1832. május elején, Esztergom sz. kir. város tanácsa gazdasági bizottságának ülésén, Niedermann András szószóló az alábbi javaslattal állt elő: a város vegye meg az eladásra kínált Jenék-féle házat. A tágas, emeletes palotát Jenék (Jenik) János özvegye most elfogadható áron („olcsón”) árulja. Az épület, meglátása szerint, helyet adhatna a normál- és mesteriskolának, valamint a tanítók lakásának, vagy tiszti lakrészeket alakíthatnának ki benne. Azzal érvelt javaslata elfogadása mellett, hogy az említett iskolák jelenleg „igen rossz helyen” vannak, és idővel amúgy is arra kényszerülnek majd, hogy újat építsenek helyettük – másutt, mivel „ezen nemes város házánál úgy is kevés szobák vagynak, a Tisztviselőknek néha alig vagyon annyi helyek, hogy Tisztségekben eljárhatnának”.

     A tanács, határozatában, egy bizottságot rendelt ki a szóban forgó épület állapotának megvizsgálására, illetőleg a pontos eladási ár megtudakolására.

     A fentiek megértéséhez tudni kell, hogy akkoriban, már hosszabb ideje, a normál, avagy nemzetinek mondott kétosztályos fiú iskola a Duna (ma: Deák Ferenc) utca elején, a városháza tőszomszédságában álló (a kisiskolának is hívott, ugyancsak kétosztályos leányiskola pedig ugyanezen utcán, valamivel lejjebb, a plébániatemplom oldalában álló, a tanítói lakot is magába foglaló) épületben működött. A városnak útjában állt az iskola épülete: a városház – állandóan helyhiánnyal küszködvén – szívesen terjeszkedett volna errefelé.

     A Jenék-féle házról pedig: a városház közelében, az Öreg (ma: Jókai Mór) utca sarkán, a plébániával átellenben álló épületet hajdan (1743 tájától) nevezetes család: a szlavnicai Sándor-família birtokolta, utoljára Sándor Vince báró. 1807 körül jutott az épület az említett Jenék Sándor tulajdonába; 1832 elején (február hó), forrásaink, már az özvegyét tüntetik fel tulajdonosként.

     Az említett bizottság a házat, július közepén, egy helyszíni szemle keretében, meg is tekintette. A szemle végeztével megbízták a jelen lévő mesterembereket: Feigler János építő-, illetve Osztermayer Mátyás ácsmestert, hogy a szükséges méréseket elvégezvén, készítsenek az épületről két rajzi tervezetet, s költségvetést is adjanak hozzájuk: egyet arra az esetre, ha az épületet iskolák, egyet pedig, ha tiszti lakások céljára alakítanák át.

     A bizottság, a kész terveket, az augusztus elején tartott tanácsülésen terjesztette be. Kifejtette, hogy azok alapján, a Jenék-féle ház, iskolák elhelyezésére lenne alkalmasabb, nevezetesen: az emeleten a  fiúiskola két osztályterme, valamint a tanító lakása nyerhetne elhelyezést; a földszinten pedig a leányiskola osztályterme (a későbbiekben is, a két leányosztály, egyetlen terembe volt összezsúfolva!), a tanító lakása, a rajziskola terme, valamint az „oskola mesteri”-lak (három szoba, konyha  és kamra) stb.

     Az alábbiakban bemutatjuk a szóban forgó tervezetek közül a b-változatot (iskolák céljára történő átalakítás) – e tervek értékét egyébiránt növeli, hogy tudomásunk szerint készítőjének: Feigler Jánosnak időben ez az első, ránk maradt esztergomi vonatkozású tervanyaga.

Jenék-ház (Esztergom) átalakításának tervezete.

Földszint és emelet alapraja.

Készítette: Feigler János építőmester. 1832. augusztus 1. előtt. Színes akvarell.

MNL KEML IV-1001.g. 1832.2.50. sz., 2. melléklet.

     A költségvetési-jegyzék szerint az átalakítás mindösszesen 348 forint 51 krajcárt emésztett volna fel (ezen összegben nem szerepelnek a rajzmester lakásának kialakítására, illetve az ácsmunkákra fordítandó költségek). Nem kis tétel, de mégsem indokolatlanul magas összeg, minthogy a bizottság megítélése szerint a ház „nagyon elhagyva vagyon”; mindazonáltal úgy vélik: a városnak megéri, hogy vállalja a terheket.

Jenék-ház (Esztergom) átalakításának tervezete.

Költségvetési-jegyzék.

Készítette: Feigler János építőmester. Esztergom, 1832. augusztus 2.

MNL KEML IV-1001.g. 1832.2.50. sz., a 2. melléklet tartozéka.

     A tanács, a tervezetet, illetve az elhangzottakat megvitatván, minthogy a tanácstagok nem támogatták egyöntetűen a ház megvételére vonatkozó javaslatot, úgy döntött, hogy annak megszerzésétől, egyelőre, eláll. Egyúttal azonban, mérlegelve a másik lehetőséget, ti. hogy a mondott iskolák (valamint a hasonlóan rossz állapotban lévő városi tömlöcök) számára akkor egy új épület szükségeltetik, a fenti bizottságot megbízta az ilyen irányú tervek és költségvetések elkészítésével.

     A város azután, úgy tűnik: rövid időn belül, végleg lemondott a Jenék-féle ház megvételéről. Talán sokallt a tervezett átalakításra ennyi pénzt áldozni, vagy az iskolák kapcsán jelentkező újabb probléma kezelése kötötte le a figyelmét? – Feichtinger János, a fiúiskola második osztályának tanítója, élemedett kora, illetve betegsége miatt, már nem tudta kötelességét megfelelően ellátni, emiatt ekkor már küszöbön álló nyugdíjaztatásának, illetve ami leginkább volt húsba vágó: nyugdíj-járandósága („esztendei hópénz”) biztosításának a kérdése volt napirenden –, nem tudjuk.

     (Közbevetőleg: az idős Feichtinger tanító osztályát, ez idő tájt, már kevés, mindössze 14 tanuló látogatta, a többiek az első osztályba „pártoltak át”, Gräffl Ádám tanító védőszárnyai alá. Hogy ez mit is jelenthetett utóbbi számára, arra álljon itt, az iskolák korabeli állapotát, nevezetesen a tantermek zsúfoltságát  példázandó, a következő adat: öt évvel korábban, 1827-ben, Esztergomban, a nemzeti iskolában, az első osztályban 241 [!], míg a második osztályban 44 fiúgyermek tanult – vagy legalábbis ennyien voltak oda beíratva…)

     Mindenesetre tény, hogy a Jenék-féle ház hamarosan új tulajdonosnak örvendhetett. 1833 januárjának végén, a vonatkozó adójegyzék szerint, a házat már egy Gunszt Antal nevű kereskedő birtokolta. Ezzel együtt az iskolák korszerűsítésének – most már az iskolaház újonnan történő felépítésének – ügye is megfeneklett. Február végén a városi tanács még bekérte az új iskolaépület terveit; a nyár folyamán a tanácsülés már az építéshez szükséges téglák tárolási helyének kijelölésével, illetőleg az építési alapban lévő pénzek felhasználásának mikéntjével foglalkozott; ősszel még újra tárgyalták az iskolaépítés ügyét (újabb terveket kértek be) stb.

     Aztán azonban már nem hallunk a tervekről, jó darabig. Az 1838 évi árvíz levonultát követően foglalkoztak csak újra a kérdéssel; majd a későbbiekben is, a tanácsüléseken, újra meg újra elővették az ügyet, de a tervek megvalósítása még mindig váratott magára.  Végre az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően, az új birodalmi kormányzati iskolapolitikai koncepció meghirdetésével sikerült az ügyet holtpontjából kimozdítani. (Az új iskolaépület végül is 1854-re készült el. A régi helyére építették. Ma is áll, 1952 óta a megyei levéltárnak ad otthont.)

     S az egykori Jenék-féle ház? Egyik tulajdonosról a másikra szállt az idők folyamán. Volt olyan időszak, amikor egyszerre ketten is birtokolták (¾ és ¼ tulajdoni rész). 1872-től kezdve Horváth Ferenc özvegye: Szlávy Éva kezén találjuk. (Az ő idejében, egy darabig: 1874–1877 között, a városi postahivatal e házban működött.) 1889-ben, a házat, vétel útján, Kamenszky Elek özvegye: Andrássy  Jozefin szerezte meg (Kamenszky Elek apja: István vármegyei főorvosnak özvegye: Andrássy Anna, 1853–1864 között, már résztulajdonosa volt az épületnek), amelyet aztán 1913-ban fia: Kamenszky Gyula budapesti járásbíró örökölt meg tőle. (1919 elején a tanügyi hatóság a házába tervezte áttelepíteni az esztergomi főreáliskola osztálytermeiben kialakított katonai kórházat; a főreáliskola, akkortájt, bérelt helyen: a ferencesek rendházában működött.)

     Az épület 1946-ban Esztergom város tulajdonába került. Lakásokat alakítottak ki benne. 1953-ban államosították; 1957 óta műemléki védettséget élvez.

     Éppen húsz éve, a rendszerváltás hajnalán alkotott 1989. évi XXXII. törvény az Alkotmánybíróság székhelyévé Esztergomot tette meg. A város, más alkalmas épület híján, a Kamenszky-házat jelölvén ki a bírák ülésezése céljára, 1991-ben a ház tulajdonjogát ellenérték nélkül átengedte az Alkotmánybíróságnak. A lakókat ki is költöztették otthonaikból. Az épület felújítására azonban, anyagi források hiányában, már nem került sor.

A Jenék- (Kamenszky-)ház ma.

A felvételt készítette: Vakán József. 2019. március 26.

     Az egykor szebb napokat látott palota azóta ott csúfolkodik kifosztva, árván, üresen, időnként palánkkal körülkerítve, olykor-olykor – a kandi szemek elől? – védőhálók mögé rejtve. Türelmesen várakozik a sorára; ki tudja, meddig kell még várakoznia...

         Esztergom, 2019. május 6.

     Iván László

     történész-levéltáros

Felhasznált források:

1. Levéltári és kézirattári dokumentumok:

MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára:

     IV-307. Esztergom Vármegye felekezeti anyakönyvi másodpéldányainak levéltári gyűjteménye,            1828–1895.

     IV-1001. Esztergom sz. kir. Város Tanácsának iratai

            a. Tanácsülési jegyzőkönyvek, 170l–1848.

            g. Tanácsi iratok, 1701–1848.

     IV-1003.  Esztergom sz. kir. Város Adóhivatalának iratai

            b.  Hadi- és háziadó lajstromok, 1739–1843.

            e.  Háziadó kivetési lajstromok, 1747–1848.

     IV-1402. Esztergom sz. kir. törvényhat. jog. Város Tanácsának iratai

            b. Tanácsi iratok, 1872–1876.

     V-3. Esztergom sz. kir. rend. tan. Város Tanácsának iratai

            b. Tanácsi iratok, 1877–1929.

     V-9. Esztergom sz. kir. rend. tan. Város Adóhivatalának iratai

            a. Adókivetési lajstromok, 1877–1950.

     VII-2. Esztergomi Járásbíróság iratai

            f. Telekkönyvi iratok, 1872–1957.

     VIII-56. Esztergomi Szent Imre Főreáliskola (Gimnázium) iratai, 1857–1948.

MNL Országos Levéltára:

     Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium

            K 592. Középiskolák, 1919–1944.

OSZK Kézirattár

     Esztergom sz. kir. városban tanuló ifjúság száma 1827-ben. Kézirat. Jelzete: Oct. Hung. 235.

Prímási Levéltár (Esztergom):

     II. Archivum ecclesiasticum novum

            17. Visitationes canonicae 1559–1941.

2. Irodalom:

D. Mezey Alice: Vármegyénk nagy alakjai. A Szlavnicai Sándorok (5.) Az esztergomi Sándor-    palota – a kutató szemével. In: Esztergom és Vidéke XVI. 2001/32–33. sz., augusztus 15., 7.

Esztergomi naptár Esztergom város és vármegye teljes névtárával az 1891-ik évre. Szerk.:         Kiszlingstein Sándor. Esztergom, 1891.

Esztergom sz. kir. város utczáinak új elnevezése és új házszámozása. Esztergom, 1907.

Faragó Priszcilla: Esztergom, az Alkotmánybíróság városa. Ja, mégsem. https://atlatszo.hu/2019/02/27/helyi-civilek-tiltakoznak-epuletet-is-csak-nehezen-sikerult-talalni-a-kozigazgatasi-fobirosagnak/ (2019. április 10-i letöltés.)

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása. In: Esztergom Évlapjai           1988. 365–385.

Osvai László: Boldogkő és Esztergom. In: Esztergom és Vidéke XX. 2005/43–44. sz., október 27.,