Jelenlegi hely
Turay Ida színésznő Békés megyei felmenőinek történetéhez
Turay Idával 1983-ban az orosházi helytörténész, könyvtáros Koszorús Oszkár készített interjút. A színésznő ekkor elmondta, hogy a család Bajorországból származott, az apai nagyapja „Turmayer Gyula [!] 1870 körül költözött Orosházára, ahol a meginduló vasútnál tiszt volt… Két fiuk született: Gyula és a fiatalabbik — aki később az apám lett —, Sándor. Turmayer nagyapám meghalt még akkor, mikor apám még iskolába sem járt, ennek következtében a testvérével együtt árvaházba kerültek.” A családi emlékezet sok mindent megőrzött, a megmaradt levéltári források mégis mást mesélnek.
Azt bizonyosan tudjuk, hogy az apai nagypapa, 1869-ben Mezőberényben lakott, s a vasútnál gyakornokként dolgozó nőtlen fiatalember volt. A színésznő nagyatyját valójában Turmayer Jánosként anyakönyvezték, azonban a közéletben a Sándor nevet használta. Ebből később a feleségének hivatalos ügyek intézése közben bonyodalma is származott. A nagypapa Móron született Fejér megyében 1847 novemberében. Édesapja Turmayer István varga foglalkozású, édesanyja Hlosek Jozefa volt. Korábban Losoncon éltek. Nincs pontos adatunk arról, hogy a fiatalember hogyan került a Békés megyei Mezőberénybe, valószínűleg a vasútnál helyezkedett el, s gyakornokként helyezték a településre.
Turmayer Sándor (István) Mezőberényben ismerkedett meg egy cukrász leányával Lédig Paulinával. A fiatal lány 1852-ben Szarvason született, szülei Lédig István Márton (felesége halála után újabb házasságot kötött Mezőberényben Berg Máriával) és Keresztesi Klára (1833–1870) voltak. Az esküvőt Mezőberényben tartották 1871 novemberében, kezdetben itt is éltek a fiatalok a Széchenyi utcában. Öt gyermekük született. Az elsőszülöttet Sándornak keresztelték, ő azonban egy éves kora előtt elhunyt. Később sorra születtek a gyermekek: Béla, Ida, Gyula és Sándor. Béláról és Idáról nem sokat tudunk, csupán annyit hogy korán elhaláloztak. A család a nagyapa foglalkozása miatt sokat költözött, Turmayer Sándor Berényben, mint vasúti pénztárnok működött, majd 1872–1873-ban a famíliát már Szabolcsban találjuk, a családfenntartó Patrohán lett állomásfőnök. Később Rakamazon éltek. 1878 januárjában a közeli Tímáron született meg Gyula fiuk, aki később szintén a vasútnál dolgozott, 1896 nyarán lépett a MÁV szolgálatába. Az 1878-as év folyamán Turmayerék visszatértek Békés megyébe. Turay Ida édesapja Turmayer Sándor Orosházán született 1879. szeptember 27-én. Édesapja sajnos már nem élhette meg fia születését, a nyugalmazott vasúti tiszt himlőben hunyt el, a mezőberényi római katolikus temetőben temették el. Fiát, Sándort az anyakönyv, mint utószülött említi.
A Turmayer nagymama egyedül maradt gyermekeivel. Paulina asszony már a férje életében a mezőberényi vasútnál dolgozott, később folyamatosan haladt előre a MÁV ranglétráján. A família Budapestre költözött, ahol az özvegyet a dunaparti állomásra, majd a MÁV igazgatóságára nevezték ki. Hivatalos esküjét 1891-ben tette le, 1911-ben vonult nyugállományba. Turay Ida életrajzi könyvében olvashatunk a gondoskodó apai felmenőről is: „Turmayer nagymama – az Isten áldja meg – anyánk helyett igazi édesanya lett… Klárika anyatej híján csak igen lassan kapott erőre, sokat betegeskedett. Nagyanyánk mindig éberen ügyelt: a háborús években mit, hol lehet venni, hogy lehetőleg semmiben sem szenvedjünk hiányt. Ő járta azt is ki, hogy a Vöröskereszt üdülési akciójában Magduska és Klárika részt vehessen. Nem kevesebbről volt szó, mint hogy a kislányok Brüsszelbe utaztak, ott családok meleg otthonnal, bőséges étkezéssel várják őket.”
A színésznő édesapja tehetséges festőművész volt, a galériák ma is jegyzik nevét. Korábban Sándor – a név kötelez jelmondat alapján – szintén a vasútnál helyezkedett el, itt dolgozott a tanítóképzős évei alatt. A MÁV-nál díjnoki kezelő volt, majd saját kérésére 1899-ben felmentették vasúti állásából. A Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, majd egy ideig Kecskeméten dolgozott. Később több fővárosi gimnáziumban, mint rajztanár dolgozott. A fentebb említett Békés Megyei Népújságban megjelenő interjúban Turay Ida elmondta, hogy a szülei a millennium évében, tehát 1896-ban Újpesten ismerkedtek meg. A házasságkötés után a jómódú dél-bánsági családból származó Szabadkay Lilly Klára (1886–1919) szülei Perlmutter Izsák festőművésztől 1907-ben megvásároltak hozományként leányuknak egy rákospalotai házat, amely a vasútvonallal határos telken állott. A Turmayer család itt lakott, sok szép évet töltöttek együtt a Batthyány utca 51-ben. Három leányuk született Ida (1907–1997), Magdolna (1913–?) és Klára Lívia (1915–1986). Édesanyjuk a harmadik gyermek születése közben halt meg. Édesapjuk évekkel később újraházasodott, egy kaposvári származású fonalkereskedő, tisztviselő özvegyasszonyt vett feleségül, Orf Anna Hermint (1892–1949). A korabeli újságok szerint Turmayer Sándor és második felesége szívesen állítottak ki együtt a Műcsarnokban.
1911-től festményeivel rendszeresen részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain is. Az I. világháborúban olasz hadifogságban volt, a tájképfestészetet ekkor kedvelte meg, a szicíliai környezet ihlette. 1929-től több gyűjteményes kiállítása volt Budapesten és vidéken.
1928-tól 1931-ig minden évben több hónapig festett Gyulán, szerepet vállalt a helyi művésztelep munkájában. 1928 nyarán gyulai lejövetelét Klárika leányának balesete késleltette. A 13 éves kislányt ugyanis az újpesti strandon elgázolta egy motorcsónak. Szerencsére komolyabb baj nem történt. Ebben az évben a művésztelep szezonzáró kiállításának alkalmával a megye is vásárolt az alkotásokból. Turmayer képei közül a Bárdos-csatornát ábrázoló festményre esett a választásuk.
1929 októberében a gyulai városháza dísztermében országos hírű festőművészek részvételével ismét nagyívű kiállítást szerveztek, amelyet Varga Gyula polgármester nyitott meg. Közel 200 művet csodálhattak meg az érdeklődők. Szabó Csapó Márton, Korpácsy Lajos és Baumann Tivadar mellett Turmayer Sándor számos képe is szerepelt a tárlaton. 1930-ban pedig már a harmadik kiállítás nyílt a gyulai városházán. Turmayer művészetéről nagy elismerés mellett sokat cikkeztek a helyi lapok. Méltatták, hogy a rákospalotai festő „…művészete mindig gyönyörködtet, megnyugtat és magasba emel. Gyulai vára, körösparti, népkerti képei, Zöldág- és Ajtós utcája a művész legszerencsésebb óráinak alkotásai. Komoly, elmélyedő művész, akitől még sokat várhat a magyar festőművészet.” A festők sorban fedezték fel a város és környéke szépségeit, és ezeket örökítették meg a vásznaikon. A kiállításra minden évben részletes katalógust is kiadtak 50 filléres árban. A művészkolónia által festett képek közül több is felkerült fővárosi tárlatokra, sőt egy alkotás a nürnbergi főpolgármester lakását díszítette. 1931-ben az akkori békési megyeszékhelyen nyári festőiskolát szerveztek, amely a művészegylet keretén belül működött, előadónak Turmayer Sándort is meghívták. A híres piktor nemes célok mellé is szívesen állt. Így a Csabai út mellett levő kőkeresztet, melyet néhai gróf Wenckheim Ferencné Pálffy Borbála grófnő a múlt század derekán készíttetett, felújították. A feszület bádogját özv. Schmidt Istvánné adományozta, a feszületet pedig a festőművész álmodta újjá. 1932-ben Gyula belvárosában a Dobay-féle könyvkereskedés kirakatában is kiállították alkotásait, amelyeket itt jutányos áron meg is vásárolhattak a művészet kedvelői. A művésztelep 1928-ban alakult, két évig a nyári hónapok során iskolákban volt elhelyezve (a polgári leányiskolában, ez az épület ma üresen áll, illetve a polgári fiúiskolában, ez a mai Implom), később Gyula város közönsége a Göndöcs-kertben lévő öt szobából álló épületet bocsájtotta a művésztelep rendelkezésére.
A legfiatalabb Turmayer lány, Klára a Tabódy művésznevet választotta, és nővéréhez hasonlóan színészként indult, később elismert festőművész lett Olaszországban. A testvérpár a harmincas években a budapesti Király Színházban debütált. Tabódy Budapest után Bécsbe szerződött, majd Berlinben az ottani Operettszínház ünnepelt szubrettjeként több filmszerephez is jutott. Emellett színházi kosztümöket tervezett. Oskar Kokoschka stúdiójában tanult, számos nyugat-európai országban állított ki. Képeinek kedvelt témája volt a cirkusz, a színház világa, valamint apjához hasonlóan festett portrékat és tájképeket is. 1939-ben Olaszországba ment férjhez, édesapja gyakran megfordult nála. A háború után Klára ismét hívta édesapját, hogy költözzön hozzájuk. Turmayer Sándor, engedve a kedves kérésnek, néhány évig Milánóban lakott, majd élete utolsó éveit az olasz Riviéra nyugati részén, Albengában töltötte, itt érte a halál 1953-ban. Magda leánya 1937-ben férjhez ment Brassai Rezső Györgyhöz, a híres erdélyi Brassai család leszármazottjához, aki jogász volt, majd közigazgatási tisztviselőként dolgozott. 1939-ben megszületett gyermekük Ida Klára, a házasságuk azonban nem sokkal később felbomlott. Anya és leánya Olaszországban élt Klára közelében.
Turay Idát, az elsőszülött Turmayer lányt a magyar hangosfilm megjelenése óta egyszerűen imádta a közönség. Ha kellett, bájos volt, vagy sértődött, vicces, olykor makrancos, vidám, néha szomorú, mindemellett gyakran dalra is fakadt. A 30-as, 40-es években biztos sikernek számított az a mozi, amelyben szerepelt.
1926 októberében férjhez ment Békeffi István Miklós (1901–1977) színpadi és filmforgatókönyv-íróhoz. Házasságuk legendás volt. 1945-ben a „sztárházaspárt” eltiltották a szerepléstől, később sem kaptak lehetőséget. 1957-ben elhagyták az országot. Svájcban telepedtek meg, majd éltek Bécsben, Madridban és Münchenben is. Turay Ida, akit mindenki csak Dusikának szólított, külföldön nem lépett színpadra, pedig nehezen élt nélküle (hogy miért, az életrajzi könyvéből megtudhatjuk). 1971-ben költöztek haza Magyarországra, ekkor egy másik, az előzőhöz hasonlítható új fényes, érettebb színészi korszaka kezdődött. Férje halála után még két évtizedig szolgálta a nagyérdeműt, 1997 nyarán egy pesti kórházban szenderedett örök nyugalomra.
Szerző: Balogh Dorottya
Felhasznált irodalom, levéltári források:
HU-MNL-BéML-V.326.d. 7.1869.
Köszönet a MÁV Archívuma levéltári szakértőjének dr. Füzy Molnár Zoltánnak
Köszönet Henger Péter mezőberényi helytörténésznek
Turay Ida: Egyes szám első személyben. Bp. 3G Galéria, 2007.
Békés, 1929. 10. 02., 10. 09.
Békés, 1930. 11. 05.
Békés, 1931. 06. 03.
Békés, 1932. 07. 06.
Őrszem, 1931. 09. 15.
Városok Lapja, 1928. 08. 01.
Városok Lapja, 1932. 01. 01.
Békés Megyei Népújság, 1983. 07. 09.
Film Színház Muzsika, 1986. 09. 20.
Pesti Műsor, 1987. 07. 15.
Budapest XV. kerület – Helyem, Házam, Palotám, 2020. 09. 01.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges