Jelenlegi hely

A 175 éves Függetlenségi Nyilatkozat Békés megyei fogadtatása

Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Vármegyei Levéltárából
2024.04.12.

Az országgyűlés alsóháza 175 évvel ezelőtt, 1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban jókora lelkesedéssel fogadta el Kossuth Lajos (1. kép) előterjesztését országunk függetlenségének kimondásáról, a Habsburg-ház trónfosztásáról, emellett Kossuthot kormányzó-elnökké választotta. Ugyanezen a napon a felsőház egyhangúlag jóváhagyta Kossuth indítványait, a függetlenségi nyilatkozat megszövegezésével foglalkozó bizottságba a maga részéről Horváth Mihályt és Hunkár Antalt küldötte ki az alsóház által delegált Kossuth Lajos, Szacsvai Imre és Gorove István mellé. A bizottság a munkával április 19-én lett készen, ekkorra tisztázták le a Függetlenségi Nyilatkozat végleges változatát.

1. kép: Kossuth Lajos (1802–1944) kormányzó (forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_Lajos)
 

Kossuth Békés vármegyét hivatalosan 1849. április 20-án kelt, nyomtatott és sajátkezűleg aláírt köriratban (2. kép) értesítette a Debrecenben történtekről és a kormányzóválasztásról. Kossuth aláírásával ellátott rendeletben (3. 4 kép) megbízást adott Szombathelyi Antal alispán és vármegyei kormánybiztos (5. kép) részére a trónfosztásról szóló országgyűlési határozat kihirdetésére.

2. kép: Kossuth kormányzó elnök sajátkezű aláírásával a Függetlenségi Nyilatkozatot megküldi Békés Vármegyének. 1848. április 20.
BéVL IV. 102. b. Békés Vármegye Állandó Bizottmánya iratai, 551/1849.
 
3–4. kép: Szombathelyi felhatalmazása Kossuth kormányzó elnök sajátkezű aláírásával ellátott nyomtatott rendeletben Szombathelyi Antal alispánt és megyei kormánybiztost bízta meg a Habsburg ház trónfosztásáról szóló országgyűlési határozat kihirdetésével, 1849. április 19.
BéVL IV. 102. b. Békés Vármegye Állandó Bizottmánya iratai, 156/1849.
 

Szombathelyi, a tudósítást véve még aznap, április 25-én elrendelte Gyula város hatóságának, hogy a 29-én, vasárnap délelőtt a megye nevében megtartandó ünnepélyre jöjjenek el.

5. kép: Szombathelyi Antal (1803–1862) alispán (forás: https://www.gyulaihirlap.hu/150327-idoutazas-gyulan--220-evvel-ezelott-szuletett-szom)
 

Sajnos az ünnepségről jegyzőkönyv nem maradt fenn. A kormány hivatalos lapja, a Közlöny, 1849. május 4-i számában (6. kép) maga Kossuth tudósított róla, méltatta a sérült honvédek ápolására felajánlott anyagi támogatásról szóló határozatot. Szombathelyi jelentését pedig az újság másnapi, május 5-i számában (7. kép) le is közöltette. A tudósításból kiderült, hogy Békés vármegye közönsége április 25-én értesült a Függetlenségi Nyilatkozatról. Miután azt 500 példányban kinyomtatták, Szombathelyi a megye tekintélyesebb tagjainak a jelenlétében, polgári és egyházi ünnepi szertartás, valamint zenekíséret mellett ki is hirdette.

6. kép: Közlöny, 1849. május 4.
 

7. kép: Közlöny 1849. május 5.
 

„A tengernép, mint saját keble kivonatát fogadta, lelkesedése leírhatlan, magaviselete tiszteletre méltó volt, – kedve tomboló, zajos és őszinte, vigassága egész éjjel tartott, a nélkül, hogy egyetlen botránykoztató, nem tény, de csak szó is jött volna közbe, – hálás elismerés hangzott mindazok iránt, kik a nemzet ügyeit kezelik, azok közt természetesen kitűnőleg hódolt kormányelnök úr érdemeinek.” Az ünnepély fényét emelte a megyében tartózkodó Károlyi-huszárezred közreműködése, akik közül jelen volt egy teljesen felszerelt század. A gyulai prépost, Rázel József (8. kép) egyházi szónoklata is „szívemelő” volt. Az ünnepély végeztével a sérült honvédek ápolására, az elhaltak szüleinek, özvegyeinek és árváinak megsegítésére 3000 pengőforint felajánlás érkezett, és felcsapott katonának ötvennél is több újonc.

8. kép: Rázel József (1806–1863) gyulai plébános
 

Iratok csak az ünnepség költségeiről (a megyeháza dekorációja, kivilágítása) maradtak fenn. Ezekből kiderül, hogy Greiner Antal festő és hét inasa három nap és két éjszaka alatt készítették el a 11 darabos transzparenseket. (9. kép) A vármegye számvevője, Kalmár Mihály május 28-án terjesztette elő az ünnepély kiadásainak a számadását (10. kép), ebből kitűnik, hogy a vármegye székháza emeletének ablakaira hazafias jelmondatokkal ellátott és hátulról megvilágított festmények kerültek kihelyezésre. (Ne feledjük, ekkor még nem létezett elektromosság, világítani csak gyertyákkal és mécsesekkel lehetett!) Kalmár mégis túlzónak tartotta a festő által kért összeget, de az összesen 206 forintos tételből mégis az övé volt a legmagasabb, 80 Ft, bár ebből 15-öt levont a számvevő. A gyertyakészítéssel is foglalkozó Popovits Emilián szappanfőző részére 73 forintot fizetett ki. Mellettük Weisz Salamon kereskedő 26 forinttal, Raszt György és Liczka asztalosok 17, míg Ufferbach Mátyás asztalos 4 forinttal szerepel, de felfért a listára Suk Ferenc vasárus 5 és Pop József mézeskalácsos is 1 forinttal. A város különböző nemzetiségű polgárai is kivették tehát részüket az ünnep fényének emeléséből!

9. kép: Greiner Antal festőművész beadványa, 1849. június 2.
BéVL IV. 103. b. Békés Vármegye Védelmi Bizottmánya iratai, 908/1849.
 

10. kép: Kalmár Mihály számvevő számadása, 1849. május 28.
BéVL IV. 102. b. Békés Vármegye Állandó Bizottmánya iratai, 722/1849.
 

A feldíszített megyeházáról Oláh György tudósítása alapján számolhatunk be: középen díszes nagy diadalíven az ország koronátlan címere, a két, oldali oszlopon pedig a vármegye és Gyula város címerei álltak. A diadalívet virágokkal díszítették fel, és több mint ezer, apró, színes üveglámpával volt kivilágítva. Az ország címere alatt Kossuth Lajos képe díszlett. A kivilágítás általános volt a városban, minden ház ablakában egész éjjel égett a lámpás. Kossuth és a hadvezérek képei ékesítették az ablakokat. Az iskolákban népmulatságokat tartottak, míg a megye művelt közönsége a vármegyeháza termeiben táncmulatságon vett részt, amely különleges volt, hiszen azon jelen volt Damjanich Jánosné is. Rázel József nagyszerű egyházi beszéde után az óriási számú templomi közönség a vármegyeháza terén (11. kép) gyűlt össze, ahol a Károlyi-huszárok százada előtt Szombathelyi Antal egy emelvényre lépve hirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot. Lelkesítő szavai után a Károlyi-huszárok hadnagya, gróf Almássy Dénes 500 forintot adott át az alispánnak a csonkult honvédek nyugdíjára, példáját többen is követték.

11. kép: A református templom és megyeháza
 

Szombathelyi Antal a vármegye településeit egyenként is megkeresve, részletes utasítással látta el őket a Nyilatkozat május 6-i ünnepélyes kihirdetésének megszervezése ügyében. Május elsején pl. így írt Húzli endrődi plébánosnak: Kötelességem, hogy az országgyűlésének a magyar nemzet függetlensége iránt tett határozata minden községben egyházi és világi ünnepélyek szertartásai mellett ki legyen hirdetve. A nyomtatványokból minden testület, iskola és a község tekintélyesebb emberei is részesüljenek. A kihirdetés 6-án, az istentisztelet megtartása előtt, népgyűlésen történjen meg. Szóljon Ön a néphez kiemelve, hogy a nemzet független önállóságától függ az egyesek önállósága és a szabadsága is. Ugyanez alkalommal nyilatkoztassa ki, hogy amíg a nemzet újabb törvényekről nem gondoskodik, a régieket tiszteletben kell tartani, ezért rendre és nyugalomra intsen. Hívja fel egyúttal a nép áldozatkészségét a pénzbeli adakozásra és az újoncok kiállítására. Az egyházi beszédét pedig úgy intézze, hogy a nép a magyar ügy állásának az igazságát belássa. Fejtse ki, hogy az ausztriai nézetekkel egyetérteni nemcsak a hazafisággal, a becsületességgel, de még a keresztény hit tanaival is ellenkezik. A határozatot az iskolákban a gyermekek előtt is olvastassa fel és magyaráztassa el.

Békéscsabáról tudjuk, hogy ott Haán Lajos (12. kép) evangélikus lelkész egy állványról szlovákul olvasta fel a Nyilatkozatot, annyira kiabálva, amennyire csak bírt, hogy a legtávolabbiak is meghallják, mert a piacon összegyűlt legalább 8–10 ezer ember. A felállított nemzetőrség pedig minden pont felolvasása után a levegőbe lőtt egyet. Délben a nagy vendégfogadóban a nagy nap örömére fogadás volt; este pedig az egész város, különösen a nagytemplom, ki volt világítva.

12. kép: Haan Lajos (1818–1891) békéscsabai evangélikus lelkész és történetíró
 

A május 10-én megtartott vármegyei állandó bizottmányi ülés (a megyegyűlés) az ország kormányzójának első hivatalos levelét leírhatatlan örömmel, hazafiúi lelkesedéssel fogadta, mivel a Függetlenségi Nyilatkozat által a megye népének régi „forró” óhajtását látta teljesülve. Továbbá azért is, mert azt Kossuth kezéből vehette át, aki ihletett vezére volt a szabadság- és függetlenségi mozgalmaknak, melyekkel sikerült a nemzetnek visszaszereznie a szabadságát. A Függetlenségi Nyilatkozatot szóról szóra jegyzőkönyvbe iktattatták, s azt a vármegye minden településén a legnagyobb ünnepélyességgel közzé tétették. Békés vámegye a kormányzónak hódoló nyilatkozatot tett. A csatolt kimutatás szerint 9267 forint összegű felajánlás történt a haza védelmében elesettek családtagjainak és a sebesültek megsegítésére. Ebből a jegyzőkönyv keltezéséig 6308 forint gyűlt össze.

Mindez azt tanúsítja, hogy Békés vármegye közönsége örömmel, lelkesedéssel fogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Voltak azonban olyanok, akikben aggodalmat keltett, ők attól tartottak, hogy kihirdetése miatt belső zavarok keletkeznek, mert egyesek a nép félrevezetésére fogják azt felhasználni.

Szerző: dr. Németh Csaba

 

Irodalomjegyzék:
Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995. 407-422)
Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. Gyula, 1998. 218–222.
Oláh György: Békésvármegye 2. 1848–1849 Gyula, 1892. 295–300.

 

Utolsó frissítés:

2024.04.16.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges