Az állami gondoskodás alatt felnőtt gyermekek sokszor szomorú, szívbemarkoló sorsát jól ismerjük a kis Csöre történetéből is. Viszontagságokkal teli életét Móricz Zsigmond Árvácskája örökítette meg. Csöre és sok ezer kiszolgáltatott társa útját járta meg egy 1918-ban Budapesten született fiú is. A fővárosban takarítónőként dolgozó, osztrák származású édesanyja házasságon kívül hozta világra, négyévesen magára hagyta, ekkor került a Budapesti Állami Gyermekmenhelybe. 1925-től 1933-ig a gyulai menhely kötelékébe tartozott, miután felnőtt, Budapesten és Köröstarcsán kereste boldogulását. Eltökélte, nem adja csavargásra a fejét, ehelyett művelődni, nyelveket beszélni és „tanulmányos életre” vágyott. Jártasságot akart szerezni az autóvezetésben és a motorszerelésben is. Éveken át tartó nyomozást folytatott és kitartóan levelezett különféle hatóságokkal, hogy életcélját elérhesse és katonának állhasson. Tervei megvalósulásának egyedüli gátja tisztázatlan származása volt: osztrák illetőségű anyja, Sziléziában élő vér szerinti családja miatt hontalannak számított. A magyar állampolgárság megszerzéséért tett erőfeszítései 1941-ig eredménytelenek maradtak.

MNL BéML VIII. 801. b. 16417.

A korábbi részeket a Hetedíziglen menüpont alatt olvashatják a Perpatvar rovatban.