Niels Herluf Eriksen újságíró és a Kiskun Napok

1935 márciusában két helyi újság, a Félegyházi Közlöny, valamint a Félegyházi Hírlap Félegyházi Híradó három részből álló folytatásos beszámolót közölt az előző évben megrendezett első Kiskun Napról egy dán újságíró, Niels Herluf Eriksen tollából. Vajon hogyan szerzett tudomást egy skandináv zsurnaliszta az 1934-es alföldi eseményről? A kutatás során érdekes, Kiskunfélegyházát is érintő adatokra bukkantunk.

A kiskun napi rendezvényekről szóló, fentebb említett cikkek szerzője 1903. március 13-án született Dániában, Kolding kikötővárosában. Szülei: Karl Eriksen tanár és Luise Groule. Érettségi után 1923-tól több lap újságírója, majd 1941-től szerkesztőségi titkár volt. Számos európai országba eljutott egy ösztöndíjnak köszönhetően. A Magyarország című folyóiratban az olvasható, hogy 1931-ben barátai tanácsára utazott hazánkba, néhány napot töltött a fővárosban. Itt ismerkedett meg a szintén látogatóba érkezett Nagy Panni félegyházi kisasszonnyal.

Nagy Anna Magdolna Budapesten született 1909. augusztus 13-án. Édesapja Nagy (Grossmann) Albert hivatalnok, a félegyházi Közgazdasági Takarékpénztár Részvénytársaság titkára, majd a jogutód intézmény vezető-helyettese, édesanyja Stross Júlia, mindannyian izraeliták. Nagy Panni a Constantinum polgári iskolájába járt 1919/20 és 1922/23 között, ahol minden évfolyamot szép eredménnyel végzett el.

A Félegyházán élő kislány már gyermekkorában elkezdte klasszikus zenei tanulmányait. Mácsay Károlyné Károlyi Mariska (1893–1960) zenetanító diákjaival a Korona szálloda dísztermében a református iskola alapja javára nagyszabású hangversenyt rendezett. „Nagy Panni kivételes zenei intelligenciával játszotta Weber darabját. Szép jövő áll előtte, ha tervszerűen halad” – olvasható a Csonkamagyarország című helyi lap 1921. június 12-i számában.

A tehetséges zongorista 1923-tól Budapesten a Zeneakadémia hallgatója lett, tanára előbb Laub István (1883–1935), majd Székely Arnold (1874–1958). A kiskunsági leány jó néhány alkalommal kapott lehetőséget arra, hogy nagy nyilvánosság előtt fellépjen. Az intézet minden évben a növendékei részvételével megrendezte hangversenyét, ahol Nagy Panni is beszámolt tudásáról, művészi fejlődéséről. A budapesti olasz nyelviskola számos előkelőséget felvonultató tanévnyitó ünnepélyén Liszt-kompozíciókat zongorázott. Szerepelt a Női Munkát Értékesítő Klotild Egylet műsorral egybekötött teadélutánján, a Lipótvárosi Demokrata Kör gazdag műsorból álló hangversenyén, a VIII–IX. kerületi Izraelita Nőegylet népkonyhája javára rendezett tánccal és színvonalas koncerttel egybekötött kultúrdélutánján. Vidékre is meghívták. Gyermekkora színhelyén 1926. december 29-én a félegyházi közönséget kápráztatta el. Frank Miksáné, az Izraelita Nőegylet vezetője jótékonysági kultúrestet szervezett. Nagy Panni brillírozott: hatalmas tapsot kapott, miután Liszt Tarantelláját eljátszotta, így még egy másik számot, Kodály Székely kesergő című darabját is el kellett zongoráznia. Szolnokon szokatlanul élénk figyelem övezte két illusztris művész, Vígh Endre, a város kedvenc szólócsellistája (1879–1940) és Robicsek Imre, a párizsi rádió-adóállomás volt szólóhegedűse közös koncertjét. Ezt az érdeklődést nagyban fokozta az a kipattant hír is, „hogy a hangversenyen részt vesz Nagy Panni a zeneművészeti főiskola egyik legtehetségesebb utolsó éves zongoraszakoszt. növendéke is, aki Robicsek Imrét fogja kísérni. Nagy Panni nem régen az olasz követség estélyén lépett fel, ahol a kritikusok nagy jövőt jósoltak neki. A 26-iki koncerten egy önálló zongoraversenyt is fog játszani, amely amellett, hogy az estély változatosságát tarkítja, egyúttal a műsor tiszta művészi niveanját [nívóját] is emeli” – írta a Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok 1927. február 20-án. A félegyházi tehetség a remek technikával előadott Liszt Rapszódiával szép sikert aratott. Szegeden a Belvárosi Moziban lépett színpadra több ifjú művésszel együtt az önkéntes tűzoltók javára rendezett matinén.

Nagy Panni 1929-ben szerezte meg zongoratanári oklevelét. Még ugyanebben az évben azon szerencsés fiatalok közé tartozott, akiket a rádió Stúdiójába meghívtak próbamuzsikálásra tanáraik ajánlására. Október 24-én délelőtt közvetítették azt a hangversenyt, ahol Garay György (1909–1988) hegedűművész és Lux József (1893–?) énekművész előadása mellett Nagy Panni kitűnő zongorajátékát is élvezhették a rádióhallgatók. Scarlatti-, Reger-, Dohnányi-, Kodály- és Debussy-darabokat szólaltatott meg nagy tehetséggel.

A fiatal zongorista 1931-ben Pesten ismerkedett meg Niels H. Eriksennel. A németül és angolul kitűnően beszélő lány rengeteg információval látta el az újságírót, aki rövid időn belül a főváros és a magyarok szerelmese lett. Panni mindössze néhány napig kalauzolta a férfit, mert vissza kellett utaznia Félegyházára. Eriksen is vele tartott, két hetet töltött városunkban. Miután lejárt a meghosszabbított szabadsága, visszatért Dániába. Gyakori levélváltások, ritka találkozások után éppen az 1934-es Kiskun Nap idején látogatta meg újra kedves ismerősét. A publicista félegyházi élményei és benyomásai alapján születtek dán nyelvű újságcikkei, amelyek később fordításban a helyi lapokban is megjelentek. A magyar zongoraművésznő és a skandináv zsurnaliszta 1936. december 28-án kötött házasságot Kiskunfélegyházán, a feleség addigra áttért az evangélikus vallásra.

A házasságkötés kis híján meghiúsult, hiszen előtte néhány héttel Eriksen 3000 dolláros amerikai ösztöndíjat kapott. A regényes nagy szerelemről értesült az az amerikai tudományos társaság is, amely a dán újságíró kiváló szakmai munkáját ösztöndíjjal jutalmazta. A közeli esküvőre való tekintettel egy év haladékot adtak az amerikai körút megkezdésére.

A házaspár Dániába költözött. 1938-ban a Magyarország című újság arról tájékoztatta olvasóit, hogy a koppenhágai rádióban szerepelt Nagy Panni, aki Kodály és Bartók műveit olyan tökéletesen szólaltatta meg, mint addig még senki. Ám nem ez volt az egyetlen rádiószereplése. A Pesti Hírlap 1940 és 1943 között nemcsak a budapesti, hanem néhány külföldi rádió, például a német, az olasz, a svájci, az ankarai vagy a dán Kalundborg műsorát is közölte. Innen tudjuk, hogy Panni a magyar zeneszerzők, Bartók és Dohnányi mellett, Bach, Händel, Mozart, Beethoven és Chopin alkotásait is előadta.

Nagy Panni Magyarországon hagyott családjáról kevés információ áll rendelkezésre. Szülei, akik megmaradtak izraelitának, a holokauszt áldozatai lettek, legalábbis nevük szerepel az 1944-es kiskunfélegyházi gettónévsorban. A Dániába költözött zongoraművésznő a második világháború után, 1948-ban látogatott ismét Budapestre.

A házasság, vagy ahogy annak idején a Magyarország című lap írta, az „idegenforgalmi szerelem” viszonylag rövid ideig tartott. Előbb Eriksen (1903–1959) nősült újra 1941-ben az Amerikai Egyesült Államokban, majd 1955-ben Nagy Panni is férjhez ment Koppenhágában Hugo Lund Andersen mérnökhöz. Valószínűleg egyik házasságából sem született gyermeke.

A félegyháziak nem felejtették el a távolban élő zongoraművészt. Néhány mezőgazdasági szakember dániai látogatása alkalmából felkereste őt. A vendéglátás mellett házi hangversennyel is kedveskedett az odautazóknak.

Nagy Pannit élénken foglalkoztatta a kortárs zene. Ő adta elő először Vagn Holmboe (1909–1996) dán zeneszerző, tanár Moto austero című zongoraművét 1967. április 29-én.

Egy év múlva, 1968. április 26-án hosszú, súlyos szenvedés után hunyt el ott, ahol élt, Hillerød városában.

A DOKUMENTUMOK 1. RÉSZÉNEK MEGTEKINTÉSÉHEZ,
ILLETVE AZ OLDALAK KÖZÖTTI NAVIGÁLÁSHOZ HASZNÁLJA A NYILAKAT!