E „különös” 1811. esztendő hosszú, forró nyarában, június 11-én nem mindennapi zivatar csapott le a kis Esztergom megyei falura, Tátra, közelebbről a falu második legjelentősebb épületére, a vendégfogadóra és környékére. E rendkívüli eseményt megörökítő iratra a Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban őrzött Esztergom vármegye adószedőjének  iratai című fond rendezése közben bukkantunk. Az irat – tárgyát tekintve – egy szolgabírói helyszíni szemlét tartalmazó jegyzőkönyv, mely a falu villámcsapás által elszenvedett kárait veszi számba.[2] A vármegye a falu elöljáróságának kérelmére hivatalos személyt küldött ki a szemle lefolytatására, melynek célja az volt, hogy a kár meglétét és az emiatt benyújtott adóelengedési kérelem jogosságát igazolja a vármegyei közgyűlés felé.

Az irat és az abban rögzített eset különlegességét mégis az adja, hogy a helyszíni szemlét tartó Wargha László járási főszolgabíró és esküdtje nem csupán a keletkezett kár mértékét jegyezte fel, ahogy szokásban volt, hanem fontosnak tartotta a „ménkű” különös, egyben hátborzongató „tevékenységének” részletes, ám mégis csak a tényekre szorítkozó, általa nem kommentált leírását is. Az a tény azonban, hogy magában a fogadóban nem, csak a környező házakban esett jelentősebb anyagi kártétel, mégis elsősorban a villám fogadóbeli garázdálkodását sorolja el, bizonyítja a hivatalos személy nem ok nélküli ámulatát. Ízes magyarsága, latinos mondatszerkesztése, a maitól eltérő szóhasználata az elbeszélt tragikus esemény dacára is képes mosolyt csalogatni az olvasó arcára.

Az iratot a könnyebb olvashatás kedvéért betűhív átírásban is közöljük, előbb azonban vessünk egy pillantást az esemény helyszínére!

Tát település ebben az időben mintegy 600 lelkes, többségében németajkú lakossággal bíró falu, mely a Nagyszombati Szent István Szeminárium tulajdonát képező tokodi uradalom része Ebszőnnyel és Tokoddal együtt. Az uradalmat – melynek központja Tokod – az Esztergomi Székesfőkáptalan kezelte. Eseményünk helyszíne a táti uradalmi vendégfogadó, melyet a káptalan évente-félévente kótyavetye vagyis árverés mellett bérbe adott. A bérlet minden esetben november 1-jén, tehát a katonai év kezdetével indult és vagy Szent György napig (április 24.), vagy Szent Mihályig (szeptember 30.) tartott.

A rendelkezésünkre álló adatok szerint az uradalmi vendégfogadó bérletként történő hasznosítása 1790/1791. évben kezdődött és egészen 1800-ig a káptalan saját kocsmárosával, az „educillator dominalis”-ként emlegetett Majer vagy Meyer Józseffel üzemeltette. A későbbiekben szinte minden évben változott a bérlő személye, de éppen a tárgyalt évünkben ismét Majer József a bérlő. 1803/1804: Hulmon János, 1804/1805: Adolf Jakab, 1805/1806: Schmid János, 1806/1807: Majer Theresia, 1810/1811: „uraság vendégfogadósa”, 1811/1812: Sigler József, 1812/1813: Schmid József. Az utolsó év, melyben a fogadó – a dikális összeírások tanúsága szerint – még bérleményként van feltüntetve: 1832/1833, ekkor Czimmermann Ferenc bérli. Ezt követően évekig Pratskó Józsefet írták össze a vendégfogadó alatt. Pratskó József nem bérelte a fogadót, de itteni pálinkafőző üstje után adóznia kellett.[3]

A régi táti vendégfogadó helyileg ma a Bécsi úton, a korábban nagykocsmaként, majd „Hangya”boltként, jelenleg bevásárló központként működő épület helyén állt. A 19. század elején, nyugati irányból nézve a falu szélső házaként, 1. sorszám alatt tüntették fel az összeírások.

A jelenlegi épület alatt található hatalmas, boltíves pince alátámasztja feltevésünket a két épület illetve ezek helyének azonosságáról.[4]

MNL KEML IV.3.c/2. Esztergom vármegye adószedőjének iratai. Adószedői számadások mellékletei. 1063/1811. kgy.sz.
(A helyszínelést végző Wargha László főszolgabíró jelentése)

Alább irtt alázatosan jelentem, hogy mostan folyó Szent Iván Holnapnak 11-dik napján regveli 9 és 10 óra közöt, Egy véletlen, és távúlrul kerekedet fekete terhes fölyhő, bé borétván az Egész környéket, Nagy Zörgéssel, és Villámlással, először a Nyerges Újfalusi Tsordában egyszerre két Tehenet agyon ütött; azután pedig szörnyű Zúgás és Ropogás közöt Táthi Helységben töbszöri Menkő ütések közül, Egy, vagy is több Ütés azt nem tudhatni következendőket okozta, Az vendégfogadónak Kéménye fölső részit le tsapta, két helyet a kémény falát fönt az Padláson ki lyukasztotta, ennyihány Horogh fát leg apróbb szálkákra, mint a Legyező Söprők szoktak lenni öszve hasogatta, Egyet pedig meg gyujtott, mellyet az Pintér hamarjában észre vevén az Istálóban szaladot, és az ottan betegeskedő Hausknechtet föll költötte, aki is el felejtkezvén beteges állapottyárul, azonnal föll Ugrot, és Egy kanna Vizet vévén a Padlásra szaladot, ottan az pislogó Horogfán lévő Tüzet szerencséssen el ojtotta, és az által a vendégfogadót meg oltalmazta; Ezen Menkő Ütés le jövén a konyhába, az ottan lévő Személyeket, Egy pillantásba le tsapta, és Ugyan: a Kelnert, aki az Udvar felé lévő ajtón ki akart menni, az ajtó ragasztóhoz támasztotta, aki otan állot mind addig, méglen a Vendégfogadósné kijövén a Szobábul, és ötett holtnak lenni gondolván állásábul mingyárt az ajtóban a földre nem fektette. Bizonyos Keczler János nevezetű, és Austriábul születet Hausknechtet pedig, aki Esztergombul az volt Vörösvári Vendégfogadós Gazdájátul Szalmáért küldetvén éppen akkor érkezet oda, és az konyhában lévő három szolgálóval az Utcza felé lévő ablaknál álván Cseresnyét evet, úgy agyon ütötte, hogy az Orvosi meg vizsgálás után, mellyet Prokopius orvos Úr vitt végben más nap el is temettetet; hasonlóképpen mind a három szolgálót az földre ütötte, az kémény alat lévő gerendát Mintegy jó tsap vastagságnyira körösztül furta, és az Ucza felé lévő ablakon ki menvén, az Falbul Egy darab maltert leszakasztván, az konyha mellet lévő Szobának ablakján az Üveg közöt lévő kereszt rámát ki ütvén, a Szobában ment, ahol a Dajka éppen az ablaknál Egy kis gyermekkel ülvén sértetlen maradot, hanem közel hozzá álván Egy másik mint egy 7 vagy nyolcz Esztendős gyermek, annak a lábárul az Egyik csizmáját appró darabokra szaggatván, semmi baja nem esvén. Másiknak pedig az két oldalát ki hasétotta, a falon lévő három képnek Üvegit öszve törte, és az boltozat falán köröskörül a szobában, számtalan lyukokat, és karmolásokat tett, mellyeket az másik Szobában is, de nem oly láczatossan folytatta, végtére el tűnt. Midőn ezek a vendégfogadóban okoztattak, éppen akkor az érányában lévő Pratskó Mártony Gazdának háza, nemkülönben Pap János Zsellérnek Háza, ahol senki oda haza nem volt, hanem az ajtók bé zárva valának meg gyulladot, és az Pap András Szomszédnak Istálójával együt, ámbátor az el oltásban eleget igyekeztek, az Esső is Zápor módon öntözte, egészen el éget, és ugyan Pratskó Mártony Egész helyes Gazda Háza konyhája, kamrája, kotsi Szény, Istáló, 3 Szekér, holmi Gazdaságbéli Eszköz és Liszt Öszvesen bötsültetett 1500 f/orint/
Papp János Zsellér Háza konyhája, kamrája, Istálója és minden élelemre való Elesége 600 f
Papp Andrásnak Istálója 150 f, Bauman Péternek óllya f 50
Mindenestül 2300 f
Akik minnyájan az adójoknak el engedésiért, mely tészen ad ordinariam [hadiadóba] f 163, 36 krajcárt, ad Domesticam [háziadóba] f 88, 11 krajcár, utramque [mindkettőbe] f 251, kr 48 , és az keresztényi segedelemért alázatosan esedeznek; ami pedig az Vendégfogadóban lévő kelnert illeti, minekutánna az le ütése után mint egy féll óra mulván fel emeltetet, az három Szolgálóval együtt Nyugodalomra vétetett, és bizonyos Ferenczi nevezetű Borbély által, aki éppen akkor viletlen oda érkezet ere meg nyitatott, mintegy két Napi betegsége, vagy is inkáb ijedsége után, előbbeni Egésségére visza hozattott, Melyrül tészem ezen alázatos jelentésemet. Esztergomban. 20 a Juny 1811o.

Wargha László feöSzolgaBíró

Epilógus

Noha közlésünk címe matató ménkűt, mai kifejezéssel gömbvillámot idéz, a jegyzőkönyvben nem történik említés a villám alakjáról, színéről, szagáról, melyek gyakori ismérvei a gömbvillámnak. Ugyanakkor a villám elbeszélt cselekedetei: a padlásról a kéményen keresztül való leereszkedése, hosszas ide-oda mászkálás és karmolások a helyiségekben és azok között, a padlástüzet eloltó Hausknecht megölése, a dajka és a gyermekek életének megkímélése az apróra szabdalt kiscsizma ellenére, a Pratsókék kigyulladt házának olthatatlansága stb. mind olyan jelenség, mely más, régi gömbvillám-leírásokban is szerepel.
A döntést kedves Olvasóinkra bízzuk.

Kántor Klára főlevéltáros
MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára

Az 1811. évi időjárási feljegyzéseket tartalmazó naplóoldal
HU MNL KEML jelzet nélkül Lymbus

Wargha László főszolgabíró jelentése a táti villámcsapás által okozott károkról, 1811. 1. lap
MNL KEML IV.3.c.2. Esztergom vármegye adószedőjének iratai. Adószedői számadások mellékletei. 1063/1811. kgy.sz.

Wargha László főszolgabíró jelentése a táti villámcsapás által okozott károkról, 1811. 2. lap
MNL KEML IV.3.c.2. Esztergom vármegye adószedőjének iratai. Adószedői számadások mellékletei. 1063/1811. kgy.sz.

Wargha László főszolgabíró jelentése a táti villámcsapás által okozott károkról, 1811. 3. lap
MNL KEML IV.3.c.2. Esztergom vármegye adószedőjének iratai. Adószedői számadások mellékletei. 1063/1811. kgy.sz.

Wargha László főszolgabíró jelentése a táti villámcsapás által okozott károkról, 1811. 4. lap
MNL KEML IV.3.c.2. Esztergom vármegye adószedőjének iratai. Adószedői számadások mellékletei. 1063/1811. kgy.sz.

Jegyzetek

[1] Bevezetőben: Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára (MNL KEML) jelzet nélkül Lymbus. Ismeretlen szerző: Régi megfigyelések. Esztergom. 1797-1825. A naplót Réthly Antal, az Országos Meteorológiai Szolgálat egykori tudós vezetője vizsgálta meg előbb 1924-1925-ben, majd 1966-ban.  Megállapítása szerint a naplót egy, korábban Deákiban (Pozsony vármegye), majd Esztergomban, vagy annak környékén élő személy vezette. Réthly Antal a napló adatait felhasználta a Magyarország éghajlattörténetének alapvető forrásbázisát képező monumentális munkájában. (Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon.  1-3. kötet.  Budapest, 1962., 1970., 1998.)

2 MNL KEML IV.3.c.2. Esztergom vármegye adószedőjének iratai. Adószedői számadások mellékletei. 1063/1811. közgyűlési szám (kgy. sz.)

3 MNL KEML IV.3.b. Esztergom vármegye adószedőjének iratai. Dikális összeírások 1773-1848. Conscriptio possessionis Tath. További kutatás tárgya lehet, hogy miért szűnt meg a fogadó bérbeadása az 1832/1833. évvel.

4 Tát története. 1181-1981. Nyolc évszázad krónikája. Írta: Kátai Ferenc. Tát, 1981. 39. o. és Szabó József-Kátai Ferenc: Adalékok Tát történetéhez–2010. Megjelent a 150 éves templom és iskola jubileumi évében -2010-ben. Tát Nagyközség Önkormányzatának kiadásában. 44. o. A két monográfia egyaránt az 1850-es évekre helyezte a táti „nagykocsma” építését, megjegyezve, hogy korábbi adat nem állt rendelkezésre.