Jelenlegi hely
Előadások, koncertek és gázsik...
A „szocialista koncertszervezés őre” (Csatári Bence történész kifejezése)[1] a belföldi koncertszervezésért, a műsoros előadások rendezéséért, felelős állami, monopoljelleget élvező hivatal volt.
Ha egy település művelődési házának vezetője „műsoros estet” kívánt rendezni, akkor az illetékes járási tanács művelődési osztályán keresztül megkereste az ORI-t, és megpróbálta a látni-hallani kívánt művészeket „kikérni”. De voltak az ORI-nak saját műsorai, is melyeket az ország területén igyekezett „teríteni”.
A műsorok engedélyeztetése formanyomtatványok segítségével történt. Ezeken fel kellett tüntetni az előadni kívánt produkciók címét, szerzőjét, előadóját, valamint a művész(ek)nek járó fellépti díjat is. Utóbbi esetben „tervezett” és „jóváhagyott” elnevezésű rovatokat is tartalmazott a formanyomtatvány, ugyanis előfordult, hogy a rendező szerv többet kívánt fizetni, mint amennyit az ORI ügyintézői jónak láttak. A fellépésért járó díjazást az illető művész „rangja”, kitüntetései, a pályán eltöltött évei befolyásolták. A „jóváhagyott” rovatot az Iroda illetékesei tölthették csak ki…
További dörgedelmeket is tartalmazott a műsorengedély: „Csak az ORI által engedélyezett műsorszámok adhatók elő és a jóváhagyott fellépti díjak fizethetők ki, melyeknek 70%-ából 6% jövedelemadó vonandó le. [...] Útiköltség címén a ténylegesen és indokoltan felmerülő útvonalra legfeljebb a gyorsvonat II. osztályú (munkahelyükön személyi fizetést élvező kitüntetett művészeknek I. osztályú) jegynek megfelelő összeget szabad kifizetni.”
A Dorogi Járási Tanács művelődési osztályának iratai között[2] fennmaradt, 1969-től 1973-ig keletkezett műsorengedélyek sok érdekes adatot szolgáltatnak a viszonylag kis településeken (Dorog, Tokod, Nyergesújfalu) lezajlott műsorokról.
Viszonylag ritka volt a prózai színházi előadás, ez inkább az Állami Déryné Színház[3] területe volt. Ennek ellenére Dágon 1971 júliusának végén Heltai Jenő[4] A néma levente című darabját adta elő Ferenczy Margó, Máday Endre, Máray Ferenc, Bajtha Gabriella és még három további művész. Fellépti díjuk 250 és 400 Ft között mozgott, a „műszak” viszont csak egy százast kapott…
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
Inkább zenés vígjátékokat lehetett az ORI-„palettán” találni. A bajnai művelődési házban 1971 októberében Nádasi László[5] 120 perc boldogság című (feltételezhetően) vidám zenés darabját láthatta a falu közönsége. A művészek közül hatan 300, ketten pedig 350 Ft-os fellépti díjat kaptak. Útiköltségként oda-vissza II. osztályú gyorsvonati jegyet lehetett elszámolni. Dömösön 1972-ben Bárány Tamás[6] A fiam nem a lányom című regényéből készült zenés játékot adta elő kilenc művész Nem születtem grófnak címmel. A 3400 Ft összköltségű produkció zenéjét Payer András[7], dalszövegeit S. Nagy István[8] írta.
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
Zenés-irodalmi jellegű összeállításra is volt példa. Dorogon 1972. december 19-én, délelőtt 11 órakor a közelgő Petőfi-centenáriumra készülve belépődíj nélküli irodalmi műsort láthattak – a kezdési időpontot tekintve – a település iskolás gyermekei. Itt Szabó Gyula[9] és Benkő Péter[10] szavalt, Móricz Ildikó[11] megzenésített Petőfi-verseket is énekelt, Prokopiusz Imre[12] pedig Chopin- és Beethoven- műveket játszott. Szabó Gyula 800, míg Benkő Péter 500 forintos díjazásban részesült, míg az éneklő és szavaló Móricz Ildikó csak 450 Ft-ot kapott. Ezt a rendezvényt az Országos Filharmónia szervezte.
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
De az ORI-rendezvények igazi „műfaja” a humoros jelenetekből, magánszámokból álló, tánczenével, operettel, magyar nótával vegyített műsor volt.
Kabos Lászlón[13] kívül a tánczene dominált az 1966. június 6-i, Slágerkarnevál című, az oroszlányi az Ady moziban tartott műsorban. Itt többek között Németh József[14], Szántó Erzsi[15], Toldi Mária és Koncz Zsuzsa lépett színpadra a „Bergendy tánczenekar[16]” kíséretével.[17]
A tokodaltárói művelődési ház látogatóit 1972. május 16-án 16 és 18 órakor, a viszonylag komoly 30 Ft-os belépődíj ellenében Hofi Géza[18] és Csala Zsuzsa[19] szórakoztatta, míg a zenét Harangozó Teri[20], Kovács Kati[21] és Karda Beáta[22] „szolgáltatta”. Itt Hofi Géza kapta a „sztárgázsit” (800 Ft), míg Csala Zsuzsa csak 650 Ft-ot. Az énekesnők mindegyike 3-3 dalt énekelt, Harangozó Teri és Kovács Kati 500-500 forintért, míg Karda Bea csak háromszázért…
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
A dorogi Tárna étterem nem az ORI, hanem a „VOSZK[23] Kereskedelmi-Ipari és Szolgáltató Szövetkezeti Vállalat Szövetkezeti Szolgáltatások osztálya” által szervezett nótaestet kínálta a nagyérdeműnek 1970. október 5-én, este 8 órakor. Itt többek között Szentendrey Klára[24], Herr Olivér és Lorányi Román lépett fel 250-250, illetve 300 forintért.
A szórakoztató rendezvények igen jellegzetes fajtája volt a humoros jelenetekből, magánszámokból álló, tánczenével, operettel, magyar nótával is vegyített műsor.
A Halló, itt Balaton! című, az egész országban „futó” rendezvény tatai előadásán, – ahol a „ktűnően muzsikáló” Illés-zenekaron[25] kívül Koncz Zsuzsa[26], Toldy Mária[27], Koós János[28], Korda György[29], Csákányi László[30], Hofi Géza és Brachfeld Siegfried[31] konferanszié lépett fel – „bábeli volt a hangulat. Csehszlovákok, németek és magyarok tapsoltak … Jól szórakoztak hát a fiatalok, hiszen elsősorban nekik szólt az összeállítás. Az idősebbek szórakozását is alig-alig zavarta valami. Talán csak arról az olykor felfelcsapó hisztérikus hangzavarról, túlzó tetszésnyilvánításról érezték — hogy ez nemcsak számukra idegen — de a fiatalok többsége sem tud azonosulni vele.”[32]
Nyergesújfalun 1971. április 4-én (a „felszabadulás” ünnepén) a korszak népszerű nótaénekese, Horváth István[33] énekelt nép- és cigánydalokat. Rajta kívül Talabér Erzsébet[34] képviselte még a nóta-vonulatot, míg Aradszky László[35], Szikora Jenő és Gábor Krisztina[36] a táncdalkedvelők ünnepi érzését erősítette.
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
Ma már szinte ismeretlen hazai musical színpadra állításáról írt 1972 májusában a Dolgozók Lapja: „A világirodalom egyik legolvasottabb regénye Jaroslav Hasek[37]: Svejk című műve. Ezt a sajátságos humorú regényt Bodrogi Gyula[38] átírásában, Aldobolyi Nagy György[39] zenéjével mint musicalt tűzte műsorára a József Attila Színház, és az előadás egyik legsikeresebb produkciójuk lett. Ezt az előadást a tatai közönség is megismerheti. A címszerepet játszó Bodrogi Gyulán kívül igen sok ismert színészt is üdvözölhetünk a színpadon, — többek között Horváth Gyulát[40], Fülöp Zsigmondot[41], Pálos Zsuzsát[42], Margittay Ágit[43], Benkő Pétert.”[44]
Sajátos „crossover” zenét játszott az egykori Ex Antiquis együttes. A régi magyar zene és barokk zeneirodalom darabjait részben korhű hangszereken, de modern hangszereléssel adták elő, szólóelőadójuk pedig Hacki Tamás[45] volt: „Már hagyományosnak tekinthető, hogy évente egy alkalommal ellátogat az Ex Antiquis együttes a megyei művelődési központba, és színvonalas műsort ad. Az idén október 20-án lesz Hacki Tamásék tatai fellépése, az ifjúsági hangverseny-bérlet, valamint a szocialista brigádbérlet keretében 15 és 19 órakor.”[46]
Sajátos személyi összeállítású műsort élvezhettek a tatabányai Népház látogatói 1974. április 11-én, ahol „Az érem arany oldala” címen Kovács Katin és a Hungária együttesen[47] kívül Kajdi János[48] és Peterdi Pá[49]l újságíró, humorista is fellépett. (Ilyen összeállítást máskor is előfordult: a dömösi „kultúrházban” Koós János mellett Albert Flórián[50] labdarúgó volt a sztárvendég az 1970-es évek végén.)
De a legkedveltebb és (sokszor) a legszínvonalasabb) műsorok a rockzenekarok és énekesek koncertjei voltak.
1967 nyarán az Illés zenekar fellépése biztos siker volt Komárom megye városaiban: „[a zenekar] tömegvonzó ereje bizonyítja, hogy szívesen veszik az emberek, ha programot, igazi nyári programot biztosítanak számukra.” De a cikk némi malíciával így zárult: „Persze, Illéséken kívül számos más lehetőség akad a szórakoztatásra. Mint például az esztergomi várjátékok. De ne legyünk nagyigényűek...”[51]
1971. szeptember 3-án este 19 órakor a Hungária együttes lépett fel a dorogi „Munkásotthonban”, a József Attila Művelődési Házban. Az 5 fős zenekar nem kapta meg a tervezett 2600 Ft-ot, az ORI csak 1600 Ft-ot hagyott jóvá számukra, pedig a „műsortükör” szerint 29 számot játszottak el! Nemcsak mai, de „korabeli” szemmel nézve is rendkívül alacsony volt a zenekaroknak segítő technikusoknak („road”-oknak) járó, egységesített 50 forintos „zsebpénz”…
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
Nyergesújfalun gyakrabban fordultak meg a hazai rockzenekarok. 1971 decemberében a Bergendy együttes és Koncz Zsuzsa lépett fel az ottani művelődési házban, dupla koncertet adva. (A ma már szokatlan párosításnak az volt az oka, hogy bár Koncznak az Illés együttes tagjai írták a dalokat, de kíséretére nem mindig tudtak vállalkozni.) Furcsa módon a második fellépést csökkentett gázsiért kellett teljesíteniük az előadóknak. A legmagasabb helyár 20 Ft volt.
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
HU-MNL-KEML-X.64. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Esztergomi Klubszínpad iratai
1972 márciusában az első fénykorát élő Locomotiv GT[52], valamint a Mini együttes[53] lépett fel Nyergesen. A közönségnek 25 Ft belépti díjat kellett kifizetnie.
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
1972 májusában a Bergendy együttes újból visszatért Nyergesújfaluba. A dupla koncertért (17 és 19.30 óra) szintén az 1971-es „gázsiban” részesültek, a második koncertért ezúttal is kevesebbet kapva. A belépti díj 15 Ft volt.
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
1972 júniusának végén a frissen átalakult és zeneileg megerősödött Juventus együttes Tokodaltáróra látogatott, ahol rajongóik 18 Ft lefizetése ellenében láthatták-hallhatták őket.
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
A tatai nyári szabadtéri színpad nyári műsorában is helyet kaptak – korabeli kifejezéssel élve – a beat előadói: „A könnyűzene kedvelői … szinte mindenkit hallhatnak, akik ebben a műfajban itthon a legjobbnak számítanak, Koncz Zsuzsa az Illés együttessel, Zalatnay Sarolta[54] a Locomotiv GT-vel, Koós János, Kovács Kati, Szécsi Pál[55] az Express együttessel[56] lép a közönség elé.[57]” A felsorolásból is kitűnik, hogy itt is az egy (esetleg több) szólóénekes – egy zenekar összeállításban léptek színpadra a művészek.
1973 áprilisának végén „Piknik II.73.” címmel az Express együttes, valamint Koós János és Vincze Viktória[58] szórakoztatta kettős koncerten a nyergesieket 20 forintos belépti díjjal.
HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
Hogy milyen vélemény alakult ki ezekről a koncertekről és közönségükről, arra érdekes (bár időben korábbi példa) a Dolgozók Lapja 1966. november 25-i számában közölt cikk[59], amely egy (szintén Nyergesújfalun megtartott) Atlantisz[60]-koncert közönségét szapulja: „A »közönség« ifjú tagjai a zeneszámok közben rángatózni kezdtek, lábukkal dübörögtek és ami leginkább visszatetszést keltett, sikoltoztak is. A néhány kezdeményezőhöz azután, — sajnos — csatlakoztak többen is, főként lányok, és pokoli hangzavar töltötte be a termet. … Pedig az egyébként kitűnő együttes színvonalasan játszott. S nem bennük volt a hiba, — bár ez a végletesen ritmusra építő zene alkalmas arra, hogy »felkorbácsolja« az idegeket. … Úgy látszik, nem elég csak megszervezni egy műsort, a közönséggel is törődni kell.”
Viszont megbocsátó-megértő hangot ütött meg Wér Vilmos a „Frédi Jó emberünk” című írásának végén, az Omega együttes[61] tatai koncertjével kapcsolatban: „És harminc-negyven év múlva úgy andalognak majd el a címben említett híres Omega-számon — ha a »régi dallamok« műsorában felidézi a rádió vagy a tv, vagy ki tudja milyen gépezetet szerkesztenek már akkorra —, mint ahogy szüleik, nagyszüleik merengenek el ma a tűnt ifjúságot idéző régi dallamokon.”[62]
Az említett pénzösszegek egyszerre tűnhetnek soknak is, kevésnek is. Sok, ha a korabeli 1000-2000-3000 forintos fizetéseket nézzük, de a zenekarok szempontjából nézve nagyon kevés, ha az adóval is „sújtott” gázsikat elosztjuk a tagok számával. A helyzetet tovább rontotta, hogy a felszerelés, a hangszerek, az erősítők, a hangdobozok ára szinte a csillagokat súrolta, és a gyakori szállítás-hurcolás sem növelte azok élettartamát. Az egyéni előadóknak ilyen jellegű költségeik nem voltak, náluk a fellépő ruhák árának „kitermelése”, az adójellegű levonások és az utazással járó fáradtság okozott kellemetlenségeket.
Kládek László levéltáros (MNL KEML)
[1] Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj. A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája. Jaffa Kiadó, Budapest, 2015. 71. oldal
[2] HU-MNL-KEML-XXIII.212.c. Magyar Nemzeti Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Dorogi Járási Tanács VB. Művelődési Osztály iratai, iktatatlan iratok
[3] Az Állami Déryné Színház (más néven Állami Faluszínház) 1951-ben alakult budapesti székhellyel. 1955-től hívták Állami Déryné Színháznak.
[4] Heltai Jenő, született Herzl Eugen (Pest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.) író, költő, újságíró, producer, dramaturg.
[5] Nádasi László (eredeti neve: Schwarcz László, Budapest, 1907. május 30. – Budapest, 1978. február 17.) magyar humorista, dramaturg, kabaréművész, konferanszié, színpadi szerző.
[6] Bárány Tamás (Budapest, 1922. március 21. – Budapest, 2004. november 10.) magyar író, költő.
[7] Payer András (Budapest, 1941. július 31. – Budapest, 2011. március 31.) EMeRTon-díjas zeneszerző, énekes.
[8] S. Nagy István (Köröstarcsa, 1934. január 20. – Budapest, 2015. január 20.) magyar dalszerző, EMeRTon-díjas dalszövegíró.
[9] Szabó Gyula (Kunszentmárton, 1930. július 15. – Budapest, 2014. április 4.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.
[10] Benkő Péter (Budapest, 1947. június 1.) kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész, a Turay Ida Színház örökös tagja.
[11] Móricz Ildikó (?, 1938. január 5. – ?, 2013) színésznő.
[12] Prokopiusz Imre (Budapest, 1935. március 27.) zongoraművész-tanár, zenei vezető.
[13] Kabos László (született: Krausz) (Sárvár, 1923. szeptember 28. – Budapest, 2004. szeptember 26.) Jászai Mari-díjas magyar színész, komikus, érdemes művész.
[14] Németh József (1931 – 2012. május 15.) magyar táncdalénekes.
[15] Szántó Erzsi (Budapest, 1939. február 17.) magyar táncdalénekesnő.
[16] A Bergendy-együttes az 1950-es évek végén alakult Artisjus-díjas magyar együttes. Repertoárjához hozzátartozott a rock 'n' roll, a jazz, a swing, és még sok más műfaj. Az együttes 2017-ig működött, utolsó éveiben Bergendy koncert-, tánc-, jazz- és szalonzenekar néven.
[17] Dolgozók Lapja, 1966. június 3. 8. oldal
[18] Hofi Géza (született Hoffmann, Budapest, 1936. július 2. – Budapest, 2002. április 10.) Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, előadóművész, színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
[19] Csala Zsuzsa (Újpest, 1933. július 9. – Budapest, 2014. február 22.) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész, a Vidám Színpad örökös tagja.
[20] Harangozó Teri (Bátya, 1943. augusztus 8. – Budapest, 2015. szeptember 8.) magyar énekesnő.
[21] Kovács Kati (Verpelét, 1944. október 25. Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, énekesnő, dalszövegíró, színésznő.
[22] Karda Beáta (Győr, 1950. szeptember 4.) magyar énekesnő.
[23] Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központ
[24] Szentendrei Klára Pécs, 1939 – 2016) magyarnóta-énekes. Kitüntetései: a Magyar Rádió Nívódíja, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, Magyar Köztársasági Érdemrend, a Magyar Nóta Császárnője, a Nemzet Magyarnóta-énekese.
[25] Illés-együttes: az 1960-as és 1970-es évek legnépszerűbb magyar beatzenekara.
[26] Koncz Zsuzsa (Pély, 1946. március 7.) magyar előadóművész, énekesnő. Kitüntetései: Kossuth- és Liszt Ferenc-díj, Francia Becsületrend, Prima Primissima-díj.
[27] Toldy Mária (Budapest, 1938. május 3.) énekesnő, énektanár.
[28] Koós János (született Kupsa) (Bukarest, 1937. november 20. – Budapest, 2019. március 2.) magyar táncdalénekes, előadóművész, humorista, színész, showman.
[29] Korda György, születési nevén Klein György (Budapest, 1939. január 4.) magyar táncdalénekes.
[30] Csákányi László (született Zsigovits, Németújvár, 1921. január 13. – Budapest, 1992. november 3.) Jászai Mari-díjas magyar színművész, énekes, érdemes művész és kiváló művész.
[31] Brachfeld Siegfried (Berlin, 1917. április 17. – Budapest, 1978. június 22.) magyar újságíró, konferanszié.
[32] Kubik Emil: Halló, itt Balaton. Jegyzetek egy tatai könnyűzenei előadásról. Dolgozók Lapja, 1967. augusztus 16. 4. oldal.
[33] Horváth István, ismert művésznevén Horváth Pista (Tiszakeszi, 1941 – Budapest, 1998. június 17.) cigányzenész, népdalénekes.
[34] Talabér Erzsébet (Budapest, 1944. február 10. magyarnóta- és hangverseny-énekesnő.
[35] Aradszky László (Budapest, 1935. szeptember 20. – Budapest, 2017. október 8.) magyar táncdalénekes.
[36] Szikora Jenő, Gábor Krisztina táncdalénekesek.
[37] Jaroslav Hašek (Prága, 1883. április 30. – Lipnice, 1923. január 3.) cseh humorista és szatirikus író.
[38] Bodrogi Gyula (Budapest, 1934. április 15.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, színházigazgató, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának, a József Attila Színház és a Vidám Színpad örökös tagja.
[39] Aldobolyi Nagy György (Szeged, 1939. március 1.) Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, dalszövegíró.
[40] Horváth Gyula (Budapest, 1930. május 10. – Kápolnásnyék, 2005. október 30.) Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész.
[41] Fülöp Zsigmond (eredeti nevén: Fritz Zsigmond,Miskolc, 1935. május 5. – Budapest, 2014. október 10.) Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tag.
[42] Pálos Zsuzsa (Budapest, 1945. szeptember 23.) magyar színésznő.
[43] Margittay Ági (Budapest, 1937. július 12. – Budapest, 2014. november 4.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
[44] K-ó: Évad előtt – évad után. A tatai szabadtéri színpad nyári műsora. Dolgozók Lapja, 1972. május 20. 4. oldal. A zenés színművet 1971 május 22-én mutatta be a József Attila Színház Kerényi Imre rendezésében.
[45] Hacki Tamás (Budapest, 1944. február 18.) magyar fül-orr-gégész, egyetemi tanár, füttyművész.
[46] –: Az Ex Antiquis Tatán. Dolgozók Lapja, 1972. október 19. 8. oldal
[47] Hungaria együttes: magyar rock and roll-együttes, mely 1967-től 1985-igközött volt aktív.
[48] Kajdi János (Szombathely, 1939. december 30. – Budapest, 1992. április 10.) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok ökölvívó.
[49] Peterdi Pál (született: Pohlencz Pál, Budapest, 1925. február 17. – Budapest, 2000. november 20.) magyar sportoló, edző, sportújságíró, humorista, író.
[50] Albert Flórián (Hercegszántó, 1941. szeptember 15. – Budapest, 2011. október 31.) magyar válogatott labdarúgó, az egyedüli magyar aranylabdás, a Nemzet Sportolója.
[51] – j –: Uborkaszezon. Dolgozók Lapja, 1967. július 25. 4. oldal.
[52] Locomotiv GT, röviden LGT a magyar rockzene egyik legnagyobb hatású együttese 1971-től 2016-ig.
[53] Mini: dzsessz-rock együttes az 1970-es évek elejétől. "Frontembere", vezetője Török Ádám.
[54] Zalatnay Sarolta (Budapest, 1947. december 14.) magyar énekesnő, író, állatvédő, az első generációs pop-rock énekesnők egyike.
[55] Szécsi Pál (Budapest, 1944. március 20. – Budapest, 1974. április 30.) magyar énekes, előadóművész, dalszerző, dalszövegíró.
[56] Express, 1962-ben alakult magyar könnyűzenei együttes
[57] K-ó: Évad előtt – évad után. A tatai szabadtéri színpad nyári műsora. Uo.
[58] Vincze Viktória (Budapest, 1950. december 29.) magyar énekesnő, gitáros.
[59] – : Nyergesújfalun már rángatóznak. Dolgozók Lapja, 1966. november 25. 4. oldal
[60] Atlantis, magyar beatzenekar. 1963-ban alakult, 1964 nyarán vette fel az Atlantis nevet. A Beatles legsikeresebb hazai interpretálói voltak. Számos kislemezük jelent meg, több saját TV show műsoruk volt, filmekben is szerepeltek, mint zenekar: Közbejött apróság (1966) Fény a redőny mögött (1966). A zenekar vezetője Neményi Béla volt.
[61] Omega, 1962-ben alakult, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar rockegyüttes.
[62] Wér Vilmos: „Frédi jó emberünk…” Dolgozók Lapja, 1969. augusztus 6. 6. oldal
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges