynek kiemelkedő pontja a »Fehéregyházi éjszaka« című színmű volt.”[30]

Tatabánya község jegyzője is megemlítette az ünnepségekről szóló jelentésében, hogy „január hó 20-án a tatabányai iskolák által rendezett, s a Népházban megtartott Petőfi-ünnepély nagyon szép volt, igen jól sikerült.”[31]

A tatabányai iskolák Petőfi-ünnepségének meghívója
HU-MNL-KEML-VI.503. 387/1923.

A bánhidai római katolikus elemi népiskola ünnepségének meghívója
HU-MNL-KEML-VI.503. 387/1923.

A tatai izraelita népiskola jelentése szerint „iskolánk fő kötelességének tartotta, hogy a gondjaira bízott gyermekekben nemzetünk nagyjai iránti tiszteletet felköltse... Az elmúlt tanév erre bő alkalmat nyújtott, lévén az Petőfi Sándor, Madách Imre[32], gr. Andrássy Gyula[33] születésének, valamint nemzeti imádságunk, a »Hymnus« megalkotásának 100. évfordulója.”[34]

A minisztériumi leirat engedélyt adott az ünnepségeken „önkéntes adományok” gyűjtésére. A jelentések erre is kitértek.

A Piszkén[35] tartott ünnepségen gyűjtést „a lakosság szegénységére való tekintettel” nem tartottak, míg Füzitőpusztán a közönség hiánya miatt „önkéntes adományok egyáltalán nem folytak be.” Hasonló volt a helyzet Vasdinnyepusztán, ahol „jövedelem nem volt az ünnepségekből.” Az ács-jegespusztai iskola tanítónője, Besse Mónika azt jelentette, hogy „miután Nagyságodnak nov[ember]. hó 29-én kelt 2638. sz[ámú]. értesítését nem kaptam meg, gyűjtést nem tartottam.”[36]

Bábolnapusztán[37] „önkéntes adománygyűjtés nem volt tekintettel arra, hogy helységünk tanítói mind fixfizetésű áll[ami] alkalmazottak, hanem a ménesbirtok jószágigazgatósága és a Jószív egyesület osztott ki a tanítók között 10-10 d[a]r[a]b. Petőfi költeményeinek díszkiadását.”

A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. által fenntartott tatabányai iskolákban a bányaigazgatóság nem járult hozzá a gyűjtéshez, „a hazafias és szép” ünnepségre való tekintettel.

A csolnoki római katolikus iskola ünnepségén „sajnos … az összegyűjtött pénzösszeget a gyermekek Gabanitz Sándor tanító úrtól szépen visszakérték. (Bizalmatlanság!)”

A nyergesújfalui állami elemi iskolában 587 korona, a pusztamonostori községi iskolában 1269 korona, a kisigmándi iskolában 560 korona – amit az ifjúsági könyvtár „felállítására” fordítottak – gyűlt össze, míg a tóvárosi iskolákban 3159 korona 50 fillér, a komáromi Állami Polgári Fiú és Leányiskolában 17 265 korona folyt be a gyűjtésből.

A tóvárosi állami elemi iskola elszámolása a Petőfi-ünnepségen befolyt összeg felhasználásáról
HU-MNL-KEMl-VI.503. 387/1923.

Természetesen nemcsak az iskolákban tartottak Petőfi Sándorra emlékező ünnepségeket, hanem különféle – mai szóval civil – egyesületek, körök és társulatok is, amelyekről a hírlapok is beszámoltak.

Az esztergomi Széchenyi Kaszinó 1922 szilveszter estéjén tartotta a centenáriumi megemlékezését,[38] ahol „Vándor Magda, Marosi Manci, Kemény László, Katona Miklós, Jedlicska István szavalnak és énekelnek Petőfi költeményeket, illetve költeményeire irt dalokat. Ez alkalomra dr. Berényi Zoltán Petőfi verseiből egy alkalmi darabot állított össze, amelyben Mihaelic Erna, Berán Margit, Etter Klárika, Novák Károly, Jedlicska István és Kemény László szerepelnek és 8 pár a körmagyart, palotást és csárdást táncolja.”[39]

Az esztergomi turisták is kivették részüket az ünneplésből. Szilveszterestjüket a Magyar Király Szálloda nagytermében tartották, ahol a dalárdájuk „művésziesen előadott énekeivel tarkítva váltakoztak a szórakoztató tréfás és Petőfi kultuszt ünneplő komoly számok. Homor Imre felolvasást tartott Petőfi Sándor legnagyobb magyar költőről, bemutatva őt, mint turistát. A felolvasás végén elszavalt Petőfi költeményt ünnepélyes felállással hallgatta a közönség.”[40]

1923 januárjának közepén az Esztergom Vármegyei Iskolán kívüli Népművelési Bizottság nevében Bodnár György[41] ügyvezető elnök, Palkovics László[42] elnök és Novágh Gyula titkár felhívást tett közzé „valamennyi népműveléssel foglalkozó társadalmi egyesülethez … Szomorú tapasztalat az, hogy a nemzet nagyjai iránt való kegyelet s a nemzeti közösségbe tartozás érzése nem eléggé mely a magyar nép lelkében. Kívánatos tehát, hogy minden alkalom felhasználtassék a nemzeti öntudat kialakítására és pedig nem csak az iskolai oktatás keretében, hanem a népműveléssel foglalkozó társadalmi egyesületek keretében is.

Ezért azzal a kéréssel fordulunk valamennyi népműveléssel foglalkozó társadalmi egyesülethez, hogy Petőfi Sándor és Madách Imre születésének századik évfordulóját mindenütt, ahol a felnőtt lakosság számára előadásokat, tanfolyamokat tartanak, s ahol egyébként is megvan rá a lehetőség, egy-egy előadás, vagy emlékünnepély keretében üljék meg”, valamint emlékezzenek meg „a közeli múltban elhunyt” Gárdonyi Gézáról[43]. A Népművelési Bizottság figyelmeztetett, hogy „előadások, emlékünnepélyek minél bensőségesebbek legyenek, hogy ne csak szavakban és szólamokban maradjon meg nagyjaink dicsőséges emléke a nép körében, hanem hogy az írók műveiben kifejezésre jutó érzések és gondolatok mindinkább lelki kinccsé váljanak minél szélesebb körben.”[44]

Az esztergom-szentgyörgymezői Katolikus Olvasókör Petőfi-ünnepélyét a Turista Dalárda közreműködésével rendezte meg, ahol az ünnepi beszédet Obermüller Ferenc főreáliskolai igazgató mondta.[45]

Az esztergomi „izr[aelita]. dal- és zeneegylet 1923 februárjában a Fürdő Szálló „zsúfolásig megtelt nagytermében szép ünnepéllyel áldozott Petőfi emlékének. Az ének- és zenekar »Magyar Hiszekegye« után Porgesz Ella szavalta el mély érzéssel Petőfi: »Jövendölés« c. híres költeményét, majd a csöpp Kövesi Magduska az »Anyám tyúkja« c. vers bájos előadásával szerzett sok tapsot. A zenekar ezután Ferenczy Kálmán vezetésével Brahms »Magyar Táncok« c. zeneművét adta elő jó betanultsággal. Az est fénypontja Galambos József felolvasása volt Petőfiről, amelyet — egész eredeti módon — ének- és szavalati számok élénkítettek, még pedig Petőfi legjellemzőbb költeményeiből összeválogatva.”[46]

Az Esztergom és Vidéke szerint „legsikerültebb pontja volt az előadásnak a kis 3 éves Kövesi Magda kedves »Anyám tyúkja« szavalata, mellyel lefőzte a többi vers-előadót.”[47]

Esztergom és Vidéke, 1923. február 10. 1. o.

Az esztergomi nőnevelő intézet, az „esztergomi tanítónőképző első nyilvános bemutatkozása” nagyszabású „irredenta tartalmú Petőfi-ünnepély” volt.[48]

Esztergom, 1923. március 4.1. o.

Ezen kívül – többek között – a főgimnázium Czuczor-önképzőköre[49], valamint az Esztergomi Katolikus Legényegyesület[50] is megemlékezett Petőfi Sándor születésének 100. évfordulójáról. Utóbbi rendezvényen „Dr. Dobrovich Ágoston magas színvonalú ismertetése a nagy költőről állandóan lekötötte a hallgatóságot, majd Nemesszeghy István[51] zenetanár vezetésével a tanítóképző zenekara által előadott számok és Drobni László élvezetes éneke hatottak gyönyörködtetőleg. Iványi Terus, Gurgulits Idus, Iványi Gyula, Jerusse Gyula és Pézsa Mihály szavalatai, a »Petőfi« c. egyfelvonásos színműben Pénzes Ilus, Obendorfer Bözsike, Horváth Manci és Galgócz Rózsi, Pézsa Mihály, Kovács Jenő, Csányi Ferenc, Jakál János, Nánai Ferenc és Éliás István igazán kitűnő alakítással a közönsége őszinte elismerését érdemelték ki. Mint már több ízben, úgy most is megmutatta az egyesület, hogy ifjúságát nemcsak a szórakozásra, de a szellemi ismeretekre, a Haza iránti szeretetre is szoktatja s neveli.”

„Úgy anyagilag, mint erkölcsileg” kiválóan sikerült az esztergomi Bottyán utcai leányiskola ünnepsége, amelyet a szentgyörgymezői árvaház javára szerveztek. A műsorban szerepelt a János vitéz „kéktó jelenete”, majd „Keszthelyi Ella szavalt kedves mély értelmű hazafias verset, melyet kicsi lelke teljes átérezve igyekezett a közönség lelkébe átvinni.” Az ünnepség fénypontja a Mi a haza? című „erősen hazafias, mélységesen irredenta érzelmű” színdarab volt. A „a játékbazár kis törpéje (Szenei Juliska)” a Mikes Kelement alakító Etter Magda és az angol újságírót játszó Szatzlauer Kató „kedvesen és mélyen átérezve a haza fogalmát játszották, hogy a közönség köréből nem egynek szemébe könnyeket csaltak.” Az előadás bevétele 90 ezer korona volt, „mely a kiadások levonásával a kis árváké lesz.”[52]

Nemcsak Esztergomban, hanem vidéki településeken is rendeztek a különféle egyesületek Petőfi-ünnepségeket.

Bajóton a Vak Bottyán Ifjúsági Egyesület helyi március 15-megünneplésével kapcsolta össze a Petőfi évfordulót. „Az ünnepély megkezdése előtt Foltin János[53] plébános méltatta a napi jelentőségét, lelkesítette az ifjakat, hogy kövessék a 48-as ifjúságnak példáját és szeressék hazájukat. Majd igazán élvezetet nyújtó, szebbnél szebb Petőfi költeményeket szavaltak el az iskolás gyermekek. … Ezt követte [az] »Anikó« c[ímű]. irredenta színdarab, melyet szép sikerrel adtak elő a szereplők. Az ünnepség a Horthy-induló eléneklésével ért véget.”[54]

Dorogon a „társ[ulati]. elemi- és iparostanonc isk[ola]. tanulóifjúsága Petőfi Sándor dicső emlékének hódolva, a nagy közönség részére január hó 27-én irodalmi ünnepélyt tartott, melyen az egész bányatisztikar, a szülők és a tanügybarátai közül igen sokan megjelentek.” Az önkéntes adakozás is sikeres volt, a 11 344 koronás bevételt részben az Eötvös-alapra, részben az ifjúsági könyvtár javára fordították.[55]

A Csehszlovákiához tartozó Köbölkúton[56] is megemlékeztek a költő születésének évfordulójáról. „… e hó [február – K. L.] elején négy ízben ismételték meg azt a páratlanul sikerült ünnepélyt, amellyel az elszakított területen levő eme nagy község derék magyar népe hódolt Petőfi Sándor halhatatlan emlékének.”[57]

A Nyergesújfalu és Vidéke Ipartestülete 1922. december 31-én, szilveszter este ünnepelte a költő 100. születésnapját. Dr. Czuczor János, „a szalézi intézet igazgatója, szép szavakkal ecsetelte Petőfi Sándor életét, elveit, eszméit, ideálizmusát, mely után következett az ipartestület műkedvelő gárdájának, Turchányi István »Petőfi« című színművének előadása”, melynek szereplői „valamennyien kifogástalanul játszottak.” Utána viszont „Pécsei József »Bíróék meglakják Pestet«” című vígjátékát adták elő „szintén teljesen kifogástalanul”… .[58]

Tatabányán a tiszti kaszinó tagsága, az Olvasókör, illetve az Altisztek és Felvigyázók Köre rendezett tánccal egybekötött ünnepélyt 1923 februárjában.

Az Esztergom és Vidéke 1923. január végén kezdte hirdetni „az évad legnagyobb eseményét”, a Petőfi-filmet, melyet az esztergomi „Korona-mozgószínház” játszott február folyamán.[59] A filmet – amely a „Petőfi, a nagy költő élete, szerelmei és dicsőséges halála” címmel is futott, 1922-ben készült, és műfaja „életkép” volt –, Deésy Alfréd[60] rendezte, forgatókönyvét Sas Ede[61] és Hevesi Sándor[62] írta. Petőfit Uray Tivadar[63], Szendrey Júliát Bajor Gizi[64] alakította.[65]

Színházi Élet, 1922. 52. szám.  72. és 75. oldal

A „hatalmas film” – amely nem maradt ránk, esetleg lappang –, előadásait a Bihari Alajos[66] „fővárosi jeles színművész” által előadott, Adorján László[67] által írt „alkalmi prológ” előzte meg. Bihari ezen kívül a film vetítése „közben alkalmi Petőfi dalokat énekel. Amint értesülünk, a Petőfi filmet az összes helyi tanintézetek testületileg megtekintik.”[68]

Esztergom, 1923. február 4., 4 oldal

Esztergom és Vidéke, 1923. február 8., 2. oldal

1923 májusában ismét a Petőfi-évfordulóhoz kötődő filmet mutattak be Esztergomban: a költő elbeszélő költeménye nyomán készült Bolond Istókot is 1922-ben forgatták, ezt is Deésy Alfréd rendezte és Sas Ede írta a forgatókönyvet.[69] A vetítéseken a film „eredeti magyar zenéjét Bangó Lajos zenekara szolgáltatja.”[70]

Az említett iskolai és egyesületi ünnepségek – a szervezők és szereplők minden jó szándéka ellenére – bizony megerősítik Babits előrelátó versének mondanivalóját: a „Hivatal” (jelen esetben az Esztergom, valamint Komárom vármegyei királyi tanfelügyelőség) szigorúan előírta az ünnepségeken előadandó műsorszámok műfaját (szavalatok, dalok, „élőképek” „alkalmi beszéd”, Petőfiről szóló színdarabok). A műsorokból az is látható, hogy Petőfi forradalmi, „radikális” költészete nem kaphatott helyet, ezzel szemben az „irredenta” hangvétel szinte alapeleme volt ezeknek a rendezvényeknek.

Talán a már említett vasdinnyepusztai ünnepség lehetett a legőszintébb megemlékezés: „beszélgettünk, olvasgattunk Petőfiről, és az ő versei közül egynémelyiket megpróbáltuk elszavalni … Nem sok, nem is kevés. A mi magyar szívünk[nek] és lelkületünknek éppen elég.[71]”

*

Felhasznált források

Iratok:

Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára

HU-MNL-KEML-IV.301. Esztergom Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai

HU-MNL-KEML-V.1. Esztergom rendezett tanácsú (1929-től megyei) Város Képviselő-testületének iratai

HU-MNL-KEML-V.3. Esztergom rendezett tanácsú Szabad Királyi Város Tanácsának iratai

HU-MNL-KEML-V.201. Ács község iratai

HU-MNL-KEML-VI.501. Esztergom Vármegye királyi Tanfelügyelőjének iratai

HU-MNL-KEML-VI.503. Komárom Vármegye királyi Tanfelügyelőjének iratai

Folyóiratok:

Az Est

Esztergom

Esztergom és Vidéke

Színházi Élet

*

Köszönöm Horváth Attila főlevéltáros, Iván László levéltáros, Kántor Klára főlevéltáros, Tóth Viktória levéltári kezelő segítségét.

*

Kládek László levéltáros (MNL KEVL)