Boczonádi Szabó Imre, a költő

Az első bizonyítékot arra, hogy id. Boczonádi Imre verseket írt, az alkotó kottáskönyve szolgáltatta. Ebben a kötetben tíz olyan dallam található, amelynek szövegét is maga a komponista szerezte. Amikor a Boczonádi család tagjai 2025-ben nagylelkű adományuk révén újabb dokumentumokkal gyarapították a kiskunfélegyházi levéltár gyűjteményét, további költeményekre bukkantunk. A közgyűjteményi megőrzésre átadott iratok között megtalálható egy, általunk csak „alkotói könyvnek” nevezett kéziratos könyvecske, amely – többek között – tartalmazza Boczonádi Szabó Imre fiatalkori költői szárnypróbálgatásait és nyomtatásban megjelent verseit.[1] Korántsem került bele azonban az összes megszületett költemény ebbe a kötetbe, ahogy erről a szerző által, ismeretlen időpontban írt jegyzet is tanúskodik: „Midőn e könyvet megírni kezdém, feltett szándékom vala e könyvben minden megírt versemet közölni, azonban csakhamar beláttam, hogy az 1862–1871-ig írt költemények nagyrésze igen kezdetleges, és nem a jó ízlésű olvasó elé való, azért ezen évekből csak néhányat írok be e könyvbe, a többit pedig megsemmisítem.” – szól az önkritikus megállapítás.

Boczonádi Szabó Imre alkotói könyvének címoldala
HU-MNL-BKML-XIII.43.-V.-1.-5.

Boczonádi Szabó Imre alkotói könyvének első oldalán olvasható jegyzet
HU-MNL-BKML-XIII.43.-V.-1.-6.

id. Boczonádi Szabó Imre egészalakos, jobbra néző, álló képe, 1866. január
HU-MNL-BKML-XIII.43.-I.-A-2.

id. Boczonádi Szabó Imre mentében, kalapban, egészalakos, balra néző kép, 1867. február
HU-MNL-BKML-XIII.43.-I.-A-4.

id. Boczonádi Szabó Imre jobbra néző mellképe, kis szakállal, 1872. május
HU-MNL-BKML-XIII.43.-I.-A-8.

Boczonádi saját szelektálása után 69 verset vezetett be a kötetbe, keletkezési dátumuk 1863 és 1874 közé esik. A legtöbb mű – 13 darab – 1872-ben született. A szerző előbb idézett jegyzete alapján arra gondolhatunk, hogy Boczonádi a könyvbe versei tisztázatát másolta be. Ez azonban tévedés, nem hiába kapta a dokumentum – legalábbis belsős, levéltári szóhasználatban – a „piszkozati könyv” elnevezést. Ugyanis a benne szereplő költemények sokszor tartalmaznak javításokat, áthúzásokat, kitörölt sorokat és strófákat, átírt részeket, nehezen olvasható utólagos betoldásokat. Sőt, ahogy arról a későbbiekben még lesz szó, a kötetbe más típusú fogalmazványok is bekerültek.

A versek hosszúsága változó, akad köztük pár soros emlékkönyvi bejegyzés és több strófás elbeszélő költemény is. A költő stílusa a korszakban elfogadott népies, romantikus irányhoz igazodott, sem formailag, sem tartalmilag nem mutatott újat. A versek – bár valós érzelmekről, megélt tapasztalatokról szóltak – nem tudtak túllépni a 19. század második felére jellemző epigonköltészeten.

A korai versek témája általában a szülői háztól és a szűkebb lakóhelytől való elszakadás, a barátoktól és szerettektől való elválás, a gyermekkortól való búcsúzás, a „felnövés fájdalma”. Ez érthető is, hiszen az első költemények megszületésekor a szerző még csak 16 éves volt, otthonától távol tanult. A fiúi ragaszkodás szép és megható jele, hogy édesanyja névnapjára több évben is köszöntő verset írt. Később a művek gyakori motívuma lett a magány, a szerelmi csalódás és a reménytelen, viszonzatlan szerelem. A kötetben szereplő két utolsó költemény már későbbi feleségével, Irmával való találkozása után, 1873–1874-ben készült. Ezen művek hangulatában a boldogság, a pártalálás, a kölcsönös szerelem dominál. Talán éppen az 1875-ös házasságkötés után érezte úgy Boczonádi, hogy egy időre felhagy az önkifejezés ezen módjával, és egy darabig nem ír több költeményt. Későbbi keletkezésű művei közül – a kottáskönyvének köszönhetően – kettőt ismerünk, 1884-ből a Dalolj, szeress, igyál… kezdetűt, 1894-ből pedig a Kossuth ravatalánál címűt. Költői vénája azonban nem kopott meg. Néhány verse akkor született, miután élete középpontjába a méhészet került. Előfordult, hogy ellenfelei a megreformált kaptárjai miatt gúnyversben támadták őt, erre válaszul ő is rímbe szedte riposztjait.[2] Máskor saját, Méhészet című lapjában folytatásokban közölte a több strófából álló, A méh és az ember című költeményét.[3]   

Az alkotói könyvben lévő versek között hat olyan található, amelyhez később Boczonádi saját maga írt zenét, ezek dallammal együtt szerepelnek a kottáskönyvben, ezeket ott tárgyaljuk részletesen (Tulipános a szűröm gallérja…, A cigány búja, Búsan dalol…, Bánatos az én kebelem…, Ez az élet…, Rab vagyok…). Érdekes viszont, hogy további négy dal szövege is Boczonádihoz köthető, ezek viszont nem tűnnek fel az alkotói könyvben. Feltételezhető, hogy ez utóbbi négy szöveg közül a két korábbi keletkezésű (Volt szeretőm…, Barna kis lány…) fennakadt a szerző rostáján és áldozatul esett az öncenzúrának, a két másik (Dalolj, szeress, igyál…, Kossuth ravatalánál) pedig késői keletkezése – 1884, illetve 1894 – miatt maradt ki.

Több vers kézirata mellett különböző ceruzás jelek, rövidítések és dátumok láthatók, ezek minden valószínűség szerint arra utalnak, hogy ezeket a költeményeket a szerző megpróbálta publikálni, korabeli újságokban megjelentetni. Bizonyíthatóan nyolc művét közölték a különböző vidéki lapok, mindegyiket 1873-ban: a Jász-Kunság ötöt, a Szegedi Lapok kettőt, a Kecskemét-vidéki Közlöny pedig egyet. Ezek közül hét verset Boczonádi újságkivágásként archivált, azaz a megjelent költeményeket precízen körbevágva, külön elhelyezte az alkotói könyvben. Dicséretes, hogy a szerző így gondoskodott arról, hogy az utókor számára megőrződjenek a hírlapokban publikált versei, de nem könnyítette meg életrajzírói dolgát. Az újságcikk-kivágások ugyanis nem tartalmazzák a megjelenés helyét és dátumát, ezen adatokat csak hosszas nyomozás után sikerült kideríteni. Szintén nehezítette a versek beazonosíthatóságát, hogy a szerzőjük csak egy esetben használta saját nevét a közlésnél, legtöbbször Csáky Lajos álnéven küldte be műveit. Mivel az újságokban lehozott versek mindegyike szerepel Boczonádi alkotói könyvében, illetve a Csáky Lajos álnév megfejtése sem okozott túl nagy fejtörést Boczonádi családfájának ismeretében – édesanyja Csáky/Csáki Erzsébet, édesapja Szabó Lajos –, nyugodtan kijelenthető, hogy az alkotói könyvben eltett újságkivágások Boczonádi szerzeményeit tartalmazzák. Az alkotói könyvben alkalmazott ceruzás „kódok” alapján valószínűsíthető, hogy a szerző több versét is elküldte különböző szerkesztőségekbe, de ezeket vagy nem fogadták el közlésre, vagy ha meg is jelentek, ma már nem lelhető fel az újságok adott lapszáma. Gyaníthatóan a Jász-Kunság és a Kecskemét-vidéki Közlöny is megjelentethetett további Boczonádi-verseket, de sajnálatos módon egyetlen közgyűjteményben sincsenek meg a keresett dátumú újságok. Éppen ezért problémás megbecsülni, hogy a nagyközönség Boczonádinak hány versét olvashatta nyomtatásban. Arra a tényre nem hagyatkozhatunk, hogy ha Boczonádi csak hét, újságban megjelent verset őrzött meg az alkotói könyvben, akkor bizonyára csak ennyi jelent meg, hiszen a kutatás során találtunk egy nyolcadik kiadott művet is, amelyről azonban a szerző nem őrzött meg újságkivágást. Összegzésként kijelenthető, hogy Boczonádinak – igaz, hogy legtöbb esetben álnév alatt – nyolc műve biztosan megjelent nyomtatásban, sőt feltételezhetően több is, bár ezt – a korabeli lapszámok hiányában – nem lehet tényszerűen alátámasztani.

A Boldog vagyok… kezdetű vers újságban való megjelenési dátuma – 1873. január 19. – eltér az alkotói könyvben feltüntetett 1874-es keletkezési időponttól. Ez a tény felveti annak lehetőségét, hogy Boczonádi a költemények alkotói könyvbe történő bemásolásakor esetleg tévedett a művek megszületési idejének meghatározásakor, tehát ezeket az általa megadott évszámokat fenntartással kell kezelni.

Az alkotói könyv – ugyan nem Boczonádi költői tevékenységéhez kapcsolódóan, de a szerző életrajza szempontjából – további érdekes adatokkal szolgál.

A kötet a fentebb említett 69 vers után több oldalon keresztül 1874-es keletkezési dátumú, naplószerű vagy levéltöredékre emlékeztető, „Irmának” szánt feljegyzésekkel folytatódik. Ebben az időben ismerte meg Boczonádi későbbi feleségét, Prikkel Máriát, akit verseiben, naplójában, hozzá írt leveliben Irmának szólított. Ekkoriban egyébként az Irma név a Mária egyik alakváltozatának számított.[4] A kötet közepén lévő naplószerű feljegyzések, vagy levéltöredékek mindenképpen piszkozatnak tekintendők, hiszen külön lapokon, de a kötetbe belehelyezve olvashatók ezen javított, áthúzott fogalmazványok letisztázott verziói is. A két példány tartalma és keletkezési ideje sok átfedést mutat, de vannak köztük eltérések is. A letisztázott feljegyzésekben szó esik Imre és Irma megismerkedéséről, Imre első szerelmi vallomásáról, a lánykérésről és az azt követő első csókváltásról. Boczonádi többek között azt is leírta, hogy Irma félti őt a színészi pálya „sikamlósságától”, de nem kételkedik jegyese hűségében. Szintén innen tudható, hogy Boczonádi 1873. augusztus 23-án énekelt először a „nemzeti színpadon”, és csaknem egy évet kellett várnia az első tapsra, amelyet a Lammermoori Lucia operában eljátszott Arthur-szerepével érdemelt ki 1874. augusztus 29-én. A kötetben megőrződött egy lepréselt sárga rózsa is, amely bizonyára nagy jelentőséggel bírhatott a pár számára.

Prikkel Mária fiatalkori, balra néző, könyöklő mellképe
HU-MNL-BKML-XIII.43.-I.-C-1.

Boczonádi Szabó Imre alkotói könyvében található lepréselt rózsa
HU-MNL-BKML-XIII.43.-V.-1.-199.

Az alkotói kötet Boczonádi versein és naplófeljegyzésein kívül végezetül 14 kottát tartalmaz. Ezen dalok szövegét részben maga Boczonádi, részben más költő szerezte, viszont a művek mindegyike megtalálható a kottáskönyvben is, igaz azonban, hogy vannak eltérések a két kötetben lévő dallamverziók között. A 14 dalról (Rózsahajnal…, Áldjon meg a mindenható, Búsan dalol…, Tulipános a szűröm gallérja…, Rab vagyok…, Búra hajlik…, Isten tudja…, Borul az ég…, Folyó vagyok…, Jó ideje…, Járok, kelek…, Őszi szellő…, Jászberényi szép leányok…, Ez az élet…) részletesen a kottáskönyvet bemutató fejezetben esik szó.

Boczonádi költeményeiből a virtuális kiállításon csupán válogatást mutatunk be. A kottáskönyvről szóló fejezetben ismertetett hat dalszöveggé vált versen – azaz a Boczonádi által megzenésített saját költeményein – kívül további 22 alkotás szemlélteti – keletkezésük sorrendjében – Boczonádi poétai vénáját. A nyomtatásban megjelent műveket minden esetben közreadjuk, ezeken kívül minden évből igyekeztünk legalább egy-egy olyan verset kiválasztani, amely kéziratban jól olvasható, kevés benne a javítás. A Hát az én könyeim… című mű az életrajzi, a „pályaválasztási dilemmáról” szóló tartalma miatt került a bemutatandó költemények közé. Ebben a versben ír ugyanis Boczonádi arról, hogy a rideg, száraz tudományok mennyire nem vonzották őt, ellenben a költészet és a zene milyen nagy hatást gyakorolt rá.

A „néma” versek megszólaltatásában dr. Tóth Ákos segített, az ő előadásában hallható Boczonádi öt költeménye.

Kőfalviné Ónodi Márta