Megjelent az MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára Bács-Kiskun megye múltjából sorozatának 28. kötete. Rendhagyó módon a kiadvány csak elektronikus formában készült el, melyet az érdeklődök a Közművelődés menüpont, Kiadványok / Bács-Kiskun megye múltjából sor. almenüben érhetnek el, ahol a linkre kattintva teljes terjedelmében, pdf formátumban letölthetik.

A kiadványban megjelent írások összefoglalója itt olvasható:

Iványosi-Szabó Tibor

KECSKEMÉT TÁRSADALMA AZ 1725. ÉVI NYILVÁNTARTÁSOK ALAPJÁN

A kora újkori Magyarország legnépesebb mezővárosának 17–18. századi gazdasági-társadalmi életéről, változásairól számos feldolgozás született már, a több évtizedes törökellenes, illetve belső háborúskodást követő mélypontból történő kilábolásról azonban nincsenek szervesen illeszkedő ismereteink a település vonatkozásában. A tanulmány hiánypótló témát dolgoz fel: Kecskemét társadalmának a Rákóczi-szabadságharc utáni újjászerveződését és gyarapodását mutatja be a 18. század első feléből fennmaradt dokumentumok segítségével. A címben említett nyilvántartások egyike ún. dicajegyzék, amely a városban élő gazdák és családjuk adóalapját, a birtokukban, háztartásukban lévő termelési eszközöket sorolja fel, a másik egy adójegyzék, amelyben az adózók nevét és a rájuk kivetett adó összegét rögzítették. A korszakból fennmaradt egyéb dokumentumokkal együtt e források segítséget nyújtanak az egyes vagyoni csoportok közötti határvonalak meghúzásához, több szempontú elemzésük révén azonban nemcsak a közösség rétegzettsége tárható fel, hanem a társadalom szerkezetében végbemenő folyamatokat is érzékeltetni lehet, továbbá a település igazgatásának egy-egy sajátosságáról is szerezhetünk további ismereteket.

Gönczi Gergő

PETŐFI SÁNDOR ÉS A SZABADSZÁLLÁSI KÖVETVÁLASZTÁS

A szerző írásában Petőfi Sándor Szabadszálláson elszenvedett választási kudarcának körülményeit, utóéletét és okait kívánja átfogóan bemutatni. Kutatásához felhasználta a témában illetékes monográfiákat és szaktanulmányokat, illetve korabeli újságcikkeket az Arcanum adatbázisból és a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárában fellelhető forrásokat. Utóbbiakat elsősorban Szabadszállás község feudális kori anyagából (MNL BKML V. 376/a.) és a Petőfi Sándor iratait tartalmazó fondból (MNL BKML XV. 11) szerezte be.

Igyekezett összegyűjteni a választás kimenetelét meghatározó, Petőfi körül kibontakozó botrányokat, amelyeknek eltúlzásával a szabadszállási kaputosok ellene tudták hangolni a választópolgárokat, és végül távozásra kényszerítették. A választás idején történt, június 11–15. közötti események, a Petőfi megbuktatásán munkálkodó kerületi hivatalnokok és a választási jegyzőkönyv bemutatása után kitér Petőfi és hívei új választásért folyó küzdelmére. Hangsúlyos szerepet kap az országgyűlés által tárgyalt kérvény sorsa, Petőfi Sándor és Nagy Károly meghiúsult párbaja és az ügy kivizsgálásával megbízott háromtagú küldöttség elmaradt útja.

A tanulmány konklúziója, hogy Petőfi választási kudarcában a személyéhez köthető botrányok nélkül a választási csalás nem valósulhatott volna meg.

Szabó Bence

KECSKEMÉT URBANIZÁCIÓJÁNAK KÖZEGÉSZSÉGÜGYI VONATKOZÁSAI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A CSATORNÁZÁS KÉRDÉSÉRE, A 19. SZ. MÁSODIK FELÉBEN

A 19. század második felére Kecskemét dinamikus fejlődési pályára tért rá, a modernizáció és városiasodás jelensége azonban szembeszökő aszimetriát mutatott. A város oktatási intézményhálózatának gyarapodása, a közlekedési viszonyok vasút adta előrehaladása, a szellemi élet pezsdülése ellenére Kecskemét infrastruktúrája nehezen tudta meghaladni az elmúlt korok szintjét. A város ivókútjainak vize egészségtelen és élvezhetetlen volt még a századforduló táján is, nyáridőben poros levegője, parkjainak, sétányainak kicsinysége, fürdőinek elavultsága a közbeszéd állandó tematikáit képezték. A megoldásra váró sarkalatos feladatok leginkább a vízrendezés kérdésével függtek össze, melybe az ivóvízellátás mellett (illetve azt megelőzve) a csatornázás körüli teendők tartoztak. Az esztétika és közegészség messzemenő szempontjain túl a város egyre dinamikusabbá váló közlekedése is a városi nyílt kanális kérdésének végleges megoldása után kiáltott. A korszak legfontosabb teendőjévé a már meglévő csatornák kiterjesztése és korszerűsítése vált.

Az elsőként tervbe vett téglaárok lényegében a belváros északi részének gyűjtőcsatornája lett, mely a belső sétánytól kiindulva az Aradi és Folyóka utcákon áthaladva vezette le a városrészben összegyűlt csapadékvizeket. A csatorna egyes szakaszai 1878 és 1880 között készültek el. A jelentősebb csatornázási munkálatok városszerte ezt követően vettek lendületet és a 20. század elejére tolódtak ki.

Hlbocsányi Norbert

A BÉCSI FEKETE PÉNTEK KECSKEMÉTI ÁLDOZATA, GALLIA FÜLÖP ÉLETE

A tanulmány egy kecskeméti kereskedő, Gallia Fülöp életét dolgozza fel társadalmi és gazdaságtörténeti szempontok alapján. Gallia Csehországban született, német anyanyelvű, zsidó vallású családban. Szülei feltehetően taníttatták, hiszen műveltsége a későbbiekben mind munkássága, mind magánéleti tevékenysége során kitűnt. Az ifjú Gallia a kalandvágy és az új lehetőségek miatt először Pesten próbált szerencsét, majd a kecskeméti zsidó hitközség hívására német nyelvű tanárnak állt, és tizenegy éven át nevelte a helybeli gyermekeket. Megszerette Kecskemétet és az itt élő embereket, megtanulta a nyelvet, feleséget is itt keresett magának, magyarrá vált, és jó ismeretségbe került Jókai Mórral. Kiváló gazdasági érzékkel figyelt fel a kecskeméti kultúrcikkhiányra, így hamarosan megnyitotta a város első könyv- és írószer-kereskedését, majd nyilvános kölcsönző könyvtárat állított fel. A kereskedés mellett könyvkiadással is foglalkozott továbbá részt vett Kecskemét első hírlapjának pénzügyi működtetésében. Gallia Fülöp – helybeli pénzintézet ekkor még nem lévén – hitelnyújtással is foglalkozott, valamint hazai és külföldi értékpapírok adásvételével, leszámítolással, kapcsolatban állt különböző bankházakkal. Sikeres vállalkozását 1873-ban érte utol a balszerencse, a bécsi krach következményeként üzleti partnerei csődbe rántották. Tőzsdei befektetésének elvesztése, veszélybe került kereskedése miatti elkeseredésében 1873. augusztus 6-án végzett magával.

Ádám András–Tóth Szilárd

A KECSKEMÉTI ÖRÖKLŐ ÉS TŐKÉT ALAPÍTÓ EGYESÜLET TÖRTÉNETE

A tanulmány rövid bevezetőjében bemutatja általánosságban a biztosítás alapgondolatát, majd a magyar biztosításügy történetét. E mellett részletezésre kerül – már a témára fókuszálva – a kölcsönösségi alapon folytatott biztosítási tevékenység szerepe a magyar biztosítás történetében, különös figyelemmel a temetkezési egyesületekre, ezen belül az elsőként létrejött kecskeméti temetkezési egyesületek rövid történetére és szerepére.

Rátérve a dolgozat konkrét témájára, hosszan tárgyalásra kerülnek a Kecskeméti Öröklő- és Tőkét Alapító Temetkezési Egylet létrejöttének körülményei, illetve történeti-jogi szempontok alapján elemzik a szerzők annak alapszabályát. Az írás második felében a temetkezési egyesület örvendetesen nagy mennyiségben ránk maradt igazgatósági és közgyűlési jegyzőkönyvei alapján a tanulmány kísérletet tesz az egyesület majd 100 éves működésének rekonstruálásra. A teljesség igénye nélkül foglalkozik a mű az alapítás történésein túl a tisztségviselők és feladatkörük nevesítésével, a taglétszám és nyilvántartás folyamatos gondjaival, a tagdíjak befizetésével, illetve a tag halála esetén a járandóságok kifizetésével kapcsolatos jogesetekkel, visszaélésekkel. A források bőségének köszönhetően betekintést kaphatunk az egyesület napi működésének keresztmetszetébe, hisz a dokumentumok sok, egymástól eltérő apró esetet, ügyet, illetve az ezzel kapcsolatos ügyintézést, egyesületi reakciót őriztek meg az utókor számára.

Tánczos-Szabó Ágota

A KECSKEMÉTI SIKETNÉMA-INTÉZET TÖRTÉNETE

Kecskemét első gyógypedagógiai intézményét, a siketnéma-intézetet, 120 évvel ezelőtt, 1900-ban alapították, a városvezetés és a közoktatási minisztérium együttműködése nyomán. Az iskola csaknem öt évtizednyi fennállása alatt több száz hallási fogyatékos gyermeket próbált kiemelni kilátástalan helyzetéből, és visszaadni az életnek, a társadalomnak. A tanulmány – a rendelkezésre álló csekély forrásanyag alapján – arra vállalkozott, hogy
összefoglalja az intézet működéstörténetét, bemutassa a siketnéma gyerekek múltbéli oktatásának jellegzetességeit, továbbképzésük egykori lehetőségeit, az értük küzdő pedagógusok erőfeszítéseit, eredményeit. Külön fejezet szól a vakok rövid életű foglalkoztató műhelyéről, a Siketnémákat Gyámolító Egyesület segélyező tevékenységéről és az intézet hosszú távú elhelyezésére készített építészeti tervek sorsáról. 

Szabó Bence

EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETEK A KOMMUNISTA DIKTATÚRA VIHARÁBAN

A II. világháború lezárultával Magyarország a szovjet nagyhatalmi érdekzóna részévé vált. A megszálló idegen csapatok tartós katonai berendezkedése egyet jelentett a sztálinista típusú politikai rendszer átültetésével, melynek egyik sarokpontja volt a pártállam szellemi-világnézeti monopóliumának, kizárólagos egyeduralmának megteremtése. A formailag alkotmányos berendezkedéstől a proletárdiktatúrába való átmenet során a kereszténység és annak képviselői a munkáspártok hatalmi törekvéseinek célpontjaivá váltak, mert a vallásfelekezetek hagyományos rendeltetését egy új hordozó közeg, az állampárt sajátította ki magának. Már az álkoalíciós időszak alatt elkezdődött az egyházak perifériára szorítása, társadalmi kapcsolatrendszereik erőszakos elsorvasztása. Megyénkben legtovább az evangélikus felekezet tudta megőrizni hitéleti szabadságát, melynek felszámolására az egyházügyi hivatal 1955 végén indított offenzívát. A tanulmány az evangélikus hitélet utolsó megnyilvánulásainak elfojtására, az egyházi élet színtereinek felszámolására tett kísérlet egyes állomásait mutatja be.