ASSZONYOK A KORAI KECSKEMÉTI IRATOKBAN

Középkori magyar szokás szerint az uralkodók feleségei koronázásukat követően udvartartásuk és személyük ellátására birtokokat (falvakat, mezővárosokat, várakat) és jövedelmeket (vámokat) kaptak. Kecskemétet 1382-től I. Lajos király felesége, Kotromanić Erzsébet királyné birtokolta, majd Luxemburgi Zsigmond felesége Cillei Borbála, aki hűtlensége miatt elvesztette birtokait. A várost hitbérként ezután Luxemburgi Erzsébet bírta, de sokáig nem élvezte Kecskemétből származó jövedelmeit, mert a török veszély közeledtével, a délvidéki végvárak kijavítása miatt a birtok elzálogosítására kényszerült. 1439-től magánföldesurak kezébe került Kecskemét. Első ismert „földes asszonya” Szilágyi Erzsébet, Hunyadi János felesége volt, aki – a források szerint – 1456. december elején a fiaival, Hunyadi Lászlóval és Mátyással Kecskeméten fogadta V. László királyt.

A 16–17. században a várost birtokló családok férfi tagjainak halála után özvegyasszonyok és lányok örökölték a tulajdonrészt, vagy hozományként – házasságuk esetén – férjeik családjaihoz kerültek a birtokok részei. A török hódoltság idején a távoli várakban, kastélyokban élő magyar földesurak és -asszonyok fenntartották birtokjoguk gyakorlását Kecskeméten. A város földesasszonya lett például Széchy Mária, Rákóczi Erzsébet, majd 1707-től a fejdelem nővére, Rákóczi Julianna Borbála és a Koháry család nőtagjai. Világi földesasszonyok mellett egyházi személyek, apácák is birtokolták a kecskeméti tulajdonrészt. A magyarországi katolikus arisztokrácia, pl. a Wesselényiek vagy a Csákyak lelkes támogatói voltak a klarissza apácarendnek. A családfők kecskeméti eszmei tulajdonrészüket apácaként élő lányaiknak adták át, akik pozsonyi kolostoruk működésére költötték az innen származó jövedelmeket.

Az előkelő asszonyok mellett a legkorábbi kecskeméti forrásokban megjelennek a helyi társadalom női képviselői is. A család feje, a férfi tartós távolléte vagy elhalálozása esetén az asszonyok vették kézbe a család és a gazdaság irányítását. Jogukban állt földeket eladni és venni, kereskedni, pénzt kölcsönözni, sérelem esetén panaszt tenni a joghatóságoknál. A korai évszázadokban a nők nem viselhettek tisztséget, és nem találkozhatunk velük a céhek listájában sem, viszont fizethettek adót, szabadon adományozhattak az egyházak részére és végrendelkezhettek is. Egy 1655-ös végrendeletben említenek először nőt örökösként, az első női testamentum pedig 1673-ból származik.

A képre kattintva tovább nagyítható a tabló!

MNL BKVL

	Előző tabló megtekintése
	Következő tabló megtekintése
	Vissza a nyitólapra