Jelenlegi hely
Egy német gazdálkodó család lakhelye – Gyula, Bárány utca 10.
Gyula számos régi épülete neves személyek lakóhelye volt, és érdekes történetek kapcsolódnak hozzájuk. Vannak azonban olyan lakóházak, amelyek a mellékutcákban, csendben húzódnak meg. Ezek közé tartozik az egyik, több mint 170 éve épült Bárány utcai ház is, amelynek felépítésétől fogva a mai napig is a Leiszt család a tulajdonosa.
Az utca 1851-ben, az első utcanév adáskor, kapta a nevét. A fennmaradt források – az 1859. évi Halácsy-féle térkép, az 1884. évi kataszteri térkép és a Gyula város beltelkeinek jegyzőkönyve – mind azt bizonyítják, hogy a ma Bárány u. 10. szám alatti ház a legkorábbi időktől fogva a Leiszt tulajdonában volt. Gyula város 1880-as népszámlálási kötetének adatai szerint – akkor még 1148. számon tartották nyilván az épületet – a házban Leiszt József (1816) és fia Leiszt Márton, valamint utóbbi felesége, Berndt Erzsébet lakott. Ifj. Leiszt József (1853) később, apja halála után költözött a házba.
A térképeken jól látszik, hogy a telken egy L-alaprajzú építmény állt. A fennmaradt családi iratokban ennél több információ is felbukkan. Ezek között egyik legérdekesebb ifj. Leiszt József (szül. 1853) Bécsi Biztosító Társasággal 1898-ban kötött tűzkár elleni biztosítása. A biztosítás kérdéseire adott részletes válaszok alapján szinte megelevenedik előttünk a tulajdonos birtokában álló ingatlan állapota és használati rendje. Megtudhatjuk, hogy ifj. Leiszt József a Bárány utcai házat nemcsak lakóhelyként használta, de jelentős szerepet játszott a gazdálkodásában is. A kétegyházi határban lévő saját földbirtoka mellett, a benedeki határban szántót és legelőt is bérelt, összesen 127 hold 1100 négyszögöl területet. A kétegyházi, és a benedeki birtokon tárolt termények értéke 2000 Ft-ot tett ki. A kicsépelt szemes takarmányokat a gazda a Bárány utcai házban épített magtárban és a padláson tárolta, melynek értéke 2000 forintra rúgott. A biztosítandó lovakat 800 Ft-ra, a teheneket, bikákat 700 Ft-ra értékelték. A gazdaságban használt eszközöket berendezéseket 200 Ft-ra, az összes éves gabonatermést (búza, kétszeres, rozs, árpa és zab) értékét 2000 Ft-ban, az összes kukoricatermés értékét 500 Ft-ban határozták meg. A szérűkön a szabad ég alatt tartott széna és takarmány értéke 150 Ft-ot tett ki. A szerződés a Bárány utcai ház és a gazdasági épületek állagára vonatkozóan is tartalmaz adatokat. A vályogból épült lakóházat részben nádtető fedte, részben zsindellyel borították. Megtudhatjuk azt is, hogy a kétegyházi határban álló tanya vertfalazatú, nádtetejű épület volt. Egy paticsból készült istálló is tartozott hozzá, 250 Ft értékben.
Az akkori tulajdonos gazdaságára vonatkozó szintén fontos forrás a kataszteri birtokív és egy 1902-ből származó adókönyvecske, amely a kivetett és a teljesített adókat tartalmazza adónemenként.
A korábbi tulajdonos id. Leiszt József (szül: 1816) tulajdona volt már az 1860-as években a Gyula város beltelkeinek összeírásában szereplő, a Szlányi dűlőben fekvő szántó és az Oláhréten felvett árendás nádlás is. Ezen földterületek öröklődését nyomon követhetjük a telekkönyv birtoklapjain. Egy 1930. évi hagyatéki végzés a földbirtok jövőbeni öröklésére vonatkozóan is tartalmaz megkötéseket. Ifj. Leiszt József anyagi helyzetére rávilágít több, 1912-ben 1000 Ft értékben kiadott járadékkölcsön államadóssági kötvény megléte is.
Ezekhez érdekes családi történet kapcsolódik. Ugyanis a fiának, Ferencnek szerette volna egészsége és ereje megfogyatkozásával a gazdálkodást átadni. Ferenc 1907-ben katonaként, mint tiszti szolga, Bécsben szolgált. Az ottani színes a gyulaihoz képest mozgalmas, könnyebb élet jobban vonzotta, mint az apja haza hívó szava és az otthoni folyamatos, nehéz földműves munka. Ezért akkor sem tért haza, amikor megtehette volna. Apja bosszúságában felszámolta a gazdaságát, a földek jó részét eladta és a pénz egy részéből részvényeket vett, amelyek sajnos idő múltával értéküket vesztették. A fennmaradó részéből újíttatta fel a Bárány utcai lakóházát. azzal a céllal, hogy idős korában a lakhatás mellett, egy szoba kiadásával megélhetését könnyítse.
A család magánarchívumában fellelhetők még a Bárány u. 10. szám alatti ház átalakításával kapcsolatos dokumentumok is. A felújítás történetét a családi emlékezet is megőrizte.
Megtudhatjuk, hogy ifj. Leiszt József 1906-ban kérelmet nyújtott be a Gyula Város Tanácsához a ház nádtetejének megjavítására. Egy 1914-ből származó fuvarlevél bizonyítja, hogy az akkor megemelt ház új tetőzetét Nagykikindán gyártott cseréppel fedték. Ma is az első világháború előtt felrakott cserepek fedik a házat. A felújítást a Szent József utcában lakó Wiszt István építőmester végezte.
A térképeken jól látszik, hogy a telken egy L-alaprajzú építmény áll, amelynek rövidebb szárán két szoba és egy általuk közrefogott úgynevezett lakó konyha lett kialakítva, ahol a mindennapi élet folyt. A szobákból az egyik, a nagyobb, a tisztaszoba volt. A ház hosszabbik oldalán kapott helyet a nyári konyha, a borospince, nagy boros hordókkal. Felette alakították ki kamrapadlást, ahol az értékes füstölt kolbászt és szalonnát őrízék, mellette a befőttek külön kamrarészben kaptak helyet. Ezeket a helységeket egy jól zárható, vassal fedett ajtóval tették biztonságossá. Lépcsőn kellett lemenni egy alacsonyan fekvő szoba-konyhás, a felsőházzal egybeépített épületrészbe, ahol korábban egy tehénistálló volt. Ha tovább haladunk képzeletben, a kocsiszínbe jutunk, ahol a lovakat is tartották. A teljesen fából készült szín padlását elmozdítható széles deszkákkal fedték, mert ott tartották a lovak takarmányozásához szükséges szénát. Az udvaron keresztben állt a disznó-, tyúkólnak, műhelynek helyet adó fából készült, cseréppel fedett épület, melyet 1980-as években bontottak le. A magas kétszárnyú fakapun naponta hajtott be a lovas kocsi.
A németvárosi gazdák nagy részének szőlős kertje is volt. Az 1869. évi, a városhatárban összeírt szőlők tulajdonosai közt szerepel id. Leiszt József neve 470 négyszögöl nagyságú terület feltüntetésével. Az 1884. évi kataszteri térkép tartalmazza a törökzugi szőlők tulajdonosainak neveit. Itt is megtalálható Leiszt József neve, amit a birtokív adatai is alátámasztanak. Ez a szőlőterület az 1971. évi kisajátításig a család birtokában maradt. A családi emlékezet szerint a borszőlőtőkéket ifj Leiszt Ferenc a nagyváradi püspökségből hozatta. Ezek közül néhány tő még jelenleg is megtalálható a családi ház kertjében.
A családi archívum más kincseket is őriz. Kézbe vehetünk 1866-ból származó, gótírásos, német nyelvű imákat, amelyek gyulai németek által tisztelt Szent Vendelhez, az állattartók védőszentjéhez és Szent Márton koronájához szóltak. A ház lakói még az 1920-as években is csak németül beszéltek. Ifj. Leiszt Ferenc (1914) elmondása szerint 5 éves koráig nem is tudott magyarul, csak németül. A nagyszülők, akikkel együtt éltek, csak sváb nyelven beszéltek vele és nővérével, Magdussal.
Egy, a 19. század elejéről származó német gótírásos, állatgyógyítással kapcsolatos könyvecske is nagy megbecsülésnek örvendett a családban, mert a hagyomány szerint ennek segítségével gyógyította ifj. Leiszt József a környékbeli gazdák állatait.
Fennmaradt még egy 1898-ban készült törvényszéki jegyzőkönyv is, amely egy bűnbanda által elkövetett betöréses lopás vizsgálatát írja le. Ezt a betörést megemlíti a Békés című újság 1898. április 3-i száma is. Eszerint míg Leiszt József a családjával a tanyán időzött ismeretlen tettesek betörtek a lakásába, s onnan egy dunnát, négy párnát egy ágyterítőt, lepedőket, pokrócokat, kendőket, az ablakon át behatolva ellopták. A tetteseket elfogták és tárgyalás után elítélték
A ház egykori lakói által mesélt történeteket a fennmaradt levéltári és családi iratok is alátámasztják.
Mellékletek:
Szerző: Daróczyné Leiszt Emma
Felhasznált források:
1. Képek a Bárány utca 10. sz. alatti házról (1920, 1980). Magánarchívum.
2. Gyula városa belterületének térképe (1859). MNL BéML XV. 1. a. 38. tétel.
3. Gyula város beltelkeinek összeírása (1859). MNL BéML.V. B. 152. e. 2. kötet.
4. Gyula Város Tanácsának iratai. Népszámlálási jegyzőkönyv (1880). MNL BéML. V. B. 172. b. 272. kötet.
5. Leiszt József és a Bécsi Biztosítótársaság között létrejött tűzkárbiztosítás (1898). Magánarchívum.
6. Ifj. Leiszt József és felesége Hack Anna fényképe (1900). Magánarchívum.
7. Leiszt József kataszteri birtokíve (1890). Magánarchívum.
8. Ifj. Leiszt József 1000 forintos Járadékkölcsön, Államadóssági kötvény (1912). Magánarchívum.
9. Id. Leiszt Ferenc fényképe Bécs, (1907). Magánarchívum.
10. Id. Leiszt Ferenc és Kovács Erzsébet esküvői képe (1910). Magánarchívum.
11. Id. Leiszt Ferenc Bárány u 10. szám alatti házának és szántójának birtoklapja. MNL BéML. XXV. 11. d. 1274. telekkönyvi betét.
12. Fuvarlevél 1 rakomány fedélcserép szállításáról ifj Dippong József Gőztéglagyárából Nagykikinda (1914). Magánarchívum.
13. Képek a Bárány utca 10. számú házról és a Leiszt család tagjairól (1950–1970 között). Magánarchívum.
14. Gyula város kataszteri térképe a Törökzugi szőlőkkel (1884). MNL BéML XV. 1. c. 51. tétel.
15. Gyula Város határában fekvő szőlők telekkönyve (1869). MNL BéML. V. B. 152. e. 14. kötet.
16. Leiszt Ferenc (1914) törökzugi szőlőjének telekkönyvi birtoklapja és tulajdoni lapja. Gyulai Járásbíróság telekkönyvi iratai. MNL BéML XXV. 11. d. 1521 betét.
17. Szent Vendelhez szóló német nyelvű imádság (1866). Magánarchívum.
18. Id. és ifj. Leiszt József állatgyógyítással kapcsolatos német nyelvű gótírásos könyvecskéje (XVIII. század). Magánarchívum.
19. Törvényszéki végzés az 1898. március 28-n történt betöréssel kapcsolatos nyomozásról. Magánarchívum.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges