Jelenlegi hely

„Magyar és lelkes hazafi volt minden előtt.” Pór (Bauer) Antal életpályája

A hónap dokumentuma: 2017. szeptember
2017.09.15.
Írásunkkal az 1911. szeptember 8-án elhunyt jeles 19. századi középkor-kutató történészre, lokálpatriótára Pór (Bauer) Antal székesfőkáptalani kanonokra, pápai prelátusra emlékezünk.

Bauer József hercegprímási építészeti számvevőtiszt fiaként, 1834. október 18-án született Esztergomban, másnap a vízivárosi plébánia-templomban keresztelték meg.[1] Hivatalosan 1861-ben vette fel a Pór nevet. Szülővárosában 1844 őszén a Benedek-rendi gimnáziumban kezdte meg középfokú tanulmányait. 1849-ben a nagysallói győzelem után a tizenöt éves fiú honvédtüzérként vett részt a szabadságharcban. Világosnál orosz, majd Aradon osztrák hadifogságba került. 1850-ben az esztergomi főegyházmegye papnövendékei közé lépett. Középiskolái befejezése után 1853-tól négy éven keresztül a bécsi Pazmaneumban hittudományi tanulmányokat folytatott. 1857-től tizennégy esztendőn keresztül a nagyszombati érseki gimnázium tanára volt, latin, magyar és német nyelvet, valamint állattant tanított.

Érdeklődése a történelem felé fordult. Munkásságára jelentős hatást gyakorolt Ipolyi Arnolddal a Magyar Mythológia írójával való személyes megismerkedése. Ipolyi munkára ösztönözte, irányt mutatott neki, ajánlotta, pártolta mindenütt. A történelemkutatásban való alaposabb jártasság megszerzése érdekében 1858-ban visszatért a bécsi egyetemre, ahol két évig látogatta a bölcsészettudományi kart. Gimnáziumi tanársága alatt elsősorban ókortörténeti témákban mélyedt el, tíz esztendeig csak az asztalfiókja számára dolgozott. 1868-ban „Athén Perikles korában” címmel adta ki első munkáját.  Első jelentős sikerét a „Hellas földirata és hellén államrégiségek” (Pest, 1871.) című, a Magyar Tudományos Akadémia 300 forintos díjú pályázatát elnyerő munkájával érte el. Ez a kézikönyv az ókori görögség által benépesített területek földrajzi leírását és a hellén népek, államalakulatok vallási kultuszait, alkotmányát, közigazgatási berendezkedését, törvénykezését ismertette. Nagyszombaton töltött utolsó éveit az ókori Róma történetének megírására szentelte, ezzel az 1873-ban megjelentetett művével újból akadémiai díjat nyert.

1871. december 31-én Pór Antalt Esztergom Szabad Királyi Város plébánosává választották. Az 1873-as kolerajárvány idején végzett tevékenységéért királyi elismerésben részesült, papi érdemeinek jutalmául a pápa tiszteletbeli titkos káplánjának, majd apostoli főjegyzőnek, Simor János érsek pedig az esztergomi kerület esperesének és tanfelügyelőnek nevezte ki. 1875-ben Esztergom városa a szabadelvű párt színeiben induló Pór Antalt választotta meg országgyűlési képviselőnek. Két cikluson át képviselte szülővárosát. 1880-ban pozsonyi-, majd 1893-ban esztergomi kanonok lett.

Esztergomi évei alatt történetíróként a magyar középkorral, azon belül is elsősorban az Anjou-korral foglalkozott. Egyházi méltóság lévén bőséges forrásanyaghoz férhetett hozzá az Esztergomi Főkáptalan középkori oklevelekben gazdag levéltárában. Történészi érdeklődésének homlokterében a XIV. század neves személyiségei, főnemesi családjai álltak. Kor- és jellemrajzban bővelkedő tanulmányokat írt többek között Gentilis bíborosról, Trencséni Csák Mátéról, Kán László erdélyi vajdáról, az Amade nemzetségről; valamint sokat foglalkozott az Anjouk alatt felemelkedett új arisztokrata-famíliák tagjaival. Számtalan tanulmányt publikált a korabeli folyóiratokban és lapokban (Századok, Turul, Archeológiai Értesítő, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, Katolikus Szemle, Egyházi Közlöny, Pesti Napló, Reform, Szabad Egyház, Ellenőr stb.). Az Anjou-korral kapcsolatos kutatásainak eredményeit, fő monográfiájában, a Nagy Lajos királyról írt életrajzban (1892) összegezte; valamint Szilágyi Sándor történész felkérésére az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat gondozásában napvilágot látott 10 kötetes „A magyar nemzet története” című történelmi mű 1895-ben megjelentetett 3. kötetébe ő írta meg az Anjou-ház történetét.

Munkássága elismeréseképpen a hazai tudományos társulatok egymás után vették fel soraik közé: tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, 1887-től a Szent István Társulat irodalmi-és tudományos szakosztályának, 1892-től a Magyar Történelmi Társulatnak. Az 1894-ben megalakult Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat közgyűlése pedig a történelmi szakosztály elnökének választotta meg.

Egyházi méltósági minőségében szűkebb pátriája szépítéséhez képzőművészeti alkotások megrendelésével járult hozzá. Ő emeltette 1905-ben a Bazilika főbejárata előtt álló Magyarok Nagyasszonya-szobrot. Saját költségén állíttatta fel 1909-ben a Bazilika előcsarnokában található Nagy Lajos királyt ábrázoló szobrot csakúgy, mint az 1910-ben elkészült, a belvárosi plébániatemplom előtti kis parkban megtekinthető Páduai Szent Antal-szobrot. Mindhárom emlékmű alkotója Kiss György, a kor elismert és népszerű képzőművésze. Pór Antal a vagyonából mindenkor szívesen áldozott közcélokra: a Vaszary Kolos Kórház átadásakor emelt márványtáblán – az egykori sebészet épületében – ott szerepel a neve az építésre legtöbb pénzt adományozók között.

1911. szeptember 10-én az Esztergomi Főszékesegyház sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Végrendeletében mintegy 250 000 koronányi vagyonát egy esztergomi fiú-árvaház felállítására hagyta. Emlékét a belvárosi plébániatemplom melletti tér őrzi, amelyet 1948-ban róla neveztek el.

Írta: Horváth Attila főlevéltáros

Pór Antal legjelentősebb történelmi munkái:

Hellas földirata és hellén államrégiségek. Pest, 1871.

Róma története a nyugati birodalom elenyésztéig. Budapest, 1873.

Trencséni Csák Máté 1260 – 1321. (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1888.)

Nagy Lajos élete 1326 – 1382. (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1892.)

Az Anjouk kora (A magyar nemzet története III. kötet. Szerk. Szilágyi Sándor, Bpest, 1895.)

Publikációinak részletes felsorolását ld. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.

Felhasznált irodalom:

Pallas Nagy Lexikona XIV kötet. Szerk. Gerő Lajos

Szinnyei József: Magyar Írók élete és munkái

Dr. Márki Sándor: Pór Antal emlékezete. In. Századok 1916/6. p. 337 – 368.

Pifkó Péter: Esztergomi utcák 1700 – 1990. Esztergom, 1990. p. 82.

Horváth Attila: Pór (Bauer) Antal. Esztergom és Vidéke III. évf. p. 40-41. (2015).

 

1844/1845. évi tanulmányi ismertető füzet.
MNL KEML VIII.51. Esztergomi Szent Benedek-rendi Gimnázium iratai.

A Szabadelvű Párt helyi korifeusai Pór Antalt 1875. július 3-án országgyűlési képviselő jelöltnek ajánlják.
MNL KEML IV.1402.b. Esztergom thj. szabad. királyi város tanácsának iratai. 1875-II-466.

Az esztergomi választókerület szavazatszedő küldöttségének jegyzőkönyve. (1875. július 4.). MNL KEML IV.1402.b. Esztergom thj. szabad. királyi város tanácsának iratai. 1875-II-466

Vimmer Imre Esztergom város polgármesterének Pór Antal prelátus elhunyta alkalmából megtartott emlékbeszéde a képviselő-testület 1911. szeptember 14-i közgyűlésén.
MNL KEML V.3.b. Esztergom r. t. szabad királyi város tanácsának iratai. 1911-X-451.

Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat tisztviselőnek és tagjainak névsora (1895)
MNL KEML Könyvtára. 9970. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve. Szerk. Rózsa Vitál. Esztergom, 1896.

Dr. Pór Antal partecédulája.
MNL KEML XV.17. Gyászközlemények.

Szent Antal szobra Esztergomban, a Pór Antal téren
Horváth Attila fotója


[1] MNL KEML IV.307. Esztergom vármegyei felekezeti anyakönyvi másodpéldányok levéltári gyűjteménye. Esztergom vízivárosi római katolikus születési anyakönyv 101/1834.

 

Utolsó frissítés:

2017.09.17.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges