Az 1907-es evangélikus összeírás fedőlapja

Az összeírás nemcsak azért fontos a számunkra, mert ez volt a gyulai evangélikusok első számba vétele. Mivel az adóalany nevét, a lakcímét, a foglalkozását, családi állapotát, hitvestársa vallási hovatartozását, továbbá az életkorát, a fiai és leányai számát, valamint állami adója nagyságát is tartalmazza, így értékes pillanatképet rögzít az akkori egyháztagok társadalmi helyzetéről. Az összeírás fontos szerepet kapott a gyulai evangélikus egyházközség megalapítását célzó mozgalomban is.

Városunkban a török hódítás óta nem működött önálló evangélikus gyülekezet. Az itteni evangélikusok a református egyház keretein belül éltek. Az 1900. évi népszámláláskor Gyulán és közvetlen környékén csaknem 800 evangélikust írtak össze. Az önálló egyházközség alapítását előkészítő gyűlést 1907. március 10-ére, a városházára (a mai Mogyoróssy János Városi Könyvtár) hívták össze. Az Arad-Békési Evangélikus Egyházmegye vezetői: az esperes és a megyei felügyelő feltették a kérdést, hogy fiú-, leány-, vagy fiókegyházat kívánnak-e létrehozni a gyulaiak. Ők erősnek érezték a híveket az önálló gyülekezet létrehozására. A kis számban összegyűlt gyulaiak, a Békés tudósítója szerint csupán „10–15-en jelentek meg, kizárólag az értelmiség köréből”. Ők viszont nem érezték magukat elég erősnek arra, hogy döntsenek az önállóság kérdésében. A jelen lévő főispán, dr. Fábry Sándor, aki maga is evangélikus volt, erre azt javasolta, hogy készítsenek egy kimutatást az egyházközség leendő tagjairól és anyagi teherbíró képességükről. Ez alapján ki fog derülni, hogy képesek-e vállalni az egyházalapítás terhét.

A Békés tudósítása a gyulai evangélikus gyülekezet szervezéséről, 1907. március 17.

Az 1907-es evangélikus összeírás elkészítésének dátuma

Az 1907. június 3-ra összehívott újabb gyűlésen az összeírás nyomán megállapították, hogy a gyülekezet tagjainak száma 410 főt tesz ki, az adóalapjuk pedig 4377 koronára rúg. A résztvevők ebből okulva azt mondták ki, hogy egyelőre csak fiókegyház jöhet létre Gyulán. Felügyelővé dr. Ladics Lászlót választották meg – ezért került hozzá az említett füzet. Az egyházmegye 1907. augusztus 15-én, Aradon megtartott közgyűlése mégis a Gyulai evangélikus leányegyház (!) megalakulását hagyta jóvá. Az egyházi törvénykönyv szerint a fiókegyházat a leányegyháztól az különböztette meg, hogy amíg az előbbi sem lelkészt, sem tanítót nem alkalmazott, addig az utóbbinak volt saját tanítója. Gyula státusza azért lehetett kétséges mivel több tanítót is alkalmazott. Saját iskolája azonban nem volt, s a törvény szövegéből kimondatlanul is az következett, hogy leányegyháznak a saját iskolájában tanítót alkalmazó gyülekezet tekinthető. A főbb tisztviselőket júniusban, míg a presbitériumot csak decemberben választották meg. Ekkorra az is tisztázódott, hogy fiókegyházról van szó.

A Békés tudósítása a gyulai evangélikus gyülekezet megalakulásáról, 1907. december 22.

Az összeírtak több mint fele, 211 fő gyermek volt: 125 fiú és 86 lány. A felnőttek száma 191 főt tett ki. Mindössze 57 tisztán evangélikus család élt Gyulán 171 gyermekkel. A fiuknak 77%-a (99 fő), a lányoknak 74%-a (72 fő) élt velük, noha a férjek mindössze az összes adózók 46%-át tették ki. A gyulai evangélikus népességnek 64%-át alkották a tisztán evangélikus családban élők, de az egyházi adónak csak alig harmada, mindössze 36,7%-a származott tőlük. Ez abból adódott, hogy a negyedrészük tanyán (Eperjesen) lakott, és a 70%-uk földműveléssel foglalkozott, akiknek egyharmada napszámosként jutott keresethez. Az egyházközség meghatározó tagjai, 1–2 kivételtől eltekintve, nem közülük kerültek ki.

A többiek vegyes vallású családok evangélikus tagjai voltak. 12 személynek református, 11-nek katolikus, 13-nak pedig ismeretlen vallású volt a párja. 18 nőtlen fiatalemberrel, 7 özveggyel és 12 ismeretlen jogállású személlyel is találkozunk az összeírásban. 18–30 év között 14, 30–50 év között 49, 50 év felett pedig 10 személyt regisztráltak. A legidősebb is mindössze 67 éves volt, igaz, hogy 79 esetben nem tüntették fel az illető személy életkorát. Az ismert korúak átlagéletkora így kereken 40 évet tett ki.

Tanulságos egy pillantást vetni a gyermekszám alakulására is! Egyetlen olyan földműves-napszámos családot találunk, akik 12 gyermeket neveltek, míg az egyik béres családjában 9 gyermek volt. A korszakban már nem kimagasló, 7 gyermek vállalására 4 család esetében került sor. 3 család 6, 10 család 5, 5 család 4, 12 család 3, 17 család 2, 19 család pedig csak 1 gyermeket nevelt az összeírásig – de ez az összeírtak alacsony átlagéletkorából is következett. Ugyanakkor 78 név esetében nem szerepelt gyermekszám megadása. (A tanyasiak összeírását meglehetősen elnagyoltan intézték.)

A társadalomban elfoglalt pozícióra a foglalkozás, illetve a jövedelem után fizetendő állami adó mértéke szerinti nyilvántartásból vonhatunk le következtetéseket.

59 esetben nem lett feltüntetve a fizetendő adó nagysága. Érthetetlen ez a pontatlanság, hiszen az egyházi adót az állami adó mértéke után kellett megállapítani, s éppen ez volt az összeírás célja. 90 személyből 34 fő 10 korona alatti összeggel adózott. Tanyások, cselédek és különböző mesterek segédjei, illetve feleségei alkották ezt a kört. A 10 és 30 korona között adózó 21 személy a foglalkozására nézve tarka képet mutatott. 30 és 50 korona adóval 13 személy tartozott az államnak. Postatiszteket, kereskedőt, mészárost, tanfelügyelőt és földbirtokosokat találunk közöttük. 50 és 75 korona közötti adót már csak egy mészáros, három földtulajdonos és két földbérlő fizetett. Ugyancsak három földbirtokos van a 74–100 korona közötti kategóriában. Figyelemre méltó, hogy az előbbiek közül kettő, az utóbbiakból az egyik békéscsabai, a másik pedig bicerei lakos volt. A 125 és a 150 koronát fizetők között szintén volt egy békéscsabai földtulajdonos, valamint két eperjesi, illetve egy gyulai földbérlő és egy vendéglős. Az árvaszéki elnök 154, egy szabómester 182, egy bíró 198, egy gyógyszerész (az ellenőrnek választott Nagy Jenő) és egy dohányárus (a gondnokká választott Hercberger József) 214, egy ügyvéd (a felügyelőnek választott Ladics László) 361, míg a főispán 717 korona állami adó megfizetésére volt kötelezve. 

Az 1907-es evangélikus összeírás első lapja

A kirótt állami adó egyharmadát a földművesek, egy–egy tizedét az iparosok, illetve a szolgáltatásban dolgozó vállalkozások tulajdonosai fizették be, míg csaknem fele az állami hivatalnokoktól származott. Ebből derül ki a legvilágosabban az, hogy melyik társadalmi réteg vállán nyugodott a megalakuló gyulai evangélikus gyülekezet fenntartásának a terhe. Nem csodálkozhatunk hát rajta, hogy ők tették ki a megválasztott egyháztanács tagságának a 60%-át. Ennél fogva nem indokolatlan a gyulai evangélikusokat már kezdettől fogva kimondottan értelmiségi gyülekezetnek tartani.

Az egyháztagok foglalkozási összetételének a vizsgálata korántsem mutat ennyire egyértelmű képet. A mezőgazdaságban dolgozók tették ki a tagság 57%-át, az iparosok 15, és a szolgáltatói szektorban dolgozók 9%-ával szemben az állami hivatalnokok mindössze 19%-kal képviseltették magukat.

Csepregi György esperes elismervénye az összeírás átvételéről.

Mivel jobbára hivatalnokokból, földbérlőkből és napszámosokból tevődött össze a gyülekezeti tagság, sokuk csak rövid ideig maradt a városban, így igen magas volt a fluktuáció. Az első világháború kitöréséig a megismert 171 egyháztag közül, – noha 1907-ben 71 fő még ötven éven aluli volt – tíz évvel később mindössze 29 alapító tag és háromnak az özvegye élt Gyulán. S legfeljebb további tíz esetben tudunk kimutatni közvetlen leszármazottat az akkor nyilvántartásba vett, ugyancsak 171 személy között. 19 év elteltével az akkori tagság 19%-át tette csak ki az alapítók nemzedéke. A gyülekezet tagjainak több mint a háromnegyede tehát egy bő évtized alatt kicserélődött. Ebben az óriási változásban kitüntetett szerep jutott az első világháborút követő népmozgásnak is.

Levéltári forrás:
MNL BéML, XIII. 10. a. A Ladics-család iratai. 15. doboz: Az Arad-Békési Evangélikus Egyházmegyével kapcsolatos iratok.

Irodalom:
Békés, 1907. március 17. és december 22.
Németh Csaba: A gyulai evangélikus egyházközség megalapítása. In.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Szerk.: Szatmári Imre) Békéscsaba, 2002.

Nyitókép: Ladics László
 

Készítette: dr. Németh Csaba