A Komárom Megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya 1951. december 29-én (Szentirmai József osztályvezető-helyettes aláírásával) felszólította a Dorogi Járási Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztályát, hogy hívja fel a lakosságot a magántulajdonban (vagy a korabeli terminológia szerint személyi tulajdonban) lévő cséplőgépek száraz helyen, tető alatti tárolására és az esetleges géphibák mielőbbi kijavítására. A leirat a rendelkezés helyszíni ellenőrzését is követelte.

A Dorogi Járási Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya Ált. 8005-56/1951. számú, 1952. január 12-én valamennyi községi és városi tanács v. b. számára elküldött felszólításában[1] kötelezi a végrehajtó bizottsági elnököket, hogy január 18-ig hívják fel a géptulajdonosok figyelmét a fentiekre, ugyanis „a múlt évben is megtörtént, hogy még csépléskor sem voltak 100 %-ig kijavítva a cséplőgépek.” Még arra is felszólította Tóth István előadó az elnököket, „hogy hozza tudomására a géptulajdonosoknak, hogy a felhasznált anyagokat a gép javításánál ne fessék be, hogy a kiadott anyagok felhasználását ellenőrizni tudjam.”

Az teszi igazán érdekessé számunkra a dokumentumot, hogy arra is kötelezték a v. b. elnököket, hogy írják össze a cséplőgépeket tulajdonló gazdák nevét, a gépek típusát, gyári számát, a meghajtó gépek üzemanyagát és teljesítményét lóerőben („HP”). Emellett még azt is jelenteni kellett, hogy a géptulajdonos mennyi mélyszántást végzett és mennyit silózott. A lábatlani v. b. elnök jelentésében az alábbi mondat olvasható: „…községemben egyik cséplőgép sem végzett mélyszántást és silózást.” Természetesen ezek a masinák a többi településen sem végezték el a fenti munkákat, ugyanis ennyire nem voltak „multifunkcionális” berendezések, csak a jelentés megfogalmazása sikeredett némileg pongyolára.

Hazánkban a 19. század végétől a cséplés vált a legjobban gépesített mezőgazdasági munkafolyamattá, ugyanis termelékenysége és alacsony fajlagos költsége miatt kifizetődő volt a drágább gépek beszerzése,[2] annak ellenére is, hogy maga a cséplőgép nem tartalmazott beépített meghajtó szerkezetet, hanem garnitúrában lehetett hozzá megvásárolni azt. A meghajtás lehetett emberi vagy állati erő („járgányos” rendszer), de a gőzgépekkel („lokomobil”), és különösen a benzin- vagy petróleum üzemű motorokkal és villanymotorokkal lehetett a legjobb termelékenységet elérni.

Hofherr-Schrantz-Clayton-Suttleworth cséplőgép hosszmetszete.
Réz Gyula: Korabeli vélemények a Hofherr cséplőgépekről.
Mezőgazdasági Technika, 2015. május

Ezt az alábbi táblázat is igazolja:

A cséplési módok teljesítménye és költségei[3]

Egy 1935-ben megjelent statisztikai összesítés[4] szerint Komárom és Esztergom k. e. e. vármegye esztergomi járásának községeiben 73 motoros (valószínűleg gőz, benzin, petróleum vagy villamos energia által működtetett gépek) és 710 emberi vagy állati meghajtású „járgányos” cséplőgép működött (a „járgányos” gépek közé a tisztító és osztályozó gépeket is beszámították) az alábbi megoszlás szerint:

EMAG gyártmányú járgányos cséplő (1903)
Réz Gyula: Az Első Magyar Gazdasági Gépgyár krónik,m Drössler, Robeyája. Mezőgazdasági Technika, 2015. szeptember

Az 1947-ben készített, de csak 1949-ben kiadott statisztikai évkönyv[5] Komárom-Esztergom megye egész területén 315 motoros, 27 gőzgépes és 26 járgányos „cséplőszekrényt” (a gépek alakja miatti elnevezés) számlált össze.

Ehhez képest 1951-1952 fordulóján keletkezett dokumentumunkban található jelentések összesítése alapján az alábbi helyzet tárul elénk:

Komárom megye dorogi járásában mindössze 23 egyéni tulajdonú üzemképes cséplőgép volt az 1930-as évek közepi, 73 motoros hajtású géphez képest.

A táblázatban nem szereplő községek vagy nemleges jelentést küldtek, vagy az nem lelhető fel (valószínűleg nem küldték el).

A nemleges jelentők közé Dömös („semmilyen cséplőgép és egyéb nagyobb mezőgazdasági gép nincs”), Máriahalom (Hauszknecht Ádám még 1951 márciusában átadta gépét a somodorpusztai állami gazdaságnak), Mogyorósbánya, Sárisáp („magán cséplőgép nincs"), Pilisszentlélek, Pilismarót és Tokod („cséplőgép már nincs") tartozott. Nem adott jelentést Bajna, Csév (Piliscsév), Kesztölc, Piszke, Úny[6].

A települések szerinti megoszlásban Nagysáp „vezet” 4 géppel, míg Bajóton és Lábatlanon 3-3 gép üzemelt, Epölön, Esztergomban, Süttőn és Táton 2-2 berendezés, míg Csolnokon, Dágon, Dorogon, Leányváron és Nyergesújfalun 1-1 gép.

Feltételezhető, hogy a gépek tulajdonosai a korszak terminológiájával élve „dolgozó parasztok”, azaz középparasztok voltak. Az uradalmak gépei – amennyiben átvészelték a háborút és az utána következő időket – valószínűleg az állami gazdaságokhoz és a gépállomásokhoz kerültek, míg a nagygazdák, a „kulákok” eszközeit elkobozták és hasonló sorsra jutottak.

Összesítésünkből leszűrhető, hogy a 23 gép mindegyike (a dorogi Molnár András gépének kivételével?) motoros meghajtású, bár a bajóti és epöli cséplőgépek hajtórendszerére nem derül fény, de az üzemanyag fajtája alapján valószínűleg ezek is motoros meghajtásúak. Ilyen módon „vezetnek” a belsőégésű hajtásrendszerek, és csak két lábatlani tulajdonos használt villanymotoros meghajtást. A elektromotorok szélesebb körű elterjedését a megfelelő teljesítményű hálózatok hiánya is gátolta.

Az esztergomi Seress Ferenc és a nyergesújfalui Czibulka János cséplőgépeit traktorokkal hajtotta meg. a többi tulajdonos viszont feltételezhetően cséplőgarnitúrával (cséplőgép és motor) rendelkezett.

Id. Seress Ferenc esztergomi cséplőgép-tulajdonos részére szükséges alkatrészek 
HU MNL KEML XXIII. 211. a. Dorogi Járási Tanács V. B. mezőgazdasági szakigazgatási szerve.
Mezőgazdasági Osztály iktatott iratai, Ált. 8005-56/1951.

Nem meglepő módon a gépek a gyártó cég tekintetében sem mutatnak túl nagy szórást: 7 gép a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. gyártmánya, 4 gép a mosonmagyaróvári Kühne cégé, 3 Fordson (Ford Motor Company) termék, 2 a MÁVAG gyártmánya és 1-1 gép képviseli a Clayton-Shuttleworth Gépgyárat, az Első Magyarországi Mezőgazdasági Gépgyárat (EMAG), a Dobri, a Robey, a Drössler és a Szobati Moravia (? semmit sem sikerült kideríteni róla) cégeket. Sajnos, a kimutatás nem tartalmazza a gépek gyártási vagy beszerzési évét, így azok kora nem derül ki. A gyártási számok alapján talán ez kideríthető lenne, de ez már nagyon messzire vezetne. Minden esetre feltételezhető, hogy mindegyik gép több évtizedes gyártmány. Ugyanígy nem derül ki a gépek pontos típusa sem.

A listán szereplő gépek közül a legtöbbet a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. (HSCS) készítette. (1., 9., 11., 13., 15., 16., 22. gép) A kispesti gyárat Hofherr Mátyás (1829-1909) hozta létre, aki már 1900-tól nagy súlyt helyezett a cséplőgépek gyártására, de a hazai mezőgazdaság traktorellátásában is nagy szerepet játszott a cég. Kiváló gyártmányuk volt a két világháború között előállított HSCS „Superior” és „Universal” típusú fa- és acélkeretes munkagép[7].

Hofherr-Schrantz-Clayton-Suttleworth gyártmányú „Superior” típusú tölgyfakeretes cséplőgép.
Réz Gyula: Korabeli vélemények a Hofherr cséplőgépekről.
Mezőgazdasági Technika, 2015. május

A mosonmagyaróvári Kühne E. Gazdasági Gépgyár 1863-ban jött létre amikor Kühne Ede és Ludwig Róbert megvásárolták a Pabst-Krauss műveket. Az évszázad végéig rendkívül széles volt a gyártmányválaszték. Szerepeltek benne szőlőművelő- és váltva forgató ekék, magtisztítógépek, műtrágyaszórók, ültető-, arató- és betakarító-, valamint cséplőgépek, továbbá lóval hajtott járgányok, takarmány-előkészítők, takarmánykamrák, tejgazdasági gépek, gőzgépek és szivattyúk. Gyártmányai sok bel- és külföldi kiállításon nyertek érmeket és díjakat. A II. világháború során a haditermelésre átállt cég aknagránátokat és egyéb hadi cikkeket gyártott. 1947. október 20-tól a KÜHNE is az állami vállalatok közé tartozott. A gyár végleges államosítása 1948. április 2-án történt meg, ekkor került a Nehézipari Központ irányítása alá. (3., 12., 18., 21. gép)[8]

Benzin-lokomobillal hajtott KÜHNE cséplőgép (1905)
Réz Gyula: Gabonacséplés Magyarországon a XIX. század közepétől az első világháború kitöréséig.
Mezőgazdasági Technika, 2017. augusztus

A kimutatásban három géppel képviselteti magát a Fordson (7., 8., 20. gép), A világhírű autógyáros, Henry Ford (1863 - 1947) 1903-ban alapított gyárában, a Ford Motor Company-ban a cég első traktora megelőzte a világhírű T Ford gépkocsi szériagyártását. A Fordson traktorok hazai sikere 1922-ben kezdődött. A korabeli hirdetések a Fordson traktort olyan univerzális gépként hirdették, amely talajművelésre, mezőgazdasági gépek hajtására (cséplőgép, daráló, morzsoló, szecskavágó, répavágó, körfűrész, stb.) és vontatásra egyaránt használható.[9] A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (röviden MÁVAG) a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának profilja elsősorban a mozdony- és gördülőállomány-gyártás volt, de vasszerkezeteket és egyéb gépészeti berendezéseket is gyártott, (2. és 17. gép)

Verőléces MÁV Gépgyári cséplőgép. (1900)
Réz Gyula: Gabonacséplés Magyarországon a XIX. század közepétől az első világháború kitöréséig.
Mezőgazdasági Technika, 2017. augusztus

https://static.darabanth.com/images/1/3/1387426.jpg

Listánkon az „egy gépes” gyárak közül a Clayton-Shuttleworth Gépgyár a legpatinásabb. (19. gép) 1842-ben Nathaniel Clayton (1811-1890) hajóskapitány és Josef Shuttleworth (1819-1883) gépésztechnikus kapcsolatba lépve „iparvállalati társaságot” alapított gazdasági gépek előállítására. A gyáralapítókban már kezdetben megerősödött az elhatározás, hogy a mezőgazdasági gépek és eszközök gyártására helyezik a fő hangsúlyt. 1852-ben már 209 Clayton-Shuttleworth gőzcséplő garnitúrát bocsátott forgalomba a szigetországi gépgyár. Magyarországra is ebben az évben jutott el az angol cég gőzcséplőkészlete. 1857-ben a Clayton-Shuttleworth cég Bécsben gyártelepet, leányvállalatot hozott létre, amely csakhamar elsőrangú iparvállalattá fejlődött, majd 1858-ban a patinás angol cég megvetette a lábát Pesten is, amikor „géptárat” és gépjavító üzemet létesített a Duna parti városban. 1912-ben a Hofherr és Schrantz cég megvásárolta a „Clayton & Shuttleworth Ltd.” európai telepeit, és nevét Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Részvénytársaságra változtatta.[10]

A Clayton-Shuttleworth cég gyártelepe Budapesten (1880)
Réz Gyula: A Clayton-Shuttleworth gazdasági gépek egykori dicsérete
Mezőgazdasági Technika, 2015. október

Clayton-Shuttleworth cséplőgép (1852)
Réz Gyula: Gabonacséplés Magyarországon a XIX. század közepétől az első világháború kitöréséig.
Mezőgazdasági Technika, 2017. augusztus

Az Első Magyar Gazdasági Gépgyár elődjét Grossmann Gyula (1858 – 1935) 1884-ben Budapesten, a Váci úton – a Nyugati pályaudvar közelében – alapította mint mezőgazdasági gépek előállítására szakosodott vállalatot. 1899-ben a cég a Pannónia Gőzmalom tulajdonosainak kezébe került, akik Első Magyar Gazdasági Gépgyár Részvény-Társulat (EMAG) néven részvénytársasággá alakították azt át. A 20. század első évtizedében az EMAG saját szerkesztésű munkagépeivel, gőzgépeivel számottevő sikert ért el itthon és külföldön és a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárával együtt jelentős mértékben járult hozzá a külföldi cséplőgépek behozatalának visszaszorítására. Az EMAG gyár termelése 1939-től veszteségessé vált, megkezdődött a nagyhírű gyár zuhanórepülése: beolvadt a Vadásztöltény Gyutacs- és Fémgyárba, és a második világháború alatt a hadipar kiszolgálására kényszerült. Az EMAG gyárat a többi hazai gyárüzemmel egyetemben 1948-ban államosították. (23. gép)

A gyár jubileumi levelezőlapja.
Réz Gyula: Az Első Magyar Gazdasági Gépgyár krónikája.
Mezőgazdasági Technika, 2015. szeptember

A Dobri (4.), a Drössler (6.) és a Robey (10.) gépeket gyártó cégekről csak egy-egy újsághirdetést találtunk 19. század végén és 20. század elején megjelent hírlapokban.[11]

Szamos, 1916. június 11.

Nyírvidék, 1897. január 6.

Újsághirdetés 1896-ból.
Réz Gyula: Gabonacséplés Magyarországon a XIX. század közepétől az első világháború kitöréséig.
Mezőgazdasági Technika, 2017. augusztus

Írta: Kládek László levéltáros (MNÉ KEML)