Múltbanéző 8. (7)

„ÓH ÁLDOTT SZENT JOBBKÉZ...”

A Szent Jobb országjárásának kecskeméti állomása

Állam és egyház „kéz a kézben”

„Kilencszáz éves történelmi és vallási hagyomány, a nemzeti kegyelet és köztudat ereje hozott ide bennünket, nagy nemzeti ereklyénknek, apostoli Szent István királyunk Szent Jobbjának országjárása alkalmából.”[1] 1938. június 27-én, ezekkel a szavakkal köszöntötte Szabó Iván kormányfőtanácsos a Kecskemét városába érkezett nemzeti ereklyét és a vele együtt utazó kíséretet. A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus és Szent István, első magyar királyunk halálának 900. jubileuma alkalmából rendezett országos megemlékezések egyik leglátványosabb, az ország minden pontján nagy tömegeket megmozgató eseménye, „a Szent Jobb országjárása” volt.[2] A kettős szentév során a kormány a katolikus egyházzal, az események megszervezésében és lebonyolításában olyan szoros és konstruktív együttműködésre törekedett,[3] amelyben együtt mutatkozott meg a nemzeti és keresztény jelleg, a Szent István-i államalapító szellemiség, az állam és az egyház „kéz a kézben” történő szerepvállalása.[4] A nemzeti összetartozást és Szent István-i eszmeiséget is jól szimbolizáló, a Szent Jobbot szállító, kifejezetten erre az évfordulóra tervezett és gyártott „Aranyvonat” menetrendjében Kecskemét városa is helyet kapott. A tanulmány ennek a jeles eseménynek és az azt megelőző előkészületeknek a feldolgozásában, Kecskemét törvényhatósági jogú város levéltári anyagaira és a korabeli sajtószemelvényekre támaszkodik.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar

és a Váci Egyházmegye előkészületei a kettős szentévre

Szent István király ereklyéjének egész Magyarországon, ezen belül Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyén át történő „hordozása” egyértelmű megkoronázása volt a Magyar Katolikus Püspöki Kar, illetve a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által 1938. május 25–29. között megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus eseményeinek. Azért fontos ezt kiemelni, mert a „szent négy nap” történéseit megelőző, az ország egyházmegyéire kötelező jelleggel elrendelt teendők és a tudatos előkészítő munka szervezését a püspöki kar már 1936-ban megkezdte, ám az egyeztetések egészen 1937. október 21-éig elhúzódtak, amikor is a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az ünnepségsorozat rendezésével megbízott Actio Catholica Országos Elnöksége pontot tudott tenni a „kettős szentév” programsorozatának összeállítására.[5]

Az egyeztetések és az előkészületek alaposságát mutatja az is, hogy Hanauer Á. István, a váci egyházmegye püspöke, belső apostoli levelezésében már 1936-ban, az egyházmegyei papság tudtára hozta, hogy „...a magyar püspöki kar évi konferenciája és ünneplői nagyobb lelkiségének biztosítására azt határozta, hogy előkészületük az egész 1937. évet eucharisztikus év gyanánt kívánja megülni. Ezt azzal hozom a K[edves]. Papság tudomására, hogy mindenki a maga hatáskörében gondoskodjék a megfelelő ájtatosságok rendezéséről. Az egyházmegye is meg fogja tartani a maga eucharisztikus napjait valamely kötött, meghatározott időpontban valószínűen azokon a helyeken, ahol megfelelő templomok állanak rendelkezésre...”[6] Sajnos az egyháztörténeti szakirodalom nagy részben kimerítve látja a XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus eseményeit a Budapesten történtek bemutatásával, ám az egyházmegyei levéltárak történeti értékű dokumentumai lehetőséget biztosítanak e nagy horderejű rendezvény másfajta megközelítésére is. Serédi Jusztinián hercegprímás, Magyarország főpásztora, már az 1938-as újévi köszöntőjében kijelölte a papság lélekgondozó munkájának irányvonalait a „kettős szentév” sikerességének érdekében, amelyet Dr. Hanauer Á. István, váci megyéspüspök a következőképpen nyomatékosított: „Az elmúlt év során, a különböző eucharisztikus rendezvényekkel egyházmegye szerte Krisztust dicsőítettük, s hívő népét fellelkesítettük [...] Feledhetetlenül élnek mindannyiunk lelkében azok az ünnepélyek, amelyeket egyházmegye szerte rendeztek, az egyházközségek annak bizonyságai, hogy az Oltáriszentségben rejlő nagy kegyelmi erőt a papság és a hívek egyaránt értékelik, s az ősi buzgalom csorbítatlanul él az alföldi magyar nép lelkében [...] Értsük meg, minél több lelket sikerül az Eucharisztia közelébe vonni, annál nagyobb biztosítékát nyerjük lelkipásztori munkánk sikerének, mert ezeknek a megihletett tömegeknek már nem emberi szó, hanem isteni ige fogja az igazságot hirdetni. De ezzel együtt elérjük majd azt is, hogy a nagy világmanifesztáció, amelynek színtere lesz az ország fővárosa, vidéki népünknek is oly arányú részvételével fog lefolyni, hogy a ránk figyelő katholicizmus szemében a hithűségnek legragyogóbb bizonyítéka lesz. Ezért kérem és elvárom, hogy a világkongresszuson való részvétel beagitálását minden lelkipásztor és egyházközség becsületügyének tekintse továbbra is, s biztosítani törekedjék, hogy az országszerte megindult szent versenyben, a mi egyházmegyénk, Szent Gellért öröksége le ne maradjon.”[7]

A váci egyházmegye apostoli levelezéséből egyértelműen kiderül, hogy a vidéki eucharisztikus napok jelentősége egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen országszerte ezek voltak azok az egyházi szertartások – köztük a kecskeméti oltáriszentség ünnep is 1938. május 1-én –, amelyek már jóval a kongresszus előtt lélekben előkészítették a budapesti eseményeket és az azt követő Szent István Emlékév programsorozatát.[8] Így tehát méltán mondható el, hogy az Eucharisztikus Kongresszus megközelítőleg három év áldozatos és nagy összefogást tanúsító munkájának csúcspontja lett, megnyitva evvel az utat az 1938. május 30-án, a „kettős szentév” második felének jelentős eseményét magában foglaló Szent István Jubileumi év programsorozata előtt, amelynek Kecskemét is részese lett.

Szent István Jubileumi Éve 1938. teljes program.
(Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára (továbbiakban MNL BKML) V. 82. a. Kalocsa Város Polgármesteri hivatalának iratai, Közigazgatási iratok ad. 2484/1938.)

A Szent István jubileumi rendezvénysorozat és Kecskemét

Az ünnepségrendező bizottság körlevelekben előre tájékoztatta a vármegyék és a városok vezetőségét a programok menetrendjéről, a részvételi szándék visszaigazolásának fontosságáról. 1938. április 9-én, Kiss Endre, Kecskemét város polgármestere is megkapta a budapesti események programtervezetét, amely ekkor még nem tartalmazta a „Szent Jobb országjárásának” pontos menetrendjét, viszont az Eucharisztikus Kongresszus végezetével, május 30-ai napra jelölte ki a Szent István jubileumi rendezvénysorozat kezdetét.[9] Az Országház térről a Hősök terére vonuló Szent Jobb körmenettel országjáró útjára indult Szent István dicső Jobb keze, amely eseményen a polgármesteri visszaigazolás szerinti – a város zászlaja és díszhajdúk kíséretében – küldöttség képviselte Kecskemét városát.[10] A küldöttség és a körmenet résztvevője volt Kovács Sándor prelátus-plébános[11] is, aki a május 1-ei kecskeméti eucharisztikus napon felkészítette Kecskemét város hívő népét az Eucharisztia és Szent István kegyelmének befogadására. Az 1933-ban pápai prelátussá kinevezett plébános a budapesti események végezetével Kecskemétre visszatérve közzétette a rendkívül fontos és Kecskemét életében is nagy jelentőséggel bíró esemény hírét, miszerint elindult országjáró útjára Szent István ereklyéje: „Amire egy egész éven át készültünk, amiről prédikációnk és más beszédeink szóltak, amiért annyit imádkoztunk, amire mi kecskemétiek május 1-i ünnepségünkkel lelkünket feltüzeltük [...] a budapesti Eucharisztikus Kongresszus eseményei megtörténtek. [...] De sietni kellett haza Budapestről, hírül akarom hozni a nagy örömet és kitüntetést, hogy a megkezdődött Szent István jubileumi ünnepségek keretében, Június 27-én hétfőn délután Kecskemétre is eljön első apostoli Királyunk közöttünk maradt szent ereklyéje, a Szent Jobb. Most nem hozzá zarándokolnak a hívek, hanem – amint annyiszor tette életében. [...] Elindul az árva népét meglátogatni, hogy erősítse, bátorítsa hitében, magyarságában megerősítse.”[12] Kovács Sándor bejelentése új, napi témát adott a Kecskeméti Közlöny és a Kecskeméti Ellenőr újságíróinak, akik ettől a közleménytől kezdve, nap mint nap cikkeztek a Szent Jobb misztériumáról, Szent István államalapító tevékenységéről.[13]

Bő egy hónappal az első tájékoztatás után, 1938. május 7-ei keltezéssel, Kiss Endre polgármester meg is kapta a meghívót, amely az Actio Catholica Országos Elnökségének 1938. május 11-ei értekezletére szólt. A tanácskozáson Kecskemét városát a polgármesteren kívül Kovács Sándor prelátus-plébános és Nyúl-Tóth Pál polgármester helyettes képviselte.[14] Zsembery István alelnök, a megbeszélés céljául „a Szent Jobb tervbe vett országjárása végleges programjának összeállítását” tűzte ki.[15]

Az Actio Catholica és a Szent István Emlékév Ünnepségsorozatának Rendező Bizottsága Budapestre hívja Kecskemét th. város egyházi és világi elöljáróit a Szent Jobb országjárásának megtárgyalása ügyében.
(MNL BKML IV. 1910. c, Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai, Közigazgatási iratok 17375/1938.)

A tanácskozáson a tények rögzítésére került sor legelőször, miszerint az ereklye körútjának legnagyobb jelentősége abban állt, hogy összekapcsolja a központi és regionális ünnepségeket, Gergely Jenő szavaival élve, „szimbolizálva a Szent István-i eszme hitbuzgalmi és össznemzeti programját.”[16] Az egyeztetés tárgya volt többek között az is, hogy az 1937. október 21-i püspökkari konferencián elfogadott „kettős szentév” programjaként tervezett „Szent Jobb országjárását biztosító Aranyvonat” útjának megvalósításához Serédi Jusztínián hercegprímás illetve a Szent István Jubileum Országos Rendező Bizottsága, az Actio Catholicával karöltve a Magyar Állam Vasutak együttműködését kérte. A püspöki kar által jóváhagyott előzetes útitervét, a MÁV elnöksége elfogadta,[17] ezzel hivatalossá vált, hogy Kecskemét városa 26. állomásként belekerült az ereklye körútjának menetrendjébe.[18]

Az Actio Catholica és a Püspöki Kar által jóváhagyott, Szent Jobbot szállító „Aranyvonat” előzetes útitervet a MÁV elnöksége elfogadta.
(Kőfalviné Ónodi Márta: A Szent Jobb Kiskunfélegyházán 1938-ban. In: Múltbanéző - IV. évfolyam, 7. szám. http://www.bacs-kiskun-leveltar.hu/V3/SP07_mbn/Tanulmanyok/koom-06t-1.html)

A Szent Jobb országjárása 1938 - plakát.
(MNL BKML Kiskunfélegyházi részleg, XV. 3. b. Gyűjtemények - Plakátok, hirdetmények, röplapok gyűjteménye. Kiskunfélegyháza)

A tanácskozást követően 1938. június 8-án a rendezőbizottság hivatalos értesítő formájában is megküldte a Szent Jobb országjárására vonatkozó szabályzatot, és a betartandó feltételeket. Kecskemét törvényhatósági jogú városként kiemelt helyzetben volt, így Szent István ereklyéjének tiszteletére nagyobb lélegzetvételű rendezvény szervezésére nyílt lehetősége, amelyet a körlevél a következőképpen fogalmazott meg: „Ahol az »Aranyvonat« hosszabb ideig tartózkodik, ott a Szent Jobb tiszteletére az egyházi hatóságokkal történő megbeszélés alapján megfelelő program készítendő. Ahol csak 8-10 perces megállás van, ott érkezéskor »Ah hol vagy magyarok« közös ének után rövid felajánlási ima mondandó, majd »Boldog-asszony, Anyánk« ének és mikor a vonat elindul, a Magyar Himnusz töltik ki a programot.”[19] A menetrend utolsó oszlopában szereplő időtartam Kecskemét esetében 3 óra 29 percet jelentett.

Az Actio Catholica szervezésében, a Szent Jobbot szállító „Aranyvonat” országlása VI. útjának menetrendje. 1938. Június 27. 17:32 Kecskemét th város.
(MNL BKML IV. 1910. c. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai, Közigazgatási iratok 17375/1938.)

A Szent István ereklyéjét szállító Szent Jobb kocsi és kísérete

A fentiekben már említésre került az „Aranyvonat”, amely lehetővé tette a Szent István dicső jobb kezének vasúton történő körbehordozását. A szerelvényt minősítő jelzőt, a magyar történelem egy későbbi gyászos eseményével önkéntelenül is képzettársítást felkínáló lehetősége miatt a „Szent Jobb kocsija” szókapcsolatra módosítom és használom a továbbiakban is, ahol nem a forrás részeként kerül idézésre.[20]

A Magyar Katolikus Püspöki Kar, a Szent István Jubileumi Év végleges programjának elhatározásakor – a MÁV engedélyezése után – kijelentette, hogy „a Szent Jobb szállításához egy fehér színű, arannyal díszített kocsit építtet, melynek falai nagyrészt üvegből lesznek [...] A Szent Jobb tehát jól látható minden oldaláról, valamint a körülötte díszőrséget álló egyháziak, világiak és a palotaőrség.”[21] A kivitelezés azonban nagyon komoly műszaki feladatnak ígérkezett, ennek ellenére december elején még nem érkezett meg a püspöki kar terveket érintő jóváhagyása. Ezért Mihalovics Zsigmond, 1937. december 4-én a rendező bizottság nevében, megkereste Serédi Jusztínián hercegprímást, ugyanis a kocsi felépítéséhez, a szakemberek becslése szerint megközelítőleg négy hónapra lett volna szükség, az idő tehát sürgette a kivitelezést, viszont egy, az utazás céljaira szolgáló új jármű építési költségei túlságosan magasak lettek volna, így a tervezőbizottság célszerűen egy már korábban bevált kocsi átépítése mellett döntött.

Egly Tibor vasúttörténész kutatásainak eredményeként állapítja meg, hogy az átépítésre ítélt, korábban kalauzkocsiként használt GANZ gyártmány 1911. április 26-án, 107037. számmal gurult ki a gyárterületről, amelynek szerkezete masszív, acélvázas, fa oldalfalú és tetejű, fémlemez borítású, 18 210 mm hüvelyk hosszú, 2560 mm magas, 2794 mm széles, 28 400 kg tömegű volt.[22] Az eredeti szalonkocsi átépítése Bereznai Oszkár és báró Puchner Ede főtiszt tervei alapján a Dunakeszi Járműjavítóban történt, amelyen a legszembetűnőbb változtatást a jármű közepén két oldalt nyitott, 3330x1790mm nagyságú ajtónyílás jelentette. A nagy üvegfelület kivitelezése komoly tervezési feladatot jelentett, hiszen az oldalfalak acélmerevítésének eltávolítása miatt szükséges volt a kocsi alvázának megerősítésére, amelyet a hosszában elhelyezett gerendákkal valósítottak meg. A művelet nem volt egyszerű, hiszen középen, a padlózat alá kellett elhelyezni azt a kihúzható alumínium lépcsőt, amely a személyzet le- és felszállását, és a Szent Jobb mozgatását megkönnyítette.

A Szent Jobb kocsi a Dunakeszi Járműjavítóban. Háttérben a kocsit gyártó MÁV munkások.
(Fialovits Béla védett felvétele. (engedélyezve) Egly Tibor: A Szent Jobb kocsija. A méltóság képviselőjének újraálmodása. In.: Vasút & Modell 2013. nyár 23. p.)

A körút során az ereklye rázkódás és sérülés mentessége volt a legfontosabb megoldandó feladat. Erre szolgált a kocsi közepén mindkét oldalra kihúzható, sínen görgőkkel mozgatható speciális állványzat. A szerkezet biztosította a kettős ereklyetartó biztonságát, amelynek tömege 70 kg volt, magassága pedig közelített az egy méterhez (900 mm), tehát nagy szükség volt a rezgések és a kilengések csillapítására. A három, egyenként 1100 mm széles üvegajtót a kocsi belsejébe szerelt karhoz csatlakozó mechanikával, acélhuzalokkal – a korabeli beszámolók szerint – szinte hangtalanul mozgatták.[23]

A Szent Jobb kocsi kezdetleges átépítési terve és belső elrendezése
(Magyar Országos Levéltár - Z 1525-1518 cs.)

A kocsi mechanikai kivitelezésén kívül nagy jelentőséget tulajdonítottak az esztétikai megjelenésnek is. A teljesen átépített kocsi külső és belső díszítését Urbányi Vilmos belsőépítész és Márton Lajos festőművész végezték, míg a festési munkálatokat Márton Lajos és Szlamka István irányította.[24]

A Szent Jobb kocsi színes tervkartonja. A munka Márton Lajos nevéhez fűződik.
(Egly Tibor: A Szent Jobb kocsija. A méltóság képviselőjének újraálmodása. In: Vasút & Modell, 2013. nyár 22. p.)

A terveknek és a fennmaradt dokumentációknak köszönhetően egyértelműen megállapítható, hogy a Szent Jobb országjáró különvonatának öt kocsis zárt szerelvényét a 324 840 pályaszámú, fekete színű gőzmozdony vontatta, amelynek füstszekrény ajtajára üvegborítású, villanykörtékkel kivilágítható kettős keresztet szereltek, ami az éjszakai menetben kifejezetten lélekemelő látvány volt. A szerelvényben a Szent Jobb kocsi előtt és után egy-egy (Pullmann forgóvázas) vasúti kocsit, elől-hátul további két MÁV személykocsit soroztak a vonatba, így egyszerre utazhattak a nagyszámú egyházi és állami méltóságok, a kíséret és a technikai személyzet. A vonat közlekedési idejének intervallumát 1938. május 31. és október 2. közé tervezték, ám az előzetes programot a történelem felülírta. A Szent Jobb felvidéki útja az első bécsi döntés miatt 1939. április 30-ára tolódott. A menetrend csúcspontja természetesen 1938. augusztus 20-a, a szentté avatás évfordulója volt.

A Szent Jobb kocsi szerelvényének mozdonya. Típusa: 324,840 előmelegítő tartályos gőzmozdony. Füstszekrényén a villanykörtékkel kivilágított kettős kereszt.
(Eng. F.B./ Egly Tibor: A Szent Jobb kocsija. A méltóság képviselőjének újraálmodása. In.: Vasút & Modell 2013. nyár 23. p.)

Fontos azt is kiemelni, hogy az Eucharisztikus Kongresszus ideje alatt a szerelvény már menetre készen állt, de nem közlekedhetett, hiszen bensőségessége miatt nem tartozott a nemzetközi nyilvánosságra. Utolsó útjára 1942. május 3-án került sor, amikor is Nagyvárad városába vitte el Szent István dicsőséges jobb kezét.[25]

A tervek áttekintésekor a Püspöki Kar fokozottan ügyelt a költségek minimalizálására, így a Szent Jobb kocsi teljes kivitelezését 17 400 pengőből sikerült megoldani.[26] Nem elhanyagolandó tény, hogy ebből a költségből a MÁV 10 000 pengőt magára vállalt.

A kocsi belső elrendezése és felszerelésének kivitelezése is látványos volt, amely a magyar történelmi múlt szimbólumainak ábrázolására törekedett. „A tetőzetét fehér, az oldalakat bíbor drapériával fedték be, míg középen a Szent Jobb felett, négy csúcsban végződő csillag szimbolizálta a Teremtőt. Kétoldalt, a domború tető ívének csatlakozásánál, végig tejüveg mögé rejtett, 124 izzó adott egyenletes fényt. A kocsi vége felé eső ablakokat mindig átláthatatlan függöny fedte, míg a tetőzeten a Szent-korona nagyméretű, párnán nyugvó makettje helyezkedett el, amelye előtt jobbra és balra négy, a kocsitető sarkai felé átlósan rögzített, glóriával övezett térdeplő angyal hajtott fejet. A koronát és az angyalokat két-két, összesen hat pánttal, az üvegajtók fölött rögzítették a tető alsó széléhez. Esti menetben az angyal alakok hátoldalára erősített négy, motoros hajtány reflektorral, a koronát kivilágították, amely az éjben robogva, - a kivilágított Szent Jobb terem, és a korona- lebilincselő látvány volt.”[27]

A kocsi külső megjelenésének színkompozícióját kizárólagosan kézi munka eredményezte, amelynek színeit a bíborvörös, az ún. MÁV mélyzöld, az arany és az ezüst tették ki. A kereket félig eltakaró köténylemez örökítette meg a szentek és boldoggá avatottak neveit, valamint a belső, szélesebb ablakok alatt, Szent István halálának és az évforduló évét. A szélső ablakok alatti mezőt, balról az Árpádház hétvágatú pajzsa (bíbor-, ezüst), míg jobbról a hármas halom és a kettős kereszt – szintén pajzson – díszítette. Az oldalfalak teljesen azonos beosztású, és a díszítés motívumaiban is, figurálisan is azonos kialakításúak voltak, eltérő elemként csak a négy-négy fő alak jelent meg. Ezek a „fő” oldalon Szent István, Szent Gellért, Szent Imre, Boldog Gizella, a másik oldalon Boldog Margit, Szent Mór, Szent László és Szent Erzsébet. A „fő” oldalon a szélső ablakok alatt a „hatalom” és a „felelősség”, a másik oldalon pedig „dicsőség” és „szeretet” felirat szerepelt.[28]

A fülke belső elrendezése és kivitelezése mellet szigorúan szabályozták a Szent Jobb őrzésére biztosított személyzet, illetve az utazó kíséret létszámát, elhelyezkedését. Az ereklye kőrútján minden város, település a rendező bizottság körleveléből értesülhetett arról, hogy személy szerint kik kísérik adott útján a Szent Jobbot. A Kiss Endre polgármester által kézhez vett levélben a következő kísérők kerültek felsorolásra: „A Szent Jobb kíséretében az »Aranyvonaton« utazik Mészáros János pápai prelátus, a Szent Jobb őre, Szakács Károly udvari káplánnal, az Irgalmas Rend 4 tagja, akik a Szent Jobbot viszik, és 16 koronaőr egy törzstiszt[29] vezetésével. Ezeken kívül az Actio Catholica Országos Vezetőségének néhány tagja[30] vesz részt a kíséretben.”[31] Az ereklye egyházi kísérője, Mészáros János, a Szent Jobb őre középen, mellette jobbról és balról valamint szemben mindkét oldalon két-két koronaőr foglalt helyet a neobarokk székeken.

A kép a Szent Jobbot szállító vasúti kocsi belsejében készült. A képen látható a Szent Jobb kísérete: Mészáros János, a Szent Jobb őre, Pajtás Ernő, a Magyar Királyi Koronaőrség díszszakaszának koronaőr-őrnagya, és a koronaőrök.

Mivel a vonat sok állomáson megállás nélkül lépésben haladt át, a lakosság az üvegfalon keresztül láthatta, és egyúttal hódolhatott is az érkező Szent Jobbnak. A díszőrség biztosítását ezen alkalmakkor is kötelezővé tették. Különösen szigorú szabályokat írtak elő azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a szerelvény megállt és hosszabb idejű hódolatra került sor. A koronaőrök közül négy fő a kocsiban, nyolc a kocsi előtt tisztelgett. Érkezéskor az ereklyetartót derékszögben elforgatták, a mozgatható padlót oldalra kitolták, s a rezgéscsillapító állványról így emelték a hordozók vállára, akik közül kettő a megfelelő szélességű lépcsőn, kettő a lépcső lábánál várakozott.

A ceremónia menetének feszített tempója és a menetrend percre pontos betartása végett nem csúszhatott hiba a gépezetbe, hiszen az késéssel, az adott városi tekintélyének a csorbulásával járt volna. Kecskemét esetében a körlevél a következőképpen hívta fel a polgármester figyelmét az esemény fontosságára: „...a dicsőséges Szent Jobb méltó fogadására az illetékes hatóságokkal karöltve a szükséges intézkedéseket megtenni kegyeskedjék [...] Nagyon kérjük, hogy a hosszabb tartózkodású helyek programmtervezetét tájékoztatóul címünkre minél előbb elküldeni méltóztassék.”[32] – írta a Szent István Jubileumi Év Rendező Bizottsága 1938. június 8-án, 19 nappal a Szent Jobb fogadásának tervezett kecskeméti eseményei előtt. A jubileum tehát nagy lehetőséget adott a város kezébe, viszont az idő rövidsége miatt, az ünnepély megszervezéséhez kiemelt összefogásra volt szükség.

Kecskemét városa 1938-ban.

A kecskeméti előkészületek

A véglegessé vált programtervezet fényében a polgármester rögvest hozzálátott az előkészületek szervezéséhez. Az országos rendezvénysorozat sikerét látva egy, a városi rendezvényekért és azok akadálymentes lefolyásáért felelős bizottság megalakításáról döntött, amelynek érdekében bizottsági ülést hívott össze a Városháza tanácstermébe június 14-ére, amelyen a hivatalok és a katolikus egyház képviselőinek vettek részt.

Meghívó vitéz Radvány Károly százados vitézi széktartó Úr részére az értekezleten való megjelenés ügyében
(MNL BKML IV. 1910. c. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai, Közigazgatási iratok 17375/1938.)

Korábban szóba került, hogy Kiss Endre, Kecskemét város első embere jó eséllyel pályázik Kecskemét törvényhatósági jogú város főispáni tisztségére, amelynek lehetősége ezekben a napokban is ott lebegett a polgármester szeme előtt. Három órával a szóban forgó bizottsági értekezlet előtt telefonhívás érkezett a belügyminisztériumból, miszerint Horthy Miklós kormányzó aláírta Kiss Endre főispáni kinevezését.[33] A város vezetésének feladatát és egyúttal a szervezési munkálatok irányítását is Nyúl-Tóth Pál helyettes polgármester vette át.

A feladatoknak és az elvárásoknak megfelelően a Magyar Királyi Államrendőrség közreműködésével, rövid időn belül létre is jött a Szent Jobb kecskeméti fogdásáért, felelős rendező testület. Elnöknek Liszka Béla tanácsnokot választották, közvetlenül mellé Tornyai Lászlót rendelve, aki az ünnepélyen elhangzott beszédeket fogalmazta meg, illetve az ülőhelyek rendjét is biztosította.[34]

A feladatrészek helyszín szerint kerültek felosztásra, eszerint a pályaudvari fogadást Labanc Ferenc tanácsnok irányította a melléje beosztott 10 városházi rendező segítségével.[35] Az ereklye tiszteletére meghirdetett felvonulás szervezését és az ünnepély főrendezői tisztjét vitéz Szathmáry Kálmán és Balyi János káplán nyerték el. Az ifjúsági alakulatok irányítását Papp Miklós főrendező vállalta, míg Damó László, Kecskemét város főmérnöke a műszaki előkészítés és kivitelezés feladatainak irányításával nyújtott komoly szakmai segítséget.[36]

A helyettes polgármester az ünnepély kereteiről és a szolgálati beosztásról történő egyeztetéssel egyidejűleg elrendelte a város, kiemelten a Rákóczi utca és a Katona József sétány, korábban az eucharisztikus év tiszteletére megkezdett virágosítási folyamatának felgyorsítását.[37]

A várható nagy érdeklődésre való tekintettel a látvány mellett gondoskodni kellett a hangosításról is, amelyhez az árajánlatokat mihamarabbi megkérésére volt szükség. Elsőbbséget élveztek azok a vállalatok, akik a budapesti eseményeken is szerepet vállaltak, így esett a választás a hangosítási munkálatok elvégzése területén a Standard Villamossági Részvénytársaságra, míg a díszítés kivitelezését és a jelmezek biztosítását a Victoria Zászló és Díszítő Vállalat nyerte el.[38] A cél egyértelmű volt a város vezetése részéről. Június 27-ére Kecskemét városának az ünnepélyhez méltóan nemzeti díszben kellett pompáznia.

Nyúl-Tóth Pál levélben értesítette a környék községi elöljáróságait, az egyesületek, az iskolák, az állami hivatalok, és a vallásos csoportosulások vezető tisztségviselőit az eseményen való részvétel lehetőségéről. A meghívóban a helyettes polgármester kérte az elöljárókat,[39] hogy megjelenési szándékukat a pontos létszám megadásával sürgősen küldjék meg.[40] A levéltári iratanyag tanúsága szerint[41] a betakarítási időszak miatt némi bizonytalanság uralkodott a szervező bizottságban a megjelenők várható létszámát illetően.[42]

Dr. Nyúl Tóth Pál helyettes polgármester meghívja a Szívgárda tagjait a Szent Jobb fogadására
(MNL BKML IV. 1910. c. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai, Közigazgatási iratok 17375/1938.)

Kocsér község elöljárósága visszautasítja a Szent Jobb fogadására való meghívást.
(MNL BKML IV. 1910. c. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai, Közigazgatási iratok 17375/1938.)

A Szent Jobb fogadására megjelenési szándékukat visszaigazoló csoportosulások (A levéltári iratanyagból készült összesítő)
(MNL BKML IV. 1910. c. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai, Közigazgatási iratok 17375/1938.)

A kiértesítések mellett elérkezett az idő arra is, hogy a sajtó útján nyilvánosságára hozzák az elkészült tervezetet, amelyet a két legnagyobb olvasóközönséggel rendelkező lap, a Kecskeméti Közlöny[43] és a Kecskeméti Ellenőr június 18-ai címoldalukon közöltek. A plakátok és röpcédulák formájában is közzétett hirdetmény a következő tájékoztatást tartalmazta: „Kecskemét Népe! Országalkotó nagy királyunk, Szent István áldást hozó nemzeti ereklyéjét, a Szent Jobbot hordozó Aranyvonat 1938. június 27-én Kecskemétre érkezik. Az Aranyvonat június 27-én, hétfőn délután 17:32 perckor érkezik a főpályaudvarra, ahonnan a Nagykőrösi utcán át ünnepélyes díszmenet kíséri be a Városháza mellett felállított díszemelvényhez, ahol Kecskemét Népe ünnepéllyel és könyörgéssel hódol nagy Királyunk szellemének. A díszmenetben a meghívott egyesületek vehetnek részt. Ezek a számukra megküldött értesítésben megjelölt helyen és időben gyülekezhetnek. A város közönsége az utca két oldalén helyezkedik el, az ünnepély befejezése után pedig körülbelül 18:00 és 20:00 óra között, a Kada-park és a Népbank épülete közötti útvonalon tízes sorokban felállítva elvonulhat a Szent Jobb előtt. A díszemelvény előtt elvonuló menetnek megállnia nem lehet, a Szent Jobb előtt letérdelni nem kell. Felkérem a közönséget, hogy a karszalagos rendezőknek, mindenben engedelmeskedni szíveskedjék, az ünnepély megóvásának méltósága céljából. Felkérem a közönséget arra is, hogy a Szent Jobb kecskeméti látogatásának idejére, munkáját hagyja abba, az üzlettulajdonosokat arra, hogy üzleteiket zárják be. A Szent Jobbot este 20:00 óra után kísérjük ki az állomásra, ahonnan az Aranyvonat 21:00 órakor indul tovább országjáró kőrútjára. Az ünnepély részletes sorrendjét a helybeli lapok közölni fogják.”[44]

A kecskeméti Hungária-nyomda által készített röpirat összegzi a tudnivalókat 1938. június 27.-vel kapcsolatosan.
(MNL BKML IV. 1910. c. 17375/1938.)

A sajtó ettől a perctől kezdve a városi rendező bizottság minden rezdülését figyelmemmel követte, közlendőit címoldalon, kiemelt hírként jelentette meg.[45]

A polgármester hirdetésében utalást tett a Nagytemplom és a Városháza között a Szent Jobb elhelyezésének céljából felállítandó díszemelvényre, amelynek rendelkezésre bocsátása az Actio Catholica által egységesített hódolati szabályzata szerint minden helyszínen kötelező volt. Az ideiglenes ereklyeoltár kivitelezését a rendezvény műszaki főrendezője, Damó László főmérnök tervei alapján készítették el. A Kecskeméti Ellenőr beszámolója szerint a Városháza és a Nagytemplom közötti terület bedeszkázása után, a jellegzetes kecskeméti és magyar színek kompozíciójával feldíszített emelvény igen látványos jelenségként tűnt fel Kecskemét főterén.[46] Az építmény közepén helyezték el a magyaros stílusban megalkotott ereklyetartót,[47] amely a másik legjelentősebb napilap, a Kecskeméti Közlöny tudósítása szerint a Kossuth tér és az egész város feldíszítésével együtt június 25-én, az esti órákban készült el.[48]

Korábban már szóba került, hogy a Szent István Jubileumi Emlékév Rendező Bizottsága a rendezvények pontos és precíz megszervezését, a hódolat gördülékeny megvalósítását várta el minden város esetében. Ebből kifolyólag Nyúl-Tóth Pál vasszigorral követelte meg a helyi hatóságoktól az előírások betartását és egyúttal azok betartatását is, a káosz elkerülése érdekében a rendőrséget is mozgósításra és emelt készültségre kötelezte.[49] Az alapos felkészülés egyik jele volt az is, – ami a járókelők számára újdonságként jelentkezett –, hogy a Városháza előtt, lóháton szolgálatot teljesítő járőr a korábbi páros szolgálatteljesítés helyett egyedül végezte munkáját. Havas Gusztáv rendőrfelügyelő[50] indoklása szerint erre azért volt szükség, hogy az állományban lévő szolgálati lovak szokják meg a magányos feladatteljesítés légkörét. Elképzelhetetlen volt, hogy ezek a lovak éppen a Szent Jobb menet elején bokrosodjanak meg.

A jeles alkalomra való tekintettel az állami hivatalok is igyekeztek hozzájárulni az esemény méltó megünnepléséhez. A kereskedelemügyi miniszter rendeletet hozott az Eucharisztikus megjelölések használatának szabályzatáról még 1938 májusában, ám a rendelet érintette a Szent István Jubileumi Emlékév rendezvényeit is.[51] Helyi szinten a kecskeméti postahivatal, az ország többi fiókjához hasonlóan, a sajtó segítségével előre jelezte, hogy a Szent Jobb kecskeméti tartózkodásának napján – június 27-én – eucharisztikus blokkokat és eucharisztikus bélyegeket fog árusítani 16 és 20 fillér értékben, amelyeket az erre az alkalomra forgalomba hozott, a „Szent Jobb országjárása” – bélyegző lenyomatával lát el.[52]

Az előkészületek és az ügymenet pontosítása után megszületett a végleges hódolati menetrend, amely rögzítette a testületek, csoportok besorolását a pályaudvaron, a Szent Jobb bekísérése, hódolata és visszakísérése közben. A közzététel előtt Nyúl-Tóth Pál előírta a menetrend kötelező kihirdetését minden nyilvános helyen, valamint felszólította a Nagytemplom plébánia hivatalát, hogy a hely központi szerepe miatt naponta többször is tájékoztassák a híveket. A Nagytemplom hirdetőkönyvében a következő bejegyzés található 1938. június 26-ánál:

„Június 27-én, Szent László király ünnepén, hétfőn du. 1 6-kor érkezik városunkba a Szent Jobbot szállító vonat és mindössze három órát tartózkodik nálunk. Az állomáson ünnepélyesen fogadjuk s körmenetben kísérjük be és helyezzük el azon a dísz-emelvényen, mely a városháza és a nagytemplom között kerül felállításra. Azt szeretnénk, ha híveink áhítata, a megjelenők száma és a Szent Jobbot kisérő körmenet szépsége és fegyelmezettsége semmivel sem maradna el a május 1-i Eucharisztikus Nap felvonulása mögött. A körmenet végén ismét a kimeszelt vonalú oszlopközökben állnak fel híveink. A hódolati köszöntés után az egész körmenet elvonul a Szent Jobb előtt. Amikor a Szent Jobbot megtekintették a körmenetben résztvevő híveink, ismét felsorakoznak a Rákóczi úton, és az este 9 órakor visszainduló Szent Jobbot visszakísérjük az állomásra. Legyen a Szent Jobb kecskeméti látogatása mindenki ünnepe.”[53]

A templomi szószékek mellett a Kecskeméti Közlöny és a Kecskeméti Ellenőr június 25-ei, 26-ai és 27-ei számai is kiemelt helyet biztosítottak a rendezőség hirdetéseinek: „Kéri a rendezőség, hogy a sorfalat alkotó testületek vezetői legkésőbb 16:45 percig csoportjaikat vezessék a számukra kijelölt helyre.”[54]

„Ismételten kéri a rendezőség, azokat a háztulajdonosokat, akiknek házai a Nagykőrösi utcán, Rákóczi úton, továbbá a Szabadság, Kossuth és Széchenyi téren vannak, hogy házaikat zászlókkal, virágokkal és szőnyegekkel szíveskedjenek díszíteni!”[55]

„Ma szombaton hajnalban, felmeszelték már a templom előtti térséget, az egyes alakulatok, csoportok helyének kijelölése céljából. Az előkészítő munkálatokkal ma elkészülnek, hétfő délben már csak a virág és zászlódíszítéseket eszközlik.”[56]

„Hangszórókon közvetítik az Aranyvonat érkezését és a hódolási ünnepségeket. A Kecskeméti Közlöny Munkatársai látják el a beszélő szerepét.”[57]

A június 26-ai estétől a város teljes pompában és ünnepi hangulatban várta a hétfőt.

A Szent Jobb Kecskemétre érkezése 1938. június 27-én

Június 27-én, hétfőn reggel 10 órakor a Kecskeméti Közlöny tudósítója megküldte jelentését Szegedről, miszerint a vonat elindult Hódmezővásárhelyre, majd a Mindszent–Szentes–Csongrád–Kiskunfélegyháza útvonalon át délután 17:32 perckor érkezik Kecskemétre.[58] Az egész napos ellenőrzések, próbák után délután 16 óra körül megkezdődött az egyesületek találkozása, felsorakozása a kijelölt pontokon.[59] „Az öreg nagyállomásra[60] alig lehetett ráismerni, pályaudvar felőli részét teljesen elborították a díszítések. Sötétzöld fenyők és tölgyfagallyak borították be a peron oszlopcsarnok részét. Az emeletes épület minden ablakában gyertyák égtek és szebbnél szebb virágok pompáztak. Az oszlopokon felváltva Magyarország és Kecskemét címerei, zászlók díszelegtek. A főbejáratot diadalkapuvá képezték ki. Mindenütt a nemzeti színek és város színei.”[61] – számolt be a Kecskeméti Közlöny munkatársa.

A Szent Jobb fogadására feldíszített kecskeméti Nagyállomás. A képen a fogadóbizottság egyházi és polgári képviselői láthatóak.
(SZÉKELYNÉ Kőrösi Ilona: Kecskemét Anno. Képek a régi Kecskemétről, Kecskemét, 2006. 112. p)

Eközben az állomáson folyamatosan foglalták el helyüket a város előkelőségei, többek között jelen volt Liszka Béla tanácsnok, Sándor József tiszti főügyész és Gombkötő Antal tanügyi főtanácsos, míg a katolikus egyház képviseletében Kovács Sándor prelátus, Linka Ferenc főesperes és Hunn Ernő tábori esperes. Az előzetes tervek szerint megérkezett és elfoglalta helyét a katonazenekar és a díszszázad, majd a város négy díszhajdúja illetve a huszárok. Ez alatt megszólalt a hangosbemondó, megosztva az információt az egybegyűltekkel, hogy a vonat elhagyta Városföldet, útban van Kecskemét felé. Rozsnyai Simon, a Kecskeméti Közlöny munkatársa is megkezdte közvetítést a hangosbemondón át azoknak a tízezreknek, akik a város útvonalain és közvetlenül az állomás előtt helyezkedtek el. Az eközben eltel negyed óra alatt a Boldus György százados vezényelte díszszázad, vigyáz állásba merevedve várta, hogy a szolnoki út átjárójánál feltűnjön az Aranyvonat mozdonya. Mikor a távolban megcsillant a mozdony füstszekrényén elhelyezett fehér kettős kereszt, a katonazenekar a Himnusz intonálásába kezdett, a város előkelőségei, Kiss Endre fősipán, Zsitvay Tibor, Kovács Sándor prelátus, Szabó Iván felsőházi tag és Nyúl-Tóth Pál helyettes-polgármester pedig, elfoglalták helyüket a várakozó közönség elején.[62]

A Szent Jobbot szállító „Aranyvonat” megérkezik Szeged felől...
(Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét Anno. Képek a régi Kecskemétről, Kecskemét, 2006. 111. p.)

A Szent Jobb fogadását szimbolizáló installáció. A kép jobb oldalán a Nagykőrösi utcát ábrázolja az ereklye Kossuth térre történő kísérése közben.
(Készítette: Hajagos Csaba és Mudri Andor)

”Megáll az Aranyvonat, pontosan a fogadóbizottság előtt. A MÁV gépgyárának remekbe készült üvegfalán keresztül látszik a Szent Jobb aranyos ereklyetartója. »... A Szent Jobb arany és drága kötelékkel díszítve...«„[63] – jegyezte meg a Kecskeméti Közlöny tudósítója

Közben a koronaőrök felsorakoztak, kinyílt az üvegajtó, ekkor lépett elő Szabó Iván és köszöntötte Kecskemét városában Szent István ereklyéjét és annak kísértét: „Kilencszáz éves történelmi és vallási hagyomány, a nemzeti kegyelet és köztudat ereje hozott ide bennünket. Nagy nemzeti ereklyénknek, apostoli Szent István királyunk Szent Jobbjának országjárása alkalmából ennek tiszteletére a nemzet és városunk lelki egységének kifejezett jegyében összegyűltünk, hogy kegyeletes ünnepet szenteljünk és az emlékezés fáklyáját gyújtsuk fel államalkotó és építő nagy királyunk emléke előtt.”[64]

A Szent Jobbot szállító jubileumi dísz kocsi és maga a Szent Jobb. A levételhez készülnek elő.
(Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét Anno. Képek a régi Kecskemétről, Kecskemét, 2006. 113. p.)

Az elhangzott beszéd után nagy ceremónia közepette kivették a Szent Jobbot az otthonát adó díszes vasúti kocsiból, miközben az ereklyét kísérő menet a megadott előírások szerint elkezdett felsorakozni. Elöl a női egyesületek és a Szent Jobb közvetlen környezete: 24 pap karingben, Kovács Sándor és Czapik Gyula prelátusok viola színű mantellettában.[65] Őket követte a város négy díszhajdúja, a koronaőrség, élükön Pajtás Ernő őrnagy, Cservenka József és Nagy Gyula lelkészek, Tihanyi Tibor piarista és P. Ottó ferences szerzetesek (ők vitték a Szent Jobbot). Az ereklyetartó mögött Mészáros János érseki helynök – a Szent Jobb őre – haladt.[66]

Az ereklyetartó, benne a Szent Jobb. A koronaőrök vállán és a papok kíséretében a menet a Nagykőrösi utca felé veszi az irányt.
(Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét Anno. Képek a régi Kecskemétről, Kecskemét, 2006. 113. p.)

A Szent Jobb kecskeméti bemutatásának útvonala.
(MNL BKML XV. 1/a. Kecskemét th. város átnézeti térképe 1933.)

A Nagykőrösi utcán hangos énekszó kísérete mellett a Városháza és a Nagytemplom között felállított oltáremelvényhez érkezett meg a tömeg, ahol már a tanyai népek küldöttsége[67], a cserkészcsapatok és a még menetben közvetlenül részt nem vevő egyesületek tagjai is – összesen mintegy 12 ezer zarándok – felsorakozva várták a hódolat kezdetét. A menet beérkezésekor a papság a koronaőrök segítségével elhelyezte a Szent Jobbot a babér és pálmafáktól övezett emelvényen, ezalatt a katonazenekar az „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga...” kezdetű egyházi éneket játszotta, majd Kiss Endre főispán lépett a pódiumra és a következő emelkedett hangvételű, ünnepi szavakkal köszöntötte a Szent Jobbot és a hódoló tömeget: „Most, amikor az Aranyvonaton országépítő nagy királyunk, Szent István jobbja városunk fala közé érkezett, ünnepi áhitatos lélekkel állok a törvényhatóság élén a tízezres tömegek előtt, és üdvözlöm, a leghódolatteljesebb tiszteletadással járulok az Alföld magyar népének nevében a dicső Szent Király elé. Most, íme, ismét eljött, hogy lássuk és gondolkozzunk! Jobbja a jogart, a kardot tartó mozdulat, amely egybetartja és szorosan összeszorítja a nemzetet. Ahogy életében büszke kecskeméti paripa hordozta Szent Istvánt, úgy most Kecskemét népének lelke fogadja magába és viszi küzdelmes harcában a Szent Király szellemét.”[68] A főispáni beszéd után könyörgések következtek, majd az egyházi méltóságok közül Kovács Sándor prelátus-plébános a Szent Jobbra tekintve, méltóságteljesen állt oda a mikrofonhoz, majd a következő szavakkal üdvözölte a megjelenteket: „Áldott legyen az Isten, aki a magyar földet is megáldotta a Krisztusi megváltás kegyelmével és a legtisztább magyar vérnek, a legmagyarabb uralkodóháznak, az Árpádoknak ivadékait emelte föl a legszebb, legmagasztosabb és legtökéletesebb emberi élet csúcsára, a szentek dicsőségébe. Áldott legyen az Isten, aki nekünk állandó szorongattatásban élő és vigasztalást kereső magyaroknak, megadta a mai ünnepet, hogy köszönthetjük Kecskemét földjén a mi Szent Királyunk állandóan köztünk lakó Jobbját és áldását kaphatjuk.”[69]

Ahogyan Kovács Sándor lelépett az emelvényről, a Katolikus Egyházi Énekkar az „Áldott Szent István, Isten hű szolgája... „ kezdetű egyházi ének intonálásába kezdett, ami a program szerint a Szent Jobb előtti hódolat kezdetét jelentette. Az egyesületek, csoportosulások a rendezőség tájékoztatása után 4-6-os sorokba fejlődtek fel, majd meghatározott sorrendben járultak a Szent Jobb elé.

A Szent Jobb előtti hódolat sorrendje a Nagytemplom és a Városháza között felállított emelvény előtt.
(Készítette: Hajagos Csaba és Mudri Andor)

A hódolat alatt érvényes volt a már korábban kiadott határozat, tehát letérdelni, megállni senkinek nem volt lehetősége. A Nagytemplom kórusáról közvetített ének tízezrek ajkán zengte be egész Kecskemét városát. A sajtó beszámolói alapján különösen megindító látvány volt a tanyákról, messze kilométerekről bezarándoklott emberek áhítata, az ereklyét övező csodálata.[70]

Pontban fél nyolckor, a szervezett menetben megtörtént egyesületi hálaadás után sor kerülhetett a menetben részt nem vevők hódolatára, amelynek fél óra elteltével az „Öregtemplom” megkonduló harangja vetett véget. Eközben Kovács Sándor bejelentette, hogy a rendezők utasításai szerint visszaviszik a Szent Jobbot a vasútállomásra. A reflektorok az oltáremelvényre szegeződtek, a négy pap leemelte az ereklyeszekrényt, behelyezte abba az autóba, amelyet biztonságos szállítására kijelöltek. Ebben az autóban foglalt helyet Mészáros János érseki helynök, aki a pályaudvarra visszavezető úton is figyelemmel kísérte az ereklyét. Az autó mögött a menetben a „...város négy díszhajdúja lépdel, az autó mellett rohamsisakos katonák vonulnak fel, kíséretük halad a vasútállomásig. A felvonulás elején kilenc lovas rendőr lovagol, élükön Havas Gusztáv főfelügyelő. A Rákóczi út házainak ablakában mindenütt gyertya ég, a megafon az »Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga« egyházi éneket játssza, a lenyűgözően szép menet méltóságteljesen halad az állomás felé, ahol minden előkészület megtörtént a Szent Jobb visszaérkezésére...” – tudósított a Közlöny munkatársa.

Közben a fényárban úszó nagyállomáson várakozó Aranyvonatot előkészítették a Szent Jobb visszatérésére, a díszlépcsőt, amelyen fel lehet lépni a vonatra, ekkora már leengedték. Kilenc óra előtt tíz perccel megérkezett a díszszázad, majd elhelyezkedett szemben az Aranyvonattal, pontosan úgy, ahogyan a fogadáskor történt. A pályaudvarra eközben megérkezett a hír, hogy Nagykőrösön az egész állomás zsúfolásig megtelt, és jelenlévők felkészültek az ereklye fogadására. Néhány perccel kilenc óra előtt leparkolt az állomás előtt a Szent Jobbot szállító autó, majd az ereklyét a koronaőrök sorfala között a postakapun át kísérve helyezték el az indulásra készen álló, díszes vasúti kocsiban. (A program percre pontosan úgy zajlott, ahogyan azt a szervezők eltervezték.)

A Szent Jobb visszakísérése és búcsúztatásának menetrendje.
(Készítette Hajagos Csaba és Mudri Andor)

A reflektorok fényárjában úszva Mészáros János érseki helynök és a testőrök is elhelyezkedtek a Szent Jobb hatalmas üvegablakú kocsijában, miközben a katonazenekar az „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga” kezdetű egyházi éneket játszotta. Boldus György százados katonai vezényszavai után a kecskeméti állomáson szinte soha nem látott számú tömeg elénekelte a Himuszt, „... s kigördült az Aranyvonat a Nagyállomásról. Hosszan az emericanás ifjak fáklyafénye világított útjára.”[71] Nagykőrös felé tartott.

Zárszó

Ha Szent Jobb kecskeméti látogatásának eseményeit vizsgáljuk, érdemes az 1938. június 27-ét követő sajtószemelvényeket is áttekinteni. A Kecskemét Közlöny a következőképpen összegzi a lezajlott eseményt: „A kecskeméti fogadtatás hetek munkájának eredménye volt. A város méltóképpen és nevéhez illően fogadta a Szent Jobbot. Az ünnepi keret a szemtanúk megállapítása szerint nemcsak megütötte, de fölül is múlta az ország többi részén rendezett ünnepségeket. Kecskemét kitett magáért, impozáns fénnyel és pompával, soha nem látott tömegek, tízezrek vonultak fel.”[72] – írta az újság 1938. június 29-én. A sajtószemelvény tehát megerősíti a fentiekben leírtakat, hiszen a rendezőbizottság a helyettes polgármesterrel, a hatóságok az egyházzal igazolták a „kettős szentév” Egyház és Állam „kéz a kézben” történő összefogásának sikerességét.

Az események országos kiértékelése is hasonló képet mutat, hiszen az Actio Catholica igazgatója, Mihalovics Zsigmond, a rendezvény lezárása után a következő szavakkal jellemezte a kettős szentév programsorozatát: „Első Szent Királyunk jubileumi évében Budapesten lezajlott XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lelki előkészítésének csodálatos eredményeivel, majd az ünnepségek varázslatosan szép lefolyásával emlékként él minden magyar lelkében.”[73] Az események minden momentuma százezrek napjait határozta meg 1938. májusától egészen a 1938. augusztus 20-ig. A rendező bizottság és a Magyar Katolikus Püspöki Kar ezek után tehát nem is tehetett más, minthogy a magyarság által ebben a nehéz időszakban megélt lelki impulzusokat átemelje, megújítsa a következő években is.

Jegyzetek