A Gyulától nyolc kilométerre északkeletre, Sarkad irányába található városerdei üdülőterület kedvező közlekedési adottságokkal rendelkezik: északi oldalán műút húzódik és ott folyik a Fekete-Körös, s közvetlen közelében halad keresztül a Békéscsaba–Kötegyán közötti vasútvonal. A gyulaiak nemcsak a tüzelőt szerezték be innen, de régi időkre visszanyúló hagyományai vannak a városi kezelésben lévő erdőterületre tett kirándulásoknak is.

 

A térség neve a XX. század első éveire már a megye, sőt az ország távolabbi pontjain élők előtt is ismerősen csengett, hiszen a Fekete-Körös túlpartján fekvő lugoserdei József szanatóriumban 1907-től a tuberkulózisban szenvedő betegek ezrei találtak gyógyulást.

 

Városerdő már az 1930-as évektől gyerekzsivajtól volt hangos. A gyulai római katolikus elemi iskola itt tartotta meg a Madarak és fák napját. A református iskolások 594. sz. Méliusz cserkészcsapata Kertész Lajos és Csete József tanítók vezetésével több egymást követő nyáron Városerdőn táborozott. 1932-ben Schreiber Ottó parancsnoksága alatt a Békés megyei cserkészek 250 fős csoportja vette birtokba az erdőt. A fiúk sátortáborában katonás fegyelem uralkodott, de persze a derű, a játék és a tábortűz körüli vidámság sem hiányzott. Koszta Rozália festőművésznő is szívesen emlékezett vissza gyermekkorára: az 1930-as években nyaranta iskolatársaival Városerdőn majálisoztak. Egész nap az erdőben voltak, játszottak, énekeltek, közelről ismerkedhettek meg a fákkal, növényekkel, türelmesen hallgatták tanáraik szakszerű természetvédelmi magyarázatát.

 

A felnőttek tartalmas kikapcsolódására is sokszor adódott lehetőség. Az Ipartestület juniálist rendezett, ahol a szórakozást állandó katona- és cigányzene és az Erkel Dalkör hangversenye garantálta. A frontharcosok szövetsége egyik Városerdőn megtartott népünnepélyére olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy a kerékpáron, gyalog érkező népes közönségtől az országút – a korabeli újság tudósítója szerint legalábbis – egy megindult népvándorláshoz hasonlított.

 

Röthler István gyulai járási orvos 1935-ben a Gyula város körüli erdők, a Körösök természeti adottságainak az egészségvédelem és a betegségmegelőzés érdekében való felhasználására hívta fel a figyelmet. Azt javasolta, hogy a városi képviselő-testület díjmentesen ajánljon fel egy telket a Gyula–sarkadi kőúthoz és a Fekete-Körös hídjához legközelebb eső 40 holdnyi városerdei részből a szegény sorsú, ínséges viszonyok között élő falusi gyermekek nyaraltatására. Az I. világháború utáni gyötrelmes élet és nincstelenség káros következményeivel az orvosokon kívül a pedagógusok is nap mint nap szembesültek. Istvánfalvy Miklós gyulai polgári iskolai testnevelőtanár visszaemlékezésében mély átérzéssel rögzítette, hogy „a háborús élelmezés és egyéb háborús viszonyok, a zsúfolt lakás, a rossz élelmezés, a ruhabeli lerongyolódottság minő nagy változást idézett elő a tanulóifjúságnál”. Röthler doktorral karöltve fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy a diáknyaraló ügyét sikerre vigye.

 

Hosszadalmas egyeztetés és előkészítő levélváltások után 1938-ban megszületett a Gyula város és Békés vármegye közötti örökhasználati szerződés, amely kimondta, a megye legkésőbb 1940 végéig legalább száz gyerek befogadására, nyaraltatására alkalmas épületet emel a várostól átengedett területen. Az első pavilon már 1939 júliusára tető alá került. A higiénia minden követelményének megfelelő nyári épületben meleg zuhanyfürdő, játszóterek, kiépített strandfürdő is rendelkezésre állt. 1939 augusztusában gyulai iskolásokkal megindult a kísérleti jellegű nyaraltatás. 6–18 éves gyerekek, korosztályok és nemek szerint elkülönített pavilonokban, ill. más-más időpontban vehették igénybe a gyermeküdülőt. A lelki feltöltődést is biztosították. Az Apor Vilmos apátplébános által 1940-ben felszentelt kis kápolnában minden vasár- és ünnepnapon szentmisét tartottak. A protestánsoknak, igényeiknek megfelelően, református szószéket emeltek.

 

A Röthler doktor és Istvánfalvy Miklós által megálmodott gyermeküdülőt a szocializmus évtizedeiben a Békés Megyei Tanács működtette, fenntartásáról az Oktatási, majd Művelődési Osztály gondoskodott. A nyári vakáció alatt tíz-tíz napos, turnusonként majdnem száz fős csoportokban fogadták a jó tanulmányi eredményük vagy szociális helyzetük alapján kiválasztott diákokat. 1961-ben napi ötszöri étkezés, változatos programok, strandolás mellett pingpong, foci, hinta, társasjáték, sakk, 120 kötetes könyvtár, filmvetítés szórakoztatta a gyerekeket. A vízügyi igazgatóságnak köszönhetően a táborlakók időnként a motoros hajózást is kipróbálhatták. A megyei tanács 1964-ben új felszereléssel, televízióval, rádióval 50 ezer forint értékben fejlesztette a gyermeküdülőt. A programkínálatot az 1970-es években a Réthy Zsigmond muzeológus által szervezett természetvédelmi, ornitológiai és madárgyűrűző tábor tovább színesítette.

 

A vármegyei, majd megyei tanácsi fenntartású gyereküdülő fokozatos kiépülése révén Városerdő a felnőtt lakosság körében is közkedvelt víkendteleppé alakult át. A város közművesítette, artézi kúttal, villannyal látta el a területet, élt a parcellázás adta lehetőséggel, ami lassanként telekár-emelkedéshez vezetett, s fellendült az idegenforgalom is. 1977-ben 15 000 látogató fordult meg a parkerdőben. 1966-ra 76 telket alakítottak ki, két évvel később további 120 víkendház építésére alkalmas telket értékesítettek. Főleg gyulaiak és békéscsabaiak vásárolták a viszonylag olcsó, négyszögölenként 30 forintért árusított telkeket, de Békés megye számos pontjáról, sőt Mezőtúrról, Budapestről is akadt nyaralótulajdonos. Gyula város az OTP gyulai fiókja útján 1979-ben kétszáz üdülőtelket adott el, a vételár ekkortájt telkenként 45 000 forint körül mozgott.

 

Már az 1950-es évektől pezsgő élet töltötte meg Városerdőt: strandolók lubickoltak a folyóban, napoztak a parton, túrázók keresték a hűs árnyékot a fák lombja alatt. A gyulai tsz-ek, üzemek KISZ-alapszervezetei akadályversennyel egybekötött kerékpáros kirándulásokat indítottak Városerdőre. Száz személy kiszolgálására alkalmas vendéglő, a harisnyagyárnak saját üdülője épült. Nyaranta gyakran tartottak itt úttörő őrsvezetőképzőket, gazdatanfolyamokat vagy megyei könyvtárosok, iskolaigazgatók továbbképzését is.

 

A rendszerváltás után a megyei tulajdonú gyermeküdülőben rendszeresen szerveztek a tananyagot színesítő, több tantárgyhoz is köthető erdei iskolai foglalkozásokat, táborokat. 1994–1996 között mások mellett a sarkadkeresztúri diákok állandó visszatérőnek számítottak, Városerdőn ismerkedtek meg a növény- és állatvilággal. 1999-ben a Dalerd Dél-alföldi Erdészeti Rt. vásárolta meg a megyei önkormányzattól a gyermeküdülőt, majd bekapcsolódott az erdei iskolai hálózatba. Szakembereik napközis vagy táborozásos formában is foglalkoznak az érdeklődő gyerekekkel. A 700 négyzetméteres házhoz új szárnyat építettek, ahol 36 férőhelyes, téliesített szállást, előadótermeket és laboratóriumot alakítottak ki. Ezzel létrejött egy korszerű erdészeti tájékoztató központ, ahol az erdei iskolán túl konferenciák, kulturális programok rendezésére is lehetőség nyílik.