Közleményeink online elérhetőek a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon.

1. Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a  két  világháború  között. Gyula, 1987. 256 p.
A Békés Megyei Levéltár sorozatnyitó kötetében Erdész Ádám történész, levéltáros a legnagyobb kiterjedésű, közvetlen állami irányítás alatt álló birtok, a mezőhegyesi ménesbirtok 1920–1938 közötti történetét mutatja be. A szerző levéltári forrásbázisát a ménesbirtok irattárának megmaradt része, továbbá a Mezőhegyesi Cukoripari Rt. és a Földművelésügyi Minisztérium Állami Birtokok Osztálya iratanyaga képezte. A monográfia röviden ismerteti a birtokegyüttes történetét a katonai ménes alapításától, 1785-től 1920-ig, kitér a gazdálkodásra és az 1869-től elkülönülő igazgatásra. Az olvasó megismerheti a ménesbirtok fő gazdasági ágazatait (növény- és vetőmagtermesztés, állattenyésztés) munkaerő-ellátottságát, a birtok és a helyi ipar jövedelmezőségét, tőkestruktúráját. Külön fejezet érinti a mezőgazdasági ipart, a birtokon működő négy ipari üzem (kender-, szeszgyár, malom, bérbe adott cukorgyár) és néhány kisebb műhely (tégla- és cserépgyár, építészet, gépműhely) gazdasági tevékenységét. A kötetet Mezőhegyes társadalmára, valamint a ménesbirtok korabeli megítélésére vonatkozó két rövid fejezet zárja.

2. Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében (1770–1950). Gyula, 1988. 213 p.
Kissné Ábrahám Katalin a Békés megyei gyógyszertári hálózat kialakulását és fejlődését mutatja be 1770-től 1950-ig. A szerző röviden ismerteti Magyarország egészségügyi helyzetét a 18–20. században. A kötet a gyógyszertári hálózatot vízrajzi, közlekedési, gazdasági helyzet szerint, valamint az egészségügyi ellátottság alapján is vizsgálja, megadja az egyes patikák településen belüli helyét. Részletesen kitér a tulajdonjog változásra, a jogadományozás rendszerére, a működés tárgyi feltételeinek (épület, helyiségek, berendezés, felszerelés) bemutatásától sem tekint el. A gyógyszertárműködés személyi feltételeiről szólva a patikusok származását, vagyoni, társadalmi helyzetét, szakmai felkészültségét, mentalitását veszi figyelembe. Külön fejezetben olvasható a gyógyszertárak gyógyszerellátó tevékenysége és 1940–1950 közötti története. A kötetet hét patikus életút-ismertetése zárja, a függelékben 21, 1809–1947 között keletkezett – főorvosi jelentéseket, patikavizsgálati jegyzőkönyveket is tartalmazó – magyar nyelvű forrás olvasható.

3. Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből. Közlemények. Szerkesztette Erdmann Gyula. Gyula, 1989. 637 p.
A vaskos kiadvány tíz – többségében történész-levéltáros – szerző Békés megye és környéke 18. századi történetére vonatkozó tanulmányát tartalmazza. Külön írás tárgya a 17–18. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal. Elek László a békésszentandrási felkelés irodalmi emlékeit, D. Leiszt Emma a Békés megyei háziadó összeírásokat (1744–1758) gyűjtötte össze. Magával ragadó olvasmány a Harruckern család házi káplánja és mulattatója, Antonius atya históriája, valamint Markovicz Mátyás lelkész Maros–Körös-közről, az ottani evangélikus egyház-községekről írt krónikája. Megismerheti az olvasó a 18. századi gazdálkodás legfőbb jellegzetességeit Sámsonban és Füzes-gyarmaton, s belelapozhat a Békés vármegyei parasztok Mária Terézia-féle úrbéri kérdőpontokra adott válaszaiba. Külön tanulmány foglalkozik a Békés megyében található református templomok középkori és 18. századi előzményeivel, továbbá a gyulai katolikusok keresztnévadási szokásaival.

4. Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Gyula, 1991. 95 p.
Pleskonics András (1926–2007) falusi tanító, népművelő, iskolaigazgató személyes visszaemlékezéseit, helytörténeti kutatásainak eredményét veheti kézbe az olvasó. A szerző írásainak egy része elsőként ebben a kötetben jelenik meg, más részüket a Békés Megyei Népújság, a Vásárhely és Vidéke már korábban, az 1980-as években közölte. A Pleskonics András életében fontos szerepet játszó három település köré rendezett írások a szülőfalu, Békéssámson és a tanítói működés színterei, Hódmezővásáhely–Bodzáspart, továbbá Pusztaföldvár helytörténetéhez, népéletéhez szolgáltatnak adatot. Több történet őrzi a helyi állattartás, dinnyetermesztés- és árusítás, a karácsonyi ünnepkör hagyományait, egy rövid írás tartja ébren a gyermekéveit Pusztaföldváron töltő Tamkó Sirató Károly (1905–1980) emlékét.

5. Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából. Gyula, 1993. 330 p.
Dedinszky Gyula (1905–1994) evangélikus lelkész kiskőrösi és szarvasi működés után 1942-től nyugdíjazásáig, 1972-ig a békéscsabai gyülekezetet szolgálta. Aktuális egyházi kérdésekről cikkezett, prédikációgyűjteményt jelentetett meg, emellett helytörténeti és néprajzi kutatásokat folytatott. Dedinszky néhány írása önállóan is megjelent, illetve a Békési Élet, Új Auróra közölte azokat, munkáinak zöme kéziratban maradt. A szerző rövidített, kivonatolt tanulmányaiból összeállított válogatás Békéscsaba újratelepítése 275. évfordulója alkalmából készült 1993-ban. Olvashatunk a kötetben a Csabát alapító Nógrád megyei telepes családok házassági kapcsolatairól, az evangélikus szlovákok szétrajzásáról, a csabai tanyavilágról. Dedinszky foglalkozik a 18. századi jobbágyvégrendeletekkel, adásvételi szerződésekkel, az evangélikus szlovákok vallásosságával, népéletével, adalékokat közöl Békéscsaba szociális és kulturális történetéhez, Áchim L. András és az evangélikus egyház kapcsolatához. Különösen értékes a szerző Vidám Csaba című anekdotagyűjteménye és a helyi sertéstartási szokásokra, a csabai kolbász készítésére irányuló kutatása.

6. Elek László: Székács Jószef. Gyula, 1994. 143 p.
Elek László Székács Józsefről szóló kötete Orosháza újratelepítése 250. évfordulója alkalmából 1994-ben jelent meg. Az evangélikus püspök, költő, műfordító, egyházi író, akadémikus, Székács József (1809–1876) Orosházán született. Bölcseleti, teológiai tanulmányait Sopronban végezte, 1836-ban a berlini egyetemen doktorált. 1836-tól haláláig a pesti magyar evangélikus hitközség első papja volt. 1860-ban püspökké választották. 1842–1848 között Török Pállal együtt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot szerkesztette. A Kisfaludy Társaság tagja volt, verseit az 1830–1840-es években folyóiratokban közölték. Szerb népdalok és hős regék címmel szerb népköltészeti alkotásokat fordított magyarra. Számos egyházi beszéde és más egyházi tárgyú munkája jelent meg. Ballagi Mór; Benkő István, Zsilinszky Mihály, Pátay Pál után ezúttal Elek László állít emléket „az ország papjának”.

7. Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18–19. században. Egy táj kialakulása. Gyula, 1997. 380 p.
A Magyar Országos Levéltár főmunkatársa, Dóka Klára a Körös és a Berettyó völgyében a XIX. században lezajlott természetátalakító munkálatokat és azok eredményeit vizsgálja. A vízszabályozási munkák a Körös és Berettyó 26000 km2-nyi vízgyűjtő területéből több mint 16000 km2-t érintettek. A könyv részletesen foglalkozik Vay Miklós királyi biztosi tevékenységével, Huszár Mátyás vízrajzi felméréseivel, a Körös-felmérésekkel és szabályozásokkal. Az elemzésekből kitűnik, az 1800-as évek végén lezárult folyószabályozások nyomán átalakult a tájegység mezőgazdasága, megváltozott a gazdaság szerkezete és emelkedett a népességszám. A monográfia mellékletében nyolc 1451–1886 közötti leírást talál az olvasó Janus Pannoniustól Márki Sándorig a Körösök és a Berettyó vidékéről. A szerző összehasonlító táblázatokkal, időrendi táblával, helységnév- és vízrajzi mutatóval könnyítette meg a kötet használatát, a szabályozásban részt vett mérnökökről pedig betűrendben (Amizoni Józseftől Zelenka Lajosig) rövid életrajzi adatokat közöl.

8. Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715–1950. Főispánok és alispánok. Gyula, 2002. 263 p.
A Békés Megyei Levéltár tisztségviselői név- és idősorokat közreadó kiadványa Békés vármegye 1715–1950 között fő- és alispáni méltóságviselőivel ismertet meg. A tisztségenkénti adatsorok után az egyes személyek élet- és pályarajzát olvashatjuk ábécérendben. A személyi átfedések miatt összesen 83 (57 főispáni és 37 első- és másodalispáni méltóságot viselt) férfi életrajza került a kötetbe. Az egyes szemelvényeket a legfontosabb családtörténeti adatok vezetik be, majd az iskolai tanulmányokra, a szép- vagy szakirodalmi ambícióra, társadalmi, közéleti szerepvállalásra vonatkozó kutatási eredmények következnek. A bevezető tanulmány röviden érinti a hivataltörténetet, áttekinti a Békés vármegyei tisztújításokat és a főispáni beiktatások ceremónia rendjét.

9. Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái, 1830–1832. Gyula, 2002. 258 p.
A Kölcsey Ferenc országgyűlési naplóját sajtó alá rendező történész, Völgyesi Orsolya mostani munkája a magyar reformkor kezdetének legfontosabb forrásegyüttesét, a rendszeres bizottsági munkálatokat (operátumok) elemzi. Ez a terjedelmes, jórészt latin nyelvű iratanyag az országgyűlés által kirendelt országos bizottság és az albizottságok nyolc munkálatát tartalmazza az 1830-as évek első feléből. A szerző valamennyi fennmaradt megyei álláspont ismeretében részletesen elemzi a Békés megyei úrbéri, kereskedelmi, adóbizottsági, köznevelési, egyház- és alapítványügyi, jogügyi, közjogi és banderiális munkálat sajátosságait, s kiemelten utal az esetleges Pest vármegyei hasonlóságokra, különbségekre. Megállapítható, Békésben a polgári reformok igénye igen hangsúlyosan jelentkezett, országosan az egyik legradikálisabb reformmunkálat született. Az olvasó külön fejezetben részletesen kidolgozott pályaképet talál az operátumok helyi véleményezésében fontos szerepet betöltő Novák Antalról, a függelékben pedig az akkori közélet Békés és Pest megyei bizottsági tagjai rövid életrajzát ismerheti meg.

10. Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után. Gyula, 2006. 271 p.
Dóka Klára, a Magyar Országos Levéltár főmunkatársa 1997-ben megjelent, A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18–19. században c. monográfiájában a táj átalakításának a történetét mutatta be, a gazdálkodás változásának a kérdéseit csak röviden érintette. A szerző újabb kötetében a Körös- és a Berettyó-völgy ármentesítés előtti és utáni gazdálkodástörténetére irányítja a figyelmet. A kutatás közigazgatási határokat átszelve Békés, Bihar, Hajdú, Szabolcs, Jász-Nagykun-Szolnok megyét, a két folyó vízgyűjtő területét érinti. A szerző főként a 18. századi országos összeírások, úrbérrendezési tabellák, korabeli országleírások, népszámlálások, az 1867 utáni mezőgazdasági statisztikák alapján rekonstruálja – a 18. század eleji újratelepüléstől az 1890-es évekig – a terület népességének, birtokmegoszlásának alakulását, külön hangsúlyt helyez az állattenyésztés és a szántóföldi növénytermesztés történetére. Önálló fejezetben mutatja be az uradalmi és paraszti gazdálkodás múltját. A mellékletben közölt táblázatok gazdag, összefoglaló adatsora a Dél-Alföldre vonatkozó gazdaság- és társadalomtörténeti kutatások kiindulópontját jelentheti.