Jelenlegi hely

Magyar Nemzeti Levéltár » Címlap » Hírek

A gyulavári mozi – Széchenyi utca 43.

2020.12.22.

A gyulavári Izsó Károly több lábon álló üzletember volt, akinek tevékenységi köre igen szerteágazónak bizonyult. Vendéglőt, szatócsboltot, majd a későbbiekben mozit és szikvízgyárat is üzemeltetett Váriban. Pontos adatunk nincs, de valószínűsíthető, hogy Izsó Károly a 19. század utolsó éveiben a község szívében, a piac mellett nyitott vendéglőt, ahol a betérők a poharazás mellett még kuglizással is múlathatták az időt. A tágas épület lakásként is szolgált, itt lakott a tulajdonos és családja, valamint bérlőként Bay Gábor községi jegyző is.

A településen az Izsó-féle korcsma igen látogatott és mozgalmas életet élő intézménynek számított. A borittas vendégek gyakran keveredtek összetűzésbe egymással, nemritkán tömegverekedéstől volt hangos a főtéri ivó és környéke. A korabeli újságok hasábjain olvashatjuk, hogy a duhajkodás megakadályozására érkező rendőröket több ízben is kiverték a kocsma épületből. 1904-ben Izsó Károly – betegség miatt – jól felszerelt vendéglőjét, amelyhez szatócsbolt is tartozott, eladásra kínálta.

A piac melletti kocsmára minden bizonnyal akadt vevő, s valószínűleg a hirdetésben említett betegség is nyomtalanul eltűnt, mert Izsó új vállalkozásba kezdett. A család néhány száz méterrel arrébb költözött a Nagy utca – a mai Széchenyi utca – 43. szám alá. Izsó Károly 1913-ban kért erre a telekre építési engedélyt. A következő év februárjában, már az új épületben a Gyulavári Iparos Kör sikeres jótékonysági bált rendezett, könyvtárának gyarapítása céljából.

1922-ben nagy építkezésbe fogott a család, ekkor kértek engedélyt mozi üzemeltetésre. 1929-ben egy tűzvédelmi vizsgálat megállapította, hogy a Gyulavári Nép Mozgó túl kisméretű volt, valamint a szódavízgyárral együtt sem jövedelmezett eleget, nem fedezte a fenntartási költségeket sem. A főszolgabíró még ugyanebben az évben azt is nehezményezte, hogy az Izsó-féle mozgófénykép-üzemnél a kamrák, a szódavízgyár, a raktár, a gépház, a szatócsüzlet, a rosszul elkészített vetítőkamra, valamint az italmérés rendkívül zsúfolttá teszi az épületet. Ezt a főtisztviselő meglehetősen aggályosnak minősítette.

Az üzlettulajdonos 1943-ban úgy döntött ugyanezen a telken új épület emeltet. A Nagy utca és a Kökény utca sarkán, 582 négyzetméter területen, megfelelően szigetelt, tégla alapra vályog falazatú, cserép tetőzetű épületet húzatott fel. Az építményben két szoba, egy konyha, egy kamra, egy pince, egy raktár, egy szikvízgyár és egy mozgógépüzem kapott helyet. Az építési tervet Fáskerti Imre gyulai építész készítette. A Nagy utcai házrészen, ahol öt ablakból lehetett rálátni a forgalomra, volt a vendéglő, illetve a fűszerüzlet, csinos üvegportállal.

A vállalkozást alapító Izsó Károly 1947-ben meghalt, iparát fia, ifjabb Izsó Károly folytatta. Ő volt az első szakképzett mozigépész Váriban. Nem sokáig élvezhette önálló iparát, mert 1950 szeptemberében államosították a túlnyomórészt a mozgógépüzem céljára szolgáló ingatlant.  A tulajdonjog a MOKÉP Nemzeti Vállalat kezébe került. Az épület az 1960-as években a Gyulavári Népmozi nevet viselte, az 1970-es években már Kulich Gyula Mozi néven szerepelt a műsorfüzetekben.

A vári Népmozi üzemeltetője Lakatos István lett, a filmtekercseket csaknem három évtizeden keresztül Nagy Mátyás mozigépész cserélte. A község vezetése a filmszínház működésével meg volt elégedve, s kihangsúlyozták, hogy a dolgozók az intézményben példás rendet és tisztaságot tartanak, valamint mindig kedvesen és figyelmesen fogadják a vendégeket. A moziban 1980-tól hétfőn és kedden egy-egy, míg vasárnap két filmet vetítettek. A vári mozit már az 1940-es évekbeli felújításakor 240 férőhelyesre tervezték, s egészen a bezárásáig ugyanennyien válthattak jegyet egy-egy sikerfilmre.

Nagy Mátyás gépész utolsó vetítése – 1984. június 26-án – A francia hadnagy szeretője című film volt. A következő héten már a gyulai Petőfi Mozi gépésze ment ki Váriba vetíteni. A kor modernizáló tendenciáit nem követő vári moziba a helybéliek szívesen váltottak jegyet; számos esetben előfordult, hogy hétfőnként az este kezdődő előadásokra akár 120–130 néző is várakozott. A Moziüzemi vállalat elhatározta az intézmény teljes körű felújítását, ám ezt csak abban az esetben vállalta, ha a városi tanács is beszáll a projektbe. A műszaki felmérések megkezdődtek, azonban a tervezet nem valósult meg. Az utolsó filmet 1990. január 1-jén 19 órai kezdettel vetítették: utoljára egy olasz bűnügyi filmvígjáték – a Szuperhekusok – szórakoztatta a vári közönséget.

 

Mellékletek:

Izsó Károly Gyulavári szívében az 1900-as évek legelején a piac mellett vendéglőt nyitott, ahol a betérők a poharazás mellett kuglizással is múlathatták az időt. A tágas épület lakásként is szolgált, itt lakott a vállalkozó a családjával, valamint bérlőként Bay Gábor községi jegyző is. A településen az Izsó-féle korcsma igen látogatott volt, a borittas vendégek gyakran bocsátkoztak verekedésbe, nemritkán tömegverekedéstől volt hangos a főtéri italozó. A korabeli újságok hasábjain olvashatjuk, hogy a duhajkodás megakadályozására betérő rendőröket több ízben is kiverték a kocsmaépületből. Izsó Károly 1904-ben betegségre hivatkozva a jól felszerelt vendéglőjét eladásra kínálta.
 

Gyulavári közgyűlési jegyzőkönyve arról tudósított, hogy az épületet, amely az 1910-es években nagyobb renoválásra szorult, a község vette meg iskolai céllal. A felújítást Schneider János építőmester vállalta. A padozat rendbehozatalára Széles János asztalosmester adott be árajánlatot. Az Izsó-féle vendéglő és szatócsbolt néhány száz méterrel arrébb költözött: a Széchenyi és a Kökény utca sarkára.
 

Az utókor számára fennmaradt az Izsó-féle némafilmvetítő berendezés, amely a HAFA – Hatschek és Farkas Kinotechnikai Vállalat Budapest – forgalmazásában, francia gyártású Gaumont szerkezet volt. A vetítőgép jelenleg Szilágyi Ferenc gyulavári lakos, egykori mozigépész, gyűjtő tulajdona.

Az üzlettulajdonos 1943-ban új épület felhúzását határozta el. A Nagy utca és a Kökény utca sarkán 582 négyzetméter területen tégla alapra vályog falazatból cserép tetőzetre, kellő szigeteléssel 2 szoba, 1 konyha, 1 kamra, 1 pince, 1 raktár, 1 szikvízgyár és 1 mozgógépüzem helységből álló objektumot építtetett. A filmszínház előadótermét 17 méter hosszúra és 11 méter szélesre, valamint öt ajtósra tervezték. A Kökény utcára nyíló moziban erkély is volt, ahová falépcsőn lehetett felmenni, oda mindig egy kicsit drágább volt a mozijegy.
 
A helyi filmszínházat az 1960-as években Gyulavári Népmozinak, míg az 1970-es években Kulich Gyula Mozinak keresztelték. A Békés Megyei Moziüzemi Vállalat és a gyulavári 4. Számú Általános Iskola között megállapodás született a szervezett mozilátogatás érdekében. Az iskola vállalta, hogy a filmek megtekintésére minden alkalommal 120 tanuló részvételét biztosítja. A dokumentumok Szilágyi Ferenc tulajdonából, míg a plakát a levéltár gyűjteményéből kerültek ki.
 
A vári Népmozi üzemeltetője Lakatos István; a mozigépész, csaknem három évtizeden át, Nagy Mátyás volt. A vári vezetés a mozi munkáját jónak ítélte, s megállapították, hogy a műsorpolitikája, a filmek milyensége nem a helyi üzemeltetőn múlik, hanem az egységes megyei elosztás alapján történik, ahol bizonyos mértékig figyelembe vették a helyi igényeket és javaslatokat is. Szilágyi Ferenc gyűjteményéből.
 
A gyulavári mozi falát számos népszerű magyar színész keretezett képe díszítette. Nagy része elkallódott, azonban néhányat (Koncz Gábor, Tordi Géza, Bujtor István és Tahi Tóth László) Szilágyi Ferenc gyűjtőnek sikerült megmentenie az utókor számára. A mozijegyek ára is évtizedekig ki volt függesztve a filmszínházban.
 
Dokumentumok a mozi mindennapjairól. A vári mozgóképben a téli időszakban a nézők számára a meleget egy vegyes tüzelésű kályha biztosította. A kályha azonban többször meghibásodott a hosszú évek során, így 1979 szeptemberében is. A kivitelező ígéretet tett, hogy a fűtési szezon kezdetéig befejezi javítását s a kéményt is kissé kipofozza, azonban a levelezésből kitűnik, hogy a munkálatok miatt még decemberben is maradtak el előadások. Továbbá a rejtvénypályázatok nyertesei gyakran kaphattak mozijegyet. A dokumentumok Szilágyi Ferenc gyűjtő tulajdonában vannak.
 
Gazdasági szempontok figyelembevételével a Központ 1980-ban a vári mozgóképszínház játékrendjének módosítását határozta el. A szerdai előadást megszüntették, ez a nap szünnap lett, illetve tervbe vették a szombati előadás hétfőire cserélését. Az új játékrend 1980. január elsejétől hétfőn és kedden egy-egy előadást, míg vasárnap két előadást jelentett. A dokumentumok Szilágyi Ferenc tulajdonában vannak.
 
A gyulavári mozi 1990. január 1-jén bezárt, utoljára egy Piedone-film szórakoztatta a nagyérdeműt. A piros plakát műsorát már feleslegesen adta ki a nyomda, mert már nem került a közönség elé. A  Kulich Gyula Moziban lévő faszékek közül néhányat Szilágyi Ferenc gyűjtő hozott rendbe. A gyönyörű székek a visszaemlékezések szerint igen hűvösek voltak, sokan vittek magukkal szivacsot, a gyerekek nem egyszer a sapkájukra ültek, hogy ne fázzanak az előadások alatt. A kijárati tábla és a felette lévő lámpa a vári moziból évtizedekig „köszönt el” az előadás végén a vári közönségtől. A fekete-fehér kép Gyulavári krónikája című könyvből való, amely már a mozi bezárása utáni időkben készült.
 

 

Szerző: Balogh Dorottya

Felhasznált források:
Janecskó János: Gyulavári krónikája. Gyula, 2002.
Békés Megyei Közlöny, 1901. május 2.
Békés Megyei Közlöny, 1903. szeptember 20.
Békés, 1904. május 22.
Békés, 1904. július 3.
Békés Megyei Közlöny, 1904. október 6.
Békés, 1914. január 25.
Új Barázda, 1925. április 26.
Vendéglősök Lapja, 1934. január 4.
Új Nemzedék, 1943. március 17.
Békés Megyei Népújság, 1978. március 4.
Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus 9.
Művelődési Közlöny, 1984. november 23.
Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember 22.
MNL BéML VI. 301. 128/1929
MNL BéML VI. 301. 172/1944.
MNL BéML V. 318. a. 96/1913.
MNL BéML V. 318. a. 13. kötet
MNL BéML V. 318. a. 32. kötet
MNL BéML V. 318. a. 32. kötet
MNL BéML V. 318. b. 684/1942.
MNL BéML V. 318. b. 1317/1943
MNL XXV. 11. 6293/1950.
MNL BéML XXXIII. 726. 1. kötet. 1951. június 3.
MNL BéML XXIII. 726. 1971. október 18.
MNL BéML IX. 212. c. 40. kötet
MNL BéML IX. 212. c. 41. kötet
Szilágyi Ferenc gyulavári lakos egykori mozigépész, gyűjtő szíves közlése, dokumentumai, a település mozijához kötődő tárgygyűjteményének felhasználásával

 

                        

Utolsó frissítés:

2021.01.04.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges