Múltbanéző 8. (6)

bkml

FEKETE JÁNOS HELYTÖRTÉNÉSZ LEVÉLTÁRBA ADOTT IRATHAGYATÉKA

 

 

Fekete János több mint fél évszázadig volt meghatározó alakja Kiskunfélegyháza kulturális életének. 1924. április 3-án született Kiskunfélegyházán, régi redemptus család leszármazottjaként. Az elődöktől örökölt lokálpatriotizmus iskolai évei alatt, a félegyházi Tanítóképzőben vált számára intellektuálisan is feldolgozható és tudatosuló életszemléletté. Tudós tanáraitól itt kapott indíttatást néprajzi, történeti és nyelvészeti kutatások folytatására, mellettük, tőlük tanulta meg a hagyományok tiszteletét és a később alkalmazott kutatási módszereket. Kutatói tevékenységét nem főállásban folytatta, hanem munka mellett: 1944-ben Bükkmogyorósdon kezdte pedagógusi munkáját, majd a testnevelő tanári szakképesítés megszerzése után (1949) tanított falun, tanyán, városban, az általános iskola minden szervezeti változatában, és gimnáziumban is. Megnősült, négy gyermekük született. Több éven át volt általános iskolai igazgató, négy évig a Kiskunfélegyházi Járási Tanács Művelődési Osztályának vezetője, tizenegy évig kulturális elnökhelyettes. A járási tanács megszűntével a Bács-Kiskun Megyei Tanács szakigazgatási területén dolgozott egyházügyi tanácsosként, s innen ment nyugdíjba 1983-ban.

Hivatali munkája mellett 1959 óta folyamatosan publikálta a helyi sajtóban helytörténeti témájú kutatási eredményeit. A népfronti keretek között induló honismereti munkába földrajzi nevek gyűjtésével kapcsolódott be. Első önálló kötete az 1974-es Kiskun Napok keretében jelent meg, „Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története” címmel. Az évek során sokféle témával foglalkozott, a szerteágazó, egymással mégis érintkező területeken végzett vizsgálódásai olyan etnográfiai, névtani, irodalomtörténeti, sajtótörténeti, nyelvészeti és családtörténeti munkák megírásához vezettek, amelyek megkerülhetetlenek lettek mind a szűkebb szakmai köröket, mind az érdeklődő olvasókat tekintve.[1]

Gyűjtéseinek egy részét terepen végezte, részletesen és módszeresen kérdezve ki az adatközlőket. A kutatásainak jelentős hányadát azonban a félegyházi levéltárban folytatta, ahol rendszeres látogatásai folytán valóságos törzsvendég lett. Első dokumentálható látogatása 1964-re tehető, utoljára pedig a halála előtti évben kereste fel az intézményt. Sokszor megfordultak a kezei között a városi tanács legkorábbi iratai, közgyűlési jegyzőkönyvek, főbírói iratok, földkönyvek, 19–20. századi újságok.

Szerteágazó vizsgálódásainak, a helyi levéltárban folytatott kutatásainak eredményeit újságcikkekben, tanulmányokban publikálta, ismeretterjesztő és tudományos előadásokon tárta a nyilvánosság elé. A félegyházi újságok „Honismereti mozaik” című rovatában évekig rendszeresen megjelent írásai rövid, szabatos formában foglalkoztak egy-egy jeles személyiség, épület, városrész, intézmény félegyházi vonatkozásaival, történetével. Az újságcikkek terjedelme nem tette lehetővé, az olvasóközönség pedig nem igényelte, hogy a kutatási eredményeket a szerző jegyzetapparátussal támogassa meg. Tudományos igényű, megfontolt kutatóként Fekete János természetesen csak dokumentumokkal kellően alátámasztott, bizonyítható adatokat publikált. Precízen rendszerezett feljegyzéseket vezetett az adott kutatás lépéseiről, a megtalált dokumentumok kivonatolt tartalmával, a lelőhely pontos feltüntetésével. Ezek segítségével tudta később ellenőrizni vagy továbbfolytatni, esetleg egy mellékszálon elkanyarodva akár más irányba terelni, vagy más témákkal összekapcsolni forrásfeltáró munkáját.

Fekete János nem csak használta a levéltárat, mint az általa vizsgált település, azaz szülővárosa írott történelmének forrásait tartalmazó tárházat, hanem lehetőségeihez mérten igyekezett gyarapítani annak gyűjteményét is. Átérezve, hogy a levéltár a kulturális örökség részeként a tudományt és a közművelődést is szolgálja, úgy gondolta, hogy bizonyos, általa maradandó értékűnek ítélt, személyes kapcsolatai révén magánszemélyeknél talált, hagyatékokban fellelt irategyütteseket átad a levéltárnak. Az ő közreműködésével kerültek a félegyházi levéltár őrizetébe 1982-ben a Kiskunfélegyházi Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületének iratai,[2] a Daloskörök fennmaradt dokumentumai[3] és a Szarvas István egykori városi főmérnök hagyatékából összegyűjtött iratok.[4] Hasonló módon adta át 1998-ban, illetve 2002-ben saját megjelent műveinek, a Kiskunfélegyháza és környéke földrajzi nevei, valamint a Kiskunfélegyháza utcanevei c. könyvek kéziratait, céduláit, fényképeit és térképeit.[5]

Fekete János többször is hangot adott baráti beszélgetések során annak a kívánságának, hogy halála után a kutatási eredményeit tartalmazó feljegyzéseket, cédulákat és dossziékat a levéltárnak adják át. Több indokkal is alátámasztotta döntését: egyrészt családjában, gyermekei, unokái között más érdeklődési és elfoglaltsági kör miatt nem volt, aki tovább vitte volna a kutatást, másrészt a kutatásai nagy részét a félegyházi levéltárban folytatta, a feljegyzések az itteni dokumentumokból nyert információkat tartalmazzák, harmadrészt így látta leginkább biztosítottnak azt, hogy kutatási eredményeihez bármikor hozzáférhessenek az érdeklődők.

Halála után családja tiszteletben tartotta ezt a kérést és felajánlották az irathagyatékot a városnak, a város pedig letétként a kiskunfélegyházi levéltárban helyezte ezt el. Az iratanyag átadás előtti feldolgozását, jegyzékelését családja vállalta magára. A kicsivel több mint 10 iratfolyóméternyi anyag átadása 2010-ben kezdődött és 2013 első félévében fejeződött be.

Fekete János az egyes témákhoz kapcsolódó kutatási eredményeket, feljegyzéseket, cédulákat külön-külön dossziékban, iratgyűjtőkben helyezte el, ezek tartalma az évek során folyamatosan bővült, néha új dossziét is kellett nyitnia ugyanahhoz a témához. Vannak vékony dossziék, ilyen esetben nem is beszélhetünk dossziéról, csak palliumba hajtott egy-két feljegyzésről. Találunk olyan témákat is, amelyek anyaga csak több dossziéban, szalagos irománytartóban, vagy csak dobozban fért el. A család Fekete János eredeti rendszerét meghagyva és követve három nagy egységre osztotta fel az irathagyatékot: várostörténeti adatok (VTA), vegyes várostörténeti adatok (VVTA) és kiadott művek (K) anyaga. Ezt a három nagy egységet betűkkel rövidítve és a dossziék sorszámát mellétéve minden téma egy egyedi, könnyen beazonosítható „rendszámot” kapott. Például a VTA/83. számú dosszié a Solymosi és Kis családokkal kapcsolatos gyűjtés anyagát tartalmazza, a VTA/38. jelű dossziéban pedig a várossá válásra és a vásárokra, hetipiacokra vonatkozó információkat gyűjtötte össze. A VTA (várostörténeti anyagok) nagy csoportba 317, a VVTA (vegyes várostörténeti adatok) közé 59, a kiadott művek nyomdai anyagát és egyéb dokumentumokat tartalmazó 3. csoportba 77 dosszié tartozik. A három nagy témakör tehát összesen több mint 450 témát ölel föl, ezek között természetesen vannak átfedések. Az egyes dossziék tartalmát a család részletesen feltárta, az átadott jegyzékben tételesen felsorolták, hogy a dosszié hány cédulát, hány feljegyzést tartalmaz, ezek keletkezésének dátumát, tartalmát, azaz minden lényeges információt. Minden témához készült külön részletes excel-tábla és készült egy áttekintő, a mintegy 450 téma címét magában foglaló, összesített táblázat is, ami tulajdonképpen tekinthető a hagyaték tartalomjegyzékének is. Mivel ezek a lajstromok excel-táblázatként készültek, így kulcsszavakra számítógép segítségével könnyen lehet bennük keresni. Időközben megtörtént a hagyaték beintegrálása a levéltári rendszerbe, kapott fondszámot (MNL BKML XIV. 90.), az összes levéltári nyilvántartásba bekerült, és folyamatosan nyomon követtük a beérkezett anyag gyarapodását is. Az állagmegóvás és állományvédelem biztosítása végett megtörtént a levéltári dobozokban való elhelyezés és a mintaállványozás is. Folyamatban vannak azonban még szakmai munkák: levéltári raktárjegyzéket készítünk az anyaghoz, valamint savmentes dobozokra cseréljük az ideiglenesen alkalmazott tárolóeszközöket. A Fekete János által kialakított rendszert, a dossziék jelzetét mi is meg fogjuk tartani, csupán a nyilvántartást fogjuk kissé módosítani.

A hagyaték rendszerének bemutatásáról áttérünk a hagyaték tartalmának megvizsgálására.

Fekete János életművében kiemelt helyet foglalt el a családkutatás, a családfák, leszármazási tabellák készítése. A levéltárba leadott irathagyaték jelentős részét teszik ki az erre vonatkozó dossziék. Az alábbi, nagyjából 30 család leszármazásával foglalkozott részletesen:

 – Ágó – Morell
 – Bánhidy – Némedi-Varga és Bakos
 – Boczonádi-Szabó – Oroszi
 – Dóczi és Dóczi-Varga – Ring
 – Fejes – Selb
 – Fero, Fero-Iványi – Solymosi
 – Ficsór – Szerelemhegyi
 – Fisch – Szolnoki
 – Holló – Tajthy
 – Horváth – Tarjányi
 – Huszka – Trungel
 – Kanizsai-Nagy – Vereb
 – Keserű – Veszelka
 – Kis és Kocsis – Walleshausen
 – Kisznyér – előneves családnevek
 – Mihálovits – félegyházi nemesek
 – Móczár 

A részletes családfák a szerteágazó családi kapcsolatok révén azonban sokkal több családot érintenek. Tervezte, hogy a családfák összehasonlítása és összekapcsolása révén a 18–19. századi városvezetők rokoni kapcsolatrendszerét is feltérképezi. Ezekben a dossziékban legtöbbször nem csak cédulákat, hanem ténylegesen ábrázolt családfákat is találunk. A családtörténet Fekete János azon kevés kutatása közé tartozott, amelyet elsősorban nem a félegyházi levéltárban folytatott. Mivel a vizsgált családok gyökerei jóval a polgári anyakönyvezés bevezetését, tehát az 1895-öt megelőző időre nyúlnak vissza, így alapvetően a plébániák, elsősorban az Ótemplom (Sarlós Boldogasszony plébánia) anyakönyveinek vizsgálata hozhatott releváns eredményt. Az innen nyert információkat egészítette ki a levéltári iratokban megtalált adatokkal (pl. katonai besorozásra, adásvételre, lakosi jog elnyerésére vonatkozó bizonyítékokkal). Egy dosszién belül külön-külön borítékokba gyűjtötte az oldalági leszármazottakra vonatkozó adatokat, hogy átláthatóbb legyen a rendszere.

A családfák mellett nagy hangsúlyt fektetett a város műemlékeinek, középületeinek, közösségi tereinek, épített környezetének vizsgálatára. A hagyatékban fellelhető alábbi témák ízelítőt adnak szerteágazó kutatásiból:

 – Adóhivatal – Kálvária
 – Bazár – Korona Szálló
 – Bérpalota – Megyeháza
 – Bíróság, járásbíróság – Morvay-kereszt (őskereszt)
 – Daru utcai Móra-ház – műút/transzverzális út
 – Ereklyés Országzászló – Petőfi-szobor
 – Fürdőszálló – szecessziós építési emlékek
 – Görögház – Szent János szobor
 – Hattyúház – Szent Vendel szobor
 – Kalmár-kápolna 

Ezek a témák csak felsorolás jellegűek, közülük nem mindegyiket fejtette ki részletesen, némelyikkel csak érintőlegesen foglalkozott, de a legtöbbről is írt a félegyházi újság Honismereti mozaik rovatában. Nem kevésbé érdekesek a mára már elfeledett jelentéssel bíró, népnyelvi elnevezések, amelyek közül igen sokat gyűjtött össze. Dossziéi között az alábbi figyelemre méltó témákkal találkozhatunk:

 – Akasztófa-part, sintértelep – Népkert
 – cédulaház, pokolpince – ördögárok
 – csordajárás – pékház, serház, magazinumok
 – félegyházi vizek – Péteri-tó
 – Fő utca – putri
 – korsós háza, korsós kocsma – Rabok tava

Ehhez a nagy témacsoporthoz kapcsolódnak még a város településszerkezetére irányuló kutatásai is. Ide sorolhatók az utcanevek eredetét feltáró, a közök, kerületek, városrészek kialakulását tárgyaló írásai és az ehhez kapcsolódó gyűjtések. Foglalkozott a város határával, illetve az idők során önálló településekké váló, egykor Félegyházához tartozó pusztákkal is:

 – Csólyos – Páka
 – Fülöpjakab – Péteri/Pálmonostora
 – Galambos – Selymes
 – Gátér/Kisszállás – szőlőink
 – határhasználat, tanyásodás – tanyavilág kialakulása
 – Jászszentlászló – utcanévjegyzékek
 – közök – városkörnyék
 – Molnártelep – városrészek elnevezése
 – Móraváros 

Külön csoportot képeznek a valamilyen intézmény működését, történetét tárgyaló kutatások. Nem kell minden intézménynév mögé egy átfogó, monografikus jellegű történeti feldolgozást várni, Fekete János csupán foglalkozott ezen intézményekkel, egy-egy évforduló kapcsán ráirányította a közvélemény figyelmét a témára.

 – Céhek – Mozi
 – csárdák, vendéglők, kocsmák – Népkör
 – Hegyközség – Óvodák
 – Ipartestület – Patikák
 – Ispotály – Posta
 – Laktanya – Sportegyesület
 – Legeltetési társulat – téglagyár
 – Lövölde – Vágóhíd

Természetesen vannak részletesen kifejtett, aprólékosan és mélységéig feldolgozott tárgyak is. Mindig is szívügye volt az oktatás, rengeteg ilyen irányú kutatást végzett. Legtöbbet egykori iskolájának történetével, a Tanítóképzővel foglalkozott, de ezen kívül a város szinte valamennyi oktatási intézményének múltja iránt érdeklődött. A gyűjteményben a kutatási anyagon kívül megtalálhatók még összegyűjtött visszaemlékezések és iskolai évkönyvek is.

 – Constantinum – polgári fiúiskola
 – főgimnázium – polgári lányiskola
 – iparos iskola – tanítóképző
 – iskolafejlesztési törekvések – tanyai iskolák
 – iskolaszék – tizediskolák
 – lányok oskolája 

Régóta érdeklődésének középpontjában álltak a település jeles szülöttei, a városhoz valamilyen ponton kapcsolódó, a városért aktívan munkálkodó vagy hírt-nevet szerzett személyiségek.

 – Darvas József – Petrovits István
 – Dongó Orbán – Podhradszky György
 – Eyszrich György – Porst Kálmán
 – Falu Tamás – Reményi Ede
 – Haubner Károly – Roykó Viktor
 – Kalmár József – Sohlya Antal
 – Kovács Ferenc – Szántó Piroska
 – Mezősi Károly dr. – Toldy Jenő
 – Miletz János – Tulit Péter
 – Pásztor Ferenc – Vedres Béla

Ahogy a listából is látszik, a város 270 éves történelmének nincs olyan korszaka, amely ne lenne itt képviselve néhány névvel. A listán szerepelnek tanárok, köztisztséget viselők, egyházi személyek, művészek is. Kitüntetett figyelmet fordított Móra Ferencre, a Móra családra, kultuszukat aktívan ápolta, legyen szó a diákok számára szervezett vetélkedőről, vagy a közművelődési egyesület elnevezéséről.

 – Móra Ferenc – Írások Móra Ferencről (Fekete János)
 – Móra Ferenc Társaság iratai – Móra-emlékév 2004
 – Móra László – Daru utcai Móra-ház
 – Móra-tanulmányok – Móra Ferenc levele Oroszi Bélának
 – Móra Ferenc családfája – Móra István félegyházi emlékeiből
 – Móra Ferenc tanítói és tanárai – Móra műhelyében (Péter László)
 – Írások Móra Ferencről (Mezősi Károly dr.) – Móra Ferenc temetése, végrendelete

A város másik nagy fiának, Petőfi Sándornak is több dossziét szentelt. Az országos sajtóból származó újságkivágások bizonyítják, hogy figyelemmel kísérte a Petőfi nyughelyének megtalálására irányuló legújabb kutatásokat és aktívan bekapcsolódott az Országos Petőfi Társaság munkájába is.

 – A Petőfi-keresés új útjai (dr. Mezősi Károly életének tükre) – Petőfi Sándor és Félegyháza
 – A Petőfi-szobor krónikája – Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házassága
 – A szalkszentmártoniak Petőfi-kultuszáról – Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója
 – Az évszázados Petőfi-per – Petőfi-emlékhelyek találkozója
 – Hol nyugszik Petőfi? – Petőfi-emlékszoba
 – Országos Petőfi Sándor Társaság – Petőfi-ház/Bánhidi-ház
 – Petőfi Emlékbizottság 1997-1999 – Petőfi-rejtély (ismét Barguzin)
 – Petőfi megemlékezések 

Kutatómunkája kiterjedt bizonyos népcsoportok, etnikumok vizsgálatára, anyagot gyűjtött egy-egy foglalkozási ágat űzők életmódjáról, társadalmi csoportok, kisebb közösségek, szervezetek tevékenységéről. A dossziék tartalmát vizsgálva az alábbi érdekes, különleges témákat találhatjuk:

 – bábák – koldusok
 – betyárok – tűzoltók
 – cigányok – utcai botosok, strázsák
 – cserkészek – zsidók
 – kéjhölgyek, örömlányok 

Változó, hogy mi található egy-egy dossziéban. Legtöbbször Fekete János kutatási eredményeit tartalmazó cédulák, a levéltári dokumentumok kijegyzetelt tartalma, a lelőhely pontos feltüntetésével. Más cédulákon könyvészeti forrásokból, vagy újságokból nyert idézetek olvashatók, néha csak egy feljegyzett ötlet, egy tipp, hogy merre kellene még a kutatást folytatni, mit kellene még hozzá megnézni. Megtalálhatók a dossziékban Fekete János egy-egy előadásának, megjelent cikkének kéziratai, gépiratai. Gyakoriak az újságkivágások, amelyeket saját észrevételeivel, megjegyzéseivel kommentált. Takarékos életszemléletére jellemző módon minden valamire való papírt felhasznált jegyzetelésre, ami a keze ügyébe került. Aminek fehér volt a hátoldala, arra jegyzetelt: röpcédulák, szórólapok, rontott fénymásolatok épp úgy megtalálhatók cédulái között mint a nagy méretük folytán családfák rajzolására igen alkalmas naptárak és plakátok.

Fekete János hagyatéka nem csak iratokból, kéziratokból állt. Az igen értékes várostörténeti fényképek a Kiskun Múzeumba kerültek. Mivel azonban bizonyos fotók szorosan kapcsolódtak az irathagyatékhoz (mert pl. az újságban megjelent cikkek illusztrációi voltak), ezért a kéziratoknál talált, ezek mellékleteit képező fényképeket együtt hagytuk és nem emeltük ki őket eredeti helyükről. Fekete János precíz munkavégzését mutatja, hogy ahol nem volt lehetősége fényképezni, vagy ahol úgy gondolta, hogy nem adna vissza minden információt egy fotó, inkább maga rajzolta le méretezve, tájolva az adott műtárgyat. A temetőkertekkel és az útmenti keresztekkel foglalkozó dossziékban több ilyennel is találkozunk.

A hagyaték felhasználásával kapcsolatban elmondható, hogy aki ma Félegyházán családfakutatással, helytörténettel, intézménytörténettel foglalkozik, azok már mindannyian használták Fekete János dossziéit, a dokumentumok többeket ösztönöztek további vizsgálódásokra. Bizottság alakult, hogy feldolgozza Fekete János temetőkertekre, nevezetes sírokra vonatkozó gyűjtését, kiegészítse és sajtó alá rendezze az erre vonatkozó kéziratot. Útmenti keresztekre vonatkozó, már publikált tanulmányának kiegészítésén, frissítésén dr. Tarjányi József dolgozik, aki készül a téma újbóli kiadására, melyet a keresztek jelen állapotát tükröző fényképeivel fog illusztrálni.

Végezetül köszönet illeti Fekete János családját, akik úgy döntöttek, a félegyházi levéltár a legméltóbb hely a helytörténeti kézirat-hagyaték őrzésére, s akik rendezetten, aprólékosan feldolgozva adták át az anyagot. A levéltár is megtesz minden tőle telhetőt, hogy a hagyaték az érdeklődők számára hozzáférhető legyen, Fekete János több évtizedes hasznos és értékes munkássága közkinccsé váljon.

 

Jegyzetek


[1] Dr. LUCHMANN Zsuzsanna: Fekete János. In: Fekete János élete és munkássága. Bibliográfia. Kiskunfélegyháza. (Szerk.: Urbán Miklósné.) 2005. 7–12. o.; Dr. LUCHMANN Zsuzsanna: Fekete János 1924–2008. In: Petőfi nyomában jártak. Félegyházi Petőfi-kutatók. (Szerk.: Kapus Béláné.) Kiskunfélegyháza, 2011. 65–72. o.; JANKOVSZKINÉ DOBÓ Anikó: Fekete János. In: Kiskunfélegyháza díszpolgárai (Szerk.: Kapus Béláné.) Kiskunfélegyháza, 2007. 94–97 o.

[2] Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BKML) X. 131. A Kiskunfélegyházi Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületének iratai (1896) 1927–1949.

[3] MNL BKML X. 76. Kiskunfélegyházi daloskörök iratai (1907–1951).

[4] MNL BKML XIV. 93. Szarvas István kiskunfélegyházi főmérnök iratai (1904–1953).

[5] MNL BKML XV. 43. a. Különböző kéziratok gyűjteménye. Kiskunfélegyházi kéziratok gyűjteménye (1945–2011).